Jeff Rubin, az olaj apostola és Matolcsy György

Matolcsy György a következő könyvelemzést írta a Heti Válasz szeptember 3-i számában:

 


Miért az olajárrobbanás a válság igazi oka? Kik az olajkannibálok? Miért lesz hamarosan energiahiány? Hogyan ér véget a globalizáció? Jeff Rubin - a világ legkeresettebb energiaszakértője, aki 2000-ben egyedül jósolta meg, hogy jön az újabb olajárrobbanás - lebilincselően érdekes könyvet írt a globalizáció végéről. Az elmúlt négy évtized új világa a globalizáció világa, ami az olcsó kőolajon alapult, mert az alacsony szállítási költségek tették lehetővé a fejlett nyugati országok termelésének globális kihelyezését. A globalizációhoz elsősorban nem olcsó ázsiai, afrikai vagy latin-amerikai munkaerő kellett, nem csupán új hírközlés, hanem az olcsó olaj miatt alacsony közlekedési és szállítási költségek. De mi történik az olajjal?

2000 és 2008 között hétszeresére nőtt a kőolaj ára. Az Amerikából kiinduló válság igazi oka a kőolaj árának robbanása volt, az ingatlanpiaci és pénzügyi válság már csak ezt követte: 2008 augusztusában az amerikaiak 15 milliárd mérfölddel kevesebbet autóztak, mint egy évvel korábban, mert kétszeresére nőtt az üzemanyag ára. Már nem lehetett könnyen eladni a korábban hitelből vásárolt házat, bedőlt néhány adós, baj támadt az ingatlanpiacon - és jött a bankválság. Az évized elején a recesszió még 20 dollár/hordóra vitte vissza az árat, a mostani recesszió már csak 40 dollár/hordóra, és ma megint 70 dollár felett van. Adam Smith törvényének fittyet hányva a megugró ár nem törte le a fogyasztást, sőt, minél magasabb volt az ár, annál gyorsabban nőtt a fogyasztás.

Ennek oka már nem a nyugati világ, hanem maguk a kőolajtermelők: például a Közel-Kelet kőolajfogyasztása évi öt százalékkal nőtt az elmúlt 10 évben, a globális növekedés kétszeresével, miközben évi két százalékkal nő a népesség, tehát 1950 és 2008 között négyszeresére nőtt a belső fogyasztók száma. Közben Dubai sípályát adott át, a szaúdi olajból tengervizet sótalanítanak, mert a mezőgazdaság egyre több vizet igényel. Venezuela, Irán és a többi olajtermelő szintén kannibálként viselkedik: termelésének egyre nagyobb hányadát maga fogyasztja el, az alacsony ár melletti óriási pazarlással.

Közben kimerülnek a korábbi olajkutak, és egyre messzebb, egyre mélyebben és egyre nagyobb költséggel lehet csak kitermelni: az alaszkai olajhomok, a kelet-szibériai és sarki olaj, vagy a hurrikánok sújtotta mexikói-öbölbeli olaj kitermelési költsége 90 dollár alatt nem áll meg. Már a közeljövőben energiahiány lép fel a világban, a kőolaj hiánya néhány éven belül 200 dollárra viszi fel az árat, és ez véget vet a globalizációnak.

A globális kereslet közben megállíthatatlanul nő: Kína, India és az olajtermelők egyre több kőolajat kérnek, terjed a motorizáció, egyre több villamos energiára van szükség: ehhez kell a kőolaj. A villamos autó - 1890-ben már a kornak megfelelő fejlesztési szinten állt, majd győzött az olajlobbi Amerikában -, a napelem és napkollektor, de még a cukornádból nyert üzemanyag is ígéretesek, de nem képesek kiváltani a mai kőolaj-felhasználás zömét. Energiahiány és árrobbanás lesz, ami visszavisz minket a globalizáció előtti világba. Milyen lesz az új világ utáni régi világ?

