Mi a helyzet világméretű éghajlatváltozással?

Tegnap jelent meg a hír, hogy valakik feltörték a Hadley központ adatbázisát. Az adatok elérhetőek ezen a linken. Szó esik a központ levelezésében némely trükkről az adatok tálalását tekintve, illetve tisztességtelen eljárásról. Az egyik adatsor szerint 47 modell a 91-ből évi 1%-os CO2-szint növekedésből indul ki, pedig az elmúlt 40 évben ez csak mintegy évi 0.46% volt. (320 milliomodrészből lett 380, 40 év alatt.) Feltehető, hogy ennek a fenyegetőbb, riasztóbb modell-eredmény volt a célja. Ez csak egy abból a sok adatcsúsztatásból, ami az adatok tanúsága szerint történt.

Ítéletet nem hozhatunk. Ugyanakkor nem lélegezhetünk fel egyáltalán - hiszen kiderült egy csalás, de a jelenség még létezik. A légkörben évi 0.4-05%-al nő a CO2 tömege, ami hosszú távon (200-300 év alatt) 31%-os növekedéshez vezetett. Ezt a többletet a növényzet ilyen gyorsan képtelen kivonni. Ez pedig az infravörös sugárzás egy részét csapdázza.

Ellenérvként azt vetik szembe a kétkedők, hogy a légkör alsó része már telítődött CO2-vel, így további kibocsátása már nem növeli az üvegház-hatást. Ez az állítás csak részben igaz. Az alsó légkör valóban telített CO2-vel, de ez csak azt jelenti, hogy alul már valóban nem nőhet a CO2 hatása. De ezzel a felső légkörről még nem mondtunk semmit. Hogy működik maga a mechanizmus? Az alsó légkör megköti a 15 mikron körüli infravörös kisugárzást, mely a felszínről indul és a világűr fele tartana. Ez a 15 mikron környéke épp a CO2 molekula elnyelési tartománya. Igaz, hogy az alsó légkör már lényegében mindent megfog 15 mikronon, amit csak lehet, de ez még nem sokat jelent önmagában. Ugyanis a sugárzást elnyelt CO2 molekula egyszer ezt kisugározza újból, 50% eséllyel vissza, a felszín fele. Ez a hő tehát csapdába esett. Azonban van esélye annak is, hogy kifele sugározza, a felső légkör fele.

Kérdés most az, hogy a felső légkörben mi történik a hősugárzással? Ha ott van CO2, akkor ismét megkötődik, és 50% eséllyel vissza, 50% eséllyel az űr fele indul el. Tehát a felsőlégkör CO2 tartalma ismételten fontos. Ott még van "hely", az még nem telítődött; kibocsátásunk oda is feljuthat, bár kisebb valószínűséggel. Mégis, a felső légkörben még nem 100%-osan fedte le a CO2 azt a "rést", amit csak ez a gáz képes lefedni. Tehát az érv nem igaz egészen.(1)

Szóval a hír csak a tudományos tisztesség elleni vétek miatt súlyos. Maga a jelenség létezik és biztos, hogy nem tesz jót, ha az ember olyan CO2-t juttat a légkörbe, mely nem vonódik onnan ki, csak mintegy 100-200 év alatt. A sarki jég is olvad. A gleccserek is. Nem jó játék egy hiba miatt úgy tenni, mintha ez nem lenne. Az alkalmazkodás ideje közeleg.... ha már a cselekvését elszúrtuk.

