Közelgő események
  • Nincs közelgő esemény


Megint egy szenzáció? Nem is tehetünk a klímaváltozásról - állítja Zágoni Miklós

Tegnap olvastam a  Magyar Nemzetben, hogy a sokáig az éghajlatváltozást elfogadó, veszélyeit ismertető Zágoni Miklós fordulatot vett. A Magyar Nemzet Online írta:

"Zágoni Miklós: A szóban forgó tanulmány bebizonyítja (azaz nem csupán állítja, hanem adatolja, dokumentálja, kiszámolja, levezeti), hogy az üvegház-hőmérséklet nem lehet se több, se kevesebb, mint ez a bizonyos 33 fokos érték. A föld légköre, amely szabad felszínű óceánokkal és laza, szakadozott felhőborítással jellemezhető, e két feltétel segítségével megoldja, hogy az üvegházhatása állandó és egyensúlyi érték legyen. "

Azaz tömören szólva: pöfékelhetünk amennyit akarunk, a légkör ellensúlyozza majd, nem is tehetünk az üvegházhatásról. A "szóban forgó tanulmány" Dr. Miskolczi Ferenc cikke mely az Időjárás c. magyar meteorológiai lapban jelent meg.

Vettem magamnak a fáradságot, hogy beleolvassak a cikkbe, és megdöbbentem. Nem vagyok jártas a légkör fizikájában, de az első pár feltevésben volt 3 olyan hiba, amit egy harmadéves fizikushallgató sem követne el, főképp nem a tárgyban kutatva.

1. A légkörről a szerző felteszi, hogy termikus egyensúlyban van. A termikus egyensúly csak lokálisan tehető fel a légkörre. Lokális termikus egyensúlyt tesz fel, megtaláltam a cikkben egy pontosabb megfogalmazást (2009-12-11)

2. A viriáltétel használata számomra kérdéses módon történik. (Ezt továbbra is tartom.)

3. A Kirchhoff-törvény használata hibás, a törvény meg nem értésén alapul. Ezt talán el tudom magyarázni értelmesen. Miskolczi azt teszi fel, hogy a földfelszín fele menő hosszúhullámú sugárzás (azaz hősugárzás) egyenlő a felszínről felfele menő és a légkörben elnyelt hősugárzással, a Kirchhoff-törvény szerint, mondja Miskolczi. Ki=Be röviden.

De: a) a Kircchoff-törvény nem állít ilyet termikus egyensúlyban lévő rendszerekről, csak azt, hogy az ilyen rendszerekre az emisszivitás (ami egy tulajdonsága a kibocsátásnak és nem maga a kibocsátás), megegyezik az elnyelőképességgel (de nem magával az elnyeléssel); b) Miskolczi feltevése a légkör tetején biztosan nem teljesülne. Hiszen kifele a légkör tetején távozik a földről kisugárzott és a légkörben be nem fogott hősugárzás, de a  légkör fölött már nincs semmi ezt befogná és visszaküldené, hogy a Ki=Be teljesüljön.

Sajnos az olvasónak be kell érni ennyivel, illetve a mélyebb megértéshez egyetemi fizika ismeretek szükségesek. Mindenesetre nyugalom, nem dőlt le egy hamis mítosz. Ettől a cikktől biztos nem. Más is így gondolhatja, mert a cikket eddig egy komoly folyóirat szerzője sem idézi.

A félreértés elkerülése végett, itt most nem azt cáfoltuk, hogy esetleges szabályozó ciklusok miatt már nem lehetséges további felmelegedés. Lehet, hogy ez az állítás igaz. De a belinkelt cikk ezt nem bizonyítja be, nem valódi tudományos értékű írás, nem szabad rá hivatkozni, mint tudományra. Zágoni Miklóson csodálkozom.

Azt hiszem egy kis módosítással élek. Sokan vitatják, amit a cikk állít, leginkább a Kirchhoff-törvény és a viriáltétel miatt, kis google keresés segített abban, hogy megtudjam mások mit gondolnak erről. A szerző nem válaszolt az ellenvetésekre... (nem nekem, másoknak). A "nem valódi tudományos értékű írás"-t elég erősnek tartom, és nem is tisztem eldönteni... A tudományos élet mindenesetre nem hivatkozza, bízzunk meg bennük is kissé. (2009-12-11)

Keresés
FFEK hírlevél

FFEK cikkek, hírek, programok.

Tartalom átvétel


Greenman Kft.
Effektív mikroorganizmusok a környezetért


Bio tönkölybúza
, Szám Lajos, Tapolca


Abwind Kft.
Megújuló energiák, megújuló technológiák


Újenergiák

Médiaröntgen

Kapcsolat Plus Alapítvány

Bocs Alapítvány

E-Consumption

Könyvajánló

Sokak fejében fordul meg a gondolat, hogy az önellátás felé forduljanak a jelenlegi helyzet láttán - és esetleg ismerve, vagy sejtve, mi várható még. Azonban az önellátás, még ha részleges is, vagy kezdetleges lépsekből is áll, nem egyszerű. Azok az ismeretek, amelyeket régen a többség ismert, azaz, hogy mit mikor kell vetni, mi minek jó szomszédja a kertben, vagy hogyan kell mosni hamulúggal, mára szinte teljesen eltűntek.

Az újratanulásban segít az ÖkoVölgy Alapítvány könyve, amely még azoknak is élvezetes olvasmány, akik már megkezdték saját maguk körül az önellátást, vagy vannak tapasztalataik bármelyik kérdésben, amiket a könyv tárgyal.

