Hetesi Zsolt's blog

Olajdollárok, Irán, India, Kína stb.

Hetesi Zsolt — Wed, 25 Jan 2012 12:40:51 +0000

A tegnapi nap híre volt, hogy az EU olajvásárlási embargót hirdet Iránnal szemben (ezzel nem mellesleg kellemetlen helyzetbe hozza Görögországot, amely csak Irántól tudott "hozom"-ra vásárolni, hiszen nem tud fizetni.

A dolog érdekessége (és az egész eurozóna elleni irtóhadjárat) mögött az húzódik meg, nehogy véletlenül valamely olajtermelő ország dollár helyett másban szándékozzon kereskedni. Tavalyelőtt és tavaly voltak olyan hangok, hogy a BRIC országok, aztán meg hogy Irán euróban számolna inkább el, erre válaszul a gazdaság urai legyengítették az eurót.

Azonban tegnap megjött a pofon is: India aranyban fizetne az olajért, és ezt fontolgatja Kína is. Bár sokáig nem tarthat ki ezen országok aranya, mégis jelzés értékű események ezek.

Kissinger világháborút jósol - szatírikus cikk

Hetesi Zsolt — Fri, 13 Jan 2012 11:56:00 +0000

"Ha nem hallod a harci dobokat, süket vagy"....Egy friss interjúban a 89 éves exkülügyminiszter a követkőket mondta:

„ Az USA igyekszik féken tartani Oroszországot, és Kínát, és a koporsóba az utolsó szög Irán lesz, mely természetesen Izrael fő célpontja. Megengedtük Kínának, hogy megnövelje a katonai erejét, és Oroszországnak hogy gazdaságilag megújuljon, hogy hamis biztonságérzet, nagyképűség hassa át őket, de ez gyorsabb összeomlást okoz majd mindkettőjük számára. Mi olyanok vagyunk mint egy gyors céllövő, aki kihívja a kezdőt hogy előhúzza a pisztolyát, de amikor megpróbálja: puff-puff. A következő háború annyira súlyos lesz, hogy csak egy szuperhatalom győzhet, és az mi vagyunk. Pont ezért annyira sürgős az EU-nak, hogy egy szuperállamot hozzon létre, mert tudják, hogy közeledik a háború, és ahhoz hogy Európa túlélje, egy egyetlen összekovácsolt államnak kell lennie. A ő sietségük nekem azt jelenti, hogy nagyon is jól tudják, hogy az igazi nagy leszámolás közel van. Ah, mennyit álmodtam erről a pillanatról. „

Aki ellenőrzi a kőolajat, az ellenőrzi a nemzeteket, aki ellenőrzi az élelmiszert, ellenőrzi a népeket”

Mr. Kissinger hozzátette:” ha egy közönséges földi halandó vagy, akkor felkészülhetsz a háborúra, úgy hogy vidékre költözöl, és egy tanyán kezdesz gazdálkodni, de fegyvert is kell vinned magaddal, mert éhező hordák fogják járni az országot. „

Pár perces gondolkodás után Mr. Kissinger folytatta:

„ Azt mondtuk a katonáknak, hogy hét országot kell elfoglalniuk Közel –Keleten, és ezt szinte megtették. Tudjuk mindnyájan mit gondolok a katonákról, de azt kell mondanom, hogy ez alkalommal túl jól teljesítették a parancsot. Már csak az utolsó dominó maradt hátra, azaz Irán, mely valóban a mérleg nyelve lesz. Kína, és az oroszok, meddig nézhetik, hogy Amerika tisztára söpör mindent? A nagy orosz medve és a kínai sarló akkor ébrednek fel az álmukból, amikor Izraelnek teljes erejéből és minden fegyverzetével harcolnia kell, hogy annyi arabot megöljön, amennyit csak tud. „

Ha minden jól megy, ahogy reméljük, akkor a Közel-Kelet fele Izraelé lesz. A fiataljaink jól ki lettek képezve az utóbbi évtizedben a harci videó játékok konzoljain, érdekes volt látni a új játékot, Call of Duty Modern Warfare 3, ami pontosan visszaadja azt ami a közel jövőben történni fog. A mi fiataljaink az USA-ban és Nyugaton fel vannak készítve, arra lettek programozva, hogy jó katonák legyenek, ágyútölteléket, és amikor megparancsolják, hogy az utcára menjenek a ruszkik és kínaiak ellen harcolni, akkor engedelmeskedni fognak a parancsoknak. A romokból mi egy új társadalmat építünk majd, csak egyetlen szuperhatalom marad, és a Világkormány fog győzni. Ne felejtsük el, hogy az USA-nak jobb fegyveri vannak, olyan cuccaink mely egyetlen más nemzetnek sem, és megmutatjuk ezeket a fegyvereket a világnak, amikor eljön a megfelelő pillanat. „

Nekem csak egyetlen hozzáfűzni valóm van, ami az eredeti angol oldalon is csak alul van: ez egyelőre még csak szatíra, de könnyen lehet valóság is - hzs

Fordította: Olajos Tibor

Volt IEA-elemző: olajcsúcs 2015 és 2020 között

Hetesi Zsolt — Thu, 05 Jan 2012 23:50:38 +0000

Olivier Rech, aki 2006 és 2009 között a Nemzetközi Energiaügynökség olajforgatókönyveinek kidolgozásán dolgozott, a Le Monde számára adott interjúban mondta el, hogy 2013-tól kezdődően a kitermelés nem tud lépést tartani az igényekkel, 2015 és 2020 között pedig elkezdődik a végleges kitermelés-csökkenés. Ez a nyilatkozat semmiképp sem kezelhető egy kívülálló véleményeként - ugyanakkor ellentmond az IEA legfrissebb, 2011-ben kiadott töretlen növekedést mutató forgatókönyvének.

Az IEA 2011-es előrejelzése az olajtermelés töretlen bővüléséről. A meglévő mezők (sötétkék) hozamcsökkenését már csak szinten maradásba egyensúlyozza ki a fejlettebb kitermelési technológia (középkék) és a még felfedezés előtt álló mezők együttes hozama (világoskék). A növekedést a folyékony földgáztól (LNG) és a nem hagyományos készletek bővülő kitermelésétől várják. (Forrás: WEO 2011)

Rech szerint a kitermelés esését néhány éven belül már nem lehet meggátolni, ugyanis a folyékony földgáz részaránya "végtelenül kicsi" lesz, és a nem hagyományos mezők hozama sem éri el a kívánt mennyiséget, azok kitermelését fokozni ugyanis nehézségekbe ütközik - szerinte sosem haladja meg a 2.4 millió hordó/nap szintet (azaz marad azon a szinten, ahol az IEA ábrája szerint most van).

A közgazdász előrejelzése alapján a mindent magába foglaló (all liquids) kitermelés nem fogja átlépni a 90 millió hordót, és - teszi hozzá - fontos látni, hogy 2005 óta nem nő érdemben, platót képez.

Angol forrás: The Oil Drum

Nekem két megjegyzésem van mindehhez. Úgy tűnik, hogy 2009-ben, a gazdasági válság hatására átírt olajmodelljeink közül a pozitív változat egybeesik azzal, amit a francia kutató mondott:

Alapvetően a mi modellünk több változó paramétert vizsgált, ebből itt csak az egyik paraméter változása van feltüntetve: a meglévő mezők apadási rátája (decline rate). A hivatalos 4.3%-al jön ki a pozitívabb forgatókönyv, amely egyébként Chris Skrebowski új mezők belépését összegző adatbázisát is használja.

A második megjegyzésem, hogy a Nemzetközi Energiaügynökség is "sejtet" valamit: évről évre csökken a kitermelési modell előrejelzése, de egyelőre lassabban, mint kellene.

Évről évre csökken az IEA előrejelzése a jövőbeli olajkitermelés kapcsán.

Bencsik János újévi levele

Hetesi Zsolt — Mon, 02 Jan 2012 15:08:27 +0000

Mi sem írhatnánk szebbet. Íme:

Bencsik János újévi köszöntője

Kedves Barátom!

Pokoli esztendő vár reánk, melyet pusztító szenvedélyeinkkel és jéghideg közönyünkkel mi magunk – külön-külön és együttesen -, emberek idéztünk elő. A szeretet melegségét immáron szinte „tökéletesen” felszámolta a pénzhatalom számító ridegsége. Gondolatainkkal, szavainkkal, tetteinkkel és mulasztásainkkal olyan földi klímát teremtettünk, amely egyszerre perzsel és okoz fagyhalált. A szeretet melegét, mely az emberi lét optimális hőmérsékletét biztosítja, megállíthatatlanul szorítja ki kollektív érzelemvilágunk globális felmelegedése. Az Anyatermészet válasza, az általunk ismert természeti környezet dinamikus, és számunkra kiszámíthatatlannak tűnő változásával arra hívja fel mindannyiunk figyelmét, hogy ha továbbra is így éljük az életünket, akkor elveszünk. Aki azzal is tisztában van, de legalább is dereng számára, hogy fizikai testünknél többek vagyunk és lélekkel is töltekezünk, annak a felelőssége még nagyobb, s talán már azt is érzi, hogy itt már nem csak az élet, hanem a lélek elvesztésének veszélye is fennáll. Az Újesztendő nagy kérdése tehát, hogy öntudatlanul sodródunk-e tovább a megsemmisülés irányába, vagy pedig megpróbálunk sorsunk urává válni.

2012 a katarzis esztendeje lehet, mely akár vissza is terelhet bennünket vállalt sorsunk beteljesítésének útjára. Pokoljárásunknak sorscsapások sorozata vethet véget, mely természeti katasztrófák, sztrájkok, tömegmegmozdulások, fegyveres konfliktusok formájában fog az emberiség számára „segítséget nyújtani” az ébredéshez. A Világrend alaptörvénye, hogy jelen életünk kereteit korábbi tetteink, szokásaink, akarati megnyilvánulásaink állítják elő. Amennyiben a jelenleginél barátságosabb jövendőt képzelünk el magunk számára, úgy gyökeresen meg kell változtatnunk eddigi szokásainkat, új életrendet kell kialakítanunk, melyért aztán minden nap meg kell küzdenünk, amíg sorsunk alakítójává nem válik. Semmi másról nincs szó, mint visszatérni a normálishoz, és életünket a csillagok mozgásához igazítani, ahogy azt József Attila is megírta. És van még valami, ami egyedüliként képes enyhíteni az általunk előidézett törvényszerűség szorításán, s az nem más, mint a kegyelem, de először segíts magadon, és akkor Isten is megsegít!
A három esztendővel ezelőtti újévi köszöntőmben arról beszéltem, hogy korszakhatárhoz érkeztünk, mely eddigi társadalmi és gazdasági berendezkedésünk gyökeres felülvizsgálatát teszi szükségessé. Arról is szóltam akkor, hogy két év múltán olyan folyamatok fognak felerősödni, amelyek a világgazdasági háló tartós felbomlásához vezethetnek. Azok számára, akik még idővel és türelemmel viseltetnek újévi gondolataim irányába, megismétlem az akkori üzeneteket, akiknek viszont már az eddigiek is elegendőnek bizonyultak, azok számára testi-lelki egészségben bővelkedő Újesztendőt kívánok!
Részlet a 2009. január 1-i köszöntőből: „Azt is látnunk kell viszont, hogy korszakhatár küszöbére érkeztünk. Közel egy évtizede beszélek és publikálok arról, hogy Földünk szerves egészet alkot, rendszerként működik, és valami megváltozott ebben a rendszerben. A kedvezőtlen, és egyre többek által érzékelt folyamatok lassításában és megállításában nekünk is szerepet kell vállalni, mert ha személyes felelősségünket lekicsinyeljük, akkor gyermekeink jövőjét hagyjuk veszendőbe menni. Ezért is állt Tatabánya a Klímabarát Települések Szövetsége létrejöttét elősegítő mozgalom élére, és alkotta meg helyi éghajlatváltozási stratégiáját. A globális és helyi szinten is egyaránt érzékelhető pénzügyi és gazdasági problémák csak tünetként értelmezendőek, a valódi okok a mára világosan kirajzolódó természeti erőforrások túlfogyasztásában érhetők tetten. Tehát a tartós megoldásokat is ezen a területen kell megtalálnunk, és merőben új gondolkodással orvosolnunk. A biztonságos jövendő, a regionális ellátó rendszerek létrehozásában körvonalazódik, melyekben a reális emberi igények kielégítése a cél. Olyan gazdasági társulásoké a jövő, amelyekben a vevő, a kereskedő és a termelő közös felelősséget vállal az igények kielégítését szolgáló valamennyi folyamatért. Közösségi tulajdonba kell vennünk a helyi- és regionális közüzemi ellátórendszereket. Az előttünk álló évtizedekben különösen nagy szerepe lesz a biztonságos energia- és vízellátásnak. Elsőbbséget kell biztosítanunk az energiahatékonysági és megújuló energia beruházásoknak. Ezért tettünk, és teszünk komoly lépéseket a szóban forgó rendszerek többségi tulajdonának megszerzésére. Elő kell segítenünk a mezőgazdasági és élelmiszer-előállítási társulások térségi szintű létrejöttét, a magyar gazdák által előállított, minőségi szempontból ellenőrzött, egészséges táplálék piacra jutását.
Ma még úgy tetszik, hogy a csökkenő olajárak alapján korlátlanul állnak rendelkezésünkre a meg nem újuló természeti erőforrások. Ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy a globális gazdaság két év múltán történő visszaerősödése a nyersolaj árát ismét az egekbe viszi majd, mely a világgazdasági háló tartós felbomlásához vezethet. Ez a folyamat, a szállítási bizonytalanságok és költségek növekedése következtében elhozhatja – és mai tudásom szerint bizton állíthatom, hogy el is hozza – a helyben gyártott minőségi áruk és helyi piacok reneszánszát. Mindeközben felértékelődik a tiszta víz és a környezet, az anyagi jólét hajszolása helyett pedig a helyi közösségek által nyújtandó biztonság, a boldogságot is magában foglaló minőségi élet kerül az első helyre. Mindez nem jelenti azt, hogy a gazdaság minden területe regionális szintre korlátozódik. Továbbra is lesznek olyan iparágak, amelyek globális szinten fogják kiszolgálni az egyre erősödő igényeket. Az infokommunikáció, az egészségügyi berendezések és segédeszközök, a víztisztítási technológiák fejlesztése, a megújuló energia előállításához szükséges berendezések előállítása továbbra is nemzetek feletti hálózat keretében fog megvalósulni. Nem véletlen az, hogy közel egy évtizede már, a város és térsége iparszerkezetét is ennek megfelelően alakítgatjuk.
Sokáig tépelődtem magamban azon, hogy a fenti gondolatokat szabad-e közreadnom. Végül arra jutottam, hogy nem csak szabad, de ez a kötelességem is. Minden külső és belső jel azt erősíti számomra, hogy emberi közösségünk egy új korszakhatár küszöbére érkezett, ahonnan már nem lehet következmények nélkül visszafordulni. Másfél évszázad kellően át nem gondolt túlfogyasztásának következményeivel szembesíteni kell önmagunkat. Amennyiben ezt elmulasztjuk, úgy a Természet öngyógyító folyamatai fognak bennünket gondolkodásunk, életformánk és társadalmi berendezkedésünk átalakítására ösztökélni. Tartok tőle, hogy mindez jelentős áldozatokat fog tőlünk megkövetelni, és a jelenleginél nagyobb válsággal kell majd szembesülnünk. Nem mindegy, hogy aktív és együttműködésre nyitott részesei, vagy elszenvedői leszünk az előttünk álló eseményeknek. Tudom azt, hogy sokan lesznek azok, akik mosolyogni fognak szavaimon, s lesznek olyanok, akik egyenesen gúny tárgyává fogják azokat tenni. Vállalom a következményeket.

Vállalom, ahogy a kilencvenes évek elején is volt bátorságom – az erőt magam is úgy kaptam hozzá – kimondani, hogy a szénre épült város jövőbeni megélhetése nem a letűnt szocialista nagyipar romjainak újjáépítésével fog biztosítottá válni. Az akkori kilátástalannak tűnő kezdeményezéseim azonban sikeressé váltak, de csak azért, mert egyre többen gondolkodtak hasonlóan, míg nem egyszer megteremtődött az a kritikus – közösségi - tömeg, mely a megújulás útjára terelte városunk jövendőjét. Együtt tapasztaltuk meg, hogy a gazdasági, és a vele járó erkölcsi mélypont nem más, mint kezdet, a megmenekülés kezdete. A válság mindig a lelkekben zajlik, és a megoldásnak is ott kell megszületnie. A válság mozgósítja a józan észt. A saját tapasztalatainknak és a régiek bölcsességének higgyünk! A rendbe vetett hitnek és a jó szándéknak kell erősödnie, nem pedig a fogyasztói indexnek! Ha a polgár változik, akkor fog változni a politika. És végezetül ne feledjük, válság idején a nevelés, és a kultúra a legjobb befektetés. Elengedhetetlen tehát a testi, lelki, és szellemi nevelés feltételeinek megteremtése. Nem véletlen, hogy közösségünk erőn felül vállalta az elődeinktől örökölt kulturális és közösségi terek, központok szellemi- és tudásközpontokká történő átalakítását. Bizakodjunk, de tegyünk is annak érdekében, hogy a testi, lelki és szellemi gyarapodásunkat segítő intézményeinkben, közösségük iránt elkötelezett, tudatos szolgálattevők is legyenek. Olyanok, akik tisztában vannak azzal, hogy nem a hatalom gyakorlása elégíti ki az embereket, hanem a közös célok megvalósítása.”

Kedves Barátom!

A fenti, három esztendővel ezelőtt közreadott gondolatok ismeretében talán jobban érthető, hogy másfél esztendővel ezelőtt miért is vállaltam kormányzati szerepet, s miért is törekedtem arra, hogy a kormányzati munkamegosztáson belül egy irányítás alá kerüljön az energia- és klímapolitika.
A másfél esztendő során előkészített, megvitatott, majd jóváhagyott Nemzeti Energiastratégia először tett kísérletet arra, hogy szinkronba hozza az ellátás-biztonsági és fenntarthatósági szempontokat. Az Országgyűlés által elfogadott dokumentum két évtizedre jelöli ki az elvégzendő feladatokat, s végrehajtásuk elősegítése érdekében cselekvési tervek elkészítését írja elő, melyekhez illeszteni szükséges a meglévő jogszabályi környezetet, és létre kell hozni a kitűzött célok megvalósítását szolgáló ösztönzési eszközrendszereket. A cselekvési tervek közül kettő – megújuló energia, valamint energiahatékonysági – már ugyancsak elkészült, melyeket a Kormány jóvá is hagyott.
A szerény, de szemléletformálásra elegendőnek mutatkozó forrásokból olyan fejlesztési programokat indítottunk el, amelyek a természeti erőforrásokkal történő felelős gazdálkodás szükségességére, és az új technológiák hordozta lehetőségekre hívták fel a lakosság, a közintézmények és a vállalkozások figyelmét. Miután az elmúlt esztendő során több mint hatvan településen jártam, módomban állt lemérni a helyi közösségek együttműködési készségét, mely a jövőre vonatkozóan reménykeltőnek mutatkozott.
Mindeközben felülvizsgáltuk a hatályos Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiát, melynek eredményként teljes körűen át is dolgoztuk azt. A megelőzés mellett hangsúlyossá tettük az ország alkalmazkodó képességének javítását szolgáló intézkedéseket. Egyértelművé vált, hogy a globális klímavédelmi kötelezettségvállalások legfeljebb csak lassíthatják a változás folyamatát, de annak megállítására elégtelenek. Miután Magyarország az éghajlatváltozás szempontjából a különösen érintett területek közé tartozik, számunkra elsődlegessé válik a sikeres alkalmazkodási feltételek megteremtése.
Az egységes szakpolitikai szemlélet kialakítására, és annak érvényesülését elősegítő stratégiaalkotásra, a megvalósítást elősegítő intézményrendszer létrehozására irányuló államtitkári szolgálatom a tegnapi nappal lejárt. Sokan tették fel számomra a kérdést, hogy miért is távozom, miért is hagyom cserben a szakterületet. Nos, nem szándékozom cserbenhagyni semmit és senkit, csak a szolgálatom keretei változnak. Ugyanakkor azt is tudomásul kellett vennem, hogy amíg az általunk indítványozott és a Kormány, valamint az Országgyűlés által jóváhagyott stratégiai irányokban szinte teljes körű az egyetértés, addig a megvalósítás részleteit illetően jelentős véleménykülönbség áll fenn. Legjobb tudásom szerint igyekeztem a meglévő feszültségeket feloldani, mely időnként több, máskor pedig kevesebb eredménnyel járt, végül mérlegre kellett tennem, hogy belső energiáimat itt, vagy esetleg máshol tudom eredményesebben kamatoztatni. Döntésem immáron ismertté vált.
Van még valami, ami hozzájárult döntésem meghozatalához, számomra a Rend előbbre való, mint a rendszer. A Rend az egész rendjét, az isteni teremtés rendjét hordozza magában. Ehhez képest a rendszer egy beszűkült részlet, mely csak töredékességében tartalmazza a Rend ismertetőjegyeit. A jó kormányzáshoz szükség van a bátorságra, de társulnia kell mellé a körültekintésnek is, hogy a bátorságot időnként felül ne írja a vakmerőség. Elengedhetetlen az igazságosság szempontjainak érvényesítése, hiszen egy ország lakói, egy nemzet tagjai egyben kockázatközösséget is alkotnak, minden magyar felelős minden magyarért. Ezért a terhek igazságos megosztása csak a mértékletesség és a méltányosság erényével együtt alkalmazandó. Mindenkire akkora terhet lehet és kell róni, amekkora elviselésére egészségi állapota és felkészültsége alkalmassá teszi.
És van még valami, amely egy nemzet életképességét és egyben vállalt sorsfeladatának sikeres végrehajtását befolyásolja, s az nem más, mint az önismeret, és az arra épülő egészséges önbizalom. Mindenkinek egyénre szabott sorsfeladata, hogy megismerje önmaga képességeit és javítandó gyengeségeit, mert ezek nélkül életfeladataink teljesítése során rendre alul maradhatunk. Tudjuk jól, hogy sorsdöntő pillanatokban mindig magunkra maradunk, de akkor sem vagyunk egyedül. Ott van bennünk a múltból eredő segítség, a korábbi sokszor átgondolt tapasztalatainkra és megismert, tovább fejlesztett képességeinkre épülő önbizalom. De ott kell még lennie a hitnek, a hitre alapuló bizalomnak is, hogy a közösségem is kiáll mellettem. E kettő egységet kell, hogy alkosson, melynek összetartó ereje a szeretet melegsége.
A politikai közéletből is hiányzik a bizalom, a hit, a szeretet melege. A pusztító szenvedély és a jéghideg közöny által épített falanszter falai itt is csak nehezen repedeznek. A 2012-es esztendő katarzisa viszont életünk e területén is változást hozhat. Évszázados pokoljárásunk végéhez közeledik. Ahhoz viszont, hogy a reánk váró eseményeket ne sorscsapásként, hanem sorsfordulóként élhessük meg, az eddigieknél nagyobb nyitottságra és megértésre lesz szükségünk egyéni és közösségi életünk minden szintjén.
Az Újesztendő személyes életemben is változást hoz. A mai naptól visszatérek a Gazdasági és informatikai Bizottság kötelékébe, ahol elsődlegesen továbbra is energetikai és fenntarthatósági kérdésekkel foglalkozom majd. Az év első hónapjaiban korábbi polgármester szolgálatom idején felgyülemlett irományok feldolgozását is el kell végeznem, hogy a közérdeklődésre számot tartó dokumentumok bekerülhessenek a városi levéltár fondjai közé. Tavasztól pedig az eddigieknél is több időt és energiát kívánok fordítani az éghajlatváltozással kapcsolatos nemzeti alkalmazkodási stratégiánk kimunkálására. Természetesen továbbra is ellátom választókerületem képviseletét az Országgyűlésben.

Kedves Barátom!

Ha eddig eljutottál az olvasásban, akkor kitartásod már is elismerendő, s egyben reménykeltő is. Az egymást erősítő bizalom jele, melyre nagy szükségünk lesz ebben az esztendőben. A nehézségek és terhek elviseléséhez elegendő mértékű testi és lelki erőt, egészségben bővelkedő Újesztendőt kívánok.

2012. január 1.

Barátsággal: Bencsik János

Könyvbemutató: Nem én kiáltok, a Föld dübörög

Hetesi Zsolt — Tue, 29 Nov 2011 21:16:10 +0000

Miért és hogyan lett a magyar föld a globális tőke elsajátítási tárgya? Van-e még ezután reális esély földünknek a magyarság részére megőrzéséhez? Miért nem tudunk ésszerűen gazdálkodni a jövő egyik legfontosabb stratégiai kincsével, a vízzel? Miért vezetünk el többet belőle, mint amennyi hozzánk érkezik? Miért tesszük ezt olyan veszélyeztetett térségekben is, mint a Homokhátság?

Századunk a civilizáció összeomlásával is fenyeget. A termőföld és az édesvíz az élet alapfeltételei, közösségi birtoklásuktól függ fizikai létünk és etnikai megmaradásunk.

Mindkét szerző elkötelezetten védi a magyar temrészeti valóság egy-egy fontos elemét: Tanka Endre a magyar termőföld megmentésén dolgozik hosszú évek óta, Molnár Géza pedig a Kárpát-medence vízgazdálkodási hagyományaival foglalkozik, s próbálja a gyökerekhez visszatéríteni a szakma képviselőit, hogy az valóban a vízzel való gazdálkodást jelentsen, ne árvízi védekezést.

A könyvet ketten ismertetik, prof. dr.Körmendy Béla nyugalmazott állatorvos, a Százak Tanácsának tagja és dr. Hetesi Zsolt fizikus.

A bemutatót követően gondolatébresztő beszélgetés vár az érdeklődőkre. A helyszínen a könyvet meg lehet vásárolni.

2011. december 07. szerda 18:00, hely: EMI Klub, VI. Bajcsy-Zsilinszky u. 59. a Nyugatitól 2 perc gyalog.

Gazdaságról, válságról, szabadságharcról

Hetesi Zsolt — Fri, 18 Nov 2011 00:18:55 +0000

Olvasva a mai hírt, miszerint a Nemzetgazdasági Minisztérium az IMF-el tárgyal, először nem értettem meg, hogy miről van szó, ugyanis alig akadt olyan cikk, amelyik a lényeget emelte volna ki. A lényeg pedig nem az, hogy ismét lehet rúgni egyet a kormányon, mert szembefordul tegnapi önmagával, hanem az, hogy nem a 2008-as hitelfelvétel megismétléséről van szó, azaz nem arról, hogy bizonyos megállapodásban rögzített pénzösszegeket adott időnként lehív a kormány, hanem arról, hogy biztosíték képződik az IMF oldalán, amely a piacok megnyugtatására szolgál, és "végszükség esetén" hozzáférhető. (Forrás: origo, Magyar Nemzet)

Ha sikerülne ezt a kérdést értelmesen, jelentősebb elfogultság nélkül tárgyalni, akár még örülhetnénk is ennek hírnek, mert miközben egyetlen euró újabb adósság felvétele nélkül sikerült javítani a forint árfolyamán és Magyarország csődkockázati mutatáján, azt is észrevehetnénk, hogy a kormányzat nem cibálja fölöslegesen az oroszlán bajszát. Tehát tanul a hibáiból. De valóban ennyire jóban kell lenni az IMF-el, ahogy egyes médiaelemzések azt sugallják, sőt szinte már erőltetik?

Hírháttér

Az egyeditől érdemes egyre általánosabb kérdések felé haladnunk. A kapcsolatok felújítása lehetséges, hogy nem teljesen önként történt. Erőteljes mozgatórugó lehet a félelem a leminősítéstől. Hiszen akkor eladhatatlanok a magyar államkötvények, ez egyenértékű a csőddel, amint elfogy az MNB tartaléka, amely ilyen helyzetekben áthidal.

Nade, ahogy arról Bogár László tegnap írt a Magyar Hírlapban, elég, ha elkezdik ezek a hitelminősítő intézetek terjeszteni a hírt, az máris önbeteljesítő jóslattá változik. Indokolt-e hazánk leminősítése? Tulajdonképpen nem jelentett be csödközeli helyzetet a kormány, igyekezett törleszteni, igyekezett tartani a hiánycélt, nem mindig a legjobb eszközökkel persze. Ám az a nemzetközi pénzvilág, amely ennél nagyobb botlást, vagy kozmetikázását is elnézett korábban, most, amikor sok helyen úgymond szorul a hurok, nem engedhet. És meg tudja mutatni, hogy

nem vesz senki magyar államkötvényt
az euró 310 forint fölé mászik
a csődkockázati mutató rekordokat dönt

Ez pontosan az az önbeteljesítő riogatás, amelyről Bogár László ír. Csakhogy mindeközben itthon meg milliók húzzák a rövidebbet. Akik riogattak, azok meg a hosszabat. És a magyarokmég nem is a jó helyen, nem a megfelelő körre haragszanak. Mert kétségtelen, vannak kormányzati hibák, de van egy kintről érkező, most már a szemtelenségen régen túllépett magatartás is, amely beleavatkozik a magyar belügyekbe.

Csak egyetlen példát hadd írok erről. A Goldman Sachs bankcsoport elemzői szerint a leminsőítés "még kivédhető, ha a magyar kormány tényleges lépéseket tesz a devizaalapú hitel-végtörlesztés kiterjesztésének elkerülésére" és voltak még egyéb ötleteik is. (Forrás: VG) Erre mit lehet mondani? Én egy szót ismerek: zsarolás. Senki nem magyarázta el korábban a polgároknak, hogy később egy gazdasági válságkörnyezetben rossz következménye lesz egy esetleges frankhitelnek. A mostani kormány legalább valamit próbál tenni azért, hogy a legrosszabb elkerülhető legyen. Lehet, hogy vitatható módon, lehet, hogy nem eléggé körültekintően. Mégis - ekkor jön valaki külföldről, akinek elég drót van a kezében, amit rángatni tud és akkor azt mondja, ezt azért már mégse, ne mentsék meg ezeket a szerencsétleneket? És hogy rátromfoljon még meg is szellőzteti, hogy ettől függ a leminősítés? Ezek után az euró árfolyam az egekbe megy, még több devizahiteles kerül csődközelbe, és a kormány tegyen meg mindent, mert a lakosság ezt várja.

Miután megteszi a kellemetlen, neki is nehéz lépést, és az IMF felé fordul, hogy tárgyaljunk, s közben a devizahitelesek kicsit fellélegeznek, akkor meg kapja a szitkot az arcába: lám-lám, eddig nem ezt mondtátok.... Nem hiszem, hogy ettől a hozzáállástól előrébb leszünk. És nem hiszem, hogy engem meg lehet győzni a külföldi pénzügyi guruk jóindulatától, IMF-estül, Goldman Sach-ostul, Fitchestül, Standard & Poors-ostul együtt.

Adósságcsapda

A közgazdaság felkent gurujai olyan dolgokkal dobálóznak, amelyek mögött alig látok értékes tartalmat. Végh László mondta mosolyogva egy konferencián, hallgatói kérdésre válaszul: hát mit akar a hagyományos közgazdaság, amikor saját alapjai hibásak? Amikor nem tudomány?

Pedig - teszem hozzá - lehetne az. De akkor az alapokat nagyon meg kéne nézni. Vegyünk csak egyetlen példát, az országunkat érintő hiányok kérdését. Klasszikus úton úgy magyarázzák, hogy az egyensúlyt úgy lehet megtalálni és beállítani, ha kevesebbet költünk és több lesz a bevétel. Ezt a mantrát abba kéne hagyni. Ez az ország az elmúlt 20 évben nagyon rosszul járt (legalább a görögökenk volt mondjuk 10 jó éve), semmi nyoma, hogy többet költene, mint amennyi jogos. Mert a probléma gyökere nem is itt van, hanem a súlyos, most már a GDP 82%-át kitevő államadósságban, ez egyébként több, mint 21 000 milliárd forint. Ha a cégek és a lakosság eladósodása is be lenne számolva ide, még nagyobb számot kapnánk.

Az adósságszolgálatunk alapvetően kamatfizetésre szorítkozik, a cél az adósság csökkentése lett volna, egészséges gazdasági körülmények között - most ilyenek nincsenek. Látható is, hogy a nyáron tett adósságcsökkentő lépések, melyekben a magányugdíjpénzek egy része is részt vett, nagyrészt elolvadtak, amikor megnőtt az euró ára. A kamatfizetést az adóbevételek egy részéből fedezi a kormány. Sőt, az új adósság túlnyomó része is arra megy el, hogy a korábban felvett hitelek kamatát fizessük. Idézem Drábik Jánost:

"1990-ben, a rendszerváltás idején, 22 milliárd dollár volt a magyar nemzet adóssága, miután az 1973 óta felvett egymilliárd dollár tényleges forrásbevonásért 1989-ig kifizettünk 11 milliárd dollár kamatot. Több, mint 20 év óta adósságszolgálatra fordítottunk 30 ezer milliárd forintot, vagyis 162 milliárd dollárt. Mégis a magyar társadalmat sújtó adósság napjainkban 135 milliárd dollárra növekedett." S mindeközben eltűnt a privatizált magyar állami vagyon jó része, és még ki tudja mi nem.... Ebben áll a lényeg: az adósságspirált fenntartóknak nem érdeke a törlesztés, inkább a további eladósítás. Ezze együtt pedig olyan ajánlások (zsarolás), amely a további sarcokat teszi lehetővé (adóemelés, megszorítás). Ha nem megy szép szóval, fenyegetnek államcsőddel, leminősítéssel, stb. (Bogár László után szabadon: a 3 V: valutaalap, verőlegények, védelmi pénz.)

Még egy réteggel lejjebb

A hitel a jelen fogyasztás fedezése a jövőben. Szükséges hozzá, hogy a hitelt, és a kamatait vissza lehessen fizetni. Mindehhez növekvő gazdaság szükséges, hiszen a hitel kamatozik. Általában azért vesz fel valaki hitelt, hogy azt értékteremtésre fordítva a jövőbeli teljesítménye növekedjen és azzal fizesse vissza a kamatokkal növelt öszeget. De nem mindig van ez így, a magyar államadósság esetén már a kamatok fizetése is újabb hitelfelvételt igényel.

Az eladósodott állam vezetői, politikusai, a lakosság, a cégek érdekeltek lesznek abban, hogy a gazdasági növekedés rendszerét fenntartsák, épp a hitelek miatt. Ebben a környezetben soha nem lesz fenntartható fejlődés. Ráadásul a valós (reál) gazdaság növekedését mindig is az energiahasználat növekedése hajtotta. A pénzből pénzt előállító pénz- vagy képzetes gazdaság azonban képtelen fedezetet rakni a képzetes pénzei mögé. És amikor túl sok gyűlik fel ebből a fajta pénzből, vagy meg tudják csapolni a valós gazdaságot, vagy a képzetes pénzlufik kipukkadnak. Most az utóbbi történik, mert nincs már komly növekedési lehetőség a valós gazdaságban.

1. ábra. Egy dollár adósság pénzteremtő hatása az USA gazdaságában 1966-tól 2010-ig. Látható, hogy míg kezdetben megérte hitelpénzzel "pénzgyárat" játszani, addig a 2000-es évekre ez a folyamat hatásában lecsökkent, majd egy bizonyos adósságszint elérésekor átváltott káros folyamtba: a túlzott adósságállomány nem növeli, hanem rombolja a GDP-t.

Az ábra is mutatja, a játék nem megy tovább: a pénzgazdaság már nem képes kivonni pénzt a reálgazdaságból, így egyre korlátozottabban képes hitelpénzből pénzt gyártani. A valós terület növekedési korlátja pedig a valóságban keresendő: elértük a növekedés határait. Nincs elegendő energia ahhoz, hogy a reálgazdaság érdemben nőhessen.

Európa végnapjai

Hetesi Zsolt — Wed, 16 Nov 2011 11:32:44 +0000

A Kairosz Kiadó könyvei között számtalan olyan kiadvány lelhető meg, amelynek tartalma nem fér bele a még mindig erős bástáykat magáénak mondható fősodorbeli gondlokodás keretei közé. Azonban a valóság olyan erővel dörömböl a látszatvilág falain, hogy soká már nem lehet mindenestül kívül tartani, így aztán egyre több olyan adat, jelenség lát napvilágot, amely mélyebb gondolkodásra, összefüggéskeresésre sarkall.

Pokol Béla, volt országgyűlési képvisel, jelenleg alkotmánybíró egy erőteljes könyvel állt elő - tőle nem szokatlan módon. A globalizáció, az ebből fakadó hátrányok, a nemzetállamok valódi gondjai Európa felénk eső részén különösen érzékeny kérdéseket vetnek fel. Nyertesei nem lettünk ezen folyamatoknak, pedig az igáényt megalapozták rá a reklámok sugallta képekkel. Valós gondjainkról sokáig csak csöndben beszélhettünk... Az Európa végnapjai egy hiánypótló könyv. Tudományos igényességgel tárja fel a ketyegő népesség-bombát, amely Európa számára könnyen végzetes lehet. A könyv kettéválasztja Nyugat-Európa népességi problémáit Kelet-Európa hasonló gondjaitól. Míg a volt keleit blokkban a népességfogyást a cigánykérdés súlyosbítja, addig nyugaton a bevándorlók eltérő kultúrája és a beilleszkedés gondjai okozzák a nehézségeket.

A könyvben az ismert statisztikai adatokon túl - az említett népcsoprtok száma, termékenységi rátája - olyan, a valósághoz közelebb álló becslések is teret kapnak, amelyek nem az önbevallásra épülő statisztikára épülnek, hanem egyéb tapasztalati tényekből igyekeznek egy, a valósághoz közelebb álló képet kialakítani.

A gondok súlyosságát mutatja, hogy Európa keleti felén Románia, Bulgária és Szlovákia a jelentős cigány kisebbség és a többségi társadalom elöregedése miatt a következő évtizedekben rendkívül súlyos gondok elé néz, hiszen, amint a könyv szerzője is megállapítja, a cigányságot nem sikerült a többségi társadalomba beilleszteni, valamint a munka világába sem. Éppen ezért, ahogy fogy a dolgozó népesség ezekben az országokban, úgy egyre több embert kell egy dolgozónak eltartani. Románia esetén mindezt súlyosbítja a munkaképes lakosság külföldi munkavállalása is. Összességében tehát a környező államok szociális ellátórendszere mindezen terhek alatt (nyugdíj, segélyek, kevés bevétel az adókból) összeomolhat. Magyarországon a helyzet annyiban más, hogy a számarányok alapján ez kicsit több ideig fog tartani. További problémát jelent a többségi társadaloménál jóval magasabb bűnözési arány, egyes bűncselekmények különösen is: "széles körben elterjedt lopások, mások kertjéből a termények, házaikból az értékek eltulajdonítása, de a kemény bűnözés formái [is] - rablás, súlyos testi sértés, vagy emberölés..."

Nyugat-Európa gondja lényegében alig más. Olyan bevándorló tömegekkel rendelkeznek, amelyek beilleszkedése nem működik, a nyugati kultúrához való viszonya ellenséges, termékenységi rátája messze felülmúlja a többségi társadalomét, amely öregszik. Mindezt tetézi a bűnözés magas aránya, körükben egyes bűncselekmények tízszer túlreprezentáltak ahhoz képest, ahányan vannak a többségi társadalomhoz képest.

Úgy tűnik ez folyamat nem, vagy bajosan állítható meg, a tendenciák világosak. Eddig a köynvről.

Hozzáteszem, hogy mindezt súlyosbítja egy olyan adósságcsapdából épített, rossz irányú "kivezető utat" tartalmazó gazdasági válság, amelynek kivlátó oka a növekedés korlátainak elérésben rejlik, egy leépülő szociális rendszer, egyre drágább mindennapok, növekvő bűnözés... helyzetünk eléggé kilátástalan. És az is marad, amíg azt hiszik, akiknek ez a dolguk, hogy jó irányba megyünk, csak gyorsabban kéne.Ugyanis jön a szakadék.

(A köynv 20%-os kedvezménnyel vásárolható meg a Kiadótól: Budapest, Apály u. 2/b. )

Mit ér a munkánk? - Kiértékelve!

Hetesi Zsolt — Tue, 20 Sep 2011 10:13:47 +0000

Sokat töprengtem rajta, hogy munkánk tartalma, szavaink mennyire jutottak el Önökhöz, ezért készítettem egy felmérést, amit a hálón kattintgatva ki lehet tölteni. Kérem segítsenek minket a kitöltéssel. A felmérést lezártam.

A felmérés eredménye:

Itt a helyes válasz a "15 súlyosan sérült nagyrendszer, 8 maradandóan" - a piros 53% gondolta jól.

Itt a valóságos válasz az lett volna, amelyet a zöld cikk jelez (12%), hogy a Kárpát-medence összes fája egykor kb. az északi Atlanti-Óceán felületének megfelelő párologtató felülettel bírt. (40-50 millió km2 vízfelülettel ekvivalens).

Egy átlag magyar ember 90 másik ember munkájának megfelelő izommunkát végeztet az energiaforrások segítségével naponta (18%).

Ej, ráérünk arra még?

Hetesi Zsolt — Sat, 17 Sep 2011 18:03:52 +0000

Az alábbi bejegyzés közzétételére Pató Pál néven író munkatársunk kért meg, és korábbi írásának kedvező fogadtatása után.után most ezt is közzétesszük.

Ej, ráérünk arra még! Vagy mégsem?

Pénzügyi válság a világ szinte összes régiójában, zuhanó tőzsdék, menekülő tőke. Az Amerikai Egyesült Államok hitelképességét leminősítették. Ez történik MOST.

Ennél nyilvánvalóbb figyelmeztetés már nem lesz: NAGY BAJ VAN. Fogytán az idő. Az egész pénzügyi rendszer ingatag és bizonytalan. Hogy meddig bírja, senki sem tudja. Lehet hogy már csak néhány óráig. Lehet hogy még néhány évig. Mindenesetre a közelgő vihar nyilvánvaló. Mi a teendő ilyenkor? Hát biztosítást kell kötni a legrosszabb esetre. A házára is köt az ember biztosítást és nem gondolkozik azon, hogy ez kidobott pénz ha nem ég le a ház.

Gondoljunk arra mi fog történni, ha egy hétfőn nem nyitnak ki a bankok és 1 héten át zárva maradnak. Vagy ha egy elhúzódó gázvita miatt, 1-2 hétig nincs gázellátás télen. Ha egy természeti katasztrófa miatt be kell zárni a paksi atomerőművet és csak időszakosan lesz villany. Ha egy terrortámadás vagy háború miatt $500 dollár lesz egy hordó olaj és 1-2 hétig nem is lehet kapni.

Egy ilyen esetben a boltok polcairól órákon belül eltűnik az élelmiszer, az elemek, a lámpák, a generátorok, a fűtőanyagok, a higiéniai termékek. A közbiztonság drámai mértékben leromlik. (Ha nem hiszed, olvass utána mi történt Szarajevóban, Fukushima környékén, New Orleansban).

Túléled?

Hogyan készüljünk fel a legrosszabbra?

Tároljunk otthon 1 havi hideg élelmet (beleértve a háziállatokat is). Konzervek, rizs, instant levesek, szárazbab, só, cukor, méz, tea, kávé. Nagyobb mennyiséget legjobb vízhatlanul zárható műanyag hordóban tárolni, ez megvédi a kártevőktől és a nedvességtől is.

Legyen otthon valamennyi ivóvíz is. Ha 1 havi mennyiség praktikus okokból nem megoldható, azért néhány napi készlet legyen otthon.

Szerezzünk be valamilyen főzőeszközt, amivel gáz / villany nélkül is lehet főzni. Legjobb ha van hozzá egy kukta is, így sokkal kisebb energiafelhasználással lehet az ételt elkészíteni.

Legyen otthon minden családtag számára egy meleg hálózsák. Egy katasztrófa esetén a kihűlés az egyik legnagyobb veszély.

Tartsunk magunknál legalább 1-2 hétre elegendő készpénzt! Ha a bankok zárva vannak vagy ha a távközlési rendszer megsérül, a bankkártya nem fog működni.

Az autónk üzemanyagtartályát tartsuk legalább félig megtankolva. De legalábbis mindig azonnal tankoljuk tele ha kifogy. Ha valamiért el kell hagyni a lakhelyünket, üres tankkal nem fog menni.

Legyen egy vészterv, amiről a család minden tagja tud. Gondoljunk arra, hogy esetleg a telefon/internet/mobil hálózatok nem működnek. Kell valami alternatív találkozási pont ha a lakhelyünk esetleg nem megközelíthető.

Ezek az abszolút legszükségesebb lépések, amelyek vészhelyzetben életet menthetnek. Akkor is érdemes meglépni őket, ha valaki a hidegfúzióban hisz, természeti vagy ember csinálta katasztrófák ugyanis vannak. Ez a terv nem kerül sokba és nagyon kevés olyan kiadást tartalmaz ami nem térül meg.

Szaúdi termelés: nincs felfele tovább

Hetesi Zsolt — Wed, 20 Apr 2011 22:16:28 +0000

Az Arab Energia Klub oldalán megjelent publikáció szerint Szaúd-Arábia kitermelése nem fogja meghaladni a 9 millió hordót naponta 2015-ig. Majed Al Moneef cikkében arról ír, hogy az arab ország 2010-es átlagos kitermelése 8.2 millió hordó/nap volt, és ez 2015-ig lényegsen nem változhat. 2030-ra ugyan 10.8 millió hordóra kúszhat fel (vélhetően azért ilyen távoli az időpont, hogy senki ne vegye majd észre: nem így történt....).

A cikkben szó esik az ország tartalék olajkitermelési kapacitásáról is, mely 1.5 millió hordó/nap tartalékot jelent. (Forrás)

Miért is írok itt erről? 3 oka van.

1. Szaúd-Arábia nem képes fedezni a kiesett líbiai olajat a piacon kitermelése növekedésével. Ez az alábbi ábrán is jól látszik:

Szaúd-Arábia (fekete: y-tengely balra) és Líbia (piros: y-tengely jobbra) olajkitermelése 2005 januárjától 2011 március végéig. (Forrás: TOD)

Látható, hogy míg a líbiai kitermelés esett lényegében 1 millió hordóval, a szaúdi nem nőtt, pedig erre kimondott ígéretek hangzottak el (bár a piac nem hitte el teljesen, joggal, mint látjuk). Ez hosszú távon magas olajárat jelent, illetve néhány hónap múlva magas gázárat is (amit itt az EU-ban a német atomerőművek vélhető leállítása még fokozni fog).

2. A fentebbi cikk adatai alapján az arab királyság 2015-ig egyáltalán nem képes semmilyen érdemi növelésre, azaz a szaúdi kitermelés platón marad - lehet, hogy tetőzött, csak ezt így leírva még egy ideig nem láthatjuk.

3. A tartalékkapacitás adata 25%-ot csökkent ezen hír alapján, a korábbi 2 millió hordó/nap-hoz képest. Finoman történik az információ adagolása, de történik.

4. Szaúd-Arábia belső piacán napi 2.6 millió hordó olaj fogy el, a maradék jut exportra. Évente 9%-al nő a hazai fogyasztás, azaz 2015-re 4.5 millió hordó lehet naponta. Ekkor tehát már csak 8.7 - 4.5 = 4.2 millió hordó/nap fog exportra jutni, szemben a 2010-ben jutó 5.7 millió hordó/nap-pal. Ez pedig ~25%-os exportesés 2015-ig. Kibírjuk? Komolyan kérdem.

Ellenálni az elkerülhetetlennek - az atomenergia kapcsán

Hetesi Zsolt — Sun, 27 Mar 2011 23:38:56 +0000

Döbbenten szemlélem hetek óta mindazt, ami Fukushimában zajlik. Hirtelen az érdeklődés középpontjába került az atomenergia - ismét. Nem célom a teljes körű tájékoztatás, annál inkább, mivel erre illetékes hatóságok léteznek. Röviden mégis írok a körülményekről, illetve a lehetséges hatásokról, valamint egy hosszabb távú következményről.

Röviden a történtekről

A földrengéskor leállt a három működő blokk. Másik három éppen állt karbantartás miatt. A leállított blokkok vészhűtését dízelmotorokkal keringetett víz oldja meg ilyenkor (azaz a dízelmotorok termelik az áramot), de ezt leállította a szökőár. Víz hiányában a fűtőelemet tartalmazó rudak túlmelegszenek (mert éppúgy, mint a nagyanyám sparheltjében, a reakció után a "parázs" még hűl, de nem hűl azonnal kezelhető hőmérsékletre, illetve a további bomlások miatt még hőtermelő reakciók is vannak), és a cirkóniumburkolat, amelybe ágyazva vannak reakcióba lépve hevesen oxidálódik. Ez ha hirtelen játszódik le, a rudak megrepedhetnek. Valószínű, itt is ez történt, ami arra utal, hogy a hűtés nélkül maradt reaktorban 1200 C körüli hőmérséklet lehetett.

Zr + 2 H2O (gőz) = ZrO2+2 H2

A hő elvezetése fontos feladat, mert a hűlés viszonylag lassú. Az egyes reaktor a működés során 1400 MW hőteljesítményt ad, a kettes és a hármas 2380 MW-ot. Ha folyton hűtenék, egy nappal a leállítás után még mindig ennek a teljesítmények 2%-át adja le hőben a reaktor, egy évre rá pedig durván 0.2%-át. Ezért fontos a folytonos hűtés, mert még egy évig több MW hőteljesítmény van jelen, amely képes magas hőmérséklet létrehozására a reaktortartályban (konténment) hűtés nélkül.

A cirkónium oxidációja után feldúsul a hidrogén (ld fenti képlet), melyet le kell engedni a reaktortartályból, hogy be ne robbanjon. Ez a gáz robbant fel kívül a rekatoron.

Valószínűsíthető, hogy az egyes blokk konténmentje sérült, mert a turbinacsarnokban erősen radioaktív víz van, mely a legfrisebb hírek szerint 1000 mSv/óra értékkel sugároz. Ez a természetes háttérsugárzásnál 3 milliószor magasabb. Mivel az utolsó hűtőkör a tengervízből származik, most ezen a körön keresztül a radioaktív víz kijut a tengerbe (egy szakmai blog kommentje alapján valószínűleg apálykor tud kijutni a turbinacsarnokból).

Veszélyek, sugárzás-értékek

Az erőműben dolgozók által kapható össz dózist a katasztrófa miatt 250 mSv-re emelték. Ha egy dolgozó negyed órát tartózkodik a turbinacsarnokban, akkor ezt össze is szedi (1000 mSv/óra --> 250 mSv negyed óra alatt). Az erőműből kijutó szennyeződés útját mutatja ez a z ábra:

Miután a turbinacsarnokban a sugárzás szintje a tegnapi 300 mSv/óráról 1000-re ugrott, kivonták a munkások jó részét. Ez lehet, hogy a hűtés leállását jelenti, ami pedig esetleg magleolvadással járhat.

Hosszú távó következmények

Az OECD-országokban felerősödtek az atomenergia-ellenes hangok. Merkel kancellár megváltoztatta álláspontját és egyelőre 3 hónapos moratóriumot hirdetett az üzemidő hosszabbítás terén, bár ebben a HVG legfrisebb száma szerint politikai okok (zöld szavazatok szerzése) is szerepel. Németország egyelőre nettó áram-exportőr, de a 17 atomerőmű (20,3 GW kapacitással) bezárása nehéz helyzetbe hozna egyes országokat, ahova a németek áramot adnak el - az atomenergiával termelt áram (141 milliárd kWh/év) ugyanis a teljes export majdnem 3-szorosa. Nagy-Britannia új erőművi tervei is elszállhatnak a politikai csaták közben (most olyan koalíció van Angliában, ahol az egyik fél ellenzi, a másik támogatja az atomenergiát). Sürgető igény fog fellépni az öreg erőművek bezárására is. Ez olyan forgatókönyveket indít be, melyek még tovább tolják fel a gáz és az olaj árát (amit a "bravúros" NATO-akció stabilan 100 dollár fölött tart). AZ OECD-országok villamos energia gondokkal nézhetnek szembe a viszonylag közeli jövőben.

A nukleáris reneszánsz a fejlődő országokban, valamint a törekvő Indiában és Kínában nem tört meg.

Utószó helyett

Most már nem mondhatjuk azt, hogy Csernobil nem ismétlődhet meg (noha szigorú értelemben véve nem ismétlődött meg...). Nem hivatkozhatunk arra, hogy a szovjet személyzet nem állt a helyzet magaslatán. Láthatjuk, hogy az emberi technológia bizonyos helyzetekben túl törékeny, és a 3. legnagyobb gazdaság valamint a csúcstechnológia hazája nem tudja kezelni a problémát (amit persze most nem emberi mulasztás okozott - vagyis csak részben). Minden 10-100 ezer üzemévre kellene jutni ekkora balesetnek, mégis gyakoribb. Itt valami hiba van... Mint ahogy a Titanic sem volt elsüllyeszthetetlen.

Köszönöm a megküldött javításokat, nem tudom kinek köszönhetem, de a cikk néhány helyen pontosításra szorult, megtettem.

A tömegbe lőttek Szaúd-Arábiában

Hetesi Zsolt — Thu, 10 Mar 2011 22:44:53 +0000

A szaúdi rendőrök tüzet nyitottak a tüntetőkre Qatif városában, mely az olajban gazdag keleti vidéken fekszik. Az ellentétek mögött egyébként az a sííta-szunnita ellentét áll, mely sok arab országban okoz feszültséget. Az ország lakóinak többsége ugyanis sííta, míg a vezető elit és a szaúd-ház (az uralkodóház) szunnita.

Qatif városán megy keresztül az az olajvezeték, mely ellátja olajjal a Ras Tannunah-i olajterminált. Itt napi 5 millió hordó olaj folyik keresztül...

Azt hiszem izgalmas napok elé nézünk. És még finoman fogalmaztam.

Két dülöngélő dominó: Omán és Szaúd-Arábia. Jön a 200 dolláros olaj?

Hetesi Zsolt — Wed, 09 Mar 2011 13:17:09 +0000

A kulcskérdés az, hogy az OPEC még nem termelő, de munkába fogható ún. szabad kapacitása (spare capacity) elegendő-e arra, hogy ha kihullik még valaki a termelők közül, akkor betömje a rést. Kérdés még, hogy Omán (az ország nem OPEC-tag), vagy Szaúd-Arábia (SzA) esetén a zavargások vezethetnek-e az export eséséhez?

Líbia esetét ismerjük. Egyelőre a termelés 2/3-a esett ki, azaz hiányzik a piacról nagyjából 1.2 millió hordó olaj. Ezt főképp néhány ország érzi meg, például Olaszország, ahol napi 134 ezer hordó, a teljes export 22%-a líbiai eredetű, vagy Írország, ahol a teljes export 24%-a líbiai.

Forrás: Economist

A jelenlegi szabad kapacitást 6 millió hordó/nap-ra teszi az OPEC és 4 millióra a szakértők, ebből csak SzA-ra esik 3.5 millió hordó - az OPEC szerint - vagy 1.5-2 millió hordó a szakértők szerint. A kisebb számok vélhetően hitelesebbek, főképp Al-Husszeini múltkori WikiLeaks-beli állításai után.

Képzeljük el ha a címben említett két dominó közül egyik eldől. Mi történhet?

1. Omán. Az olajtexportjuk körülbelül 750 ezer hordó/nap, ami kicsit még nőhet. Kiesése főleg a távol-keleti országok körében lenne érezhető, mert Japán és Dél-Korea a célpontja az ománi exportnak. Az export egyébként a világpiac fél százaléka körüli.

2. SzA. 2009-ben 7.3 millió hordó/nap volt az exportjuk, lassan növekszik egyébként. A világ olajigénye 2.7 millió hordó/nap-pal nőtt 2010-ben (főképp az OECD-gazdaságok helyreállása miatt), és várhatóan újabb 1.5 millió hordó/nap-pal fog nőni ebben az évben az EIA szerint. Ennek köszönhetően ismét előállhat a 2008-as helyzet, főképp ha a szabad kapacitás esik, mert például nem lesz benne Líbia. Ha SzA exportja kiesne, akkor hirtelen 18% hiány keletkezne. Ha csak nem lenne behozható szabad kapacitása, akkor is gondok lennének, mert Líbia termelésének jó része egyelőre nem jut ki a piacra.

