Közelgő események
  • Nincs közelgő esemény


Jobb lenne egy mentőcsónakba szállni inkább....

GONDOLATOK A „ZÖLD NEW DEAL”-RŐL

Érdeklődve figyelem a készülődést, és főleg azokat a nyilatkozatokat olvasom figyelemmel, melyek kutatócsoportunk fő irányvonalát képezik: hagyományos energiák kifogyása, a növekedés határai, az emberiség előtt álló szűk keresztmetszet.

Hiedelmek a piacon

Olvasva a sok önjelölt szakértő és politikus írásait, nem hagy nyugodni egy gondolat. Két éve, amikor először írtunk közleményeket az olajtermelés tetőzéséről, mely óriási baj egy növekedésre épült gazdaságban – hisz annak végét jelenti – finom kifejezéssel élve is őrültnek néztek bennünket. Aztán 2008 őszén elkezdődött a most is tartó gazdasági válság, ami csak azokat lepte meg, akik homlokegyenest másképp gondolták, mint mi. Most már kevesebb a fejcsóváló, de még mindig nem tartunk ott, hogy komolyan vennék a figyelmeztetéseket. Ott tartunk, hogy zöld gazdaság létrehozásától remélik a szakértők az orvosságot. Tehát még mindig gazdasági növekedésről beszélnek. Pedig jó lenne ha tudnák: a további káros növekedés halálos ítélet. Ez nyugtalanít, mert látom, hogy nem tudják.

A növekedés határai

1973 óta forognak tudományos körökben a Növekedés határai című kutatás eredményei és az azonos című könyv. Dacára minden ellenkező híresztelésnek, az akkori előrejelzések tökéletesen pontosak voltak. A 21. század első harmada összeomlást hoz az emberiségnek. Elfogy a könnyen elérhető energia, elpiszkolódik a Föld, visszafordíthatatlanná válik az éghajlat változása, elfogynak a nyersanyagok, elfogy az élelem, gyorsan csökken a népesség. A több mint 30 éve megalkotott modellek közül a legfelelőtlenebbet követjük az adatok alapján, azt, amelyben nem teszünk semmit a várható veszélyek ellen.1

1988-ban jelent meg az Olaj után című könyv Amerikában. Abban a szerzők közzétették számításikat, miszerint a cselekvés 20 évvel kell, hogy megelőzze az olajkitermelés tetőzését. Ez nem meglepő. Amíg nő az olajkitermelés, az olajra épült gazdaság képes ugyanezt tenni. Amikor azonban elkezd csökkenni, vagy csak stagnálni a termelés, máris baj van. Nőnek az árak (2005 és 2008 között az olaj ára megötszöröződött), az élet egyes területein egyre nehezebb a megélhetés. Így történt ez az Egyesült Államok kertvárosaiban az egyre magasabb gáz és benzinárak miatt – egyre kevesebb jutott a hiteltörlesztésre, és egyre kevesebben költöztek ide. Elkezdtek csökkenni a lakásárak, kitört a hitelválság. Az olajár rosszul érintette a repülő- és autógyártó ipart is. A vége egy jól összeérett banki válság lett. Következmény: csökkent az igény az olajra, de a hitelek csődjei miatt a befektetések is csökkentek az olajpiac minden területén. Újra alacsony az olajár, de ez komoly veszéllyel jár: elaltat. Az olajár lassacskán ismét kúszik fölfele, jelezve, hogy az igények Kína és India részéről tovább nőnek, meg aztán az OECD-országok is csak kimásznak a válságból egyszer. Azaz rövid időre még fellendülhet kicsit a gazdaság. De menjünk csak tovább. Az alacsony ár miatt sok nem hagyományos területen elmaradtak a befektetések (mélytengeri olajmezők, olajpala, stb.), a hagyományos mezők többsége meg már túl van termelési csúcsán. Valószínű, hogy e két hatás (ismét indul a fogyasztás növekedése, elmaradó olajtermelési befektetések) együtt egy második olajárrobbanást hoz. Az pedig megint gazdasági válságot, mely véget vethet az alig éledő fellendülésnek.

100 dolláros olajár alatt nem éri meg az új olajmezőket kitermelni; 100 dollár fölötti ár pedig válsághoz vezet. Matt. Világos, hogy egy újabb növekvő gazdasági környezet csak sietteti ezt. Még akkor is, ha zöld beruházásokra épül.

