Mandulavirágzási napok - komoly konferencia, kis áltudománnyal (?)

A hét végén tartották a Mandualvirágzási Tudományos Napokat Pécsen, a kulturális főváros programjanak keretében. Meghívott előadóként mindkét napon figyelemmel követtem az eseményeket, és nem vagyok mindennel elégedett, előbb azonban jöjjenek a pozitívumok.

A konferencia túlnyomó része rendkívül színvonalas előadásokat tartalmazott, a szervezők kiváló munkát végeztek. A hangulat is jó volt, beszélgető csoportok alakultak ki, sokat tanultunk egymástól, barátságok alakultak ki, rendkívül sok előadás (legalább minden második) inspiráló volt több ötlet erejéig, vagy akár egészében is - kiemelném Vida Gábor akadémikus, Günter Pauli üzletember Végh László fizikus, Kiss Tibor és Bogár László közgazdászok előadását. Összhang mutatkozott abban, hogy úgy tűnik a természettudósok felfogták a baj mértékét és világosan képesek rámutatni. Néha ez sikerül egyes közgazdászoknak is, de nem mindig. Végh Lászlót idézem: "hát milyen közgazdasági elmélet az, amelyik csak a társadalmat és az erőforrásokat hagyja ki az alapjaiból?" A kérdést derültség követte. Azonban a közgazdászok jó része (tisztelet a kivételnek és főleg a szervezők közül is nagyon fontos szerepet betöltő Kiss Tibor docensnek, akik ott voltak végig) saját blokkjának elmúltával eltűnt. Viszont utána a természettudósok elkülönülve (Vida,Végh, Hajnal Klára, Hetesi) meg tudták vitatni, hogy a társadalomtudomány részéről érkezett előadók nem tudtak felnőni ehhez a feladathoz.

Elhangzott egy előadás, mely társadalomtudományi oldalról kívánta megvilágítani a fenntarthatóság kérdését, de közben olyan állításokat is tett, amelyek egy jóérzésú fizikus zsebében is bicskát nyitnak... Csak ízelítő:

- a Növekedés határai c. tanulmány megállapításain már túl vagyunk, nem ez a legfontosabb kérdés. (Valóban? Nem fontos a tönkremenő élőrendszer, a fogyó energia, szennyeződő bolygó, nem megfelelő információáramlás?)

- a tudomány átlépett egy posztmodern korszakba (??), sőt már ezen is túl van, egy poszt-tudomány keletkezett, ami már olyan dolgokat is vizsgál, amik szellemi sőt kollektív tudati szinthez tartoznak. Mindebben a legújabb kvantumelméleti eredmények játszanak szerepet - állította az előadó. (Ami nem mérhető, nem lehet tárgya a fizikának, így a kvantumelméletnek sem... sem a szellem, sem szellmei létezők (démonok? angyalok?) sem a kollektív tudat egyelőre nem mérhető, nincs is rá módszer. Szerencsére, mondhatnánk akár.)

- a kérdésre, hogy mit ért poszt-tudományon, vajon a mi tudományos módszerünkkel mi a baja, nem adott egyenes választ az előadó, így arra jutottunk, hogy mi abba már nem férünk bele, mi maradunk inkább a tudománynál.

Másnap reggel jött a hideg zuhany, megérkezett László Ervin. Műveiből ismerve gondolatait, ő már korábban is lement a biztos tudás térképéről és olyanokról is ír, amik nem vehetők komolyan; de erre még én sem számítottam.

- a Káoszpont c. könyv szerzőjének hiányosak a fogalmai a káoszelméletről. Azt gondolja pl. hogy egy magasabb komplexitású szintre képes az emberi társadalom átlépni, de ehhez nem kell több energia (a magasabb összetettség több energiával jár, hsizen az entrópia lokálisan csökken).

