Fenntartható Fejlődés és Erőforrások Kutatócsoport

Tegnap jelent meg a hír, hogy valakik feltörték a Hadley központ adatbázisát. Az adatok elérhetőek ezen a linken. Szó esik a központ levelezésében némely trükkről az adatok tálalását tekintve, illetve tisztességtelen eljárásról. Az egyik adatsor szerint 47 modell a 91-ből évi 1%-os CO2-szint növekedésből indul ki, pedig az elmúlt 40 évben ez csak mintegy évi 0.46% volt. (320 milliomodrészből lett 380, 40 év alatt.) Feltehető, hogy ennek a fenyegetőbb, riasztóbb modell-eredmény volt a célja. Ez csak egy abból a sok adatcsúsztatásból, ami az adatok tanúsága szerint történt.

Ítéletet nem hozhatunk. Ugyanakkor nem lélegezhetünk fel egyáltalán - hiszen kiderült egy csalás, de a jelenség még létezik. A légkörben évi 0.4-05%-al nő a CO2 tömege, ami hosszú távon (200-300 év alatt) 31%-os növekedéshez vezetett. Ezt a többletet a növényzet ilyen gyorsan képtelen kivonni. Ez pedig az infravörös sugárzás egy részét csapdázza.

Ellenérvként azt vetik szembe a kétkedők, hogy a légkör alsó része már telítődött CO2-vel, így további kibocsátása már nem növeli az üvegház-hatást. Ez az állítás csak részben igaz. Az alsó légkör valóban telített CO2-vel, de ez csak azt jelenti, hogy alul már valóban nem nőhet a CO2 hatása. De ezzel a felső légkörről még nem mondtunk semmit. Hogy működik maga a mechanizmus? Az alsó légkör megköti a 15 mikron körüli infravörös kisugárzást, mely a felszínről indul és a világűr fele tartana. Ez a 15 mikron környéke épp a CO2 molekula elnyelési tartománya. Igaz, hogy az alsó légkör már lényegében mindent megfog 15 mikronon, amit csak lehet, de ez még nem sokat jelent önmagában. Ugyanis a sugárzást elnyelt CO2 molekula egyszer ezt kisugározza újból, 50% eséllyel vissza, a felszín fele. Ez a hő tehát csapdába esett. Azonban van esélye annak is, hogy kifele sugározza, a felső légkör fele.

Kérdés most az, hogy a felső légkörben mi történik a hősugárzással? Ha ott van CO2, akkor ismét megkötődik, és 50% eséllyel vissza, 50% eséllyel az űr fele indul el. Tehát a felsőlégkör CO2 tartalma ismételten fontos. Ott még van "hely", az még nem telítődött; kibocsátásunk oda is feljuthat, bár kisebb valószínűséggel. Mégis, a felső légkörben még nem 100%-osan fedte le a CO2 azt a "rést", amit csak ez a gáz képes lefedni. Tehát az érv nem igaz egészen.(1)

Szóval a hír csak a tudományos tisztesség elleni vétek miatt súlyos. Maga a jelenség létezik és biztos, hogy nem tesz jót, ha az ember olyan CO2-t juttat a légkörbe, mely nem vonódik onnan ki, csak mintegy 100-200 év alatt. A sarki jég is olvad. A gleccserek is. Nem jó játék egy hiba miatt úgy tenni, mintha ez nem lenne. Az alkalmazkodás ideje közeleg.... ha már a cselekvését elszúrtuk.

1. ábra. A felsőlégkör határán mérhető kimenő fluxus (piros) és a felszínről felfele induló fluxus (kék). Látszik, hogy különféle légköri gázok fogják meg a kimenő sugárzás egy részét, így pl. az O2 de a víz is. Azonban jelentős a CO2 szerepe is 15 mikron körül. Azt is érdemes észrevenni, hogy ellentétben a kétkedők állításával még nem fogja meg a CO2 az egész kilépő sugárzást 15 mikron környékén, csak felét. Akkor fogná meg az egészet, ha a felsőlégkör is telítődne vele, úgy, ahogy az alsó. Forrás: Bulletin of the American Meteorological Society, Vol 78, 1997 pp. 197-208

(1) A tudományos igazság kedvéért hozzá kell tennünk, hogy a felsőlégkört nehezebb CO2-vel telíteni, mint az alsót, ugyanis a CO2 is az alsó légkörben "szeret" tartózkodni, sőt még kicsit nehezebb is a levegőnél (1.7 kg belőle 1 m3, a levegőből ez 1.2 kg), ezért nehéz "telíteni" a felső légkört, de nem lehetetlen. A jelenség azonban nem úgy működik, hogy az alsólégkörben "nincs hely" és akkor kezd telítődni a felső, hanem a kibocsátás miatt nő az alsó és a felsőlégköri CO2-koncentráció is, a CO2-re érvényes barometrikus magasságformula szerint.