Beszámoló az "olajosok" konferenciájáról - ASPO 2009

Az Association for the study of Peak Oil & Gas (ASPO) rendes évi konferenciája most zajlott Denverben.

A beszámoló angolul itt olvasható, mi csak zanzát közlünk róla.

Olaj és gáz

Az összefoglaló írója számára az volt a legmeglepőbb, hogy mennyit változott ez a közösség és az állítások 2005 óta. Azok, akik akkor a koraipeak oil hívei voltak, szélsőségesen borúlátóknak minősültek, és elég nagy egyetértés volt abban, hogy még kb. 5-10 év van a tetőzésig, a derűlátók szerint 20 is. A minden olaj (all liquids) tetőzését 100 millió hordó/napos termelési szintre becsülték (jelenleg, illetve tavaly nyáron volt 85 millió hordó / nap). Sokan hitték, hogy a nem-OPEC országok termelése még nőhet 2010-ig.

A helyzet 4 év múlva nagyon is más - sokkal rosszabb.

Tudjuk, hogy a C&C (könnyű)olaj termelése 2005 óta nem nő, azaz fennsíkot képez, 74 millió hordó/nap hozammal. A nem-OPEC országok várt növekedése szinte teljesen elmaradt, köszönhetően a kimerülő öreg mezőknek és a drága újaknak, mint amilyen a mélytengeri például. A pesszimistábbak szerint 2008 nyarán volt a mindenféle olaj csúcsa 85 millió hordóval. A nyári megugrás maga volt a csúcs.

wolrd crude

A C&C kitermelés 2009 szeptemberig. 2005 óta nem nő.

All Liquids

A teljes (all liquids) kitermelés 2009 szeptemberig. 2008 nyara a feltételezett minden idők csúcsa.

non-opec

A nem-OPEC országok kitermelése 2009 szeptemberig.

Az optimistábbak sem mernek már 100 millió hordó/nap-ról beszélni, legföljebb 90-ről.

A bioüzemanyagok üzlete csődnek bizonyult, 2007 és 2008 között összeomlott. Az etanol egzotikus úton való (alga, cellulóz) előállítása ugyanolyan messze van a késztől, mint 2005-ben. A biodízel skálázása külön gondot okozott.

A legmeglepőbb azonban az észak-amerikai földgáz kérdése, Itt lehetséges, hogy a változás pozitív. A többség 2005-ben úgy vélte már tetőzött a termelés, az árak az égig szöknek majd, illetve magasak maradnak. Ennek dacára a nem hagyományos gázkitermelés (gázpala, gázhomok mezők) feltörőben van, a gáz ára 11$/millió köbláb helyett 2$. Sokan aggódnak azonban két dolog miatt: az egyik, hogy ilyen aalcsony ár mellett ezt nem nagyon éri meg kitermelni, másrészt pedig a kutak az első év termeléshez képest 50% vagy több kimerülési rátát mutatnak a következő évben. Azaz a termelés puszta szinten tartása évenkénti nagy ráfordítást (új fúrásokat) igényel. Biztos adatok egyelőre a Barnett paláról vannak. A feltevések szerint egy kút legföljebb 5 évig termelhet.

Ürülési ráták

A figyelem egyre inkább az öreg mezők kiürülési rátájára fordítódik, illetve arra, mikor kezd hozamuk fogyni. A legtöbb szakértő arra jut, hogy a kimerülési ráta átlagosan4.5% volt 2007-ben, 5-5.5% most és 6.5 lesz 2014-re. Ez kb megegyezik az IEA jelentés számaival. (Mi a válság miatt idénre már többett mondunk, 6.5%-ot - ffek) Az ürülési ráta azt jelenti, hogy mennyi százalékkal fog az adott mező jövőre kevesebb olajat adni. Összesítésben a világ meglévő mezőinek hozamcsökkenését méri.

A termelésbe belépő új nagymezők (megaprojects) száma 2014-15 körül elkezd esni. Az optimistább előrejlzés szerint 2010-re elérhető a minden olajra 90 millió hordó, majd egy plató 2014-ig, aztán 2020 ra ez visszaesik 84 millió hordóra, 2030-ra pedig 78 millió hordóra. (A mi modellünk ehhez nagyon hasonló, csak annyiban tér el, hogy a még megnövelhető termelést - sparse capacity - nem becsli 7 millió hordóra, mint az IEA, így nem tartja annyira valószínűnek a 90 millió hordó/nap elérést 2010-re. A mi modellünk a jelenlegi fennsíkot mutatja 2011-ig, akkor pedig indul a lefele csúszás. Persze ebben tévedhetünk- ffek)

Sadad al-Huseini a szaúdi Aramco volt termelési és feltárási vezetője szerint 2-3 éven belül hiányok lépnek fel a kitermelés oldalon. Ennek okát a nagymezős projektek apadó számában és a növekvő kiürülési rátában látja.