SzA olajtermelése (szürke), exportja (zöld) és belső fogyasztása (fekete vonal). Figyeljük meg az export esését az utábbi években.

És van itt még egy - eddig nem említett - érv. Lehet, hogy SzA népe nem robbant ki komoly átalakulást a március 11-re meghirdetett "harag napján". De Líbia kiesett kapacitását nem képes hónapokig, vagy évekig pótolni. Láthattuk ugyanis Irak példáján, hogy ott évek után sem tért vissza a termelés a békebeli szintre, és lehet, hogy egyhamar nem is fog. Hasonló várható Líbiában is...

Mindenesetre a líbiai hírek és a március 11-re meghirdetett szaúdi esemény elegendő volt ahhoz, hogy a határidős jegyzések esetén robbanásszerűen megjelenjenek a 200 $/hordó-ra vonatkozó ajánlatok.

A 200 $-os kötések felfutása Líbia és SzA zavaros eseményeinek hatására. (Forrás: Bloomberg)

Ha nem jön a líbiai olaj....

Hetesi Zsolt — Thu, 24 Feb 2011 15:19:03 +0000

Líbia még kitermelhető kőolajkészleteit az OPEC 44 milliárd hordóra becsüli, melynek körülbelül kétharmada lehet valós. Az ország teljes kőolajvagyona lehetett 45 és 55 milliárd hordó között (Jean Laherrére és Wood Mackenzie elismert szakértők becslései), melyből 27 milliárd hordót már kitermeltek. Kadhafi hatalomra jutása óta az olajtermelés csökkent, másodlagos csúcs azonban még lehetséges, de már nem fogja meghaladni az 1970-es 3.3 millió hordó/nap-os kitermelést. Líbia népessége 6 millió fő, és folyamatosan nő. Ennek köszönhetően a saját olajfogyasztás is növekszik, így exportra csak mintegy 1.4 millió hordó olaj jut naponta, mely lassan csökken.

Líbia olajkitermelése (fedőgörbe), saját fogyasztása (kék), exportja (sárga) a múltban és előrejelzés a jövőre nézve. (The Oil Drum)

Amennyiben a zavargások kiterjedése miatt leáll az olaj- és gázexport az országból, a világpiacról hiányozni fog a teljes exportolaj-mennyiség 3.6%-a. Ekkora hiány az olajpiacon képes az árat tartósabban 100 $/hordó fölé tolni, ugyanis Szaúd-Arábia csak lassan, és vélhetően nem a kívánt szinten tudja pótolni a kieső líbiai olajat. Mindeközben ugyanis a világ kőolajigénye ismét erőteljesen növekszik és összevethető az OPEC-országok valós fölös kapacitásával, melyet akkor vetnek be, ha krízis állna elő (lejelentett fölös kapacitásuk nagyobb, mint a valóságos).

Az igény két forrású:

Kína és India növekvő olajigénye
Az OECD-országok a gazdasági válság miatt 2008-9-ben csökkentették fogyasztásukat, most ezt szedik vissza.

Átlépi-e az ingerküszöböt: Virginia állam a dollár összeomlására készül

Hetesi Zsolt — Mon, 21 Feb 2011 14:52:34 +0000

Megszoktuk már, hogy az igazán fontos hírekkel nem találkozhatunk szinte sehol. Összegyűjtve, elemezve még ritkábban. Most egy olyan jelenségről gyűjtött össze munkatársunk hírcsokrot, amely fontos lehet - főleg Gerald Celente előrejelzéseinek fényében. Minzt ismert, Celente a 2008-as válságnál is komolyabb nehézségeket, gyakorlatilag az USA összeomlását jósolta 2011-12 környékére. Korábban írtuk:

"S máris 2012-nél vagyunk, írja. Éhséglázadások, agrárfelkelések, diáklázadások, adók ellen tiltakozók, hajléktalan megmozdulások, kísértetvárosok és kísértet nagyáruházak, sztrájkok, ipari szabotázs, bandaháborúk, farkastörvény, terror - írja negyedéves jelentésében, ami honlapjukon megrendelhető."

Az adók elleni tiltakozás kezdetét vette. Vájt fülűek felfigyelhettek rá:

"Egyre feszültebb a helyzet az amerikai Wisconsin állam fővárosában. Már több ezren tartják megszállva az állami törvényhozást. Vasárnap legalább 70 ezren tüntettek a kormányzó ellen, ugyanakkor mellette is. A republikánus Scott Walker szerint csőd fenyeget, ezért elkerülhetetlen a kemény kiadáscsökkentés. Elemzők szerint Wisconsin a kezdet, a megszorítások elérhetik a többi amerikai államot is." (RTL Klub hírek)

Ugyanezzel kb. egyidőben (január óta) Virginia állam leszakadni készül az amerikai központi bank (FED) által kibocsátott dollárról, mert arra számítanak, hogy a dollár hiperinflációja közeli, valamint a FED (és vele vélhetően az USA) összeomlására készülnek. (Összefoglaló a Nemzeti Internetfigyelőn)

Mindezzel együtt zavargások sújtják lényegében szinte az egész arab világot, és megpróbálkoztak ugyanezzel Kínában is. Emellett nő az olaj iránti kereslet, és egyre jobban olyan helyzetbe kerülünk, mint amilyenben voltunk 2008 elején.

Az olajigény változása 2009 első negyedévétől 2011 végéig. Látható, hogy főképp a nem-OECD országok igénye növekszik töretlenül 2001-ben is, az OECD-országok növekménye alapvetően a 2009-es igénycsökkenés lefaragását jelenti. (Forrás: OPEC MOMR, közli: The Oil Drum)

Wikileaks, olajhozam-csúcs, egyebek

Hetesi Zsolt — Sat, 12 Feb 2011 15:05:53 +0000

Több levelet is kaptam, hogy írjak a Wikileaks Szaúd-Arábiát érintő kiszivárogtatásairól. Amikor elolvastam a hírekben szereplő adatokat, nem túlzottan lepődtem meg.

Röviden összefoglalva, három dologról van szó az üzenetekben. 2007-ben figyelt fel ezekre a rijádi amerikai nagykövet, amikor kapcsolatba került Szadad Al-Husszeinivel, aki a szaúdi Aramco olajvállalat nyugalmazott vezető kutatója. Közeli olajhozam-csúcsot valószínűsítő kutatók körében régóta ismerősen cseng a neve.

Husszeini állításai a következőek:

1. A Közel-Kelet olajkészleteit a 80-as években 30-40%al túlbecsülték. Mindennek az volt a célja, hogy több kitermelési kvótát és így több bevételt szerezzen az adott állam. A bejelentett új készletek valószínűleg mindenestül kitalációk.

1. ábra. A Közel-Kelet jelentett olajkészletei (1P=bizonyított készlet [piros], a proven reserve szóból). Látható a hirtelen ugrás 1985 környékén, amikor a Közel-Kelet készletei minden előzmény nélkül megkétszereződtek. A kék vonal ezt a biztosnak állított készletet csökkenti a kitermelést vonva le. A zöld vonal mutatja, hogy ha nem hisszük el a készletek növekedését, mekkora lehet valójában a közel-keleti kitermelhető olajkincs.

Husszeini állítására azért figyelhetett fel az amerikai nagykövet, mert a szaúdi kitermelésről állítják a szaúdiak mindig, hogy ha megnő a világpiaci igény, még jócskén (40-50%-al) növelhető, azaz képes ellátni a világpiacot. Miután az olaj ára az USA-nak kardinális kérdés, figyelemmmel kíséri a háttérben, valósak-e szövetségese állításai.

2. Husszeini második állítása éppen arra vonatkozott, hogy a szaúdi kitermelés nem fokozható pillanatok alatt. Jelenleg 9.5 millió hordó naponta, de az exportra eladott mennyiség 16%-al csökkent tavaly óta, mert a hazai fogyasztás itt is töretlenül nő (v.ö. Export Land Modell Egyiptom kapcsán).

2. ábra. Szaúd-Arábia olajtermelése (szürke), exportja (zöld) és hazai fogyasztása (fekete vonal).

Kétségtelen, hogy 2008 vége és 2010 eleje között alacsonyabb lett az olaj ára és kicsit esett az igény is a fekete arany iránt, azonban most ismét 100 dollár körüli, és az igény is nő. Husszeini állítása (és valószínűleg a valóság) szerint a kitermelés nagyon lassan vihető fel akár 12 millió hordó/nap-ra, és afölé meg már nem nagyon. Mindez élesen ellentétes azza az állítással, amit az IEA fogalmazott meg, mely szerint 2030-ra Szaúd-Arábia 14.5 millió hordó olajat termel majd naponta.

3. Husszeini harmadik állítása már nem kapott komoly figyelmet, pedig ez az elsőt erősíti meg. Az olajszakértő szerint az sazúdiak által kijelentett 51%-os kinyerhetőségi faktor sem igaz. Ebben megint semmi meglepő nincsen. A világ legtöbb országában a kisebb méretű (néhány százmillió hotdó alatti) mezők kinyerhetősége 30% körüli, azaz a teljes mennyiség 30%-a termelhető ki, mely az új technológiák miatt felkúszhat 40%-ra. A nagyobb mezők esetén ez a mutató ugyan kicsit több, de kevés kivételes esetben éri el az 50%-ot. A szakértők becslése szerint jó, ha Szaúd-Arábia esetén a 40%-os kinyerhetőség elérhető. Ebben az esetben az ország még kitermelhető olajvagyona 147 milliárd hordó, szemben az 51%-os arányhoz tartozó 226 milliárd hordóval.

Mit jelentenek ezek a tények így együtt? A baj közelibb, mint sokan vélték, a szaúdi kitermelés nem növelhető akármilyen gyorsan, a csúcs pedig vagy már megtörtént (ha igen, akkor 2008 nyarán), vagy egy második csúcs még várható 2015-ig, nem sokkal nagyobb értékkel, mint a 2008-as, és elindul a lejtmenet. Mindenesetre Husszeini szerint a csúcs 10 éven belüli és Szaúd-Arábia nem tudja eltolni az idejét.

Egyiptomról röviden

Hetesi Zsolt — Mon, 31 Jan 2011 17:33:25 +0000

A The Oil Drum-on megjelent egy írás Egyiptomról. Amennyiben figyelmesen tanulmányozzuk át, egy csomó dolgot megérthetünk.

1. Egyiptom jelentősen el van adósodva. A CIA Factbook-ja szerint a GDP 80.5%-a a kormányzati tartozás, ami nagyon magas Afrikában és az arab világban.

2. Nagyjából eddig az évig Egyiptom olajat adott el külföldre, a befolyt bevételek jelentősen hozzájárulhattak az ország pénzügyi stabilitásához és élelmiszer-behozatalához.

3. Az egyiptomi olajkitermelés (ahogy megszokhattuk már az olajkitermeléstől) a 90-es évek eleje óta csökken, az ország belső felhasználása (a népességgel együtt) nő.

1. ábra. Az egyiptomi olajkitermelés (szürke), hazai fogyasztás (folytonos fekete vonal), és export (zöld) 1960 és 2010 között.

Következmények:

Mivel az ábra iskolapéldája az Export-Land Modellnek (ELM), így aztán segít megérteni, mi várható akkor, amikor egy fosszilis források eladásából, mesterségesen alacsonyan tartott árakkal működő országban hirtelen elkezd apadni a bevétel. Dióhéjban, mi is ez az ELM? Egy képzeletbeli ország napi 2 millió hordó olaj kitermelésével indul az első évben és fogyaszt 1 millió hordót napota (2. ábra). Miután kitermelése már a csúcs után van (tegyük fel), de egyelőre mivel van elég, nem korlátozza a fogyasztás hazai bővülését, az nő évente 2.5%-al. Ahonnan e két függvény együttes hatására hiányozni fog az olaj, az az eladott mennyiség. Az ábra példája alapján a kitalált ország 9 év alatt exportórből importőrré válik.

2. ábra. Az Export Land Model. Egy kitermelő ország olajbányászata évi 5%-al csökken (kék), hazai fogyasztása 2.5%-al nő (zöld). A kettő különbsége az export: piros.

Pontosan ez törtáénik Egyiptom esetén is. A mesterségesen alacsony árak most visszaütnek: emelkedniük kell; ezzel együtt eltűnik az ebből származó bevétel is, kevesebb jut az egyébként éget élelem-bevitelre - hisz Egyiptom lakossága töretlenül nő, évi 2%-al, nemsokára eléri a 79 millió főt, míg lakható területe alig nagyobb, mint hazánk.

3. ábra. Egyiptom népességének alakulása (fekte) és évi változása (zöld).

Miután 2010-ben saját bevallásuk szerint az élelem 40, a búza 60%-át külföldről szerezték be, így most neháéz helyzetben vannak:

- az olajbevétel hiányzik,

- a földgázból nem lehet növelni az eladott mennyiséget,

- jövőre vélhetően venni kell az olajat külföldről,

- időközben a 2008-as olajár-robbanás hatására megnőttek az élelemárak is, és nem nagyon estek aztán vissza.

Röviden ennyi. Még adalék lehet, hogy az Economist nyomtatott változata január 15-én beszámolt arról, hogy Iránban 75%-al nőtt a benzinár, az elnök beszéde után, melyben bejelentette a változásokat.

Ezen hírek azok, amik nélkül lehet sok mindent beszélni gazdaságról, meg forradalomról, meg sok minden másról, de mégis, velük érthetőbb a hírháttér.

Nincs még itt az olajhozam csúcs? A Hubbert-modell korlátai

Hetesi Zsolt — Mon, 24 Jan 2011 09:40:50 +0000

Az itt olvasható cikk eredetije a The Oil Drum című oldalon jelent meg. Fordította: Till Bálint.

Ugo Bardi a The Oil Drum állandó szerzője, az ASPO Italia tagja, vegyész, a Firenzei Egyetem fizikai kémia tanára.

A Hubbert-modell kimondja, hogy egy megfelelően nagy területen az olajkitermelés egy harang alakú görbét fog követni. Mikor a modellt a világ olajkitermelésének viszonylatában alkalmazzuk, akkor a maximális kitermelést „olajhozam csúcsnak” nevezzük. A görbe egyik vagy másik oldalának következményeit gyakran illusztrálják kövér illetve sovány tehenekkel. Az olajhozam csúcs eljövetelét gyakran a 21. század első évtizedére jósolták, azonban mostanáig nem állapítható meg egy egyértelmű csúcspont, 2004 óta inkább egy síkot láthatunk. Ez a cikk a helyzet megvizsgálásával amellett érvel, hogy Hubbert modellje, mint minden más modell csak bizonyos feltételek mellett érvényes. Számíthatunk arra, hogy a kitermelés továbbra is egy vízszintes síkot fog követni egészen addig a pontig, amíg a gazdaság képes lesz más ipari szektorokból forrásokat átengedni az olajkitermeléshez.

Colin Campbell és Jean Laherrere 1998-ban írtak egy cikket a „Scientific American-nek”, amiben azt jósolták, hogy a világ olajkitermelésének csúcsa („olajhozam csúcs”) 2004-2005 körül fog bekövetkezni. Becslésüket a hozzáférhető olajkészletek nagyságával kapcsolatos adatokra, illetve Hubbert modelljére alapozták, ami egy majdnem szimmetrikus, harang alakú görbét feltételez az olajkitermelésnél. Campbellnek és Laherrere-nek lehet, hogy igazuk volt, legalábbis abban az esetben, ha csak a „hagyományos” olaj kitermelését vesszük figyelembe. Mindenesetre lehet érvelni amellett, hogy a kitermelés 2005-ben elérte a csúcsot, bár több időnek kell még eltelnie, mielőtt a trend bizonyosan megállapítható.

A világ olajtermelése (hagyományos nyersolaj)

Ha az „összes folyékony” (all liquids) olaj kitermelését nézzük, tehát olyan folyékony hidrokarbonát forrásokat is figyelembe veszünk, mint a földgáz-kondenzátumok (NGL), bioüzemanyagok, olajhomok, stb., akkor nehezen lehetne kimutatni bármiféle csúcsot. A termelés egy megközelítőleg állandó – talán kissé emelkedő – sík körül ingadozik immáron legalább öt éve. A legfrissebb adatok (például az „Early warningtól”) azt mutatják, hogy a termelés mostanra talán meghaladta a 2008-ban bekövetkezett ideiglenes csúcsot.

Néhány figyelmeztető szó, mielőtt tovább haladnánk. Először is még túl korai lenne kijelenteni, hogy az adatok nem illeszthetők be a Hubbert-modellbe, mivel beletelhet néhány évbe, amíg a csúcs egyértelműen kimutathatóvá válik a görbén. Másodszor az adatok csak a kitermelt mennyiségre vonatkoznak. Egy hordó NGL vagy bioüzemanyag kevesebb energiát tartalmaz, mint ugyanennyi hagyományos nyersolaj. Tehát pusztán a kinyert energia szempontjából a termelés talán már az „all liquids” kategóriájában is hanyatlik.

Bárhogy legyen is, nem azt látjuk, amire számítottunk: nincs jól kimutatható csúcspont, legalábbis az „all liquids” esetében. Ebből egy alapvető kérdés következik: képes-e a Hubbert-féle modell arra, hogy leírja a világ olajkitermelésének jövőjét.

Azt tudjuk, hogy néhány regionális esetben működött a Hubbert-modell, de nem az összesben. Az Egyesült Államok földgáztermelésének esetében például kudarcot vallott. Hubbert úgy számolta, hogy ez a csúcs körülbelül 1973-ra várható. Bár ekkor valóban bekövetkezett egy csúcspont, de ezután nem csökkent jelentősen a termelés. Ehelyett ingadozott, nemrég pedig meghaladta az 1973-as csúcsot. Ezzel szemben az Egyesült Államok nyersolaj kitermelésének csúcs utáni hanyatlása összeegyeztethető a Hubbert modellel. Íme, a két eset összehasonlítása (az EIA-tól). Az ábrán jelenlévő nyersolaj és földgáz egyenértékű energiaskálán mozog exajoule-ban (EJ) mérve. Egy köbláb földgáz energiája egyenlő 1.1x10E+6 joule-al, egy hordó energiája pedig 6.1x10^9 joule-al.

A két eset különbözősége szembeötlő, kiváltképpen ha azt is figyelembe vesszük, hogy az adatsorok ugyanabból a földrajzi régióból származnak, megegyező gazdasági, politikai és jogi háttérrel. Miért is különböznek tehát? Valószínűleg egy fontos ponthoz érkeztünk: ha a világ olajkitermelése az amerikai nyersolaj példáját fogja követni, akkor hamarosan csökkenni kezd. Ha viszont az amerikai földgázét, akkor elképzelhető, hogy a termelés még hosszú ideig, talán évtizedekig a jelenlegi szinten fog folyni. Fontos tehát megértenünk, hogy mi okozza a különbséget. Viszont előbb meg kell vizsgálnunk, hogy a Hubbert-féle modell feltevéseinek alapjai megállják-e egyáltalán a helyüket.

Korábban már megjelent a Hubbert-modell egy értelmezése Mind Sized Hubbert címmel. Eszerint a modell a megtérülő és befektetett energia arányának (Energy Return for Energy Invested - EROEI) koncepcióján alapszik. Az olaj az energia egy formája, de az olaj kinyeréséhez energia befektetésére van szükség. Az EROEI ennek a két energiának az aránya. A modell alapja azon a feltételezésen nyugszik, hogy a kitermelőipar a kinyert energia egy hozzávetőlegesen állandó hányadát visszafekteti új kitermelő létesítmények létrehozásába. Ily módon exponenciálisan növekedhet, legalábbis egy ideig. Viszont az ipar hajlamos elsőként a „könnyű”, magas EROEI értékű erőforrások kinyerésére. Idővel fokozatosan át kell térnie a nehezebb (alacsonyabb EROEI értékű) erőforrásokra. Ha a kinyeréshez kevesebb energia áll rendelkezésre, a termelés növekedése lelassul. Végül a termelés eléri a csúcsot, majd elkezdődik a hanyatlás. Ezeket a tényezőket matematikai formába öntve harang alakú görbét kapunk (lásd itt).

Ez a hatás ugyanúgy megfigyelhető akkor is, ha a pénzügyi tényezőket vesszük figyelembe. Az alacsonyabb EROEI érték magasabb kitermelési költséget is jelent. Ennek következtében a profitok csökkennek, ez pedig aláássa az ipar új erőforrásokba történő befektetésének képességét. Az ipar úgy is dönthet, hogy feljebb viszi az árakat, hogy a profitot szinten tartsa. De a magasabb árak letörik a keresletet, aminek következtében a termelés lelassul. Ez ismét csak a Hubbert-görbe.

Ez a Hubbert-modell leegyszerűsítése, amely az olajiparra az egész gazdaság egy elkülönített alrészeként tekint, így persze csak egy hozzávetőleges becslést tud adni. A gazdaság ennél jóval bonyolultabb. A kereslet áremelésre adott válasza nagyban függ attól a tulajdonságtól, amit a közgazdászok árrugalmasságnak, „elaszticitásnak” neveznek. Általában a magasabb árak lenyomják a keresletet, de előfordul, hogy egy árucikk olyannyira létfontosságú, hogy a kereslet a magas árak ellenére is magas marad. Ebben az esetben a kereslet rugalmatlan, „inelasztikus”. A nyersolaj és más fosszilis üzemanyagok annyira létfontosságúak a gazdaság számára, hogy az elmúlt évek olajárainak szeszélyei alig-alig voltak hatással a termelési görbére. Tehát az olaj keresletére klasszikusan igaz a rugalmatlanság (nyilvánvalóan bizonyos határokon belül).

A viszonylagos keresleti stabilitás magas árakkal való párosulása azt eredményezi, hogy az iparág képes szinten tartani a profitot, így még magas árak mellett is folytathatja az új termelő egységekbe való befektetést. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a kitermelő szektor a gazdaság más részeitől energiát és forrásokat von el, ezeket pedig arra használja, hogy alacsony EROEI értékű erőforrásokat nyerjen ki. Ebben az esetben már nem számíthatunk harang alakú termelési görbére.

Ezekkel a tényezőkkel magyarázhatóak az Egyesült Államok olaj- és földgázkitermelésének különbségei. Mindkettő rettenetesen fontos a gazdaság számára, így a kereslet mind a két esetben gyakorlatilag rugalmatlan. De van egy különbség. Olajat lehet importálni a tengerentúlról tankerek segítségével. A földgázt viszont alacsony hőmérsékleten cseppfolyósítani kell, ez pedig speciális létesítményeket igényel. Ezen kívül csak különleges hajókon lehet szállítani, és más egyéb nehézségek is adódnak. Mindez nagyon drágává teszi.

1971-ben, az országos csúcs után az Egyesült Államok számára az olaj tengerentúlról való importálása volt a legolcsóbb, ezért nem volt szükség magas költségekkel járó befektetésekre a határon belül. Az olajfogyasztás nem csökkent le, viszont a behozatal fokozatosan növekedett. Mára az import olaj a nemzeti termelés kétszeresét teszi ki.

Ennek épp az ellenkezője igaz a földgázra, melynek importálása nagyon költséges volt. Ennek eredményeként megérte új hazai forrásokba fektetni, még akkor is, ha ezek drágák voltak. Ez a földgáztermelés amerikai csúcsa, 1973 óta folyik. Ennek a folyamatnak az utolsó lépése a „hidraulikus repesztés” alkalmazásával kinyert gáz (fracture gas). Ez a technológia nem új, azért használják most, mert minden más forrás csökkenést mutat. És ha csak most kezdték el használni, az azt is jelenti, hogy költséges. De az Egyesült Államok gazdaságának szüksége van a földgázra, ezért – egyelőre – hajlandó annyi pénzt és forrást áldozni a megszerzésére, amennyit csak kell. Ennek eredményeként a belföldi termelés tízszer akkora maradt, mint a behozatal.

A következő ábrán a földgáz amerikai árának alakulása látható. Az adatok az EIA-tól származnak és inflációval korrigáltak az usinflationcalculator segítségével.

Földgázárak az Egyesült Államokban

Az 1973-as csúcs utáni földgáz áremelkedés talán elegendő volt ahhoz, hogy a termelés csaknem állandó szinten maradhasson. Az viszont megfigyelhető, hogy a magasabb árak nem voltak képesek támogatni a gyors termelésnövekedést, amely az 1973-as csúcs előtt szabályszerű volt. A legtöbb, ami az áremelkedésből kitelt, az az volt, hogy nagyjából stabil maradt a termelés. Megfigyelhető továbbá az is, hogy az árak olyan ütemben növekedtek, amelyet akár exponenciálisnak is tekinthetünk. Ha erre volt szükség a termelés ösztönzéséhez, akkor mikor jön el az a pont, amikor a földgázárak olyan magasak lesznek, hogy a legtöbb ember nem lesz képes megfizetni őket? A rugalmatlanság nem tarthat örökké.

Most pedig nézzük meg, hogy érvényesíteni tudjuk-e ezeket a szempontokat világpiaci szinten a nyersolajra. Az olaj EROEI értéke rohamosan csökken az elmúlt évtizedekben, ahogy ezt láthatjuk is Cutler Cleveland jól ismert grafikonján (korábban megjelent itt).

A nyersolaj EROEI értékei az Egyesült Államokban

Tehát a Hubbert-modell azt mutatja nekünk, hogy a fokozatosan csökkenő EROEI értékek a termelés csökkenését vonják maguk után. Viszont nagy szükségünk van folyékony üzemanyagokra, s mivel ezeket nem vagyunk képesek egy másik bolygóról importálni, pénzt és energiát nem kímélve alacsony EROEI értékű forrásokból kell kinyernünk ezeket. A magas árakkal ösztönözve ezt is teszi az iparág. Itt van például néhány közelmúltbeli adat az olajhomokkal kapcsolatban az Early Warningtól. Az olajhomokból történő folyékony üzemanyag termelése nem újdonság, de most már kezd komoly szerepet játszani az olajpiacon.

Az olajhomokból létrehozott folyékony üzemanyagok világszintű termelése

Valami hasonló történik a bioüzemanyagokkal is, melyek termelése gyorsan növekszik. (adatok: OilWatch Monthly)

Bioüzemanyag termelés a világon (millió hordó/nap)

Figyeljük meg továbbá azt is, hogy bár az Egyesült Államok belföldi nyersolaj termelése az elmúlt időkben látszólag eltér a Hubbert-görbétől, ez szintén annak tudható be, hogy az emelkedő árak ösztönzésére új befektetések valósultak meg a kitermelő létesítmények terén.

A világgazdaság tehát különböző módokon forrásokat terel át az olajkitermeléshez, hogy fenn tudja tartani a folyékony üzemanyagok létfontosságú ellátását. De ennek nagy ára van. Az alacsony EROEI értékű anyagok kitermeléséhez szükséges energiáknak és forrásoknak jönniük kell valahonnan, így a világgazdaság valamely más szektorának fel kell adnia őket. Más szóval a gazdaság számára rendelkezésre álló teljes energia összessége nem növekszik, sőt valószínűleg csökken.

Figyelemre méltó példái ennek a jelenségnek a bioüzemanyagok. Ezek EROEI értékei nagyon alacsonyak, valahol 1 körül, vagy kicsit afölött mozognak. Van rá lehetőség, hogy a szénből kinyert energia segítségével a kukoricából etanolt készítsünk, a szenet gyakorlatilag folyékony üzemanyaggá alakítva. Viszont az erre használt szenet a gazdaság már nem tudja máshol hasznosítani, a társadalom számára rendelkezésre álló nettó energia nem növekszik. Más erőforrás-készleteknél is megfigyelhetőek hasonló jelenségek, az energia lecsökkent hozzáférhetősége pedig magyarázatot adhat a világgazdaság közelmúltbeli bajaira.

Mit tartogat tehát számunkra a jövő? Egy teljesen feltérképezetlen terület felé haladunk. A történelem során még soha nem fordult elő, hogy egy létfontosságú, nem megújuló erőforrást világszinten úgy aknázzanak ki a „csúcspontig”, mint ahogy most mi azt tesszük a fosszilis üzemanyagokkal. A gazdasági mechanizmusok minden bizonnyal megpróbálják majd szinten tartani a folyékony üzemanyagok termelését, melyek nélkülözhetetlenek társadalmunk számára. Ennek okán folytatódni fog a nyersanyagok (mint például a szén) elvonása a gazdaság egyéb szektoraiból, ezeket pedig folyékony üzemanyagok előállítására fogják használni. Ez addig fog folytatódni, amíg csak lehetséges, de nem mehet örökké: a gazdaság nem végtelenül nagy, és az erőforrások is végesek. Azt nem tudjuk pontosan megmondani, hogy mikor, de a folyékony üzemanyagok termelésének csökkenése egyszer el fog kezdődni. Azt sem tudjuk megmondani, hogy a hanyatlás görbéje milyen alakot fog ölteni, de néhány modell (mint például a The Limist to Growth-é is, mely számba veszi a gazdaság egészének viselkedését) azt mutatja, hogy a csökkenés váratlan és meredek lesz.

Ha azt várjuk el egy modelltől – bármely modelltől –, hogy az képes megjósolni a jövőt, akkor nagyot fogunk csalódni. Hubberté sem kivétel, de mint sok modell, képes lehet eleget mondani a jövőről ahhoz, hogy megkönnyítse az arra való felkészülést. Nem számít, ha a modellek csak hozzávetőlegesek, vagy éppen egyes esetekben nem is működnek. Csak az a fontos, hogy hogyan használjuk őket. Egy madártoll esés közben leírt pályája nem azt jelenti, hogy a Newton-féle gravitációs erőtörvény helytelen. Mindössze annyit jelent, hogy a modell használata közben tisztában kell lennünk annak korlátaival. Ez Hubbert modelljénél sincs másképp: az Egyesült Államok földgáztermelésének görbéje nem azt jelenti, hogy a modell rossz, csak azt, hogy ismernünk kell annak korlátait. Ha erre képesek vagyunk, akkor a Hubbert-modell sokat mondhat nekünk arról, hogy mi történik, és a problémák okairól, melyekkel éppen szembenézünk. Ennyiből pedig már következtethetünk arra, hogy hová tartunk: van még valamennyi időnk a felkészülésre, de már nem sok.

Az USA hadserege gazdasági összeomlásra készül

Hetesi Zsolt — Fri, 10 Dec 2010 11:09:21 +0000

A „The New American” magazin online cikke

(munkatásunktól)

A kételkedők, akik hajtogatják, hogy az USA gazdasági bajait eltúlozzák, jobb, ha a Pentagonra tekintenek, hogy belássák, mennyire tévedtek. A CNBC megtudta, hogy a Pentagon mostanában egy amerikai gazdasági összeomlással kapcsolatos hadijátékokat játszik le.

A CNBC szerint “A Pentagon Amerika számára valós gazdasági fenyegetésekre készül.”

A CNBC Gazdasági Hírek elemzője, Eamon Javers kifejti:

A 2008-as megroppanás óta a védelmi hírszerzés vezetése nagy figyelmet szentel a globális piacoknak és annak, milyen fenyegetést jelenthetnek az USA nemzetbiztonsági érdekeire. Egy közeljövőbeli szemináriumon egy sor ilyen ügyet fognak megtárgyalni, többek között: a privát befektetési alapok felhasználása a piacok, valuták manipulálására, nemzetállamok gazdasági összeomlása, államcsőd, nemzetállami instabilitás, az USA szövetségeseinek költségvetései, deficit, nemzetbiztonsági infrastruktúrák.

A hadsereg elindított egy “Egyesített Kutatás 2011” című műveletet, melynek keretében tanulmányozzák “egy széleskörű gazdasági összeomlás következményeit az Egyesült Államokban, amely a Hadsereget zavargások miatti rendfenntartásra kényszeríti”. A Kutatás arra is felkészíti a Hadsereget, hogyan működjön “töredékére csökkent globális hatóerő és drastikusan csökkentett költségvetés” keretei között.

Októberben a Tengerészgyalogság meglátogatta a J.P. Morgan céget, hogy “tanulmányozza a piacokat és a gazdaságot.”

Javers következtetése:

A Pentagon és a Védelmi Hírszerzés különféle egységei a piacokat vizsgálják és azokat az újfajta fenyegetéseket, melyeket ezek jelentenek az Egyesült Államok számára.

A Wired.com szerint “a hadsereg minden évben szervez egy Egyesített Kutatást, melynek során tapasztalt közép- és felsővezetők értékelik a szervezet tevékenységének hiányosságait és megoldásokat.”

A 2011-es Egyesített Kutatás igazolja azokat a feltételezéseket, hogy az USA gazdaságában nem zajlik semmilyen kilábalás, ahogy a kormány számos tagja nyilatkozott bizakodva. A katonákat zavargások miatti evakuációkra és internálásokra képezik ki, ami jelzi, hogy fennáll a lehetősége a rendfenntartás érdekében katonai szükségállapot bevezetésének.

A 2011-es Egyesített Kutatás felkészíti a katonákat arra is, hogy diplomatákként viselkedjenek, olyan eseményekre számítva, amikor harctereken nincsenek diplomaták, vagy amikor az utcákon éhes és dühös amerikaiakkal találják szembe magukat. A Wired.com írja: “Egyhangú a vélemény, hogy a hadseregnek fel kell készülnie a tárgyalások profi lefolytatására, amiket jónéhány katonai iskola tanfolyamain oktatnak .”

A Blacklisted News szerint A Pentagon hadijátékai csak egy a sok példa közül, melyek mutatják, merre tart a világ . Egy másik, hogy a FEMA (Rendkívüli Helyzetek Szövetségi Hivatala) egyetlen Washingtoni elosztóközpontját 15 regionális intézménnyé decentralizálták az ország területén. A Blacklisted News azt is állítja, hogy: “nem hivatalos információk szerint az elmúlt években az USA kormányzata volt a liofilizált tartósélelmiszer-készletek legnagyobb felvásárlója, a magánbunkerek építésével foglalkozó cégek szerint pedig a piacon hiány van a felszerelésből és építőkapacitásból”.

Láthatóan más globális hatalmak is “Világvége” forgatókönyvekre készülnek. Oroszország a hírek szerint 5.000 új földalatti óvóhelyet készül kiépíteni Moszkva lakossága számára, az Európai Unió pedig 2006-ben határozott egy “Világvége Vetőmagbank” építéséről a hegyekben mélyen a tengerszint alatt.

A FEMA weboldala javasolja az amerikai családoknak, hogy tartsanak állandóan készenlétben legalább néhány hétre elegendő vésztartalékokat többek között élelmiszerből és vízből.

(A szerkeztő megjegyzése: ez a valóság! Az utolsó bekezdés, főleg annak egyértelmű üzenete nekünk magyaroknak is fontos lennne, mert az utóbbi néhány évben, évtizedben valahogy a mindennapjaink része lett a bevásárlóközpont és a kamra nélkül épült lakások térhódítása. Ráadásul élelmiszer-önrendelkezésünk is egyre rosszabbodott az utóbbi időkig. Érdemes tudni, hogy a Via Campesina, mely a lokális élelem termelését és a helyi élelem-önrendelkezést tűzte ki célul, tulajdonképpen egy nemzetközi szervezet a világkereskedelm liberális politikájának ellensúlyozására. Varga Géza, a Szövetség az Élelmiszer-önrendelkezésért Szervezet elnöke Simonyi Borbálával írt tanulmányában kifejti:

„Az élelmiszer-önrendelkezés nem a nemzetközi kereskedelmet utasítja el, hanem rámutat a totális gazdasági kereskedelem káros társadalmi-gazdasági hatásaira, és támogatja a lakosság helyi élelmiszerrel való ellátását, értékeli a termelők munkáját, valamint a helyi közösségek kezébe adja a hatalmat. Azt próbálják megakadályozni, hogy a nagyvállalatok –a fogyasztók érdekeire hivatkozva – ne vezettessenek be olyan minőségi követelményeket, amelyeket valójában csak azt szolgálják, hogy tartósítani lehessen a termékeket a nagy távolságokra való szállításhoz. Ezeknek a technológiáknak ugyanis csak drága technológiák megvásárlásával lehet megfelelni, és erre a családi vállalkozások nem képesek, csak a nagyfeldogozók és nagykereskedők. A kistermelők így kiesnek a helyi piacokról is, ahol különben versenyképesek lehetnének.”)

Globális rendszerválság – 2011 első negyedév: A globális geopolitikai széthullás kritikus fázisába lépése

Hetesi Zsolt — Thu, 25 Nov 2010 09:35:21 +0000

A LEAP/E2020 független európai politikai elemzőcsoport legújabb előrejelzése szerint a mai geopolitikai világrend durva “átalakulásának” egy újabb szakaszhatára átlépése várható a következő negyedévben. A G20-ak szöuli csúcstalálkozója jelezte, hogy többé nem az USA dominálja a világpolitikát és hogy minden ország magára van utalva. Mint a komplex rendszerek ilyen küszöb-átlépéseinél megszokott, a gazdasági, pénzügyi, monetáris szociális és politikai változások nem lineárisak, nem maradnak a szokott szabályok keretén belül.

Egyrészt gyorsulnak és erősödnek a világ több évtizedes gazdasági, pénzügyi és geopolitikai válságtrendjei, másrészt rohamosan erősödik e változások kollektív tudatosodása.

Ez a tudatosodási folyamat önmagában is a válság tényezőjévé válik és váratlan ugrások révén annak rohamos gyorsulását eredményező kitörésekhez vezethet.

A globális folyamatok töréspontjához vezető út néhány jellemző velejárója, melyeknek kaotikus következményei lesznek:

A monetáris lazítás nyomán a FED-et “házi őrizetbe helyezték”

A FED második monetáris mennyiségi lazítása (“QE2”, a FED 600 milliárd dollárért vásárol USA államkötvényeket) nyomán 1945 óta először lázadt fel szinte az összes többi globális hatalom, Japán, Brazília, Kína, India, Németország, az ASEAN országok, stb. A világ többi része világosan jelezte 2010 novemberében, hogy nem hagyja, hogy az USA jegybankja Amerika problémáit a bolygó összes többi országának költségén oldja meg. A dollár megszünik "az USA valutája és mindenki más gondja" lenni, ami a dollár elméleti aranyraválthatósága megszűnésének 1971-es dátuma óta volt, és egy lesz a világ valutái közül, mely azokhoz hasonlóan a kibocsátó ország gondja. Ez még nem gyámság, de már “házi őrizet”. A LEAP/E2020 szerint nem lesz harmadik hullám a monetáris lazítás keretében, illetve 2011 végére várható egy nagy geopolitikai konfliktus és a dollár összeomlása.

Európai megszorítások: társadalmi ellenállás terjedése, a populizmus és radikalizmus növekedése, generációs lázadás, magasabb adók

Európa-szerte terjednek a globális válság miatt a kormányok által életbeléptetett megszorítások elleni tiltakozó megmozdulások. A következő választásokon eltűnhetnek a mai elitek, amelyek a válság előtti klasszikus liberális receptekkel próbálkoznak, pl. adócsökkentéssel a gazdagok számára. Az elégedetlenség minden országban drámaian megerősítheti a populista és radikális pártokat, Európa politikai “bekeményítése” várható.

A fiatalabb nemzedékek fellázadhatnak a nyugdíjasok ellátásának terhei ellen és ki fogják kényszeríteni a nyugdíjak csökkentését. A legvalószínűbb fejlemény a magasabb jövedelmek és tőkenyereségek fokozottabb adóztatása, egy új bankadó és a közösség határainak megerősített védelme lesz egy protekcionista fordulat következtében. (Tehát könnyen lehet, hogy a magyar kormány lépései komoly követkőre találnak az EU-ban, elítélő szavak helyett - szerk.)

Japán: az utolsó kísérlet a Kína hatalmával szembeni elenállásra

Kína Kelet- és Délkelet-Ázsia domináns hatalmává válása, térségbeli hegemóniája ellen Japán és más államok megpróbálnak védekezni, de a korábbiakkal ellentétben az USA már nem képes a konfliktusba beavatkozni.

Összefoglalva: a G20 csúcs résztvevői nem voltak képesek megoldani a tagok növekvő gazdasági, pénzügyi és monetáris feszültségeinek okait, közben döntően nőtt a világ kollektív tudatossága a folyamatban levő geopolitikai összeomlás kapcsán. Ez a növekvő tudatosság 2011 kezdetétől fogva felgyorsítja és felerősíti a nemzetközi rendszer és az egyes országok változásait, ami nemlineáris, kaotikus eseményekhez vezet. Éppen ezért ettől az időponttól kezdve az USA válsághelyzetbe kerülhet, ha így lesz, feltehető, hogy 2012-ben Kína átveszi a világ legnagyobb gazdaságának szerepét az USA-tól.

(Munkatársunktól)

A vörösiszapról

Hetesi Zsolt — Wed, 06 Oct 2010 22:02:37 +0000

Mostanában erről a katasztrófáról mindenfélét össze lehet olvasni. Alapvetően nem vagyok károsanyag-kibocsátásban jártas, de bizonyos adatokhoz hozzáférek, és hátha van, aki tőlünk vár hiteles(ebb) tájékoztatást....

Mi ez?

A timföldgyártás mellékterméke. Színe miatt hívják így. Az őrölt bauxitot nátriumhidroxiddal (marónátron) kezelik, és így nyernek belőle timföldet, azaz alumínium-oxidot. Ami visszamarad, abban sok a vas, így amit látunk végülis a rozsda színe. A vörösiszapból megpróbálják kimosni a nátrium-hidroxidot, de marad benne valamennyi, így az iszap fölött álló víz lúgos kémhatású, égéshez hasonló sebeket okozhat.

Miért veszélyes?

A lúgos kémhatás önmagában veszélyessé teszi, de maga az iszap fel van dúsulva különféle fémekkel is, és a talajéhoz képest 10-20-szoros a radioaktivitása is, a benne található radioaktív leányelemek miatt (egy-egy radioaktív bomlási sor nem kiinduló elemei a leányelemek). Ez önmagában nem lenne olyan veszélyes, de megszáradva nagyon finom port képez, mely belélegezve a tüdőbe juttatja ezt a megnövelt aktivitású anyagot, így a sugárzás a belső szerveket jobban éri. Az így kapott kockázat egyébként nem magas, szükségtelen például Csernobilhoz mérni a sugárzást, meg hasonlók.

Robert Hirsch: nem engedtek beszélni az olajcsúcsról

Hetesi Zsolt — Sun, 26 Sep 2010 22:55:26 +0000

Robert Hirsch 2005-ben publikálta híres jelentését, mely az USA Energiaminisztériumának (DoE) kérésére készült. Ez volt az első hivatalos jelentés, mely közeli olajkitermelési csúccsal számolt és a felkészülés idejét legkevesebb 10, jó esetben 20 évre tette. Meglepő, de a vele készült friss interjúban arról számol be, hogy utána hallgatásra ítélték.

Azok, akikkel együtt dolgozott, azt mondták neki, egy szót se ejtsen az olajcsúcsról többet. Ezek a kollégák vezető kutatók voltak, akik a DoE legfelsőbb vezetésével álltak kapcsolatban. A DoE minden kutatási forrást elvágott az olajcsúcs és mezők ürülési rátájának kutatásával kapcsolatban.

A helyzet lényegében nem változott az Obama-kormányzat idején sem. Hirsch szerint a jelenlegi energiaminiszter Dr. Steven Chu nem rendelkezik elég rálátással az energetika területére. Tudása akadémikus és a gyártási oldalt nem látja át, így nem képes megítélni a megújulók terjedését.

Hirsch legfrissebb könyve, mely októberben jelenik meg az USA-ban, állítása szerint erős érveket tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a szél-, a napenergia, vagy a biomassza felhasználás "sosem lesz elég bármire is." Minderre azért hívja fel a figyelmet, mert véleménye szerint erős a meggyőződés, hogy a megújuló források ki tudnak minket húzni a bajból.

Ugyanebben az interjúban Hirsch elmondja, hogy elképzelése szerint 2-5 éven belül véget ér a kitermelés napi 85 millió hordó környéki stagnálása és elkezdődik a megállíthatatlan esés. Minden azon múlik, ez milyen gyors. Évi 2% már komoly gond [ez a magyar olajfogyasztás 10-szerese lenne - hzs], de 4% már katasztrofális.

Amikor 2008-ban 130 dollár fölé ment az olaj hordónkénti ára, 25 országban tört ki éhséglázadás. Mivel a globalizált rendszer nemlineáris [nem modellezhető lineáris differencia/differenciálegyenletekkel - hzs], hanem kaotikus, így az esés következményei sokkal szerteágazóbbak lehetnek ennél is.

Hirsch azt is közli, hogy a Védelmi Minisztérium (DoD) kicsit önállóbb utakon jár [2008-ban és 2010-ben is kiadtak egy jelentést, mely 2015-re 10 millió hordó/nap olajhiánnyal számol, mely a napi magyar felhasználás 62-szerese], azaz ott nincs letiltva az olajcsúcs vizsgálata. Még 2005-ben zajlott egy olyan háborús szimuláció a CIA vezetőjének részvételével, mely 5% esést modellezett az olajkitermelésben. A gyakorlat rádöbbentette a résztvevőket, hogy az USA nem rendelkezik olyan eszközökkel, mely ilyen esetben működőképes lehetne.

Következtetés: majdnem minden nagyhatalom nemzetvédelmi egysége félhivatalosan is készül a globális olajhiányra. Titokban valószínű mindegyik. Ne legyenek illúziók bennünk: itt már régen nem arról van szó, hogy a következmények kikerülhetők. A világ vélhetően háború/konfliktusok előtt áll.

Messze van-e a Mexikói-öböl?

Hetesi Zsolt — Mon, 20 Sep 2010 21:00:23 +0000

Lehet-e válaszolni a címben feltett kérdésre egyszerűen? Hisz a Mexikói-öböl néhány ezer kilométerre lehet tőlünk... mondhatná bárki. Az írás végére lehet, hogy megváltozik e véleményük, véleményünk.

A BP olajkútjának tragédiájáról nem írtunk sokat. Katasztrófa, a maga nemében egyedülálló, és rádöbbentette az USA elnökét, hogy el kell szakadnia a kőolajtól, de egyelőre fogalma sincs, hogy mire kéne áttérni.

Az írás apropója azonban nem ez, még csak nem is az, hogy sikerült elzárni a szivárgást. Egészen más. A kiömlött olaj megváltoztatta a Mexikói-ööl tengeri áramlásait. Ezen az ábrán látható, hogy amíg a rendszer megfelelő módon működött, a Golf-áramlat egy része hurkot alkotva járta be a Mexikói-öböl belsejét.

Nyíl jelöli a szennyeződést okozó fúrótornyot.

A kiömlött olaj a (2)-vel jelölt hurok áramlása révén lejutott Kubától északra, és ott egy örvény képződött miatta. Ez látható a következő ábrán (1)-el jelölve.

Végül, a modellek azt mutatják, hogy emiatt a hurokáramlás le fog szakadni a Golf-áramlatról és az olaj nagy részét magában tartva körkörös áramlást alakít ki:

Az (1)-el jelölt hurok önálló életet él, a (2) helyen pedig egy örvény működik. Az örvény előbb utóbb megszűnik majd, ekkor a Golf-áramlat ismét benyomulhat a Mexikói-öbölbe, és ismét kialakíthatja a hurkot, ahogy az első ábra mutatta. Azonban ez nem két hét alatt történik meg. AZ óceánokban ezek az áramlatok néhány száz-néhány ezer év alatt stabilizálódnak.

Egyéb mérésekből már tudjuk, hogy 1957 és 2005 között a Golf-áramlat szállítószalagja 30%-al lassult. Ez önmagában is megdöbbentő, hiszen ez az áramlat fűti télen Észak-Európát, és ellensúlyozza a Szibéria felől érkjező hideg légtömegek hatását. Lassulása azzal függ össze, hogy olvad az Északi-sark és Grönland jege, mely hígitja az áramlás környezetét. Az áramlást magát a sókoncentráció különbsége hajtja, így az olvadó jég (amely édesvíz) ezt boríthatja fel - szemmel látható, hogy már el is kezdte.

És akkor most még itt van nekünk ez is: a Mexikói-öbölből egy ideig nem jut ki a hurokáramlat meleg vize a Golfba, ezzel csökken a Golf-áramlat hőmérséklete. Reméljük, csak ezen a télen. Olasz kutatók modelljei azonban azt mutatják, hogy a rendszer kaotikus jellege miatt félő a "Golf-áramlatra gyakorolt végzetes hatás". (Akik szeretik a tudomány csodáit, itt kipróbálhatják az Ocean Circulation Group modelljét.)

Szóval, a címben feltett kérdése, miszerint milyen messze van a Mexikói-öböl, azt kell felelnünk: nem elég messze...

Ébresztő! Ritkafémhiány...

Hetesi Zsolt — Tue, 07 Sep 2010 22:42:12 +0000

"Egy teljesen új és szokatlan nyersanyagválság van kibontakozóban: a világ felhasználásának 97 százalékát biztosító Kína radikálisan csökkentette a ritkaföldfémek kivitelét."

Idézem a Magyar Nemzet cikkét. Mi ennek az oka?

"A csökkentés okaként Kína az alacsony árak mellett nemzetbiztonsági érdekeit, környezetvédelmi megfontolásokat és az illegális kitermelés elleni harcot hozta fel. A kínálat mesterséges csökkentése természetszerűleg az árak emelkedését vonja majd maga után, és a kitermelésben érdekelt bányavállalatok piaci tőkeértéke is az egekbe szökik majd."

Nos. Mintha ismerős lenne, nem? 2009-ben jelent meg mértékadó tudományos szaklapokban, hogy némely ritka fémből már csak 10-30 évnyi van, a kitermelés meg tetőzött. Én csak egyet nem értek... ha mi beszélünk róla, az áltudomány, meg zöldség, meg miegyéb, ha ténnyé válik, akkor meg meglepődik rajta mindenki.

Mihez kellenek ezek a fémek? Elektronika, akkumulátorok, napelemek, üzemanyag-cellák, stb. Csupa olyan dolgot találunk e listán, ami hi-tech, és azt reméljük tőlük, hogy segítenek bennünket elszakadni a fosszilis forrásoktól. De ha nem lesz elég belőlük?

Summa summarum: olvassák az oldalunkat, legalább nem lepődnek majd meg...

A TOD egy táblázatot is ad (angolul van sajnos...):

Újabb megerősítés: olajhiány várható 15-30 éven belül, állítja a Bundeswehr

Hetesi Zsolt — Thu, 02 Sep 2010 15:43:51 +0000

Ahogy telik az idő egyre több helyről és egyre komolyabb forrásokból értesülhetünk róla, hogy az olajellátás jövőbeli fenntartása komoly nehézségekbe fog ütközni. Most éppen a Német Hadsereg kutatóközpontjából szivárgott ki egy ilyen.

Korábban már több hasonló hírről számolhattam be:

A Pentagon Műszaki Divíziója 2008 végén adott ki egy jelentést, melynek 2010 áprilisában lett világhír-értéke. A jelentés arról szólt, hogy a kereslet gyorsabban nő, mint a kínálat, és 2015 után már napi 10 millió hordós hiányra kell felkészülni. A jelentés adatait itt elemeztem.
2010 februárjában a Brit Tudományos Akadémia által létrehozott bizottság tett közzé egy hasonló jelentést, amely 2015 körülre teszi az olajkitermelés tetőzését, és utána fokozódó olajhiánnyal számol. (Hasonlóképp nyilatkozott a brit energiaminiszter is, aki 10 éven belül szintén olajválsággal számol Angliában, a növekvő behozatal-függés miatt.) A jelentés sürgető kormányzati beavatkozást javasolt.

Most pedig itt a legújabb hír. A Bundeswehr jövőkutató műhelye egy belső jelentést készített, melyben az olajkitermelés csúcsának lehetséges idejét elemzi, illetve az ebből fakadó következményeket részletezi. A dokumentumot egyértelműen titkosan akarták kezelni. Amint arról a Der Spiegel újságírója névtelen német kormányzati forrásból értesült az elemzés valódi. A helyzet komolyságát mutatja, hogy sem a Bundeswehr, sem a Védelmi Minisztérium nem nyilatkozott az ügyben.

A dokumentum fő állítása, hogy 2010 környékén valószínű az olajkitermelés tetőzése. Ez összevág mindazokkal a nemzetközi kutatásokkal, melyek a témát vizsgálják, így Chris Skrebowski, az ASPO, Matt Simmons és TOD kutatóinak adataival is. (Skrebowski adatbázisát használta a fentebb említett brit jelentés is.) Ezek után 15-30 éven belül biztosan ellátási nehézségek lépnek fel, írja a tanulmány. (Ebből következik a Német Hadsereg szakértői nem látják helyettesíthetőnek az olajat még 30 éves időskűálán sem, és ebben megerősitik a mi eredményeinket is.) A következő fontos pontokat emeli ki a jelentés, mint következményeket:

Nőni fog az olaj szerepe a nemzetközi kapcsolatok alakításában. Már látható, hogy az olajtermelő országok jelentősége emelkedőben van, a politikai játéktér átrajzolódik.
Az olajexportáló országok saját céljaik esetleges agresszív megvalósítását is megkezdhetik.
A szabad piaci olajkereskedést kétoldalú szerződések kezdhetik el felváltani, amint a hiány fokozódik.
Létfontosságú cikkek hiányozhatnak majd a szállításban és a gyártásban is az erőteljesen olajfüggő piac és gazdaság hanyatlása miatt.
Elképzelhető a tervgazdaság részelges újraéledése a szabad piac valószínű összeomlása mellett.
Világméretű láncreakció indul be, mely először azokat az országokat érint, melyek nem voltak képesek felkészülni ezen nehézségekre, később, a hiány növekedtével másokat is.
A Bundeswehr elemzése kérdésessé teszi, hogy maga a demokratikus rendszer egyáltalán képes-e túlélni mindezt.

Eddig az elemzés ismertetése. A végére csak egy kérdésem maradt.... Nem ismerős mindez valahonnan? Egy 2007-es, neten terjengő tanulmányból, ami akkor hülyeségnek tűnt? Dehogynem. Eltelt 3 év, remélem elég volt arra, hogy komolyabban tűnjön mindaz, ami az oldalunkon megjelent és meg fog jelenni.

Pálfordulás

Hetesi Zsolt — Wed, 01 Sep 2010 10:24:29 +0000

Björn Lomborg, aki az egyik legerősebb ellenzője volt még nem is olya rég a klímaváltozás elméletének teljes fordulatot vett legújabb könyvében. Pedig nemrég még egész mást írt, Magyarországon is megjelent a Typotex kiadó gondozásában korábban írt Cool It! - Hidegvér! c. könyve, melyben sokféleképpen érvel amellett, hogy a klímaváltozást nem kell véresen komolyan venni, és érdemes kétkedőnek lenni.

Jövő hónapban a boltokba kerülő könyvében pedig az emberiség előtt tornyosuló legfontosabb kihívásként értékeli a klímaváltozást, és az ellene folytatott küzdelmet a legeleső helyre teszi; évi 100 milliárd dollárt fordítana arra, hogy az üvegházgázok (ÜHG-k) kibocsátását csökkentse a világ. Ezt főképp az ún. tiszta energiaforrások (szél, nap stb.) felhasználásával látja megvalósíthatónak.

A Guardian cikke 180 fokos fordulatként értékeli Lomborg új könyvét.

Elhunyt Matt Simmons

Hetesi Zsolt — Thu, 12 Aug 2010 22:23:20 +0000

68 éves korában elhunyt Matthew Simmons, a világ egyik legismertebb olajcsúcs-kutatója és a nagy sikerű Twilight in the Desert c. könyv írója vasárnap.

Simmons volt az első, aki 2005-ös könyvében rámutatott, hogy a szaúdi mérnökök úgy kezelik a kutakat, mint ahogy a kimerülőben lévő kutakat szokás a gyakorlatban. Állítását sokan vitatták, mégsem sikerült azóta érdemben cáfolni azt a tézisét, hogy a szaúdi kitermelés érdemben nem növelhető. Ennek valószínűségét erősíti, hogy a 2008-as csúcs ár környékén sem nőtt jelentősen a szaúdi kitermelés, dacára az állítólagos 1-1.5 millió hordó/nap lehetőségnek a növelésben. Egyre többen kérdőjelezik meg egyébként az OPEC kitermelésbővítésének lehetőségét, például ez a The Oil Drum-os cikk is (később írok bővebben erről).