Hiszen az Olaj után szerzői szerint 20 évvel máris elkéstek a zöld beruházások, másrészt egyszerűen lehetetlen 4 évente kb. 10 millió hordó/nap olaj kiesését zöld energiával pótolni. Az új energiaforrások gyártása, megfelelő számra növelése ugyanis éppúgy hagyományos energiával megy, mint bármi más. A zöld energiák részaránya évtizedek óta 4-5% és nem tud nőni.

Atomenergia jövője

Az atomenergia iránti vágyakozás pedig ábránd. A Föld atomerőművei évente 67 ezer tonna uránt használnak, a bányászat jelenleg 45 ezer tonnát ad, a többi régebbi tartalékokból és leszerelt bombákból való. Egy német fizikus friss elemzése2 valamint a Bloomberg gazdasági weboldal cikke is rámutat: pár éven belül uránhiány várható, nem pedig erőműépítési hullám.

Magyarország valós adottságai

Magyarország adottságaihoz is érdemes hozzátenni néhány adatot. Az energetikai megtérülés miatt nem vagyunk igazi földhő-nagyhatalom. Elemzések szerint hazánk mintegy 50-100 MW villamos kapacitást képes középtávon kinyerni a földhőből, míg Paks közel 2000 MW teljesítményű. A másik sokat emlegetett terület a biomassza hasznosítása: állítólag itt óriási tartalékok vannak. Nos, ha úgy akarjuk ezeket a forrásokat (erdészeti nyesedék, mezőgazdasági hulladék), hogy a jövő nemzedéknek is jusson élelem, erdő, és még biomassza is, akkor az ország igényeinek összesen 20-25%-át lehet innen venni.

A hiedelmekkel ellentétben, nem a technológia hanem a növekedés vége kényszerít váltásra, teljes megoldások nem állnak rendelkezésre. A süllyedő hajón nincs elég mentőcsónak, és a tengeren már nem lehet többet rászerelni.

1 A Comparison of The Limits to Growth with Thirty Years of Reality (Turner, 2008)

2http://europe.theoildrum.com/node/5631

Keresés
FFEK hírlevél

FFEK cikkek, hírek, programok.

Tartalom átvétel


Greenman Kft.
Effektív mikroorganizmusok a környezetért


Bio tönkölybúza
, Szám Lajos, Tapolca


Abwind Kft.
Megújuló energiák, megújuló technológiák


Újenergiák

Médiaröntgen

Kapcsolat Plus Alapítvány

Bocs Alapítvány

E-Consumption

Könyvajánló

Sokak fejében fordul meg a gondolat, hogy az önellátás felé forduljanak a jelenlegi helyzet láttán - és esetleg ismerve, vagy sejtve, mi várható még. Azonban az önellátás, még ha részleges is, vagy kezdetleges lépsekből is áll, nem egyszerű. Azok az ismeretek, amelyeket régen a többség ismert, azaz, hogy mit mikor kell vetni, mi minek jó szomszédja a kertben, vagy hogyan kell mosni hamulúggal, mára szinte teljesen eltűntek.

Az újratanulásban segít az ÖkoVölgy Alapítvány könyve, amely még azoknak is élvezetes olvasmány, akik már megkezdték saját maguk körül az önellátást, vagy vannak tapasztalataik bármelyik kérdésben, amiket a könyv tárgyal.

Milyen következményekkel jár, ha a világ népesség-növekedése a jövőben korlátlanul folytatódik? Vajon lesz-e mindenkinek elegendő élelem és ivóvíz? A véges kőolaj, kőszén és földgázkészletekkel mi lesz? Jut-e belőle mindenkinek? Mit lehet tenni azért, hogy a Föld eltartóképességén belül maradjon az emberiség?  És egyáltalán: mekkora ez az eltartóképesség?

Bár a fenti kérdéseket már Thomas Malthus is feltette a XVIII. század második felében és Aldous Huxley is említést tesz róluk a Pont és Ellenpont c. regényében (1928), csak a Római Klub tagjai voltak, akik elsőként behatóbb tanulmányokat végeztek a válaszkeresés reményében. 1972-ben felkérték Donella Meadowst, Jorgen Randerst és Dennis Meadowst, a Massachusetts Technológia Intézet kutatóit, hogy írjanak egy tanulmányt.

Miért és hogyan lett a magyar föld a globális tőke elsajátítási tárgya? Van-e még ezután reális esély földünknek a magyarság részére megőrzéséhez? Miért nem tudunk ésszerűen gazdálkodni a jövő egyik legfontosabb stratégiai kincsével, a vízzel? Miért vezetünk el többet belőle, mint amennyi hozzánk érkezik? Miért tesszük ezt olyan veszélyeztetett térségekben is, mint a Homokhátság?