Igénynövekedés

A résztvevők között egyetértés volt abban, hogy 2012 és 2015 között az olajtermelés elkezd esni. Mindazok, a kívülálló ellenzők, akik eddig olyan görbéket vetítettek a jövőbe, melyeken az igény töretlenül nő 120 millió hordóig is (itt egy ilyen ábra:)

Az igény növekedése az IEA szerint 2030-ig. Fedezet? Nos, arra mindig azt kaptuk válaszul: hát persze, hogy van...

kénytelenek elfogadni "valamit" a peak oil tematikából. Csak nem azt mondják, ami valószínűleg az iagzság, hogy nem tud már nőni a kitermelés, hanem azt, hogy nem kell annyi olaj, csökkent az igény (de akkor ugyan mi vitte fel azárat tavaly? Erre is van válasz: spekuláció.) Klassikus trükk változtatni a játékszabályokon, ha már a régi módon nem lehet nyerni...

Amint Chris Skrebowski rámutatott, az az érv, hogy tetőzött az igény, legföljebb az OECD országaira igaz. Kína és India vette át a húzóerő szerepét. Míg az OECD fogyasztás kb 1.5 millió horó/nap-pal csökkent 2007 óta, addig az OPEC-országok fogyasztása 800 ezer hordó/nap-pal, Indiáé 400 ezer hordóval nőtt, Kínáé ugyan az olimpia után kissé visszaesett, de most nagyon meredeken nő, csak 2009-ben kb. 1 millió hordóval nőtt.

Export

Az Export Land Modell szerint (mely azt tartalmazza, hogy a termelő ország maga idővel többet fogyaszt, hisz van neki, a mezői pedig ürülnek, így az export nagyon gyorsan csökken) 2032-re az első 4 exportáló ország már nem fog exportálni, mert annyit termel csak, ami saját fogyasztását fedezi.

Összefoglalva: a valószínű tetőzés tavaly volt (esetleg jövőre lesz egy fellendülés után), nincs valódi fogyasztásvisszaesés, az lajkor vége pedig kb 203-2050 közé tehető, amikor is elfogy a piacról.

Keresés
FFEK hírlevél

FFEK cikkek, hírek, programok.

Tartalom átvétel


Greenman Kft.
Effektív mikroorganizmusok a környezetért


Bio tönkölybúza
, Szám Lajos, Tapolca


Abwind Kft.
Megújuló energiák, megújuló technológiák


Újenergiák

Médiaröntgen

Kapcsolat Plus Alapítvány

Bocs Alapítvány

E-Consumption

Könyvajánló

Sokak fejében fordul meg a gondolat, hogy az önellátás felé forduljanak a jelenlegi helyzet láttán - és esetleg ismerve, vagy sejtve, mi várható még. Azonban az önellátás, még ha részleges is, vagy kezdetleges lépsekből is áll, nem egyszerű. Azok az ismeretek, amelyeket régen a többség ismert, azaz, hogy mit mikor kell vetni, mi minek jó szomszédja a kertben, vagy hogyan kell mosni hamulúggal, mára szinte teljesen eltűntek.

Az újratanulásban segít az ÖkoVölgy Alapítvány könyve, amely még azoknak is élvezetes olvasmány, akik már megkezdték saját maguk körül az önellátást, vagy vannak tapasztalataik bármelyik kérdésben, amiket a könyv tárgyal.

Milyen következményekkel jár, ha a világ népesség-növekedése a jövőben korlátlanul folytatódik? Vajon lesz-e mindenkinek elegendő élelem és ivóvíz? A véges kőolaj, kőszén és földgázkészletekkel mi lesz? Jut-e belőle mindenkinek? Mit lehet tenni azért, hogy a Föld eltartóképességén belül maradjon az emberiség?  És egyáltalán: mekkora ez az eltartóképesség?

Bár a fenti kérdéseket már Thomas Malthus is feltette a XVIII. század második felében és Aldous Huxley is említést tesz róluk a Pont és Ellenpont c. regényében (1928), csak a Római Klub tagjai voltak, akik elsőként behatóbb tanulmányokat végeztek a válaszkeresés reményében. 1972-ben felkérték Donella Meadowst, Jorgen Randerst és Dennis Meadowst, a Massachusetts Technológia Intézet kutatóit, hogy írjanak egy tanulmányt.

