Közelgő események
  • Nincs közelgő esemény


A tartósan alacsony olajárról és a kimeríthetetlen készletekről

Egy amerikai tanulmány szerint a kőolajkitermelés csúcsának nincs alapja, a feltárt készletek nagyon gyorsan nőnek, a kitermelési technika rohamosan fejlődik. Mintha ezt támasztaná alá, hogy a kőolaj ára elkezdett csökkenni, és viszonylag tartósan eltávolodott a 100 dolláros szinttől. Az ördög azonban a részletekben lakik. A tanulmány egyik alapfeltevése a szakmai elemzők szerint hibás, a kőolaj alacsony ára pedig az amerikai tárolt készletek növekedése miatt állhatott elő - ami akár háborús készülődést is sejtethet.

 

Külföldön komolyabb visszhangot váltott ki az a tanulmány, amelyet a Harvard Egyetem egy kutatója írt. A tanulmány fő állítása az, hogy a kőolajkészletek bővülése gyorsabb, mint a kitermelés, így aztán 2020-ra a mai szintet kb. 30%-al meghaladva 110 milió hordó lesz a napi olajkitermelés - az írásról magyarul Frei Tamás tudósított. Az nem furcsa, hogy a Frei-cikk a tanulmány fontos pontjait nem kritizálta, hiszen publicisztika és nem szakértői anyag volt, de eléggé meglepő, hogy G. Monbiot, a The Guardian újságírója egy cikkben szintén elfogadta a tanulmány alapvető állításait, lényeges kritika nélkül. Mindez azért érdekes, mert Monbiot korábbi írásai arról árulkodtak, hogy a szerző eléggé felkészült a témában, és nem feltétlenül fogadja el az ipar olyan (egyébként nem teljesen elfogadható) állításait, miszerint a palakészletek képesek megmenteni a világot a peak pil (kitermelési csúcs) okozta válságtól.

Cikkek tömege (ld itt és itt) született válaszul a tanulmány kapcsán; megszólaltak olyan nagyágyúk is, mint pl. Szadad Al Husszeini, a szaúdi Aramco volt vezetője is. A tanulmány 3 fontos feltevésben is jelentősen téved, íme:

1. A jövőbeli kitermelés alakulása helyett a kitermelési kapacitást jelzi előre 2020-ra, ami csúsztatás. Hogy mi a kettő között a különbség? Egy példán keresztül lehet illusztrálni mindezt. A szaúdi kitermelés jelenleg 10 millió hordó/nap körüli, de a kapacitás a szaúdiak állítása szerint 12 millió hordó. Ez többek között úgy érhető el, ha egy jelenleg is működő mezőn horizontális furatok is készülnek, azaz csak 1-2 éven belül. Mindeközben azonban a meglévő mezők hozama nem állandó, hanem esik, ennek éves %-os mértéke az ürülési ráta (decline rate), ez jelenleg kb. 5% körül van. Így, mire a "kapacitás"-ból valóság lesz, mondjuk 2 év múlva, az már nem a jelenlegi 10 millió hordó/nap, hanem csak ~9 millió hordó/nap-hoz adódik hozzá. Voilá, így lesz 12-ből két év alatt 11 millió hordó/nap. Sosem szabad azt a mezőt, amely bár fizikailag létezik, de rendszerbe állítása még évekig tart, a pillanatnyi termelésben figyelembe venni. A kitermelési kapacitás szónak nincs valódi jelentése.

2. Az előbb említett ürülési rátákkal kapcsolatosan a tanulmány szerzője megállapítja, hogy szemben a korábban 5% körülre becsült értékkel, ez a ráta jelenleg kb 2-3%, azaz mivel a felfedezések bőven nagyobbak, mint ez az éves csökkenés a kitermelésben, 2020-ra elérhető a 110 millió hordó naponta. Ezzel a jelenséggel csak egyetlen probléma van. A horizontális fúrások esetén a látszólagos ürülési ráta csökken, ennek az az oka, hogy a furat egészen működése utolsó percéig olajban áll, és csak akkor áll le belőle a kitermelés, ha a mezőben eső szint eléri ezt a horizontális furatot; a vertikális furatok esetén az ürülési ráta évről évre növekszik. Aki ekkora hibát képes elkövetni egy előrejelzésben, az nem ért az olajiparhoz. A megszokott, 4-5%-os ürülési rátákat tekintetbe véve a legjobb esetben is lényegében stagnálás várható 2020-ig, utána pedig a fogyó új projektek már jelzik a visszavonhatatlan hanyatlást a kitermelésben (termiall decline).

