Az éghajlatváltozás hosszú távon

Az emberi tevékenység különféle gázokat juttat a légkörbre. Ezek a gázok nem engedik meg a hosszúhullámú (hő) sugárzás kijutását a világűrbe, azaz a hő egy részét megköti a Föld. A fő üvegházgázok a szén-dioxid (CO2), a metán (CH4), a nitrogén-oxidok és a vízgőz (H2O). A különböző üvegházgázok nagyon különböző hőelnyelő képességgel rendelkeznek. Közülük a vízgőz szerepe a természetes üvegházhatásban jelentős, mennyisége nem nő a légkörben, ellentétben a szén-dioxiddal és a metánnal.

A kutatók hevesen vitáznak arról, hogy a felmelegedést mennyiben természeti hatások (a napsugárzás erősödése, a vulkáni tevékenység, a Föld pályaelemeinek változása) és mennyiben emberi tevékenységek idézik elő. A legelfogadottabb vélemények szerint a világméretű felmelegedés főképp emberi okokra vezethető vissza. Ezt támasztja alá, hogy a naptevékenység és a vulkánosság alakulása a számítások szerint jelenleg a felmelegedés ellen hat.

1. ábra Az ábrákon háromféle számítógépes modell (szürke) és a valóságos adatsor (piros) viszonya látható. Ha csak természetes (a), vagy csak emberi (b) hatásokkal szeretnénk magyarázni a hőmérséklet emelkedését, nem esik egybe számításunk a valósággal. Ha azonban mindkét hatást figyelembe vesszük (c), a modell és a valóság egyezése nagyon jó.

Az éghajlat állandóságához egyebek közt az kell, hogy a Föld légköréből annyi energia jusson ki, mint amennyi oda (főleg a napsugárzásból, kisebb részt a Föld belső hőjéből) bekerül. Természetes üvegházhatás nélkül a Föld felszínének átlaghőmérséklete a mai 14 °C helyett csupán -19 °C lenne. Az átlaghőmérséklet ilyen alakulásáért a légkörben lévő nagy mennyiségű vízgőz felelős. Azonban a vízgőz mennyisége a légkörben állandó, így nem okozhat melegedést. Az egyéb üvegházhatású gázok mennyiségének bármilyen változása azonban felborítja a Föld-légkör rendszer energiamérlegét, megváltoztatja az éghajlatot.

Az biztos, hogy a légköri CO2 mennyiséget az emberiség jelentősen megemelte; az ipari termelés előtti 280 ppm-hez képest most 380 ppm (parts per million, milliomodrész). A szén-dioxid mennyiségének növekedése pedig elősegíti a hősugárzás csapdába esését a felső légkörben. A csapdába esett hő egy része visszasugárzódik a Föld felszíne és az alsó légkör felé, felmelegítve azt. A kutatások eredménye szerint a légköri szén-dioxid sűrűsége kb. 5000 és 200 ppm egység között mozgott a földtörténet elmúlt 600 millió éve során. Amikor a szén-dioxid és más üvegházgázok szintje hirtelen megnőtt a légkörben, azt hőmérséklet-növekedés kísérte, vagy járt vele együtt. Ehhez köthető többek között a paleocén-eocén felmelegedés, és a perm-triász határán történt, azóta is példa nélküli felmelegedés, ez utóbbi kb. 250 millió éve volt. Ekkor a szén-dioxid szint a jelenleginek 5,3-szorosa, azaz 2000 ppm volt, az átlaghőmérséklet pedig 23 °C, ami 10 °C-kal több a mainál. A 2. ábra jobb oldala a hőmérséklet és a CO2-szint változását mutatja az elmúlt 400 ezer év során. A két görbe együtt mozgásából látható, hogy közöttük elég jó egyezés van, bár az is biztos, hogy a földtörténeti tapasztalatok alapján a hőmérséklet és a szén-dioxid szint változása közös háttér-okokra vezethető vissza. A földtörténet során a szárazföldek vándorlása változtatta jelentősen a Föld fényvisszaverő képességét (albedóját), ez pedig az éghajlatra van nagy hatással. A korábban említett nagy felmelegedések tehát alapvetően földtörténeti okokra vezethetőek vissza. Azonban az elmúlt 400 ezer év során történt változások, melyeket a 2. ábra mutat, időben periodikusnak látszanak. Valóban, itt a hőmérséklet és a CO2-szint változásának közös oka a Föld pályájának és tengelyferdeségének periodikus változásai, illetve ezek egymásra rakódása. Rövid távon egyensúly jellemezte a léhgkört: jégkorszakok (az ábrán a gödrök) és jégkorszak közötti ún. interglaciális korok (az ábrána  csúcsok) követték egymást, de a CO2 szintje sosem ment 300 milliomodrész fölé. Azonban elmondható, hogy az ipari forradalom óta a két görbe együtt futását, a két görbe egyensúlyát felborítottuk, mert a CO2-szint az eredeti szintnek majdnem kétszerese. Mivel annyit bizonyosan mondhatunk, hogy a hőmérsékletváltozást nem mindig az üvegházhatású gázok sűrűségnövekedése indítja el, de mindig gerjeszti, ezért a hőmérséklet növekedése várható.