- szerinte 2012-ben egy nagy kitörés lesz a napkoronában, mely tönkreteszi a villamos távközlést. Mikor rákérdezetem, hogy ezt hogy érti, akkor már csak valószínűnek nevezte az eseményt, a pódiumon még biztosnak. Annyi biztos, hogy 2012 körül lesz napfoltmaximum, és valószínűbbek a koronakitörések (coronal mass ejection az angol nevük), de ettől még továbbra sem lehet őket darabra és dátumra előrejelezni.

Egyre alapvetőbb tapasztalatom, hogy a fenntartható élet kutatásával kapcsolatos kérdéseket vizsgáló kollégákat sokszor áltudományos címkével illetik. Ennek most részben megértettem az okát. Mégse keverjenek velük össze minket is.... erre kérem a kollégákat.

Keresés
FFEK hírlevél

FFEK cikkek, hírek, programok.

Tartalom átvétel


Greenman Kft.
Effektív mikroorganizmusok a környezetért


Bio tönkölybúza
, Szám Lajos, Tapolca


Abwind Kft.
Megújuló energiák, megújuló technológiák


Újenergiák

Médiaröntgen

Kapcsolat Plus Alapítvány

Bocs Alapítvány

E-Consumption

Könyvajánló

Sokak fejében fordul meg a gondolat, hogy az önellátás felé forduljanak a jelenlegi helyzet láttán - és esetleg ismerve, vagy sejtve, mi várható még. Azonban az önellátás, még ha részleges is, vagy kezdetleges lépsekből is áll, nem egyszerű. Azok az ismeretek, amelyeket régen a többség ismert, azaz, hogy mit mikor kell vetni, mi minek jó szomszédja a kertben, vagy hogyan kell mosni hamulúggal, mára szinte teljesen eltűntek.

Az újratanulásban segít az ÖkoVölgy Alapítvány könyve, amely még azoknak is élvezetes olvasmány, akik már megkezdték saját maguk körül az önellátást, vagy vannak tapasztalataik bármelyik kérdésben, amiket a könyv tárgyal.

Milyen következményekkel jár, ha a világ népesség-növekedése a jövőben korlátlanul folytatódik? Vajon lesz-e mindenkinek elegendő élelem és ivóvíz? A véges kőolaj, kőszén és földgázkészletekkel mi lesz? Jut-e belőle mindenkinek? Mit lehet tenni azért, hogy a Föld eltartóképességén belül maradjon az emberiség?  És egyáltalán: mekkora ez az eltartóképesség?

Bár a fenti kérdéseket már Thomas Malthus is feltette a XVIII. század második felében és Aldous Huxley is említést tesz róluk a Pont és Ellenpont c. regényében (1928), csak a Római Klub tagjai voltak, akik elsőként behatóbb tanulmányokat végeztek a válaszkeresés reményében. 1972-ben felkérték Donella Meadowst, Jorgen Randerst és Dennis Meadowst, a Massachusetts Technológia Intézet kutatóit, hogy írjanak egy tanulmányt.

Miért és hogyan lett a magyar föld a globális tőke elsajátítási tárgya? Van-e még ezután reális esély földünknek a magyarság részére megőrzéséhez? Miért nem tudunk ésszerűen gazdálkodni a jövő egyik legfontosabb stratégiai kincsével, a vízzel? Miért vezetünk el többet belőle, mint amennyi hozzánk érkezik? Miért tesszük ezt olyan veszélyeztetett térségekben is, mint a Homokhátság?

Századunk a civilizáció összeomlásával is fenyeget. A termőföld és az édesvíz az élet alapfeltételei, közösségi birtoklásuktól függ fizikai létünk és etnikai megmaradásunk.

Mindkét szerző elkötelezetten védi a magyar temrészeti valóság egy-egy fontos elemét: Tanka Endre a magyar termőföld megmentésén dolgozik hosszú évek óta, Molnár Géza pedig a Kárpát-medence vízgazdálkodási hagyományaival foglalkozik, s próbálja a gyökerekhez visszatéríteni a szakma képviselőit, hogy az valóban a vízzel való gazdálkodást jelentsen, ne árvízi védekezést.

