Közelgő események
  • Nincs közelgő esemény


Globális rendszerválság – 2011 első negyedév: A globális geopolitikai széthullás kritikus fázisába lépése

A LEAP/E2020 független európai politikai elemzőcsoport legújabb előrejelzése szerint a mai geopolitikai világrend durva “átalakulásának” egy újabb szakaszhatára átlépése várható a következő negyedévben. A G20-ak szöuli csúcstalálkozója jelezte, hogy többé nem az USA dominálja a világpolitikát és hogy minden ország magára van utalva. Mint a komplex rendszerek ilyen küszöb-átlépéseinél megszokott, a gazdasági, pénzügyi, monetáris szociális és politikai változások nem lineárisak, nem maradnak a szokott szabályok keretén belül.

Egyrészt gyorsulnak és erősödnek a világ több évtizedes gazdasági, pénzügyi és geopolitikai válságtrendjei, másrészt rohamosan erősödik e változások kollektív tudatosodása.

Ez a tudatosodási folyamat önmagában is a válság tényezőjévé válik és váratlan ugrások révén annak rohamos gyorsulását eredményező kitörésekhez vezethet.

A globális folyamatok töréspontjához vezető út néhány jellemző velejárója, melyeknek kaotikus következményei lesznek:

 

A monetáris lazítás nyomán a FED-et “házi őrizetbe helyezték”

A FED második monetáris mennyiségi lazítása (“QE2”, a FED 600 milliárd dollárért vásárol USA államkötvényeket) nyomán 1945 óta először lázadt fel szinte az összes többi globális hatalom, Japán, Brazília, Kína, India, Németország, az ASEAN országok, stb. A világ többi része világosan jelezte 2010 novemberében, hogy nem hagyja, hogy az USA jegybankja Amerika problémáit a bolygó összes többi országának költségén oldja meg. A dollár megszünik "az USA valutája és mindenki más gondja" lenni, ami a dollár elméleti aranyraválthatósága megszűnésének 1971-es dátuma óta volt, és egy lesz  a világ valutái közül, mely azokhoz hasonlóan a kibocsátó ország gondja. Ez még nem gyámság, de már “házi őrizet”. A LEAP/E2020 szerint nem lesz harmadik hullám a monetáris lazítás keretében, illetve 2011 végére várható egy nagy geopolitikai konfliktus és a dollár összeomlása.

 

Európai megszorítások: társadalmi ellenállás terjedése, a populizmus és radikalizmus növekedése, generációs lázadás, magasabb adók

Európa-szerte terjednek a globális válság miatt a kormányok által életbeléptetett megszorítások elleni tiltakozó megmozdulások.  A következő választásokon eltűnhetnek a mai elitek, amelyek a válság előtti klasszikus liberális receptekkel próbálkoznak, pl. adócsökkentéssel a gazdagok számára. Az elégedetlenség minden országban drámaian megerősítheti a populista és radikális pártokat, Európa politikai “bekeményítése” várható.

A fiatalabb nemzedékek fellázadhatnak a nyugdíjasok ellátásának terhei ellen és ki fogják kényszeríteni a nyugdíjak csökkentését. A legvalószínűbb fejlemény a magasabb jövedelmek és tőkenyereségek fokozottabb adóztatása, egy új bankadó és a közösség határainak megerősített védelme lesz egy protekcionista fordulat következtében. (Tehát könnyen lehet, hogy a magyar kormány lépései komoly követkőre találnak az EU-ban, elítélő szavak helyett - szerk.)

 

Japán: az utolsó kísérlet a Kína hatalmával szembeni elenállásra

Kína Kelet- és Délkelet-Ázsia domináns hatalmává válása, térségbeli hegemóniája ellen Japán és más államok megpróbálnak védekezni, de a korábbiakkal ellentétben az USA már nem képes a konfliktusba beavatkozni.