3. A nem hagyományos készletek hatalmas bővüléséből még nem következik, hogy ezek megoldást jelenthetnek a hagyományos készletek fogyása esetén. Ékes példa erre a kanadai olajhomok kitermelése, amely - bár önnön magában képes lenne a teljes Föld olajfelhasználását fedezni 6 évig , ha hozzá lehetne férni - a legderűlátóbb előrejelzések alapján is csak 5 millió hordó lesz naponta 2020-ra (szerintem még ennyi sem). Mindezeken túl a palakészletek kitermelése nem olyan könnyű, mint a hagyományos készleteké, a befektetett energia nagyobb, így az energetikai megtérülés, az EROI 3 körüli, összevetve a hagyományos kőolaj 10-es értékével. Összefoglalva: hiába van sok nem hagyományos mező, azok kitermelési rátája kicsi, energetikai hozam is kicsi a hagyományos könnyűolajhoz mérve.

A másik jelenség a kőolaj árának napok óta tartó esése, amely számos szakértőt, így a portfolio.hu elemzőit is arra vezette, hogy tartós jelenségként értelmezzék azt. Az ár esése egyébként csak a WTI olajárat érintette, amely alapvetően az USA készletezésétől függ, és az amerikai készletek jelentősen meghaladjáj az ilyenkor szokásos szintet, azaz nagy mértékű spájzolás zajlik. Ennek az árcsökkensnek kevés köze van a kitermeléshez, még kevesebb a hírekhez a nem hagyományos készletek kapcsán, inkább egy lehetséges háború előtti készletezés (vagy háború eshetőségére készülés) képe sejlik fel előttem - főképp azért lehet ez igaz, mert a többi fontos "nyersanyag" (réz, arany, ezüst) ára nem csökken, pedig hosszú ideje együtt mozogtak egyébként az olajjal.

Keresés
FFEK hírlevél

FFEK cikkek, hírek, programok.

Tartalom átvétel


Greenman Kft.
Effektív mikroorganizmusok a környezetért


Bio tönkölybúza
, Szám Lajos, Tapolca


Abwind Kft.
Megújuló energiák, megújuló technológiák


Újenergiák

Médiaröntgen

Kapcsolat Plus Alapítvány

Bocs Alapítvány

E-Consumption

Könyvajánló

Sokak fejében fordul meg a gondolat, hogy az önellátás felé forduljanak a jelenlegi helyzet láttán - és esetleg ismerve, vagy sejtve, mi várható még. Azonban az önellátás, még ha részleges is, vagy kezdetleges lépsekből is áll, nem egyszerű. Azok az ismeretek, amelyeket régen a többség ismert, azaz, hogy mit mikor kell vetni, mi minek jó szomszédja a kertben, vagy hogyan kell mosni hamulúggal, mára szinte teljesen eltűntek.

Az újratanulásban segít az ÖkoVölgy Alapítvány könyve, amely még azoknak is élvezetes olvasmány, akik már megkezdték saját maguk körül az önellátást, vagy vannak tapasztalataik bármelyik kérdésben, amiket a könyv tárgyal.

Milyen következményekkel jár, ha a világ népesség-növekedése a jövőben korlátlanul folytatódik? Vajon lesz-e mindenkinek elegendő élelem és ivóvíz? A véges kőolaj, kőszén és földgázkészletekkel mi lesz? Jut-e belőle mindenkinek? Mit lehet tenni azért, hogy a Föld eltartóképességén belül maradjon az emberiség?  És egyáltalán: mekkora ez az eltartóképesség?

Bár a fenti kérdéseket már Thomas Malthus is feltette a XVIII. század második felében és Aldous Huxley is említést tesz róluk a Pont és Ellenpont c. regényében (1928), csak a Római Klub tagjai voltak, akik elsőként behatóbb tanulmányokat végeztek a válaszkeresés reményében. 1972-ben felkérték Donella Meadowst, Jorgen Randerst és Dennis Meadowst, a Massachusetts Technológia Intézet kutatóit, hogy írjanak egy tanulmányt.

Miért és hogyan lett a magyar föld a globális tőke elsajátítási tárgya? Van-e még ezután reális esély földünknek a magyarság részére megőrzéséhez? Miért nem tudunk ésszerűen gazdálkodni a jövő egyik legfontosabb stratégiai kincsével, a vízzel? Miért vezetünk el többet belőle, mint amennyi hozzánk érkezik? Miért tesszük ezt olyan veszélyeztetett térségekben is, mint a Homokhátság?