Századunk a civilizáció összeomlásával is fenyeget. A termőföld és az édesvíz az élet alapfeltételei, közösségi birtoklásuktól függ fizikai létünk és etnikai megmaradásunk.

Mindkét szerző elkötelezetten védi a magyar temrészeti valóság egy-egy fontos elemét: Tanka Endre a magyar termőföld megmentésén dolgozik hosszú évek óta, Molnár Géza pedig a Kárpát-medence vízgazdálkodási hagyományaival foglalkozik, s próbálja a gyökerekhez visszatéríteni a szakma képviselőit, hogy az valóban a vízzel való gazdálkodást jelentsen, ne árvízi védekezést.

A Kairosz Kiadó könyvei között számtalan olyan kiadvány lelhető meg, amelynek tartalma nem fér bele a még mindig erős bástáykat magáénak mondható fősodorbeli gondlokodás keretei közé. Azonban a valóság olyan erővel dörömböl a látszatvilág falain, hogy soká már nem lehet mindenestül kívül tartani, így aztán egyre több olyan adat, jelenség lát napvilágot, amely mélyebb gondolkodásra, összefüggéskeresésre sarkall.

David C. Korten egyike azoknak a közgazdászoknak, akik baljós szemmel figyelik a liberalizációs folyamatokat, sarkos kritikát fogalmaznak meg és alternatív válaszokat keresnek a globalizáció kihívásaira. Korten professzor egyik leghíresebb könyvében, a Tőkés társaságok világuralmában kifejti: a multinacionális vállalatok jogkörének szűkítése, az állam nagyobb szerepvállalása és a civil társadalom ereje szükséges ahhoz, hogy megfékezzük a társadalmi különbségek növekedését és létrehozzunk egy erős szociális hálót. Rámutat arra is, hogy felelősséggel tartozunk a jövő nemzedékeknek, ezért nem hagyhatunk rájuk kezelhetetlen adósságterheket. Korten mondanivalóját egyelőre még képtelen elfogadni a fősodrú  közgazdaságtan, hatásosnak bizonyult válságkezelő intézkedéseire viszont egyre nagyobb figyelem irányul.

 

Eddig inkább csak arról volt szó, hogy mi történik majd amíg ez a rendszer leépül. Arról, hogy az oroszok miatt gázkelepcében ülünk, hogy a fogyó olaj miatt az egész világ az olaj csapdájában vergődik, de arról ritkán szólunk, hogy mit tegyen egy kis közösség, vagy család. költözzön tán mindenki vidékre, Ezt úgysem lehet megtenni. Akkor mit eszünk szervezett élelmiszer-termelés híján? Vagy akár eljutunk-e valaha oda, hogy nem lesz szervezett élelmiszer-ellátás?

A Kairosz kiadó magyarul is kiadta David Korten egy új művét. A korábban megjelent Tőkés társaságok világuralma is gondolatébresztő mű volt, a mostani még nikább aktuális.

A Magyar Nemzetstratégia második kötete számos szakértő munkájának eredménye, mely magába foglal egy palettát a jogra vonatkozó elképzelésektől az oktatáson keresztül a gazdaságig.

Kutatóink az energetika-fenntartható gazdálkodás területén írtak cikket a könyvbe. A könyv szerkesztőjével egyeztetve jelentetjük meg ezt a kis helyreigazítást:

Az "Energia nélkül nem megy semmi" címmel közreadott cikk 3 szerző munkája. A második függelék az ártéri gazdálkodásról Molnár Géza, a harmadik függelék a lokalizált rendszerekről Szám Dorottya munkája. A megújuló energiaforrásokra vonatkozó adatok és számítások egy része a PTE Környezetfizika Tanszék és Német Béla tanszékvezető által végzett kutatásokból származik.

A könyv harmadszor jelenik meg, szerzője mindig egy kicsit más szempontot emelt ki benne. Általános üzenete: az ember eddig mindig elárulta Teremtőjét és a természetből kiszakdva tönkretette azt.

Az Utolsó kísérlet rendszerszinteket, történelmet, energiatermelést, éghajlatváltozást, mezőgazdaságot, valamint a közeli jövő forgatókönyveit és a fenntarthatóság alapjait egyaránt vizsgálja. Mégsem tudományos a nyelvezete - noha szerzői tudományos kutatás keretében jutottak a benne foglaltakra.

X