Miért és hogyan lett a magyar föld a globális tőke elsajátítási tárgya? Van-e még ezután reális esély földünknek a magyarság részére megőrzéséhez? Miért nem tudunk ésszerűen gazdálkodni a jövő egyik legfontosabb stratégiai kincsével, a vízzel? Miért vezetünk el többet belőle, mint amennyi hozzánk érkezik? Miért tesszük ezt olyan veszélyeztetett térségekben is, mint a Homokhátság?

Századunk a civilizáció összeomlásával is fenyeget. A termőföld és az édesvíz az élet alapfeltételei, közösségi birtoklásuktól függ fizikai létünk és etnikai megmaradásunk.

Mindkét szerző elkötelezetten védi a magyar temrészeti valóság egy-egy fontos elemét: Tanka Endre a magyar termőföld megmentésén dolgozik hosszú évek óta, Molnár Géza pedig a Kárpát-medence vízgazdálkodási hagyományaival foglalkozik, s próbálja a gyökerekhez visszatéríteni a szakma képviselőit, hogy az valóban a vízzel való gazdálkodást jelentsen, ne árvízi védekezést.

A Kairosz Kiadó könyvei között számtalan olyan kiadvány lelhető meg, amelynek tartalma nem fér bele a még mindig erős bástáykat magáénak mondható fősodorbeli gondlokodás keretei közé. Azonban a valóság olyan erővel dörömböl a látszatvilág falain, hogy soká már nem lehet mindenestül kívül tartani, így aztán egyre több olyan adat, jelenség lát napvilágot, amely mélyebb gondolkodásra, összefüggéskeresésre sarkall.

David C. Korten egyike azoknak a közgazdászoknak, akik baljós szemmel figyelik a liberalizációs folyamatokat, sarkos kritikát fogalmaznak meg és alternatív válaszokat keresnek a globalizáció kihívásaira. Korten professzor egyik leghíresebb könyvében, a Tőkés társaságok világuralmában kifejti: a multinacionális vállalatok jogkörének szűkítése, az állam nagyobb szerepvállalása és a civil társadalom ereje szükséges ahhoz, hogy megfékezzük a társadalmi különbségek növekedését és létrehozzunk egy erős szociális hálót. Rámutat arra is, hogy felelősséggel tartozunk a jövő nemzedékeknek, ezért nem hagyhatunk rájuk kezelhetetlen adósságterheket. Korten mondanivalóját egyelőre még képtelen elfogadni a fősodrú  közgazdaságtan, hatásosnak bizonyult válságkezelő intézkedéseire viszont egyre nagyobb figyelem irányul.

 

Eddig inkább csak arról volt szó, hogy mi történik majd amíg ez a rendszer leépül. Arról, hogy az oroszok miatt gázkelepcében ülünk, hogy a fogyó olaj miatt az egész világ az olaj csapdájában vergődik, de arról ritkán szólunk, hogy mit tegyen egy kis közösség, vagy család. költözzön tán mindenki vidékre, Ezt úgysem lehet megtenni. Akkor mit eszünk szervezett élelmiszer-termelés híján? Vagy akár eljutunk-e valaha oda, hogy nem lesz szervezett élelmiszer-ellátás?

A Kairosz kiadó magyarul is kiadta David Korten egy új művét. A korábban megjelent Tőkés társaságok világuralma is gondolatébresztő mű volt, a mostani még nikább aktuális.

A Magyar Nemzetstratégia második kötete számos szakértő munkájának eredménye, mely magába foglal egy palettát a jogra vonatkozó elképzelésektől az oktatáson keresztül a gazdaságig.

Kutatóink az energetika-fenntartható gazdálkodás területén írtak cikket a könyvbe. A könyv szerkesztőjével egyeztetve jelentetjük meg ezt a kis helyreigazítást:

Az "Energia nélkül nem megy semmi" címmel közreadott cikk 3 szerző munkája. A második függelék az ártéri gazdálkodásról Molnár Géza, a harmadik függelék a lokalizált rendszerekről Szám Dorottya munkája. A megújuló energiaforrásokra vonatkozó adatok és számítások egy része a PTE Környezetfizika Tanszék és Német Béla tanszékvezető által végzett kutatásokból származik.

A könyv harmadszor jelenik meg, szerzője mindig egy kicsit más szempontot emelt ki benne. Általános üzenete: az ember eddig mindig elárulta Teremtőjét és a természetből kiszakdva tönkretette azt.

Az Utolsó kísérlet rendszerszinteket, történelmet, energiatermelést, éghajlatváltozást, mezőgazdaságot, valamint a közeli jövő forgatókönyveit és a fenntarthatóság alapjait egyaránt vizsgálja. Mégsem tudományos a nyelvezete - noha szerzői tudományos kutatás keretében jutottak a benne foglaltakra.

X