Közelgő események
  • Nincs közelgő esemény


Olvasói levél

 

Kedves Zsolt,

 

én is rendszeresen látogatom ezt az oldalt (ffek.hu), szerény számú cikk jelenik meg mostanság, pedig a világ valóban eseménydús hely lett. Hogy fog-e bocsánatot kérni bárki is azért, mert a „Válság” előtti időkben nyilvánosan lejáratták a valódi problémák felvetőit, azt nem hinném. Azért sem fognak bocsánatot kérni ezek a hangadók, hogy az eszement politikai vezetésük alatt a Föld lassan az összeomlás visszafordíthatatlan állapotába kerül(t).

 

Egyébként érdekes gondolatokat vet fel bennem ez az egész fosszilis energia alapú világ-életforma. Vajon a Teremtés, Isten miért adta nekünk a fosszilis energiát? Azt gondolom, hogy ez csupán az ugró deszka volt az Emberiség számára, ami önmagában segítség és szűrő is: ha eljutunk odáig, hogy ezt az energiát hatékonyan felhasználjuk, akkor az ősi, tűz alapú energetikánk eljutott technológiai kiteljesedéséig. (ez szerintem az 1900-as évek első felében bekövetkezett) Ezen a ponton, amikor kellő szabadidővel rendelkezünk a teljes társadalom szellemi kiteljesedéséhez, mert minden szükségletünket könnyedén fedezzük technológiánk napi alkalmazásával, joggal elvárható, hogy egy civilizáció felismerhesse ennek az energia forrásnak a Földi rendszerre gyakorolt negatív hatását. Érdemes megjegyezni, hogy szándékosan elhallgatott Nikola Tesla erre már több mint egy évszázaddal ezelőtt felhívta a figyelmet! Ha a fosszíliákban tárolt szén és hidrogén alapú energiának csak a felét használtuk volna el, akkor egy jégkorszakot kiküszöbölve léphettünk volna egy magasabb szintre, viszont ha itt nem a józan ész uralta tudomány vezérli a társadalmi szerveződésünket, akkor kényelmesen tovább megyünk a felhasználásban ( ma itt tartunk EROEI 1 körül, amikor már az atomenergia is az olaj kitermelését dotálja), és ki is írtjuk magunkat a felmelegedés belendítésével. Mindezek ismeretében gondolom ezt egy szűrőnek, hiszen aki ezen a rostán kieseik, az nem alkalmas a civilizáció további építésére, és egyben gondoskodik is önmaga megsemmisítéséről, ráadásul oly módon, amit valós időben nem lehet visszafordítani, amikor a rendszer élhetetlené válik, akkor már késő a beavatkozás, talán el is értünk erre a pontra.

 

És itt jön számomra a következő nagy kérdés: civilizációnak nevezhető-e amit ma a nyugati rend működtet? Civilizáció-e az, amikor a nyersanyagokért, energiahordozókért szétroncsolunk társadalmakat (korábban Dél-Amerika, ma az Arab Világ) szociális, közlekedési, energia és ellátási infrastruktúráikkal együtt azért, hogy a birtokukban lévő erőforrások felett ne Ők legyenek képesek rendelkezni? Ezek a roncs társadalmak Emberi lényekből és erősebb családi kötelékekből épülnek fel, mint amilyen családmodellt ma a nyugat normálisnak tart, ezek az Emberek vágynak a normális életre, egyértelmű, hogy oda áramlanak, ahol még békesség, szociális-társadalmi rend működik.

 

Politikusaink válogatott féleszűek, kapzsi pszichopaták, homoszexuálisak és ripacsok. Kimutatták, hogy Németországban is jelentős olyan személyt válogattak közéjük, akik általános iskolában osztályt ismételtek. Ők azért nem tudnak problémákat megoldani, mert a valóságérzékelésük súlyosan sérült, így a helyzetek mibenlétét képtelenek megérteni. A "menekültek”-et a probléma forrásának érzékelik és kommunikálják, miközben a menekülésük a nyugat ( USA, EU, Izrael ) külpolitikai viselkedés-kultúrájából kialakult globális problémák következményei. A határok megerősítésében, bevándorlókra vonatkozó szabályozás átalakításában keresnek megoldást, miközben a nyugat eszetlen fogyasztása és az ezt fedező gyarmattartási magatartása az, amin változtatni kellene, de nem fognak.

