október 5th, 2009 | Hetesi Zsolt
Jeff Rubin, az olaj apostola és Matolcsy György
október 5th, 2009 | Hetesi ZsoltMatolcsy György a következő könyvelemzést írta a Heti Válasz szeptember 3-i számában:
Miért az olajárrobbanás a válság igazi oka? Kik az olajkannibálok? Miért lesz hamarosan energiahiány? Hogyan ér véget a globalizáció?
Jeff Rubin - a világ legkeresettebb energiaszakértője, aki 2000-ben egyedül jósolta meg, hogy jön az újabb olajárrobbanás - lebilincselően érdekes könyvet írt a globalizáció végéről. Az elmúlt négy évtized új világa a globalizáció világa, ami az olcsó kőolajon alapult, mert az alacsony szállítási költségek tették lehetővé a fejlett nyugati országok termelésének globális kihelyezését. A globalizációhoz elsősorban nem olcsó ázsiai, afrikai vagy latin-amerikai munkaerő kellett, nem csupán új hírközlés, hanem az olcsó olaj miatt alacsony közlekedési és szállítási költségek. De mi történik az olajjal?
2000 és 2008 között hétszeresére nőtt a kőolaj ára. Az Amerikából kiinduló válság igazi oka a kőolaj árának robbanása volt, az ingatlanpiaci és pénzügyi válság már csak ezt követte: 2008 augusztusában az amerikaiak 15 milliárd mérfölddel kevesebbet autóztak, mint egy évvel korábban, mert kétszeresére nőtt az üzemanyag ára. Már nem lehetett könnyen eladni a korábban hitelből vásárolt házat, bedőlt néhány adós, baj támadt az ingatlanpiacon - és jött a bankválság. Az évized elején a recesszió még 20 dollár/hordóra vitte vissza az árat, a mostani recesszió már csak 40 dollár/hordóra, és ma megint 70 dollár felett van. Adam Smith törvényének fittyet hányva a megugró ár nem törte le a fogyasztást, sőt, minél magasabb volt az ár, annál gyorsabban nőtt a fogyasztás.
Ennek oka már nem a nyugati világ, hanem maguk a kőolajtermelők: például a Közel-Kelet kőolajfogyasztása évi öt százalékkal nőtt az elmúlt 10 évben, a globális növekedés kétszeresével, miközben évi két százalékkal nő a népesség, tehát 1950 és 2008 között négyszeresére nőtt a belső fogyasztók száma. Közben Dubai sípályát adott át, a szaúdi olajból tengervizet sótalanítanak, mert a mezőgazdaság egyre több vizet igényel. Venezuela, Irán és a többi olajtermelő szintén kannibálként viselkedik: termelésének egyre nagyobb hányadát maga fogyasztja el, az alacsony ár melletti óriási pazarlással.
Közben kimerülnek a korábbi olajkutak, és egyre messzebb, egyre mélyebben és egyre nagyobb költséggel lehet csak kitermelni: az alaszkai olajhomok, a kelet-szibériai és sarki olaj, vagy a hurrikánok sújtotta mexikói-öbölbeli olaj kitermelési költsége 90 dollár alatt nem áll meg. Már a közeljövőben energiahiány lép fel a világban, a kőolaj hiánya néhány éven belül 200 dollárra viszi fel az árat, és ez véget vet a globalizációnak.
A globális kereslet közben megállíthatatlanul nő: Kína, India és az olajtermelők egyre több kőolajat kérnek, terjed a motorizáció, egyre több villamos energiára van szükség: ehhez kell a kőolaj. A villamos autó - 1890-ben már a kornak megfelelő fejlesztési szinten állt, majd győzött az olajlobbi Amerikában -, a napelem és napkollektor, de még a cukornádból nyert üzemanyag is ígéretesek, de nem képesek kiváltani a mai kőolaj-felhasználás zömét. Energiahiány és árrobbanás lesz, ami visszavisz minket a globalizáció előtti világba. Milyen lesz az új világ utáni régi világ?
A globalizáció helyére a helyi gazdaság lép: a helyben és közelben termelt élelmiszer, a közeli kirándulóhely, a helyi energia - bio-, geotermikus, vízi és napenergia -, a tömegközlekedés, a villamosított vasút és persze a kerékpár. Felértékelődik a helyi közösség, mert sokat tudunk adni egymásnak, helyben. Az olcsó energiára épülő globalizáció helyére a helyi és a regionális gazdaságok lépnek: Amerika, Ázsia és Európa inkább belül, mint globálisan fűződik egybe. Az olcsó repülésre épülő globális turizmus megtörik, de fellendül majd a repülés nélkül elérhető vendéglátás.
Magyarországnak is döntően az európai integrációra, vízre, mezőgazdaságra, családra és közösségekre kell építenie jövőjét, nem fosszilis energiára.
