Közelgő események
  • Nincs közelgő esemény


Kitekintő — Antonio Turiel Elemzései a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) éves előrejelzéseiről (WEO) I. rész WEO2012

Turiel elemzései elé

 

Az alábbiakban egy rövid, ám remélhetően izgalmas időutazásra invitáljuk érdeklődő olvasóinkat. A Kitekintő legutóbbi posztjaiban egy spanyol bloger, Antonio Turiel írásaiból, elemzéseiből idéztünk. Most az IEA legfrissebb jelentése kapcsán mintegy 3-5 évet visszalépve Turiel segítségével felidézzük és értelmezzük a Nemzetközi Energia Ügynökség korábbi előrejelzéseit. A WEO 2012 apropóján a 2010-es és 12-es előrejelzések összehasonlításával kezdünk, és a későbbiekben sort kerítünk a 13-as és 14-es jelentések elemzésére is. A cikkek egymást követő megjelentetésével lehetőséget szeretnénk biztosítani az egyes jelentések, illetve azok elemzésének összehasonlítására, így a folyamat jobb áttekintésére, megértésére is.

http://ugobardi.blogspot.hu/2012/12/weo-2012-la-iea-riconosce-il-declino.html

http://crashoil.blogspot.it/2012/11/espuela-del-weo-2012-la-aie-reconoce-el.html

WEO 2012: Az IEA (Nemzetközi Energia Ügynökség) ha burkoltan is, de beismeri a kőolaj kitermelés hanyatlását

Da “The OilCrashÍrta Antonio Turiel olaszból fordította Olajos Tibor szerkesztette: Molnár Géza

 

Kedves olvasók,

Egy nagyon rövid poszttal jelentkezem, melyben mindössze két, a világ olajtermelését, illetve annak várható alakulását megvilágító grafikont ismertetek.

Az első grafikont két évvel ezelőtt tettem közzé itt, midőn a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) aktuális éves jelentésében (WEO 2010) először ismerte be: 2006-ban a világ elérte a (hagyományos) kőolaj kitermelésének csúcsát.

A Grafikont nézve világossá válhat előttünk, hogy a nyersolaj (hagyományos kőolaj – a három különböző kék színű sáv alul) termelése többé nem fog a 2006-ban elért csúcs fölé emelkedni. A ma meghatározó olajmezők hozama (a legalsó sötétkék sáv) átlagosan évi 5%-kal esik vissza. Ez a kiürülési ráta nagyon gyors, s bár néhány mező termelése növekedhet, másoké viszont az átlagosnál nagyobb ütemben csökken. Ugyanakkor 2010-ben az IEA még úgy vélte, és ezt sugallja a grafikon is: az olajellátásban nem lesz komoly változás, mert a még kitermelésre váró mezők (már ismert) (indigókék sáv) és még fel sem fedezett, azaz felfedezésre váró mezők (égszínkék sáv) együtt egy állandó napi 70 millió hordó (Mb/g) termelést biztosítanak egészen 2035-ig.