Milyen következményekkel jár, ha a világ népesség-növekedése a jövőben korlátlanul folytatódik? Vajon lesz-e mindenkinek elegendő élelem és ivóvíz? A véges kőolaj, kőszén és földgázkészletekkel mi lesz? Jut-e belőle mindenkinek? Mit lehet tenni azért, hogy a Föld eltartóképességén belül maradjon az emberiség?  És egyáltalán: mekkora ez az eltartóképesség?

Bár a fenti kérdéseket már Thomas Malthus is feltette a XVIII. század második felében és Aldous Huxley is említést tesz róluk a Pont és Ellenpont c. regényében (1928), csak a Római Klub tagjai voltak, akik elsőként behatóbb tanulmányokat végeztek a válaszkeresés reményében. 1972-ben felkérték Donella Meadowst, Jorgen Randerst és Dennis Meadowst, a Massachusetts Technológia Intézet kutatóit, hogy írjanak egy tanulmányt.

Miért és hogyan lett a magyar föld a globális tőke elsajátítási tárgya? Van-e még ezután reális esély földünknek a magyarság részére megőrzéséhez? Miért nem tudunk ésszerűen gazdálkodni a jövő egyik legfontosabb stratégiai kincsével, a vízzel? Miért vezetünk el többet belőle, mint amennyi hozzánk érkezik? Miért tesszük ezt olyan veszélyeztetett térségekben is, mint a Homokhátság?

Századunk a civilizáció összeomlásával is fenyeget. A termőföld és az édesvíz az élet alapfeltételei, közösségi birtoklásuktól függ fizikai létünk és etnikai megmaradásunk.

Mindkét szerző elkötelezetten védi a magyar temrészeti valóság egy-egy fontos elemét: Tanka Endre a magyar termőföld megmentésén dolgozik hosszú évek óta, Molnár Géza pedig a Kárpát-medence vízgazdálkodási hagyományaival foglalkozik, s próbálja a gyökerekhez visszatéríteni a szakma képviselőit, hogy az valóban a vízzel való gazdálkodást jelentsen, ne árvízi védekezést.

A Kairosz Kiadó könyvei között számtalan olyan kiadvány lelhető meg, amelynek tartalma nem fér bele a még mindig erős bástáykat magáénak mondható fősodorbeli gondlokodás keretei közé. Azonban a valóság olyan erővel dörömböl a látszatvilág falain, hogy soká már nem lehet mindenestül kívül tartani, így aztán egyre több olyan adat, jelenség lát napvilágot, amely mélyebb gondolkodásra, összefüggéskeresésre sarkall.

David C. Korten egyike azoknak a közgazdászoknak, akik baljós szemmel figyelik a liberalizációs folyamatokat, sarkos kritikát fogalmaznak meg és alternatív válaszokat keresnek a globalizáció kihívásaira. Korten professzor egyik leghíresebb könyvében, a Tőkés társaságok világuralmában kifejti: a multinacionális vállalatok jogkörének szűkítése, az állam nagyobb szerepvállalása és a civil társadalom ereje szükséges ahhoz, hogy megfékezzük a társadalmi különbségek növekedését és létrehozzunk egy erős szociális hálót. Rámutat arra is, hogy felelősséggel tartozunk a jövő nemzedékeknek, ezért nem hagyhatunk rájuk kezelhetetlen adósságterheket. Korten mondanivalóját egyelőre még képtelen elfogadni a fősodrú  közgazdaságtan, hatásosnak bizonyult válságkezelő intézkedéseire viszont egyre nagyobb figyelem irányul.

 

Eddig inkább csak arról volt szó, hogy mi történik majd amíg ez a rendszer leépül. Arról, hogy az oroszok miatt gázkelepcében ülünk, hogy a fogyó olaj miatt az egész világ az olaj csapdájában vergődik, de arról ritkán szólunk, hogy mit tegyen egy kis közösség, vagy család. költözzön tán mindenki vidékre, Ezt úgysem lehet megtenni. Akkor mit eszünk szervezett élelmiszer-termelés híján? Vagy akár eljutunk-e valaha oda, hogy nem lesz szervezett élelmiszer-ellátás?

A Kairosz kiadó magyarul is kiadta David Korten egy új művét. A korábban megjelent Tőkés társaságok világuralma is gondolatébresztő mű volt, a mostani még nikább aktuális.

A Magyar Nemzetstratégia második kötete számos szakértő munkájának eredménye, mely magába foglal egy palettát a jogra vonatkozó elképzelésektől az oktatáson keresztül a gazdaságig.

Kutatóink az energetika-fenntartható gazdálkodás területén írtak cikket a könyvbe. A könyv szerkesztőjével egyeztetve jelentetjük meg ezt a kis helyreigazítást:

Az "Energia nélkül nem megy semmi" címmel közreadott cikk 3 szerző munkája. A második függelék az ártéri gazdálkodásról Molnár Géza, a harmadik függelék a lokalizált rendszerekről Szám Dorottya munkája. A megújuló energiaforrásokra vonatkozó adatok és számítások egy része a PTE Környezetfizika Tanszék és Német Béla tanszékvezető által végzett kutatásokból származik.

A könyv harmadszor jelenik meg, szerzője mindig egy kicsit más szempontot emelt ki benne. Általános üzenete: az ember eddig mindig elárulta Teremtőjét és a természetből kiszakdva tönkretette azt.

Az Utolsó kísérlet rendszerszinteket, történelmet, energiatermelést, éghajlatváltozást, mezőgazdaságot, valamint a közeli jövő forgatókönyveit és a fenntarthatóság alapjait egyaránt vizsgálja. Mégsem tudományos a nyelvezete - noha szerzői tudományos kutatás keretében jutottak a benne foglaltakra.

X