2. ábra. A szén-dioxid szint (piros) és a hőmérséklet változása (kék), az elmúlt 400 ezer év során, a Déli-sarkon vett jégminták alapján. A két görbe együtt futása nyilvánvaló, tehát a CO2-szint változását a hőmérséklet változása követi. Kétségbeejtő, hogy napjainkban az emberi tevékenység miatt a szén-dioxid szintje elérte a 370 ppm értéket, ezt nyíl jelzi a jobb felső sarokban. A hőmérséklet kb. 4 fokot emelkedik majd, ha követi a CO2 görbét.

Friss vizsgálatokban leolyan hatásokat is belevettek a számításokba, melyekre az eddigi modellek nem fordítottak nagyobb figyelmet. Eddig alapvetően tengeren lévő jeget, a felhőket és a vízpárát vették tekintetbe, de egy új modell, amit a Bristoli Egyetem kutatói fejlesztettek ki, figyelembe veszi a nöyvényzet és az időszakos hó és jég hatását is. Ennek eredménye szerint a sarkok körüli felmelegedés 10 C-t is elérhet ha pusztán 400 ppm (milliomodrész) lesz a CO2 részaránya a légkörben (3. ábra). 400 ppm pedig itt van a "kapuk előtt", mert jelenleg 375 pmm és évente 1-1.5 ppm értékkel nő.

3. ábra. 400 ppm-es szén-dioxid koncentráció hatása a) a régi modellek szerint, melyek nem vették figyelembe a hosszútávú hatásokat, b) a friss számítások szerint.

A bristoli kutatók azért kezdték el a modell kibővítését, mert adatokkal rendelkeznek egy 3 millió évvel ezelőtti időszakról a földön, amikor a hőmérséklet és a CO2 részaránya egyaránt magas volt. Azonban amikor a meglévő modellekkel próbálták ezt a 3 millió évvel ezelőtti állapotot leírni, kiderült, hogy a CO2 szintnek kevesebb hőmérséklet-növekedés lesz az eredménye, mint a valóságos. Ezért úgy vélték, valami hiányzik a modellből. A jó egyezést a valós hőmérséklet-növekedéssel akkor kapták, amikor a szárazföldi hó, jég és a növényzet szerepét is figyelembe vették a modellben. (Forrás: PhysOrg.com)

Keresés
FFEK hírlevél

FFEK cikkek, hírek, programok.

Tartalom átvétel


Greenman Kft.
Effektív mikroorganizmusok a környezetért


Bio tönkölybúza
, Szám Lajos, Tapolca


Abwind Kft.
Megújuló energiák, megújuló technológiák


Újenergiák

Médiaröntgen

Kapcsolat Plus Alapítvány

Bocs Alapítvány

E-Consumption

Könyvajánló

Sokak fejében fordul meg a gondolat, hogy az önellátás felé forduljanak a jelenlegi helyzet láttán - és esetleg ismerve, vagy sejtve, mi várható még. Azonban az önellátás, még ha részleges is, vagy kezdetleges lépsekből is áll, nem egyszerű. Azok az ismeretek, amelyeket régen a többség ismert, azaz, hogy mit mikor kell vetni, mi minek jó szomszédja a kertben, vagy hogyan kell mosni hamulúggal, mára szinte teljesen eltűntek.

Az újratanulásban segít az ÖkoVölgy Alapítvány könyve, amely még azoknak is élvezetes olvasmány, akik már megkezdték saját maguk körül az önellátást, vagy vannak tapasztalataik bármelyik kérdésben, amiket a könyv tárgyal.

Milyen következményekkel jár, ha a világ népesség-növekedése a jövőben korlátlanul folytatódik? Vajon lesz-e mindenkinek elegendő élelem és ivóvíz? A véges kőolaj, kőszén és földgázkészletekkel mi lesz? Jut-e belőle mindenkinek? Mit lehet tenni azért, hogy a Föld eltartóképességén belül maradjon az emberiség?  És egyáltalán: mekkora ez az eltartóképesség?

Bár a fenti kérdéseket már Thomas Malthus is feltette a XVIII. század második felében és Aldous Huxley is említést tesz róluk a Pont és Ellenpont c. regényében (1928), csak a Római Klub tagjai voltak, akik elsőként behatóbb tanulmányokat végeztek a válaszkeresés reményében. 1972-ben felkérték Donella Meadowst, Jorgen Randerst és Dennis Meadowst, a Massachusetts Technológia Intézet kutatóit, hogy írjanak egy tanulmányt.