Már több alkalommal jeleztük: ez a feltétezés valószerűtlen. Mindenesetre már az is óriási lépésnek tűnik, hogy az IEA elismerte, a kőolaj kitermelés nem növekedhet az idők végeztéig. A grafikon ezzel együtt jelzi az IEA optimizmusát. Láthatjuk, hogy a földgázból nyert folyékony üzemanyag (ibolyaszínű sáv) és kisebb mértékben a nem hagyományos, az ún. „minden folyékony olaj” (pl. bio, „zöld” üzemanyag – a sárga sáv) termelése a 2010-es napi 86 millió hordó kitermelésről 2035-ig 96 millió hordóra növekedik 2035-ig. A „minden más folyékony olaj” kategóriát kb. egy évtizede hozta be az IEA, hogy elfedje a kőolaj kitermelés problémáit, nevezetesen, hogy a legalacsonyabb a kitermelési költségű és a legszélesebb körben felhasználható olajféleség kitermelése folyamatosan csökken. (Itt ne feledkezzünk meg róla sem, hogy földgázból nyert cseppfolyós gáz, nem alkalmas olajfinomításra, és ez már most problémákat okoz). Mindenesetre a 2035-re remélt 96 millió hordós kitermelés már egy lépés a valóság elfogadása felé. Az IEA itt utólag korrigálta a WEO 2007-es jelentését, melyben 2030-ra napi 120 millió hordó kitermelését vizionálta, ami 2035-re előre vetítve kb. napi 125 millió hordónak feleltethető meg. Vagyis mindössze három év alatt (2007-2010) az IEA 2035-ös előrejelzése minden folyékony olajra kitermelése tekintetében 23% al csökkent: napi 125 millió hordóról 96-ra. Azt azonban még nem ismerték be, hogy a kőolaj-helyettesítő termékek előállítása is hamarosan csökkeni fog, de azért lassan, lassan ésszerűbb értékekhez jutottak.

Az ebben az évben (WEO 2012) közzétett jelentés megértését jelentősen megnehezítik azok az értelmezések, melyek a jelentés egyik állítására helyezik a hangsúlyt, nevezetesen, hogy az USA 2035-re energetikai szempontból független lesz. Már e blogon jeleztük, hogy a kilátások e téren egyáltalán nem olyan rózsásak, mint ahogy azt velünk elhitetni szeretnék. Egyrészt mert e cél elérése az olajfogyasztás jelentős korlátozását követeli, másrészt, ahogy arra felhívták a figyelmet, a valódi könnyűolaj felfedezésre váró mezőit jelentősen túlbecsülték. http://petrole.blog.lemonde.fr/2012/11/13/les-etats-unis-1er-producteur-mondial-de-petrole-en-2017/

Talán e médiavisszhang következtében kerülte el a figyelmet az alábbi jelentőségteljes grafikon, ami szintúgy az idei WEO jelentésben található:

Nézzétek meg alaposan, és vessétek össze a poszt első grafikonjával! Itt az adatok évek szerinti bontásban jelennek meg, ami miatt nehezebben értelmezhető az időbeni folytonosság, de a két grafikon valójában ugyanazt jeleníti meg. Vegyétek észre, mi történik az hagyományos kőolajjal, mely, a felirat szerint az alsó három sávnak felel meg, és ugyanaz a leírása mint a korábbi grafikonon! Az IEA nem hirdeti a háztetőkről (és eleinte ezért kerülte el az én figyelmemet), de beismeri, az általa legvalószínűbbnek tartott forgatókönyv szerint a kőolaj kitermelése innentől kezdve 2035-ig csökkeni fog. Az persze továbbra is elképzelhetetlen, hol találják meg a remélt új olajmezőket, illetve a jelenleg ki nem termelt mezőket hogyan vonják majd a kívánt ütemű termelésbe. De ha nem foglalkozunk ezzel, és elfogadjuk ezt a fantasztikus forgatókönyvet, akkor is világos, hogy az IEA – működése során először – elismeri a kőolajtermelés csökkenését. E feltételezés szerint a kőolajtermelés a 2005-ös napi 70 millió hordóról napi 5 millió hordóval 65 millió hordóra csökken.

A média-értelmezés, az USA energetikai függetlenségének hangsúlyozása – és most hagyjuk figyelmen kívül, hogy az adatok korrekt elemzése esetén ez a mozzanat sem ad okot optimizmusra – a sötét jövő elfedését szolgálja. Ugyancsak emiatt kellett e grafikonba bevenni a földgázból kinyert cseppfolyós gázt, a mitikus olajhomokot, elkülönítve ez alkalommal az egyéb nem hagyományos olajtól. Így nem annyira egyértelmű a hanyatlás. Mindezzel az IEA elérte, hogy minden folyékony olajtermelés papíron eléri a napi 97 millió hordót, ugyanúgy ahogy 2010-ben jelezte. Hogy még jobban elfedje a jövőt, ez alkalommal hozzá teszi a finomítók hatásfokának javításából elért nyereséget. (az utolsó ibolyaszínű sáv, mely újabb hamisítás), ilyesmire korábban soha nem vetemedtek).