Nyugodjon békében az olajkor végének egyik első szószólója.

Kína, széncsúcs, szép új világ

Hetesi Zsolt — Tue, 13 Jul 2010 07:41:07 +0000

(Felhasznált cikk: The Oil Drum, Euan Mearns, EWG szénjelentés, BP statisztika)

A BP statisztikai adatai szerint a kínai szénkitermelés teszi ki immár a világ kitermelésének 47%-át. Ez azért fontos dolog egyébként, mert a világ gyárává váló Kína gazdasági növekedése szinte kizárólag erre a forrásra épül, mindez mellett még gyorsan nő a távol-keleti ország által vásárolt földgáz és olaj mennyisége is.

A világ szénbányászata milliárd tonna olajekvivalens egységben (Kína nélkül: piros, Kína: kék)

Tudjuk, hogy a világ kőszénkészletei is végesek. Egy ilyen versenyző, mint Kína erőteljesen meg tudja határozni a kőszéntermelés csúcsának idejét. Az EWG szerint 96 milliárd tonna, a Caltech-en kutató David Rutledge szerint 139 milliárd tonna van még Kína földje alatt. Amennyiben az utóbbi igaz, akkor a kínai bányászat eddig 37%-át hozta felszínre annak, ami elérhető. A kitermelés csúcsa Kínában, figyelembe véve a kitermelés növekedését, valahol az elkövetkező 10-15 évben várható, és nagy valószínűséggel ez lesz a Föld kitermelési csúcsa is, vagy közel esik majd hozzá.

De mindez eltörpül egy másik jelenség mellett, ez pedig a kínai szénbevitel változása. Az alábbi ábrára nézve, elsőre nem érthető, miért vásárol Kína szenet:

Kína széntermelése (kék) és fogyasztása (barna) millió tonna olajekvivalnes egységben

Látszólag pont annyi a termelés, mint a felhasználás. Igaz, ugyanakkor van egy dolog, amit nem vettünk figyelembe. Általában egy ország évi fogyasztásának harmadát, 4 hónap fogyasztását tárolja. Mivel Kínában évente 10%-al (tavaly 9.6%-al) nő a fogyasztás, a készleteknek is így kell nőni. Ez hozzávetőlegesen 120 millió tonna olajekvivalens szén plusz beszerzését indokolja. És valóban, a kínai import 104 millió tonna. Éppen csak hogy fedezi azt a pluszt, amivel a készleteknek nőni kell, hogy arányuk a fogyasztáshoz állandó maradjon.

Ez az összeg a világ széneladásának 11%-a, és arra döbbenjünk rá, hogy ez pusztán arra megy, hogy a tárolt készletek biztonságos szintre növekedjenek általa! Ha elkezd lassulni a kínai széntermelés, akkor a kínai import rakéta-gyorsasággal kezd nőni. Ha pedig csak pusztán minden így megy tovább, 14 év múlva már a világ piacain mozgó szén harmadát Kína fogja megvásárolni. Ez pedig árnövekedést jelent, illetve azt, hogy bármit is hittünk eddig a szénkészletekről, nem számoltunk a kínai monstrummal - sem.

És a másik: ha ez így megy, akkor a 450 milliomodrész CO2-koncentrációt sem fogja tudni tartani a világ. Csaó Darwin.

Tíz dolog, amivel csökkenthetjük a hulladékunkat

Hetesi Zsolt — Sun, 04 Jul 2010 09:49:48 +0000

1. Vigyél magaddal bevásárlólistát, vászontáskát, kosarat!
2. Taposd laposra és gyűjtsd szelektíven!
3. Komposztálj!
4. Javíttasd meg! Használd újra!
5. Cseréld el vagy add tovább!
6. Vásárolj piacon és támogasd a helyi kereskedelmet!
7. Keresd az újrahasznosított termékeket!
8. Válaszd a visszaválthatót!
9. Járj könyvtárba, kölcsönzőbe!
10. Csökkentsd a postai levélszemetet!

Forrás: humusz.hu

A norvég gázról és Oroszország lehetőségeiről

Hetesi Zsolt — Mon, 21 Jun 2010 22:58:17 +0000

Június 17-én figyelemreméltó, és talán éppen ezért itthon egyáltalán nem említett hír látott napvilágot a norvég Aftenposten újságban. A cikk a norvég gázkitermelés közeli jövőjét tárgyalta, és arról számolt be, hogy az Uppsala Egyetemen működő, szénhidrogén-kimerülést kutató csoport elemzése hatására a Norwegian Petroleum Directorate (Norvég Petróleum Igazgatóság) lefelé módosította saját előrejelzéseit az ország földgázkitermeléséről.

Balra: Előrejelzés, Norvég Petróleum Igazgatóság (legjobb eset: rózsaszín, legrosszabb: kék). Forrás: Aftenposten. Jobbra: Uppsala Hydrocarbon Depletion Group előrejelzése a norvég gáztermelésről (fekete: legjobb eset, piros: referencia-eset) Forrás: ASPO konferencia-2009.

Az ábrából egyértelműen látható, hogy a norvég hivatal az uppsalaiak előrejelzését támasztotta alá. A hagyományos norvég gázkészletek kitermelése 15 éven belül tetőzik. Norvégiának vannak nem hagyományos gázkészletei is a norvég-orosz tengeri határvonal mentén, több tízezer milliárd m3 nagysággal, de ezek kitermelése nem lehetséges évi százmilliárd m3 kapacitással, a kis EROEI (energetikai megtérülés) és a nehéz hozzáférhetőség miatt, így létük a csúcsot alig befolyásolja, eltolni valószínűleg csak rövid ideig lesz képes, utána pedig csak lassítja a folyamatot.

Az EU Norvégiából szerzi be földgázának 21%-át. A másik fontos forrás Oroszország. Tételezzük egy pillanatra fel, hogy az uppsalaiak által készített előrejelzés az orosz gázmezőkre is fennáll. Akkor mi történik, milyen jövőt látunk?

A jelenleg működő orosz mezők hozama megközelítőleg 660 milliárd m3 évente. Ha nem áll munkába a Yamal-félszigeten feltárt, egyébként csúcson körülbelül 300 milliárd m3/év hozamra képes mezőrendszer, akkor az orosz gázhozam már csökken. Ha munkába áll, akkor a hozam szinten tartható, esetleg kissé növelhető is, egészen 2030-ig. Az orosz beszállítás adja az EU gázbehozatalának 40%-át. A Yamal-félsziget mezői közül a Bovanenszkoje 2012-ben, a Stokman 2013-ban lép a tervek szerint a rendszerbe. majd meglátjuk. A Bovanenszkoje indulása 5 éve csúszik.

Az orosz export kb. 220 milliárd m3/év jelenleg az EU felé. Ha a Bovanenszkoje késik még 5 évet, akkor ez visszaesik 180 milliárd m3-ra, a norvég eladások pedig 2020 után kezdenek el esni, együttesen 2020 után olyan helyzet elé állíthatják az EU-t mely energiabiztonság szempontjából kockázatos.

Azzal még nem is számoltunk, hogy mindeközben lassan, de nő a norvég gázfogyasztás is (azért lassan mert Norvégia árama 98%-ban vízerőműből jön, legtöbb helyen azza is fűtenek), és gyorsan nő az orosz gázfogyasztás (a teljes kitermelés 65-70%-a!, mely évente 2-3%al nő), azaz ennyivel kevesebb jut exportra. A legjobb esetben is csak 2020-ig tud szinten maradni az eladott orosz gáz, még a működő Bovanenszkoje mező esetében is. Ha csúszik, akkor az európia gázvásárlás valószínűleg sosem haladhatja meg a 2008-as szintet. Menetközben még felbukkant Knía is a színen, amely egyre növekvő gázigénnyel lép a piacra. Jelenleg a kínai gazdaság gázigénye 70 milliárd m3 körül mozog, de 2020-ra elérheti a 200 milliárd m3/évet is, hacsak a kínai gazdaság szintén nem roppan meg, ami más szempontból jelentene váratlan és kellemetlen helyzetet. Ennek a gáznak a forrása saját termelés, és Oroszország. Úgyhogy húzzunk bele, 2020 hamar eljön. És utána az EU-ba behozott gáz 60-65%-a hirtelen drága lesz, majd elkezd fogyni (lehet, hogy Kína miatt már 2017 környékén gond lesz)... kell ezt részletezni?

Adatok forrása: USA Energiaminisztérium, Uppsala Hydrocarbon Depletion Group előadása, ASPO 2009, saját számítások (Export-land modell).

Mit tartogat a jövő? Mikor omlik össze a technikai társadalom? Van egyöntetű válasz?

Hetesi Zsolt — Fri, 18 Jun 2010 09:59:20 +0000

A társadalmi rendszer összetett volta közhely. Az ezen az oldalon többször vizsgált alrendszerek (gazdaság, energiaellátás, stb.) maguk is annyira bonyolultak, hogy lineáris modellezésük lehetetlen.

A lineáris, azaz arányos rendszer lineáris egyenletekkel írható le, azaz könnyen készülhet róla modell, amelynek előjelző képessége nem romlik az idővel. A nemarányos rendszerek is közelíthetőek lineáris modellel, de csak korlátozottan, mint ahogy a körvonal is közelíthető egyenessel egy kis szakaszon, de egészében nem.

Társadalmunk nagyon messze van attól, hogy arányos rendszer legyen. Viselkedése nem jósolható egykönnyen. Túl sok a változó, melyek nagy része nem lineárisan, nem arányosan változik külső hatásra, vagy egymásra gyakorolt hatás után, így modellezése nem reménykeltő. Ráadásul a társadalomra az is jellemző, hogy benne erőteljesen jelen vannak kaotikus folyamatok.

Vigyázat, ez szakkifejezés és nem a teljes rendetlenséget jelenti, hanem azt, hogy egy determinisztikus rendszer nemarányos volta miatt nagyon érzékeny a kezdeti feltételekre, és viselkedés ezért (dacára az azt leíró determinisztikus egyenleteknek) nem jelezhető előre akrámekkora időtávra. Népszerű képe a pillangó-hatás. Elképzlehető, hogy egy pillangó szárnycsapása olyan folyamatot indít el a légkörben, aminek egy hurrikán a vége valahol máshol. De ez a folyamat csak egy kaotikus rendszerben képzelhető el, ilyen alégkör. Nem ilyen egy befőtttes üveg, amiben a folyamatokat jól lehet közelíteni az ideális gáztörvénnyel, ami lineáris rendszert ír le. Itt verdeshet a pillangó, sosen lesz belőle vihar - még akkor sem, ha a befőttes üveg toronyház méretű.

Ezért többé-kevésbé értelmetlen megkérdezni: mi várható a világban? Több forgatókönyv képzelhető el, de vannak még ezen túl olyan nem látható, vagy hatásaiban fel nem becsülhető folyamatok, amelyek miatt még ezek a forgatókönyvek sem biztosak, mint lehetséges végkifejletek.

Soka azt képzelik, hogy az olaj és általában az energiahordozók ára majd felmegy, erre a piac megteremti a megfelelő helyettesítőt, ami újra beárazza az energiapiacot, és az új helyettes ára mentén egy új egyensúly alakul ki. Ez a forgatóköynv lehetséges, ha létezik gyorsan, még értelmes áron skálázható helyettesítő. Az energiaforrások területén hozzáértők egy részének ez a véleménye. Mindazonáltal eddig nem sikerült olyan megnyugtató helyettesítőt találni, amelyről látszik, hogy könnyen skálázható, a jelenlegi rendszert képes helyettesíteni és tömegesen elterjedhet.

Mások arra gondolnak, hogy a helyettesítés nem sikerül, ezért az olaj hiánya egyre magasabbra viszi az árat, 200, 300 dollár is lesz egy hordó ára. Mivel 2 éve még e sorok írója sem látta elég világosan a gazdaság és az energia szövedékes összefonódását és kapcsolatát, így szintén erre gondolt. Tévedés ne essék - a dolog egy darabig működik. Amíg a gazdaság bírja, az ár nő. De aztán egyszer csak túl nagy lesz a teher, amit a magas ár jelent és kezdődik a gazdaság visszaesése.

Amíg a gazdaság szabályoz, addig valószínű tehát a felfutás az árban, majd a visszaesés a gazdaság válsága miatt. Ez többször is elképzelehető, de egyszer valószínű vége lesz. Akár azért, mert annyira fogy az olaj, hogy kilengések túl nagyok lesznek, akár azért mert az államok szabályozni kezdik a folyamatot, hiszen némi stabilitás nem árt az olaj árában. Amikor a 70-es években az USA lényegében egyik napról a másikra szembesült azzal, hogy 7-8% hiány alakult ki az olajpiacon (egyrészt saját kitermelése esni kezdett, másrészt az importot világpolitikai folyamatok törték le), már tervezték a benzinjegyet - de aztán a világpolitikai válság megoldódott, vele az olajhiány is.

Ezúttal azonban nem rosszindulatú sejkek fognak játszani az olaj csapjával, hanem a természet. És nincs az a politika, amely feül tudja írni a temrészet törvényeit.

Obama: nem tudom hogy helyettesíthető az olaj

Hetesi Zsolt — Tue, 15 Jun 2010 09:11:53 +0000

A Mexikói-öbölben történt olajszennyeződés miatt Obama elnök negyedszer is a térségbe látogatott. Az elnök ökológiai 9/11-nek nevezte a történteket. Számunkra mégsem ez az érdekes, hanem az elnök néhány mondata az olaj, mint energiaforrás kapcsán.

Obama azt mondta, hogy nem tudja előrejelezni, hogy az USA képes-e egy teljes átmenetre az olaj-alapú gazdaságról másra az ő életében. De hozzátette, hogy "itt az idő elkezdeni ezt az átmenetet és új módon befektetni, hogy energia legyen belőle. ... Fogalmam sincs, hogy milyen új energiaforrás lesz elérhető, milyen technológia viheti lejjebb a megújulók árát. ... Amit előre tudunk jelezni, az a fosszilis források elérhetőségének csökkenése: egyre drágább lesz kitermelni, és a környezeti terheket gyermekeinkre, unokáinkra és dédunokáinkra hagyjuk, hogy cipeljék."

Forrás (beküldő: Zágoni Balázs)

No comment, ahogy mondja az angol.

Az Északi-sark jege évezredek óta a legvékonyabb

Hetesi Zsolt — Wed, 02 Jun 2010 23:27:59 +0000

Az Ohio Egyetem kutatói évek óta gyűjtik a mintákat az Északi-sarkot körülvevő tengerekből, amelyek segítségével megállapítható, hogy a jelenleg is tartó geológiai korszakban milyen körülmények uralkodtak a sark körül, például mekkora volt a jégborítottság. Erre azokból az úgynevezett biomarkerekből kvöetkeztetnek, melyek az üledékben találhatóak.

A kutatást vezető Leonyid Poljak szerint "a 20. század eleje óta tartó, az elmúlt 30 évben egyre gyorsabb jégfelület-vesztés példa nélkülinek tűnik az elmúlt néhány ezer évben.

A cikk a Quarternary Science Reviews-ben jelenik meg.

Ezzel megint megdőlt legalább egy mítosz, nevezetesen az, hogy volt már ilyen jégfelület-vesztés a történelmi időkben is, amikor Grönland a nevét kapta...

Összefoglaló: Physorg.com

Hogy látják a jövőt az USA Energiaminisztériumában?

Hetesi Zsolt — Tue, 01 Jun 2010 10:37:22 +0000

Az Egyesült Államok Energiaminisztréiuma minden évben kiadja az éves kitekintőjét. Az ez évi jelentés 2035-ig tartalmaz érdekes kitekintőket. Az első, ami szembeszökő lehet számunkra, hogy a jövőben nem számolnak jelentős növekedéssel a megújulók terén, a növekedést a fosszilis források felhasználás-növekedése fogja fedezni:

Külön érdekes észrevenni, hogy a megújuó energiaforrások lassú növekedése (felső zöld) alatt a szürke vonalkákkal jelölt terület a bioüzemanyagok aránynövekedését jósolja. Lassan nő a szén és az atomenergia szerepe is...

De miből állnak a megújulók? Részletesen ezen az ábrán lehet látni:

Itt a folyékony, nem olaj-alapú üzemanyagok szerepelnek, ahol alegnagyobb részarányt a növekedésben az etanol képviseli és a biomassza alapú üzemanyagok. Az etanolgyártás esetén nem mindig, sőt legtöbbször nem megújuló forrásról van szó, hanem petrolkémiai folyamatról. Ahol a növekedés jelentős, az a biomassza-felhasználás.

A villamos áram-termelésben szintén a biomassza felhasználás megugrásáé a vezető szerep (lila), illetve a szél (zöld):

Tanulság: hi-tech ide, kutatás-fejlesztés oda, a jó öreg és nagyétvágyú USA mégiscsak olyan jövőképet álmodik, ahol nő a biomassza felhasználás. Márpedig a természettel most sem gazdálkodunk jól, mi lesz vele így?

(A cikk ábráinak forrása: The Oil Drum)

A legrosszabb forgatókönyv

Hetesi Zsolt — Thu, 20 May 2010 07:18:46 +0000

A francia Société Générale bank a legrosszab esetként azt tudja elképzelni, hogy két éven belül "globális pénzügyi összeomlás" következik be, és ezért arra bátorítja ügyfeleit, hogy keressenek olyan megoldásokat, melyek védik pénzüket ettől a folyamattól, mely a pénz elvesztésvel járna.

A bank véleménye szerint az állami mentőcsomagok csak átcsoportosítják a problémát máshova, azaz nem oldják meg a pénzügyi válságot. A 68 oldalas jelentés szerint "még senki nem látja jelenleg biztonsággal, hogy egy globális gazdasági összeomlás lehetőségét elkerültük-e".

Érdekesség: a legrosszab forgatókönyvben nemsokára ismét 50 $-os olajárral számolnak (most, láthatják itt oldalt, 70 $ - köszönhetően többek között a dollár erősödésének); ami komoly gazdasági válságot jelentene...

Készülünk erre is? A Société Générale nem egy zug-bank...

Utolsó kísérlet 5.0

Hetesi Zsolt — Thu, 13 May 2010 09:41:32 +0000

Megint kapható az Utolsó kísérlet című könyv, ezúttal egy átírt és bővített kiadást jelentetett meg a Kairosz Kiadó. A felmerült hibák javításán túl a könyv Végh László által írt részei újultak meg, valamint az összetett rendszerek vizsgálata kapott egy teljesen új fejezetet.

Görögország a csőd szélén

Hetesi Zsolt — Wed, 28 Apr 2010 21:46:31 +0000

Április 28-án reggel a görög tőzsde olyan jelenségeket mutatott, amikből arra következtettem, hogy Görögország államcsőd küszöbön áll. A magyar tőzsdén máris érezni a hatást, az euróövezet is belerendülhet a görög válságba. Erről már tavaly írtunk, hogy Európa sem áll jobban.

Gerald Celente és Nourile Roubini egyaránt a görög helyzet tarthatatlanságára és az eurózóna sérülékenységére figyelmeztetnek. Németország vonakodik fizetni - s mivel az EU legnagyobb gazdasága - rá esne a legnagyobb rész, 10 milliárd euró, a francákra 5 milliárd. Elemzők szerint az eurózóna többi résézn akár komoly tiltakozások is várhatók, és a kifizetés késni fog, vagy nem történik meg, eltüntetve magát az eurót is.

Most akkor hogy is értik ezt? Volt olajcsúcs, vagy még nem?

Hetesi Zsolt — Mon, 26 Apr 2010 08:34:38 +0000

Egyeseknek feltűnhetett, hogy tíz percig kint szerepelt ennek a bejegyzésnek az elődje a múlt héten. Aztán megvitatva a kollégákkal, kicsit érthetőbbé tettem.

A kérdés a következőképp merült fel. 2007-ben a KÉSZ megrendelésére írt anyaggal kezdődött úgymond a pályafutásunk, ezt az anyagot belső használatra szántam, nem nyilvánosság elé. Mivel mindig követünk el elírást, esetleg ismerethiányból fakadó téves következtetést, meg kell vizsgálni két kulcsszempontból az elmúlt 4 év kijelentéseit, és a részünkről elhangzott következtetések helyességét. 3 területet mutatok most meg: az olajcsúcs jellegét, időpontjának becslését (1), az olaj árát (2), az atomenergia jövőjét (3).

Olajcsúcs

Az olajkitermelés csúcsa az elméleti Hubbert-görbe alapján határozható meg. Ebből természetesen egy elméleti időpont határozható meg.

Elméleti modell a Föld olajtermelésére - Hubbert-görbe 2010-es csúcssal.

A Föld olajtermelése azonban nem pontosan követi ezt, hiszen agazdaság folyamatai és egyéb történések is befolyásolják. A kitermelés 2005 óta nem növekedett, ebből következtettek a korai tetőzést valló szakértők arra, hogy a csúcs küszöbön áll. Azt, hogy pontosan mikor lesz, nem egyszerű kikövetkeztetni, ha előtte áll még a kitermelés. A hátralévő készletek ismerete fontos, ezek után lehet görbét illeszteni. A hátralévő készletek, és azok kitermelés rátája azonban viták övezte, és nem mindenki által elfogadott tényekről beszélünk, hanem 10-20%-os különbségek is lehetnek az egyes előrejelzések között a hátralévő (URR, Ultimately Recoverable Resources) készletek nagyságáról.

Olajtermelés 2002 és 2010 jaunár között. A kitermelés 2004 vége óta átlagosan 85 millió hordó/nap körül mozog, attól néhány %-nál jobban egyszer tért el: 2008 nyarán. (Oilwatch Monthly, The Oil Drum)

Miután 2006-ban elvégeztünk egy illesztést a Campbell által adott URR készletek naygságát használva, 2008-10 közötti időszak jött ki a csúcs lehetséges időpontjára, az említett KÉSZ-jelentés ezt is állította. Akkor azonban - valószínűleg tévesen - úgy ítéltük meg, hogy a 2006-ban 10%-ot eső szaúdi kitermelés geofizikai okok miatt csökken, ebből azonnal jött a következtetés: lehet, hogy a csúcs akkkor történt meg (2006-7); ezt az állítást is tartalmazta az említett KÉSZ-anyag.

Természetesen ekkor még nem lehetett eldönteni, hogy ez igaz-e vagy sem. Mindenesetre azóta kiderült, és ismereteink is bővültek az irányban, hogy a szaúdiak játszanak a világgal és saját kitermelésükkel. Így aztán a csúcs nem 2006 végén volt... A történet tanulsága, hogy néhány hónapot általában várni kell, mielőtt a becslést közzétesszük.

A jelenlegi modellek szerint a kitermelési csúcs 2008-2011 között lehetséges. A múltbeli dátum szerepeltetése azért nem ellentmondás, mert egy lokális csúcs jelent meg az olajkitermelésben 2008 nyarán, amit azóta nem sikerült felülmúlni. Elméletileg – kis mennyiséggel – túlléphető ez az érték, de nem minden modell ad ilyen előrejelzést. Tehát lehetséges, véleményem szerint nagyon valószínű, hogy a csúcs 2008 nyarán volt. Az amerikai Chris Skrebowski előrejelzése szerint 18 millió hordó /nap – főképp iraki – új mező munkába állása várható 2012-ig, ami képes az öreg mezők ürülését eddig a dátumig ellensúlyozni.[1] Skrebowski új projekt-adatbázisa[2] optimistább, mint a hivatalos adatbázis a Wikipedián.[3]

	2009	2010	2011	2012	2013	2014
Skrebowski	6.2	5.7	3.2	3.4	4.4	4.2
Hivatalos	4.74	3.24	3.114	2.2275	2.4	2.05

Az ütemezett olaj-megaprojektek (MP) millió hordó / nap egységben Chris Skrebowski és a hivatalos forrás szerint.

Az olajtermelés modellezése egyszerűen a következő két elem vizsgálatát jelenti: mennyi a régi mezők éves hozamcsökkenése (ürülési ráta, depletion rate %, D), és mennyi új mező áll az adott évben munkába (MP), hogy ellensúlyozza azt a csökkenést, és még esetleg növekedést is biztosítson? Az ürülési ráta %-ban van megadva, és az előző év hozamának csökkenését mér a következő évben. Ez a ráta hivatalosan 4.3%, de a szakértők 6.5%-ot tartanak valószínűnek következtetett adatok alapján (Höök et al. 2009).

Amennyiben a szakértők által elfogadott 6.5%-os éves ürülési rátát fogadjuk el a régi mezőkre, és a hivatalos új mező ütemtervet használjuk, akkor 2011 végére 5% esést tapasztalhatunk a kitermelésben, 2015-re 18% lehet a hiány (Worst Case Scenario, WSC); ebben a modellben a csúcs 2008 nyara.

Ha pedig elfogadjuk az IEA hivatalos és kisebb, 4.3%-os adatát az ürülési rátára (amit egyébként a szakértők jó része elutasít) és az optimistább, Skrebowski-féle új mező- ütemezést használjuk, akkor 2015-re még éppen nem várható hiány, de utána meredekebb esés következik a kitermelésben, mint az előző modellben (Best Case Scenario, BSC). A csúcs itt 2011-re esik.

Olajár

Az olaj árát 250-300 dollárig találtuk elviselhetőnek a gazdaság számára, korábbi lehetésges olajválságok hatásából kiindulva. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy az általunk várt gazdasági visszaesés már 147 dollárnál bekövetkezik, ezért nem nőtt előrejelzésünk szerint az olaj ára 2011-12-ig, hanem esett helyette 2008 őszétől, hiszen kitört a válság. Azóta olajárat nem becslünk, hiszen számunkra is világossá vált, hogy a gazdasági folyamatok modellezése messze nagyobb feladat, és sokkal többféle forgatókönyvet kellene elemezni.

Atomenergia, Paks bővítése

A KÉSZ-jelentés írásakor még valószínűnek tűnt egy atomerőmű-építési hullám. Az uránkészletek szűkössége látható volt már ekkor, a német EWG jelentése ezt nyilvánvalóvá tette. Éppen ezért, a nukleáris reneszénsz felfutását várva értelmetlennek tűnt úgy erőművet bővíteni Magyarországon, hogy az épp az urántermelés csúcsának idejére, 2025-30 körülre legyen kész. Ne felejdük el, 2007-ben még nem volt biztos, hogy lesz-e egyáltalán bővítés, s ha igen, mikor indul. Ezért a bővítést nem támogattuk.

Aztán a kirobbant válság kicsit elodázta az atomerőmű-építési lázat. Így, továbbra is fenntartásokkal, de nélkülözhetetlenségére gondolva - fontos Paks bővítése, hiszen a 4 régi blokk 2037-ig bezár. Alaperőművünk pedig csak ez lehet. Érdemes arra is figyelni, hogy a kazah uránkészletek azok, melyek valószínűleg elláthatnak egy magyar erőművet a jövőben is, orosz - dúsítási - közreműködéssel. A kazah uránra azonban egy igazi nagy játékos is pályázik, írtuk már, hogy Kína 100 AP-Westinghouse blokkot tervez a középtávú jövőben.

Tehát következtetésünk annyiban változott, hogy átgondolt uránellátási forgatókönyvvel, esetleges készletezéssel a paksi bővítés fontos és időszerű kérdés, ezen említett problémák megválaszolása nélkül azonban nem megfontolt is lehet.

Összefoglaló

Az első, KÉSZ számára írott anyag tartalmazott néhány olyan következtetést, mely azóta tévesnek bizonyult, az olajcsúcs lehetséges időpontjában azonban valószínűleg nem tévedett, és a Paks bővítését célzó aggodalmak egy része ma is helytálló.

[1] Az összes régi mező átlagos kiürülési rátája 4.3% hivatalosan (IEA report, 2009), de az olajszakma köreiben 6.5%-ot tartanak valószínűnek (Höök et al. 2009): Höök, M. & Hirsch R.: Energy Policy, 2009 June.

[2] http://peakoiltaskforce.net/wp-content/uploads/2010/02/final-report-uk-i...

[3] http://en.wikipedia.org/wiki/Oil_megaprojects

Mikor jön el az olajcsúcs? Átvett interjú

Hetesi Zsolt — Thu, 22 Apr 2010 15:42:05 +0000

Akár néhány éven belül elérkezhet az olajcsúcs, s úgy tűnik, egyelőre nincs megoldásunk a kieső energia pótlására – mondta el honlapunknak Hetesi Zsolt fizikus, a Fenntartható Fejlődés és Erőforrások Kutatócsoport tagja. Egyre több kutató és nemzetközi szervezet egyetért Hetesi Zsolt évek óta hangoztatott véleményével, hogy nincs már olyan nagyon messze az olajhozam csúcs, illetve hogy néhány éves plató után csökkenni kezd a kitermelés, ami óhatatlanul áremelkedéshez vezet majd.

Tovább

A cikkért köszönet Hajdú Péternek az ujenergiak.hu munkatársának.

A Pentagon szerint előbb lesz olajhiány - kommentár

Hetesi Zsolt — Mon, 19 Apr 2010 22:47:42 +0000

Egy újabb hír, aminek a fele igaz, de ami fontos, arról nem szól. Idézem:

Az amerikai védelmi minisztérium egy friss tanulmánya szerint a vártnál előbb olajhiány köszönthet a világra. Az elemzést a hétvégén ismertetett a Defence Talk katonai hírportál.
A világon 2015-ben már naponta tízmillió hordóval kisebb lesz a termelés a szükségesnél, a 2030-as években pedig, az akkori napi 118 millió hordós igénnyel szemben csak százmillió hordót fognak kitermelni - ezt jósolják az Összhaderőnemi Parancsnokság (JFC) szakértői, akik ugyanakkor hangsúlyozzák: nem tudományos következtetésről, hanem elméleti feltevésről van szó. (mr1 hír)

A hír értéke fontos. Rávilágít egy olyan jelenségre, amivel sokkal régebben kellene foglalkoznunk. Mégis, a jelenséget eddig nem vették eléggé komolyan, mert lám, most sem arról van szó, amiről kéne. Ami azonban ennél is meglepőbb, én ezt az adatot 2009 közepe óta használom előadásaimban, amint arról a letölthető diasoron is meggyőződhetnek, de írtam róla 2009 augusztusában is. A mostani hír semmit nem tesz ehhez hozzá, sőt ennek szó szerinti megismétlését tartalmazza. A teljes tanulmány elérhető itt, 2008. november 25 óta. Miért csak akkor hír valami, ha az MTI teszi közzé?

Maga a hír érdekes annyiban, hogy arról számol be, nem lehet kielégíteni a növekvő olajigényt. Az igény 2030-ra 118 millió hordó/nap, a kitermelés pedig csak 100 millió hordó lesz. Tehát itt szó nincs olajcsúcsról, a mai 84 millió hordós kitermelés az US Army mérnökei szerint még nő, egésze 2030-ig is akár, de nem elég gyorsan. Az az állításuk pedig, hogy 2015-ig 10 millió hordós hiány várható, úgy értendő, hogy a kitermelés 89, míg az igény 99 millió hordó lesz. Pedig, ez lehet, hogy túlzásnak vehető. Az igény évi 3%-os növekedéssel lehet csak 99 millió hordós 2015-re. Ennyit meg nem nő mostanában, hacsak Kína nem robban még nagyobbat gazdaságilag...

A kitermelés alakulása azonban ennél a kutatásnál az IEA adataira épül, amelyek nem túl megbízhatóak, erről már írtunk. A kitermelés csúca sokak szerint 2008, mások szerint 2012 előtti, de a legtöbb kutató lassan egyetért, hogy nagyon valószínű, hogy 2020 előtti. A hír pedig NEM ERRŐL SZÓL.

A nem hagyományos gázkészletek jövője

Hetesi Zsolt — Thu, 15 Apr 2010 19:42:11 +0000

Nagyjából 2008-ra datálható, amikor is a New York Times cikke arról írt, hogy az USA áttörést ért el a gázkitermelésben. Mindezt úgy, hogy sikerült elhárítani az akadályokat a nem hagyományos gázkészletek gazdaságos kitermelésének útjából. Azóta számos ehhez hasonló hír látott napvilágot, a legutóbbi például arról, hogy Lengyelországban létezik egy gázpala-mező, amelynek készletei 47%-al növelnék meg az EU készleteit.

Mielőtt belemerülünk a részletekbe néhány szót ejtsünk a nem hagyományos gázkészletek kitermeléséről. A gázpala és a gázhomok készletek mások, mint a hagyományos földgázkészletek. A hagyományos földgázkészletek legtöbbször egy záróközet alatt gyűlnek össze egy-egy gyűrődésben, amely alatt sokszor egyébként kőolaj volt, vagy kőolaj van.

A gázkitermelés sémái. A bal oldali kút a csapdába került földgázt bányássza, a jobb oldali részben horizontális fúrással dolgozó kút a gázban gazdag kőzetből (gas shale) termel. Az ábra jobb oldalán hagyományos, olajhoz társul földgázmező van. (Forrás: Wikipédia) A horizontális fúrás költsége kb 20%-al magasabb, mint a függőlegesé.

A hagyományos földgázlelőhelyek nagyok, és a kutat hozama sokáig nem kezd el csökkenni. Ezzel szemben egy nem-konvnecionális gázlelőhelyen kőzetbe lehet ágyazva a gáz (gázpala), mint itt a felti ábrán, vagy kiszivárog a kőzetből a kőzet fölé, ez is látható az ábrán. Mivel itt egy kőzetből magából kell kitermelni a gázt, nem pedig egy fedőkőzetet átfúrva akadunk egy nagy összefüggő mezőre, így a hozam nem szabályozható tetszőlegesen, és sokkal gyorsabban esik. Ennek az az oka, hogy a gáz a kőzetben "buborékok" formájában van jelen, azaz amíg tart egy ilyen buborék, addig jön a gáz is, utána már nem. Ezért aztán kétszer annyi gáz termeléséhez kétszer több kútra van szükség, ennek minden vonzatával együtt.

Hogy az arány javulhasson, elkezdtek egy olyan technológáit, ami a kútfej körül hidraulikusan repeszti a kőzetet, és ezzel nagyobb teret nyit a fej körül, ennek következménye a több gáz.

Mesterségesen repesztett kőzet egy horizontális furat körül.

A kőzetrepesztés azonban csak keveset segít a problémán. A hivatalos lelkesedéssel ellentétben:

a kutak ürülési rátáját korán becsülték meg, és az később gyorsabb lett, mint várták (mindkét esetben hiperbolikus, de a kezdeti szinten tartást trendnek vélve kisebb esést kaptak, annál ami lett)
ennek következtében az egy kútból kivehető összes gáz mennyisége harmada annak, amit vártak a repesztéses fúrások kezdetén (1.9 milliárd köbláb helyett például 0.44 milliárd köbláb) - az üzemeltetők elvárásainak 25%-a jött be
a befektetések e két tény miatt nagyobbak a vártnál
a horizontális fúrások 30%-a megtérül, a többi nem, a vertikális kutatnál még ennyi sem.

Korábban ezeket a tapasztalokat nem lehetett levonni, mert nem állt rendelkezésre elegendő adat, de mostanság már van bőven, ráadásul két különböző helyről is: a Barnett- és a Fayetteville-formációról is.

És jól sejti az olvasó: a makói gáz is ilyen (amennyit tudunk róla nyilvánosan, az alapján...). És ezért nem is sikerült, az Exxon már ki is lépett.

Az adatok és elemzések egy része az ASPO munkatársának, Arthur Bermannak a munkáján alapul, melyet a ASPO 2009-es konferenciáján adott elő.

Vigyázat, ehető! - filmbemutató

Hetesi Zsolt — Mon, 12 Apr 2010 22:43:46 +0000

A Vigyázat, ehető! c. francia dokumentumfilm az iparszerű élelemtermelés és a helyben, biomódszerekkel termelt élelmiszer közötti markáns különbségre mutat rá. A helyszín egy kis falu, ahol az elöljárók eldöntötték: a gyerekeik érnek annyit, hogy helyben termelt élelemmel lássák el őket.

A film magyarországi bemutatója április 22., a Föld napja. Bővebb információ: Venczel Endre (+36-20-331-7112)

Éghajlatváltozás és logika

Hetesi Zsolt — Tue, 06 Apr 2010 21:07:08 +0000

Érvek sora az egyik táborban, és érvek sora a másikban is. Nem mindig van időm arra, hogy végigolvassam azt a sok - legtöbbször zugoldalakról származó hírt amelyek mindenáron le akarnak dönteni minden korábbi tudományos vélekedést. Néha elég egy egyszerű szorzás-osztás, hogy kiderüljön, igazak-e az újabb "megdöbbentő" hírek, vagy csak lusták lettünk gondolkodni is, már csak linkeket vagdalunk egymás fejéhez egy-egy vitában.

Én most gondolkodásra hívom fel az olvasót. Egy pillanatra álljunk meg, és nézzünk a fizika egyik legegyszerűbb, laboratóriumban kimérhető eredményét: a CO2 molekula infravörös spektrumát. A legtöbb molekula infravörösben nyel el sugárzást, itt gerjeszthetőek ugyanis a molekulák. Képzeljük el úgy őket, mint mini súlyzókat, ahol középen a szénatom van, kétfele kiáll két oxigénatom, és a súlyzó szára egy-egy rugó. A rugó akkor kezd el jócskán rezegni, ha egy megfelelő energiájú infravörös foton (hőfoton) találja el. Ekkor a foton energiája elnyelődik a molekula rezgésében. Persze egyszer majd ez a rezgés leáll, a fotont újra kisugározza a molekula, de nem mindig kifelé, az űrbe, így a hő egy része itt csapdába kerül. Jó, ez nagyon egyszerű kép, mégis nagyjából elfogadható.

Több CO2-->nagyobb hatás. Az alsólégkör már elég jól telített CO2-vel, de a felső még nem. A hatást tehát növelni tudjuk, több CO2 kibocsátásával.

Mégis némelyek azt állítják, hogy ennek semmi köze az éghajlat változásához.

Legyen. Játsszunk el a gondolattal, hogy nem tudjuk mi az oka annak, ami körülvesz minket. Mert azt azért nehéz lenne tagadni, hogy elég masszív éghajlatváltozás zajlik; és ennek leglátványosabb jelei az Északi-sark környékén lelhetők fel. Az ábrán is az látható, hogy 2000 és 2009 közötti évek átlaga mennyivel tér el a Föld egyes tájain az 1951 és 1980 közötti évek átlagától (NASA).

Szóval ez legalább tény. Tegyük fel egy pillanatra, nem tudjuk mi okozza. Mégis, a fenti fizikatudás fényében kicsit buta álláspont azt hirdetni, hogy az emberi hatás elhanyagolható ebben, pöfékeljünk csak bátran.

DE! De végképp hülyének tűnik az érvelő, akkor ha elfogadom, hogy igaza van, és azt teszem fel, hogy az éghajlat tőlünk függetlenül változik. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a légkör most éppen egy nagyon erősen instabil állapotban van. Értelmes dolog akkor még nyakonönteni egy csomó üvegházgázzal is, ami ezt az instabilitást valószínűleg tovább növeli?

Na erre tessék gombot varrni.

USA Energiaminisztérium: lehetséges olajcsúcs: 2011

Hetesi Zsolt — Thu, 01 Apr 2010 21:02:07 +0000

A francia Le Monde energiával foglalkozó blog-részében található ez a cikk.

Legfőbb állítása az, hogy 2011 és 2015 között lehetséges, hogy elkezdjen esni az olajkitermelés a világon, ha nem történnek meg a megfelelő befektetések. A nyilatkozó, aki az olajügyek szakértője a DoE-n (Energiaminisztérium) belül, nem állította, hogy nincs lehetőség a befektetésekre, hanem azt, hogy a válság után egyszerre

élénkült fel a kereslet az olaj iránt
nem történt meg sok tervezett beruházás.

Ennek lehet esés a következménye az olajhozamban. Mindezek mellett egy másik szakértő a DoE-n belül elutasította az olajcsúcs jelenségének lehetőségét, ehelyett arra hivatkozott, hogy a termelés a hullámzó fennsík elvét fogja követni: kicsit nő, kicsit visszaesik, de sokáig egy kitermelési fennsík lesz tapasztalható a kitermelés menetében. Ezt követi majd a termelés esése.

Mostantól jönnek az én megjegyzéseim.

Ez nem mond ellent az olajcsúcs elméletének. Alig van az olajcsúccsal foglalkozó szakértők között, aki éles csúcsot jósolna, ez legföljebb az elméleti Hubbert-görbére lehet igaz. Legtöbbünk úgy véli, hogy a csúcs maga kb. a közepén lesz egy hosszan elnyúló állandó, nem növekvő termelés által meghatározott kitermelési fennsíknak.
Sokan úgy vélik, mi is komoly valószínűséget adunk neki, hogy a 2008 nyári csúcs abszolút lesz, nem fogják felülmúlni. Ha mégis, az annak lesz köszönhető, hogy a fellendülő gazdaság még gyorsabban akar hozzájutni olajhoz, és a válság miatt elmaradt beruházások sűrűbbek lesznek, egymásra érnek, így 2011-13 között van esélye egy kicsit nagyobb kitermelésre, mint 2008 nyarán. De múlandó dolog lesz. (Ezt a legjobb esélyt felvonutató forgatókönyvek adják. Ilyen pl. a brit kormány részére kiadott jelentés, amiről néhány hete írtunk.)
A plató 5 éve már tart..., nem vették észre kedves szakértő urak és hölgyek?

Ábra: The Oil Drum

Megfontolásra érdemes hír, így a kampány közepén: fenntartható csökkenésre van szükség

Hetesi Zsolt — Sun, 28 Mar 2010 19:15:57 +0000

A Magyar Nemzet számol be arról a konferenciáról, mely Barcelonában zajlik, és ahol a következő üzenet hangzik el: a nyugati ember dolgozzon (és fogyasszon) kevesebbet:

"Barcelonában tartják második összejövetelüket azok a szakértők és környezetvédők, akik szerint csak úgy lehetne megmenteni a Földet, ha nem a növekedés, hanem éppen ellenkezőleg, a NEM fogyasztás lenne üdvös a kormányok és a cégek számára. A katalán La Vanguardia hosszú írást szentelt a már az egész világra kiterjedő eseménynek és a mozgalomnak, amelynek lényegét így foglalhatnánk össze: Dolgozz kevesebbet, és megmented a Földet! "

Teljes cikk

Kampányról röviden. Segíteni szeretnénk

Hetesi Zsolt — Tue, 23 Mar 2010 22:05:23 +0000

Nem, nem arról lesz szó. Nem célunk beavatkozni a kampányba. De egy politográf segíthet abban, hogy elhelyezzük magunkat egy palettán. Választás előtt ez jól jöhet...

A gazdasági válsággal kapcsolatban egy-ként kérdés azért belekerült ebbe a politográfba is, amit ajánlunk. Egy kampány része természetesen ennek a bizonyos politográfnak a létrejötte is, de ez egy "játék-kampány". Netminiszterelnöki játék, ahol egy minket segítő hallgató, Szám Dorottya is indul, egyfajta zöld net programmal. Kicsit talán segítünk ezzel neki is. Végül is a zöld net jó (lenne).

A politográf lelőhelye: http://szamdorottya.eu/2010/03/23/jatssz-velunk

Megújulók és árak

Hetesi Zsolt — Sun, 21 Mar 2010 22:06:48 +0000

Áramot előállítani fontos. Nélküle lenne igazán halott társadalmunk. Ehhez - egyelőre - elegendő forrásunk van, de gondolni kell azokra a szűkebb időkre, amelyek során majd kevesebb földgázzal és kőszénnel is üzemeltetni kell erőműveinket, esetleg uránból sem lesz elegendő. De nem kell ilyen erős megfogalmazás sem, elég arra gondolni, hogy miféle érdekes helyzet állhat elő egy olyan országtól való függés esetén, amellyel nem vagyunk határosak. A nehézségeket folyton látjuk: gázvita, olajvita, stb.

Mit tegyünk? Építsünk megújuló erőműveket.... mondhatjuk. Az ár azonban fontos kérdés - meg az elérhető megújuló potenciál/lehetőség is. Most először - remélem egy sorozat részeként - az árra fordítsunk több figyelmet, majd később elemzzük hazánk megújuló potenciálját is.

Az USA Energetikai Minisztériuma adatait kicsit aktualizálva és 2010-es dollárra igazítva kibővítettem egyéb források adataival is. A kék oszlopok a hagyományos energiaforrások erőműveinek kW-os árait, a zöldek a megújulók esetén szintén a kW-ra eső felépítési árat mutatják.

Az NGCC kombinált ciklusú gázerőmvet jelent. A kombinált ciklus lényege, hogy egyszer a magasabb hőmérsékleten ésegyszer az alacsonyabbon is végbemegy egy-egy körfolyamat, és így az összhatásfok a rendszerben nő. Az IGCC olyan berendezés, mely széntartlamú anyagot gázosít, és szontén kombinált ciklusú. A CCS a szén-dioxid megkötő technológiára utal. A CST koncentráló napkollektorokat, a Tower + CST pedig naptornyot és rákoncentráló napkollektorokat jelent.

A zöld oszlopok közül a biomasszát és a geotermikus energiát leszámítva minden más megoldás esetén szükséges puffertározás építése is, hogy a megújuló energiaforrás véletlenszerűen ingadozó áramtermelése ne közvetlenül terhelődjön rá a villamos rendszerre.

Mi a jó megoldás? Attól függ, mit szeretnénk. Elsőként azonban azt is tudni kell, miből mennyi van. Folyt köv. remélem...

Mandulavirágzási napok - komoly konferencia, kis áltudománnyal (?)

Hetesi Zsolt — Sun, 07 Mar 2010 00:46:07 +0000

A hét végén tartották a Mandualvirágzási Tudományos Napokat Pécsen, a kulturális főváros programjanak keretében. Meghívott előadóként mindkét napon figyelemmel követtem az eseményeket, és nem vagyok mindennel elégedett, előbb azonban jöjjenek a pozitívumok.

A konferencia túlnyomó része rendkívül színvonalas előadásokat tartalmazott, a szervezők kiváló munkát végeztek. A hangulat is jó volt, beszélgető csoportok alakultak ki, sokat tanultunk egymástól, barátságok alakultak ki, rendkívül sok előadás (legalább minden második) inspiráló volt több ötlet erejéig, vagy akár egészében is - kiemelném Vida Gábor akadémikus, Günter Pauli üzletember Végh László fizikus, Kiss Tibor és Bogár László közgazdászok előadását. Összhang mutatkozott abban, hogy úgy tűnik a természettudósok felfogták a baj mértékét és világosan képesek rámutatni. Néha ez sikerül egyes közgazdászoknak is, de nem mindig. Végh Lászlót idézem: "hát milyen közgazdasági elmélet az, amelyik csak a társadalmat és az erőforrásokat hagyja ki az alapjaiból?" A kérdést derültség követte. Azonban a közgazdászok jó része (tisztelet a kivételnek és főleg a szervezők közül is nagyon fontos szerepet betöltő Kiss Tibor docensnek, akik ott voltak végig) saját blokkjának elmúltával eltűnt. Viszont utána a természettudósok elkülönülve (Vida,Végh, Hajnal Klára, Hetesi) meg tudták vitatni, hogy a társadalomtudomány részéről érkezett előadók nem tudtak felnőni ehhez a feladathoz.

Elhangzott egy előadás, mely társadalomtudományi oldalról kívánta megvilágítani a fenntarthatóság kérdését, de közben olyan állításokat is tett, amelyek egy jóérzésú fizikus zsebében is bicskát nyitnak... Csak ízelítő:

- a Növekedés határai c. tanulmány megállapításain már túl vagyunk, nem ez a legfontosabb kérdés. (Valóban? Nem fontos a tönkremenő élőrendszer, a fogyó energia, szennyeződő bolygó, nem megfelelő információáramlás?)

- a tudomány átlépett egy posztmodern korszakba (??), sőt már ezen is túl van, egy poszt-tudomány keletkezett, ami már olyan dolgokat is vizsgál, amik szellemi sőt kollektív tudati szinthez tartoznak. Mindebben a legújabb kvantumelméleti eredmények játszanak szerepet - állította az előadó. (Ami nem mérhető, nem lehet tárgya a fizikának, így a kvantumelméletnek sem... sem a szellem, sem szellmei létezők (démonok? angyalok?) sem a kollektív tudat egyelőre nem mérhető, nincs is rá módszer. Szerencsére, mondhatnánk akár.)

- a kérdésre, hogy mit ért poszt-tudományon, vajon a mi tudományos módszerünkkel mi a baja, nem adott egyenes választ az előadó, így arra jutottunk, hogy mi abba már nem férünk bele, mi maradunk inkább a tudománynál.

Másnap reggel jött a hideg zuhany, megérkezett László Ervin. Műveiből ismerve gondolatait, ő már korábban is lement a biztos tudás térképéről és olyanokról is ír, amik nem vehetők komolyan; de erre még én sem számítottam.

- a Káoszpont c. könyv szerzőjének hiányosak a fogalmai a káoszelméletről. Azt gondolja pl. hogy egy magasabb komplexitású szintre képes az emberi társadalom átlépni, de ehhez nem kell több energia (a magasabb összetettség több energiával jár, hsizen az entrópia lokálisan csökken).

- szerinte 2012-ben egy nagy kitörés lesz a napkoronában, mely tönkreteszi a villamos távközlést. Mikor rákérdezetem, hogy ezt hogy érti, akkor már csak valószínűnek nevezte az eseményt, a pódiumon még biztosnak. Annyi biztos, hogy 2012 körül lesz napfoltmaximum, és valószínűbbek a koronakitörések (coronal mass ejection az angol nevük), de ettől még továbbra sem lehet őket darabra és dátumra előrejelezni.

Egyre alapvetőbb tapasztalatom, hogy a fenntartható élet kutatásával kapcsolatos kérdéseket vizsgáló kollégákat sokszor áltudományos címkével illetik. Ennek most részben megértettem az okát. Mégse keverjenek velük össze minket is.... erre kérem a kollégákat.

Közlemény

Hetesi Zsolt — Fri, 05 Mar 2010 10:32:08 +0000

Sajnálom, hogy tisztázásra és helyreigazításra kényszerülök, mert a nemzeti ügyek mindig fontosak voltak, vannak és lesznek számomra, de ki kell jelentenem, hogy a Magyar Fórumban megjelentekkel és sugalmazottakkal szemben:
- a Magyar Megmaradás Közösségének nem vagyok tagja;
- programjának készítésében nem vettem és nem veszek részt;
- felkérésükre egy alkalommal, többedmagammal előadást tartottam, amelyben a felkérés szerint meg kívánták ismerni gondolataimat az energetikáról és a fenntarthatóságról.
Nevemet ebben a környezetben, a fenti összefüggésekkel önkényesen szerepeltették a Magyar Fórum 2010. márciusi, legfrisebb számában.

Egy fenntarthatóságra nevelő játék

Hetesi Zsolt — Wed, 03 Mar 2010 19:39:22 +0000

Egy kérésnek teszek eleget. Manapság sok olyan játék bukkan fel, ami a gazdaságot modellezi, de a fenntarthatóságot aligha. A Tenger Urai egy olyan játék, mely csapatban gondolkodásra késztet, és legnagyobb előnye, hogy a fenntarthatóságra nevel. A játékban halászlfottát kell vezetni, és a cél: rádöbbenni, hogy a túlhalászás összeomlasztja a tengeri élőrendszert, de a halászatból élőket is. Gratulálunk a játék kiötlőinek!

Önkéntes kertek

Hetesi Zsolt — Tue, 02 Mar 2010 23:21:52 +0000

Hát ezt is megérhettem... ugye milyen furcsán hangzott korábban, amikor még egyedül mondogattam ilyesmiket, hogy kertek, meg vidék... Aztán tessék. Nemcsak nekem tűnt fel, hanem munkatársaimnak is, hogy bár mi nem mozdultunk szinte semerre (tán csak szakmaibbak igyekszünk lenni), és egyre több az olyan hír, mint az Indexé is:

"Termőföldet bérel az újpesti önkormányzat vállalkozókedvű kerületi családok számára, hogy maguknak termelhessék meg a betevő zöldséget, gyümölcsöt. Az ingyenes, de munkaigényes programban való részvételnek egyetlen fontos feltétele van, a megtermelt javak tizedét le kell adni az önkormányzatnak, hogy szétoszthassa a kispénzű nyugdíjasok, vagy más rászorulók között."

Nocsak. San Francisco is győzelem-kerteket indított, Los Angeles is. Ezek olyan kezdeményezések voltak a háború idején, amelyek Anglia behozatalát (és ezzel a halott tengerészek számát) csökkentették.

Szinte kommentár nélkül: Soros aranyba fektet

Hetesi Zsolt — Thu, 18 Feb 2010 11:05:24 +0000

Az Index számol be arról, hogy Soros György 663 millió dollárt tart aranyban. Pedig korábban azt mondta, hogy az aranypiac felledülése buborék.... Tehát vagy akkor nem gondolta komolyan amit modott, vagy mostanság, amikor aranyat vett. Én az előbbire gondolok.

És ez legyen intő jel a gazdaság teljesítményére hosszabb és középtávon is: az arany akkor menő, ha a gazdaság épp rosszul muzsikál.

Alig fűztem valamit hozzá, igaz?

Készüljünk az olajcsúcsra! Az "Angol Ipari Munkacsoport az Olajcsúcs és az Energiabiztonság Vizsgálatára" 2010-es jelentése

Hetesi Zsolt — Thu, 11 Feb 2010 09:19:00 +0000

Ha valakinek még mindig nem lenne egészen biztos, hogy a világ más hely lett 2007 óta, amióta például ez az oldal is működik, megint egy érdekes és hasznos írás, 2010 február 10-i dátummal. Származási helye a Brit Tudományos Akadémia (Royal Society) által létrehozott Angol Ipari Munkacsoport az Olajcsúcs és az Energiabiztonság Vizsgálatára (UK Industry Task-Force on Peak Oil and Energy Security (ITPOES)).

A jelentés letölthető innen.

Rövid összefoglaló:

A 6 komoly energetikai céget magába foglaló tömörülés (Arup, Foster + Partners, Scottish and Southern Energy, Solarcentury, Stagecoach Group és a Virgin) fleadatul tűzte ki, hogy megfelelő módon tájékoztatja az angol kormányt a várható következményekről. Az olajválság okozta összeroppanásból nem lehet úgy kihúzni Nagy-Britanniát, ahogyan a pénzügyi válságból ki lehetett - áll a szervezet honlapján.

Az írásban az egyik szakértő Chris Skrebowski, aki a következő - általunk már jól ismert - előrejelzést adja: Az olajkitermelés 90-91 millió hordó/nap termeléssel fog tetőzni várhatóan 2010 végén, 2011 elején, majd 2015 után visszavonhatatlanul elkezd csökkenni.

A kiadvány egyik kulcsábrája ugyanezt erősíti meg, 2015 után elválik egymástól a kereslet és a kínálat, a kínálat esése miatt.

Az ábra elfogadja egyébként az IEA 2009-es eneregiajelentését (World Energy Outlook), mely az OECD-országokban évi 0.5 százalékos igénycsökkenéssel, de a nem-OECD országokban évi 1% igényövekedéssel számol. 2015-ig az új mezők tervezett beállása még fölötte tartja az igényeknek a kitermelést (production cap), de utána elkezd esni.

Mit kérnek az angol kormánytól? Legyen ez kulcstéma a 2010-es választásokon és "a felismerés után jöjjön a cselekvés. Azonnali cselekvést!"

Titkos bankártalálkozó Ausztráliában,, növekvő bizonytalanság Európában

Hetesi Zsolt — Tue, 09 Feb 2010 22:53:09 +0000

A News.com.au híre:

24 központi bank képviselői érkeztek Ausztráliába, hogy egy nem nyilvános helyszínen találkozzanak. Mindez azért érdekes, mert köztük van az USA központi bankjának, a FED-nek és az Európai Központi Banknak a képviselője is. Találkozójuk oka az egyre növekvő félelem az újabb gazdasági válságtól, vagy inkább attól, hogy egy W alakú válsággal áll szemben a világ.

A találkozó egyébként egybeesik a tőzsdék újból kezdődő lejtmenetével. A következő országok, Görögország, Portugália, Spanyolország és Dubai nem tudják törleszteni hiteleiket, és mindez egybeesik a kiábrándító amerikai foglalkoztatási adatokkal - rossz hír ez a befektetők számára. Tegnap írtam róla, hogy az eurozóna most ott tart, ahol a válság kezdetén az USA volt, azaz közel egy leolvadáshoz.