Összefoglalva: a G20 csúcs résztvevői nem voltak képesek megoldani a tagok növekvő gazdasági, pénzügyi és monetáris feszültségeinek okait, közben döntően nőtt a világ kollektív tudatossága a folyamatban levő geopolitikai összeomlás kapcsán. Ez a növekvő tudatosság 2011 kezdetétől fogva felgyorsítja és felerősíti a nemzetközi rendszer és az egyes országok változásait, ami nemlineáris, kaotikus eseményekhez vezet. Éppen ezért ettől az időponttól kezdve az USA válsághelyzetbe kerülhet, ha így lesz, feltehető, hogy 2012-ben Kína átveszi a világ legnagyobb gazdaságának szerepét az USA-tól.

(Munkatársunktól)

Keresés
FFEK hírlevél

FFEK cikkek, hírek, programok.

Tartalom átvétel


Greenman Kft.
Effektív mikroorganizmusok a környezetért


Bio tönkölybúza
, Szám Lajos, Tapolca


Abwind Kft.
Megújuló energiák, megújuló technológiák


Újenergiák

Médiaröntgen

Kapcsolat Plus Alapítvány

Bocs Alapítvány

E-Consumption

Könyvajánló

Sokak fejében fordul meg a gondolat, hogy az önellátás felé forduljanak a jelenlegi helyzet láttán - és esetleg ismerve, vagy sejtve, mi várható még. Azonban az önellátás, még ha részleges is, vagy kezdetleges lépsekből is áll, nem egyszerű. Azok az ismeretek, amelyeket régen a többség ismert, azaz, hogy mit mikor kell vetni, mi minek jó szomszédja a kertben, vagy hogyan kell mosni hamulúggal, mára szinte teljesen eltűntek.

Az újratanulásban segít az ÖkoVölgy Alapítvány könyve, amely még azoknak is élvezetes olvasmány, akik már megkezdték saját maguk körül az önellátást, vagy vannak tapasztalataik bármelyik kérdésben, amiket a könyv tárgyal.

Milyen következményekkel jár, ha a világ népesség-növekedése a jövőben korlátlanul folytatódik? Vajon lesz-e mindenkinek elegendő élelem és ivóvíz? A véges kőolaj, kőszén és földgázkészletekkel mi lesz? Jut-e belőle mindenkinek? Mit lehet tenni azért, hogy a Föld eltartóképességén belül maradjon az emberiség?  És egyáltalán: mekkora ez az eltartóképesség?

Bár a fenti kérdéseket már Thomas Malthus is feltette a XVIII. század második felében és Aldous Huxley is említést tesz róluk a Pont és Ellenpont c. regényében (1928), csak a Római Klub tagjai voltak, akik elsőként behatóbb tanulmányokat végeztek a válaszkeresés reményében. 1972-ben felkérték Donella Meadowst, Jorgen Randerst és Dennis Meadowst, a Massachusetts Technológia Intézet kutatóit, hogy írjanak egy tanulmányt.

Miért és hogyan lett a magyar föld a globális tőke elsajátítási tárgya? Van-e még ezután reális esély földünknek a magyarság részére megőrzéséhez? Miért nem tudunk ésszerűen gazdálkodni a jövő egyik legfontosabb stratégiai kincsével, a vízzel? Miért vezetünk el többet belőle, mint amennyi hozzánk érkezik? Miért tesszük ezt olyan veszélyeztetett térségekben is, mint a Homokhátság?

Századunk a civilizáció összeomlásával is fenyeget. A termőföld és az édesvíz az élet alapfeltételei, közösségi birtoklásuktól függ fizikai létünk és etnikai megmaradásunk.

Mindkét szerző elkötelezetten védi a magyar temrészeti valóság egy-egy fontos elemét: Tanka Endre a magyar termőföld megmentésén dolgozik hosszú évek óta, Molnár Géza pedig a Kárpát-medence vízgazdálkodási hagyományaival foglalkozik, s próbálja a gyökerekhez visszatéríteni a szakma képviselőit, hogy az valóban a vízzel való gazdálkodást jelentsen, ne árvízi védekezést.