A Kairosz Kiadó könyvei között számtalan olyan kiadvány lelhető meg, amelynek tartalma nem fér bele a még mindig erős bástáykat magáénak mondható fősodorbeli gondlokodás keretei közé. Azonban a valóság olyan erővel dörömböl a látszatvilág falain, hogy soká már nem lehet mindenestül kívül tartani, így aztán egyre több olyan adat, jelenség lát napvilágot, amely mélyebb gondolkodásra, összefüggéskeresésre sarkall.

David C. Korten egyike azoknak a közgazdászoknak, akik baljós szemmel figyelik a liberalizációs folyamatokat, sarkos kritikát fogalmaznak meg és alternatív válaszokat keresnek a globalizáció kihívásaira. Korten professzor egyik leghíresebb könyvében, a Tőkés társaságok világuralmában kifejti: a multinacionális vállalatok jogkörének szűkítése, az állam nagyobb szerepvállalása és a civil társadalom ereje szükséges ahhoz, hogy megfékezzük a társadalmi különbségek növekedését és létrehozzunk egy erős szociális hálót. Rámutat arra is, hogy felelősséggel tartozunk a jövő nemzedékeknek, ezért nem hagyhatunk rájuk kezelhetetlen adósságterheket. Korten mondanivalóját egyelőre még képtelen elfogadni a fősodrú  közgazdaságtan, hatásosnak bizonyult válságkezelő intézkedéseire viszont egyre nagyobb figyelem irányul.

 

Eddig inkább csak arról volt szó, hogy mi történik majd amíg ez a rendszer leépül. Arról, hogy az oroszok miatt gázkelepcében ülünk, hogy a fogyó olaj miatt az egész világ az olaj csapdájában vergődik, de arról ritkán szólunk, hogy mit tegyen egy kis közösség, vagy család. költözzön tán mindenki vidékre, Ezt úgysem lehet megtenni. Akkor mit eszünk szervezett élelmiszer-termelés híján? Vagy akár eljutunk-e valaha oda, hogy nem lesz szervezett élelmiszer-ellátás?

A Kairosz kiadó magyarul is kiadta David Korten egy új művét. A korábban megjelent Tőkés társaságok világuralma is gondolatébresztő mű volt, a mostani még nikább aktuális.

A Magyar Nemzetstratégia második kötete számos szakértő munkájának eredménye, mely magába foglal egy palettát a jogra vonatkozó elképzelésektől az oktatáson keresztül a gazdaságig.

Kutatóink az energetika-fenntartható gazdálkodás területén írtak cikket a könyvbe. A könyv szerkesztőjével egyeztetve jelentetjük meg ezt a kis helyreigazítást:

Az "Energia nélkül nem megy semmi" címmel közreadott cikk 3 szerző munkája. A második függelék az ártéri gazdálkodásról Molnár Géza, a harmadik függelék a lokalizált rendszerekről Szám Dorottya munkája. A megújuló energiaforrásokra vonatkozó adatok és számítások egy része a PTE Környezetfizika Tanszék és Német Béla tanszékvezető által végzett kutatásokból származik.

A könyv harmadszor jelenik meg, szerzője mindig egy kicsit más szempontot emelt ki benne. Általános üzenete: az ember eddig mindig elárulta Teremtőjét és a természetből kiszakdva tönkretette azt.

Az Utolsó kísérlet rendszerszinteket, történelmet, energiatermelést, éghajlatváltozást, mezőgazdaságot, valamint a közeli jövő forgatókönyveit és a fenntarthatóság alapjait egyaránt vizsgálja. Mégsem tudományos a nyelvezete - noha szerzői tudományos kutatás keretében jutottak a benne foglaltakra.

X