A globalizáció helyére a helyi gazdaság lép: a helyben és közelben termelt élelmiszer, a közeli kirándulóhely, a helyi energia - bio-, geotermikus, vízi és napenergia -, a tömegközlekedés, a villamosított vasút és persze a kerékpár. Felértékelődik a helyi közösség, mert sokat tudunk adni egymásnak, helyben. Az olcsó energiára épülő globalizáció helyére a helyi és a regionális gazdaságok lépnek: Amerika, Ázsia és Európa inkább belül, mint globálisan fűződik egybe. Az olcsó repülésre épülő globális turizmus megtörik, de fellendül majd a repülés nélkül elérhető vendéglátás.

Magyarországnak is döntően az európai integrációra, vízre, mezőgazdaságra, családra és közösségekre kell építenie jövőjét, nem fosszilis energiára.

Az időgép már elindult: vissza a múltba.
Keresés
FFEK hírlevél

FFEK cikkek, hírek, programok.

Tartalom átvétel


Greenman Kft.
Effektív mikroorganizmusok a környezetért


Bio tönkölybúza
, Szám Lajos, Tapolca


Abwind Kft.
Megújuló energiák, megújuló technológiák


Újenergiák

Médiaröntgen

Kapcsolat Plus Alapítvány

Bocs Alapítvány

E-Consumption

Könyvajánló

Sokak fejében fordul meg a gondolat, hogy az önellátás felé forduljanak a jelenlegi helyzet láttán - és esetleg ismerve, vagy sejtve, mi várható még. Azonban az önellátás, még ha részleges is, vagy kezdetleges lépsekből is áll, nem egyszerű. Azok az ismeretek, amelyeket régen a többség ismert, azaz, hogy mit mikor kell vetni, mi minek jó szomszédja a kertben, vagy hogyan kell mosni hamulúggal, mára szinte teljesen eltűntek.

Az újratanulásban segít az ÖkoVölgy Alapítvány könyve, amely még azoknak is élvezetes olvasmány, akik már megkezdték saját maguk körül az önellátást, vagy vannak tapasztalataik bármelyik kérdésben, amiket a könyv tárgyal.

Milyen következményekkel jár, ha a világ népesség-növekedése a jövőben korlátlanul folytatódik? Vajon lesz-e mindenkinek elegendő élelem és ivóvíz? A véges kőolaj, kőszén és földgázkészletekkel mi lesz? Jut-e belőle mindenkinek? Mit lehet tenni azért, hogy a Föld eltartóképességén belül maradjon az emberiség?  És egyáltalán: mekkora ez az eltartóképesség?

Bár a fenti kérdéseket már Thomas Malthus is feltette a XVIII. század második felében és Aldous Huxley is említést tesz róluk a Pont és Ellenpont c. regényében (1928), csak a Római Klub tagjai voltak, akik elsőként behatóbb tanulmányokat végeztek a válaszkeresés reményében. 1972-ben felkérték Donella Meadowst, Jorgen Randerst és Dennis Meadowst, a Massachusetts Technológia Intézet kutatóit, hogy írjanak egy tanulmányt.

Miért és hogyan lett a magyar föld a globális tőke elsajátítási tárgya? Van-e még ezután reális esély földünknek a magyarság részére megőrzéséhez? Miért nem tudunk ésszerűen gazdálkodni a jövő egyik legfontosabb stratégiai kincsével, a vízzel? Miért vezetünk el többet belőle, mint amennyi hozzánk érkezik? Miért tesszük ezt olyan veszélyeztetett térségekben is, mint a Homokhátság?

Századunk a civilizáció összeomlásával is fenyeget. A termőföld és az édesvíz az élet alapfeltételei, közösségi birtoklásuktól függ fizikai létünk és etnikai megmaradásunk.