Mindez rosszat jelent. Az IEA demokratikus országok által létrehozott intézményként nem hazudhat, ugyanakkor meg kell találnia, hogyan fedheti el kincstári optimizmusával akár túlozva is a valóságot. Csakhogy a folyamatok mennek tovább a maguk útján, így aztán, ahogy egyre több probléma jelentkezik, egyre kevesebb jó hír és trükk marad a tarsolyában.

Üdvözlettel

AMT

 

Keresés
FFEK hírlevél

FFEK cikkek, hírek, programok.

Tartalom átvétel


Greenman Kft.
Effektív mikroorganizmusok a környezetért


Bio tönkölybúza
, Szám Lajos, Tapolca


Abwind Kft.
Megújuló energiák, megújuló technológiák


Újenergiák

Médiaröntgen

Kapcsolat Plus Alapítvány

Bocs Alapítvány

E-Consumption

Könyvajánló

Sokak fejében fordul meg a gondolat, hogy az önellátás felé forduljanak a jelenlegi helyzet láttán - és esetleg ismerve, vagy sejtve, mi várható még. Azonban az önellátás, még ha részleges is, vagy kezdetleges lépsekből is áll, nem egyszerű. Azok az ismeretek, amelyeket régen a többség ismert, azaz, hogy mit mikor kell vetni, mi minek jó szomszédja a kertben, vagy hogyan kell mosni hamulúggal, mára szinte teljesen eltűntek.

Az újratanulásban segít az ÖkoVölgy Alapítvány könyve, amely még azoknak is élvezetes olvasmány, akik már megkezdték saját maguk körül az önellátást, vagy vannak tapasztalataik bármelyik kérdésben, amiket a könyv tárgyal.

Milyen következményekkel jár, ha a világ népesség-növekedése a jövőben korlátlanul folytatódik? Vajon lesz-e mindenkinek elegendő élelem és ivóvíz? A véges kőolaj, kőszén és földgázkészletekkel mi lesz? Jut-e belőle mindenkinek? Mit lehet tenni azért, hogy a Föld eltartóképességén belül maradjon az emberiség?  És egyáltalán: mekkora ez az eltartóképesség?

Bár a fenti kérdéseket már Thomas Malthus is feltette a XVIII. század második felében és Aldous Huxley is említést tesz róluk a Pont és Ellenpont c. regényében (1928), csak a Római Klub tagjai voltak, akik elsőként behatóbb tanulmányokat végeztek a válaszkeresés reményében. 1972-ben felkérték Donella Meadowst, Jorgen Randerst és Dennis Meadowst, a Massachusetts Technológia Intézet kutatóit, hogy írjanak egy tanulmányt.

Miért és hogyan lett a magyar föld a globális tőke elsajátítási tárgya? Van-e még ezután reális esély földünknek a magyarság részére megőrzéséhez? Miért nem tudunk ésszerűen gazdálkodni a jövő egyik legfontosabb stratégiai kincsével, a vízzel? Miért vezetünk el többet belőle, mint amennyi hozzánk érkezik? Miért tesszük ezt olyan veszélyeztetett térségekben is, mint a Homokhátság?

Századunk a civilizáció összeomlásával is fenyeget. A termőföld és az édesvíz az élet alapfeltételei, közösségi birtoklásuktól függ fizikai létünk és etnikai megmaradásunk.

Mindkét szerző elkötelezetten védi a magyar temrészeti valóság egy-egy fontos elemét: Tanka Endre a magyar termőföld megmentésén dolgozik hosszú évek óta, Molnár Géza pedig a Kárpát-medence vízgazdálkodási hagyományaival foglalkozik, s próbálja a gyökerekhez visszatéríteni a szakma képviselőit, hogy az valóban a vízzel való gazdálkodást jelentsen, ne árvízi védekezést.