Európai események:

Portugália a pénzügyi leolvadás szélén (Financial Times)

Az európai krízis és nem Kína fogja előidézni az újabb lejtőt (Business Insider)

Félelemspirál söpör végig a piacon az euró gyengülésével kapcsolatban (UK Telegraph)

Növekvő félelem az európai pénzpiac összeomlásától

Hetesi Zsolt — Fri, 05 Feb 2010 23:59:34 +0000

A görög pénzügyi válságtól tart immár Európa (az index is megírja), aminek komoly következményei lehetnek. Csak címszavakban:

- UK Telegraph: a Lehman brothres összeomlását idéző cunamit indulhat el Spanyolországban és Portugáliában

- Wall Street Journal: Növekvő félelmek egy Európát érintő pénzügyi vészhelyzettől

- New York Times: Az eurozóna peremén lévő országok komolxy pénzügyi bajban

- Tovább is van, de hagyjunk többet későbbre is...

2010: Peak Oil. Beismerés a PetroBras-nál.

Hetesi Zsolt — Thu, 04 Feb 2010 19:29:55 +0000

A TOD részletezi a brazil PetroBras olajtársaság ügyvezetőjének perezentációját, mely 2009 decemberében hangzott el és amelyben részletezi a világ olajtermelését beleértve a bioüzemanyagokat is.

A prezentáció legkomolyabb állítása, hogy a meglévő mezők kimerülésének rátáját nem lesz képes ellensúlyozni az új mezők hozama, és 2010 után csökkeni fog a hozam.

1. ábra. A PetroBras forgatókönyve. A forgatókönyv 5% ürülési rátával számol a meglévő mezőkre (világoskék). Világosszürke: a nem-OPEC országok mezőbővítési projektjei, sötétszürkék a nem-OPEC új projektjei és ugyanez az OPEC-re világos és sötét sárgával. Az OPEC két legnagyobb új hozzájárulása a Khurais (1.3 millió hotdó/nap) és a Khursaniyah (0.8 millió hordó/nap) lesz 2010-ben. Amennyiben ezek nem teljesülnek - ami elő szokott fordulni Szaúd-Arábia házatáján, akkor 2008 volt a csúcs éve és 2011-12-ig alig, utána jól érzékelhetően lecsúszik a platóról a kitermelés. Nem lehetetlen, hogy 2012-re 7-10% hiány legyen a kereslet és a kínálat között, bár az ábra szerint 2012 lesz az utolsó év, amikor a kereslet és a kínálat még egybe fog esni, a fölös kapacitás (sparse capacity) tűnhet el addigra.

A PetroBrastól származó állítás egyébként összhangban van Sadad Al-Husseini állításával (szaúdi Aramco), aki azt mondta, hogy a világ olajtermelése egy platón van és csökkenni fog, illetve a Total olajcégtől származó állítással, mely szerint a kitermelés valószínűleg nem haladja meg soha a 89 millió hordó/nap-ot. Manapság 86 millió hordó/nap, a csúcs idején 88 millió hordó volt naponta.

Paks bővítése, lehetséges építők, lehetséges modulok

Hetesi Zsolt — Thu, 04 Feb 2010 13:20:07 +0000

Az Indexen jelent meg, hogy négy vállalat érdeklődik a paksi bővítés iránt. Körüljárjuk ezeket, előtte néhány szó az erőművek generációiról.

Az első generációt a hőskorszak erőművei jelentették, melyek feltt eljárt az idő. Első generációs blokk volt a csernobili erőmű 4 blokkja, vagy a legtöbb Nyugaton működő 1960-70 körül átadott kisebb teljesítményű blokk. Míg a csernobilihoz hasonló RBMK-blokkok villamos teljesítménye 1000 MW volt, addig a nyugatiak általában néhány 100 MW-osak voltak. Jelentős biztonsági rések voltak a tervezésekben, de pl. a csernobili erőmű esetén nem ez, hanem főképp emberi mulasztás volt a robbanás oka.

Jellemző, hogy az RBMK-reaktorok esetén a hatásfok sokszor nem érte el a 20%-ot sem (az első ilyen erőmű, Obnyinszkban 17%-os hatásfokú volt).

A második generációs erőművek már több biztonsági rendszerrel, általában nyomás alatt lévő vízkörrel épültek (van néhány nehézvizes erőmű is, mely nem H2O-t, hanem D2O-t, nehézvizet használ), ennek köszönhetően nőtt a hatásfokuk 31-33% körülre. Ilyen pl. a Pakson üzemelő 4 db VVER-440-es blokk is, melyek teljesítményövelésen estek át, így most 500 MW-ot adnak reaktoronként.

A harmadik generáció esetén tovább növelték a biztonsági tényezőket, főképp passzív elemekkel, mely a következőt jelenti. Az aktív biztonsági elemek valamilyen paraméter veszélyes tartományba lépése esetén valahogy közbeavatkoznak, vezérléssel, stb. A passzív elemek olyanok, hogy fizikai törvények hatása és nem valamilyen közbeavatkozás szünteti meg a veszélyt. Például Csernobilban miután elforrt a víz, nem volt mi hűtse a reaktort. De a hasítást végző neutronok lassítását nem ez a víz végezte, hanem grafit, ami a helyén maradt, azaz a reakció nem állt le. Ez elősegítette a robbanást. Ezt pozitív üregtényezőnek hívják a reaktorfizikusok. Ha ugyanígy gőz-üregek képződnek a vízben mondjuk Pakson, más helyzet áll elő. Ugyanis itt a neutronok lassítását (tehát a reakció fenntartását közvetve) is a hűtővíz végzi. Ha elforr, nem lassulnak neutornok, a láncreakció leáll.

A harmadik generáció esetén törekedtek a modulos megoldásokra (azaz modulárisan építhető fel egy reaktor), szemben az eddigi, ahány gyár annyi szokás, sőt ahány gyártmány annyi szokás gyakorlattal.

Megnövelt teljesítmény, stabil működés és biztonságosabb üzem jellemzi ezeket a blokkokat. Sok esetben törekedtek arra, hogy kevesebb nukleáris hulladék keletkezzen (pl. ATMEA 1). Vegyük akkor sorra a tervezett bővítés lehetséges szereplőit!

1. AREVA & Mitsubishi vállalat: ATMEA 1.

Ebből a típusból még nincs kész példány. Az AREVA cég, mely az EPR (European Pressurized Reactor) kidolgozója, az ATMEA gyártására összefogott a japán Mitsubishi céggel. Az AREVA-nak megállapodása van Líbiával és Kínával is. Líbia esetén először arról volt szó, hogy egy tengervizet sótlanító rekator épülne, később már csak egy EPR erőműről beszéltek. (Le Parisien) Az AREVA 31 erőművet üzemletet Franciaországban, 11-et Európa többi részén, 80-at az amerikai kontinensen, 7-et Ázsiában és 3-at Afrikában és a Közel-Keleten, de ezek természetesen nem ATMEA-blokkok. A cég a Mitsubishivel közösen több reaktorfajtát tervezett. Az ATMEA-1 egy nyomottvizes reaktor, 1100+ MW villamos kapacitással. (A + jel némi többletet jelenthet).

A nyomott vizes (PWR = PRessurized Water Reactor) technológia azt jelenti, hogy a reaktort hűtő (és egyúttal a hasadáshoz kellő sebességű neutronok lassítását végző) vízközeg nyomás alatt áll, azaz nem forr fel, hanem vízként jön ki a reaktorból is. Nem ez a víz jut a turbinákra, hanem hőcserélőn adódik át a hő a turbinát meghajtó víz/gőz körnek. Nyomott vizes technológiájú a 4 VVER-440-es blokk is Pakson.

Az AREVA-Mitsubishi egyesülés fejleszt egy másik, nagyobb teljesítményű reaktort is, melynek KEREVA a neve 12050+ MW villamos teljesítménnyel. Ez a reaktor forralja a vizet a reaktormagban (BWR = Boiling Water Reactor).

Az AREVA építi egyébként a finn Olkiluoto erőművet, mely csúszik az eredeti határidőhöz és összeghez képest is, körülbelül 3 évet és költségben 50%-ot. Ez azonban nem ATMEA, hanem EPR típus, lásd lejjebb.

Az ATMEA műszaki összefoglalója:

- villamos hatásfok: 35-37% (eddigi II. generációs erőművek általában 31-33%) -- ezt a nagyobb nyomással érik el a turbina körében

- emiatt kisebb fűtőanyagfogyasztás/KWh

- 12-24 hónapos kampány (azaz egy töltéssel üzemelő reaktor)

- 60 évre tervezett üzem

- menet közbeni feltöltés (max. leállás 16 nap/kampány)

- 3 körös biztonsági rendszer

- fűtőanyaga lehet dúsított U235, de lehet bele keverni MOX fűtőanyagot is. (MOX: Mixed Oxides, kevert oxidok. Ez a keverés azt jelenti, hogy a dúsított urán-oxid mellé a fűtőelemkazettákba plutónium-oxid, és ún kimerített/szegényített uránium (depleted uranium), mely a dúsításután visszamaradó, nagymértékben U238-at tartalmazó urán-oxid. A természetes uránban a hasadóképes 235-ös aránya 0.7%, a kimerített uránban ez csak harmada.) A MOX fűtőanyag-használat lehet 100%-os is

- zónasérülés valószínűség: 10^-6/év

2. AES-2006

Az orosz AtomenergoProjekt két reaktortípust ajánl a III. generációs erőművek sorában: a VVER-1200/491-et, és a VVER-1000/491-et. Az első villamos kapacitása 1200, a másodiké 1000 MW. A Pakson jelenleg működő VVER-440-es blokkok (már a típusjelzés is elárulja), ugyanitt készültek egykoron.

Az orosz cég a VVER-1000 típus korábbi változatait építette meg pl. Bulgáriában (Kozloduj), vagy Csehországban (Temelín) és tervezték Tetov-ban, ahol végül nem épült meg, illetve Ukrajnában. A továbbfejlesztett VVER-1000 épült Kínában (Tianwan).

Tianwan, 2 db VVER-1000; Kína. Még épül/tervezett 6 db.

Ettől két lépcsővel további fejlesztést jelent a VVER-1000/491.

A VVER-1000 legújabb változata a cég által tartott prezentáció alapján az európai igényekhez van továbbfejlesztve.

- teljesítmény: 1000, vagy 1160 MW

- 33.7% hatásfok

- 50 év élettartam

- 15 nap leállás/év

- 4 körös vízrendszer

- zónasérülés valószínűség: 10^-6/év

- a technológia már működik Magyarországon.

3. Westinghousea AP

A Westinghouse blokkja 1000 MW-os, az AP-600 (600 MW) továbbfejlesztése, területfoglalása lényegében akkora, mint az AP-600-é.

A MAVIR egy prezentációban egyik lehetőségként AP-1000-es bővítéssel számolt Paks esetén, a másik lehetőség 2 db AP-600 volt.

A gyártó egyelőre még nem rendelkezik működő példánnyal, de Kína Zhejiang és Shandong mellett 6-6 blokkot kíván építeni, Kína a Westinghouse blokkjait fogadta el az országban építendő reaktorstandardnak, és 2020-ig 100(!) blokk terveit és építését kívánja elkezdeni.

Az USA is tervez 2 AP-1000 Westinghouse blokkot, Georgiában, a Vogtle erőműben. A szerződést aláírták.

Műszaki adatok:

- 1117 MW villamos teljesítmény

- 18 hónapos kampány(üzem)

- moduláris szerkezet, ebből adódóan 36 hónap alatt épül fel

- 60 év üzemidő

- passzív reaktorvédő megoldások

- zónasérülés valószínűség: 5 x10^-7/év!

- a moduláris szerkezet miatt 80%-al kevesebb cső, 85%-al kevesebb vezeték és 35%-al kevesebb biztonsági pumpa szükséges.

4. EPR

Az EPR közös francia-német tervezés (Framatome - Siemens). Ilyen lesz az Olkiuloto-3 is, melynek 2009-ben kellett volna a hálózatra lépni, de egyelőre 3 éves csúszás és 50% költségtúllépés van. Ha sikerült volna, ez lett volna az első 3. generációs atomerőmű a világon. Flamanville-ben (FR) szintén elkezdtek 20007-ben egy ilyen blokkot építeni, várhatóan 54 hónapig tart.

Műszaki adatok

- 1600 MW villamos teljesítmény

- nyomottvizes (PWR reaktor)

- 36% hatásfok

- zónasérülés valószínűség: 10^-6/év, más források szerint 6 x 10^-7/év!

- 4 körös hűtés

- 50%-ban MOX-al feltöltve is működik

- 16 nap az újratöltésre/kampány

Energy use, entropy and Extra-terrestrial Civilizations / Energiahasználat, entrópia és földönkívüliek

Hetesi Zsolt — Tue, 02 Feb 2010 01:43:37 +0000

Abstract. The possible number of extra-terrestrial civilizations is estimated by the Drake-equation. Many articles pointed out that there are missing factors and over-estimations in the original equation. In this article we will point out that assuming some axioms there might be several limits for a technical civilization. The key role of the energy use and the problem of the centres and periphery strongly influence the value of the L lifetime of a civilization. Our development have several edifications on the investigations of growth of an alien civilization.

Full artilce is attached. This rapid communication is the summary of my talk was given on FIKUT Conference last year at Eötvös University. It will be published in the Journal of Physics: Conference Series.

Kivonat. A földönkívüli civilizációk számát a Drake-egyenlet becsli meg. Számos cikk mutatta ki, hogy hiányzó faktorok és túlbecsült értékek vannak az eredeti egyenletben. Ebben a cikkben kimutatjuk, hogy néhány axiómát feltéve számos korlát létezhet egy technikai civilizáció számára. Az energiahasználat kulcsszerepe és a központok valamint a periféria problémája erőteljesen befolyásolja egy civilizáció L élethosszát. A mi fejlődésünknek számos tanulsága van idegen civilizációk növekedésének vizsgálata szempontjából.

A teljes cikket csatoltam. Ez a rövid cikk összefoglalása annak az előadásnak, amit múlt évben az ELTE FIKUT konferenciáján tartottam és meg fog jelenni a Journal of Physics: Conference Series-ben.

Csatolmány	Méret
hetesi_FIKUT2009.pdf	38.26 KB

Szerencsre fel?

Hetesi Zsolt — Sat, 30 Jan 2010 20:51:53 +0000

A héten több ellentmondó hír látott napvilágot arról, hogy lesz-e végül bármilyen erőműépítés Szerencsen. Elsőként azt olvastam, hogy - még a múlt héten - a BAZ megyei bíróság elutasította a jövő nemzedékek biztosának beadványát, így az építésnek semmi nem áll útjában. A mai Index-cikk viszont arról ír, hogy az MVM mégsem szállna be a beruházásba, pedig korábban erről volt szó, ezért nem biztos, hogy lehet belőle valami.

Az eredeti tervek szerint egy 50 MW villamos teljesítményű erőműről lett volna szó 2 darab 25 MW-os blokkal. (Összehasonlításul Paks 2000 MW.) Az erőmű üzemanyaga szalma és energiafű lett volna, illetve lenne. Az erőművi beruházás a kampányérvelés részévé vált.

Szakmai alapokon maradva a következő mondható el a beruházásról. Európa eddigi legnagyobb szalma- (és kiegészítő jelleggel földgáz) tüzelésű erőműve az angliai Elean Power Station 38 MW villamos teljesítménnyel bír. Üzem közben 26.3 tonna/óra a fogyasztása szalmából, amit 50 mérföldes (80 kilométeres) körzetből szállítanak be. Ez évi 230 000 tonna főképp szalma kis mennyiségben más, maximum 25% víztartalmú szerves anyag elégetését jelenti. Az erőmű vízforraló körének hatásfoka 92%, a teljes folyamat, azaz a villamos energiatermelés hatásfoka 32%-os. Ely városa 15 ezer főt számlál, szemben Szerencs 10 ezer lakosával.

A szerencsi erőmű adatait és hatástanulmányát alapul véve a következő problémás pontok hozhatók fel:

a Szerencsre tervezett erőmű esetén érv, hogy 100 dolgozót foglalkoztat (ha ebbe beleérti a kamionoksokat is, akkor rendben van). Az Ely városában lévő erőművet alapul véve ez a szám túlzott. Az angol erőmű 21-100 főt foglalkoztat, az angol cégadatbázis szerint. A változást a számban valószínűleg a szállítással foglalkozó kamionok vezetőinek be- vagy nem be számítása jelenti. A Szerencsi erőmű foglalkoztottjai azonban minden bizonnyal energetikusok, mérnökök és technikusok lennének, akik a helyi munkaerőpiacon nem szerepelnek egyelőre.
Az erőműbe történő beszállításra a hatástanulmány évi 260 ezer tonnát tervez, ami a hasonló hatásfokú brit példát figyelembe véve az alsó korlátot jelenti. (A hatástanulmány még 50 MW-hoz készült.) Mivel a brit erőmű 38 MW teljesítményt állított elő 200-230 ezer tonna/év beszállítással, így Szerencsre 260-280 ezer tonnával kell számolni, plusz tartaléképzéssel.
Az ebből számrazó forgalomnövekedés (óránként 15 kamion) 7-10%-al növeli meg egyes helyeken a teherforgalmat.
A szalma iránti növekvő igény csökkenti a környék biodiverzitását.
Az energiafű használatának lehetősége további aggályokat vet fel:

Az energiafű gyökérzete nagyon mélyre hatolva (1.5-1.8 méter) kizsigereli a talajt. Valószínűleg nem véletlen, hogy nem olvashatunk arról, hogy mi követheti az energianövényt a vetésterületen, mint következő kultúra.
Az energiafű invazív fajjá válhat egyéb fűfélékkel kereszteződve, ezzel katasztrófát indíthat be.

Összefoglalva, mind az energiafű, mind a szalma előállítása sérti a terület fenntartható gazdálkodásának lehetőségét.

Folytatva az érdekességeket: az erőmű hőjét kertészetek kívánják hasznosítani, azonban az előállított hő messze több, mint a kertészetek igénye. Egy Veszprém nagyságú város fűtőműve télen, csúcsidőszakban 30-35 MW hőkapacitással működik, míg itt legalább 50-70 MW hőkapacitás keletkezik. És itt válik fontossá, hogy Szerencs csak 10 ezer lakosú és egyáltalán nincs kiépített távfűtés, így nem hasznosítható ebben a formában az erőmű hője. A beruházás ebben a formában energiapazarló.

Egy előadást hallgatva - az energia mindenképpen megmarad

Hetesi Zsolt — Sun, 24 Jan 2010 23:35:10 +0000

Egy konferencián vettem részt, ahova - a párbeszéd és a szabad vélemények jegyében - meghívtak egy, a saját bevallása szerint a zérusponti energiát kutató mérnököt is. Nem az a célom, hogy általánosan lerántsam az ezen a területen tevékenykedőkről a leplet, ha van ilyen, csak annyi, hogy egypár korábbi és mostani friss tapasztalataimról írjak.

Amikor meghívtak, meglepődtem, hogy Egely György neve is szerepel az előadók listáján, rögtön elgondolkodtam, melyikünkre is kíváncsiak igazán, mert amiket én mondogatok, nem épp konform Egely úr mondandójával, hiszen szerinte számtalan szerkentyű van, aminek 100% feletti a hatásfoka, azaz több energiát termel, mint amit befektettünk. Szerintem meg egyáltalán nincs elegendő, a társadalom számára kényelmesen hasznosítható és tárolható energiaforrás, meg aztán 100% feletti hatásfok se igen létezik - mi lesz ebből, gondoltam.

Egy nappal előtte, hogy kicsit idegesítsem magam, letöltöttem Egely György egy könyvét, illetve egy Egely kontra fizikusok vita hangforrásait, ami még akkor volt, amikor fiatal kutató voltam az ELTÉn, és ahova már nem fértem volna be, mert szűknek bizonyult a terem. Aztán végigszámolgattam egy-két állítás hátterét, megnéztem azokat a hivatkozásokat, amiket szaklapokból szed Egely György, és gondoltam, mindent megtettem azért, hogy felkészülten állljak majd ki, mert a konferenciát kerekasztal követte volna. Végül ez elmaradt...

Meglepetésemre Egely úr helyett valaki más jött, de sajnos ugyanazokkal a fogásokkal érvelt. Nem akarom az olvasót fárasztani, csak néhányat idézek fel az elhangzott állítások közül.

1. Az energiamegmaradás sérül néhány folyamatban, amiket az előadó nem túl részletesen elmagyarázott. Szerinte az a tény, hogy egy pisztráng képes szemben úszni, vagy megállva egy helyben maradni az árral, azt igazolja, hogy itt sérül az energiamegmaradás, egy a pisztráng kopoltyújában lévő kis spirális csövecske miatt, amiből nagyobb nyomással jön ki a víz, mint ahogy bement. Aztán a Jupiter melegebb annál, mint amilyen meleg lehetne a Nap sugárzása miatt, ott is sérül az energiamegmaradás. Továbbá a galaxisok forgási sebessége a peremükön nagyobb, mint a várt, ebből is az látszik, hogy nem marad meg az energia.

2. Az energia csak olyan erőterekben marad meg, mint például gravitációs, vagy pl. az elektrosztatikus kölcsönhatást leíró Coulomb-erőtér. Ezeket konzervatív erőtérnek hívják (a pontos meghatározás most nem túl érdekes számunkra). Az előadó azt állította, hogy nem konzervatív terekben nem marad meg az energia, egy fizikakönyvre hivatkozott, aminek a címét nem sikerült megtudni tőle.

3. A nullponti energia kinyerése a céljuk, ezzel lehet munkát végezni.

Akkor most jövök én.

Az energia-megmaradás olyan jelenség, ami eddig mindig teljesült, kivétel nélkül, nincs egy ellenpéldája sem senkinek. (Egely korában kiadott "Borotvaélen" c. könyvében még van egy csatolt inga-kísérlet, amiben szerinte nem marad meg az energia. Aztán rájött, hogy olyan elemi hiba van az ott tárgyalt jelenség értelmezésében, hogy ma már más az állítás: ő is kimérte, hogy ebben a csatolt inga-rendszerben IS megmarad az energia.) Nem az van, hogy ez a törvény sokszor teljesül, néha meg nem - eddig mindig teljesült. Olyan szimmetria kapcsolódik hozzá, ami nagyon mély értelművé teszi (az időre vonatkozó eltolás szimmetriája). Természetesen az energia sokféle formájú lehet. Ha nem vagyunk ügyesek, egy egy formáját nem vesszük észre, vagy nem tudjuk leírni, ilyenkor tűneht úgy, hogy nem marad meg az energia. mert egy folyamatban az összes energia az, ami megmarad. Például egy rugóra függesztett testet kinyújtunk, majd elengedünk: a kinyújtott rugóban energia - azaz munkavégző képesség - halozódik fel. Mi tettük bele, azzal, hogy kifeszítettük. Amikor elegendjük, a munkavégző képességből munkavégzés lesz, a test elmozdul felfele. A munkavégzés felgyorsítja a testet és mozgási energiává alakul a rugóban tárolt energia. Majd vissza. Majd elölről. Majd vissza... stb. Így rezeg a rugóra akasztott test.

Lássuk az én szemszögemből, hogy mi hangzott el az előadáson, mi abból az igaz.

1. Jelenségek

A pisztráng annyira furcsa, hogy akár ki is kerülhetnénk - de mégse tegyük. Megkérdeztem az előadót, hogy vett-e már akár egyetlen pisztrángot is, hogy megnézze, van-e benne olyan kis spirál, vagy nincs, nem kaptam egyértelmű választ. Egyébként az áramló folyadék nyomását a Bernoulli-törvény írja le, semmi különösen meglepő nincs abban, ha változik a nyomás. Az áramlás sebességének is kell változni, ennyi az egész.

A Jupiter azért melgebb, mint várnánk a ráeső naspugárzásból, mert lassan húzódik össze, évente kb 2 cm-t. Emiatt melegszik (Kelvin-Helmholtz jelenség) (a linkelt Wikipedia-szócikk is leírja ezt).

A galaxisok azért forognak más sebességgel, mint ami a látható anyagukból következne, mert van köröttük és bennük egy ún. sötét anyag, amiről elég sokat tudunk már ahhoz, hogy inkább erre gyanakodjunk, mintsem arra, hogy a galaxisok nem tudják az energiamegmaradást...

Szóval a felhozott példákban általában az történt, hogy nem sikerült észrevenni az előadónak az energia minden formáját az adott jelenségben, amit számba tudott venni, az meg nem maradt meg. De miután beleírjuk a most közölt tagokat (belső hő: Jupiter, sötét anyag: galaxisok), már megmarad az energia.

2. Nem konzervatív erőterek

A levezetés részleteit ott megmutattam a mérnöknek, aki láthatóan nem értette, hogy a nem konzervatív erőterekben is létezik a mezőnek munkája, ha van elmozdulás, csak az nem lesz olyan egyszerű, mint a fent említett konzervatív terek esetén... Ilyenkor is igaz azonban, hogy a nem konzervatív tér munkája egyenlő a mozgási energia megváltozásával, azaz az energia megmarad. Nem tudom megértette az illető a levezetést, mert egyre arra a fizikakönyvre hivatkozott, aminek nem tudtam meg a címét.

3. Nullponti energia

A nullponti energia létét nem tagadja senki, kinyerhetősége már annál inkább kérdéses. Számomra lassacskán kiderült, hogy Egely és munkatársai erre a sztochasztikus elektrodinamika nevű elméletet használnák, de azt meg úgy tűnik (egy fizikus számára elég egyszerű módon, egy nem-fizikus számára már nem olyan könnyen érthetően) valószínű, hogy megcáfolták. A cáfolat lényege az, hogy egy mozgó megfigyelő rendszerébe csak akkor áramolhat be energia, ha a Poynting-vektor, ami elektromágneses folyamatok esetén energia be-vagy kiáramlását jelenti, nem nulla. A cáfoló írásban kimutatták, hogy ez a vektor csak nulla lehet.

Arról már végképp nem akartam győzködni az illletőt, és a közönséget sem, hogy az egypólusú dinamó, amit emlegetett, nem sérti az energiamegmaradást, hiszen tekerjük és úgy csinál áramot... egyszóval vegyes érzéseim voltak. Igazából amikor ezek egy részét elmondtam, elég bánatosan ült ott a mérnök utána, kicsit meg is sajnáltam. Mégis, úgy érzem mind ezzel az írással, mind a konferencián a hozzászólással felhívtam a figyelmet arra, hogy itt a jószándék már nem elég, a józan ész és a szaktudás ugyanúgy szükséges. Mert az országért aggódó közösségek tagjai időről időre teret adnak a hasonló gondolatoknak (ilyen pl. Spanyol Zoltán vízautója is), mert annyira szeretnék elhinni, hogy van valami megoldás arra a problématömegre, ami itt tornyosul előttünk.

Mindenesetre amit ott kimondtam, itt is megismétlem: ha volna szerkezet, ami mérhetően, reprodukálhatóan sérti az energiamegmaradást, vállalom, hogy elintézem: kimérjék egy laborban. Ne mondhassa senki, hogy én, vagy más fizikus kollégák elnyomják a feltalálókat.

2009 az évtized legmelegebb éve volt (NASA)

Hetesi Zsolt — Sun, 24 Jan 2010 02:16:44 +0000

Úgy látszik, hogy az a lehűlési trend, amely 2008-at jellemezte, és amely "jégkorszak lesz itt nemsokára" típusú érveket szült, megszűnt, sajnos a melegedés tovább folytatódik. A 2008-as év rövid ideig tartó lehűlését a szokottnál erőteljesebb La Nina jelenség okozta, írja a PhysOrg. A 2009-es év volt az elmúlt évtized legmelegebb éve, továbbá 1880-hoz képest 0.8 C-al nőtt a hőmérséklet. (valójában - aki szemfüles látja is, csak a 2. legmelegebb év volt, a legmelegebb 2005-ben volt - köszönjük olvasónknak a helyreigazítást.)

(Forrás: NASA)

Olajtermelés 2009 végéig

Hetesi Zsolt — Thu, 21 Jan 2010 16:47:48 +0000

2009 novemberéhez képest decemberre 270 ezer hordó/nap-pal nőtt az All Liquids kitermelés, elérve ezzel a korábbi évek átlagát.

Az olaj iránti igény mind az OECD, mind a fejlődő országok körében növekedett. AzOECD országok fogyasztása 25 000 hordó/nap-pal nőtt 2009 szeptembere és októbere között. Az OECD fogyasztása októberben átlagosan 43.9 millió hordó / nap volt, 2008 és 2007 azonos időszakában 46,1, illetve 47.7 millió hordó / nap volt.

A kínai olajigény 127 000 hordóval nőtt szeptemberről októberre. A fogyasztás átlaga októberben 8.1 millió hordó / nap volt, 2008 és 2007 azonos időszakában 6.92 és 7.29 millió hordó - azaz a kína igény 2008 és 2009 között 14%-al nőtt. A kiegyensúlyozottabb 2007-es évhez képest 9.5%-al.

India esetében szeptemberről októberre 127 ezer hordó / nap fogyasztásnövekedés volt. 2009 okóbere átlagosan2.82 millió hordó / nap fogyasztású volt. 2008 és 2007 októberében 2.6 illetve 2.43 millió hordó volt India fogyasztása.

Forrás: TOD & Oilwatch Monthly

A városi tanya

Hetesi Zsolt — Tue, 19 Jan 2010 16:42:33 +0000

Eddig inkább csak arról volt szó, hogy mi történik majd amíg ez a rendszer leépül. Arról, hogy az oroszok miatt gázkelepcében ülünk, hogy a fogyó olaj miatt az egész világ az olaj csapdájában vergődik, de arról ritkán szólunk, hogy mit tegyen egy kis közösség, vagy család. költözzön tán mindenki vidékre, Ezt úgysem lehet megtenni. Akkor mit eszünk szervezett élelmiszer-termelés híján? Vagy akár eljutunk-e valaha oda, hogy nem lesz szervezett élelmiszer-ellátás?

Jobb arra készülni, hogy bajok lehetnek. Tartósan, de átmenetileg is... Ilyenkor (mivel mindenki nem tud vidékre költözni és talán nem szükséges) jól jön egy kicsi kert az erkélyen, vagy a háztömb előtt. A városi tanya című könyv történelmi példáktól kezdve a kertészkedés, tartósítás témakörén át a kis területű állattartásig mindenre kitér. Alapmű azok számára, akik tudatosan készülni szeretnének egy esetleges rosszabb forgatókönyvre, vagy azoknak, akik egy kis kerti munkát szívesen vállalva saját zöldségüket szeretnék enni.

Ízelítő a könyvből pdf-ben.

Uránkészletek és kitermelés - egy észrevétel

Hetesi Zsolt — Sun, 17 Jan 2010 23:48:27 +0000

Annak kapcsán, hogy ellátható-e a magyar uránnal Paks, vagy az esetleges Paks II, egy-két számítást kellett végeznem (a magyar uránról később írok majd) és érdekes összefüggést fedeztem fel. Sok helyen olvasni, hogy "óriási" uránkészletek vannak mág felfedezetlen, ezeket becsülik is és IR-készleteknek (Inferred Resources, feltételezett készlet) nevezik.

A Földön bizonyított készletből (RAR, Reasonably Assured Resource, Ésszerűen biztos készlet) 3,3 millió tonna van, feltételezett (IR, Inferred Resorce) készletből pedig 1,7 millió tonna. Még felfedezésre vár 2,5-4.5 millió tonna. Ha mindez összejönne, akkor az uráncsúcs még 40-50 évnyire lenne a jövőben. A feltételezett készletek és a felfedezésre váró készletek bizonytalansága azonban nagyon nagy, sok kutató szerint nincsenek valójában, csak papíron. A feltevéseket az a képzet táplálja, hogy nő a biztos készletek bányászatának éves hozama. Amikor csökken majd, ezek a készletek is csökkenni fognak. Igaz lehet ez? Ezzel kapcsolatban némi találgatásra vagyunk utalva.

Mindenesetre az USA bányái már lényegében kimerültek. Nézzük meg, hogyan alakult az uránkitermelés és az IR-készletek becsült nagysága 1968-tól napjainkig az USA-ban:

Az ábrán piros vonal mutatja az USA urántermelését, a kék pedig a feltételezett (IR) készletek becslésének eredményét. Az adatok ezer tonnában szerepelnek.

Azt érdemes észrevenni, hogy a kitermelés csúcs közeledtével csökkenni kezd az IR-készletek nagysága, majd a csúcs évében lényegében eltűnik, 0 lesz.

Vajon a világ IR-készleteire is igaz lehet ez? Ha igen, akkor 3,3 millió - 4 millió tonna urán lehet a Föld mélyén, a csúcs közeli. Természetesen ezt a következtetést még korai levonni egyetlen ország adatsorából. Franciaország bányái ugyanígy kimerültek, ennek a vizsgálatnak a párját ott is el lehet végezni. (Hamarosan következik.)

Miért nem tesznek már semmit?

Hetesi Zsolt — Thu, 14 Jan 2010 23:03:24 +0000

The following article uses some of the text, the structure and some references of a TOD article written by Shane Mulligan. / A következő cikk egy a TOD-on megjelent cikk szövegének egy részét, szerkezetét és néhány hivatkozását használja, az eredetit Shane Mulligan írta.

Mostanában egyre több levelet kapunk azzal a kérdéssel, hogy miért nem tesznek a politikusok semmit? Nem érdekli őket ez a kérdés, vagy túl megvásároltak, vagy ennyire csak a hatalmon maradás mozgatja őket? Nos, mivel döntéshozókkal nem teázunk naponta, így kénytelen vagyok összefoglalni, hogy mit gondolok, mi áll emögött a hallgatás mögött. Ne gondoljanak mindjárt összeesküvésekre.

Egy vonatbaleset történik éppen energiahelyzet szempontjából. Ám a politikusok mindenütt olybá tűnnek, mint akik teljes egészében elnézték a probléma nagyságrendjét. - nyilatkozta a Guardian október 9.-i számában Simon Taylor, a "Fejek a homokban" című írás szerzője. Az írás az olajválság kapcsán ki (nem) váltott készülődésről szól.

A hallgatás annál is inkább meglepő lehet, mert az IEA fokozatosan csökkenti a csúcs időpontját, először 2030 utánra, majd 2030-ra, mostanság pedig 2020 környékére teszi azt (nem hivatalos nyilatkozatok azonban nagyon közeli, vagy megtörtént csúcsról beszélnek). A külföldön, de itthon is növekvő közfigyelemnek örvendő és vitákban egyre többet felbukkanó olajhozam-csúcs kérdése a döntéshozókig úgy látszik nem hallatszik el. A brit kormány például nem számol 2030-ig komoly energetikai nehézségekkel, állapítja meg az UKERC "Oil Depletion" (Olajkimerülés) jelentése.

Ebben az írásban azt járom körbe, mik a lehetséges okok, kezdve a "politikusok ezt sosem foghatják fel"-től a "tudják, de nem mondhatják el"-ig. (Hozzá kell tenni, hogy a hazai tudományos élet is nagyban kerüli e kérdést, a külföldi nem ennyire. A közgondolkodásnak pedig éppúgy nem része ez a gondolatkör, mint a politikainak.)

1. Nincs elég idejük erre

A politikusok elfoglalt emberek, találkozóról találkozóra, értekezletről megbeszélésre járnak (néha egy-egy politikus közelébe jutok és látom, tényleg így van), nincs elegendő idejük arra, hogy a világ dolgait kövessék. Stábok dolgoznak körülöttük, akik "megemésztik" számukra a fontos eseményeket. A köröttük nyüzsgő szakértők csak a napi rutinhoz kellő információkat adják át, a politikus (sokszor még a miniszteri tisztet betöltő is) képtelen arra, hogy (előismeret híján) értelmezze az érveket és mélyebb összefüggéseket. A szakértők egy része pedig - saját tapasztalatom - jobban akarja tudni nálunk, mi a helyzet a területen, hogy bizonyítson főnökének. Ezért az esetleg bejutott anyagunk vagy beszámolónk után összeszed néhány ellenvetést, és átadja főnökének. Ezeket mi könnyen cáfolnánk - ha erről a lépésről tájákoztatnának, de ezt legtöbbször nem teszik meg.

Richard Heinberg egy angol nyelvű előadásban egyébként összefoglalta, hogy miképp érdemes tájékoztatni egy a témában járatlan és nem túl érdekldő döntéshozót.

2. Teljesen a mai közgazdasági felfogás rabjai

Ha be is jutna információ, önmagában nem elég, hiszen a legtöbb vezető döntéshozó el van köteleződve egy olyan gondolkodás mellett, mely biztosítja, hogy tudatlan is maradjon. Ez a gondolkodás a mai neoliberális (új-szabadelvű) közgazdasági gondolkodás. Némi tanultság ebben a közgazdasági modellben elég ahhoz, hogy az ember komolyan vehesse, "majd működni fog ez a gazdaság erőforrások nélkül is." (Robert Solow, természetesen gúnyosan). Ehhez néha nem is kell jártasság a mai fősodorbeli közgazdaságban, elég a belé vetett vak bizalom. Ez az az elképzelés, mely törhetetlen hitet jelent az egyre fejlettebb technológiában és a piac szabályozó erejében. Ezért számos hivatalos hely visszhangozza a CERA és az IEA hivatalos álláspontját: több befektetés az olaj terén több felfedezést eredményez majd, ezért a közeli jövőben nem kell tartani az igény kielégíthetetlenségétől.

Természetes, hogy több befektetés elodázhatja az olajkitermelés csúcsát, de több olajat teremteni a földben, mint amennyi már ott van, nem képes. Ráadásul inkább valószínű, hogy elértük-e már azt a határt, hogy (hiába a több befektetés) már késő (nem lehet visszafordítani a folyamatot, legföljebb lassítani). Az is kérdés egyáltalán van-e szándék befektetésekre 70 $-os olajárnál.

3. A tudati működés meggátolja őket a helyzet komolyan vételében, egyáltalán felismerésében

A töretlen hit a paicban és technológiában párosul az emberi tudatnak azzal a vele született képességével, hogy a túl szokatlan és veszélyes újdonságot ne vegye tekintetbe, vagy kissebbítse azt. Vannak bizonyos tudati hiátusok/rések a fejünkben azért, hogy találkozva mindennapi életünket felborító, vagy veszélyeztető esetleg a mindennapoktól túl távol eső összetett jelenségekkel, ne vegyük azokról tudomást, a tények ellenére.

Mindenki, aki megpróbálta már elmagyarázni ezt a jelenséget egy évfolyamtársának, vagy a városházán, vagy bárhol, és találkozott már üveges tekintetekkel, ami arra utalt, hogy az illető nem tudta, és nem is akarta befogadni az üzenetet, lezárt. Mindannyian a boldog élet reményével élünk, és nehezen birkózunk meg olyan nyilvánvaló tények feldolgozásával is, mint saját közelgő halálunk, hiszen a rossz az mással történik - velem nem. A mindennapi tapasztalat szerint van áram, eddig mindig volt, lesz ezután is - kenyér is, benzin is....

Lássuk be, mindig sokkal népszerűbb lesz a technológiában hívő gondolkodás ("a tudomány majd megoldja a környezet és a társadalom problémáit"), mint a mi tényekre épülő gondolataink, mert egyszerűen annak akarnak hinni az emberek, aki azt mondja, hogy van megoldás. Ezek a felhőtlen növekedést ígérő emberek legtöbbször nem természettudósok, de ha mégis, nem láttak még eleget.

Szóval fogadjuk el, hogy a kormány is olyan emberekből áll, akik szeretnek jó híreket hallani, rosszat nem (az ffek.hu olvasói némiképp kivételek ez alól ... ? ).

4. Az IEA félrevezeti őket

Sok érv szól az mellett is, hogy ez a figyelmen kívül hagyás azoknak az ügynökségeknek is köszönhető, akik évről évre kiadott jelentéseikkel megszabják az országok energiapolitikáját. Azon ugyanis, hogy itt kisebb-nagyobb csúsztatások fordulnak elő, ritkán gondolkodnak el az olajválság gondolkodásmdjától eltérő világképpel bíró kutatók.

Az IEA 2005 óta folyamatosan lefele mozdítja el a 203-ra szóló előrejelzését a kitermelésről. 2005-ben azt állította az IEA, hogy 2030-ra 120 millió hordóra emelkedik az olajkitermelés ha mindent beleveszünk (all liquids), majd először 2007-ben 116, tavaly pedig 105 millió hordóra csökkent az előrejelzés. A kifele egyelőre nem közölt belső adatok szerint azonban még 90-95 millió hordó is nehezen képzelhető el a valós adatok tükrében, amik úgy látszik, szupertitkosak. A csúcs tehát vagy történelem, vagy a nagyon közeli jövő eseménye. Egy névtelen szakember azt is elmondta, hogy főképp az USA erős nyomására az IEA több felfedezést prognosztizált, mint amennyi a tudományos tények alapján várható lenne, illetve alábecsülte a régi, meglévő mezők ürülési rátáját. (Az ürülési ráta egy százalékos adat, mely mutatja, hogy egy adott évben hány %-al termel a mező kevesebbet, mint az előző évben.)

Egy másik, szintén névtelen IEA-forrás pedig egy másik szempontot emel ki. Nem az a legnagyobb baj, hogy az USA befolyása ekkora az Ügynökségre, hanem az, hogy az Ügynökség rendre nagyobb olajkészleteket közöl, mint a valóság. A világ "belépett a peak oil korszakába"- közölte.

Egyszóval más a valóság, és más a róla közölt "jelentés". El kell mondanom, hogy 2008-ban Szolnokon, az akkor közzétett 2008-as IEA előrejelzés általam javított ábráját is kivetítettem, mely nem 2030-ig tartó töretlen növekedést, hanem először enyhe, majd nagyobb visszaesést jósolt 2008 után. Internetes fórumokon csalásssal vádoltak meg - remélem olvsták azóta a "névtelen szakértők" általá kijuttatott adatokat...

Mindezek után nem szabad az IEA-ra építeni, de mikor lesz egy politikusnak annyi ideje, hogy ezt megértessem vele?

5. A tömegtájékoztatás figyelmen kívül hagyja ezt a területet

Néha elképzelem, hogy 3 földi sugárzású adó főműsorban 30 percet szentel ennek a kérdésnek minden este... Mi lenne akkor? Nem tudom, de az biztos, hogy amivel nem foglalkoznak az nem lesz közbeszéd és vita tárgya sem. Ez a kérdés pedig nem néhány szakember belügye, hogy a média túl tudományosnak vélje és ne törődjön vele. Mégis szinte sorsszerű, hogy az elhanyagolt, vagy a 2005-ben tiltólistára tett írások rangsorában 18. helyen áll az USA-ban az olajválság kérdése.

Ha mégis szóhoz jutunk, akkor rögtön utána lerombolják valamivel, hogy a néző még összezavartabb legyen (emlékeznek néhány riporter értetlenkedésére amikor beszélgettünk?).

6. Tudják, de nem beszélnek róla

Az USA új energetikai minisztere a Nobel-díjas fizikus, Steven Chu. Egy munkatársa szerint " mindent tud a peak oil témaköréről, de egyszerűen nem beszélhet róla. Ha kiderülne, hogy ez veszélyes a gazdaságra, összeomlana a Wall Street." (Forrás)

Sadad Al-Husseini, a szaúdi Aramco olajvállalat volt termelési vezetője (nála többet aligha tud bárki a szaúdi olajról) azt mondta, hogy "akik ezt tudják, józan meggyőződésükre hallgatnak, mert jobb a tömegeknek ezt nem tudni, mint tudni. És akik így vélik, azt gondolják, majd csak megoldódik. De a tömegek nem tudnak olyan megoldásban részt venni, amit nem ismernek. Úgyhogy fontos a tényekről beszélni." (Forrás)

Colin Campbell (az ASPO alapítója, geológus) azt mondja, hogy tudnak róla, de a tények pánikhoz vezetnének. Azonban ha tudunk a sorok közt olvasni (mi itt 2 éve ezt próbáljuk), akkor finom jelek utalnak rá, hogy mi várható. Például - mondja Campbell - az olajtársaságok tudják, hogy egy csomó finomító és csővezeték fölösleges lesz, ezért a háttérben értékesítik is. Vagy nézzük meg a repülés terén történteket (a repülési ágat erőtejelsen érintette az olajárrobbanás), az is ezt támasztja alá.

7. Aktívan kerülik a kérdést

Jeremy Leggett, A fele elfogyott szerzője az angol kormány számára összeállított egy csapatot, mely az olajválság következményeire kívánt megoldási javaslatokat adni. Munkájukat "túl nehéz megvalósítani" érvvel söpörték félre. A projekt keretében készült jelentés nem is tartalmazza Leggették munkáját. Maga Leggett ennek felháborodottan adott hangot. (2 éve, amikor egy interntes levélben arra kérdeztem rá Leggettnél, hogy miként is lehet a kormányon áterőltetni egy ilyen tervet, sokkal optimistább hangot ütött meg... ma biztos mást felelne nekem.)

De mi van ha Leggett téved, és mi is mindnyájan?

8. A háttérben már cselekszenek, csak nem tudunk róla

Mike Ruppert szerint pont az ellenkezője igaz annak, amit a címben feltettünk: nagyon is komoly lépések zajlanak azért, hogy elkerüljük a bajt. Ruppert érve tulajdonképp csak arra épül, hogy ez a téma nagyon komoly, nem képzelhető el, hogy ne dolgozna rajta valaki. Meg természetesen felsorolja, hogy mit kell tennie és mit fog tenni a kormány a szén s atomenergia bővebb kihasználásától a törvényi szabályozáson át a mesterséges gadzasági válságig, mely tompítja a keresletet. (Forrás) Azt azonban ez az írás is beismeri, hogy nincs semmilyen forrás, amivel kiváltható a teljes fogyasztás, de ha lenne is, 30 év késésben vagyunk. Amíg a pénzrendszert nem változtatjuk meg, addig esély sincs elkerülni egy összeomlást.

Én csak azt nem tudom, hogy ezt csak Ruppert mondja, vagy a kormányzat is tudja? Mert nehéz elképzelni, hogy titokban, viták és érdemi szakértők bevonása nélkül megszületett volna egy válságterv. Ha pedig így van, annyira elzárva készült, hogy könnyen lehet: nem fog működni, mert nem előzte meg széleskörű elemzés és felmérés.

Amit eddig tettek a kormányok, beszédesebb mindennél

- iraki bevonulás

A retorika ellenére (tömegpusztító fegyverek vannak Husszein birtokában) kiderült, hogy valószínűleg az USA és Nagy-Britannia kormánya félrvezette saját népét és semmilyen nyoma nem volt tömegpusztító fegyvereknek Irakban. Észak-Koreában is vannak ilyen fegyverek (most már atomfegyver is) az USA mégsem vonul be. Mert ott nincs olaj, mint Irakban. Irak a 4. legnagyobb olajkincsű ország a Földön (115 milliárd hordó). (Az is igaz, hogy Irak is valószínűleg csak bemondásra, tehát valós felfedezés nélkül emelte meg készleteit 32 milliárd hordóról 59, majd 100 milliárd hordóra, tehát lehet, hogy csak 50 milliárd a valódi készlete.)

- rossz válaszok a gazdasági válságra

További pénzkivonás történt a lakosságtól a bankok javára (az állami pénzeken keresztül), támogatjáék a kocsigyárakat és a repülőipart, de nem támogatják a lakosságot. Nem veszik komolyan, hogy most, amíg relatíve olcsó az olaj lenne érdemes befektetni megújuló energiákba. A jelenleg zajló beruházások cseppet jelentenek az olaj tengerében, vagy ahhoz képest.

- rossz válasz Koppenhágában

Itt is lehetett volna egy olyan döntést hozni, ami gyorsabb elszakadást eredményez a fosszilis forrásoktól, mint természetes fogyásuk. Ez sem történt meg. Bár, ki tudja, egy politikus számára elég annyit tudni, hogy a fosszilis források felhasználása valószínűleg 15 éven belül tetőzik, az olajé mostanában. Így - mondhatja - minek tenni bármit, magától is csökkenni fog a kibocsátás.

Ez még igaz is lehet, de csak az után, hogy a maradék szenet elégettük. Az még bőven 450 ppm (milliomodrész) fölé viheti a CO2-szintet a légkörben.

A cikk ihletője a The Oil Drum-on jelent meg.

Válasz Balla József két cikkére az éghajlat kapcsán

Hetesi Zsolt — Sun, 10 Jan 2010 22:12:07 +0000

Két cikk jelent meg, egyike ellenem is támadást intéz, mert szerinte nem teljesen értem az éghajlatváltozás folyamatait (itt és itt). Nem szokásom válaszolni a bírálatokra, amelyek a világhálón jelennek meg, most mégis kivételt teszek egyrészt az idézett oldal olvasottsága másrészt a téma fontossága miatt. Nagyon fontos az a tény, amit munkatársaim körében is megállapítottunk, hogy egyre több ember az internetet használja tájékozódásra, ami népszerű tudományos szintnek elegendő is, de sajnos éppen a légkörfizika jelenségei nem azon a szinten mozognak, hogy egy-egy szélsőséges esemény példáját előszedve az akár pro akár kontra tudományos érvként működhessen. Ezeknek a jelenségnek olyan hatásmechanizmusa van, és a mögöttük álló adattömeg feldolgozása olyan mély ismereteket kívánnak meg, amely több év munkájával és tanulásával építhető csak fel.

Előrebocsátom, hogy a klímaváltozás nem a szakterületem, azonban az a két cikk, amelyre válaszolni szeretnék tulajdonképpen ezt nem is kívánja meg. Azt is meg szeretném jegyezni, hogy a két cikk állításait egyben kezelem majd, mivel ugyanazon érvrendszer részei. Továbbá külön Balla úr figyelmébe ajánlom, hogy nem én kértem az oldal szerkesztőit, hogy vegyék át korábbi írásomat a kutatóműhelyünk oldaláról.

Néhány tévedés a cikkekben

Balla úr idézi Carter professzort, aki szerint „az időjárásléggömbök és műholdak által az ’50-es évek óta folytatott megbízható hőmérsékletmérések nem mutatnak felmelegedést 1958 óta. ” Én nem tudom ki ez a Carter professzor, de ha tényleg ezt mondta, akkor jó nagyot tévedett. A következő ábra 1880 és 2006 között mutatja a NASA által közzétett mért hőmérsékleti értékeket.

1. ábra: A földi globális átlaghőmérséklet 1882 és 2009 között. A sötétkék vastag vonal az 5 éves mozgóátlag,a világoskék vonal az évi átlagos középhőmérséklet. A grafikon nullszintje az 1880 és 2009 közötti évek átlaga.(Forrás: NASA, ábra: Hetesi Zs.)

Az ábrán látható, hogy 1975 óta folyamatosan növekszik a hőmérséklet. Ez önmagában cáfolja Carter állítását. Az ábrából az is látható, hogy – ellentétben a Balla úr által idézett Engdahl állításával, mely szerint „2007 óta ... a Föld lehűlt, s nem felmelegedett.” – egy olyan ciklikus ingadozás történt 2007-től 2009-ig, mely csökkentette ugyan 0.2° C-al az évi átlaghőmérsékletet, azonban nem vált tartós trenddé. Ha Engdahl nem újságíró lenne, hanem kutató, akkor tudná, hogy a légkör kaotikus jellege miatt például a hőmérsékletértékekben kváziciklikus1 eltérések (fluktuációk) lépnek fel egy átlag körül. A trend, amit az éghajlat kutatói próbálnak megtalálni az adatokban nem a fluktuációkból, hanem azok néhány éves átlagából olvasható ki. Ha a fluktuációk irányából vonnánk le következtetést, akkor hasonlítanánk az egyszeri emberre, aki a mostani hideg időjárásból arra következtet, hogy nyárra Magyarországon szibériai körülmények fognak kialakulni...

2. ábra: Az Északi-sark jegének gyarapodása októbertől februárig. A vastag vonal az 1979-2009 évek átlaga. Látható, hogy a jégtakaró februárra elérte a 16 millió négyzetkilométer nagyságot. A 2006-2009-es évek átlaga azonban ennek alatta marad mintegy 2 millió négyzetkilométerrel, azaz ezekben az években a tél végén 2 millió négyzetkilométerrel kisebb volt a jégtakaró, mint a jelzett 21 év átlagában (zöld szaggatott). A 2009-es év is erre az utóbbira illeszkedik, azaz 2010 tavaszára is valószínűleg a sokévi átlagtól elmarad majd a jég mennyisége.(Forrás: NSDIC)

A másik állítás, amely szintén Engdalhtól2 olvasható, a sarki jégre vonatkozik: „2007 óta a sarki jégtakaró növekedett, nem olvadt ...”. Természetesen nyáron olvadt, de valószínűleg ezt Engdahl is így gondolja, inkább arról lehet szó ebben a szerencsétlenül megfogalmazott mondatban, hogy 2007 óta az évi átlagos jégmennyiség az Északi-sark körül növekszik és nem csökken. Az is elhangzik még, hogy gyorsabb a fagyás a nyár végétől mostanában, mint eddig. „Noha minden nyáron, kb. 10 millió négyzetkilométernyi felületen elolvad a tengeri jég, minden év szeptemberében a sarkvidék újból fagyni kezd. A jég kiterjedése 500 000 négyzetkilométerrel nagyobb, mint tavaly ilyenkor, ami viszont megint csak 500 000 négyzetkilométerrel nagyobb volt, mint a 2007 szeptemberében regisztrált legkisebb kiterjedés. (University of Illinois, http://arctic.atmos.uiuc.edu/cryosphere/)Több hónapi sötétség után, jövő áprilisra a jégfelület újra 14 millió négyzetkilométer lesz vagy még nagyobb.” Nem is lenne semmi baj az itteni adatokkal, ha néhány éve még nem 16 millió km2 lett volna az Északi-sark környéki jég kiterjedése… Azaz 2 millió km2 eltűnt az utóbbi 30 évben, mint azt láthatjuk is a 2. ábrán.

Hogy látható legyen a sarki jég fogyásának mértéke, arról is lássunk egy ábrát.

3. ábra: Az északi-sarki permanens jég fogyása 1950-től napjainkig (piros vonal), és az IPCC modellje (szürke szaggatott). A kék sáv a modell konfidenciaszintje, azaz a modell szerint a jövőben nagy valószínűséggel ebben a tartományban marad a jégmező nagysága. A valós adatok rosszabbak, mint a modell előrejelzése.(Forrás: NSDIC)

Ez az ábra sem arra utal, hogy gyarapodna az Északi-sark jege. Kis mértékű visszafordulás tapasztalható 2007-ben, de ez a növekedés elhanyagolható az elmúlt 20-30 év olvadásával szemben.

Több tévedést is lehetne találni a két cikkben, de nem látom értelmét ezekre kitérni. A második cikk alapállítására azonban szeretnék kitérni. Ez pedig azt állítja, hogy a történelmi, az utóbbi néhány ezer évben történt éghajlatváltozás oka a naptevékenység változása. Mielőtt erre térnénk, össze kell foglalni, hogy mi változtatja a földi éghajlatot néhány százmillió, néhány százezer és néhány tíz éves időskálán.

Különféle időskálájú változások

A földi éghajlatot ezen a nagy léptékű időskálán a kontinensvándorlás és az ebből következő albedóváltozás3 változtatja, ennek köszönhetőek a fel- és le irányú változások a következő ábrán. Ezért erre az időszakra – és a több százmillió éves skálát mutató grafikonra – érvként hivatkozni nem célszerű. A múltbeli nagyon nagy időskálán változó éghajlat esetén azt is figyelembe kell venni, hogy a Nap teljesítménye lassan növekszik az idővel, ezért a földi légkörnek egyre kevésbé kell üvegházhatású gázokat tárolni azért, hogy a fennálló egyensúlyt megtartsa. Ezért csökken az alábbi ábra 600 millió éves időskáláján folyamatosan a CO2-szint. Ezen tények figyelembevétele nélkül érvelni a CO2-szint hatásáról, vagy annak hiányáról nem lehet.

4. ábra: 600 millió év szén-dioxid(fekete) és hőmérséklet (kék) adatai. Az adatok bizonytalansága nagy.