Századunk a civilizáció összeomlásával is fenyeget. A termőföld és az édesvíz az élet alapfeltételei, közösségi birtoklásuktól függ fizikai létünk és etnikai megmaradásunk.

Mindkét szerző elkötelezetten védi a magyar temrészeti valóság egy-egy fontos elemét: Tanka Endre a magyar termőföld megmentésén dolgozik hosszú évek óta, Molnár Géza pedig a Kárpát-medence vízgazdálkodási hagyományaival foglalkozik, s próbálja a gyökerekhez visszatéríteni a szakma képviselőit, hogy az valóban a vízzel való gazdálkodást jelentsen, ne árvízi védekezést.

A Kairosz Kiadó könyvei között számtalan olyan kiadvány lelhető meg, amelynek tartalma nem fér bele a még mindig erős bástáykat magáénak mondható fősodorbeli gondlokodás keretei közé. Azonban a valóság olyan erővel dörömböl a látszatvilág falain, hogy soká már nem lehet mindenestül kívül tartani, így aztán egyre több olyan adat, jelenség lát napvilágot, amely mélyebb gondolkodásra, összefüggéskeresésre sarkall.

David C. Korten egyike azoknak a közgazdászoknak, akik baljós szemmel figyelik a liberalizációs folyamatokat, sarkos kritikát fogalmaznak meg és alternatív válaszokat keresnek a globalizáció kihívásaira. Korten professzor egyik leghíresebb könyvében, a Tőkés társaságok világuralmában kifejti: a multinacionális vállalatok jogkörének szűkítése, az állam nagyobb szerepvállalása és a civil társadalom ereje szükséges ahhoz, hogy megfékezzük a társadalmi különbségek növekedését és létrehozzunk egy erős szociális hálót. Rámutat arra is, hogy felelősséggel tartozunk a jövő nemzedékeknek, ezért nem hagyhatunk rájuk kezelhetetlen adósságterheket. Korten mondanivalóját egyelőre még képtelen elfogadni a fősodrú  közgazdaságtan, hatásosnak bizonyult válságkezelő intézkedéseire viszont egyre nagyobb figyelem irányul.

 

Eddig inkább csak arról volt szó, hogy mi történik majd amíg ez a rendszer leépül. Arról, hogy az oroszok miatt gázkelepcében ülünk, hogy a fogyó olaj miatt az egész világ az olaj csapdájában vergődik, de arról ritkán szólunk, hogy mit tegyen egy kis közösség, vagy család. költözzön tán mindenki vidékre, Ezt úgysem lehet megtenni. Akkor mit eszünk szervezett élelmiszer-termelés híján? Vagy akár eljutunk-e valaha oda, hogy nem lesz szervezett élelmiszer-ellátás?

A Kairosz kiadó magyarul is kiadta David Korten egy új művét. A korábban megjelent Tőkés társaságok világuralma is gondolatébresztő mű volt, a mostani még nikább aktuális.

A Magyar Nemzetstratégia második kötete számos szakértő munkájának eredménye, mely magába foglal egy palettát a jogra vonatkozó elképzelésektől az oktatáson keresztül a gazdaságig.

Kutatóink az energetika-fenntartható gazdálkodás területén írtak cikket a könyvbe. A könyv szerkesztőjével egyeztetve jelentetjük meg ezt a kis helyreigazítást:

Az "Energia nélkül nem megy semmi" címmel közreadott cikk 3 szerző munkája. A második függelék az ártéri gazdálkodásról Molnár Géza, a harmadik függelék a lokalizált rendszerekről Szám Dorottya munkája. A megújuló energiaforrásokra vonatkozó adatok és számítások egy része a PTE Környezetfizika Tanszék és Német Béla tanszékvezető által végzett kutatásokból származik.

A könyv harmadszor jelenik meg, szerzője mindig egy kicsit más szempontot emelt ki benne. Általános üzenete: az ember eddig mindig elárulta Teremtőjét és a természetből kiszakdva tönkretette azt.

Az Utolsó kísérlet rendszerszinteket, történelmet, energiatermelést, éghajlatváltozást, mezőgazdaságot, valamint a közeli jövő forgatókönyveit és a fenntarthatóság alapjait egyaránt vizsgálja. Mégsem tudományos a nyelvezete - noha szerzői tudományos kutatás keretében jutottak a benne foglaltakra.

X