A Kairosz Kiadó könyvei között számtalan olyan kiadvány lelhető meg, amelynek tartalma nem fér bele a még mindig erős bástáykat magáénak mondható fősodorbeli gondlokodás keretei közé. Azonban a valóság olyan erővel dörömböl a látszatvilág falain, hogy soká már nem lehet mindenestül kívül tartani, így aztán egyre több olyan adat, jelenség lát napvilágot, amely mélyebb gondolkodásra, összefüggéskeresésre sarkall.

David C. Korten egyike azoknak a közgazdászoknak, akik baljós szemmel figyelik a liberalizációs folyamatokat, sarkos kritikát fogalmaznak meg és alternatív válaszokat keresnek a globalizáció kihívásaira. Korten professzor egyik leghíresebb könyvében, a Tőkés társaságok világuralmában kifejti: a multinacionális vállalatok jogkörének szűkítése, az állam nagyobb szerepvállalása és a civil társadalom ereje szükséges ahhoz, hogy megfékezzük a társadalmi különbségek növekedését és létrehozzunk egy erős szociális hálót. Rámutat arra is, hogy felelősséggel tartozunk a jövő nemzedékeknek, ezért nem hagyhatunk rájuk kezelhetetlen adósságterheket. Korten mondanivalóját egyelőre még képtelen elfogadni a fősodrú  közgazdaságtan, hatásosnak bizonyult válságkezelő intézkedéseire viszont egyre nagyobb figyelem irányul.

 

Eddig inkább csak arról volt szó, hogy mi történik majd amíg ez a rendszer leépül. Arról, hogy az oroszok miatt gázkelepcében ülünk, hogy a fogyó olaj miatt az egész világ az olaj csapdájában vergődik, de arról ritkán szólunk, hogy mit tegyen egy kis közösség, vagy család. költözzön tán mindenki vidékre, Ezt úgysem lehet megtenni. Akkor mit eszünk szervezett élelmiszer-termelés híján? Vagy akár eljutunk-e valaha oda, hogy nem lesz szervezett élelmiszer-ellátás?

A Kairosz kiadó magyarul is kiadta David Korten egy új művét. A korábban megjelent Tőkés társaságok világuralma is gondolatébresztő mű volt, a mostani még nikább aktuális.

A Magyar Nemzetstratégia második kötete számos szakértő munkájának eredménye, mely magába foglal egy palettát a jogra vonatkozó elképzelésektől az oktatáson keresztül a gazdaságig.

Kutatóink az energetika-fenntartható gazdálkodás területén írtak cikket a könyvbe. A könyv szerkesztőjével egyeztetve jelentetjük meg ezt a kis helyreigazítást:

Az "Energia nélkül nem megy semmi" címmel közreadott cikk 3 szerző munkája. A második függelék az ártéri gazdálkodásról Molnár Géza, a harmadik függelék a lokalizált rendszerekről Szám Dorottya munkája. A megújuló energiaforrásokra vonatkozó adatok és számítások egy része a PTE Környezetfizika Tanszék és Német Béla tanszékvezető által végzett kutatásokból származik.

A könyv harmadszor jelenik meg, szerzője mindig egy kicsit más szempontot emelt ki benne. Általános üzenete: az ember eddig mindig elárulta Teremtőjét és a természetből kiszakdva tönkretette azt.

Az Utolsó kísérlet rendszerszinteket, történelmet, energiatermelést, éghajlatváltozást, mezőgazdaságot, valamint a közeli jövő forgatókönyveit és a fenntarthatóság alapjait egyaránt vizsgálja. Mégsem tudományos a nyelvezete - noha szerzői tudományos kutatás keretében jutottak a benne foglaltakra.

X