Az ettől kisebb, néhány százezer éves időskálájú változások már jobban dokumentáltak, a Déli- és az Északi-sark régi jégmintáiból vett adatok alapján. Ezen a skálán már nem érvényesül a kontinensvándorlásból és a Nap teljesítményének változásából származó hatás. Egy olyan ciklikus jelenséget találunk, mely néhány tízezer évente jégkorszakokat és interglaciális korszakokat okoz. A ciklikus változás oka ebben az esetben a Föld keringési pályaelemeinek változása.

5. ábra: A hőmérséklet (kék) és a CO2-szint (piros) változása az elmúlt 430 ezer évben. Az utolsó évszázadokban a CO2-szint átlépte a 300 milliomodrész koncentrációt a légkörben, amit az elmúlt 430 ezer év ciklikus változásai során nem.(Ugyanezen adatok más grafikon, forrása: Nature, 309, pp. 429-436. 1998)

Vizsgáljuk meg, hogy az 5. ábra mekkora lenne a 4. ábrán. Az 5. ábra időskálája 430 ezer év, ez a 4. ábra utolsó osztásközének (100 millió év – ma) 1/250-ed része, azaz vékonyabb, mint maga a vonal a 4. ábrán, ezért a 4. ábra adataival a mai változásokkal kapcsolatban érvelni nem lehet.

Az 5. ábra utolsó részén látható, hogy az ipari forradalom következtében a légköri CO2-koncentráció 300 milliomodrész fölé emelkedett lényegében az utóbbi 250 évben. Az ebből következő változások ábrázolására az 5. ábra az előbb már megmutatott okokból nem alkalmas, mert az utolsó 1000 év adatai az utolsó osztásköz (10 ezer év – ma) egytized részét jelentik, azaz megint kb. a vonal vastagságán belül vannak.4 A hőmérséklet és a CO2-szint közötti kapcsolat ábrázolását az elsőhöz hasonló skálájú ábrán érdemes megtenni.

Az emberi hatás valószínűleg abban jelent beavatkozást a természetes folyamatokba, hogy felborítja az évezredek óta kialakult dinamikus egyensúlyt, mert olyankor növeli meg a szén-dioxid szintjét, amikor annak természetes maximuma van, hiszen most épp jégkorszak nélküli interglaciális időszakot élünk.

A Balla-féle cikk érvének vizsgálata

Ezen mechanizmusok tárgyalása után kitérek a cikk fő állításainak vizsgálatára. Összefoglalva a cikk azt állítja, hogy

a középkorban a naptevékenység hatására volt egy melegebb időszak kb. 1200 környékén és egy hidegebb (ún. kis jégkorszak) 1600 környékén.
a jelenlegi változás oka is egy ilyen ingadozás a naptevékenységben.

Az első állítás tény, nem vitatható. A történelemben tapasztalható hőmérséklet-változások és a naptevékenység kapcsolata sokkal régebbi időskálán is bizonyítható, nem értem miért tárgyalja ezt a cikk relatív újdonságként.

6. ábra: A hőmérséklet változása (maximumok és minimumok formájában fölvázolva) és a naptevékenység kapcsolata (zöld és kék: független módszer).

Az sajnálatos, hogy a Hadley-központ és más kutatócsoportok megpróbálták megmásítani a középkori maximum adatait. Ettől azonban a mai helyzet nem változik meg. A napjainkban zajló felmelegedés és a naptevékenység között nem található a jelenlegi adatok fényében kapcsolat.

7. ábra: A naptevékenység változása (sárga), a légköri CO2-szint változása (kék) és a hőmérséklet változása (bordó) 1850 és 2006 között.

A 7. ábra grafikonjai egyértelművé teszik, hogy egyelőre nem lehet a naptevékenység változását okként megjelölni a jelenleg zajló felmelegedésért. A tudományos közösségben nagyon előkelő rangot képviselő Nature folyóirat 2006-ban egy azonos következtetést tartalmazó cikket tett közzé, melynek következtetése, hogy „valószínűtlen, hogy a Nap szignifikáns hatást gyakorol a világméretű felmelegedésre a 17. század óta.”5

Lehetséges, sőt a 6. ábra alapján nagyon valószínű, hogy a korábbi ciklikus ingadozások a történelmi korok éghajlatában a naptevékenység hatását tükrözik, a mostani változás azonban valószínűleg az üvegházhatású gázok légkörbeli antropogén feldúsulásának következménye.

A mechanizmus lényege, hogy a légkörben található CO2 a Földről kifele tartó infravörös sugárzást elnyeli. A szén-dioxid legerősebben a 15 mikronos infravörös sugárzást nyeli el.6 Mivel a légköri CO2-szint növekszik, így az alsólégkörben egyre több hő csapdázódik, az alsólégkör melegszik.

Ez a legegyszerűbb megközelítés. Több szén-dioxid → melegebb légkör. Ha valaki azt állítja, hogy mégsem lesz melegebb az éghajlat, akkor egy negatív visszacsatolást kell megneveznie, ami szerinte a CO2 fűtő hatását ellensúlyozza.7 Ameddig ilyen nincs, addig marad az a tény, hogy a több szén-dioxid (és metán, valamint más molekulák) többletkibocsátása felborítja azt a dinamikus egyensúlyt, mely a Földön az ipari forradalom előtt létezett.

1Azaz nagyjából ciklikusan fellépő, de előre pontosan meg nem jósolható nagyságrendű kilengések.

2Aki a szervetlen olaj keletkezésének elméletével már egyszer hasonló tudományos területre vonatkozó bakot lőtt néhány éve.

3Az albedó egy felület fényvisszaverő képességét méri %-ban.

4A szén-dioxid szintje azonban még ilyen ábrázolásmód mellett is jól láthatóan változott emberi hatásra.

5Nature 443, 161-166 (14 September 2006)

6A szén-dioxid molekula két vibrációs állapotát gerjeszti a 15 mikronos foton. Természetesen később a gerjesztett molekula ki is sugározza az elnyelt fotont, de ez már csak felerészben megy a világűr fele, egy része visszafele indul el, melegítve az alsólégkört.

7Ilyen állítást tartalmaz Miskolczi Ferenc cikke a magyar Időjárás c. lapban. Azonban a tudományos közvélemény és a bírálók ezt nem fogadták el, levezetését hibásnak tartották.

Korten: Gyilkos, vagy humánus gazdaság?

Hetesi Zsolt — Thu, 07 Jan 2010 10:53:31 +0000

A Kairosz kiadó magyarul is kiadta David Korten egy új művét. A korábban megjelent Tőkés társaságok világuralma is gondolatébresztő mű volt, a mostani még nikább aktuális.

A jelenlegi globális pénzügyi-gazdasági rendszerünk megöl bennünket - állapítja meg Korten. A pénzvilág bankjainak szerencsejátékosai fantomgazdagságot hoznak létre, amely mögött nincs valós munka, igazi teljesítmény. Ugyanakkor a pénzvilág által diktált állandó növekedési kényszer rombolja a környezetünket, tönkreteszi a természetet és gyorsuló mértékben zsigereli ki a természeti erőforrásokat. A szerző az elemzésen és a kritikán túl felvázolja a helyi, emberközpontú gazdaság felépítését, és 12 pontban foglalja össze a 'nagy fordulat' programját. Végül történelmi példákkal mutatja be, hogy van remény: képesek vagyunk a jelenleginél lényegesen jobb gazdaság és társadalom megalkotására.

Magam attól félek, hogy ha Korten ismerné a környezeti leépülés és az energiahány közelgő jeleit a maguk valójában, tán óvatosabbban fogalmazna, de a kiútkeresés nagyon is fontos és aktuális.

Megrendelhető a Kairosznál

Takarékosság internetezés közben

Hetesi Zsolt — Sun, 27 Dec 2009 13:45:44 +0000

Hajnal László korábbi cikke felhívta a figyelmet az internet világát jellemző fogyasztási adatokra. Egy év alatt a spamek szűrésével kb 25 TWh/év energiát spórolhat meg a világ.

Ne essünk természetesen bele abba a csapdába, mint amibe sokszor beleesnek mások, főképp CO2-vel, klímával foglalkozó oldalakon lehet ilyesmit olvasni: "Ha Magyarországon mind a 11 millió mobiltelefon töltéje üresen is a konnektorba marad dugva, akkor együtt annyit fogyasztanak, amennyi elegendő lenne 29 000 ház energiaellátásához (kb. 96 GWh/év)." Ez nagyon soknak tűnik, de mennyi ez valójában? Ez mindössze a magyar házak, háztartások kevesebb, mint 1%-a. Tehát a sok kicsi nem megy sokra.... Hiszen a csatlakozva felejtett töltő lakásunk fogyasztásának 0.1-0.5%-át képzeheti csak, függően a fogyasztástól. Sok nagy lépés együtt, az már sokra megy. Pl. az energiatakarékos, vagy a LED-világítás, vagy az 1C-al hűvösebb szoba télen...

Persze húzzuk ki a töltőt a konnektorból, de ne gondoljuk, hogy ezzel minden meg van oldva! Mégis, ha ilyen apró trükköket is szeretünk használni, akkor ajánlok egy hatékonyabbat. Amikor olyan weboldalt töltünk le, amin rengeteg felesleges flash-reklám villog, megnő a gép fogyasztása is. Egy ilyen oldal 5-25 W-al is növelheti a gép teljesítmény-felvételét, ami napi 3-4 óra internetezés esetén már 0.02 kWh/nap - 0.1 kWh/nap többlet-teljesítmény is lehet, szemben a konnektorban felejtett telefontöltő 0.003-0.02 kWh/nap értékével.

Jó, de mit tegyünk? Ne internetezzünk? Azt - már csak az ffek oldala miatt is - nem tesszük... Inkább telepítsünk a Mozilla böngésző alá olyan kisalkalmazást, amely gátolja a flash- és egyéb reklámok betöltődését. A prograomcska letölthető, teljesen biztonságos.

Ami szintén ajánlatos, a kéretlen levélszemét szűrése, mert a gépünk azt is letölti, és amíg mi eldöntjük, hogy szemét-e, már fogy is az áram. Itt sem kell döntő áttörésre gyanakodnunk a hatékonyság terén, demindkét említett eljárás előrébb való, mint kihúzni a töltőt a falból, bár azt is ki kell!

A Moody's "társadalmi nyugatalanságra" figyelmeztet

Hetesi Zsolt — Mon, 21 Dec 2009 11:14:42 +0000

A Daily Bell beszámol a Moody's jelentéséről, melyben társadalmi nyugtalanságot jelez előre. A cikk szerint a nyugati világban valós veszélyt jelent - egy legrosszabb gazdasági forgatókönyv esetén - egy alapvető javak hiányával járó krízishelyzet. A cikk bevezetője utal a brit Telegraph cikkére, melyben azt írják, hogy elég egy gazdasági lejtmenet és a társadalmi nyugtalanság nő; ha a jövőben továbbra is marad a gazdasági válság, akkor ez fokozódik.

A főszöveg elemzése a jelenlegi helyzetet a középkor végéhez hasonlítja, amikor megjelent és tömegessé vált a könyvnyomtatás. Most ezt a szerepet az internet tölti be. Az emberek (főképp az értelmiség egy része) többé nem hisznek a kormányzatnak, vagy a tömeg"tájékoztató" eszközöknek, inkább a nyers információkat próbálják meg összevadászni.

Az elemzés végkövetkeztetése, hogy a hatalmat birtoklóknak nem szabad abba a hibába esni, hogy bekeményítenek, mert "több ember alkotja a társadalmat, mint a hatalmi elitet" és egy ilyen helyzet erőszakkal nem tartható fenn sokáig - a hatalomnak hátra kell lépni.

Nos, majd meglátjuk.

Nincs érdemi megállapodás a koppenhágai csúcson

Hetesi Zsolt — Fri, 18 Dec 2009 21:46:51 +0000

Most komolyan, Önök másra számítottak? Az Obama-kormányzat persze próbálja védeni a mundért: "egyik ország sem elégedett minden elemével" - nyilatkozták, "de ez egy komoly és történelmi lépés olyan alap felé, mely további haladást tesz lehetővé."

A kudarc elemezgetése helyett beszédes ábrák következnek (forrás: NYT)

77-ek csoportja (fejlődő országok, 1964 óta létező szervezet):

42% emisszió 19% GDP 76% népesség a világból

Kína:

21% emisszió 6% GDP 20% népesség a világból

Egyéb nagyobb fejlődő országok:

6% emisszió 4% GDP 20% népesség a világból

Afrikiai Unió:

3% emisszió 2% GDP 13% népesség a világból

Kis szigetek (a legsürgősebb az ő céljuk, különben elmerülhetnek):

1% emisszió 1% GDP 1% népesség a világból

Fejlett országok:

51% emisszió 75% GDP 19% népesség a világból

USA:

20% emisszió 30% GDP 5% népesség a világból

EU:

15% emisszió 25% GDP 8% népesség a világból

Különféle fémek kimerülése

Hetesi Zsolt — Wed, 16 Dec 2009 00:14:45 +0000

A Földön számtalan fém és más hasznos nyersanyag bányászata is a Hubbert-görbét követi, azaz egy dombra emlékeztet.

Tehát a kitermelésnek van egy maximuma, ez pedig becsülhető. A táblázatban egy hagyományos és egy nagyon derűlátó becslés szerepel. Ez utóbbi az USGS, az USA Geológiai Szolgálata készletein alapul.

Peak Global Extraction (Production) Level and Supply Level Estimates for Major Metals

Fém(plusz foszfátkőzet) [Metrikus tonna]	Csúcs kitermelés dátum		Estimated “Ultimate” Global Peak Year
Fém(plusz foszfátkőzet) [Metrikus tonna]	USA csúcs kitermelés, dátum	Világ csúcs kitermelés, dátum	Világ kimerülés, USGS adatok alsó becslés	Világ kimerülés, USGS adatok felső becslés	Becsült ellátási csúcsérték és idő, az újrahaszn. beleértve
Bauxit	1981	2008 (205M MT)	2035 (900M MT)	2037 (1,400M MT)	2040 (4,100M MT)
Kadmium	1969	1988 (22K MT)	1988		2002 (26K MT)
Króm	1959	2007 (6.6M MT)	2028 (7.7M MT)	2035 (8.5M MT)	2048 (20M MT)
Kobalt	1958	2008 (71.8K MT)	2030 (68K MT)	2040 (70K MT)	2065 (130K MT)
Réz	1998	2008 (15.7M MT)	2020 (?)	2030 (?)	2038 (37M MT)
Arany	1998	2001 (2.6K MT)	2003 (2.1K MT)	2015 (2.3K MT)	2028 (4.2K MT)
Vasérc	1951	2008 (2.2B MT)	2012 (2.5B MT)	2018 (3.9B MT)	2070 (8.7B MT)
Ólom	1970	2008 (3.8M MT)	1990 (3.4M MT)		2042 (16.8M MT)
Lítium	1954	2008 (27.4K MT)	2055 (86K MT)	2065 (57K MT)	2075 (195K MT)
Mangán	1918	2008 (14M MT)	2012 (18M MT)	2023 (73M MT)	2050 (51M MT)
Higany	1943	1971	1971
Molibdén	1980	2008 (212K MT)	2020 (175K MT)	2027 (180K MT)	2035 (290K MT)
Nikkel	1997	2007 (1.7M MT)	2022 (1.75M MT)	2030 (1.85M MT)	2080 (7.5M MT)
Platinacsoport elemei	2002	2006 (513 MT)	2006 (440 MT)	2010 (440 MT)	2110 (790 MT)
Foszfát kőzet	1980	2008 (167M MT)	1988 (147M MT)		2030 (158M MT)
Ezüst	1916	2008 (20.9K MT)	2002 (15K MT)	2008 (16K MT)	2025 (28.5K MT)
Ón	1945	2008 (333K MT)	2008 (333K MT)	2018 (730K MT)	2020 (675K MT)
Titán	1964	2007 (10M MT)	2005 (7.9M MT)	2025 (9M MT)	2050 (20M MT)
Wolfram	1955	2004 (66.6K MT)	1990 (44K MT)	2012 (53K MT)	2090 (155K MT)
Cink	1969	2008 (11.3M MT)	2005 (9M MT)	2020 (10.3M MT)	2015 (13.1M MT)

Forrás: TOD

Egy ausztrál szenátor az USA csődjéről

Hetesi Zsolt — Mon, 14 Dec 2009 11:56:56 +0000

Ez egy vendégbejegyzés, az összefoglalót írta Bobkó Csaba.

Joyce ausztrál szenátor az USA Armageddonjára figyelmeztet (Forrás)

Az ellenzék pénzügyi szóvivője Barnaby Joyce, úgy véli, az Egyesült Államok kormánya képtelenné válhat adósságai törlesztésére, "gazdasági Armageddont" előidézve, amelyhez képest a jelen globális pénzügyi válság jelentéktelenné válhat.
Joyce szenátor azt mondta, hogy nem áll szándékában pánikot kelteni a közvéleményben, de meg kell vitatni Ausztrália szükséghelyzeti tervét az USA, vagy akár egyetlen szövetségi állama fizetésképtelensége esetére.

Az USA fizetésképtelensége világszerte teljes gazdasági összeomlást jelentene és fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy mi lesz velünk akkor'' mondta Joyce szenátor.
Wayne Swan kincstárnok szerint aggasztó, hogy Joyce szenátor a gazdaságról folyó vitánk reakciós szélsőségétől az ellenzéki árnyékkormány második legfontosabb gazdaságpolitikusi pozíciójába emelkedett. Joyce azt mondta, a Szövetségi Kormány adóssága felnyomná a kamatokat és azt jósolta, hogy egyes szövetségi álllamok munkáspárti kormányzatai nem lennének képesek visszafizetni hiteleiket.

A kérdésre, hogy milyen vészprogramot javasolna, Joyce szenátor azt válaszolta, hogy ez olyan, mintha egy szökőárra kellene felkészülni, de a helyi gazdaságnak nagyobb fokban önellátónak kell lennie.
A dolgok, amelyek fontosak egy gazdasági Armageddon esetén: hogy képesek legyünk élelmezni magunkat, hogy rendelkezésre álljanak az alapvető orvosi ellátás és az ország működésének legalapvetőbb szükségletei.

Az éghajlatváltozás hosszú távon

Hetesi Zsolt — Sun, 13 Dec 2009 13:42:22 +0000

Az emberi tevékenység különféle gázokat juttat a légkörbre. Ezek a gázok nem engedik meg a hosszúhullámú (hő) sugárzás kijutását a világűrbe, azaz a hő egy részét megköti a Föld. A fő üvegházgázok a szén-dioxid (CO2), a metán (CH4), a nitrogén-oxidok és a vízgőz (H2O). A különböző üvegházgázok nagyon különböző hőelnyelő képességgel rendelkeznek. Közülük a vízgőz szerepe a természetes üvegházhatásban jelentős, mennyisége nem nő a légkörben, ellentétben a szén-dioxiddal és a metánnal.

A kutatók hevesen vitáznak arról, hogy a felmelegedést mennyiben természeti hatások (a napsugárzás erősödése, a vulkáni tevékenység, a Föld pályaelemeinek változása) és mennyiben emberi tevékenységek idézik elő. A legelfogadottabb vélemények szerint a világméretű felmelegedés főképp emberi okokra vezethető vissza. Ezt támasztja alá, hogy a naptevékenység és a vulkánosság alakulása a számítások szerint jelenleg a felmelegedés ellen hat.

1. ábra Az ábrákon háromféle számítógépes modell (szürke) és a valóságos adatsor (piros) viszonya látható. Ha csak természetes (a), vagy csak emberi (b) hatásokkal szeretnénk magyarázni a hőmérséklet emelkedését, nem esik egybe számításunk a valósággal. Ha azonban mindkét hatást figyelembe vesszük (c), a modell és a valóság egyezése nagyon jó.

Az éghajlat állandóságához egyebek közt az kell, hogy a Föld légköréből annyi energia jusson ki, mint amennyi oda (főleg a napsugárzásból, kisebb részt a Föld belső hőjéből) bekerül. Természetes üvegházhatás nélkül a Föld felszínének átlaghőmérséklete a mai 14 °C helyett csupán -19 °C lenne. Az átlaghőmérséklet ilyen alakulásáért a légkörben lévő nagy mennyiségű vízgőz felelős. Azonban a vízgőz mennyisége a légkörben állandó, így nem okozhat melegedést. Az egyéb üvegházhatású gázok mennyiségének bármilyen változása azonban felborítja a Föld-légkör rendszer energiamérlegét, megváltoztatja az éghajlatot.

Az biztos, hogy a légköri CO2 mennyiséget az emberiség jelentősen megemelte; az ipari termelés előtti 280 ppm-hez képest most 380 ppm (parts per million, milliomodrész). A szén-dioxid mennyiségének növekedése pedig elősegíti a hősugárzás csapdába esését a felső légkörben. A csapdába esett hő egy része visszasugárzódik a Föld felszíne és az alsó légkör felé, felmelegítve azt. A kutatások eredménye szerint a légköri szén-dioxid sűrűsége kb. 5000 és 200 ppm egység között mozgott a földtörténet elmúlt 600 millió éve során. Amikor a szén-dioxid és más üvegházgázok szintje hirtelen megnőtt a légkörben, azt hőmérséklet-növekedés kísérte, vagy járt vele együtt. Ehhez köthető többek között a paleocén-eocén felmelegedés, és a perm-triász határán történt, azóta is példa nélküli felmelegedés, ez utóbbi kb. 250 millió éve volt. Ekkor a szén-dioxid szint a jelenleginek 5,3-szorosa, azaz 2000 ppm volt, az átlaghőmérséklet pedig 23 °C, ami 10 °C-kal több a mainál. A 2. ábra jobb oldala a hőmérséklet és a CO2-szint változását mutatja az elmúlt 400 ezer év során. A két görbe együtt mozgásából látható, hogy közöttük elég jó egyezés van, bár az is biztos, hogy a földtörténeti tapasztalatok alapján a hőmérséklet és a szén-dioxid szint változása közös háttér-okokra vezethető vissza. A földtörténet során a szárazföldek vándorlása változtatta jelentősen a Föld fényvisszaverő képességét (albedóját), ez pedig az éghajlatra van nagy hatással. A korábban említett nagy felmelegedések tehát alapvetően földtörténeti okokra vezethetőek vissza. Azonban az elmúlt 400 ezer év során történt változások, melyeket a 2. ábra mutat, időben periodikusnak látszanak. Valóban, itt a hőmérséklet és a CO2-szint változásának közös oka a Föld pályájának és tengelyferdeségének periodikus változásai, illetve ezek egymásra rakódása. Rövid távon egyensúly jellemezte a léhgkört: jégkorszakok (az ábrán a gödrök) és jégkorszak közötti ún. interglaciális korok (az ábrána csúcsok) követték egymást, de a CO2 szintje sosem ment 300 milliomodrész fölé. Azonban elmondható, hogy az ipari forradalom óta a két görbe együtt futását, a két görbe egyensúlyát felborítottuk, mert a CO2-szint az eredeti szintnek majdnem kétszerese. Mivel annyit bizonyosan mondhatunk, hogy a hőmérsékletváltozást nem mindig az üvegházhatású gázok sűrűségnövekedése indítja el, de mindig gerjeszti, ezért a hőmérséklet növekedése várható.

2. ábra. A szén-dioxid szint (piros) és a hőmérséklet változása (kék), az elmúlt 400 ezer év során, a Déli-sarkon vett jégminták alapján. A két görbe együtt futása nyilvánvaló, tehát a CO2-szint változását a hőmérséklet változása követi. Kétségbeejtő, hogy napjainkban az emberi tevékenység miatt a szén-dioxid szintje elérte a 370 ppm értéket, ezt nyíl jelzi a jobb felső sarokban. A hőmérséklet kb. 4 fokot emelkedik majd, ha követi a CO2 görbét.

Friss vizsgálatokban leolyan hatásokat is belevettek a számításokba, melyekre az eddigi modellek nem fordítottak nagyobb figyelmet. Eddig alapvetően tengeren lévő jeget, a felhőket és a vízpárát vették tekintetbe, de egy új modell, amit a Bristoli Egyetem kutatói fejlesztettek ki, figyelembe veszi a nöyvényzet és az időszakos hó és jég hatását is. Ennek eredménye szerint a sarkok körüli felmelegedés 10 C-t is elérhet ha pusztán 400 ppm (milliomodrész) lesz a CO2 részaránya a légkörben (3. ábra). 400 ppm pedig itt van a "kapuk előtt", mert jelenleg 375 pmm és évente 1-1.5 ppm értékkel nő.

3. ábra. 400 ppm-es szén-dioxid koncentráció hatása a) a régi modellek szerint, melyek nem vették figyelembe a hosszútávú hatásokat, b) a friss számítások szerint.

A bristoli kutatók azért kezdték el a modell kibővítését, mert adatokkal rendelkeznek egy 3 millió évvel ezelőtti időszakról a földön, amikor a hőmérséklet és a CO2 részaránya egyaránt magas volt. Azonban amikor a meglévő modellekkel próbálták ezt a 3 millió évvel ezelőtti állapotot leírni, kiderült, hogy a CO2 szintnek kevesebb hőmérséklet-növekedés lesz az eredménye, mint a valóságos. Ezért úgy vélték, valami hiányzik a modellből. A jó egyezést a valós hőmérséklet-növekedéssel akkor kapták, amikor a szárazföldi hó, jég és a növényzet szerepét is figyelembe vették a modellben. (Forrás: PhysOrg.com)

Fatih Birol: A világ hagyományos olajtermelése tetőzhet 2020-ig

Hetesi Zsolt — Sat, 12 Dec 2009 18:11:09 +0000

Az Economist összefoglalót közöl Fatih Birol gondolataiból - Birol a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) vezető közgazdásza. Birol többször tett már olyan nyilatkozatot, amelyben elmozdult a korábbi - 2030-ig nincs csúcsnak jele - állásponttól. Az IEA eleddig ugyanabba a táborba tartozott, mint pl. a CERA (Cambridge Energy Research Associates), ahol úgy vélik - és úgy is modellezik - hogy elegendően nagy pénzügyi igény esetén megfelelő mennyiségű olaj állítható rendszerbe. Nem merül fel a pénzügyi megtérülésen túl az energetikai megtérülés kérdése, amely pedig előbb jelent korlátot, mint a pénz. Az olaj mennyisége és a nettó energiát termelő olaj kitermelése nem ugyanaz.

Birol hozzátette, hogy 2030-ig négy teljes Szaú-Arábiának megfelelő olajlelőhelyre lenne szükség, ha csak laposan akarja a világ tartani a kitermelési görbét. Arról a növekedésről, mely 2005-ig jellemezte a termelést (1.5-2 millió hordó/nap növekedés évente) szó sincs.

Ezzel a nyilatkozattal az IEA is lassan elindult abba a táborba, ahol az olajkitermelés közeli tetőzése és ebből fakadó gazdaásgi válság képe rajzolódik ki.

Az EWG ábrája az olajtermelésről. 2008 után csökken, míg a gazdaság a piros szaggatott vonalat kívánná meg, a WEO 2006-os előrejelzése szerint.

Megint egy szenzáció? Nem is tehetünk a klímaváltozásról - állítja Zágoni Miklós

Hetesi Zsolt — Thu, 10 Dec 2009 00:26:58 +0000

Tegnap olvastam a Magyar Nemzetben, hogy a sokáig az éghajlatváltozást elfogadó, veszélyeit ismertető Zágoni Miklós fordulatot vett. A Magyar Nemzet Online írta:

"Zágoni Miklós: A szóban forgó tanulmány bebizonyítja (azaz nem csupán állítja, hanem adatolja, dokumentálja, kiszámolja, levezeti), hogy az üvegház-hőmérséklet nem lehet se több, se kevesebb, mint ez a bizonyos 33 fokos érték. A föld légköre, amely szabad felszínű óceánokkal és laza, szakadozott felhőborítással jellemezhető, e két feltétel segítségével megoldja, hogy az üvegházhatása állandó és egyensúlyi érték legyen. "

Azaz tömören szólva: pöfékelhetünk amennyit akarunk, a légkör ellensúlyozza majd, nem is tehetünk az üvegházhatásról. A "szóban forgó tanulmány" Dr. Miskolczi Ferenc cikke mely az Időjárás c. magyar meteorológiai lapban jelent meg.

Vettem magamnak a fáradságot, hogy beleolvassak a cikkbe, és megdöbbentem. Nem vagyok jártas a légkör fizikájában, de az első pár feltevésben volt 3 olyan hiba, amit egy harmadéves fizikushallgató sem követne el, főképp nem a tárgyban kutatva.

1. A légkörről a szerző felteszi, hogy termikus egyensúlyban van. A termikus egyensúly csak lokálisan tehető fel a légkörre. Lokális termikus egyensúlyt tesz fel, megtaláltam a cikkben egy pontosabb megfogalmazást (2009-12-11)

2. A viriáltétel használata számomra kérdéses módon történik. (Ezt továbbra is tartom.)

3. A Kirchhoff-törvény használata hibás, a törvény meg nem értésén alapul. Ezt talán el tudom magyarázni értelmesen. Miskolczi azt teszi fel, hogy a földfelszín fele menő hosszúhullámú sugárzás (azaz hősugárzás) egyenlő a felszínről felfele menő és a légkörben elnyelt hősugárzással, a Kirchhoff-törvény szerint, mondja Miskolczi. Ki=Be röviden.

De: a) a Kircchoff-törvény nem állít ilyet termikus egyensúlyban lévő rendszerekről, csak azt, hogy az ilyen rendszerekre az emisszivitás (ami egy tulajdonsága a kibocsátásnak és nem maga a kibocsátás), megegyezik az elnyelőképességgel (de nem magával az elnyeléssel); b) Miskolczi feltevése a légkör tetején biztosan nem teljesülne. Hiszen kifele a légkör tetején távozik a földről kisugárzott és a légkörben be nem fogott hősugárzás, de a légkör fölött már nincs semmi ezt befogná és visszaküldené, hogy a Ki=Be teljesüljön.

Sajnos az olvasónak be kell érni ennyivel, illetve a mélyebb megértéshez egyetemi fizika ismeretek szükségesek. Mindenesetre nyugalom, nem dőlt le egy hamis mítosz. Ettől a cikktől biztos nem. Más is így gondolhatja, mert a cikket eddig egy komoly folyóirat szerzője sem idézi.

A félreértés elkerülése végett, itt most nem azt cáfoltuk, hogy esetleges szabályozó ciklusok miatt már nem lehetséges további felmelegedés. Lehet, hogy ez az állítás igaz. De a belinkelt cikk ezt nem bizonyítja be, nem valódi tudományos értékű írás, nem szabad rá hivatkozni, mint tudományra. Zágoni Miklóson csodálkozom.

Azt hiszem egy kis módosítással élek. Sokan vitatják, amit a cikk állít, leginkább a Kirchhoff-törvény és a viriáltétel miatt, kis google keresés segített abban, hogy megtudjam mások mit gondolnak erről. A szerző nem válaszolt az ellenvetésekre... (nem nekem, másoknak). A "nem valódi tudományos értékű írás"-t elég erősnek tartom, és nem is tisztem eldönteni... A tudományos élet mindenesetre nem hivatkozza, bízzunk meg bennük is kissé. (2009-12-11)

Magyar Nemzetstratégia 2. - közlemény

Hetesi Zsolt — Wed, 09 Dec 2009 08:37:47 +0000

A Magyar Nemzetstratégia második kötete számos szakértő munkájának eredménye, mely magába foglal egy palettát a jogra vonatkozó elképzelésektől az oktatáson keresztül a gazdaságig.

Kutatóink az energetika-fenntartható gazdálkodás területén írtak cikket a könyvbe. A könyv szerkesztőjével egyeztetve jelentetjük meg ezt a kis helyreigazítást:

Az "Energia nélkül nem megy semmi" címmel közreadott cikk 3 szerző munkája. A második függelék az ártéri gazdálkodásról Molnár Géza, a harmadik függelék a lokalizált rendszerekről Szám Dorottya munkája. A megújuló energiaforrásokra vonatkozó adatok és számítások egy része a PTE Környezetfizika Tanszék és Német Béla tanszékvezető által végzett kutatásokból származik.

A dubai hitelválság az olajcsúcs következménye

Hetesi Zsolt — Mon, 07 Dec 2009 18:42:17 +0000

Kjell Aleklett fizikus, az Uppsala Egyetemen működő Szénhidrogén-kimerülést Kutató Csoport vezetője blogjában arról ír, hogy Dubai gazdasági irányítói alapvetően tévedtek, amikor óriási szállodák építésétől vártak gazdaságélénkülést. Aleklett egy szaklaban publikált cikkére hivatozva állítja, hogy a következőket kellett volna figyelembe venni:

a szállodák csak olyan turistákkal termelnek hasznot, akik repülővel érkeznek
az olajkitermelés tetőzése nem teszi lehetővé a repülőgépek számának növekedését, illetve a bázisforgatókönyvek szerint jósolt fogyasztásnövekedést (a referenciaforgatókönyvek mindegyike évi 5% forgalomnövekedéssel számol, és egyik forgatókönyv 5, a második 0.3-4, a harmadik 3% fogyasztásnövekedést vázol 2026-ig)

A cikk ismét rámutat arra, hogy a valós adatok ismerete nem nélkülözhető napjaink gazdasági és politikai döntéshozói számára.

15 év munkanélküliségi adatai az USA-ban

Hetesi Zsolt — Sun, 06 Dec 2009 00:18:28 +0000

Ehhez nincs mit hozzáfűzni, hacsak annyit nem magyarázatul, hogy a hivatalos a piros, a munkát kereső munkaerő, a szürke már azokat is jelzi, akik feladták a munkakeresést, a kék pedig egy alternatív becslés, melyet a Clinton-kormányzat vezetett be.

Az U-6 adatok szerint 17% felett jár az érték, bár megállni látszik...

Rettegő bankárok a Goldman-nál

Hetesi Zsolt — Wed, 02 Dec 2009 16:42:06 +0000

A Bloomberg beszámol arról, hogy a Goldman Sachs egyik bankára a következőt mondta neki: "Épp most folyamondtam fegyvertartási engedélyért a rendőrségen." Az illető szokványos bankár, és az az infó is kjutott tőle, hogy nagyobb beosztású banki alkalmazottak tűzfegyvereket vásárolnak, hogy megvédjék magukat egy esetleges populista felkelés esetén, mely a bank ellen fordulna. Az újságíró felhívta a Goldman Sachs szóvivőjét, de nem hívták vissza onnan, ígéretük dacára.

A cikk arról is ír, hogy a bank vezére egy új, biztonságosabb házat kívánt venni az eddigi (már ismert helyen álló) helyett, de a sajtó kiderítette a helyszínt, így erre nem került sor. Ezért aztán jelenlegi házát biztonsági kapukkal is felszerelte.

Válságban a luxus országa

Hetesi Zsolt — Thu, 26 Nov 2009 22:21:18 +0000

A New York Times (magyarul pedig a Portfólió) számol be róla, hogy Dubai, ahol a képen látható pazarló beruházásra pl. rengeteg hitelt vettek föl, a fizetés átütemezését kéri. A közhiedelemmel ellentétben Dubai nem óriási olajtermelő, a világranglistán a 8. Mondjuk hazánkat ezzel persze megelőzi, de nem mérhetetlen az olajkincse.

Mindenesetre látszik: az értelmetlen luxusberuházások ideje mintha leáldozóban volna. A hitelválság utolérte a dúsgazdag(nak hitt) arabokat is.

Mi a helyzet világméretű éghajlatváltozással?

Hetesi Zsolt — Wed, 25 Nov 2009 00:10:02 +0000

Tegnap jelent meg a hír, hogy valakik feltörték a Hadley központ adatbázisát. Az adatok elérhetőek ezen a linken. Szó esik a központ levelezésében némely trükkről az adatok tálalását tekintve, illetve tisztességtelen eljárásról. Az egyik adatsor szerint 47 modell a 91-ből évi 1%-os CO2-szint növekedésből indul ki, pedig az elmúlt 40 évben ez csak mintegy évi 0.46% volt. (320 milliomodrészből lett 380, 40 év alatt.) Feltehető, hogy ennek a fenyegetőbb, riasztóbb modell-eredmény volt a célja. Ez csak egy abból a sok adatcsúsztatásból, ami az adatok tanúsága szerint történt.

Ítéletet nem hozhatunk. Ugyanakkor nem lélegezhetünk fel egyáltalán - hiszen kiderült egy csalás, de a jelenség még létezik. A légkörben évi 0.4-05%-al nő a CO2 tömege, ami hosszú távon (200-300 év alatt) 31%-os növekedéshez vezetett. Ezt a többletet a növényzet ilyen gyorsan képtelen kivonni. Ez pedig az infravörös sugárzás egy részét csapdázza.

Ellenérvként azt vetik szembe a kétkedők, hogy a légkör alsó része már telítődött CO2-vel, így további kibocsátása már nem növeli az üvegház-hatást. Ez az állítás csak részben igaz. Az alsó légkör valóban telített CO2-vel, de ez csak azt jelenti, hogy alul már valóban nem nőhet a CO2 hatása. De ezzel a felső légkörről még nem mondtunk semmit. Hogy működik maga a mechanizmus? Az alsó légkör megköti a 15 mikron körüli infravörös kisugárzást, mely a felszínről indul és a világűr fele tartana. Ez a 15 mikron környéke épp a CO2 molekula elnyelési tartománya. Igaz, hogy az alsó légkör már lényegében mindent megfog 15 mikronon, amit csak lehet, de ez még nem sokat jelent önmagában. Ugyanis a sugárzást elnyelt CO2 molekula egyszer ezt kisugározza újból, 50% eséllyel vissza, a felszín fele. Ez a hő tehát csapdába esett. Azonban van esélye annak is, hogy kifele sugározza, a felső légkör fele.

Kérdés most az, hogy a felső légkörben mi történik a hősugárzással? Ha ott van CO2, akkor ismét megkötődik, és 50% eséllyel vissza, 50% eséllyel az űr fele indul el. Tehát a felsőlégkör CO2 tartalma ismételten fontos. Ott még van "hely", az még nem telítődött; kibocsátásunk oda is feljuthat, bár kisebb valószínűséggel. Mégis, a felső légkörben még nem 100%-osan fedte le a CO2 azt a "rést", amit csak ez a gáz képes lefedni. Tehát az érv nem igaz egészen.(1)

Szóval a hír csak a tudományos tisztesség elleni vétek miatt súlyos. Maga a jelenség létezik és biztos, hogy nem tesz jót, ha az ember olyan CO2-t juttat a légkörbe, mely nem vonódik onnan ki, csak mintegy 100-200 év alatt. A sarki jég is olvad. A gleccserek is. Nem jó játék egy hiba miatt úgy tenni, mintha ez nem lenne. Az alkalmazkodás ideje közeleg.... ha már a cselekvését elszúrtuk.

1. ábra. A felsőlégkör határán mérhető kimenő fluxus (piros) és a felszínről felfele induló fluxus (kék). Látszik, hogy különféle légköri gázok fogják meg a kimenő sugárzás egy részét, így pl. az O2 de a víz is. Azonban jelentős a CO2 szerepe is 15 mikron körül. Azt is érdemes észrevenni, hogy ellentétben a kétkedők állításával még nem fogja meg a CO2 az egész kilépő sugárzást 15 mikron környékén, csak felét. Akkor fogná meg az egészet, ha a felsőlégkör is telítődne vele, úgy, ahogy az alsó. Forrás: Bulletin of the American Meteorological Society, Vol 78, 1997 pp. 197-208

(1) A tudományos igazság kedvéért hozzá kell tennünk, hogy a felsőlégkört nehezebb CO2-vel telíteni, mint az alsót, ugyanis a CO2 is az alsó légkörben "szeret" tartózkodni, sőt még kicsit nehezebb is a levegőnél (1.7 kg belőle 1 m3, a levegőből ez 1.2 kg), ezért nehéz "telíteni" a felső légkört, de nem lehetetlen. A jelenség azonban nem úgy működik, hogy az alsólégkörben "nincs hely" és akkor kezd telítődni a felső, hanem a kibocsátás miatt nő az alsó és a felsőlégköri CO2-koncentráció is, a CO2-re érvényes barometrikus magasságformula szerint.

Az olaj közeli jövőjéről

Hetesi Zsolt — Tue, 24 Nov 2009 15:08:19 +0000

A The Oil Drum-on jelent meg Tony Eriksen legújabb 2012-ig futó elemzése az olajkitermelés alakulásáról. Ez a modell a következő módon számolja ki az adott hónap olajtermelését: összeadja a meglévő mezők hozamát (melyet mindig lefele korrigál azok ürülési rátjával - depletion rate) és hozzáadja az adott időszakban belépő új mezőkből származó hozamot is. Ez a C&C (könnyű; crude & concdensate) olajra vonatkozik.

1. ábra. A C&C kitermelés 2002-től 2012 végéig. A piros vonal jelzi jelenlegi helyzetünket. Látható, hogy a C&C készletek hozama már sosem fog nőni, a mindenkori csúcs 2005-ben és 2008-ban volt. Vegyük észre, hogy az ábrán folytonos vonallal jelölt 2008-as IEA-WEO és 2009-es IEA-WEO előrejelzés mennyire más: a 2008-as még növekedést jelzett, a 2009-es pedig lassú csökkenést.

Azonban újabban nemcsak C&C olajtól függ a világ, beleszámolják már a folyékony földgáz (LNG), bioüzemanyag, olajpala és minden egyéb olajféleség adatait is, így lesz "all liquids" (mindeféle olaj/folyadék) belőle. Ezen adatok is számíthatók, és előre jelezehtőek; ez jelenik a meg a következő ábrán.

2. ábra. A Föld C&C és LNG kitermelése 2012-ig. Ez nagyjából megegyezik az all liquids kitermeléssel, és látható, hogy évi 2.4 millió hordó esés várható 2010 és 2012 között.

A folyékony földgáz (LNG) területén nem történt meg az áttörés, amit vártak: 2007-ben 7.96 millió hordó/nap (mbpd) készült belőle, 2008-ban 7.91 mbpd, 2009-ben várhatóan 7.99 mbpd készül; nem sikerült átlépni a kívánt 8 mbpd határt, pedig a tervek szerint már át kellett volna. A bioüzemanyagok két legfontosabb gyártója, a piac 2/3-át lefedő USA és Brazília összesen 1.1 mbpd-t állított elő 2008-ban. Ezeket az adatokat is belevéve a csúcs 2008-ban marad minden olajféleségre.

A jövőben beálló új mezők már nem tudják a csúcsot eltolni, vagy egy fellendülés után egy második csúcsot előidézni, csak lassítani az esést.

3. ábra. A világ teljes C&C olajkitermelése (piros), és az OPEC olajkitermelése (kék). Amennyiben beáll a feltételezett legjobb eset, aza a hátralevő tartalékok még 1100-1300 milliárd hordósak, akkor fogunk a leglassabban lecsúszni termelési lejtőn (zöld görbe).

A 3. ábra egyébként arra is magyarázatot ad, hogy miképp keletkezik az IEA közép- és hosszútávú előrejelzése. Látjuk, hogy 2015-ig az IEA is eséssel számol, utána azonban nem, mi ennek az oka?

Az IEA előrejelzési modellje kétféle. 2015-ig úgy jelez előre, mint a TOD cikke (és mi is), azaz megnézi mennyi a régi mezők hozama az i-ik évben: P(i) és az új megamezők hozama menniy lesz az adott évben: M(i) és ebből lesz a teljes évi hozam: P(i) + M(i) A régi mezők hozamát pedig csökkenti a kiürülési rátával.2015 után azonban más modell szerint kezd számolni. Felteszi, hogy elég olaj van az igények kielégítésére, és úgy számol, hogy ha van elég pénz, akkor lesz elég kitermelés is.

"A central tenet of the OPEC long-term supply perspective assessment is that resources are sufficient to meet future demand. The resource base, as defined by estimates from the US Geological Survey (USGS) of ultimately recoverable reserves (URR), does not constitute a constraint to supplying the rising levels of oil demanded in the reference case."

Azaz:

"Egy központi elem az OPEC hosszú távú ellátási perspektívájában, hogy a készletek elegendőek a jövőbeli igény ellátására. A jövőben összeségében elérhető (URR) készletbázis, amint azt az USA Geológiai Szolgálatánál neveziknem tartalmaz kényszert a növekvő olajigények kielégítése felé a referencia forgatókönyvben."

Szóval elhiteti, hogy az OPEC-országok és az USGS becslései jók a világ olajkincsére, van elég olaj fedezni az igényt. (Egyébként már most sincs...) Egyébként mindkét hivatalos hely adatai konfúzak, becslései nem megbízhatóak; az OPEC készletbecslése pedig csalásgyanús.

Összevetésül itt a saját modellünk is, 2008 októberéből:

Állati válság is van...

Hetesi Zsolt — Sun, 22 Nov 2009 21:44:04 +0000

Egy elfeledett önszabályozó termelési módról

Hetesi Zsolt — Sun, 22 Nov 2009 19:34:24 +0000

John Michael Greer a blogján közzétett egyik új bejegyzésében (mely részben Ugo Bardi a Római Birodalom bukásáról szóló cikkére is épül) a helyi termelési módok kapcsán a céhekre irányítja a figyelmet. A céhek egy olyan gazdálkodást tettek lehetővé, mely hosszú távon fenntarthatónak bizonyult és a mindennapi cikkektől egészen a viszonylagos luxusig elérhetővé tették a termékeket.

Greer azzal kezdi cikkét, hogy rávilágít: a helyi termelés (lokalizáció) az egyetlen követhető út volt a történelem hasonló helyzeteiben. Bár a világon most - épp a kimerülési jelenségek és az energiahiány miatt - rengeteg "megváltó terv" kering, a történelem azt mutatja, hogy nem működnek, és nem szabad áldozni rájuk egy olyan világban, ahol egyre kevesebb az elérhető erőforrás és nyersanyag.

A helyi gazdaság mindenképp kialakul, ezt mutatja a történelem. Amikor egy összetett társadalom összeomlik, mindig eltűnik a központi gazdaság és helyét sokkal kisebb méretű rendszerek veszik át.

DEF: Összeomláson itt annyit értünk, hogy az addig összetett, magas szintű, sok alrendszerből álló társadalom veszít összetettségéből.

KITÉRŐ: Összetettség, összeomlás és rendezetlenség

A rendszerek összettsége csak energiabevitellel tartható fenn. A természet ugyanis igyekszik az egy helyre gyűjtött energiát szétszórni, azaz olyan irányba vinni a folyamatokat, hogy a hasznos energia (ami munkát végezhet) csökkenjen és olyan energiává alakuljon át, ami munkát már nem tud végezni (hulladékhő, rendezetlen mozgás, stb.) Vegyünk példának egy majmot. A majom egy bonyolult rendszer, amelybe folyton energiát és nyersanyagokat kell bevinni. A majom által elfogyasztott banán rendezetten tartalmaz energiát, de amikor a majom ezt saját szervezete bonyolultságát fenntartandó felhasználja, utána az hőfotonok formájában távozik a majomból, ezen fotonok hőmérséklete 300 K (27 C) körüli. Az az energia, ami a banánban tárolva volt, a Nap sugárzásából származott, 6000 K hőmérsékletű sugárzás volt. Láthatjuk, hogy a majom "fenntartása" egy darab nagyenergiájú hőfotont 20 darab kisebb energiájú hőfotonná alakított át. Az energia megmaradt, de koncentráltsága csökkent.

Az ilyen folyamatokban az egész rendszer (majom + környezet) rendezetlensége nőtt. A majom csak úgy tudta összetettségét fenntartani, hogy a környezet rendezetlensége nőtt.

A társadalmak ugyanígy tartják fenn magukat, ráadásul napjainkban egyre fejlettebbek lesznek, egyre több alrendszer épül ki, ami nagyon előnyös (pl maroktelefonok hálózata), de ez energiafelhasználást növel. Amíg nőhet a bevitt energia nincs is semmi baj. A rendszer összetettsége is növekedhet, ami azzal a haszonnal jár, hogy a társadalom úgymond több vívmányt használhat.

Amikor azonban már nincs növekedési lehetőség a bevihető energiában, akkor az összetettség nem növekdehet tovább. Ilyenkor az még előfordulhat, hogy egyes fontosnak tartott alrendszerek növekedése tovább tart más rendszerek rovására. Azonban hosszú távon nem történhet más, mint az, hogy az összetettség csökkeni kezd.

Amikor a Római Birodalom bomlása megkezdődött, egy erősen központosított gazdaságú rendszer épült le, omlott össze. Az úthálózat, a hajózás, egyaránt szolgált katonai és később központosítható gazdasági célokat is. (Az USA-t átszelő autópálya- hálózatot is eredetileg a Védelmi Minisztérium szorgalmazta, mert a második világháború alatt számos szűk keresztmetszettel kerültek szembe a hadsereg egységei a szűkös európai úthálózat miatt.)

Hatalmas teljesítőképességű, termelékeny nagyüzemek látták el a birodalmat jó minőségű konyhai és étkezési eszközökkel, tárolóedényekkel, tetőfedő cseréppel és más égetett agyagtermékkel. A régészeknek ma is hatalmas feladatot jelent a nagy mennyiségben talált cserépdarabok összeillesztése. Egy dél-francia területen működő üzem termékei nemcsak a birodalom nyugati területein voltak kelendőek, hanem azon kívül a mai Dánia és Kelet-Németország területeire is eljutottak. Olcsók voltak ezek a szép áruk, még a vidéken élő családok is megengedhették maguknak az ízléses étkészletek, a sütéshez-főzéshez használatos tálak megvételét és a tetők cserepekkel való fedését.

Róma bukása végét vetett mindennek. Amikor a régészek Kelet-Angliában egy, a 6. században élt király sírját feltárták, abban a hanyatlás megdöbbentő jeleit mutató fazekasmunkákat találtak. Ilyen otromba edényeket a 4. századi Britannia római tartományban egy vidéki gazdálkodó sem tett volna fel az asztalára, ám kétszáz évvel később király evett belőlük. Ráadásul, ezek többségét külföldről kellett behozni. Róma bukása után Britanniában a fazekaskorongot sem használták, a fokozatos összeomlás Britannia társadalmi-gazdasági viszonyait nem a római hódítás, hanem ezer évnél is korábbi szintre vetette vissza. Mindez Róma iparának fejlettségével, erős szakosodásával magyarázható. Róma fazekasüzemei kifinomult eljárásokkal jó minőségű, hatalmas mennyiségű árut gyártottak és ezek az üzemek azzal váltak gazdaságossá, hogy a teljes birodalomban szétterítették a tömeggyártás miatt olcsó termékeiket. Ezzel viszont mindenütt tönkretették a hagyományos kézműves fazekasságot és ez a foglalkozás kihalt, eszközei és a szaktudás mind elvesztek. Így tűntek el a britanniai fazekasok is, és a birodalmi összeomlás, a távolsági kereskedelem megszűnése után az utódok fazekasáruk nélkül maradtak, nem tudtak tálhoz, edényekhez, cseréphez jutni. Később megindult a helyi termelés is, de a tanulság nyilvánvaló.

A Birodalom, amgí tudta, fenntartotta a hosszú limest, mely a határait védte, de előbb-utóbb ez is leépült. Ezután a városokat és hűbérúri központokat védték várakkal, a határokat nem. A lokalizáció ezen a téren is megtörtént. Az egységes birodalmat hűbéri terüeltek laza szövetsége váltotta fel, saját törvényekkel, rövid szállítóláncokkal, helyi termeléssel.

Mindez akkor is így történt volna, ha a Birodalom átalakítja magát ilyen közösségek laza hálózatává, de több minden maradhatott volna meg, nem fordult volna elő az, hogy pl. a királyt ortomba edénnyel tudják csak ellátni, vagy éhínség üti fel a fejét, vagy elveszik a felhalmozott tudás.

Egy érdekes jelenség a céhek feltűnése és tartós fennmaradása. Mivel ezek a mesteremberek helyi igények kielégítésére termeltek (a város és környéke), nem lehetett belőlük akármennyi. Ezért volt életben a céhek intézménye, mely hosszú (általában 7 év) segédidő után választott valakit mesterként tagjai közé. Ez azzal járt, hogy előtte elkészítették a "mesterművet". A városi hatóság és a céh pedig arra ügyelt fel, hogy az árak ne keltsenek indokolatlan versenyt, azaz ne legyenek túl alacsonyak. Így a verseny a minőség terén bontakozhatott ki.

A mesterek világát akár megmerevedettnek is vélhetjük, ahol semmi nem változott, nem volt ösztönző tényező az újításokra, de ez nem igaz. Ennek a kornak köszönhető számos találmány: a mechanikus óra, az egyre jobb minőségű malmok és egyéb mechanikus faszerkezetek, az ágyú, hajók tökéletesedése, stb. Ráadásul a céhek által keresett pénz helyben használódott el, azaz nem távozott a térségből úgy, mint később, a paicgazdaság korában.

A céhek alkonyát az jelentette, hogy újra feltűntek a lehetőségei egy központosított gazdaságnak, mely az egyer messzebb elérő tömegkereskedelemre épül, valamint megszülettek a tömegtermelés alapjai. Azonban a céhek rendszere egy olyan gazdaságot képviselt, mely hosszú időn át fennmaradhatott. Amennyiben a relokalizáció felé vezet utunk, ez a példa kikerülhetetlen.

Lesz-e újabb orosz-ukrán gázvita, lesz-e gázhiány a télen?

Hetesi Zsolt — Wed, 18 Nov 2009 17:52:27 +0000

A The Oil Drum egy párizsi szakértője terjedelmes elemzést tett közzé a várható orosz-ukrán gázhelyzetről, a várható vitáról, mi ebből csak egy rövid összefoglalót adunk.

Amíg az európai kormányok a felszínt veszik csak észre, amely szerint Ukrajna tranzitdíjat szed a gázért, ami nem mozog annyira föl-le, mint a gázár, és emiatt az eltérés (gázár-tranzitár eltérés) miatt állandó viták vannak, addig nem várható, hogy a valódi hatásos lépsek megtörténjenek.

A háttérben ugyanis hatalmi-pénzügyi körök is állnak, amelyek szintén ugyanazt a gázrendszert használják, amit a hivatalos energiatovábbító ipar is, csak épp ők leszedik róla saját hasznukat. Mind a kijevi, mind a moszkvai vezetésben vannak olyan pénzügyi körök, akik maffiamódszerrrel uralják a gázpiac egy részét, saját ipari berendezéseik, gyáraik vannak és ehhez szükségük van gázra, stb.

Ezt a lehetetlen helyzetet egyébként a GAZPROM és menedzserei idézték elő, mert a "nem hivatalos" üzletekbe nagy gázfogyaztókat vontak be Ukrajnából, ezzel szinte lehetetlenné téve, hogy az ukrén Naftogaz fizessen. Bizonyos ukrán fogyasztók olcsóbban kapják a gázt ezen a "nem hivatalos" úton át, mint a Naftogaztól, azaz szembemennek a nemzeti érdekkel is, és lehetetlenné teszik, hogy Ukrajna időben fizessen és a megfelelő pénz maradjon a gázvezetékek karbantartására, amik a Naftogaz kezelésbéne vannak. Ezzel a GAZPROM a Naftogazt lehetetleníti és pénzt szipkáz el Ukrajnából. Ráadásul ezek a nagyfogyasztók (főképp acélipari cégek) mindenki más előtt férnek hozzá a gázhoz, azaz ha szűken jön a gáz, nem a lakosságé az elsőség, de még csak nem is Európáé, hanem az övék.

Ezen a háttérfronton zajlik az igzai küzdelem, a Nyugat hibája, hogy ezt nem veszi tekintetbe.

Mivel mindkét félnek valamennyire érdeke ennek a helyzetnek a tartós fennmaradása, borítékolható az újabb színház a felszínen, ami a háttér ismerete nélkül aligha érthető. Szóval -írja az elemzés - valószínűleg januárban újabb időszakos szállításkimaradás várható Európa felé. Nagyobb bajt most sem okoz, mert a tározók tele vannak, de megint lesz miről írni.

Ha mindenáron el akarja az EU kerülni az ilyen helyzeteket, be kell látnia, hogy a "nem hivataols" üzletek felszámolása Ukrajna és Oroszország viszonyában lehetetlen, tehát a következőket kellene lépni:

Amelyik kis közép-európai országnak nincs gáztározója, jó ha épít
Le kell állni az egyébként olcsó, hamar megtérülő gázerőmű építéssel Európában

Látható, hogy 2000 óta kétféle erőmű épült Európában: gáz (világoskék) és szél (sötétkék).