 

A Teremtés, a Teremtő, vagy Isten szemszögéből nézve probléma-e, ha ez a "civilizáció" kipusztul? Ha hasonló akváriumom lenne, ahol a benne élő meghatározó faj folyamatosan mérget keverne saját vizébe, meddig küzdenék azon, hogy megtisztítsam számára a vizet, hogy ne pusztuljon bele? Egy-két segítségnyújtás után ha nem tanulnak és nem ismerik fel tetteik következményeit hagynám őket megfőni a saját levükben, hátha a következő nekifutásra jobb rendszert sikerül összehoznom :-) Azt hiszem a világmindenség számára az a megoldás, ha civilizációnk ámokfutása most véget ér, aztán néhány millió év után indul egy új rendszer, új esélyekkel. Hátha egyszer felismeri a civilizáció az élet lényegét, és akkor összhangban a teremtett világával olyan dolgokat teremt magának, amelyek képesek együttműködni, élni hosszú távon, vagy ez egy utópisztikus elvárás a részemről? Lehet, hogy mindig is akkor van vége, amikor eltávolodunk a forrásunktól a technológiánk által? Lehet, hogy ez is egy természetes körfolyamat? Lehet, hogy az egész így van rendben? Ki tudja...

 

Üdvözlettel és tisztelettel: Hollósy Szabolcs

Keresés
FFEK hírlevél

FFEK cikkek, hírek, programok.

Tartalom átvétel


Greenman Kft.
Effektív mikroorganizmusok a környezetért


Bio tönkölybúza
, Szám Lajos, Tapolca


Abwind Kft.
Megújuló energiák, megújuló technológiák


Újenergiák

Médiaröntgen

Kapcsolat Plus Alapítvány

Bocs Alapítvány

E-Consumption

Könyvajánló

Sokak fejében fordul meg a gondolat, hogy az önellátás felé forduljanak a jelenlegi helyzet láttán - és esetleg ismerve, vagy sejtve, mi várható még. Azonban az önellátás, még ha részleges is, vagy kezdetleges lépsekből is áll, nem egyszerű. Azok az ismeretek, amelyeket régen a többség ismert, azaz, hogy mit mikor kell vetni, mi minek jó szomszédja a kertben, vagy hogyan kell mosni hamulúggal, mára szinte teljesen eltűntek.

Az újratanulásban segít az ÖkoVölgy Alapítvány könyve, amely még azoknak is élvezetes olvasmány, akik már megkezdték saját maguk körül az önellátást, vagy vannak tapasztalataik bármelyik kérdésben, amiket a könyv tárgyal.

Milyen következményekkel jár, ha a világ népesség-növekedése a jövőben korlátlanul folytatódik? Vajon lesz-e mindenkinek elegendő élelem és ivóvíz? A véges kőolaj, kőszén és földgázkészletekkel mi lesz? Jut-e belőle mindenkinek? Mit lehet tenni azért, hogy a Föld eltartóképességén belül maradjon az emberiség?  És egyáltalán: mekkora ez az eltartóképesség?

Bár a fenti kérdéseket már Thomas Malthus is feltette a XVIII. század második felében és Aldous Huxley is említést tesz róluk a Pont és Ellenpont c. regényében (1928), csak a Római Klub tagjai voltak, akik elsőként behatóbb tanulmányokat végeztek a válaszkeresés reményében. 1972-ben felkérték Donella Meadowst, Jorgen Randerst és Dennis Meadowst, a Massachusetts Technológia Intézet kutatóit, hogy írjanak egy tanulmányt.

Miért és hogyan lett a magyar föld a globális tőke elsajátítási tárgya? Van-e még ezután reális esély földünknek a magyarság részére megőrzéséhez? Miért nem tudunk ésszerűen gazdálkodni a jövő egyik legfontosabb stratégiai kincsével, a vízzel? Miért vezetünk el többet belőle, mint amennyi hozzánk érkezik? Miért tesszük ezt olyan veszélyeztetett térségekben is, mint a Homokhátság?

Századunk a civilizáció összeomlásával is fenyeget. A termőföld és az édesvíz az élet alapfeltételei, közösségi birtoklásuktól függ fizikai létünk és etnikai megmaradásunk.