A Kairosz Kiadó könyvei között számtalan olyan kiadvány lelhető meg, amelynek tartalma nem fér bele a még mindig erős bástáykat magáénak mondható fősodorbeli gondlokodás keretei közé. Azonban a valóság olyan erővel dörömböl a látszatvilág falain, hogy soká már nem lehet mindenestül kívül tartani, így aztán egyre több olyan adat, jelenség lát napvilágot, amely mélyebb gondolkodásra, összefüggéskeresésre sarkall.

David C. Korten egyike azoknak a közgazdászoknak, akik baljós szemmel figyelik a liberalizációs folyamatokat, sarkos kritikát fogalmaznak meg és alternatív válaszokat keresnek a globalizáció kihívásaira. Korten professzor egyik leghíresebb könyvében, a Tőkés társaságok világuralmában kifejti: a multinacionális vállalatok jogkörének szűkítése, az állam nagyobb szerepvállalása és a civil társadalom ereje szükséges ahhoz, hogy megfékezzük a társadalmi különbségek növekedését és létrehozzunk egy erős szociális hálót. Rámutat arra is, hogy felelősséggel tartozunk a jövő nemzedékeknek, ezért nem hagyhatunk rájuk kezelhetetlen adósságterheket. Korten mondanivalóját egyelőre még képtelen elfogadni a fősodrú  közgazdaságtan, hatásosnak bizonyult válságkezelő intézkedéseire viszont egyre nagyobb figyelem irányul.

 

Eddig inkább csak arról volt szó, hogy mi történik majd amíg ez a rendszer leépül. Arról, hogy az oroszok miatt gázkelepcében ülünk, hogy a fogyó olaj miatt az egész világ az olaj csapdájában vergődik, de arról ritkán szólunk, hogy mit tegyen egy kis közösség, vagy család. költözzön tán mindenki vidékre, Ezt úgysem lehet megtenni. Akkor mit eszünk szervezett élelmiszer-termelés híján? Vagy akár eljutunk-e valaha oda, hogy nem lesz szervezett élelmiszer-ellátás?

A Kairosz kiadó magyarul is kiadta David Korten egy új művét. A korábban megjelent Tőkés társaságok világuralma is gondolatébresztő mű volt, a mostani még nikább aktuális.

A Magyar Nemzetstratégia második kötete számos szakértő munkájának eredménye, mely magába foglal egy palettát a jogra vonatkozó elképzelésektől az oktatáson keresztül a gazdaságig.

Kutatóink az energetika-fenntartható gazdálkodás területén írtak cikket a könyvbe. A könyv szerkesztőjével egyeztetve jelentetjük meg ezt a kis helyreigazítást:

Az "Energia nélkül nem megy semmi" címmel közreadott cikk 3 szerző munkája. A második függelék az ártéri gazdálkodásról Molnár Géza, a harmadik függelék a lokalizált rendszerekről Szám Dorottya munkája. A megújuló energiaforrásokra vonatkozó adatok és számítások egy része a PTE Környezetfizika Tanszék és Német Béla tanszékvezető által végzett kutatásokból származik.

A könyv harmadszor jelenik meg, szerzője mindig egy kicsit más szempontot emelt ki benne. Általános üzenete: az ember eddig mindig elárulta Teremtőjét és a természetből kiszakdva tönkretette azt.

Az Utolsó kísérlet rendszerszinteket, történelmet, energiatermelést, éghajlatváltozást, mezőgazdaságot, valamint a közeli jövő forgatókönyveit és a fenntarthatóság alapjait egyaránt vizsgálja. Mégsem tudományos a nyelvezete - noha szerzői tudományos kutatás keretében jutottak a benne foglaltakra.

X