Miért és hogyan lett a magyar föld a globális tőke elsajátítási tárgya? Van-e még ezután reális esély földünknek a magyarság részére megőrzéséhez? Miért nem tudunk ésszerűen gazdálkodni a jövő egyik legfontosabb stratégiai kincsével, a vízzel? Miért vezetünk el többet belőle, mint amennyi hozzánk érkezik? Miért tesszük ezt olyan veszélyeztetett térségekben is, mint a Homokhátság?

Századunk a civilizáció összeomlásával is fenyeget. A termőföld és az édesvíz az élet alapfeltételei, közösségi birtoklásuktól függ fizikai létünk és etnikai megmaradásunk.

Mindkét szerző elkötelezetten védi a magyar temrészeti valóság egy-egy fontos elemét: Tanka Endre a magyar termőföld megmentésén dolgozik hosszú évek óta, Molnár Géza pedig a Kárpát-medence vízgazdálkodási hagyományaival foglalkozik, s próbálja a gyökerekhez visszatéríteni a szakma képviselőit, hogy az valóban a vízzel való gazdálkodást jelentsen, ne árvízi védekezést.

A Kairosz Kiadó könyvei között számtalan olyan kiadvány lelhető meg, amelynek tartalma nem fér bele a még mindig erős bástáykat magáénak mondható fősodorbeli gondlokodás keretei közé. Azonban a valóság olyan erővel dörömböl a látszatvilág falain, hogy soká már nem lehet mindenestül kívül tartani, így aztán egyre több olyan adat, jelenség lát napvilágot, amely mélyebb gondolkodásra, összefüggéskeresésre sarkall.

David C. Korten egyike azoknak a közgazdászoknak, akik baljós szemmel figyelik a liberalizációs folyamatokat, sarkos kritikát fogalmaznak meg és alternatív válaszokat keresnek a globalizáció kihívásaira. Korten professzor egyik leghíresebb könyvében, a Tőkés társaságok világuralmában kifejti: a multinacionális vállalatok jogkörének szűkítése, az állam nagyobb szerepvállalása és a civil társadalom ereje szükséges ahhoz, hogy megfékezzük a társadalmi különbségek növekedését és létrehozzunk egy erős szociális hálót. Rámutat arra is, hogy felelősséggel tartozunk a jövő nemzedékeknek, ezért nem hagyhatunk rájuk kezelhetetlen adósságterheket. Korten mondanivalóját egyelőre még képtelen elfogadni a fősodrú  közgazdaságtan, hatásosnak bizonyult válságkezelő intézkedéseire viszont egyre nagyobb figyelem irányul.

 

Eddig inkább csak arról volt szó, hogy mi történik majd amíg ez a rendszer leépül. Arról, hogy az oroszok miatt gázkelepcében ülünk, hogy a fogyó olaj miatt az egész világ az olaj csapdájában vergődik, de arról ritkán szólunk, hogy mit tegyen egy kis közösség, vagy család. költözzön tán mindenki vidékre, Ezt úgysem lehet megtenni. Akkor mit eszünk szervezett élelmiszer-termelés híján? Vagy akár eljutunk-e valaha oda, hogy nem lesz szervezett élelmiszer-ellátás?

A Kairosz kiadó magyarul is kiadta David Korten egy új művét. A korábban megjelent Tőkés társaságok világuralma is gondolatébresztő mű volt, a mostani még nikább aktuális.

A Magyar Nemzetstratégia második kötete számos szakértő munkájának eredménye, mely magába foglal egy palettát a jogra vonatkozó elképzelésektől az oktatáson keresztül a gazdaságig.

Kutatóink az energetika-fenntartható gazdálkodás területén írtak cikket a könyvbe. A könyv szerkesztőjével egyeztetve jelentetjük meg ezt a kis helyreigazítást:

Az "Energia nélkül nem megy semmi" címmel közreadott cikk 3 szerző munkája. A második függelék az ártéri gazdálkodásról Molnár Géza, a harmadik függelék a lokalizált rendszerekről Szám Dorottya munkája. A megújuló energiaforrásokra vonatkozó adatok és számítások egy része a PTE Környezetfizika Tanszék és Német Béla tanszékvezető által végzett kutatásokból származik.

A könyv harmadszor jelenik meg, szerzője mindig egy kicsit más szempontot emelt ki benne. Általános üzenete: az ember eddig mindig elárulta Teremtőjét és a természetből kiszakdva tönkretette azt.

Az Utolsó kísérlet rendszerszinteket, történelmet, energiatermelést, éghajlatváltozást, mezőgazdaságot, valamint a közeli jövő forgatókönyveit és a fenntarthatóság alapjait egyaránt vizsgálja. Mégsem tudományos a nyelvezete - noha szerzői tudományos kutatás keretében jutottak a benne foglaltakra.

X