1. ábra. A felsőlégkör határán mérhető kimenő fluxus (piros) és a felszínről felfele induló fluxus (kék). Látszik, hogy különféle légköri gázok fogják meg a kimenő sugárzás egy részét, így pl. az O2 de a víz is. Azonban jelentős a CO2 szerepe is 15 mikron körül. Azt is érdemes észrevenni, hogy ellentétben a kétkedők állításával még nem fogja meg a CO2 az egész kilépő sugárzást 15 mikron környékén, csak felét. Akkor fogná meg az egészet, ha a felsőlégkör is telítődne vele, úgy, ahogy az alsó. Forrás: Bulletin of the American Meteorological Society, Vol 78, 1997 pp. 197-208

(1) A tudományos igazság kedvéért hozzá kell tennünk, hogy a felsőlégkört nehezebb CO2-vel telíteni, mint az alsót, ugyanis a CO2 is az alsó légkörben "szeret" tartózkodni, sőt még kicsit nehezebb is a levegőnél (1.7 kg belőle 1 m3, a levegőből ez 1.2 kg), ezért nehéz "telíteni" a felső légkört, de nem lehetetlen. A jelenség azonban nem úgy működik, hogy az alsólégkörben "nincs hely" és akkor kezd telítődni a felső, hanem a kibocsátás miatt nő az alsó és a felsőlégköri CO2-koncentráció is, a CO2-re érvényes barometrikus magasságformula szerint.

Keresés
FFEK hírlevél

FFEK cikkek, hírek, programok.

Tartalom átvétel


Greenman Kft.
Effektív mikroorganizmusok a környezetért


Bio tönkölybúza
, Szám Lajos, Tapolca


Abwind Kft.
Megújuló energiák, megújuló technológiák


Újenergiák

Médiaröntgen

Kapcsolat Plus Alapítvány

Bocs Alapítvány

E-Consumption

Könyvajánló

Sokak fejében fordul meg a gondolat, hogy az önellátás felé forduljanak a jelenlegi helyzet láttán - és esetleg ismerve, vagy sejtve, mi várható még. Azonban az önellátás, még ha részleges is, vagy kezdetleges lépsekből is áll, nem egyszerű. Azok az ismeretek, amelyeket régen a többség ismert, azaz, hogy mit mikor kell vetni, mi minek jó szomszédja a kertben, vagy hogyan kell mosni hamulúggal, mára szinte teljesen eltűntek.

Az újratanulásban segít az ÖkoVölgy Alapítvány könyve, amely még azoknak is élvezetes olvasmány, akik már megkezdték saját maguk körül az önellátást, vagy vannak tapasztalataik bármelyik kérdésben, amiket a könyv tárgyal.

Milyen következményekkel jár, ha a világ népesség-növekedése a jövőben korlátlanul folytatódik? Vajon lesz-e mindenkinek elegendő élelem és ivóvíz? A véges kőolaj, kőszén és földgázkészletekkel mi lesz? Jut-e belőle mindenkinek? Mit lehet tenni azért, hogy a Föld eltartóképességén belül maradjon az emberiség?  És egyáltalán: mekkora ez az eltartóképesség?

Bár a fenti kérdéseket már Thomas Malthus is feltette a XVIII. század második felében és Aldous Huxley is említést tesz róluk a Pont és Ellenpont c. regényében (1928), csak a Római Klub tagjai voltak, akik elsőként behatóbb tanulmányokat végeztek a válaszkeresés reményében. 1972-ben felkérték Donella Meadowst, Jorgen Randerst és Dennis Meadowst, a Massachusetts Technológia Intézet kutatóit, hogy írjanak egy tanulmányt.

Miért és hogyan lett a magyar föld a globális tőke elsajátítási tárgya? Van-e még ezután reális esély földünknek a magyarság részére megőrzéséhez? Miért nem tudunk ésszerűen gazdálkodni a jövő egyik legfontosabb stratégiai kincsével, a vízzel? Miért vezetünk el többet belőle, mint amennyi hozzánk érkezik? Miért tesszük ezt olyan veszélyeztetett térségekben is, mint a Homokhátság?

Századunk a civilizáció összeomlásával is fenyeget. A termőföld és az édesvíz az élet alapfeltételei, közösségi birtoklásuktól függ fizikai létünk és etnikai megmaradásunk.