Mindkét szerző elkötelezetten védi a magyar temrészeti valóság egy-egy fontos elemét: Tanka Endre a magyar termőföld megmentésén dolgozik hosszú évek óta, Molnár Géza pedig a Kárpát-medence vízgazdálkodási hagyományaival foglalkozik, s próbálja a gyökerekhez visszatéríteni a szakma képviselőit, hogy az valóban a vízzel való gazdálkodást jelentsen, ne árvízi védekezést.

A Kairosz Kiadó könyvei között számtalan olyan kiadvány lelhető meg, amelynek tartalma nem fér bele a még mindig erős bástáykat magáénak mondható fősodorbeli gondlokodás keretei közé. Azonban a valóság olyan erővel dörömböl a látszatvilág falain, hogy soká már nem lehet mindenestül kívül tartani, így aztán egyre több olyan adat, jelenség lát napvilágot, amely mélyebb gondolkodásra, összefüggéskeresésre sarkall.

David C. Korten egyike azoknak a közgazdászoknak, akik baljós szemmel figyelik a liberalizációs folyamatokat, sarkos kritikát fogalmaznak meg és alternatív válaszokat keresnek a globalizáció kihívásaira. Korten professzor egyik leghíresebb könyvében, a Tőkés társaságok világuralmában kifejti: a multinacionális vállalatok jogkörének szűkítése, az állam nagyobb szerepvállalása és a civil társadalom ereje szükséges ahhoz, hogy megfékezzük a társadalmi különbségek növekedését és létrehozzunk egy erős szociális hálót. Rámutat arra is, hogy felelősséggel tartozunk a jövő nemzedékeknek, ezért nem hagyhatunk rájuk kezelhetetlen adósságterheket. Korten mondanivalóját egyelőre még képtelen elfogadni a fősodrú  közgazdaságtan, hatásosnak bizonyult válságkezelő intézkedéseire viszont egyre nagyobb figyelem irányul.

 

Eddig inkább csak arról volt szó, hogy mi történik majd amíg ez a rendszer leépül. Arról, hogy az oroszok miatt gázkelepcében ülünk, hogy a fogyó olaj miatt az egész világ az olaj csapdájában vergődik, de arról ritkán szólunk, hogy mit tegyen egy kis közösség, vagy család. költözzön tán mindenki vidékre, Ezt úgysem lehet megtenni. Akkor mit eszünk szervezett élelmiszer-termelés híján? Vagy akár eljutunk-e valaha oda, hogy nem lesz szervezett élelmiszer-ellátás?

A Kairosz kiadó magyarul is kiadta David Korten egy új művét. A korábban megjelent Tőkés társaságok világuralma is gondolatébresztő mű volt, a mostani még nikább aktuális.

A Magyar Nemzetstratégia második kötete számos szakértő munkájának eredménye, mely magába foglal egy palettát a jogra vonatkozó elképzelésektől az oktatáson keresztül a gazdaságig.

Kutatóink az energetika-fenntartható gazdálkodás területén írtak cikket a könyvbe. A könyv szerkesztőjével egyeztetve jelentetjük meg ezt a kis helyreigazítást:

Az "Energia nélkül nem megy semmi" címmel közreadott cikk 3 szerző munkája. A második függelék az ártéri gazdálkodásról Molnár Géza, a harmadik függelék a lokalizált rendszerekről Szám Dorottya munkája. A megújuló energiaforrásokra vonatkozó adatok és számítások egy része a PTE Környezetfizika Tanszék és Német Béla tanszékvezető által végzett kutatásokból származik.

A könyv harmadszor jelenik meg, szerzője mindig egy kicsit más szempontot emelt ki benne. Általános üzenete: az ember eddig mindig elárulta Teremtőjét és a természetből kiszakdva tönkretette azt.

Az Utolsó kísérlet rendszerszinteket, történelmet, energiatermelést, éghajlatváltozást, mezőgazdaságot, valamint a közeli jövő forgatókönyveit és a fenntarthatóság alapjait egyaránt vizsgálja. Mégsem tudományos a nyelvezete - noha szerzői tudományos kutatás keretében jutottak a benne foglaltakra.

X