Összefoglalva:

Újabb gázválság várható télen Ukrajna és Oroszország között, az EU megint nem fogja megérteni az okokat
Még több figyelmeztetés fog felbukkani az európai gázpiac deregulációjára (mely egyébként fogyasztásnövelő hatású) a kiuútkeresés helyett
Némely kis országot leszámítva nem lesz gázhiány
Az oroszok ismét eljáttszák a szigorú üzletfél szerepet
Ukrajna összezavartnak fog tűnni
A politikusok szövegelése a megszokott lesz, megoldási igény nélkül, hisze végül csak megérkezik a gáz és megoldódik a dolog.

Az igazi tanulságokat senki nem fogja levonni.

Egyetértés a világ vezetői között éghajlat-ügyben: elhalasztják a teendőket...

Hetesi Zsolt — Sun, 15 Nov 2009 19:38:19 +0000

A New York Times-ban főoldalon hozott cikk alapján az éghajlat kérdésében végre egyetért a világ néhány nagy vezetője, legalábbis ez derült ki azon a szingapúri csúcson, amin Obama is részt vett. Egyetértettek, hogy korai és egyelőre lehetetlen közös célt kinyilvánítani az éghajlatvátlozás elleni küzdelem terén.

Igazuk is van, minek kapkodni?

No comment.

Utolsó kísérlet 4. kiadás!

Hetesi Zsolt — Wed, 11 Nov 2009 11:10:55 +0000

Örömmel tudatjuk, hogy megjelent könyvünk negyedik kiadása, azaz ismét rendelhető. A Kairosz kiadónál történő rendelésnél kedvezmény jár.

Breaking News 2. Az IEA és az EIA házatájáról

Hetesi Zsolt — Wed, 11 Nov 2009 11:04:33 +0000

Az IEA vezető közgazdásza Faith Birol még korábban nyilatkozott úgy, hogy "2012-re a fölös (tehát hiány esetén még további termelésnövelést lehetővé tevő) kapacitás teljesen el fog tűnni, és legkorábban 2015-re 10 millió hordó/nap kitermeléscsökkenés várható." Ez a csúcshozam 12%-a.

A Seeking Alpha cikkírója egy tanulmány kapcsán levelezett Stephen Harveyvel, aki az USA Energiaminisztériumában az Olaj és Gázhivatal vezetője, és a következő választ kapta:

"Sok olyan kényszerítő érv van, mely az olajkészletek elérhetőségének nehezedésére vonatkozik, és ez a jövőben a történelmi kitermelés alakját egy haranggörbéhez teszi hasonlatossá. Azaz nagyon is elképzelhető, hogy az olajhozam-csúcs kábé most van."

E két idézet olyan forrásokból származik, ahol eleddig hivatalosan legalábbis tagadták a csúcs létét az elkövetkező 20 évben. A következmények nyilvánvalók.

BREAKING NEWS! Az IEA-nál beismerték: az olajmezők kimerülése gyorsabb, a felfedezések üteme lassab az előre jelzettnél

Hetesi Zsolt — Tue, 10 Nov 2009 23:26:01 +0000

Az IEA 2009-es elemzése a napokban esedékes. Eleddig csak mi, az úgymod "sötéten látók" (doomerek) mondtuk, hogy az IEA jövőbeli projekciói jelentősen túlbecslik a felfedezéseket, és alábecslik a régi mezők átlagos kiürülési rátáját.

Nemrég az IEA még azt tette közzé, hogy 2030-ig töretlenül nőni fog az olajtermelés, köszönhetően az új felfedezéseknek, a nem hagyományos készletek kiaknázásának és a földgázcseppfolyósításnak.

Az IEA korábbi becslése a jövő kőolajtermeléséről. A sötétkék a meglévő mezők hozama (az ábrán 4,5%-os évi ürülési rátával). A világoskék a még be nem csövezett új mezők, a piros még felfedezve sincs, a fekete a bővített technikával termelhető ki, a narancs az olajhomok, pala stb, a zöld a folyékony földgáz. Az ábra szerint semmi baj, 2030-ig töretlen a növekedés. A kiszivárgott tények mást mondanak, az ábra messze túlzóbb a valóságnál.

Egy az IEA-t elhagyó, névtelenségbe burkolózó szakember azonban ezekkel homlokegyenest ellenkező dolgokat közölt. Az IEA berkein belül egyre több szakértő elégedetlen az IEA politikájával. Szerintük nem célszerű arra hivatkozva elhallgatni a dolgokat, hogy pánik törne ki.

A szakértő elmondta, hogy főképp az USA erős nyomására az IEA több felfedezést prognosztizált, mint amennyi a tudományos tények alapján várható lenne, illetve alábecsülte a régi, meglévő mezők ürülési rátáját. (Az ürülési ráta egy százalékos adat, mely mutatja, hogy egy adott évben hány %-al termel a mező kevesebbet, mint az előző évben.) Az IEA fenti ábrájáról 4.5%-os ürülést lehetett leolvasni, a 2008-as jelentés számszerűen viszont 6.7%-ot tartalmazott, tehát már lehetett sejteni. valami nem tiszta a háttérben.

A valóság még rosszabb, állítja a forrás. Az ürülési ráta ettől is nagyobb. A "peak oil" sokkal közelebb van, mint hinnénk. Az Ügynökség előre megfontoltan vezette félre a világot, és ebben a hatalmát az olajra és annak birtoklására építő USA mint egy házőrző kutya, működött közre. Mindez megkérdőjelezi még a 2009-es (eleddig nem közzétett, de esedékes) elemzés pontosságát is.

2005-ben azt állította az IEA, hogy 2030-ra 120 millió hordóra emelkedik az olajkitermelés ha mindent beleveszünk (all liquids), majd először 2007-ben 116, tavaly pedig 105 millió hordóra csökkent az előrejelzés. A kifele egyelőre nem közölt belső adatok szerint azonban még 90-95 millió hordó is nehezen képzelhető el a valós adatok tükrében, amik úgy látszik, szupertitkosak. A csúcs tehát vagy történelem, vagy a nagyon közeli jövő eseménye.

A hírre soka jelezték, hogy sejtették: az IEA adatai "kozmetikázottak" és a helyzet rosszabb. Egy brit parlamenti képviselő úgy nyilatkozott, gyanúja megalapozottá vált. De pl. a brit kormány a mai napig inkább fogadja el az IEA adatait, mint másokat. (A cikk eredeti hosszabb forrása: The Guardian)

Persze mindezt már sokan előre megmondták (mi is). Colin Campbell 2004-ben Párizsban jelentette ki: ha kiderül az igazság az olajjal kapcsolatos adatokról, az világszerte pánikhoz vezet majd. Matt Simmons is évek óta megkérdőjelezi a hivatalos számokat, de eleddig egyikük sem tudott olyan elismerésre szert tenni, mint az IEA. Ennek vége. Eljött azok ideje, akik szemét eddig sem homályosította el semmilyen érdek. Az IEA megbízhatóságán le nem törölhető folt esett.

Az idők változnak....

Hetesi Zsolt — Sat, 07 Nov 2009 21:35:09 +0000

A felirat magyarul: 1929: alma 5 cent; ma: bio alma 5 cent.

A Guardian a globalizációról - érdekes gondolat

Hetesi Zsolt — Thu, 05 Nov 2009 01:54:16 +0000

A Guardian cikkében írja Larry Elliot a következőket (nagyjából hű fordítás):

Nem nagyon volt várható ez a vég. Amikor a berlini fal leomlott, ... egy szuperhatalom maradt kettő helyett. Az idősebb Bush azt mondta, hogy a világnak meg kell tanulnia az amerikai utat. "Mi tudjuk mi működik" mondta. "A szabad piacok működnek."

A piac egyre nagyobb lett 20 évig, magába olvasztva Kínát, Indiát és a volt Szovjetuniót is. ... Csökkent a szegénység Kínában és Indiában is.

De nem volt kétséges, hogy a globalizáció előbb-utóbb válságba szalad, és amit láttunk az elmúlt két évben csak a kezdet volt. Ne dőljünk be a balekok elmúlt hat hónapos pörgésének, Amerika még egyszer elpazarolja tartalékait, hogy olyan dolgokat vegyen, amiket nem engedhetne meg magának, a kínai export robbanásszerűen nő.

A világméretű ki nem egyensúlyozottság visszatér. A politikai változás és a technológiai áttörés kapcsolata mindig felfordulást hozott. Igaz volt ez, amikor a fonó jenny (fonógép) találkozott a felvilágosodással, és igaz volt, amikor a találmányok egy második hulláma - mozi, villanyáram, gépkocsi, repülő - találkozott a politikai erők 19. századi egyensúlyával.

....

Az új globális válság magvait most vetették el - pont itt, pont most.

Kalifornia helyzete tovább romlik

Hetesi Zsolt — Tue, 03 Nov 2009 13:01:23 +0000

Dacára a kormányzó drákói szigorúságú adó- és pénzügyi csomagjának, továbbra is bajban van Kalifornia. Hivatalos szervek szerint az állam 7 milliárdos hiánnyal küzd, ami a június 30-i, pénzügyi évet záró dátumig érvényes, utána tovább fog nőni, újra elképzelhető a 10-20 milliárd dollár hiány is. (NY Times)

Az azonban, ami a LA Times szerint történik, már szinte elképzelhetetlen: Kalifornia a fizetési csekkeken lévő összegek egy részét (~10%) visszatartja, így az álllampolgárok mintegy "hiteleznek" az államnak, bár nem önként. Ez szó szerint véve nem adóemelés, bár a boldogtalan keresőt nem tölti el örömmel, hogy nem "adó" az, ami miatt ennyivel kevesebb pénzt kapott. Később természetesen ez visszajár, de ez sovány vigasz, ha a pénz épp most kéne.

Lehet, hogy közelebb van Gerald Celente jóslata az adó miatti zavargásokról, mint hinnénk?

Szaúd-Arábia szakított a WTI-vel, drámai mozgások az olaj piacán; EU és a gáz. Gáz?

Hetesi Zsolt — Thu, 29 Oct 2009 11:31:31 +0000

Szaúd-Arábia felmondta a West Texas Intermediate-vel a közel-keleti ország külföldre eladott olajának árát eleddig megszabó szerződést. A szaúd-arábiai döntés hátterében valószínűleg az áll, hogy válaszolni kívántak az USA részéről fellépő növekvő elégedetlenségre, továbbá válaszlépés arra, hogy az olaj ára, melyet eddig a WTI "fémjelzett" (meg a Brent, de a WTI ismertebb és nagyobb vonatkoztatási pont) ebben az évben nem tükrözte a globális olajpiac helyzetét, elszakadt attól.

A szaúdiak januártól az Argus Sour Crude Indexet használják majd. Szaúd-Arábia a Föld legnagyobb olajexportáló országa holtversenyben Oroszországgal.(Financial Times)

Az EU országai nem hajlandók emelt árú szerződéseiket meghosszabítani, vagy megkötni Oroszországgal, illetve a GAZPROM-mal. Pedig ezek a szerződések biztosabbá tennék az ellátást, hiszen hosszú távra lekötnék az orosz gázkitermelés egy részét és bebiztosítanák Európa gázellátását is. Mivel erre nem hajlandók, valószínűsíthető, hogy Oroszország nem fogja az EU-t megbízható félként kezelni és

más vásárlók (pl. Kína) felé fordul, arra épít ki szállítókapacitást
nem ruház be új európai területein lévő még ki nem aknázott mezői fejlesztésébe (ilyen pl az állandósult esésbe kezdett Jamburg mező helyébe állítani tervezett Bovanenszkoje)

Amennyiben - és ez a legfontosabb következtetés - elmarad a befektetés, és nem indul be a Jamal-félsziget 3-4 új mezője (köztük a Bovanenszkoje), akkor Európa gázellátása a növekvő igények mellett veszélybe fog kerülni. (The Oil Drum, Uppsala Hydrocarbon Depletion Study Group)

Globális kitekintő - 2010-ig dönteni kell az EU-nak: merre tovább

Hetesi Zsolt — Tue, 27 Oct 2009 21:01:19 +0000

A GEAB összefoglalója a jelenlegi folyamatokról

A GEAB (Global Europe Anticipation Bulletin) olyan stratégiai előrejelzések kibocsátásával foglalkozik, melyek a fontos nemzetközi folyamatok irányát eleddig helyesen jelezték előre. A kutatócsoport legfrisebb (38. számú) elemzése arról szól, hogy Európa előtt 4 lehetőség is adott, hogy lépjen és hogy kikerülje a 2010-ig biztosan összeérlelődő nemzetközi rendszerszintű válságot, melynek elemei:

menthetetlen pénzügyi rendszer
kezelhetetlen költségvetési hiányok
az egyre súlyosabb USA/Irán/Izrael konfliktus
átveszik a vezetést a BRIC országok a világ GDP-előállításában (Brazília, Oroszország, India, Kína)

Az elemzés a dollárt 2010-re már menthetetlenként jellemzi. Idézet: "Amerika csődje nem várat magára, már csak a felszámolóbiztos megnevezése és a csőd bejelentése van hátra." "Nem az USA, vagy az EU válaszotta ezt az időpontot ... hanem a történelem." A tanulmány 2010-re gyökeres fordulatot jelez a világgazdaságban. Európa "vagy Washingtonnal süllyed el, vagy nélküle úszik tovább." Az elemzés is úgy képzeli a dollár végét, hogy az Arab-öböl országai, Brazília, India, Kína és az oroszok többé nem ebben mérik majd olajkereskedelmüket. (Korábbi hírünk erről)

2009 júniusig 100 milliárd $ hagyta el a USA kincstárát. Hova? A saját polgárai fele nem, Kína, Oroszország stb. nemzeti bankja fele szintén nem, hanem Angliába! Így a feszültséget is importálták ezzel együtt. Ezt nem szabad folytatni. Ha az EU nem szakad el az USA-barát vonaltól és a másodhegedűs szereptől, az euró, és vele a gazdaság is megfüllad az EU-ban. Jólétileg ugyanis az EU a legerősebb a világon:

Tehát

ha a dollárhoz kötődik továbbra is az EU, akár elszámolását, akár kölcsöneit tekintve, vele fog süllyedni
ha hagyják nőni az államadósságot, azzal olyan terhet raknak az euróra, hogy az Észak és Dél (Európa gazdag és szegény fele) harcának áldozata lesz
ha továbbra is az USA és Izrael nyomán politizálnak Irán és Afganisztán kérdésében, áldozátul esnek a növekvő elégedetlenségnek
ha nem veszik figyelembe a BRIC országok növekvő szerepét, szintén gazdaságuk látja kárát.

India és Kína súlya gyorsan nő:

Ezen a négy téren kell lépni, és nincs rá több idő, mint 1 év. A folyamatokat megint, mint sokszor, külső erő, a dollár összezuhanása (1 EUR = 2 USD is elképzelhető, látva az árfolyamokat, nincs is messze) indíthatja el.

Izrael-Irán helyzet:

Az amerikai hadsereg olyan bombákat fejlesztett ki, melyek bunkerek ellen vethetőek be. A nemrég kifejlesztett eszköz iránt nagy az érdeklődés Izrael részéről.

Egy régebbi, ún. GBU-39 bomba pedig olyan létesítmények ellen való, mint pl. az iráni atomprogram épületei, bunkerei. A Kongresszus 1000 ilyen bomba eladásáról döntött Izrael részére. (Global Research)

Beszélik: az USA nagy bankjai a hitelezés felfüggesztésére készülnek?

Hetesi Zsolt — Mon, 26 Oct 2009 19:37:59 +0000

Meg nem erősített az angol nyelvű pénzügyi szakmai oldalakon terjedő (lehet, hogy rém)hírek szerint

a bankok a lefoglalt értékeket (ingatlan, stb.) melyekhez finanszírozási igény (tehát további befektetések) kapcsolódik, túl alacsony áron, azaz áron alul értékesítik. Ez azt jelenti, hogy nemcsak potenciálisan, hanem ténylegesen rossznak ítélik, hogy ilyenben álljon a pénzük.
A JP Morgan kifogyóban van a készpénzből.
a Citibank jelentősen emeli hitelkártyái kamatát, 30%-ra. Ez azt jelenti, hogy onnan mindenki elmegy, csak az nem, aki kötve van, azaz nem tud váltani. Belső információk szerint ez a hitelkártyapiac (valószínű szándékos) leépítésre irányul.

Mindezen hírek mögött állhat az is (ha igazak e hírek), hogy nemsokára minden lehetőség eltűnik a hitelpiacról, és a bankok erre tudatosan készülnek. A hitelpiac befagyasztása a készpénzt erősíti, a nyersanyagokat (pl. arany) gyengíti. Értelmes és okszerű válasz lehet a dollár gyengülésére.

Ma, hétfőn éppen ez történt:

Az EUR/USD árfolyam látványosa esett, azaz a dollár erősödött ma. (Yahoo Finance)

Aranyár (látványos esést látni ma, forrás Spot Gold)

Az arany ára esett euróban is:

Dacára mindezeknek kéretik a bejegyzés eredetijét fenntartásokkal kezelni.

Válság van, vagy nincs? Olajfogyasztási adatok

Hetesi Zsolt — Sat, 24 Oct 2009 14:48:32 +0000

Az EU-27 és az USA fogyasztása csökkent, de a kínai fogyasztás megdöbbentő módon emelkedik....

EU-27, USA és Kína fogyasztása 2004-től mostanáig.

A kínai fogyasztás látszólagos megállása az olimpia után csak időszakos volt. Azóta kb. 3-szor gyorsabban nő a fogyasztásuk, mint előtte. Ez valószínűleg csak időszakos, de az emelkedés, mint trend meg fog maradni.

A kitermelési adatok még mindig azt mutatják, hogy tartós emelkedés egyelőre nem lehetséges.

C&C (könnyűolaj) kitermelés októberig

All liquids (minden olajféleség) kitermelése

Beszámoló az "olajosok" konferenciájáról - ASPO 2009

Hetesi Zsolt — Wed, 21 Oct 2009 22:21:53 +0000

Az Association for the study of Peak Oil & Gas (ASPO) rendes évi konferenciája most zajlott Denverben.

A beszámoló angolul itt olvasható, mi csak zanzát közlünk róla.

Olaj és gáz

Az összefoglaló írója számára az volt a legmeglepőbb, hogy mennyit változott ez a közösség és az állítások 2005 óta. Azok, akik akkor a koraipeak oil hívei voltak, szélsőségesen borúlátóknak minősültek, és elég nagy egyetértés volt abban, hogy még kb. 5-10 év van a tetőzésig, a derűlátók szerint 20 is. A minden olaj (all liquids) tetőzését 100 millió hordó/napos termelési szintre becsülték (jelenleg, illetve tavaly nyáron volt 85 millió hordó / nap). Sokan hitték, hogy a nem-OPEC országok termelése még nőhet 2010-ig.

A helyzet 4 év múlva nagyon is más - sokkal rosszabb.

Tudjuk, hogy a C&C (könnyű)olaj termelése 2005 óta nem nő, azaz fennsíkot képez, 74 millió hordó/nap hozammal. A nem-OPEC országok várt növekedése szinte teljesen elmaradt, köszönhetően a kimerülő öreg mezőknek és a drága újaknak, mint amilyen a mélytengeri például. A pesszimistábbak szerint 2008 nyarán volt a mindenféle olaj csúcsa 85 millió hordóval. A nyári megugrás maga volt a csúcs.

A C&C kitermelés 2009 szeptemberig. 2005 óta nem nő.

A teljes (all liquids) kitermelés 2009 szeptemberig. 2008 nyara a feltételezett minden idők csúcsa.

A nem-OPEC országok kitermelése 2009 szeptemberig.

Az optimistábbak sem mernek már 100 millió hordó/nap-ról beszélni, legföljebb 90-ről.

A bioüzemanyagok üzlete csődnek bizonyult, 2007 és 2008 között összeomlott. Az etanol egzotikus úton való (alga, cellulóz) előállítása ugyanolyan messze van a késztől, mint 2005-ben. A biodízel skálázása külön gondot okozott.

A legmeglepőbb azonban az észak-amerikai földgáz kérdése, Itt lehetséges, hogy a változás pozitív. A többség 2005-ben úgy vélte már tetőzött a termelés, az árak az égig szöknek majd, illetve magasak maradnak. Ennek dacára a nem hagyományos gázkitermelés (gázpala, gázhomok mezők) feltörőben van, a gáz ára 11$/millió köbláb helyett 2$. Sokan aggódnak azonban két dolog miatt: az egyik, hogy ilyen aalcsony ár mellett ezt nem nagyon éri meg kitermelni, másrészt pedig a kutak az első év termeléshez képest 50% vagy több kimerülési rátát mutatnak a következő évben. Azaz a termelés puszta szinten tartása évenkénti nagy ráfordítást (új fúrásokat) igényel. Biztos adatok egyelőre a Barnett paláról vannak. A feltevések szerint egy kút legföljebb 5 évig termelhet.

Ürülési ráták

A figyelem egyre inkább az öreg mezők kiürülési rátájára fordítódik, illetve arra, mikor kezd hozamuk fogyni. A legtöbb szakértő arra jut, hogy a kimerülési ráta átlagosan4.5% volt 2007-ben, 5-5.5% most és 6.5 lesz 2014-re. Ez kb megegyezik az IEA jelentés számaival. (Mi a válság miatt idénre már többett mondunk, 6.5%-ot - ffek) Az ürülési ráta azt jelenti, hogy mennyi százalékkal fog az adott mező jövőre kevesebb olajat adni. Összesítésben a világ meglévő mezőinek hozamcsökkenését méri.

A termelésbe belépő új nagymezők (megaprojects) száma 2014-15 körül elkezd esni. Az optimistább előrejlzés szerint 2010-re elérhető a minden olajra 90 millió hordó, majd egy plató 2014-ig, aztán 2020 ra ez visszaesik 84 millió hordóra, 2030-ra pedig 78 millió hordóra. (A mi modellünk ehhez nagyon hasonló, csak annyiban tér el, hogy a még megnövelhető termelést - sparse capacity - nem becsli 7 millió hordóra, mint az IEA, így nem tartja annyira valószínűnek a 90 millió hordó/nap elérést 2010-re. A mi modellünk a jelenlegi fennsíkot mutatja 2011-ig, akkor pedig indul a lefele csúszás. Persze ebben tévedhetünk- ffek)

Sadad al-Huseini a szaúdi Aramco volt termelési és feltárási vezetője szerint 2-3 éven belül hiányok lépnek fel a kitermelés oldalon. Ennek okát a nagymezős projektek apadó számában és a növekvő kiürülési rátában látja.

Igénynövekedés

A résztvevők között egyetértés volt abban, hogy 2012 és 2015 között az olajtermelés elkezd esni. Mindazok, a kívülálló ellenzők, akik eddig olyan görbéket vetítettek a jövőbe, melyeken az igény töretlenül nő 120 millió hordóig is (itt egy ilyen ábra:)

Az igény növekedése az IEA szerint 2030-ig. Fedezet? Nos, arra mindig azt kaptuk válaszul: hát persze, hogy van...

kénytelenek elfogadni "valamit" a peak oil tematikából. Csak nem azt mondják, ami valószínűleg az iagzság, hogy nem tud már nőni a kitermelés, hanem azt, hogy nem kell annyi olaj, csökkent az igény (de akkor ugyan mi vitte fel azárat tavaly? Erre is van válasz: spekuláció.) Klassikus trükk változtatni a játékszabályokon, ha már a régi módon nem lehet nyerni...

Amint Chris Skrebowski rámutatott, az az érv, hogy tetőzött az igény, legföljebb az OECD országaira igaz. Kína és India vette át a húzóerő szerepét. Míg az OECD fogyasztás kb 1.5 millió horó/nap-pal csökkent 2007 óta, addig az OPEC-országok fogyasztása 800 ezer hordó/nap-pal, Indiáé 400 ezer hordóval nőtt, Kínáé ugyan az olimpia után kissé visszaesett, de most nagyon meredeken nő, csak 2009-ben kb. 1 millió hordóval nőtt.

Export

Az Export Land Modell szerint (mely azt tartalmazza, hogy a termelő ország maga idővel többet fogyaszt, hisz van neki, a mezői pedig ürülnek, így az export nagyon gyorsan csökken) 2032-re az első 4 exportáló ország már nem fog exportálni, mert annyit termel csak, ami saját fogyasztását fedezi.

Összefoglalva: a valószínű tetőzés tavaly volt (esetleg jövőre lesz egy fellendülés után), nincs valódi fogyasztásvisszaesés, az lajkor vége pedig kb 203-2050 közé tehető, amikor is elfogy a piacról.

"Az USA egy szétesőben levő birodalom, ütközési pályán Kínával"

Hetesi Zsolt — Wed, 21 Oct 2009 20:38:45 +0000

A cím Niall Ferguson professzor állítása, aki a Harvardon professzor és az Ascent of Money szerzője. A múltban bárki jósolta meg az USA végét, tévedett - jegyzi meg. De nézzünk szembe a tényel, 9 ezer milliárd dollár, és az államadósság felét már külföldről kezelik, nos ez nem az emelkedő fázis, az biztos.

A professzor szerint Kína nem partner, hanem egyre inkább rivális. A helyzet az 1900-as Angliára emlékeztet, ők sem vették észre, hogy felemelkedett egy rivális: Németország. A professzor a III. világháborút vetíti elénk. (Yahoo Finance)

Szintén a Yahoo Finance számol be néhány kijózanító párhuzamról 1929 és 2009 között. Mindkét válság idején derűlátás uralkodott a megelőző évben (1929 és 2007). Mindkét esetben időszakos javulást lehetett látni az első esés után - ma azonban a '29-30-at jellemző második hullám még visszavan, de a cikkben közölt adatok szerint nem kell sokat várni rá. Amikor elér a tőzsde kb. 50% javulást, utána jön a második. kör. (lásd az ábrát, kék a korábbi váslág tőzsdeindexe, piros a mostani; mindkét esetben be van rajzolva az emelkedés maximuma: 1929-ben 50%, most még csak 38,2%-nél tartunk)

Újabb USA-hírek

Hetesi Zsolt — Sat, 17 Oct 2009 15:05:44 +0000

A Bloomberg beszámol róla, hogy rekordot döntött az adóbevételek esése az Államokban. Már harmadik negyedéve esik a számérték, és most mélyebb, mint az elmúlt 50 évben bármikor: az adókból bejövő jövedelem 27.5%-al, a forgalmi adó 9.5%-al esett.

Az államok kormányzóinak nem nagyon voltak más lehetőségeik, mint kiadást csökkenteni és adót emelni. Az USA 49 államát érintette a jelenség, és 17 államot fenyeget komoly költségvetési hiány, sok helyen nangyobb a vártnál, Kalifornia pl. a csőd szélén áll, pedig ha a nemzetek rangsorában önállóan indulna, Schwarzenneger kormányzó állama lenne az 5. legnagyobb gazdaság a Földön...

A Rockefeller Intézet felmérése szerint bizonyos adatok terén 50 éves a mélypont, de az összesített 16.6%-os adóbevétel-csökkenés is rekord 1963 óta.

A Business Week arról ír, hogy a hagyományos piaci bölcsesség szerint (jaj Istenem, felejtsük már el, manapság már semmi sem hagyományos lassan - hzs) egy meggyengült valuta esetén eljön a pont, amikor újra erősödni kezdhet. A dollár 2002 óta folyton gyengül, a válság alatt látványosat, 15%-ot vesztett. Michael Moony elemző (Cavezon Capital, San Francisco) szerint egy gyengülési időszak az árfolyamátlag 20%-a alá nemigen megy, most meg már ott vagyunk.

Mégis, teszi fel a cikkíró a kérdést, mi van, ha mégis összedől a dollár? A gondolatkísérlet apropója: a tőzsdéről se hitték tavalyig, hogy ilyet is tud csinálni,mint tavaly ősszel, és lám.

Képzeljünk el 25% esést a dollár árfolyamában és mondujk 30-at a házpiacon. Ekkor megugrik a turizmus az USA-ba (katasztrófaturizmus?- hzs), és könnyebben tör be az amerikai termék a világpiacra, de ez az össze jó a dologban. A rossz: megugró infláció, csökkenő export, kereskedelmi háborúk, zavargások. A csökkenő export oka az, hogy a dollár értéktelenedése a hazai áru relatív olcsóságát szüli az USA-ban, kevesebb kell a kínai árukból.

Wall Street Journal: Az USA költségvetési hiánya negatív rekord, 1400 milliárd dollár, mely az amerikai GDP 10%-a.

Ha azonban beleszámoljuk a mentőcsomagra kidobott pénzt is, már 13.7%, lásd az ábrát

Ja és még valami! Vessünk csak egy pillantást az olajárra! 78 dollár....

Beszédes ábra

Hetesi Zsolt — Thu, 15 Oct 2009 22:21:35 +0000

Nem hisszük el még mindig ami az USA-ban történik? Ugyan volt miből veszíteni az életszínvonalnak, mégis ez az ábra megdöbbentő. A munkanélküliség növekedése felülmúlja az összes válságét a háború óta.

A dollár helyzete - friss hírek

Hetesi Zsolt — Tue, 13 Oct 2009 22:43:59 +0000

Gerald Celente 2012-ig tartó előrejelzéseit közli a World Net Daily.

Szerinte az a gazdasági "erősödés", ami a tavaly őszi bankcsődöket, biztosítótársasági csődöket és a kocsigyárakat érintő válság után történik, mesterséges jelenség, melyet "fantompénzekkel csináltak, amit a levegőből rántottak elő fedezet nélkül".

Celente a TrendsResearch.com című oldalán tette közzé legújabb előrejelzését, amely szerint a "nagyobb gazdasági válsággal" most fog szembesülni a világ, és ez "az amerikai birodalom" vége. Az élelemhiány csak egy lesz a sok tünet közül, és nem a legsúlyosabb.

S máris 2012-nél vagyunk, írja. Éhséglázadások, agrárfelkelések, diáklázadások, adók ellen tiltakozók, hajléktalan megmozdulások, kísértetvárosok és kísértet nagyáruházak, sztrájkok, ipari szabotázs, bandaháborúk, farkastörvény, terror - írja negyedéves jelentésében, ami honlapjukon megrendelhető.

A jelenlegi fellendülés, ami 10 ezer pontra felvitte a tőzsdeindexet (ami 14 ezer körül volt előtte), olyan reményeket kelthet, amik látszatremények csak. Nincs visszatérés valójában - mondja - csak látszat, és a piac márciusban már összeomlott. Ez a fedezetlen papírpénz hatása, ami most látszik. Ennek az arany emelkedő ára és a dollár iránti bizalomvesztés a mérője. (Az arany ára 750 dollár/unciáról 1064/unciára emelkedett egy év alatt, és töretlenül emelkedik 10 éve.)

Azt mondom olvasóinknak - írja - tegyenek meg minden lépést, amit ilyenkor kell, hiszen soha ennyi fedezet nélküli pénz még nem került ki a forgalomba, és ez nem mehet tovább következmény nélkül. A mostani karácsony már mutatni fogja a rideg valóságot.

Gerald Celente intézete 1980 óta 40 nagyobb világszintű és USA-beli történést jósolt meg előre, többek között a tavalyi bankcsődöket, az ázsiai pénzpiaci válságot, vagy a Szovjetunió bukását.

A Yahoo News arról ír, hogy kinek érdeke az orvtámadás a dollár ellen. Dacára annak- írja a cikk - hogy a dollár hosszú távú térvesztése az amerikai vezetés legrosszabb rémálmai közé tartozik, és igazán senki nem hinné, hogy épp most kezdődik; mégis úgy tűnik valóság. A cikk ugyan kitér arra, hogy a korábbi hír (miszerint arabok, kínaiak, oroszok állnak a háttérben) egy nem teljesen megbízható szakértőtől származik, ugyanakkor kétségtelen, hogy orosz és kínai hivatalos személyek is tettek olyan kijelentéseket nemrég, hogy keresik a dollárt kiváltó kereskedelmi pénzt.

A Time arról ír, hogy a világ egyre több nemzeti bankja úgymond ódzkodik a dollártól. A friss befektetések 63%-a euró és jen a 2009 júniusig tartó második negyedévben. Márpedig a gyengülő érdeklődés rossz hír Amerikának. Ugyanerről számol be a Bloomberg is.

Arany és dollár

Hetesi Zsolt — Sun, 11 Oct 2009 22:53:05 +0000

Nemrég számoltunk be arról, hogy a Telegraph a dollár végéről írt, a kedélyek egyre csak fokozódnak. A Market Watch szerint az évtized vége előtt legalább 2000 $-t fog érni az arany egy unciája. A lapnak nyilatkozó híres befektető Jim Roger mindezeket egy New York-i, a témával foglalkozó konferencián mondta el. Szerinte a dollár gyengülése elleni védekezés jelenik meg az arany árának növekedésében. A dollár gyengüléséért pedig a felelőtlenül felvett kölcsönöket okolta, melyekkel "Washington úgy látszik, nem törődik." A befektető ráadásul arra figyelmeztet, hogy különféle nyersanyagok piacán alig volt új kapacitás rendszerbeállítása az elmúlt 30 évben, így hiányok várhatók; érdemes a pénz egy részét nyersanyagok részvényeibe tenni. Utalt az olajra, mely a februári 35 dolláros mélypontról 8 hónap alatt 75 $-ig jött fel.

A UK Guardian cikke szerint az Independent az aranyról, mint a dollár időszaki helyettesítőjéről írt. A World News oldala összefoglalja a témába vágó cikkeket.

Gerald Celente egy vele készült februári interjúban gazdasági összeomlást jósolt 2009-re, továbbá olyan zavargásokat, melyből forradalom is kinőhet és kialakulhat egy harmadik erő az USA két pártja mellé.

We’re going to see the economic collapse the likes of which the world has never seen before. It’s not only in the United States; it’s going global.

I’m not exaggerating, the facts are there. I have a saying: when people lose everything and they have nothing to lose, they lose it. You’re going to see people saying, off with their heads. There’s going to be another revolution in this country.

Más interjúban ugyanezek jelennek meg, illetve a dollár alkonya még 2009 vége előtt.

A dollár ideje leáldozóban

Hetesi Zsolt — Fri, 09 Oct 2009 20:25:06 +0000

A Telegraph internetes változata egyenesen arról beszél már, hogy a nemrég hírül adott "támadás a dollár ellen" - nos, történelmi jelentőségű. Kína úgy döntött, hogy véget vet a dollár túlértékelt szerepének, mert sajét pénzét, a jüant kívánja megméretni a piacon.

Michael Power az Investec Asset Management munkatársa szerint még fel sem fogtuk a dolog történelmi nagyságát és jelentőségét. A dolgok azért alakultak így, mert Kína, a latin-amerikai országok, Japán, Oroszország és Franciaország többé nem fizet dollárral az olajért. Maga a gond forrása persze nem ez, mert fizethetnének épp forintban is, vagy velencei dukátban, bármiben, a kiegyenlítés megtörténne. A gond ott van, hogy ezek az országok innentől fogva mást választottak plusz bevételeik befektetésének forrásul, nem az amerikai kincstárat, nem amerikai kötvényeket, értékpapírokat.

A dollár egyébként sem áll valami fényesen. Euróban mérve az egy főre jutó GDP az USA-ban 25%-al csökkent 2000 óta (Wall Street Journal); ráadásul az USA költségvetési hiánya elérte az 1400 milliárd dollárt, ami a teljes gazdaság 9,9 %-a és 300%-a a 2008-as hiánynak. (Bloomberg)

A New York Times azonban arról ír, hogy Kuvait és az Egyesült Arab Emirátusok is arról tájékoztatott hivatalosan, hogy nem tervezik a dollár lecserélését. A cikk tartalmazza utalást az IMF jelentésére is, mely szerint 1995 ót a dollár részesülése a világgazdaságból idén a a legkisebb.

A makói gáz első próbafúrásai eredménytelenek

Hetesi Zsolt — Fri, 09 Oct 2009 11:01:56 +0000

Az Index számol be róla, hogy a makói mezőn végzett Földeák-I kút próbafúrásai kudarcnak bizonyultak a magas víztartalom és egyéb jelenlévő szennyezőanyagok (CO2 és kénhidrogének) miatt. Egyelőre reménykednek abban, hogy a későbbi fúrások más eredményt hoznak. Valószínű, hogy egy föld alatti víztározó réteget találtak el, és ennek megőrzése miatt hagyták abba ennél a kútnál a kitermelést. Az ilyen mélyre (>2 km) végzett fúrásnál a kút költsége 8-12 millió dollár, a 2010-ig terjedő időszakban 10 kutat terveznek fúrni, illetve a meglévő kutakat újra megynitni, és/vagy mélyíteni.

A teljes kitermelhető gázvagyon (ami nem egyenlő a teljes készlettel) 300-350 milliárd m3, évi 50 kút lefúrásával számolva 30 év alatt ennek kb. negyede-harmada hozható felszínre, azaz kb. 100 milliárd m3. A kitermelés költségeit vizsgálva ez kb. kétszer drágább a hagyományos gáznál (a kutak kerülnek 3-4-szer többe).

Hazánk éves gázfogyasztása 13 milliárd m3. (Forrás: EIA)

B terv 4.0. Mozgósítás a Föld megmetésére - egy amerikai könyv apropóján

Hetesi Zsolt — Fri, 09 Oct 2009 10:08:33 +0000

Lester R. Brown immár negyedi átiratával jelentkezik a Plan B. (B terv) című könyvnek. Az idő mindig sürgetőbb, a könyv által várt mozgósítás egyre késik.

Brown egyébként a WorldWatch Institute alapítója és az Earth Policy Institute elnöke, tehát neves kezdeményezésekkel kapcsolható össze. Könyve mégis, a helyes felismerések, a betegség tüneteinek helyes megállapítása ellenére is úgy tűnik, nem a megfelelő megoldást írja le - nem csoda, szerintem a tüneteket helyesen írja le, de a betegséget mégsem.

Az első 3 fejezet a helyzet ismertetése éghajlati, szennyezési, energiakimerülési szempontok alapján. A sok összegyűjtött tünet azonban nem vezeti el a szerzőt oda, ahova mások már eljutottak: mindez nem azért történik, mert nem voltunk elég hatékonyak, hanem azért, mert túl sokan túl sokat akartunk elvenni a bolygótól. A természetet leigáztuk, ahelyett, hogy együttműködtünk volna vele.

Épp ezért az utolsó 5 fejezet megoldásai sem lehetnek valódiak. Itt ugyanis az áll, hogy több műtrágyázás, kétszeri vetés ahol az éghajlat megengedi majd segít, hogy ehessen még több ember. Az energiáról pedig azt olvashatjuk, hogy 2020-ra az USA áramának 44 százaléka szélfarmokról jön majd. Geotermikus erőművek adnak 11%-ot. Napelemek a háztetőkön: 5%. 7% vízeenrgiából, a maradék 25 pedig atomenergiából, biomasszából és gázból. Így, ennyiben marad a dolog. Nincs több arról, hogy miből, milyen infrastruktúraátalakítás kell ehhez, a máshol említett villamos kocsikat ez elbírja-e, miből lesz rá pénz, stb.

Összességében a könyv bízik a technológia sikerében. Mintegy 110 milliárd dollár ráfordítást gondol elegendőnek évente a Föld helyreállítására.

Még mindig a növekedést, a többet, a bonyolultabbat kívánják tehát megoldásnak. Lesz ehhez még elég energiánk, gazdaságunk? Kétlem.

Forrás: The Oil Drum

Támadás a dollár ellen

Hetesi Zsolt — Wed, 07 Oct 2009 22:06:36 +0000

Az Arab-öböl menti országok, Franciaország, Kína és Oroszország titkos lépéseket tesznek azért, hogy az olajkeresreskedelem ne dollár- hanem egy új valutakosár alapon működjön, melyben japán jen, kínai jüan, euro, arany és egy egyelőre meg nem nevezett új (esetleg tervezett) pénz van. (The Independent)

A hírre máris eséssel reagált a dollár (Bloomberg), 0,6%-ot esett az euróval és a jennel szemben is, míg a két valuta egymáshoz képest nem változott.

Ráadásul ezen felbátorodva az ENSZ kedden egy új nemzetközi pénz bevezetését tartotta kívánatosnak, hogy "megtörjön a dollár hegemóniája". A nyilatkozó Sha Zukang gazdasági főtitkár-helyettes szerint ez jót tenne mind a világgazdaság rugalmasságának, mind az egyensúly gyorsabb kialakulásának.

Ember és természet

Hetesi Zsolt — Wed, 07 Oct 2009 21:30:03 +0000

A könyv harmadszor jelenik meg, szerzője mindig egy kicsit más szempontot emelt ki benne. Általános üzenete: az ember eddig mindig elárulta Teremtőjét és a természetből kiszakdva tönkretette azt.

A neolitikus "forradalom" a földművelést hozta magával, amikor a egykor nagy kiterjedésű erdőségek az Agrosz-hegységtől Spanyolországig eltűntek, és helyüket kopár, kietlen táj vette át. A nehézségek megoldása egy újabb szintre tevődött át, még nagyobb erőszakot tett az ember a természeten, bár látszólag megoldotta a bajt. Például Mezopotámiában a kimerült földet öntözni kezdte. De alig telt el ezer év, és a föld elszikesedett.

Sorolhatnánk a szerző példáit, melyek csak kiélesítik a kérdést: tudunk mi egyáltalán a természettel összhangban élni? A válsz igen. A Kárpát-medence lakói az ártéri gazdálkodással egy virágzó művelést folytattak, peidg ugyanekkor Nyugat-Európa már a tengeren halászott, mert a folyókból hiányzott a hal. Utazók a XIV. század Magyarországát a halak országaként jellemzik.

Egyszóval létezik jó példa, de a leckét meg kell tanulni. Utólszor is eláruljuk a Teremtőt és művét, vagy végre észhez térünk? Alapművet vehet kezébe az olvasó, mely a kiadónál 20% kedvezménnyel vásárolható meg.

Ember és természet - Molnár Géza, Kairosz, 2009. Megrendelés

Utolsó kísérlet

Hetesi Zsolt — Tue, 06 Oct 2009 17:41:51 +0000

Az Utolsó kísérlet rendszerszinteket, történelmet, energiatermelést, éghajlatváltozást, mezőgazdaságot, valamint a közeli jövő forgatókönyveit és a fenntarthatóság alapjait egyaránt vizsgálja. Mégsem tudományos a nyelvezete - noha szerzői tudományos kutatás keretében jutottak a benne foglaltakra.

Sikerét bizonyítja, hogy 3 kiadást ért meg.

Előkészületben van 4. bővített és átdolgozott kiadása. Vida Gábor biológus, az MTA tagja érettségi tananyaggá tenné közérthetősége és didaktikus jellege miatt.

A szerzőhármas könyve alapjaiban hozott újat a magyar nyelvű könyvek piacán.

Utolsó kísérlet - Végh László, Szám Dorottya, Hetesi Zsolt, Kairosz, 2008. három kiadás Megrendelés

Jeff Rubin, az olaj apostola és Matolcsy György

Hetesi Zsolt — Mon, 05 Oct 2009 11:27:29 +0000

Matolcsy György a következő könyvelemzést írta a Heti Válasz szeptember 3-i számában:

Miért az olajárrobbanás a válság igazi oka? Kik az olajkannibálok? Miért lesz hamarosan energiahiány? Hogyan ér véget a globalizáció? Jeff Rubin - a világ legkeresettebb energiaszakértője, aki 2000-ben egyedül jósolta meg, hogy jön az újabb olajárrobbanás - lebilincselően érdekes könyvet írt a globalizáció végéről. Az elmúlt négy évtized új világa a globalizáció világa, ami az olcsó kőolajon alapult, mert az alacsony szállítási költségek tették lehetővé a fejlett nyugati országok termelésének globális kihelyezését. A globalizációhoz elsősorban nem olcsó ázsiai, afrikai vagy latin-amerikai munkaerő kellett, nem csupán új hírközlés, hanem az olcsó olaj miatt alacsony közlekedési és szállítási költségek. De mi történik az olajjal?

2000 és 2008 között hétszeresére nőtt a kőolaj ára. Az Amerikából kiinduló válság igazi oka a kőolaj árának robbanása volt, az ingatlanpiaci és pénzügyi válság már csak ezt követte: 2008 augusztusában az amerikaiak 15 milliárd mérfölddel kevesebbet autóztak, mint egy évvel korábban, mert kétszeresére nőtt az üzemanyag ára. Már nem lehetett könnyen eladni a korábban hitelből vásárolt házat, bedőlt néhány adós, baj támadt az ingatlanpiacon - és jött a bankválság. Az évized elején a recesszió még 20 dollár/hordóra vitte vissza az árat, a mostani recesszió már csak 40 dollár/hordóra, és ma megint 70 dollár felett van. Adam Smith törvényének fittyet hányva a megugró ár nem törte le a fogyasztást, sőt, minél magasabb volt az ár, annál gyorsabban nőtt a fogyasztás.

Ennek oka már nem a nyugati világ, hanem maguk a kőolajtermelők: például a Közel-Kelet kőolajfogyasztása évi öt százalékkal nőtt az elmúlt 10 évben, a globális növekedés kétszeresével, miközben évi két százalékkal nő a népesség, tehát 1950 és 2008 között négyszeresére nőtt a belső fogyasztók száma. Közben Dubai sípályát adott át, a szaúdi olajból tengervizet sótalanítanak, mert a mezőgazdaság egyre több vizet igényel. Venezuela, Irán és a többi olajtermelő szintén kannibálként viselkedik: termelésének egyre nagyobb hányadát maga fogyasztja el, az alacsony ár melletti óriási pazarlással.

Közben kimerülnek a korábbi olajkutak, és egyre messzebb, egyre mélyebben és egyre nagyobb költséggel lehet csak kitermelni: az alaszkai olajhomok, a kelet-szibériai és sarki olaj, vagy a hurrikánok sújtotta mexikói-öbölbeli olaj kitermelési költsége 90 dollár alatt nem áll meg. Már a közeljövőben energiahiány lép fel a világban, a kőolaj hiánya néhány éven belül 200 dollárra viszi fel az árat, és ez véget vet a globalizációnak.

A globális kereslet közben megállíthatatlanul nő: Kína, India és az olajtermelők egyre több kőolajat kérnek, terjed a motorizáció, egyre több villamos energiára van szükség: ehhez kell a kőolaj. A villamos autó - 1890-ben már a kornak megfelelő fejlesztési szinten állt, majd győzött az olajlobbi Amerikában -, a napelem és napkollektor, de még a cukornádból nyert üzemanyag is ígéretesek, de nem képesek kiváltani a mai kőolaj-felhasználás zömét. Energiahiány és árrobbanás lesz, ami visszavisz minket a globalizáció előtti világba. Milyen lesz az új világ utáni régi világ?

A globalizáció helyére a helyi gazdaság lép: a helyben és közelben termelt élelmiszer, a közeli kirándulóhely, a helyi energia - bio-, geotermikus, vízi és napenergia -, a tömegközlekedés, a villamosított vasút és persze a kerékpár. Felértékelődik a helyi közösség, mert sokat tudunk adni egymásnak, helyben. Az olcsó energiára épülő globalizáció helyére a helyi és a regionális gazdaságok lépnek: Amerika, Ázsia és Európa inkább belül, mint globálisan fűződik egybe. Az olcsó repülésre épülő globális turizmus megtörik, de fellendül majd a repülés nélkül elérhető vendéglátás.

Magyarországnak is döntően az európai integrációra, vízre, mezőgazdaságra, családra és közösségekre kell építenie jövőjét, nem fosszilis energiára.

Az időgép már elindult: vissza a múltba.

Ébredő magyar politikusok: Vona Gábor

Hetesi Zsolt — Fri, 02 Oct 2009 07:30:55 +0000

Két írás, két egyaránt jobboldalon elkötelezett embertől. Valami halvány remény mégis van? I. Vona Gábor, a Barikád internetes újságban írja: "Rend, Jólét, Ébredés. Ezzel a hármas jelszóval indítok heti rendszerességgel cikksorozatot, de nem a magam szórakoztatására, hanem hogy vitára ingereljek, hogy problémákra világítsak rá, hogy megoldásokat keressek, és hogy kiutat találjak. Hiszem, hogy Magyarországra szebb jövő várhat. Hiszem, hogy többre vagyunk képesek, és többet érdemelünk a jelenleginél. Hiszem, hogy semmi másra nincs szükség, mint hitre, erőre és akaratra. Jóistenbe és nemzetbe vetett hitre, a magunk erejére és tenni akarásra. Most útjára bocsátandó írásaimmal bizonyítani kívánom, hogy a magyarság számára nem vágyálom a rend, a jólét és az ébredés. Sőt, csupán a kezünket kell kinyújtanunk érte. Első lépésként egymás felé."

35. rész: Ökoszociális nemzetgazdaság

A történelem eszmék és az azokhoz kapcsolódó társadalmi és gazdasági berendezkedések folytonos változása. Az társadalomtudósok között vita tárgya, hogy mi hajtja előre a folyamatokat: az eszme alakítja a társadalmat vagy a gazdaság az eszmét, stb. Én ugyan „eszmepárti” vagyok, de ebben a kérdésben sem vagyok szektás, azt hiszem, hogy az emberi kultúra annál jóval komplexebb, mint hogy egy-egy folyamatábrával modellezhető legyen. Egy biztos, nekünk, akik most élünk ezen a bolygón, egy történelmi korszak végén kell helytállnunk. A globális kapitalizmusnak vége, ahogy az ahhoz kapcsolódó (neo)liberális piacgazdaságnak, a fogyasztói társadalomnak, a multinacionális tőke világuralmának és ezzel a liberális demokráciának is. Hogy merrefelé tart majd a világ, még a jövő kérdése. Lehet, hogy az a gigantikus tőkekoncentráció, amely mohóságával saját lufiját pukkasztotta ki, valamilyen átalakuló trükk segítségével átmenti hatalmát, lehet, hogy a rendszer sikeresen korrigálja magát, de az is elképzelhető (sőt, jelenleg a legvalószínűbb), hogy az emberi létezés továbbrohan a szakadék felé, addig, amíg abba alá nem zuhan, örökre.

A multinacionális tőke szabad mozgására – pontosabban szabadrablására – épülő globális kapitalizmusnak valóban megkongatták a vészharangját. A gazdasági fejlődés ilyen erőltetett menetére az emberiség és a glóbusz nem képes tovább. Nem beszélve arról, hogy ez a nagy globális felfutás ugyan valóban komoly gazdasági adatokat produkált, de annak haszonélvezője szinte kizárólag a nemzetközi pénzügyi szektor volt, miközben az emberek fizikailag és lelkileg is megnyomorodtak, a társadalmi szakadék a világban tovább nőtt, bolygónk pedig egyre sűrűbben és egyre vészjóslóbban ad immunválaszokat az emberiség újabb „bábeli lázadására”. A világpolitika eddigi válaszai kétfélék voltak: vagy a struccpolitika – nálunk Pató Pál úrról nevezte el Petőfi – vagy pedig a látszatdöbbenet, vagyis hangzatos, csinnadrattás konferenciák a világ elkeserítő helyzetéről, amelyet rendre egy hatalmas zabálás követett valamelyik multinacionális lánc luxushoteljében. A résztvevők diadalmasan jelentették be a fenntartható fejlődés koncepcióját, de egyrészről arra nem tudtak válaszolni, hogy ki fogja majd a multinacionális tőkét megregulázni, azt meg nem merték bevallani, hogy a világ jelenlegi helyzetében inkább fenntartható csökkenésre kell berendezkednünk.

Persze felmerülhet a kérdés: mi magyarok, miért is foglalkozunk a világ bajával, amikor van nekünk éppen elég saját? A válasz nagyon egyszerű: azért, mert a világ baja a mi bajunk is, sőt, a világ baja leginkább rajtunk fog lecsapódni, ha nem teszünk meg – akár elsőként a világon – megfelelő óvintézkedéseket. A kiindulási alap már többször elhangzott: a globális kapitalizmusnak vége. Ehelyett a lokalizmus időszaka vár ránk, vagyis a helyi, önfenntartó gazdaságok és társadalmak, illetve azok hálózataira épülő nagyobb, szerves egységek ideje. A jövőben az élelmiszertermelés, az értékesítés, a közbiztonság, az energiaellátás és más területek szervezésében egyre több feladat hárul majd a lokalitásokra. Globalizmus helyett lokalizmus, de mi legyen a liberális piacgazdaság helyett?

A liberális piacgazdaság és a globális kapitalizmus ikertestvérek, egymást feltételezik. Ha az egyiknek vége, a másik is értelmetlenné válik. A szabad versenyre – vagyis az erősek, a nagytőkések erőfölényének korlátozhatatlanságára – épülő gazdasági rend a szemünk láttára mondott csődöt, hiszen szétzilálta a társadalom mélyszöveteit, de helyettük nem adott semmit, csupán lehetőséget, hogy az emberek feláldozzák magukat a multinacionális tőke oltárán. A bátortalan és a globalizmussal kollaboráló európai és hazai polgári politika szerint a liberális piacgazdaság helyett vissza kell térnünk a szociális piacgazdasághoz. A gondolat szép és andalító, körülbelül olyan, mint azt mondani a francia forradalom után, hogy térjünk vissza a lovagkorba. Romantikus, de hatalmas baromság. A szociális piacgazdaság nem más, mint a liberális piacgazdaság plasztikai sebészettel megszépített változata, amely ugyan ideig-óráig szépen mutat, de csupán a felszín más, a mélyréteg ugyanaz. Csak idő kérdése, hogy lentről a szenny mikor csúfítja el újra a felszínt. Aki ma szociális piacgazdaságról beszél, azt mondja: fogalmam sincs, mit kellene tenni, úgyhogy menjünk vissza a múltba.

Ma ökoszociális nemzetgazdaságra van szükség. A szó talán nehézkes, talán idővel találunk jobbat, de itt és most a lényeg a lényeg. A multinacionális tőke extraprofitéhségét nem lehet már kielégíteni, a manapság hangoztatott fenntartható fejlődés csupán délibáb. Az erőforrások fokozatos kimerülésével jobb, hogy ha a fenntartható csökkenéshez kezdünk hozzászokni, amely azt jelenti, hogy a gazdaság szabadrablását megfékezzük, és visszatérünk az emberek a gazdaságért elvtől a gazdaság az emberekért elvhez. A gazdaságot az emberhez méltó környezet (öko), az emberhez méltó élet (szociális) és a magyarság (nemzet) érdekében korlátok alá kell vetni. Ezt jelenti az ökoszociális nemzetgazdaság.

Öko, mert a gazdaság mohósága tönkretette a környezetet. Itt nem csupán olyan hagyományosan zöldnek mondott politikai és társadalmi megfontolásokra gondolok, mint környezettudatos életforma, takarékos energiafelhasználás vagy megújuló energiaforrások, hanem a tájvédelemre, a vidékmentésre, a kisebb, élhető emberi közösségeknek, a falvak felvirágoztatására. Szociális, mert a politika és a gazdaság célja nem önmaga, hanem az ember. Itt sem csupán tisztességes bérekről van szó, hanem az élhető élet megteremtésének biztosításáról. A globális kapitalizmus ugyanis olyan ütemben használta fel humán forrását, az embert, hogy annak szellemi-lelki-fizikai regenerálódására sem hagyott módot, a futószalagok szétverték a családokat, a kisebb és nagyobb közösségeket. Az alapvető, egyetemes emberi értékeknek és a minőségi szemléletnek kell visszaadni az őt megillető helyet. Nemzetgazdaság, mert a legnagyobb természetes közösség, amely történelmi fejlődéssel bír, és amely ezáltal egységként kezelhető társadalmi, kulturális és jelen esetben gazdasági szinten is, az a nemzet. Ez sem annyit jelent csupán, hogy a multinacionális cégekkel és a nagy nemzetközi folyamatokkal szemben védjük és segítjük a hazai munkavállalót, vállalkozót és termelőt, hanem azt is, hogy az állam aktívan beavatkozik a nemzet érdekében a gazdasági folyamatokba, a nyersanyagkincset, a stratégiai ágazatokat, a gazdasági irányítást nemzeti kézben tartva, vagy ha kell, abba visszajuttatva.

