A Pentagon szerint előbb lesz olajhiány - kommentár

Egy újabb hír, aminek a fele igaz, de ami fontos, arról nem szól. Idézem:

Az amerikai védelmi minisztérium egy friss tanulmánya szerint a vártnál előbb olajhiány köszönthet a világra. Az elemzést a hétvégén ismertetett a Defence Talk katonai hírportál.
A világon 2015-ben már naponta tízmillió hordóval kisebb lesz a termelés a szükségesnél, a 2030-as években pedig, az akkori napi 118 millió hordós igénnyel szemben csak százmillió hordót fognak kitermelni - ezt jósolják az Összhaderőnemi Parancsnokság (JFC) szakértői, akik ugyanakkor hangsúlyozzák: nem tudományos következtetésről, hanem elméleti feltevésről van szó. (mr1 hír)

A hír értéke fontos. Rávilágít egy olyan jelenségre, amivel sokkal régebben kellene foglalkoznunk. Mégis, a jelenséget eddig nem vették eléggé komolyan, mert lám, most sem arról van szó, amiről kéne. Ami azonban ennél is meglepőbb, én ezt az adatot 2009 közepe óta használom előadásaimban, amint arról a letölthető diasoron is meggyőződhetnek, de írtam róla 2009 augusztusában is. A mostani hír semmit nem tesz ehhez hozzá, sőt ennek szó szerinti megismétlését tartalmazza. A teljes tanulmány elérhető itt, 2008. november 25 óta. Miért csak akkor hír valami, ha az MTI teszi közzé?

Maga a hír érdekes annyiban, hogy arról számol be, nem lehet kielégíteni a növekvő olajigényt. Az igény 2030-ra 118 millió hordó/nap, a kitermelés pedig csak 100 millió hordó lesz. Tehát itt szó nincs olajcsúcsról, a mai 84 millió hordós kitermelés az US Army mérnökei szerint még nő, egésze 2030-ig is akár, de nem elég gyorsan. Az az állításuk pedig, hogy 2015-ig 10 millió hordós hiány várható, úgy értendő, hogy a kitermelés 89, míg az igény 99 millió hordó lesz. Pedig, ez lehet, hogy túlzásnak vehető. Az igény évi 3%-os növekedéssel lehet csak 99 millió hordós 2015-re. Ennyit meg nem nő mostanában, hacsak Kína nem robban még nagyobbat gazdaságilag...

A kitermelés alakulása azonban ennél a kutatásnál az IEA adataira épül, amelyek nem túl megbízhatóak, erről már írtunk. A kitermelés csúca sokak szerint 2008, mások szerint 2012 előtti, de a legtöbb kutató lassan egyetért, hogy nagyon valószínű, hogy 2020 előtti. A hír pedig NEM ERRŐL SZÓL.

           
Keresés
FFEK hírlevél

FFEK cikkek, hírek, programok.

Tartalom átvétel


Greenman Kft.
Effektív mikroorganizmusok a környezetért


Bio tönkölybúza
, Szám Lajos, Tapolca


Abwind Kft.
Megújuló energiák, megújuló technológiák


Újenergiák

Médiaröntgen

Kapcsolat Plus Alapítvány

Bocs Alapítvány

E-Consumption

Könyvajánló

Miért és hogyan lett a magyar föld a globális tőke elsajátítási tárgya? Van-e még ezután reális esély földünknek a magyarság részére megőrzéséhez? Miért nem tudunk ésszerűen gazdálkodni a jövő egyik legfontosabb stratégiai kincsével, a vízzel? Miért vezetünk el többet belőle, mint amennyi hozzánk érkezik? Miért tesszük ezt olyan veszélyeztetett térségekben is, mint a Homokhátság?

Századunk a civilizáció összeomlásával is fenyeget. A termőföld és az édesvíz az élet alapfeltételei, közösségi birtoklásuktól függ fizikai létünk és etnikai megmaradásunk.

Mindkét szerző elkötelezetten védi a magyar temrészeti valóság egy-egy fontos elemét: Tanka Endre a magyar termőföld megmentésén dolgozik hosszú évek óta, Molnár Géza pedig a Kárpát-medence vízgazdálkodási hagyományaival foglalkozik, s próbálja a gyökerekhez visszatéríteni a szakma képviselőit, hogy az valóban a vízzel való gazdálkodást jelentsen, ne árvízi védekezést.

A Kairosz Kiadó könyvei között számtalan olyan kiadvány lelhető meg, amelynek tartalma nem fér bele a még mindig erős bástáykat magáénak mondható fősodorbeli gondlokodás keretei közé. Azonban a valóság olyan erővel dörömböl a látszatvilág falain, hogy soká már nem lehet mindenestül kívül tartani, így aztán egyre több olyan adat, jelenség lát napvilágot, amely mélyebb gondolkodásra, összefüggéskeresésre sarkall.

David C. Korten egyike azoknak a közgazdászoknak, akik baljós szemmel figyelik a liberalizációs folyamatokat, sarkos kritikát fogalmaznak meg és alternatív válaszokat keresnek a globalizáció kihívásaira. Korten professzor egyik leghíresebb könyvében, a Tőkés társaságok világuralmában kifejti: a multinacionális vállalatok jogkörének szűkítése, az állam nagyobb szerepvállalása és a civil társadalom ereje szükséges ahhoz, hogy megfékezzük a társadalmi különbségek növekedését és létrehozzunk egy erős szociális hálót. Rámutat arra is, hogy felelősséggel tartozunk a jövő nemzedékeknek, ezért nem hagyhatunk rájuk kezelhetetlen adósságterheket. Korten mondanivalóját egyelőre még képtelen elfogadni a fősodrú  közgazdaságtan, hatásosnak bizonyult válságkezelő intézkedéseire viszont egyre nagyobb figyelem irányul.

 

Eddig inkább csak arról volt szó, hogy mi történik majd amíg ez a rendszer leépül. Arról, hogy az oroszok miatt gázkelepcében ülünk, hogy a fogyó olaj miatt az egész világ az olaj csapdájában vergődik, de arról ritkán szólunk, hogy mit tegyen egy kis közösség, vagy család. költözzön tán mindenki vidékre, Ezt úgysem lehet megtenni. Akkor mit eszünk szervezett élelmiszer-termelés híján? Vagy akár eljutunk-e valaha oda, hogy nem lesz szervezett élelmiszer-ellátás?

A Kairosz kiadó magyarul is kiadta David Korten egy új művét. A korábban megjelent Tőkés társaságok világuralma is gondolatébresztő mű volt, a mostani még nikább aktuális.

X
Loading