Az időgép már elindult: vissza a múltba.
Miért az olajárrobbanás a válság igazi oka? Kik az olajkannibálok? Miért lesz hamarosan energiahiány? Hogyan ér véget a globalizáció?
Jeff Rubin - a világ legkeresettebb energiaszakértője, aki 2000-ben egyedül jósolta meg, hogy jön az újabb olajárrobbanás - lebilincselően érdekes könyvet írt a globalizáció végéről. Az elmúlt négy évtized új világa a globalizáció világa, ami az olcsó kőolajon alapult, mert az alacsony szállítási költségek tették lehetővé a fejlett nyugati országok termelésének globális kihelyezését. A globalizációhoz elsősorban nem olcsó ázsiai, afrikai vagy latin-amerikai munkaerő kellett, nem csupán új hírközlés, hanem az olcsó olaj miatt alacsony közlekedési és szállítási költségek. De mi történik az olajjal?2000 és 2008 között hétszeresére nőtt a kőolaj ára. Az Amerikából kiinduló válság igazi oka a kőolaj árának robbanása volt, az ingatlanpiaci és pénzügyi válság már csak ezt követte: 2008 augusztusában az amerikaiak 15 milliárd mérfölddel kevesebbet autóztak, mint egy évvel korábban, mert kétszeresére nőtt az üzemanyag ára. Már nem lehetett könnyen eladni a korábban hitelből vásárolt házat, bedőlt néhány adós, baj támadt az ingatlanpiacon - és jött a bankválság. Az évized elején a recesszió még 20 dollár/hordóra vitte vissza az árat, a mostani recesszió már csak 40 dollár/hordóra, és ma megint 70 dollár felett van. Adam Smith törvényének fittyet hányva a megugró ár nem törte le a fogyasztást, sőt, minél magasabb volt az ár, annál gyorsabban nőtt a fogyasztás.
Ennek oka már nem a nyugati világ, hanem maguk a kőolajtermelők: például a Közel-Kelet kőolajfogyasztása évi öt százalékkal nőtt az elmúlt 10 évben, a globális növekedés kétszeresével, miközben évi két százalékkal nő a népesség, tehát 1950 és 2008 között négyszeresére nőtt a belső fogyasztók száma. Közben Dubai sípályát adott át, a szaúdi olajból tengervizet sótalanítanak, mert a mezőgazdaság egyre több vizet igényel. Venezuela, Irán és a többi olajtermelő szintén kannibálként viselkedik: termelésének egyre nagyobb hányadát maga fogyasztja el, az alacsony ár melletti óriási pazarlással.
Közben kimerülnek a korábbi olajkutak, és egyre messzebb, egyre mélyebben és egyre nagyobb költséggel lehet csak kitermelni: az alaszkai olajhomok, a kelet-szibériai és sarki olaj, vagy a hurrikánok sújtotta mexikói-öbölbeli olaj kitermelési költsége 90 dollár alatt nem áll meg. Már a közeljövőben energiahiány lép fel a világban, a kőolaj hiánya néhány éven belül 200 dollárra viszi fel az árat, és ez véget vet a globalizációnak.
A globális kereslet közben megállíthatatlanul nő: Kína, India és az olajtermelők egyre több kőolajat kérnek, terjed a motorizáció, egyre több villamos energiára van szükség: ehhez kell a kőolaj. A villamos autó - 1890-ben már a kornak megfelelő fejlesztési szinten állt, majd győzött az olajlobbi Amerikában -, a napelem és napkollektor, de még a cukornádból nyert üzemanyag is ígéretesek, de nem képesek kiváltani a mai kőolaj-felhasználás zömét. Energiahiány és árrobbanás lesz, ami visszavisz minket a globalizáció előtti világba. Milyen lesz az új világ utáni régi világ?
A globalizáció helyére a helyi gazdaság lép: a helyben és közelben termelt élelmiszer, a közeli kirándulóhely, a helyi energia - bio-, geotermikus, vízi és napenergia -, a tömegközlekedés, a villamosított vasút és persze a kerékpár. Felértékelődik a helyi közösség, mert sokat tudunk adni egymásnak, helyben. Az olcsó energiára épülő globalizáció helyére a helyi és a regionális gazdaságok lépnek: Amerika, Ázsia és Európa inkább belül, mint globálisan fűződik egybe. Az olcsó repülésre épülő globális turizmus megtörik, de fellendül majd a repülés nélkül elérhető vendéglátás.
Magyarországnak is döntően az európai integrációra, vízre, mezőgazdaságra, családra és közösségekre kell építenie jövőjét, nem fosszilis energiára.
Az időgép már elindult: vissza a múltba.
Hozzászólás