Az ökoszociális nemzetgazdaság elsőre grandiózus, talán egyesek számára megvalósíthatatlannak tűnő vállalkozásnak tűnik. Én optimista vagyok, hiszen az emberből az életéért való küzdelem extrateljesítményt képes kihozni. Ez igaz emberek közösségére, egy nemzetre is. Magunk, szeretteink és utódaink életéért kell küzdenünk. A kiárusító politikának helye, a csak szavakban bátor, de tettekben gyáva politikának meg értelme nincs többé. Kell, hogy legyen jobbik…

(A szerző a Jobbik elnöke)

Jobb lenne egy mentőcsónakba szállni inkább....

Hetesi Zsolt — Thu, 01 Oct 2009 12:10:36 +0000

GONDOLATOK A „ZÖLD NEW DEAL”-RŐL

Érdeklődve figyelem a készülődést, és főleg azokat a nyilatkozatokat olvasom figyelemmel, melyek kutatócsoportunk fő irányvonalát képezik: hagyományos energiák kifogyása, a növekedés határai, az emberiség előtt álló szűk keresztmetszet.

Hiedelmek a piacon

Olvasva a sok önjelölt szakértő és politikus írásait, nem hagy nyugodni egy gondolat. Két éve, amikor először írtunk közleményeket az olajtermelés tetőzéséről, mely óriási baj egy növekedésre épült gazdaságban – hisz annak végét jelenti – finom kifejezéssel élve is őrültnek néztek bennünket. Aztán 2008 őszén elkezdődött a most is tartó gazdasági válság, ami csak azokat lepte meg, akik homlokegyenest másképp gondolták, mint mi. Most már kevesebb a fejcsóváló, de még mindig nem tartunk ott, hogy komolyan vennék a figyelmeztetéseket. Ott tartunk, hogy zöld gazdaság létrehozásától remélik a szakértők az orvosságot. Tehát még mindig gazdasági növekedésről beszélnek. Pedig jó lenne ha tudnák: a további káros növekedés halálos ítélet. Ez nyugtalanít, mert látom, hogy nem tudják.

A növekedés határai

1973 óta forognak tudományos körökben a Növekedés határai című kutatás eredményei és az azonos című könyv. Dacára minden ellenkező híresztelésnek, az akkori előrejelzések tökéletesen pontosak voltak. A 21. század első harmada összeomlást hoz az emberiségnek. Elfogy a könnyen elérhető energia, elpiszkolódik a Föld, visszafordíthatatlanná válik az éghajlat változása, elfogynak a nyersanyagok, elfogy az élelem, gyorsan csökken a népesség. A több mint 30 éve megalkotott modellek közül a legfelelőtlenebbet követjük az adatok alapján, azt, amelyben nem teszünk semmit a várható veszélyek ellen.1

1988-ban jelent meg az Olaj után című könyv Amerikában. Abban a szerzők közzétették számításikat, miszerint a cselekvés 20 évvel kell, hogy megelőzze az olajkitermelés tetőzését. Ez nem meglepő. Amíg nő az olajkitermelés, az olajra épült gazdaság képes ugyanezt tenni. Amikor azonban elkezd csökkenni, vagy csak stagnálni a termelés, máris baj van. Nőnek az árak (2005 és 2008 között az olaj ára megötszöröződött), az élet egyes területein egyre nehezebb a megélhetés. Így történt ez az Egyesült Államok kertvárosaiban az egyre magasabb gáz és benzinárak miatt – egyre kevesebb jutott a hiteltörlesztésre, és egyre kevesebben költöztek ide. Elkezdtek csökkenni a lakásárak, kitört a hitelválság. Az olajár rosszul érintette a repülő- és autógyártó ipart is. A vége egy jól összeérett banki válság lett. Következmény: csökkent az igény az olajra, de a hitelek csődjei miatt a befektetések is csökkentek az olajpiac minden területén. Újra alacsony az olajár, de ez komoly veszéllyel jár: elaltat. Az olajár lassacskán ismét kúszik fölfele, jelezve, hogy az igények Kína és India részéről tovább nőnek, meg aztán az OECD-országok is csak kimásznak a válságból egyszer. Azaz rövid időre még fellendülhet kicsit a gazdaság. De menjünk csak tovább. Az alacsony ár miatt sok nem hagyományos területen elmaradtak a befektetések (mélytengeri olajmezők, olajpala, stb.), a hagyományos mezők többsége meg már túl van termelési csúcsán. Valószínű, hogy e két hatás (ismét indul a fogyasztás növekedése, elmaradó olajtermelési befektetések) együtt egy második olajárrobbanást hoz. Az pedig megint gazdasági válságot, mely véget vethet az alig éledő fellendülésnek.

100 dolláros olajár alatt nem éri meg az új olajmezőket kitermelni; 100 dollár fölötti ár pedig válsághoz vezet. Matt. Világos, hogy egy újabb növekvő gazdasági környezet csak sietteti ezt. Még akkor is, ha zöld beruházásokra épül.

Hiszen az Olaj után szerzői szerint 20 évvel máris elkéstek a zöld beruházások, másrészt egyszerűen lehetetlen 4 évente kb. 10 millió hordó/nap olaj kiesését zöld energiával pótolni. Az új energiaforrások gyártása, megfelelő számra növelése ugyanis éppúgy hagyományos energiával megy, mint bármi más. A zöld energiák részaránya évtizedek óta 4-5% és nem tud nőni.

Atomenergia jövője

Az atomenergia iránti vágyakozás pedig ábránd. A Föld atomerőművei évente 67 ezer tonna uránt használnak, a bányászat jelenleg 45 ezer tonnát ad, a többi régebbi tartalékokból és leszerelt bombákból való. Egy német fizikus friss elemzése2 valamint a Bloomberg gazdasági weboldal cikke is rámutat: pár éven belül uránhiány várható, nem pedig erőműépítési hullám.

Magyarország valós adottságai

Magyarország adottságaihoz is érdemes hozzátenni néhány adatot. Az energetikai megtérülés miatt nem vagyunk igazi földhő-nagyhatalom. Elemzések szerint hazánk mintegy 50-100 MW villamos kapacitást képes középtávon kinyerni a földhőből, míg Paks közel 2000 MW teljesítményű. A másik sokat emlegetett terület a biomassza hasznosítása: állítólag itt óriási tartalékok vannak. Nos, ha úgy akarjuk ezeket a forrásokat (erdészeti nyesedék, mezőgazdasági hulladék), hogy a jövő nemzedéknek is jusson élelem, erdő, és még biomassza is, akkor az ország igényeinek összesen 20-25%-át lehet innen venni.

A hiedelmekkel ellentétben, nem a technológia hanem a növekedés vége kényszerít váltásra, teljes megoldások nem állnak rendelkezésre. A süllyedő hajón nincs elég mentőcsónak, és a tengeren már nem lehet többet rászerelni.

1 A Comparison of The Limits to Growth with Thirty Years of Reality (Turner, 2008)

2http://europe.theoildrum.com/node/5631

Olajos videók

Hetesi Zsolt — Thu, 01 Oct 2009 08:34:51 +0000

How will you ride the slide?

Peak Oil: visually explained

Az ár alakulása, Marshall-görbe

Hírelemzés, szeptember végén...

Hetesi Zsolt — Wed, 30 Sep 2009 19:12:42 +0000

A New York Post cikke arról számol be, hogy 52,2% a munkanélküliek aránya a 16 és 24 év közötti korosztályban az USA-ban. Nem csoda, hogy a cikk címe: a holtvágány kölykök....

A kormány szakértője a legnagyobb bajnak azt látja, hogy nem segítik a kisvállalkozásokat, amelyek a munkahelyek 70%-át adják. Obama arca nem véletlenül gondterhelt.

Amint korábban már jeleztük: Európa sem állt messze a leolvadástól 2008 őszén. A Seeking Alfa cikke épp erről ír. Az angol bankok órákra álltak csak a csődtől.

Találtunk egy érdekes ábrát, az Északi-tenger még kitermelhető olajtartalékairól, meg is osztjuk. Látszik a sokszor idézett törvény: a csúcs után, mág ha vannak is másodlagos felfedezések, második nagyobb csúcs szinte sosem.

A világ helyzete, éghajlat, erőforrások, gazdaság. Az első elemzés bővítése

Hetesi Zsolt — Wed, 30 Sep 2009 09:15:42 +0000

Bevezető

Amíg a múlt század az egyre növekvő fogyasztás, bővülő lehetőségek ideje volt az egész emberiség számára, a most zajló század a fokozatos, vagy viharos leépülések százada lesz. Az elkövetkező 10 év meg fogja mutatni, hogy az olcsó erőforrások hogyan tűnnek el, és hogy mit fog ez jelenteni a világ és a mi számunkra. Változás és változtatás nélkül élve a mai társadalom és annak minden jelenlegi tudása, képessége és vívmánya jórészt semmivé lesz, lakóival együtt.

Alaptétel: A növekvő népesség és/vagy fogyasztás növekvő erőforrás-felhasználást kíván, mely gerjeszti a népességnövekedést. Ebben a visszacsatolásban áll a lényeg. A felhasználás és a népesség is nő, ugyanakkor a bolygó véges, ráadásul két súlyos nehézség (ebből következően) most egyszerre lép fel.

Az első ilyen nehézség a bolygó éghajlatának nyilvánvaló változása. Önmagában ez is elég lenne ahhoz, hogy aggodalommal szemléljük jövőnket, még inkább gyermekeink jövőjét, de további gond az erőforrásválság. A koronát a folyton növekvő gazdaság felfogása és emberi természetünk teszi fel erre: akadályozva a váltás lehetőségét. Az energiafogyasztás növekedését nagyjából 2000 óta nem tudta kielégíteni a Föld kincseinek zabolátlan megcsapolása sem: néhány év lappangás után eljött a mai gazdaság legnagyobb válsága. Merre tovább?

Ahogyan a történelmi ismereteink gyarapodtak, felismerhettük, mennyire gyakori a történelem során a virágzó társadalmak hanyatlása, pusztulása. Bár számos esetben az embertől független éghajlati vagy környezeti változások is álltak az összeomlások mögött, az esetek többségében a hanyatlás oka elsősorban az, hogy az ember kellően át nem gondolt, ki nem kísérletezett módon viszonyult környezetéhez. Felélte annak erő- és nyersanyagforrásait, nem hagyva őket megújulni, elsorvasztotta azokat. Tekintsük át egy történelmi példát, közülük az egyik legtöbbet idézett a Húsvét-sziget társadalmának pusztulása.

A Húsvét-sziget

A Húsvét-sziget területe durván 160 négyzetkilométernyi, minden más lakható szárazföldtől hatalmas távolságra fekszik. Éghajlata meleg égövi, valaha termékeny talaja ma már sovány. Kopár a sziget, csak a tengerparton sorakozó hatalmas kőszobrok hívják fel magukra a figyelmet. Alig kétezer tengődő őslakost találtak a felfedezők 1722 húsvétján a kietlen, puszta szigeten. Nem láttak ott egyetlen fát, de még egyetlen három méternél magasabbra növő bokrot sem, a növényzet fűfélékből, sásból és páfrányokból állt és áll ma is. Hasonlóan szegényes az állatvilág is. Egyetlen őshonos szárazföldi állat sem lelhető a rovarokon kívül, nincsenek sem denevérek, sem szárazföldi madarak, sem csigák vagy gyíkok. Egyedüli háziállat a tyúk. Alig egy évtizede az alapos régészeti feltárások feltárták, milyen volt a sziget valaha és a leletekből megismerhettük pusztulásának megdöbbentő történetét.

Valóságos édenkert volt egykor a Húsvét-sziget, meleg égövi, elsősorban óriáspálmákból álló őserdővel, annak igen gazdag növény és állatvilágával. Mivel a szigeten nem éltek ragadozók, háborítatlan fészkelőhelye volt a tengeri madaraknak. Lakói, a csendes-óceáni térséget benépesítő polinéziai hajósok, 800-1100 körül érkeztek a szigetre. Jól boldogultak, eleinte a sziget adottságaihoz alkalmazkodva éltek. Fő táplálékuk a hal volt. Mivel a parti vizekben nagyon kevés a hal, kint a nyílt tengeren halásztak. További eledelül a szigeten élő madarak, az ott termő gyümölcsök, valamint a magukkal hozott polinéziai termények és a tyúk szolgált. Eleinte a fa főleg a fatörzsből kivájt csónakok készítéséhez, épületfának és tűzifának kellett. Terményeiket a pálmafák közötti területeken nevelték, a pálmák védték a talajt a pusztulástól, óvták a kiszáradástól és fenntartották a termékenységét.

Nagyon műveltek voltak a szigetlakók. Virágzásának korszakában a gazdag és termékeny szigeten hétezer, egyes becslések szerint húszezer ember élhetett. Nem egyik napról a másikra következett be a pusztulás ami nagyrészt a szoborállítások következménye volt. Óriási szobraikat az ősök tiszteletére emelték, a szertartásaik ezeknél folytak. Tűzhányói kőzetekből kőszerszámokkal faragták őket. 10-20 méter magasak is vannak közöttük, a legnagyobb 270 tonna tömegű. Ezeket a kőbányától a tengerpartig sokszor csaknem tíz kilométer távolságra kellett szállítaniuk. Pálmafák törzsein görgetve, kötelekkel húzták őket, az őslakók elmondása szerint végzett vontatáshoz 70 felnőtt összehangolt munkájára volt szükség. Köteleket egy, a szigeten őshonos fa rostjaiból csináltak. Nagyjából 900 szobrot készítettek, ezek közül négyszázat már nem tudtak felállítani. Ott hagyták őket a kőbányákban, vagy szállításuk maradt abba.

1200-1600 között készült a kőszobrok többsége, az utolsót a szájhagyomány szerint 1680-ban faragták ki. 1280 körül kezdték a görgetéshez használt pálmák nagybani irtását. Kiszedték a fák tövét is és a maradékokat felégették. 1450 tájt az egyébként kétezer évig is elélő óriás pálmafajta végleg eltűnt és 1650-re valamennyi fás szárú növény kiveszett a szigetről. Főképpen a vontatáskor útjukba eső terület letarolásával pusztíthatták el az őserdőt. Ezután fa hiányában száraz sással, fűvel főztek és nem tudtak többé csónakokat készíteni. Ettől fogva az étrendből hiányoztak a nyílt tengeren fogott halak és delfinek, amelyek addig a fő fehérjeforrások voltak. Kiveszett az összes őshonos szárazföldi madár, eltűnt a tengeri szárnyasok jó része is.

Ezután földművelésből éltek. Húsnak ott volt a szigetlakók által hozott tyúk. Ám az erdők irtása miatt a hőség, szárazság, eső, szél gyorsan pusztította a talajt, évi 3 méternyi sávban tűnt el az emelkedőkről. Védekezésként a szigetlakók a sziget területének a felére úgy egymilliárd, átlag kétkilós követ hordtak. Ezzel lassították a talaj eltűnését, mert az nem száradt ki annyira, védte a széltől, esőtől és a hőmérsékleti ingadozásoktól. De a föld egyre soványabban termett. Éhínség kezdődött. Kőből erődített, úgy 2 méter magas falú tyúkólakat kezdtek építeni, miközben ők maguk ezeknél kisebb faházakban laktak. Lándzsákat készítettek. Lázadások törtek ki, elsöpörték a vezető rétegeket, törzsfőket és papságot. Felbomlott a rend, a nagycsaládok egymásnak estek, tombolt az erőszak. Sokan barlangokba költöztek, melyeket jobban védhettek. Éhségükben megettek mindent, amit lehetett. Ráfanyalodtak az általuk behurcolt patkányokra is, majd elterjedt az emberevés. (Diamond: Összeomlás, Typotex, 2008)

Vannak szigetek, ahol szintén emberevéssel végezték, de néhány hasonló szigeten édeni körülményeket találtak a felfedezők. Nem szükségszerű, hogy egy emberi közösség elpusztítsa önmagát. Mai szóhasználattal élve a Húsvét-sziget társadalma jóval fejlettebb volt, mint más, a természettel összhangban élő szigetlakó társadalom. Magasabb szintű volt a munkamegosztás, az emberek jóval többet dolgoztak, mint egy ma fejletlennek nevezett szigeten. Míg ott csak magának és családjának halászott valaki, addig a húsvét-szigeti halásznak fogni kellett a kőfejtőknek, kőfaragóknak, kötélverőknek, vontatóknak, a szoborállítóknak és a vezetőknek is. Így a társadalmi össztermék, a GDP is sokszorosa volt annak, mint a természetnek megfelelően élő társadalmaké. Bizony ezért nem jó annyit dolgozni. Látjuk, a Húsvét-szigeten emberevésig vezetett a sok-sok munka, a nagyszerű szervezettség, a gazdasági növekedés, a magas GDP. Legyünk nagyon óvatosak azzal, amit ma a társadalom fejlettségének, gazdasági növekedésnek és teljesítményének neveznek.

Éghajlatváltozás tények és jövőbeli helyzet

Az ipari forradalom és a társadalom gyors változása miatt a légköri üvegházgázok gyorsuló mértékben növekvő részarányt képviselnek, az emberi tevékenység 40%-al emelte meg a szén-dioxid szintet. Nagyon valószínű, hogy a Föld átlaghőmérséklete 0.6 C°-ot emelkedett az ipari tevékenység előtti időhöz képest az emberi tevékenység következtében. A Föld elmúlt 400 ezer éves történetéből megbízható adatok állnak rendelkezésünkre, miszerint a földi átlaghőmérséklet és a légkör szén-dioxid szintje együtt változott, periodikus jégkorszakokat és jégmentes időszakokat képezve. E két adatsor tehát együtt változott, azaz a változást valószínűleg ugyanazon külső hatás, a Föld Nap körüli pályájának többféle változása okozta. Napjainkban az emberi tevékenység ezt az egyensúlyt felborította, ugyanis maga is szén-dioxid kibocsátó lett. A szén-dioxid szintje elérte a 380 milliomodrészt, ami 40%-al haladja meg az ipar előtti szintet. A hőmérséklet, elmozdulva az egyensúlyból, kb. 4 fokot emelkedik majd, ha követi a CO2 görbét.

Előrejelzések szerint, ha a jelenlegi ütemű CO2-kibocsátás folytatódik (és növekszik), akkor 2050-re a Föld átlaghőmérséklete 2-5 C°-al növekedhet meg. Ennek a következő súlyos következményei lehetnek:

A fajok egy része már kipusztult az emberi hatások miatt, most ez gyorsulni fog. Az emberiség túléléséhez 23 nagy élőrendszer működése szükséges, ezekből 15 jelentősen sérült, többségük visszavonhatatlanul, állapítja meg a Millenium Ecosystem Assesment 2007-es jelentése.
Az átlaghőmérséklet növekedtével a század első negyedének végére elolvad az Északi-sark jege. Ennek következtében a Golf-áramlat előterében felhígul a só sűrűsége, ez pedig magával hozza az áramlat lelassulását. Nyugat-Európa átlaghőmérséklete 4-5 C°-al fog csökkenni, a legrosszabb következmények a világtengerek mentén fekvő országokra várnak (az atlanti éghajlat szinte eltűnik és a helyét a belső, kemény szárazföldi éghajlat veszi át[1]). A grönlandi jég elolvadása (kb. 2050-re) megemeli a tengerszintet néhány méterrel.
A hőmérséklet növekedésével a világtenger is melegszik, és CO2-megkötő képessége ezzel csökken, tovább gyorsítva a felmelegedést.[2]
Továbbá a melegedés miatt összeomlik az Amazonas-medence őserdei élővilága, tovább emelve a CO2-szintet.
Felolvad az összefüggő jégtakaró a föld alatt Szibériában.[3] Az ott található jég 13%-ban metánt tartalmaz; összesen 450 milliárd tonna metán jut a légkörbe, ami rövid távon annak felel meg, mintha 23-szor annyi CO2 jutna ki. Ha a folyamat gyorsabb lesz, mint a metán 17 éves légköri lebomlási időtartama, akkor a következmények nagyon súlyosak lehetnek.
A nagyvárosok egy részének vízhálózatára jelenleg is csapást jelent a fölmelegedés.

A folyamatos aszályok következtében a Föld gabonatartalékai az 1986-os 100 napról mára 40-50 napra zsugorodtak.[4]

Utalásképpen kitérünk arra is, hogy az éghajlatkutatók egy része nem számol az erőforrásválság okozta energiafogyasztás-csökkenéssel, mely miatt 2020 körül elkezd csökkenni a CO2-szint a légkörben, ezzel a legsúlyosabb következmények kierülhetőek. Azonban a 200 éves növekedés hatása nem tűnik majd el ilyen gyorsan, a következményeket tehát komolyan kell venni.

Erőforrás-válság

Óriási teljesítményeink annak köszönhetőek, hogy rendkívül olcsón tudunk erőforrásokat rendszerbe állítani azért, hogy bármit gyártsunk, mozgassunk, vagy hogy kényelmesebben éljünk. De ennek ára van. Az USA éves fogyasztása erőforrásokból 3-szor több, mint amit a területén élő növényzet összesen megköt.

Az 1980-as évektől kezdve mind több kutató foglalkozott a készletek kimerülésének gondolatával, ezt nevezik olajhozam-csúcs elméletnek (peak oil theory). A dolog lényege a következő. A Földön a lélekszám növekszik, és legalább ezért növekedni kell az energiatermelésnek is. Egyébként már az is igaz, hogy egy ember is többet fogyaszt, mint korábban, így állandó népesség mellett is egyre több erőforrást használunk. Ezek a folyamatok hatványozódó (exponenciális) erőforrás-felhasználást eredményeznek, ám a készletek végesek. Ezért szükségképpen elérünk egy csúcsot, amin túl az olajkitermelés a véges készletek miatt már nem növelhető. Ez az olajkitermelési csúcs (1. ábra).

Az olajcsúcs számos következménnyel jár rögtön a bekövetkezése után. Az olaj adja a teljes eenrgia 40, a villamos áram termelés 7, illetve a közlekedés erőforrásainak 90%-át. Ebből látható, hogy olaj hiányában súlyos ellátási zavarok várhatóak. A geofizikusok egybehangzó becslése alapján könnyen (=1 hordó erőforrás ráfordításával 5-8 kitermelt hordó) olajból már nincs több a Földön; illetve annak esélye, hogy nagy mezők (mint pl. a szaúdi Ghawar, mely a világtermelés tizedét adja) már nincsenek feltáratlanul, 95%. Ezt az is alátámasztja, hogy 2001-ben 8 nagy mezőt fedeztek fel, 2002-ben 3-at, 2003-ban, és azóta egyet sem ( a két friss brazil mező nem nagy mező, összesen 12-20 milliárd hordós lehet)[5]. Lehetséges a nehezen kitermelhető mezők felhasználása (olajpala és olajhomok lelőhelyek), de ez távolról sem olcsó (1 hordónak megfelelő erőforrás befektetése 2-3 hordó olajat eredményez). A ki/be energiaarányról, vagy kinyerhetőségről fontos tudni, hogy amikor 8/1-től, vagy más még megtérülő kitermeléstől indul, az 1/1 felé tart. 1/1-nél már nem nyerünk energiát a kitermeléssel, ilyenkor „merül ki” az adott mező. A világ összes mezője gyorsan 1/1 felé tart.

1. ábra. A Föld olajtermelése 2030-ig, egy 2006-ból való előrejelzés alapján. A piros szaggatott vonal mutatja a gazdaság által elvárt növekedést. (Forrás: EWG)

Ugyan van még némi szenünk és földgázuk, azonban ezekből is egyre több fogy, ráadásul bányászatuk és szállításuk olajat igényel.[6] Szénből az export csúcsa (azaz a piacon mozgó összes szén mennyiségi csúcsa) 2008-ban lehetett, a tényleges kitermelési csúcs 2020-ban. Gázra ugyanezek az adatok 2010-2014 és 2015-20.

A részletek kifejtése nélkül vizsgáljunk meg néhány következményt.

Az ősmaradványi erőforrások adják a villamos áramtermelés 66%-át (az olajmennyiség 7, a földgáz 44, a kőszénmennyiség 88, a víz- és atomenergia 100%-a áramfejlesztésre fordítódik). Az ősmaradványi erőforrások kiesése fokozatos áramkorlátozást, illetve teljes kimaradást okoz. Áram nélkül a mai társadalom nem képes fennmaradni, a városi életforma megoldhatatlan nehézségekbe ütközhet. Ha nincs szállítás, az élelmiszer nem jut el a városokba (a szállítás 95%-a olaj alapú); áram nélkül megszűnik a vízellátás, a tájékoztatás és a hírközlés. Mivel a fejlett világ a kapcsolattartásra egyre jobban a világhálót és a hordozható telefon-rendszert használja, ezért ez a terület is komoly visszaesésre készülhet.
Ősmaradványi erőforrások nélkül nem lehet műtrágyákat és vegyszereket előállítani.[7] A gépek is leállhatnak, mindez együtt a zöld forradalom utáni mezőgazdaság végét jelentheti. A termésátlagok ekkor a harmadukra-ötödükre esnének vissza, ebből súlyos éhínségek következnek. [8]
A Marshall-görbén az árindex fölfelé, a termék-kibocsátás balra (csökkenően) mozdul el, a következmény: árszínvonal-növekedés, fogyasztáscsökkenés, tartós világválság.

A következmények súlyosságát tekintve ez az eddigi legnagyobb válság, ami ránk vár. Most nézzük, hogy mi az, amit nem érdemes, vagy lehetetlen megoldani, és miben felesleges hinni.

Nem segít a mai közgazdaság

A közgazdászok döntő többsége nincs tisztában a fent ismertetett helyzettel, ezért a gazdasági nehézségekre a folytonos gazdasági növekedés hamis képét ajánlják - sőt erőltetik - megoldásként. Csakhogy a mindenáron növekvő gazdaság veszélye kettős. Az erőforrás- és nyersanyagigény a gazdasággal együtt hatványozottan növekszik. A társadalom nyersanyag-felhasználása már így is megegyezik a teljes élővilág nyersanyagforgalmával, a fénymegkötéssel (fotoszintézis) felhalmozott növényi erőforrások felét az ember hasznosítja. Az erőltetett gazdasági növekedés a végpusztulásba juttatja a bolygót,[9] hiszen alapállításunk: A növekvő népesség és gazdaság növekvő erőforrás-felhasználást kíván, mely gerjeszti a népességnövekedést. Ebben a visszacsatolásban áll a lényeg. A felhasználás és a népesség is nő, ugyanakkor a bolygó véges.

Nem segít a tudomány és az egyéb erőforrások

A tudománynak sokan természetfölötti hatalmat tulajdonítanak, pedig eredményei mögött a fizika törvényei állnak - és nem utolsósorban erőforrás-felhasználás. "Üzemanyag" nélkül a tudomány sem működik; s mivel a tudomány rendkívül kifinomult vívmányokat használ, ezért működése roppant erőforrás-igényes.

Ami a további olajlelőhelyeket illeti, a felfedezések egyre csökkennek, az igény nő, kinyílt az olló, és napról napra nyílik.

Összességében is igaz, hogy bármelyik zöld erőforrást 40-szeresére kellene felskálázni néhány év alatt ahhoz, hogy lépést tartsunk az ősmaradványi források fogyásával. Számszerűen: az önkényesen kiválasztott 2015 decemberéig például világszerte naponta nagyjából 400 MW új erőforrást kellene rendszerbe állítani az összeomlás elkerülésére. Összehasonlításul: Paks egy blokkja 440 MW villamos teljesítményű. Ha hasonlattal kívánunk élni, akkor ez azt jelenti, hogy hadigazdálkodás szintjén kellene előállítani ilyen erőforrásokat.

A világ tehát kétségtelenül egy energiaválság kezdetén van. A szállítás 90%-a olaj alapú, a villamos ellátás 66%-a pedig fosszilis forrásokra épül. Az olajexport csökkenése már most bénítóan hat a gazdaságra, nagyon közel van ugyanez a szénre és a földgázra is. Mindezek alapján sürgősen ki kell találni, hogy mivel helyettesítjük a Föld energiaigényében fellépő hiányt, mely 2012-re 20%-os lehet az elvárt növekedéshez képest. Emlékeztetőül: az 1979-es olajválságot, mely áramszünetet, 3 napos munkahetet, kiürült autópályákat, és sok más rosszat hozott nyugaton 9%-os hiány okozta.

Tisztázandó

Amikor arról beszélünk, hogy ki kell váltani a fogyó olajat, földgázt és szenet, akkor jusson eszünkbe, hogy a villamos áram 66%-a ezekből készül, a teljes energiatortából pedig 87%-ot tesznek ki, az olaj a közlekedésben szinte kizárólagos. Ugyanakkor a mai mezőgazdaság, gyáripar, acélgyártás, műanyaggyártás, stb. mind rendkívül erősen függ ezektől. Kiváltásuk során figyelembe kell venni, hogy

Amivel kiváltanánk, annak a nyersanyagát is hagyományos erőforrásokkal bányásszuk, szállítjuk, alakítjuk
Amivel kiváltanánk, azt is le kell gyártanunk, amihez hagyományos erőforrást kötünk le,
Amíg gyártjuk ezeket, elvesszük az egyébként is fogyó erőforrásokból; tehát a gyártás, felállítás, üzembe helyezés során ezek a szerkezetek nettó energianyelők, azaz többet vonnak el, mint amit termelnek,
Egyelőre nincs olyan megoldás, ami kizárólagos lehetne, tehát több dolgot kell egyszerre gyártani,
A gyártás és az élettartam során előfordulhat, hogy nagyon rossz energiamérleget kapunk (kinyerhetőség (EROEI) > 1 alapkövetelmény[10]). A szélkerekek EROEI-je 27, napelemekre is 10-15, de pl. az újonnan felfedezett olajmezőkre 3, olajpalára és olajhomokra, 2, és a kitermelés során ezek mindegyikére igaz, hogy az EROEI tart az 1-hez.
Bármit választunk is, 40-szeresére kell felskáláznunk 4-5 év alatt ahhoz, hogy képes legyen kiváltani az ősmaradványi források fogyását.

Mi van a tarsolyunkban? Hidrogén, metanol, bioüzemanyagok, atomenergia, megújulók. Vegyük őket sorra.

Hidrogéngazdaság, hatékonyság-elemzés

A hidrogéngazdaságon a lenti ábrán jelölt séma értendő. Így minden utat végig kell számolni, hogy teljes energiamérleget mondhassunk a folyamat egészére.

Gyártás --> (Tömörítés/eolsztás/tárolás/végátalakítás) --> Felhasználás

A hidrogéngazdaság folyamatsémája.

Többféle elképzelés él arra vonatkozóan, hogy milyen módon lehet a fenti séma szerinti működő hidrogéngazdaságot kialakítani. A négy legelterjedtebb:

(I) elektrolízissel gyártott, 20 Mpa nyomás alá helyezett hidrogén, az út mentén elosztva kutakba, ahol 10 MPa-n tárolják. Majd kocsikba töltés előtt 40 Mpa-ra növelik a nyomást, hogy a tankolás gyors legyen, a kocsik 35 Mpa-n használják.
(II) elektrolízis állítja elő, majd cseppfolyósítják és úgy terjesztik és hasznosítják.
(III) in situ előállítás a kutak mellett, majd tárolás 10 MPa-n, 40 MPa-s tankolás, majd 35 MPa a kocsikban (ez az (I) módosítása)
(IV) elektrolízissel előállított hidrogén fém-hidrátokban tárolása

A fent említett négy forgatókönyv energiaigénye a felhasználható H2 HHV-jának (fűtőértékének) százalékában:

Módszer	I	II	III	IV
E(be)/E(ki)	1,69	2,12	1,69	1.95*
EROEI	0,59	0,49	0,59	0,51

*: kivéve belőle a fémhidrát gyártását! (úgy több lenne)

A folyamatok energiamérlege egyik esetben sem haladja meg az EROEI > 1-et. Az elemzés végén úgy tűnik, hogy a hidrogéngazdaság nem érdemel akkora figyelmet, mint amekkorát tulajdonítanak neki. A jelenlegi technológiával a hidrogéngazdaság túl bonyolult és több energiát használ, mint amennyit ad, ráadásul nincs kiépítve hozzá az elosztórendszer.

Metanolgazdaság

A metanolgyártás eddigi legelterjedtebb útja, a szénhidrogénekből történő előállítás (azaz minden most említett eljárás) nagy CO2 kibocsátással jár. Ennek csökkentése fontos feladat, egy lehetséges alternatíva a metanol-előállítás szintézisgázból, mely utóbbi biomassza elgázosításával készül. Erre a célra bármilyen biomassza megfelelő, beleértve a fát, fahulladékot, füvet, gazt, mezőgazdasági terményt, mezőgazdasági hulladékot, állati hulladékot és a kommunális szemetet is. Nem feltétlenül szükséges olyan mezőgazdasági terményt használni, mely élelmiszer is, mint a kukoricából, vagy nádcukorból előállított etanol.

Biomassza (széntartalom és víztartalom/szennyvíziszap) --> Szintézisgáz --> CH3OH

Sokkal fontosabb, hogy a CO2 katalitikus hidrogénezése szintén metanolhoz vezet. Ebben az eljárásban a hidrogén víz elektrolíziséből származik. Ugyanide vezet a CO2 elektrokémiai redukálása is.

D.: Katalitikus hidrogénezés: olyan kémiai reakció, melyben H2 molekula hozzáadása történik létező molekulához. A folyamat normál körülmények között csak katalizátor segítségével megy végbe, magas hőmérsékleten nélküle is.

D.: Elektrokémiai redukció: olyan kémiai reakció, melyben elektromosság hatására oxidáció/redukció történik.

A fenti reakciókhoz szükséges (főként villamos) energiát megújuló források, vagy atomenergia szolgáltathatná.

CO2 + 3H2 --> CH3OH + H2O

CO2 + 2H2O + elektronok --> CO + 2H2 (+ eltávozik 3/2 O2) --> CH3OH

A szükséges CO2 nyerhető a fosszilis források elégetésekor az égéstermékből, vagy egyéb ipari folyamat kibocsátása során is. Egyelőre az még nem lehetséges, hogy a levegőben található 380 ppm koncentrációjú CO2 kinyerése a folyamatot ellássa alapanyaggal.

A metanolgazdaság egyik fontos kérdése az energetikai hatékonyság. Energetikailag a folyamat vizsgálata szűkebben véve a következőkből áll: a CO2 befogásának energiája, a kémiai átalakítás energiája (szintézisgáz, elektrolízis). Nyilvánvaló, hogy a metanol nem energiaforrás, hanem energiatároló, éppúgy, mint a hidrogéngáz. EROEI mutatója 1 alatti. Ennek magyarázata abban rejlik, hogy a metanol elégetése során legfeljebb annyi energia szabadulhat fel, amennyit a molekula kötései hordoznak (illetve kevesebb, mert nem atomok keletkeznek az égés során, hanem CO2 és H2O), azaz a háttérben álló ok a hőtan első főtétele, az energia megmaradásáról.

Ugyanez igaz a hidrogénre is, de ha a két energiatároló anyagot hasonlítjuk össze, akkor a metanol előnyösebb.

Atomenergia, fúziós erőművek

Az emberiség egyre nagyobb energiasűrűségű forrásokat használt a történelem során, a fától jobb a szén, attól az olaj, és így tovább. Mindezek a felsorolt folyamatok úgy termelnek energiát, hogy közben átalakítják az atomok elektronhéjait. Az elektronhéj jellemző energiái néhány eV (elektronvolt, 1,6*10-19 J) nagyságrendűek. Azonban az emberiség a 20. században már felfedezte, hogyan hasznosítsa az atommagban rejlő energiákat is. Ezek az energiák milliószor nagyobbak, mint az elektronhéjból nyerhető energiák, MeV-es tartományba esnek.

Amikor 1942-ben kísérleti céllal elindult az első atomreaktor a chicagoi stadionban, már sejthető volt, hogy nemcsak katonai, hanem polgári alkalmazása is lesz. Az energiaforrás bőségesnek látszott, és a kor csúcsteljesítményét képviselte. 1953-ban egy amerikai reaktor termelt kísérleti jelleggel áramot, majd 1954-ben, Obnyinszkban beindult az első hálózatra termelő atomerőmű. Azóta mintegy 366 GW kapacitást tesznek ki összesen az atomerőművek, Magyarországon Paks 4 blokkja 2000 MW villamos teljesítménnyel az országos igénynek jelenleg mintegy 30%-át elégíti ki, a teljes fogyasztásban azonban a részaránya csökken.

A Föld villamos áram-termeléséből jelenleg 439 reaktor veszi ki a részét, összesen 372 GW villamos teljesítménnyel.

A legtöbb reaktor 20-25 éves, de tekintélyes számban vannak öregebbek is, egy másodlagos csúcs van 34 éves kornál is. 2009-ben 5 reaktort zárnak majd be és 42 épül, de nem mind fejeződik be. A reaktorok 2007-ben a világ villamos termelésének 14,5%-át adták (2776 TWh-val), a teljes energiaigényből pedig 2.1%-al részesül a nukleáris energia. A villamos áram termelésében 1998 volt a „csúcs-év”, ekkor 18% származott atomerőművekből.

Többek szerint az olaj- és gázkészletek fogyását több atomerőmű rendszerbe állításával kell pótolni, mások hevesen tiltakozna ez ellen, ugyanis az atomenergia veszélyessége kétségbevonhatatlan, bár túlhangsúlyozott. Itt a következő szempontokat vesszük figyelembe:

- Uránkészletek

- Építendő erőművekre Becslés a megfelelő növekedésre vonatkozóan

- Új technológiák szerepe: IV. generációs reaktorok, gyors szaporítóreaktorok
- Fúziós technológia

Uránkészletek

Jelenleg a következő fontos izotópjai léteznek a természetben: U238 (99.275%), U235 (0.72%), U234 (0.005%), a zárójelek a gyakoriságot mutatják. A 238-as urán a Föld keletkezésekor kétszer nagyobb, a 235-ös urán 100-szor nagyobb részarányban volt jelen, de az urán bomlik, más elemmé alakul, idővel az egész Föld tömegéhez képest aránya csökken, és az izotópok egymáshoz képesti aránya is.

Az urán az egész földkéregben elszórtan megtalálható, koncentrációja változó, átlagosan 3-5 milliomodrész[11]. Az urán dúsabban is előfordul, uránszurokérc formájában, itt a sűrűsége ezerszeres: 5-8 ezer milliomodrész, azaz 0.05-0.08%. Vannak olyan lelőhelyek is, ahol ez 0,1-0.25%, sőt Kanadában előfordul 10% körüli urántartalom is. A legnagyobb termelő Kanada (a világtermelés 27,9%-ával) és Ausztrália (22,8%). Nagyobb termelők még: Kazahsztán (10,5%), Oroszország (8,0%), Namíbia (7,5%), Niger (7,4%), Üzbegisztán (5,5%).

Fontos kérdés a Föld mélyén lévő, még gazdaságosan kitermelhető készletek nagysága, hiszen a technikai előrehaladás mellet ez szabja meg az atomenergia helyét a jövőbeli energiamérlegben.

Az uránkészletekből 2.3 millió tonnát már kitermeltek, jelenleg már csak Kanadában vannak olyan ércek, melyekben az urántartalom meghaladja az 1%-ot. A világ többi részén ez az arány 0.1% alatt van, és a bizonyított készletek harmada esetén ez 0.06% alatti. Fontos megjegyezni, hogy minél kisebb a relatív urántartalom az ércben, annál drágább kinyerni belőle a hasznosítható anyagot, és 0,01-0,02%-os urántartalom alatt az EROEI <1 miatt nettó energianyelővé válik az uránbányászat.

Jelenleg az erőművek 67 ezer tonna uránt igényelnek évente, ebben 42 ezer tonnát biztosít a kitermelés, a maradék 25 ezer tonnát az 1980 előtt felhalmozott készletek adják. Mivel ez a készlet 10 éven belül kimerül, ezért a kitermelést 50%-al meg kell növelni, hogy fedezze az igényeket.

A Föld jelenleg ismert készletei 4.5 millió tonna kitermelhető uránt tartalmaznak, ebben benne van az a készlet is, melynél az EROEI már majdnem 1. Ez árban 130 $/kg-os uránt jelent. Ezen felül józanul feltehető, hogy még vannak fel nem fedezett készletek is, összesen 2.53 millió tonna mennyiségben.

Összefoglalva:

Készletfajta[12]	Mennyiség (millió tonna)	Kumulatív mennyiség (Mt)	Valószínűség	Tetőzés, ellátási gondok kezdete	Kifogyás
Bizonyított (RAR)	3.297	3.297	biztos	2010	2060
Következtetett (IR)	1.446	4.743	magas	2030	2080
Feltételezett	2.519	7.262	közepes	2060	2100
Spekulatív	4.557	11.819	kicsi	-	-

Egy ábra még jobban segítheti a megértést

3. ábra Az urántermelés alakulása, ha csak a táblázat első sorának alacsony költségű részét vesszük (40 $/kg-os készletek, narancsszín), ezzel még a jelenlegi kapacitás sem látható el zavarok nélkül (Constant capacity, 2005 szaggatott vízszintes vonal). Ha az összes bizonyított készletet kibányásszák, akkor a jelenlegi kapacitás ellátható 2010-ig zavar nélkül (halványsárga), de már ez sem teszi lehetővé a reaktorok számának növelését. A jelenlegi készletekből következtetett további készletek is tetőznek 2030-ra (kék), ráadásul ez már drága is. A feltételezések ezen az ábrán nem szerepelnek. Jól látszik, hogy a sok erőművet építő forgatókönyv (Alternative policy scenario, meredek szaggatott vonal) nem tartható, mert az 1990 előtti tartalékok elfogytával már csak az előttünk álló termelésre hagyatkozhatunk; és a termelés mindhárom készletet figyelembe véve lassabban nő a csúcs előtt, mint az „alternative policy” által szabott kapacitásnövekedés. (EWG, Uranium Report)

A készleteket jelentősen túlbecsülték az 1980-as években, azokon mostanában 20-30%-os csökkentést hajtottak végre (pl. USA, Franciaország esete). Ebből kiindulva várható, hogy amikor a kitermelés tetőzik akkor kiderül, hogy a maradék készletek kisebbek, mint most hisszük.

Magyarország ellátása uránból pillanatnyilag kizárólag Oroszországtól függ.

Reaktorok

Egy reaktor hosszú élettartalmú beruházás, felépítése is sokáig tart, az engedélyekkel együtt tíz évre tehető. Ha a Föld áramigényében, az ősmaradványi források okozta hiányt atomenergiával kívánnánk fedezni, hetente kellene egy atomerőművet építeni, 5 éven keresztül. Ekkor az uránkészletek sokkal hamarabb kimerülnének, kb. 7 év alatt.[13] Az így nyert energia egyébként nem lenne alkalmas szállításra, mezőgazdálkodás segítésére, stb. csak áramtermelésre. Az atomenergia, éppen a rektorok építése, és nyersanyagaik előállítása során használt hagyományos energia miatt nem alkalmas a CO2 kibocsátás csökkentésére. A WEO jelentése szerint is csak 16%-ban járulnak hozzá az új erőművek a klíma védelméhez. Ahhoz, hogy a jelenlegi atomerőművi villamos kapacitást szinten tartsa a világ, már kellene épülni új erőműveknek, melyek a bezárandók helyére állnak, ez nem történik jelenleg.

Új utak I.: tenyésztőreaktor/szaporítóreaktor

Az urán több, mint 99%-a a jelenlegi reaktorokban nem hasznosítható 238U izotóp. Ezért fejlesztették ki az ún. tenyésztőreaktorokat, melyekben a jelenlévő hasadóképes urán fűtőanyag hasításán túl olyan magreakciók is vannak, hogy a reaktorban jelenlévő neutronok befogásával az 238U átalakul hasadóképes (tehát fűtőelemként hasznosítható) anyaggá, plutóniummá. Egy másik lehetőség, amikor 233U-t használják, ami tóriumból képződik a szaporítórekatorokban. Így a hagyományos reaktorokhoz képest, melyek a természetben található urán 1%-át hasznosítják, ezek a reaktorok jobban ki tudják használni az uránércet, azaz velük a meglévő ércnek nem 1, hanem jóval több (szinte 100) százaléka hasznosítható.

A szaporítóreaktorok terén a 1960-as években nagy lelkesedés volt, aztán ez az olcsó olaj megjelenésével eltűnt. Manapság ismét az érdeklődés középpontjába került ez a fajta reaktor, hiszen az olaj és földgáz fogytán van. Sajnos, azok az országok, melyek kísérleteztek vele, noha csúcstechnikát képviseltek, nem jutottak átütő eredményre (USA, Oroszország, Izrael, Japán és Franciaország). Újabban India próbált tóriumot szaporító reaktort előállítni, de egyelőre nagy nehézségekkel találták szembe magukat. Egy olyan rendszer pedig, mely még kísérleti állapotú jelenleg, nem tudja pótolni a néhány éven belül kezdődő olajhiányt.

A másik nehézség a plutónium, illetve tórium hiánya. Ezt a két forrást hagyományos atomerőművekben állítják elő, és pillanatnyilag annyira kevés van belőlük, hogy plutóniumos reaktor mintegy 60, tóriumos reaktor még kevesebb indulhatna be. A szaporítás pedig lassú, a plutónium esetén 2035-re csak 3-szor lenne több plutóniummal működő erőmű.

Új utak II.: magegyesítő/fúziós erőmű

A múlt század közepére a fizikusok megértették, hogy mi adja a Nap kimeríthetetlennek tűnő energiáját. A Nap belsejében a villamos taszítást legyőzve hidrogén atommagok egyesülnek héliummá, eközben pedig energia szabadul fel. A magegyesülést idegen szóval magfúziónak hívják.

Azóta törik a tudósok a fejüket azon, miként lehetne a magegyesítést lehozni a Földre. Ez részben sikerült is, hiszen a hidrogénbomba is ezen az elven alapul, csak ott nem lehet szabályozni az energia termelését, az pillanatok alatt szabadul fel. A magegyesítő erőművekben nagyon sok nehézséggel kell szembenézni. A hőmérséklet több millió fok, így nem lehet tartályban tárolni a fűtőanyagot, hanem mágneses erőtérrel kell együtt tartani, mert a mágneses térrel a töltött részecskéket együtt lehet tartani. A magegyesítés "üzemanyaga" trícium, ez a hidrogén egyik izotópja (azonos rendszámú változata). Egyelőre nem áll belőle elég rendelkezésre. Ha a magegyesítés helyét lítiumköpeny veszi körül, akkor a fúzió során keletkező neutronok a lítiumból tríciumot tudnak képezni, ez megoldhatja az "üzemanyag" igényét.

Mindeddig azonban sem azt nem sikerült elérni, hogy a neutronok nyalábját azon a sűrűségen tarthassák, ami a folytonos trícium-képzéshez kell, sem pedig azt, hogy folytonos üzemben működhessen az a kísérleti erőmű Franciaországban, ahol az Európai Közösség kutatói próbálnak működő erőművet kikísérletezni.

Az 1960-as években 1980-ra, 1980-ban 2000-re, most 2030-ra ígérik, hogy elkészül. Az olaj fogyása miatti hiányt nem képes enyhíteni, ha egyáltalán elkészül valaha is. (Adatok forrása: IAEA, WNA)

Bioüzemanyagok

A világméretű (kukorica,cukornád) à etanol átalakítás tavaly nyáron az élelmiszerek árának robbanásához vezetett az ENSZ szakértői szerint. Nem is csoda, hiszen az alábbi ábrán látszik, hogy a világ gabonájának már 7%-a, az USA kukoricájának pedig 18%-a ment bioüzemanyagokra 2006-ban. Látszik a folytonos vonalakból, hogy ebben az ütemben 2010-re komoly gondok várhatóak világszerte, hiszen egyébként is kevés az alapélelmiszer.

5. ábra. A világ bioüzemanyag/élelmiszertermés aránya (kék), az USA kukoricaterméséből bioüzemanyagra fordított arány (sárga) és az USA feldolgozókapacitásának növekedése (lila).

Az USA esetén különösen szembeötlő, hogy a jelenlegi erőfeszítések és az esetleges teljes USA-beli kukoricatermés feldolgozása is csekély eredménnyel járt, illetve járna.

6. ábra. A jelenleg feldolgozott (sötétlila), épülő és tervezett (középlila) kukoricából származó etanol mennyisége. A világoslila a teljes USA kukoricatermés etanollá alakításából származó üzemanyagmennyiséget mutatja, millió hordó olajekvivalens egységben.

Az USA teljes napi olajigénye 20.5 millió hordó/nap. Ebből az etanolgazdaság jelenleg 850 ezer hordót fedez (4%), a teljes kapacitás pedig 2,3 millió hordó, (11%). (Forrás: TOD)

Zöld energia, gyorsaság, takarékosság

Sokat hivatkoznak arra, hogy zöld erőforrásokkal, vagy atomenergiával majd megoldjuk a nehézségeket, csak kicsit takarékoskodni kell. Az igazság az, hogy az energiahatékonyság növelése, vagy a takarékosság nem elég. Mindkét folyamat, kiindulva a múltbeli tapasztalatokból egyenes arányban nő csak, azaz a megtakarított energia lineáris függvény szerint nő. Az erőforrások kimerülése viszont hatványfüggvény alapján növekszik, a versenyt ők nyernék, egy idő után sokkal gyorsabb a kimerülés, mint a takarékossággal és a hatékonyságnöveléssel nyert energia.

Az Egyesült Államokban az 1980-as években végeztek arra vonatkozó számításokat, hogy mi történik ha a kormányok ráébrednek, hogy 20-25 év múlva elkezdenek csökkenni a hozamok az ősmaradványi források terén, és elkezdődnek a befektetések a kiváltásukra, még a bőséges olaj korszakában. Ilyenkor a társadalom számára az ősmaradványi kitermelés tetőzése idején némi takarékosságra van szükség, mert a felhasználható erőforrások 20%-a az új források építésére fordítódik, kb 10-15 éven át. Azonban ezt a társadalom elviseli és túléli. Utána pedig olyan erőforrásokat használ, melyek fenntartható pályán tartják. Ha azonban az átállással megvárja az emberiség a piac „láthatatlan szabályozó kezének” közbeavatkozását, akkor a következő történik. A piac nem tesz addig lépéseket, míg az ősmaradványi források el nem kezdenek kimerülni. Ekkor megkezdődik új erőforrások gyártása, azonban a folyamat 20-30 évig tart, és a gyártás felemészti a rendelkezésre álló energia 75-80%-át, ami majdnem biztosan a társadalom összeomlásához vezet.

Új erőművek és erőforrások rendszerbe állításával tehát 15 év lemaradásunk van, és az ár 4-5-ször több lesz így, mint lett volna a higgadt felkészülés közben. A megújulók 1%-os arányát kéne felhúzni 40%-re 4-5 év alatt, ez csodaszámba menne.

A megújulók, vagy az atomerőművek részaránya ugyanis legjobb esetben hatványozottan növekedhet, azaz bizonyos időnként megkétszereződik. Jelen esetben a megújulók közül a szélenergia, vagy a napenergia részaránya 3-3,5 évente kétszereződik meg. Tehát 10 év múlva, amikor már égetően ki kellene váltani az ősmaradványi erőforrások 87%-os részarányát, legjobb esetben 25-32%-os részarányt érhetnek el, ha 5%-ról indulnak (ami a megújulókra kissé túlzó, a valóság 1%) és ha közben nem történik meg, ami eddig mindig megtörtént az ilyen források bevezetése során, a hatványozott növekedés nem kezd el lassulni.

Pár szót ejtek a takarékosságról és az energiahatékonyságról is. Míg a hatékonyságnövekedés lineárisan nő (évi pár %) (vagy az energia/GDP lineárisan csökken), addig az energia-kimerülés exponenciális. A takarékosság kezdetben nagy lendületet vehet, később egyre kevésbé lehet már újabb dolgokon spórolni, vagy lemondani róluk. A takarékosság energetikai hatása hiperbolikus függvényhez hasonló megtakarítás, idővel csökken. A kinyerhető energia csökken, a takarékosság által megfogható energia hiperbolikusan csökken, a hatékonyságnövelés pedig legfeljebb lineáris. A teljes hozzáférhető energia (kitermelt, megspórolt, hatékonysággal megspórolt összessége) együttes esése hosszú távon exponenciális. Ugyanis egy idő után a takarékosság 0-val közelíthető, a hatékonyság csak lineárisan nő, és amire hat (termelt energia), az pedig exponenciálisan esik, mely esés dominánssá válik, határértékben. Ha a nettó energiacsúcs a kezdő évben van, akkor intenzív (kezdetben 25%, majd 12,5%, stb.) takarékosság és évi 0,2 egység hatékonyságnövelés (kezdet 1 egység) a hozzáférhető energia esését kb. 6 évvel tolja el.

Konklúzió: minden erőfeszítés (takarékosság, hatékonyságnövelés) megtételével, az exponenciális esés az energia-hozzáférésben elodázható, de nem kerülhető ki.

Abban sem nagyon bízhatunk, hogy az emberiség képes lesz nagy léptékeken összefogni. A piaci társadalom nagyon erősen kiélezte fogyasztói ösztöneinket, amelyek természetes genetikai örökségünk legmélyebb rétegeiben vannak; ezért olyan rendkívül hatékony a fogyasztásra és felhalmozásra felhívó reklám. Az ember genetikailag a rövid távú előnyökre van hangolva, és ha nem mérlegel józanul, akkor azokat is választja. És ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a gazdasági válság, mely még éppen csak elkezdődött.

Gazdasági válság

Zajosak mostanság a tőzsdék, egymást érik a szakértők, akik még egymással sem értenek egyet. Minden nap megígérik, hogy most már kifele megyünk a válságból, estére pedig általában kiderül, hogy a helyzet rosszabb lett. Magyarország mindeközben a csőd közelébe jutott. Ugyanakkor a nyár elején még történelmi magasságon állt az olajár, most pedig a fele, 60-70 dollár körüli, pedig az év végére nem tartottak elképzelhetetlennek 180-200 dollárt sem a fekete arany hordójáért, többek között e sorok írója is gondolt erre a lehetőségre. Mi történik valójában? Mennyire komoly a helyzet, mit tehetünk?

Fékevesztett világgazdaság

A helyzet komolysága miatt megint, mint mostanában oly sokszor, az energiafelhasználás kérdését kell elsőnek elővennünk. Mint írtuk, a világ erőforrásainak túlnyomó része (87%-a) három, évmilliókkal ezelőtt keletkezett „szénhirdogén-lerakat” felhasználására épül, az olajra, földgázra és a kőszénre. A kitermelés görbéje egy haranggörbére emlékeztet. A kőolaj kitermelésének ez a csúcsa épp most köszöntött ránk, de a tetőzés nem hirtelen folyamat volt, a kitermelés 3 év óta lapos, nem tudott nőni. A kereslet túllépett a kínálaton, nőttek az olajárak.[15]

Ha a Földön előállított energiamennyiséget nézzük, akkor még meglepőbb dolgot vehetünk észre: a Föld energiatermelése nagyjából 2000 körül tetőzött. Erre engednek következtetni többek között az Egyesült Államok széntermelési adatai, az USA GPD-jének megtorpanása 2000 óta, és számos tünet. A jó minőségű, antracitos kőszénből, melynek a legnagyobb a fűtőértéke, egyre kevesebbet bányásznak, és hiába nő mellette a barnaszén és a lignit tömege, annyival rosszabb a fűtőértékük, hogy nem tudják ellensúlyozni a feketeszén kiesését. A világpiacra egyre kevesebb jó fűtőértékű szén jut.