Mindkét szerző elkötelezetten védi a magyar temrészeti valóság egy-egy fontos elemét: Tanka Endre a magyar termőföld megmentésén dolgozik hosszú évek óta, Molnár Géza pedig a Kárpát-medence vízgazdálkodási hagyományaival foglalkozik, s próbálja a gyökerekhez visszatéríteni a szakma képviselőit, hogy az valóban a vízzel való gazdálkodást jelentsen, ne árvízi védekezést.

A Kairosz Kiadó könyvei között számtalan olyan kiadvány lelhető meg, amelynek tartalma nem fér bele a még mindig erős bástáykat magáénak mondható fősodorbeli gondlokodás keretei közé. Azonban a valóság olyan erővel dörömböl a látszatvilág falain, hogy soká már nem lehet mindenestül kívül tartani, így aztán egyre több olyan adat, jelenség lát napvilágot, amely mélyebb gondolkodásra, összefüggéskeresésre sarkall.

David C. Korten egyike azoknak a közgazdászoknak, akik baljós szemmel figyelik a liberalizációs folyamatokat, sarkos kritikát fogalmaznak meg és alternatív válaszokat keresnek a globalizáció kihívásaira. Korten professzor egyik leghíresebb könyvében, a Tőkés társaságok világuralmában kifejti: a multinacionális vállalatok jogkörének szűkítése, az állam nagyobb szerepvállalása és a civil társadalom ereje szükséges ahhoz, hogy megfékezzük a társadalmi különbségek növekedését és létrehozzunk egy erős szociális hálót. Rámutat arra is, hogy felelősséggel tartozunk a jövő nemzedékeknek, ezért nem hagyhatunk rájuk kezelhetetlen adósságterheket. Korten mondanivalóját egyelőre még képtelen elfogadni a fősodrú  közgazdaságtan, hatásosnak bizonyult válságkezelő intézkedéseire viszont egyre nagyobb figyelem irányul.

 

Eddig inkább csak arról volt szó, hogy mi történik majd amíg ez a rendszer leépül. Arról, hogy az oroszok miatt gázkelepcében ülünk, hogy a fogyó olaj miatt az egész világ az olaj csapdájában vergődik, de arról ritkán szólunk, hogy mit tegyen egy kis közösség, vagy család. költözzön tán mindenki vidékre, Ezt úgysem lehet megtenni. Akkor mit eszünk szervezett élelmiszer-termelés híján? Vagy akár eljutunk-e valaha oda, hogy nem lesz szervezett élelmiszer-ellátás?

A Kairosz kiadó magyarul is kiadta David Korten egy új művét. A korábban megjelent Tőkés társaságok világuralma is gondolatébresztő mű volt, a mostani még nikább aktuális.

A Magyar Nemzetstratégia második kötete számos szakértő munkájának eredménye, mely magába foglal egy palettát a jogra vonatkozó elképzelésektől az oktatáson keresztül a gazdaságig.

Kutatóink az energetika-fenntartható gazdálkodás területén írtak cikket a könyvbe. A könyv szerkesztőjével egyeztetve jelentetjük meg ezt a kis helyreigazítást:

Az "Energia nélkül nem megy semmi" címmel közreadott cikk 3 szerző munkája. A második függelék az ártéri gazdálkodásról Molnár Géza, a harmadik függelék a lokalizált rendszerekről Szám Dorottya munkája. A megújuló energiaforrásokra vonatkozó adatok és számítások egy része a PTE Környezetfizika Tanszék és Német Béla tanszékvezető által végzett kutatásokból származik.

A könyv harmadszor jelenik meg, szerzője mindig egy kicsit más szempontot emelt ki benne. Általános üzenete: az ember eddig mindig elárulta Teremtőjét és a természetből kiszakdva tönkretette azt.

Az Utolsó kísérlet rendszerszinteket, történelmet, energiatermelést, éghajlatváltozást, mezőgazdaságot, valamint a közeli jövő forgatókönyveit és a fenntarthatóság alapjait egyaránt vizsgálja. Mégsem tudományos a nyelvezete - noha szerzői tudományos kutatás keretében jutottak a benne foglaltakra.

X