Gondolatok a válságról

Két sorozatot is indítottam, abban a hiszemben, hogy valamiféle megoldást kínálhatok a válságból adódó problémákra. Tévedtem. A jelenlegi helyzetben egyetlen megoldást látok: térdre, imához. Ha van reményünk, az csupán annyi, létezik egy felsőbb hatalom, Isten, aki megbocsáthatja bűneinket. Sovány vigasz, de ezzel kell beérnünk. Mi magunk immár tehetetlenül sodródunk a végzetünk felé.

Hamvas Béla kérdi valahol: van-e olyan ostoba, aki látja, hogy egész népek, mint lavinák zúdulnak le a hegyről, melyre évmilliók alatt kapaszkodtak fel, azt higgye, ha ő kiáltozni kezd, a lavina meg fog állni? Aztán rögtön hozzáfűz egy másik kérdést is: de akad-e oly érző lélek, aki látva, hogy emberek milliói zuhannak az állati lét alá, ezt szó nélkül megállja? Mindezt előre kellett bocsátanom, részben azért, mert nem hiszek abban, hogy a lavina megállna, de még csak abban sem, bárki meghallja a kiáltozásom. Ezzel együtt érző lélek vagyok, így aztán nem állhatom meg szó nélkül…

Mit is?

Ha csak címszavakban idézzük fel a híreket, már akkor is megvan minden okunk a pánikra:

„Sötét idők jönnek? – Pesszimista közgazdászok: nem látni a fényt az alagút végén.”

A „Telegraph” c. lapban olvasható: „a brit külügyminisztérium felszólította az európai brit külképviseleteket, hogy tervezzék meg, hogyan tudnak majd segítséget és védelmet nyújtani a külföldön tartózkodó brit állampolgároknak az euró összeomlását követő forrongások alatt.”

„A szakadék széléről rántották vissza az európai bankokat”

„Pénzügyminiszterek ,komor hangulatú’ tanácskozása.”

„A pénzügyi biztos ,drámai hangú’ beszéde reggel az Eu parlamentben.” És így tovább.

Mindenki attól retteg, azt várja, hogy bedől a pénzügyi rendszer. De tudjuk mit is jelent mindez? Néhány évtizeddel ezelőtt a második világháború vége felé, látszólag sokkal rosszabb volt a helyzet. Mégis talpra álltunk. A látszat azonban, csal. A második világháború idején a gazdák élelmet termeltek, ami azt jelenti, minden eszközük megvolt hozzá, hogy a termőföldből a lehető leghatékonyabban állítsanak elő ehető dolgokat. Az akkori hatalomnak semmi más dolga nem akadt, mint elvenni tőlük a készterméket. Ma a gazdák elsősorban pénzt termelnek. Minden eszközük megvan ahhoz, hogy a lehető leggyorsabban térüljön meg a földjükbe fektetett tőke, vagyis: a lehető leghamarabb a lehető legtöbb pénzhez jussanak.

Mindenki gondolja végig, mit is jelent mindez! Gondolja végig, a gazdák pénzt termelnek a földjeiken.

Ez a kulcs.

Ha valaki pénzt termel, és a pénzügyi rendszer összeomlik, marad valami utána? Valami, amit megehetnénk?

           
Keresés
FFEK hírlevél

FFEK cikkek, hírek, programok.

Tartalom átvétel


Greenman Kft.
Effektív mikroorganizmusok a környezetért


Bio tönkölybúza
, Szám Lajos, Tapolca


Abwind Kft.
Megújuló energiák, megújuló technológiák


Újenergiák

Médiaröntgen

Kapcsolat Plus Alapítvány

Bocs Alapítvány

E-Consumption

Könyvajánló

Miért és hogyan lett a magyar föld a globális tőke elsajátítási tárgya? Van-e még ezután reális esély földünknek a magyarság részére megőrzéséhez? Miért nem tudunk ésszerűen gazdálkodni a jövő egyik legfontosabb stratégiai kincsével, a vízzel? Miért vezetünk el többet belőle, mint amennyi hozzánk érkezik? Miért tesszük ezt olyan veszélyeztetett térségekben is, mint a Homokhátság?

Századunk a civilizáció összeomlásával is fenyeget. A termőföld és az édesvíz az élet alapfeltételei, közösségi birtoklásuktól függ fizikai létünk és etnikai megmaradásunk.

Mindkét szerző elkötelezetten védi a magyar temrészeti valóság egy-egy fontos elemét: Tanka Endre a magyar termőföld megmentésén dolgozik hosszú évek óta, Molnár Géza pedig a Kárpát-medence vízgazdálkodási hagyományaival foglalkozik, s próbálja a gyökerekhez visszatéríteni a szakma képviselőit, hogy az valóban a vízzel való gazdálkodást jelentsen, ne árvízi védekezést.

A Kairosz Kiadó könyvei között számtalan olyan kiadvány lelhető meg, amelynek tartalma nem fér bele a még mindig erős bástáykat magáénak mondható fősodorbeli gondlokodás keretei közé. Azonban a valóság olyan erővel dörömböl a látszatvilág falain, hogy soká már nem lehet mindenestül kívül tartani, így aztán egyre több olyan adat, jelenség lát napvilágot, amely mélyebb gondolkodásra, összefüggéskeresésre sarkall.

David C. Korten egyike azoknak a közgazdászoknak, akik baljós szemmel figyelik a liberalizációs folyamatokat, sarkos kritikát fogalmaznak meg és alternatív válaszokat keresnek a globalizáció kihívásaira. Korten professzor egyik leghíresebb könyvében, a Tőkés társaságok világuralmában kifejti: a multinacionális vállalatok jogkörének szűkítése, az állam nagyobb szerepvállalása és a civil társadalom ereje