A kőolajtermelésnek is csak arra futja mostanában, hogy szinten tartsa magát, érdemi növekedésre nem képes. (10. ábra)

10. ábra. Az olajkitermelés napi alakulása 2004 januárjától 2008 szeptemberéig. Látható, hogy 2004 közepétől lényegesen nem nő a kitermelés . A legtöbb olajat az óriási erőfeszítéssel növelt termelés során 2008 júniusában hozták a felszínre a világon. Mivel most gazdasági válság van, valószínűleg ez lesz minden idők legnagyobb kitermelt mennyisége egy nap alatt, azaz az olajtermelés csúcsa. (Oilwatch Monthly, 2009 April)

Márpedig a mai társadalom energia nélkül nem létezhet. És a rengeteg vacak gyártásához, a naponta 240 ezerrel növekvő népességhez, a mindennapi élet egyre több területéhez olcsó energia kell, ami jórészt a múlté. Az egy főre jutó energiafelhasználás tulajdonképpen már a ’70-es évek vége óta nem nő, ezért aztán mindenféle trükkökhöz kellett folyamodni azért, hogy a gazdaság továbbra is kapjon egyre több külső erőforrást. Ez kezdetben az olcsó olajból származó többlet ipari termékek eladhatósága miatt nem okozott gondot, amerikai termékek uralták a világot. De a tőkenövelés miatt sok vállalat átköltöztette gyárait a fejlődő országokba, és innentől az amerikaiak a pénzforgalommal próbálták uralni a világot, és a mögötte lévő fedezet (termelés) eltűnt. Ugyan a dollár egyeduralkodó lett a világban, de az amerikai gazdaság kizárólag a pénzösszeg növelésével törődött, és nem valódi javak előállításával. Azaz egyre nőtt a fedezetlen pénz forgalma. Ilyenkor pedig egy nagyon fontos dolog történik, mint már fent írtuk: az elérhető többletenergia megszűnésével annak helyét pénzügyi trükkökkel igyekeznek kitölteni. A pénzügyi trükkök közé tartozik jelzálogot adni azoknak az amerikaiaknak, akikről látszik, hogy nagyon nehezen tudják majd visszafizetni új házuk árát. A hitelezők és a gazdaság gurui arra alapoztak, hogy hosszú távon eddig mindig nőttek a részvények értékei, nőtt a gazdaság. Pedig nincs olyan természeti törvény, hogy ez mindig így lesz (emögött a növekedés mögött főképp olcsó energia állt a ’90-es évekig). Meg is történt a baj: megállt a növekedés. Ez ad választ arra a kérdésre, hogy miért váltak hitelképtelenné hirtelen amerikai középosztálybeliek milliói, miért kezdődött meg az ingatlanléggömb kipukkadása. De mitől állt meg a növekedés?

A középosztály megrendül

Olyan nincs, hogy egy három évtizedig jól működő rendszer véletlenül kezd el összedőlni, világválságot okozva. Jó oka volt annak, hogy az amerikai felelőtlenség, az ingatlanok jelzáloghitel-piaca összeomlott. Előbb már írtunk róla, hogy olyan emberek is vehettek fel ilyen hitelt, akik ezzel végzetesen eladósodtak, és az új ház szolgált fedezetül a jelzáloghitelhez (a végén már egy ház két hitelhez is!). A bizalom a gazdaság örök növekedésében nagy csapdát állított. A fogyatkozó olajoshordók miatt az olajár 2008 elejétől júliusig hordónkénti 100 dollárról 150 környékére mászott fel. Ilyenkor a világgazdaság 5-6%-a az olajszámla kifizetésére fordítódik már. Ez az ún. olajteher. Az olajteher a ’90-es években, amikor 20-30 dollár volt a hordónkénti ár, csak 1% körül mozgott. Azt még bírta a gazdaság. De ahogy elkezdődött az árnövekedés 2003-ban, egyre többen voltak kénytelenek lemondani az olaj használatáról. Először a harmadik világ tehetősebb rétegei, aztán a fejlődő országok szűk társadalmi rétegei, akik néhány évig, hónapig kocsiba ülhettek, tették le azt. Végül a válság elérte a fejlett országok alsó rétegeit is. A nyáron a 140-150 dolláros ár miatt elkezdett csökkenni a megtett mérföldek száma az autósnemzetnek számító Egyesült Államokban. Ez jelezte, hogy az erejét megfeszítő középosztály nem bírta tovább: lejjebb kellett adni az életszínvonalat. Kevesebb benzint használt, és már nem tudta fizetni a ház törlesztését sem. Elveszett a ház, és vele az amerikai álom is. Elkezdtek csökkenni a házárak.

Összefoglalva: kitermelés-csökkenés --> áremelkedés --> fogyasztáscsökkenés --> jelzálogpiaci válság

Erre az időre rengeteg adósság halmozódott fel a jelzálogpiacon. A dominók tovább dőltek. A kisebb bankokat a nagyobbak követték. A felelőtlenül előre kifizetett hatalmas összegek nem voltak behajthatók, visszahívhatók. Nem volt más hátra: az államnak kellett beavatkozni, nehogy az egész gazdaság összedőljön. Így is egy csomó dominó dőlt el. És a válság még nem ért véget. Mert míg a növekvő olajtermelés korában egy egység olajból két egység gazdasági növekedés származott, most egy egység olaj eltűnése a kitermelés csökkenése miatt két egységet vesz le a gazdaságból. Maga Soros György nyilatkozott úgy, hogy a világgazdaság motorja, az amerikai fogyasztó egyre kevesebbet fogyaszt. Új hajtóerő után kell nézni.[16]

Hogy megértsük, miért van ekkora hatással minden mindenre, meg kell néznünk közelebbről a pénz hálózatát a világban.

A hálózatok hibája: a túlterheltség tovaterjedése

A gazdaságot egy hálózat (mint pl. a számítógépes hálózat) mintájára képzelhetjük el. A számítógépek kapcsolataiban is vannak csomópontok, ahova sok kapcsolódás (link) fut be. Ennek van megfelelője a gazdaságban is. Ha egy csomópont túlterheltté válik, a forgalom máshova, egy másik csomópont felé terelődik. Mi történik, ha új útvonalak és csomópontok nem létesülnek, de a forgalom nő? Ezzel a meglevő csomópontok közül egyre több túlterhelt lesz, egyre több esik ki a forgalom továbbításából. A túlterheltség tovaterjed az egész hálózatra.

Ez éppen most folyik a gazdaságban. Az energiatermelés csúcsa miatt az energiaágazat egyre újabb ágazatokat kapcsol magához. Például, amint a nyersolaj (crude & condensate, C&C) kitermelése csökkenni kezdett, kiegészítették az olaj fogalmát. Nemcsak a nyersolaj számít bele, hanem minden "olajféleség"(all liquids). Ezzel a lépéssel az energiarendszerhez csatolták a környezetet, mert az olajpala kitermelése holdbéli tájat eredményez, a több szén-dioxid kibocsátás miatt nő világ átlaghőmérséklete. A kitermelés továbbra sem tudott növekedni, ezért a bioüzemanyagok bevonásával (és a mezőgazdaság olajfüggésével) csatolódott a rendszerhez az élelmiszer-termelés.

Így aztán az olajellátás készlethiány miatt fellépet kritikussága átcsorgott a közlekedésre, az élelemre, a környezetre is. Átfogó rendszer alakult ki, mely lefedi a világgazdaság, sőt lassan a társadalom egészét. Ha tehát az energiaágazat válságba jut, pusztul, akkor ez utóbbiak is hanyatlásnak indulnak. Ugyanis az egyik ágazat túlterheltsége a másikra és a harmadikra átmenve kibillenti az egyensúlyból az egészet, és mivel minden kapcsolva van, előbb-utóbb minden belekerül a darálóba.

És mi közvetít mindezen terek között? A pénz. Az első és legerősebb kapocs a pénzvilág a felsorolt területek között. Ezért aztán itt mérhetővé válnak a kritikusság hatásai, és a haladása a válság pénzvilágon keresztül szabályozza az egész folyamat sebességét.

Tehát amikor már nem lehetett érdemben több energiát előteremteni, akkor kezdték el a "több pénz több energia helyett" folyamatot. Az azonban nem látszik egykönnyen, hogy ez nem több értéket, hanem több adósságot jelent, mert a pénz végső soron nem energia, csak látszólag az. Amikor ez a folyamat csődöt jelentett (bedőlt a jelzálogpiac), akkorra már összekapcsolódott minden, és most azt látjuk július óta, hogy az előtte egymástól alig függő tőzsdei folyamatok most erősen együtt változnak (csökkennek).

A kölcsönös függés az olajár, a TED mutató[17] és pl. a Balti Hajózási Mutató (BDI) között jelenleg 80-90%, míg előtte 40%-os volt! Ez azt jelzi, hogy az energiaár együtt mozog a szállítással (BDI), és az USA hitelpiacával (TED). 2008. október végének nagy híre[18], hogy a Volvo kamiongyár 99.3%-al kevesebb megrendelést kapott a 2008. év harmadik negyedévében, mint az előző év azonos időszakában;[19] látható, hogy a szállítási területek válsága egyre mélyebb. A tengeri és a szárazföldi szállítás 80-90%-os visszaesése nemsokára az ipar nyersanyaghiányához vezet. Egy adat: az a bizonyos BDI 10 ezer pontról 700 pont környékére esett vissza. A kikötőben állnak a hajók, üresen, vagy tele, nincs tőke az indításukra, akkora a válság. Hitel meg nincs. Sem hajókra, sem a rakományukra, a szállítási terület válsága nem oldódik meg egykönnyen. Továbbá az élelemár együtt mozgása a többi említett mutatóval is nő, azaz a világ kritikussá vált. Milyen hatása lesz mindennek az olajkitermelésre?

Az olajkitermelés csúcsa most volt

Sokak szerint egyáltalán nem baj, ha ilyen alacsony az olajár, hiszen így tovább elég lesz, ráadásul úgy tűnik még sincs akkora baj vele, mint az olajkitermelés csúcsát terjesztő szakértők jelezték: ugyanannyi kocsi jár, mint annak előtte.

Először is nézzük, hogy jó-e az alacsony olajár? Sajnos nem, hiszen azt jelzi, hogy a válság elpusztította a fizetőképes kereslet egy részét, és világválságot okozott. A megtett út hossza csökkenni kezdett,[20] és azt is lehetett hallani, hogy a kis légitársaságoktól az egyre nagyobbakig gyűrűző csődhullámot keltett a drága kerozin miatti nyereségcsökkenés, vagy veszteségessé válás. Akik ennek örülnek (mert látszólag eltűnt az olajválság), azok hasonlók ahhoz az emberhez, aki az égő házat eloltó árvíznek örül.

A magas ár miatt kismértékű túltermelés volt 2008 júliusában. Ugyanekkor pörgött fel a válság, fogyasztott napi 1 millió hordóval kevesebbet Kína az olimpia körüli levegőtisztítási hadjárat miatt, ekkor esett ki jó néhány finomító a Mexikói-öbölben, illetve az USA legnagyobb partközeli olajkikötője. Mindezek miatt a fogyasztás váratlanul csökkent, és az ár augusztus végére visszaesett 100 dollár környékére. A kezdődő pénzügyi válság miatt az emberek elkezdték eladni a részvényeiket és helyette államkötvényeket vettek. Az USA-nak van a legtöbb államkötvénye a világon, így az amerikai fizetőeszköz az állampapírokba áramló pénzek miatt erősödni kezdett. Az euró-dollár aránya is 1.65-ről 1.2-re csökkent. Ez levitte az olajárat 80 dollár környékére szeptemberre. Ezzel együtt a kezdődő válság miatt csökkent a fogyasztás is. Ez összefügg a hitelek bedőlésével is, mint írtunk róla. Amikor ennyire készlethiányos a piac, kicsi hiány nagy emelkedést és kicsi többlet nagy árcsökkenést tud előidézni. Most is részben ez történt. Ilyen helyzetben még a spekulációs tőke is távozik az olajpapírok piacáról, és a 20 dollár körüli spekulációs ártöbblet is eltűnik: az olaj ára beállt a 60-65 dolláros szintre, és a mélyülő válság miatt lassan araszolt lefelé, tovább, 45 dollárig, jelen sorok írásakor is csak alig jött feljebb onnan, egy ideig vsz. nem is fog. Miért történt, hogy a pénzpiaci mozgások nem hagyták érintetlenül az olajpapírok kereskedését sem? Mert innen volt a legkönnyebb kivenni a pénzt, innen is vették ki először. Rövid távon (és a végén) ez utóbbi, hosszabb távon a kereslet csökkenése okozta az áresést. Ha nincs elég pénz az emberek zsebében, kevesebbet fogyasztanak.

Ennek a gazdasági válságnak az olaj szempontjából nem az a legfontosabb hatása, hogy pillanatnyilag csökken az ár. A következmények sokkal súlyosabbak:

- A régebben feltárt óriási mezők hozama ebben az évben 6.7%-al apad.[21] Ebben a kimerülési adatban azonban benne vannak az ún. EOR-készletek[22] is, melyeket csak többletráfordítással lehet kitermelni; jellemzően víz-, nitrogén- vagy gőzbefecskendezéssel. Egyszóval az EOR-készletek drágák. Ha alacsony az ár, akkor ezeket nem termelik ki, sőt nem fogják megnyitni a költséges új mezőket sem, azaz a kőolajtermelés csúcsa most volt, 2008 júliusában (7. ábra). Ez valójában sokkal nagyobb, 9% körüli kimerülési mutatót jelent a létező mezőkre nézve. Mit okoz ez a kitermelésben? További, mintegy 3 millió hordó/nap kitermelés eltűnését jövő év nyaráig. Ezzel a kitermelés az idei nyár 75 millió hordó/nap-jához képest visszaesik 69-70 millió hord/nap környékére, azaz 5-6 millió hordó/nap-nyi termelés tűnik el egy év alatt. Ekkora kitermelés eltűnése hiányokhoz fog vezetni.
- A kitermelés gyors esése miatt az ár újra megnő, emiatt majd mégis megkezdődik az új mezőkön a kutak kiépítése, de ekkor már hozamuk nem lesz elég a régi mezők 9%-os hozamkiesésének ellensúlyozására. Arra lesz csak elég, hogy az akkori termelést, azaz a 70 millió hordó/nap-ot szinten tartsák. Azt az 5 millió hordó/nap-os esést, amit a pénzügyi válság okozott már soha nem lesz képes a termelés ledolgozni. A mai kitermelés szinten tartására (azaz a 2005 óta tartó fennsík meghosszabbítására) akkor lett volna 2010-ig lehetőség, ha most beindulnak a tervezett új mezők.
- A jövőre vonatkozóan összefoglalóan a következőt mondhatjuk el: a kitermelés esése elkerülhetetlen. Mivel a világ mindig annyi olajat fogyaszt, amennyi a kitermelés, ez a fogyasztás kényszerű csökkenéséhez, és a kielégítetlen igények növekedéséhez, egyszóval árnövekedéshez vezetnek. A világ jövőre ugyanilyen válsággal, valószínű ellátási nehézségekkel és mindezek mellé sokkal drágább hordónkénti olajárral lesz kénytelen szembenézni.
A gazdasági válság egyszer véget ér. A fellendüléshez energia kell, de nem lesz elég belőle. Ez lesz az utolsó válság a mindig növekvő gazdaság történetében.[23]

Most van az utolsó alkalom a mai világ történetében, hogy áttérjünk fenntartható pályára, később esélyeink csak romlanak. Ha a vezető politikusok – akikről sorra kiderül, hogy a fenti eseménysor értelmezésére képtelenek – továbbra is a gazdasági növekedés ábrándját kergetik, a gazdaság összeomlása elkerülhetetlen.

Spekuláció, vagy mégsem?

Még egy érvet szoktak emlegetni azok, akik nem látják át az olajpiacot, de szeretnének hozzáértőnek tűnni. Szerintük az olaj árának tartós emelkedésében a spekulációs befektetések játszottak döntő szerepet, annak semmi köze a kereslet-kínálat alakulásához. A kitermelés laposságát ellenben azzal magyarázzák ugyanezen szakértők, hogy a kereslet nem növekedett, tehát itt viszont elismerik a kereslet-kínálat szabályozó szerepét. Ez a gondolatmenet azonban hibás.

Ha igazuk lenne, akkor már 2005 óta tartó spekulációról lenne szó, mely értelmetlen dolog: az olajpapírokat vásároló és aztán eladó spekulánsok nem valódi olajat akarnak, hanem pénzt tárolnak ezekben a papírokban. Éppen ezért azok vétele és eladása semmilyen hatással nincs a kereslet és a kínálat tartós alakulására. Rövidtávon sok olajpapír vásárlása persze felviszi az árat, eladása pedig le (az előbbi történt a 2008-as nyár elején, az utóbbi pedig októberben), de sosem tartósan, csak hetekre, esetleg hónapokra. Hosszú távon a kereslet a döntő, mint az a 2005-2008 közötti árnövekedésben látható volt.

A mezőgazdaság helyzete

A szállítási terület bedőlése, és az alacsony árak miatt lassan nem éri meg vetni. Sok helyen nem is fognak, így aztán a jövő év még élelemhiányt is okozhat. Jelenleg ugyanis nyugaton (Magyarországon is) annyira alacsonyak lettek a felvásárlói árak, hogy hiába csökkent az olajár, lassan nem éri meg gazdálkodni. Az élelemhiány önnön magában nem lenne világméretű, de félő, hogy a megfelelő szállítási források híján az lesz.

Európa és Magyarország helyzete

A lehetséges európai hitelválság vizsgálata előtt érdemes egy pillantást vetni Európa gázellátottságra. Az Európában, főképp az Északi-tengeren termelt gáz kitermelése 2008-ban tetőzik. A csökkenő termelés és a növekvő felhasználás növekvő behozatalt jelent. Az Európában felhasznált gáz 25%-a orosz behozatalból származik, és az északi-tengeri mezők apadásával nőni fog, nőnie kellene. Ezt az oroszok nem képesek biztosítani. A GAZPROM két nagy mezője, a Jamburg és az Urengoj évente 85-90 milliárd m3-el kevesebb gázt ad, kimerülőben van. Az oroszok arra képesek, hogy pótolják ezt, de arra nem, hogy növeljék is az eladott mennyiséget. Európa egyre drágább gázzal fog szembesülni a jövőben, vagy sürgősen elkezd takarékoskodni.

Megjegyzés: az itt található változat folyamatos frissítés és átírás eredménye. Nem állíthatom, hogy minden hibát kiküszöböltünk, az interneten terjedő verziókhoz képest mindig ez az aktuális.

[1] Példaként: Montreal földrajzi szélessége megegyezik Milánóéval (45° 30'), ám a hideg Labrador-áramlás miatt az évi átlaghőmérséklet 6 C°, a tél hosszú és hideg, a nyár pedig a közeli világtenger miatt hűvös. Az észak-atlanti térség tengeráramlatai már 30%-al lelassultak.

[2] Egyes kísérletek szerint viszont a planktonok szén-dioxid-megkötése nő, csökkentve az erősítő visszacsatolást.

[3] Mind ez a forgatókönyv, mind az Amazonas-vidék összeomlása 2050-2070 körül válik valósággá, ha a jelenlegi kibocsátás nem csökken.

[4] Az iparosított mezőgazdálkodás, a zöld forradalom mára elérte a határait. Az alkalmazott módszerek egyre jobban szegényítik a talajt és rontják a termelés feltételeit. Ezért a befektetett erőforrásokat növelni kell, egyre újabb növényvédő szerek, több műtrágya szükséges, de ezzel a termelés 1980 óta már alig nő. A Föld gabonatartalékai, e múlt évet is belevéve hetedik csökkennek. 2004-ben a Föld legfőbb gabonatermő vidékein, mint hazánkban is, minden addiginál több gabona termett, ennek ellenére a gabonatartalék azóta is csökken. A tavalyi aszályok és az idei nehézségek a rizs vetésekor világméretű éhínséget képesek kirobbantani 2008-2009-ben; 2008-ban az első jelek már láthatók voltak, a 2009-es száraz nyár a déli féltekén pedig csak tetézheti ezt. Ebben az évben is több gabonát fogunk elfogyasztani, mint amennyi megtermett. Hiába a termelési csúcs, a Föld lakossága naponta csaknem negyed millióval nő. A világ gabonatartalékai az első 2000-es évtizedben fogyhatnak el. Attól fogva az élelmiszerhiány évről évre nagyobb gondokat okoz majd.

[5] Rendszeresen nem veszi a sajtó tekintetbe, hogy a mező nagysága nem azonos a belőle kinyerhető olaj mennyiségével, hanem attól jóval több.

[6] Megjegyzem, hogy sokkal kevesebb van, mint állítják, érdemes elolvasni az EWG szénjelentését. A szerint a kitermelés már 2010-től alatta marad a növekvő igényeknek, melyeket az olaj fogyása támaszt (azaz a kitermelés 2010 után nem sokkal tetőz). Az energiában mért mennyiség már csökken, ugyanis nő a kis energiatartalmú barnaszén és lignit aránya a bányászat során.

[7] A műtrágyagyártás rendkívül erőforrás-igényes iparág. Valószínűleg egyébként a mezőgazdaságnak fog a legtovább olaj jutni.

[8] Az észak-koreai nagy éhínség, és több millió ember halála éppen annak köszönhető, hogy Kína nem volt hajlandó olcsón földgázt szállítani Észak-Koreának, amely így nem volt képes műtrágyát gyártani. A termésátlagok visszaesését éhínség követte, melyben 3 millió ember halt már meg, és további 4-5 millió áll az éhhalál szélén.

[9] Ráadásul a fogyasztás mindenáron való növelése miatt a társadalom tudatos szellemi befolyásolása zajlik; a reklámok kemény lélektani támadást jelentenek. A fogyasztóvá silányított ember egyébként anyagfölötti vágyait a fogyasztói társadalom anyagi vágyakra korlátozza, ezzel rombolva az ember ember-voltát.

[10] EROEI: Energy Returned On Energy Invested; be/ki energia-arány. Ha 1, vagy 1-nél kisebb, többet teszünk bele a dologba, mint ami kijön. Ld. korábban.

[11] Ez azt jelenti, hogy egymillió atomra hány uránatom jut.

[12] http://www.energywatchgroup.org/fileadmin/global/pdf/EWG_Uraniumreport_1...

[13] „A világ teljes villamoság-igénye atomerőművekkel hat évig lenne fedezhető.” Forrás: www.feasta.org/documents/energy/nuclear_power.pdf

[14] World Energy Organization

[15] A kitermelő országok által külföldre eladott olaj mennyisége már előbb, 2005 körül elkezdett csökkenni, az áremelkedést igazából ez okozta. Ennek az az oka, hogy a kitermelő országokban a hazai fogyasztás is nő, ezért az eladott olaj mennyisége nemcsak az apadó mezők miatt csökken, hanem ez miatt is (Export Land Modell).

[16] Soros ezt a zöld erőforrásokban látja.

[17] Ez a mutató az amerikai gazdaság „hogylétét” fejezi ki, pontos jelentése számunkra most lényegtelen.

[18] http://www.bloomberg.com/apps/news?pid=20601039&sid=a7AhRhE4NJlM&refer=home

[19] 2007 Q3: 41 800 eladott Volvo kamion; 2008 Q3: 155 darab eladott kamion!

[20] Mert nem ránézésre állapítjuk meg mennyi a kocsi, hanem mérjük azt….

[21] Forrás: IEA.

[22] Enhanced Oil Reserves (Megnövelt olajkészletek)

[23] Az itt közölt előrejelzéseim 2008. októberiek. 2008. decemberében az IEA ugyanezeket tette közzé. Forrás: http://www.netcastdaily.com/broadcast/fsn2008-1213-2.mp3

http://www.bloomberg.com/apps/news?pid=newsarchive&sid=aV0wbL7Jbyqo

Előadások, diasorozatok

Hetesi Zsolt — Wed, 30 Sep 2009 08:46:36 +0000

Az előadások powerpoint változata innen letölthető.

Előadás-videók

Nehézségek, Budapest, Magyar Jövő Konferencia

Hetesi Zsolt - Nehézségek from Moles on Vimeo.

Békés

Sajtóvisszhangjaink (folyamatosan bővül)

Hetesi Zsolt — Tue, 29 Sep 2009 09:19:51 +0000

Duna TV 2009:

MTV Záróra:

Összeomlás

Hetesi Zsolt — Fri, 25 Sep 2009 17:52:39 +0000

Milyen tanulsággal szolgálhat korábbi népek és a természet viszonya, amennyiben az összeomlásig fajuló válságot idézett elő? A húsvét-szigetiek kivágták az utolsó fát is, a dél-amerikai indiánok túlhasználták a földet... El lehet ennyivel intézni régmúlt társadalmak bukásának okait?

A szerző újabb bizonyítékát adja, hogy a érdemes a biológia szemüvegén át is tekinteni a régmúlt idők összeomlásaira, tanulhatunk belőlük. Annál is inkább, mert most az egyetemesült emberiség is hasonló gondokkal küzd.

Összeomlás - Diamond J., Typotex, 2008. Megrendelés

Az FFEK a Wikipedia oldalain

Hetesi Zsolt — Wed, 23 Sep 2009 16:53:03 +0000

Az FFEK a Wikipedián: cikk az olajhozam-csúcsról a fenntartható fejlődésről, fenntartható fejlődés portál.

Általános értelemben olajhozam-csúcsnak vagy röviden olajcsúcsnak nevezzük a kőolaj kitermelésének időbeli tetőzését. Az olajhozam-csúcsot az úgynevezett Hubbert-féle csúcselmélet jósolja meg, amelyet M. King Hubbert, a Shell Oil Kutatólaboratórium geofizikusa 1956-ban alkotott meg. Az elmélet az Egyesült Államok kőolaj-kitermelésének maximumát 1965-1970 időszakra jósolta meg. Ezzel mindössze egy évet tévedett, az Egyesült Államok olajkitermelési csúcsa 1971-ben volt. Az első hasonló feltételezéseken alapuló, a világ kőolaj-kitermelésére vonatkozó, széles körben is ismert elméletet Colin J. Campbell amerikai geofizikus publikálta a Scientific American tudományos folyóirat 1998. márciusi számában.

Éghajlati csúcsértekezlet New Yorkban

Hetesi Zsolt — Tue, 22 Sep 2009 22:00:00 +0000

NYT: A tegnapi éghajlati csúcsértekezlet eleddig példa nélküli, egy napos hosszúságú volt New Yorkban. A tanácskozás előkészítés a koppenhágai klímacsúcsra, mely tudományos fontosságán túl a CO2-szint csökkentésében tett vállalások helyszíne lehet. A Kínai Népköztársaságnak egyensúlyozni kell a jólét növelése, a gazdasági növekedés és a kibocsátás-csökkentés között, mondta Hu-Csintao, az ország miniszterelnöke. A kínai emberek szegénysége miatt még jó adag fejlesztés szükséges, ami miatt még nem lehet olyan erőteljes célokat felállítani, mint nyugaton. Hu Csintao ezt nemcsak saját országa, hanem a fejlődő országok nevében mondta (India problémái pl. nagyon hasonlóak). A kínai vezető semmilyen konkrét vállalást nem tett, egyedül azt ígérte meg, hogy nő az erdők aránya, és 15%-al csökkenni fog 2020-ra a fosszilis arány az áram-előállításban. Ezt jórészt atomenergiával kívánják fedezni.
A világ kibocsátásának 40%-áért Kína és az USA felelős.

Éhezők hada várható az USA-ban

Hetesi Zsolt — Wed, 16 Sep 2009 22:00:00 +0000

MNO: Hónapok óta először csökken tartósan a munkanélküli segélyért folyamodók száma az USA-ban.(A válság véget érhet egyszer, de az olaj ára ismét olyan szintre nőhet a hirtelen kereslet megugrás miatt, hogy a világgazdaság ismét oda kerülhet, ahol most van - ffek)
Telegraph: Ha nem történnek komoly beruházások, melyek érintik az erőművi és villamos rendszert, Anglia nem lesz képes ellátni magát árammal néhány éven belül.
AlterNet: Éhezők hada várható az USA-ban. A cikk beszámol azokról, akik már most közkonyhákon étkeznek. Sokan beszámolnak róla, hogy ilyen mély válságot még nem láttak.

Vámháború USA és Kína között

Hetesi Zsolt — Sun, 13 Sep 2009 22:00:00 +0000

New York Times: Vámháború kezd kialakulni Kína és a USA között. Obama elnök, beváltva a szakszervezetknek tett ígéretét, beviteli vámmal terhelte a kínai gumiabroncsokat. Minderre az USA munkahelyeinek erősítése vezeti, bár egyelőre ez kis lépés. Kína válasza: beviteli vámot vetettek ki az USA-ból származó csirkékre és autóalkatrészekre, mert szerintük azok ára "támogatott", azaz túl alacsony. A kínai sajtóban erős hangú cikkek jelentek meg.
Telegraph: Defláció (túl alacsony árak) söpör végig már Dél-Amerikán is. A cikk kérdése: lesz-e ereje a világnak visszafizetni a hiteleket?

Lehetséges az uránhiány a közeljövőben?

Hetesi Zsolt — Tue, 08 Sep 2009 22:00:00 +0000

IX. 9. Bloomberg: Uránhiány várható 2015 után, mert a bányák telejsítménye nem fogja fedezni az igények megugrását, amit többek között Kína és India igénynövekedése jelent. A hír az Areva-tól származik, mely a 3. legnagyobb bányászattal foglalkozó cég. A The Oil Drum-on megjelent 3 részes tanulmányában dr. Michael Dittma fizikus (CERN) pedig részletes adatokra építve megkérdőjelezi a készletek becslésének módját, és így nagyságukat is. A cikk eredményei szerint már 2010-től nehézségek várhatók (mert a bányák tervezett 50%-os kitermelés-növelése nem történt és nem történik meg), továbbá a becsült készletekből egyedül a legbiztosabbnak gondolt RAR (Reasonably Assured Resource) készletek létezésre biztos, ezekre szabad alapozni. (Részletekért, adatokért lásd a cikket, vagy korábbi elemzésümket itt.) Ebben az esetben nemcsak hiányok lépnek fel hamarosan, hanem lényegében 2015 és 2020 között tetőzik az urántermelés a földön.

A növekedés határai

Hetesi Zsolt — Tue, 08 Sep 2009 10:02:09 +0000

A könyv a rendszerelméleten keresztül mutatja be, mire jutott a lehetséges forgatókönyvek elemzésével; milyen jövőnk lehet. A könyv alapját egy olyan számítógépes modell eredményei képezik, mely kulcsfontosságú folyamatokat modellez (népesség, energia, ipar, mezőgazdaság, szennyezés stb. alakulása és kölcsönhatásaik). Az eredmény megdöbbentő.

Hacsak nem korlátozzuk a fogyasztást és a népesség gyors emelkedését, nincs esélye a civilizációnak, összeomlása nem kerülhető el. Az eredeti könyv több, mint 30 éves, alig kellett azonban átírni, sőt üzenete csak aktuálisabbá vált, hisz nem tettünk sokat azért, hogy a legrosszabbat kikerüljük.
Épp fordítva cselekszünk.

A növekedés határai - harminc év múltán - Meadows D. Randers J., Meadows D. Kossuth kiadó, 2005. Megrendelés

Mennyi van még hátra a válságból?

Hetesi Zsolt — Wed, 02 Sep 2009 22:00:00 +0000

Times Online: Angol gazdasági elemzők szerint még hátravan a válság "java". Ann Pettifor, aki tagja annak a bizonyos "látók klubjának" (Advocacy International), mely 2006-ban figyelmeztette a nyugatot a hitelválság lehetőségére, állítja, hogy a pénzügyi rendszer gyökeres átalakítása nélkül még nagyobb baj várható. A mosani válság elsődleges okát a könnyen felvehető, ám magas kamatozású hitelekben látja.
ABC News: A BP egy, mintegy 860 millió - 1milliárd hordó nagyságú kitermelhető tartalékú mezőt tárt fel a Mexikói-öbölben. Összevetésül, a világ egy évi fogyasztása 27 milliárd hordó könnyűolajból.

Zöld energiával működő berendezések alapanyagai

Hetesi Zsolt — Wed, 26 Aug 2009 22:00:00 +0000

New Scientist: A cikk 15 éven belülre teszi a platinatermelés kimerülését. Ugyanilyen gyorsan tűnik majd el az indium (LCD tévéknél használják), a tantál (maroktelefonokban van), a hafnium, de a nem túl távoli jövőben fogy el az urán, a cink, a foszfor is. A platina egyébként az üzemanyagcellák alapanyaga lenne.
Láthatjuk, hogy nem elég arra gondolni, a technológia majd megoldja gondjainkat, úgy tűnik mérlegelni kell, mivel teszi majd ezt. Atomenergiával, napelemekkel, hidrogéncellákkal úgy tűnik - nem. (ffek)
Augusztus 25-e óta Brazíliától vesz olajat Mexikó (és így közvetve az USA is). A mexikói Cantarell mező ürülése látható ezen az ábrán.

Az atomenergia rövid távú jövője

Hetesi Zsolt — Wed, 19 Aug 2009 22:00:00 +0000

Japánban úgy tűnik, vége van a gazdaság lejtmenetének. (China Post) A cikk szerint Japán március-áprilisban 0.9%-os GDP növekedést ért el, ezzel a világ második legnagyobb gazdasága újra emelkedik, Németország és Franciaország után.
Times Online: Mivel magyarázható a viszonylag magas (kb 65-70$/bl) olajár? A kereslet a legjobb becslések szerint is 2 millió hordó / nap-pal visszaesett 2008-hoz képest. Ezért aztán a másik, kitermelési oldalon van a megoldás. A cik arra jut, hogy az olajkor vége itt van. No nem azért, mert elfogy, hanem mert a tartósan magas árakat megelégelik a fogyasztók.
Az US Army Csatolt Erőinek parancsoksága kiadott jelentéséből egy idézet: legkésőbb 2012-ig eltűnik az olajkitermelés többletkapacitása (azaz nem lehet a piac igényei miatt feljebb menni) és legkorában 2015-re kialakul egy kb. 10 millió hordó/nap-os hiány a kitermelésben. A ... következmények világosak.
The Oil Drum: Az atomenergia rövid távú jövőjéről szóló cikk (szerzője fizikus, a CERN kutatója) megállapítja, hogy a felhasznált urán mennyiségét eleddig fedező polgári urántartalékok az elkövetkező 5 évben kimerülnek. Mivel az előbbi készletek és a bányászat együtt szolgált az erőműveknek "üzemanyagul", a tárolt készletek fogyását csak a bányák hozamnövelése lenne képes ellensúlyozni. Évente 5000 tonnával kellene több uránt bányászni, ez jelenleg valószínűtlennek tűnik, ezért 2009 végére kb 1200-1400 tonnás hiány lép majd fel. Ez főképp olyan országokat érinthet kellemetlenül, mint Japán, ahol a nukleáris energia az áramtermelés tetemes részét teszi ki.

Egy nap elfogy az olaj

Hetesi Zsolt — Mon, 03 Aug 2009 22:00:00 +0000

The Oil Drum: Interjú készült az IEA vezető közgazdászával, Faith Birollal, a tegnapi Independent-ben. Az IEA szakembere nagyon kemény állításokat fogalmazott meg, melyek teljesen ellentétesek az IEA korábbi nyilatkozataival és irányvonalával. .
"Egy nap elfogy az olaj. Ez nem ma van, vagy holnap lesz, de egyszer eljön.Nekünk pedig el kell hagynunk az olajat, mielőtt az olaj hagy el minket; és fel kell készülnünk arra a napra. Minél előbb kezdjük, annál jobb, mert egész gazdasági és társadalmi rendszerünk az olajon alapul, és ezt megváltoztatni sok idő és sok pénz sükséges - és ezt a kérdést komolyan kell vennünk." Jelenleg valós veszélye van annak, hogy az olajellátás összeomlik a jövő év után, mert [a válság elmúltával] az igény megindul felfelé és nem történt elég erőfeszítés az új források kiépítése terén [a válság miatt elmaradó befektetésekre céloz], melyek kiváltanák a gyorsan merülő régi mezőket- nyilatkozta Faith Birol.
A vezető közgazdász azt is beismerte, hogy a korábbi kimerülési mutatók tévesek az IEA jelentéseiben; az idén 6.7% a már termelő mezők átlagos kimerülési mutatója [azaz egy átlag mező 6.7%-al kevesebb olajat fog termelni 2009-ben, mint 2008-ban.] Korábban 3.4%-ról és 4.9%-ról beszéltek.

Munkanélküliség Detroit környékén

Hetesi Zsolt — Fri, 31 Jul 2009 22:00:00 +0000

CNN Money: Detroit környékén 17%-os a munkanélküliség (Detroit a General Motors központja). Az ország többi részén is sok helyen vannak kiugró adatok. 18 városi térségben magasabb a munkanélküliség, mint 15%, ebből 8 Kaliforniában van.
Market Watch: 2007 ősze óta nem látott eladási hullámot gerjesztett a "vállalati belső emberek" által eladott vállalati részvények sora. (Kicsit most jobban megy, de ebből látszik, hogy a benfenntesek is rosszabbodást várnak hosszabb távon... (?) )

Lassul a szélerőmű építés az USA-ban

Hetesi Zsolt — Tue, 28 Jul 2009 22:00:00 +0000

Reuters: Lassul a szélerőmű építés az USA-ban. A Q2 (második negyedév) eredménye 1200 MW új szélkerék, a tavalyi hasonló időszak 2790 MW-jával szemben.
Market Watch: Egy nemrég megjelent sikerkönyvben Arroyo Grande befektetési menedzser arra figyelmeztet, hogy a legrosszabb forgatókönyv szerint 2050-re civilizációnk el is tűnhet, az ellátás összeomlása miatt. Tanácsai között ilyesmik állnak: Légy önző, Bízd a pénzed a Goldman Sachs-ra, mert ők aztán igazán önzők, végül Készülj a halálra. Érdekes, az már biztos....
Dollars & Sense: a valós munkanélküliség az USA-ban magasabb, mint 1930 óta bármikor.

USA az államcsőd közelében 2008-ban

Hetesi Zsolt — Tue, 21 Jul 2009 22:00:00 +0000

The Independent: Az USA 2008 őszén nagyon közel állt az államcsődhöz, jelentette ki Hank Paulson, volt pénzügyminiszter.
Bloomberg: A mentőcsomagok együttesen elérhetik a 23 ezer milliárd dollárt is, legalábbis ennyire lenne szükség, mondta Neil Barovfsky, a Treasury’s Troubled Asset Relief Program főfelügyelője.

A föld olajkitermelésének tetőzése

Hetesi Zsolt — Sat, 18 Jul 2009 22:00:00 +0000

A Föld minden valószínűség szerint túl van az olajkitermelés tetőzésén, pusztán a 2008-as adatok fényében is (forrás The Oil Drum):

Ország Csúcs kitermelés 2008 term. % esés a csúcstól Csúcs éve

United States	11297	7337	-35%	1970
Venezuela	3754	2566	-32%	1970
Libya	3357	1846	-45%	1970
Other Middle East	79	33	-58%	1970
Kuwait	3339	2784	-17%	1972
Iran	6060	4325	-29%	1974
Indonesia	1685	1004	-41%	1977
Romania	313	99	-68%	1977
Trinidad & Tobago	230	149	-35%	1978
Iraq	3489	2423	-31%	1979
Brunei	261	175	-33%	1979
Tunisia	118	89	-25%	1980
Peru	196	120	-39%	1982
Cameroon	181	84	-54%	1985
Other Europe & Eurasia	762	427	-44%	1986
Russian Federation	11484	9886	-14%	1987
Egypt	941	722	-23%	1993
Other Asia Pacific	276	237	-14%	1993
India	774	766	-1%	1995
Syria	596	398	-33%	1995
Gabon	365	235	-36%	1996
Argentina	890	682	-23%	1998
Colombia	838	618	-26%	1999
United Kingdom	2909	1544	-47%	1999
Rep. of Congo (Brazzaville)	266	249	-6%	1999
Uzbekistan	191	111	-42%	1999
Australia	809	556	-31%	2000
Norway	3418	2455	-28%	2001
Oman	961	728	-24%	2001
Yemen	457	305	-33%	2002
Other S. & Cent. America	153	138	-10%	2003
Mexico	3824	3157	-17%	2004
Malaysia	793	754	-5%	2004
Vietnam	427	317	-26%	2004
Denmark	390	287	-26%	2004
Other Africa	75	54	-28%	2004
Nigeria	2580	2170	-16%	2005
Chad	173	127	-27%	2005
Italy	127	108	-15%	2005
Ecuador	545	514	-6%	2006
Saudi Arabia	11114	10846	-2%	2005 / még nőhet
Canada	3320	3238	-2%	2007 / még nőhet
Algeria	2016	1993	-1%	2007 / még nőhet
Equatorial Guinea	368	361	-2%	2007 / még nőhet
China	3795	3795	-	Nő
United Arab Emirates	2980	2980	-	Nő
Brazil	1899	1899	-	Nő
Angola	1875	1875	-	Nő
Kazakhstan	1554	1554	-	Nő
Qatar	1378	1378	-	Nő
Azerbaijan	914	914	-	Nő
Sudan	480	480	-	Nő
Thailand	325	325	-	Nő
Turkmenistan	205	205	-	Nő
Tetőzött vagy stagnáló kitermelésű orsz. Total	-	49597	-	60.6%-a a teljes kitermelésnek
Növekvő termelésű orsz. Total	-	32223	-	39.4%-a a teljes kitermelésnek

Európa kísérlete az orosz gázfüggés csökkentésére

Hetesi Zsolt — Mon, 13 Jul 2009 22:00:00 +0000

Time: Európa kísérlete az orosz gázfüggés csökkentésére: a Nabucco. Ma írták alá a szerződést az érintett országok Törökországban. A vezeték (ha megépül valaha) önmagában nem tudja ellátni Európát, ezért a két Áramlat megépítése is fontos. Ugyanakkor a Nabuccot 2 ország képes ellátni gázzal, Azerbajdzsán és Türkmenisztán. Az utóbbinak még át kell vinni valahogy a gázt a Kaszpi-tenger alatt; ráadásul e két ország gázkészleteire fáj a GAZPROM foga is, és a múlt eseményei alapján nem eredménytelenül nézte ki magának a Kaszpi-medencét az orosz cég.
Bloomberg: Mexikó "kezelhetetlen hiánnyal" néz szembe. Az ország olajmezőinek hozama erőteljesen csökkent, ezzel elesik egy csomó bevételtől.
Jim Kunstler: A villamos autók ötlete abszurd. A villamos hálózat jelenleg a kocsik negyedét sem tudná ellátni, hanem összeomlana. Az is képtelenség, hogy hirtelen ennyi elektromos kocsit gyártsanak.
A fenti okfejtés lehet, hogy gondot fog okozni annak az európai vállalkozásnak is, mely a Szaharában termelne áramot, és az EU igényének 15%-át fedezné. Az ilyen nagyívű tervek ritkán valósulnak meg.

Gazdasági válság pizza

Hetesi Zsolt — Sun, 12 Jul 2009 22:00:00 +0000

Kis személyes: Szatmárnémetiben jártam a hétvégén, egy pizzériában "Gazdasági válság pizza" kapható, 70%-os áron....(hzs)
New Yorker: Érdemes lenne az USA olajfüggését csökkenteni, mert a válságból való kilábalás során újra "olajválság" jöhet, hisz a kereslet (melyet jórészt India és Kína igénye határoz meg) nőni fog a válság enyhültével.
Bloomberg: Az Egyesült Államokban évek óta létezik az alacsony jövedelműeket és jövedelemnélkülieket támogató étkezési jegy-rendszer (food stamp). A támogatásért folyamodók aránya 26 éve most a legmagasabb, mint a munkanélküliség is. (10,5%)
San Francisco Chronicle: Az állam csődjét elkerülendő egyre súlyosabb lépésekre kényszerül Schwarzenegger kormányzó. A demokraták szerint a jóléti háló is veszélybe került.

Kalifornia csődje

Hetesi Zsolt — Wed, 08 Jul 2009 18:28:05 +0000

Wall Street Journal: A nagy bankok nem fogadják el Kalifornia állam adósleveleit (azaz nyomást gyakorolnak az államra, hogy tovább ne hiányát, ami így is 23,6 milliárd $).
MSN Money: A jegyzett munkanélküliek aránya 16,5% az USA-ban, de ha beleszámítják azokat is, akik már letettek a munkakeresésről, 20,6% az arány!
San Francisco Chronicle: Kalifornia esete jelzés értékű az USA-ra nézve. Senki nem gondolja, hogy Arizona csődje (mely állam ugyanolyan bajban van, mint Kalifornia) komolyan érintené az USA-t, de "ahogy Kalifornia halad, úgy halad az USA is". (Ezt a szolgent egyébként a szintén nagy gondokkal küzdő GM-el is mondják...)

A Goldman vezető szakértői rekord jutalomra számíthatnak

Hetesi Zsolt — Sat, 04 Jul 2009 18:25:08 +0000

Bloomberg: A piac korrekciója a 10%-os, 4 dolláros olajáresés.
UK Telegraph: Míg a gazdaság egyre mélyebbre süllyed és az USA kormánya mentőcsomagokkal támogatja többek között a Goldman Sachs-ot (10 milliárd dollár), addig a Goldman vezető szakértői rekord jutalomra számíthatnak. Egyes kommentárok szerint az USA-t maffia irányítja, maffia szakértőkkel.

A szabadpiac és az éghajlatváltozás

Hetesi Zsolt — Tue, 30 Jun 2009 22:00:00 +0000

Global Research: Kalifornia csődjét el lehet kerülni (adóssága 24 milliárd dollár....). A cikkiró javaslata: kövessék Guernsey szigetének példáját. A példa rövid leírása:

A XIX. század elején, a napóleoni háborúkat követő időkben, a Szigetek (különösen Guernsey) igen nyomorúságos gazdasági viszonyok között tengődtek. A természeti szépségeken és a kellemes éghajlaton kívül szinte semmi nem volt, ami visszatartotta volna lakóit az elvándorlástól. Nem voltak utak, és mindenütt a nyomor jelei voltak láthatóak. A fővárosnak, St. Peters Portnak sem voltak kövezett útjai. Egyetlen bérelhető járművet sem lehetett találni. Kereskedelmi kapcsolatok nem léteztek és általános volt a munkanélküliség és a szegénység. Az állam el volt adósodva 19 137 angol fonttal és ezért 2390 font kamatot kellet fizetnie, noha a teljes állami bevétel mindössze évi 3000 fontot tett ki. A tenger egyre több parti területet mosott alá és a lakóknak nem volt pénzük a védőgátak megépítésére, mindössze 610 font állt évente a rendelkezésükre. De egyedül a gátak megépítése legalább 10 000 fontot igényelt. A kormánynak választania kellett. A rendelkezésre álló összeggel még csak hozzá sem foghatott a szigetmegmentését szolgáló gátak megépítéséhez.

1815-ben egy bizottságot neveztek ki abból a célból, hogy megvizsgálja, miként lehetne valamilyen módon födél alá helyezni a városi piacot. A bizottság megállapította, hogy a nyomorgó szigetlakók további adókkal való megterhelése lehetetlen. Ha viszont a bankoktól vesznek fel kölcsönöket, akkor tovább növekszik az állam már amúgy is nagy eladósodása és teljes jövedelmét fel fogja emészteni az adósságra fizetendő magas kamat. Egyértelmű volt, hogy még ha kapnának is hiteleket, legjobb esetben csak a kamatait tudnák fizetni, de az adósságot soha nem lenne képes megfizetni az állam. Hosszas mérlegelést követően egy történelmi jelentőségű javaslattal állt elő. Azt ajánlották, hogy az oly szükséges fedett piacot, amely nélkül a főváros nem működhet, a Guernsey államocska által kibocsátott 6 000 font értékű pénzjeggyel finanszírozzák. Szó szerint idézzük, hogy mit javasolt a bizottság:

"A bizottság ajánlja, hogy a költségeket 1 fontos állami kibocsátású pénzjegyekkel finanszírozzák 6 000 font nagyságrendben... Ezek a pénzjegyek nem csak az új piac létrehozására, de a Torteval templom és az utak építésére, valamint más állami kiadásokra is fordíthatóak. Mivel az államnak máris forgalomban van 50 000 fontnyi pénzjegye, ezért ajánlatos az újabb kibocsátást 6 000 fontra korlátozni..."

Az érvelés lényege az, hogy az állami pénzjegyek kibocsátása olyan jövedelemhez juttatja az államot, amely nemcsak elegendő a piac megépítéséhez, de ahhoz is, hogy olyan többletjövedelem amortizálódjon, amely lehetővé teszi a meglévő államadósság fokozatos csökkentését. A javaslatokat hosszú megfontolás után elfogadták és az első állami kibocsátású pénzjegyeket 4 000 font összegben még abban az évben forgalomba hozták. Az így kibocsátott pénzjegyeket három szakaszban kellett az államnak visszaszereznie, mégpedig 1817. áprilisáig, 1817. októberéig és végül 1818. áprilisáig. A visszakapott pénzjegyeket nem volt szabad újra forgalomba hozni. A bizottság jelentése ezt azzal indokolta, hogy ily módon az államadósság megnövelése nélkül lehetséges a megjelölt munkák befejezése és ugyanakkor még marad bevétel az állam más kiadásainak a fedezésére. Csak 1820-ban sikerült a bizottságnak biztosítani az új piacépület megépítéséhez a pénzügyi eszközöket. Erre a célra 4500 fontnyi állami pénzjegyet bocsátottak ki, amelyeket 10 év alatt kellett visszaszerezni az importvámokból, és a piacon működő üzletek forgalmi adójából. Az olvasó figyelmét nyomatékosan felhívjuk arra, hogy a Guernsey-kormányzat által kibocsátott pénz kamatmentes pénz volt. A piac megépítésére kibocsátott kamatmentes 4500 fontot hamarosan más kibocsátások is követték. Így 1821-ben már 10 000 font kamatmentes font volt forgalomban. (Forrás: Drábik János: A pénzrendszer anatómiája) Egy éve nem hittük volna, hogy komoly helyen ilyet olvasunk - ffek.

AP: A WTO szreint néhány területen korlátozni kell a szabadpiaci rendszert, hogy elkerüljük az éghajlatváltozás legsúlyosabb következményeit. Például magasabb importadókat javasolnak az olyan termékekre, melyek nem környezetbarát technológiát használó országból származnak (pl. Kína ipara jórészt ilyen).
Time: Az olcsó lakások iránti kereslet nő, a drágák iránti csökken az USA-ban.
Globe and Mail: Oroszország a sarkvidék felosztását javasolja Kanadának, hogy kivehessék részüket az olvadás miatt hozzáférhetővé váló "nyersanyag- és energiahordozó-tortából."

 VII. 1.: Global Research: Kalifornia csődjét el lehet kerülni (adóssága 24 milliárd dollár....). A cikkiró javaslata: kövessék Guernsey szigetének példáját. A példa rövid leírása:

A GAZPROM gázellátási megállapodást kötött Azerbajdzsánnal

Hetesi Zsolt — Sun, 28 Jun 2009 22:00:00 +0000

NYT: Kalifornia a csőd szélén áll, olyan feltételekkel kezdi az új pénzügyi évet, ami 1929-hez hasonlítható csak. Biz Journal: Kalifornia 1 millió munkahelyet veszíthet még el a válságban. CNN Money: A Weiss Research pénzügyi előrejelző intézet vezetője a kaliforniai részvények eladására buzdít. Az Obama-kormányzat elutasította a segélycsomag lehetőségét (Kalifornai csődje elkerülhetetlen? ffek).
Seeking Alpha: A kormányzat adatai nem a valóságot tükrözik, a szakértől elvárásai nem teljesültek eddig, az USAban havi átlag 2 millió új munkanélküli van.
AlterNet: A BRIC (Brazília, Oroszország, India, Kína) "négyesfogata" csapást mér a dollárra, ha nem abban számol el, és új valutára tér át. Az oldal a Goldman Sachs elemzőjét idézi; a dollár gyengülése szétverheti azt, ami maradt az USA gazdaságából. "Van egy jó és egy rossz hírem, mondja a nyugdíjas a csaposnak.
Mi a jó? - kérdi a csapos.
A nyugdíjalapom biztonságban volt, nem végzett mélyrepülést ősz óta. Megvan minden dollárom.
És a rossz? - kérdez vissza a csapos.
Hát az, hogy dollár. - feleli a nyugdíjas."
Reuters: Az IEA mérsékelte az olajkereslet növekedésére vonatkozó előrejelzését a válság miatt. Ősszel évi 1 millió hordó / nap-os növekedést jósoltak, most 2014-ig összesen 540 ezer hordót.
Reuters: A GAZPROM gázellátási megállapodást kötött Azerbajdzsánnal. A szerződés részletei titkosak, de az oroszok célja, hogy biztosítsák a majdan elkészülő Déli Áramlatba a gázt. (A Nabucco sorsa egyre bizonytalanabb - ffek).

Az olajellátás összeomlása az IEA szerint

Hetesi Zsolt — Wed, 24 Jun 2009 22:00:00 +0000

A Financial Post beszámol róla, hogy az IEA igazgatója Noburo Tanaka az olajellátás összeomlását vetíti előre 2014-re. A a válság hatására elmaradt befektetések addigra érnek össze annyira, hogy az ismét növekvő igényekkel együtt összeomlást eredményezzenk. Tanaka ezt 5% feletti GDP növekedéshez kötötte.

Államcsőd állhat elő az USA-ban és Angliában?

Hetesi Zsolt — Sun, 21 Jun 2009 22:00:00 +0000

A GEAB előrejelzése szerint 3 egyszerre begyűrűző és beérő folyamat miatt államcsőd állhat elő az USA-ban és Angliában.
1. Tömeges munkanélküliség, a munkanélküliség növekedése.
2. Csődhullám: bankok, biztosítók, cégek.
3. A dollár gyengülése.
A folyamatok együttes hatását erősíti, hogy a válság immár a második leghosszabb 1929 óta; illetve, hogy a világkereskedelem nagyot zuhant (ábra). A körök az adott ország kereskedelmének nagyságára utalnak, az oszlopok pedig a csökkenésre százalékban.

Global Research: A NATO erőteljesen megnövelte jelenlétét a Skandináv-félszigeten. Fő bázisává pedig Lengyelország vált a térségben. Új hidegháború készül?

Hiba az Index olajkitermeléssel kapcsolatos hírében

Hetesi Zsolt — Tue, 16 Jun 2009 22:00:00 +0000

Szarvashiba az Index tegnapi hírei között. A BP elemzése kapcsán megjelent cikk az olajkitermelés jövőjét egyszerűen abból számította ki, hogy elosztotta a készletnagyságot a mostani kitermeléssel. Ezt R/P aránynak nevezik (Reserve/Production), és nem mond semmit a kitermelés jövőjéről, csak két feltétellel.
1) A kitermelés a mostani szinten akadály nélkül fog folyni a jövőben is
2) Az összes készlet kitermelhető
Egyik feltevés sem igaz. Az 1) a mezők fizikája miatt nem teljesül, hiszen a kitermelés logisztikus görbét követ. A 2) sem igaz, hiszen a bizonyított készletek nem mindig kitermelhetők, másrészt ismert, hogy méretük sokszor durva "bemondásokkal" növekedett az OPEC-országok adatai alapján. A cikk egyik legfontosabb képe viszont itt van tanulságul:

Ábra. A top 9 olajtermelő ország közül csak Szaúd-Arábia tudta 2008-ban emelni a kitermelést.

Global Research: "A többpólusú világ felé..." Jekatyerinburgban tartott találkozót Kína, Oroszország, Üzbegisztán, Kazakisztán, Kirgizisztán, Tádszikisztán, mint teljes jogú SCO (Shanghai Cooperation Organization) tagok és Irán, Pakisztán, India és Mongólia, mint megfigyelők részvételével. Michael Hudson elemző szerint ez a világkereskedelem "dollártalanításának" kezdete és az amerikai borodalom vége. A találkozó célja ugyanis az említett országok kereskedélmének összehangolása, a dollár helyettesítése és az USA kiszorítása a térségből. Az elemzők szerint ezzel az USA még egy lépéssel közelebb került a weimarizálódáshoz, azaz a hiperinflációhoz, az állami szolgáltatások akadozásához, stb.
Ábra. SCO-országok

Yahoo Finance: tovább emelkedik a nem fizető hitelek száma a hitelkártyapiacon is. Ez jelzni, hogy az USA lakossága még mindig lefele csúszik.
Business Week: Ha Kalifornia nem tudja fizetni a hiteleit, az egész rendszerbe vetett hit megrendül.

Az FFEK kutatócsoportja régi igényt teljesít. Néhány, a területen nem járatos kutató (fizikus, mérnök, stb.) állítása szerint a vizsgálatok, melyeket az FFEk végez, inkább áltudomány jelzővel illethetők. A letölthető dokumentumban tézisszerűen állításokat fogalmaztunk meg, melyek főképp a Felélt jövő c. írás tézisei. A téziseket támasztottuk alá szakmai folyóiratok cikkeinek hivatkozásaival, melyeket a tudományos közvélemény már régen elfogadott (itthon néha megáll az idő...).