Mindkét szerző elkötelezetten védi a magyar temrészeti valóság egy-egy fontos elemét: Tanka Endre a magyar termőföld megmentésén dolgozik hosszú évek óta, Molnár Géza pedig a Kárpát-medence vízgazdálkodási hagyományaival foglalkozik, s próbálja a gyökerekhez visszatéríteni a szakma képviselőit, hogy az valóban a vízzel való gazdálkodást jelentsen, ne árvízi védekezést.

A Kairosz Kiadó könyvei között számtalan olyan kiadvány lelhető meg, amelynek tartalma nem fér bele a még mindig erős bástáykat magáénak mondható fősodorbeli gondlokodás keretei közé. Azonban a valóság olyan erővel dörömböl a látszatvilág falain, hogy soká már nem lehet mindenestül kívül tartani, így aztán egyre több olyan adat, jelenség lát napvilágot, amely mélyebb gondolkodásra, összefüggéskeresésre sarkall.

David C. Korten egyike azoknak a közgazdászoknak, akik baljós szemmel figyelik a liberalizációs folyamatokat, sarkos kritikát fogalmaznak meg és alternatív válaszokat keresnek a globalizáció kihívásaira. Korten professzor egyik leghíresebb könyvében, a Tőkés társaságok világuralmában kifejti: a multinacionális vállalatok jogkörének szűkítése, az állam nagyobb szerepvállalása és a civil társadalom ereje szükséges ahhoz, hogy megfékezzük a társadalmi különbségek növekedését és létrehozzunk egy erős szociális hálót. Rámutat arra is, hogy felelősséggel tartozunk a jövő nemzedékeknek, ezért nem hagyhatunk rájuk kezelhetetlen adósságterheket. Korten mondanivalóját egyelőre még képtelen elfogadni a fősodrú  közgazdaságtan, hatásosnak bizonyult válságkezelő intézkedéseire viszont egyre nagyobb figyelem irányul.

 

Eddig inkább csak arról volt szó, hogy mi történik majd amíg ez a rendszer leépül. Arról, hogy az oroszok miatt gázkelepcében ülünk, hogy a fogyó olaj miatt az egész világ az olaj csapdájában vergődik, de arról ritkán szólunk, hogy mit tegyen egy kis közösség, vagy család. költözzön tán mindenki vidékre, Ezt úgysem lehet megtenni. Akkor mit eszünk szervezett élelmiszer-termelés híján? Vagy akár eljutunk-e valaha oda, hogy nem lesz szervezett élelmiszer-ellátás?

A Kairosz kiadó magyarul is kiadta David Korten egy új művét. A korábban megjelent Tőkés társaságok világuralma is gondolatébresztő mű volt, a mostani még nikább aktuális.

A Magyar Nemzetstratégia második kötete számos szakértő munkájának eredménye, mely magába foglal egy palettát a jogra vonatkozó elképzelésektől az oktatáson keresztül a gazdaságig.

Kutatóink az energetika-fenntartható gazdálkodás területén írtak cikket a könyvbe. A könyv szerkesztőjével egyeztetve jelentetjük meg ezt a kis helyreigazítást:

Az "Energia nélkül nem megy semmi" címmel közreadott cikk 3 szerző munkája. A második függelék az ártéri gazdálkodásról Molnár Géza, a harmadik függelék a lokalizált rendszerekről Szám Dorottya munkája. A megújuló energiaforrásokra vonatkozó adatok és számítások egy része a PTE Környezetfizika Tanszék és Német Béla tanszékvezető által végzett kutatásokból származik.

A könyv harmadszor jelenik meg, szerzője mindig egy kicsit más szempontot emelt ki benne. Általános üzenete: az ember eddig mindig elárulta Teremtőjét és a természetből kiszakdva tönkretette azt.

Az Utolsó kísérlet rendszerszinteket, történelmet, energiatermelést, éghajlatváltozást, mezőgazdaságot, valamint a közeli jövő forgatókönyveit és a fenntarthatóság alapjait egyaránt vizsgálja. Mégsem tudományos a nyelvezete - noha szerzői tudományos kutatás keretében jutottak a benne foglaltakra.

X