Kitekintő: olaj, aszály az olasz blogokon

Kitekintő

Az alábbiakban ismét az olasz blogokról közlünk néhány szemelvényt Olajos Tibor barátomnak köszönhetően, aki fáradhatatlan szorgalommal gyűjti és fordítja a híreket, elemzéseket, gondolatokat.

Az első írás befektetési tanácsadó tollából való, forrása: http://argentofisico.blogspot.hu/2012/07/che-caldo.html A szerző úgy véli, a mai válsággal terhes időkben a legcélszerűbb és legbiztonságosabb befektetés az arany és az ezüst, a maga anyagi valóságában. Magát az írást nem is annyira a tartalma, mint a szerzője, illetve a közzététel helye miatt választottuk. Az utóbbi időben általánosan elterjedtek a klímaváltozásról és annak gazdasági vonatkozásairól szóló hírek a különböző portálokon. Ezzel együtt kissé különös, mondhatni jelértékű, hogy mi minden jelenhet meg a gazdasági elemzések befektetési tanácsok között.

http://argentofisico.blogspot.hu/2012/07/che-caldo.html

17 luglio 2012

Micsoda forróság! ….

Ha még nem hallottátok a tv híradóban, nem olvastátok az újságokban, úgy elmondom: az Usa-ban ebben az évben minden hónapban rekord hőmérsékletek regisztrálnak. Ez már tönkre tette az idei termést, ami jelentősen növeli az árakat.

 

 

 

Indice dei cereali, dal blogspot di Trader Dan Norcini

De ha úgy gondolnátok, ez csak az USA belügye, nézzétek meg Zero Hedge frissen publikált térképeit. Ezek mindent szónál ékesebben jelzik, ez az anomália nem csak USA-t, az egész világot érinti.

http://www.zerohedge.com/news/us-climate-update-warmest-12-months-record

US Climate Update: Warmest 12 Months On Record

 

 Minden piros pont egy magasabb átlag hőmérsékletet jelez a normálisnál, (ahol a normális az 1961-1990 évek átlaga) minél nagyobb a pont mérete, annál nagyobb az eltérés mértéke.



Esőzés júniusban: zöld pontok = több eső, barna pontok = kevesebb eső.

És mindez egy újabb válsággal/recesszióval jellemzett nyáron. A következmények siettetik a Doomsday, az Ítélet napjának érzését.

A képek arról vallanak, nem lokális, helyhez és időhöz kötött szélsőségekről van szó, sokkal inkább egy új trend jelent meg a földünkön. S mi következik mindebből, ha tényleg így van? A globális következmények mérhetetlenek. Gondoljanak csak az élelmiszerek árára. Az egekbe szökhetnek, egy olyan világban, ahol minden évben közel 90 millió éhes szájjal többet kellene etetni…

Mindez meglátásom szerint egyre valószínűbbé teszi egy szép világháború hipotézisét (milyen kilátások!) a VALÓDI vagyon birtoklásáért, mint az étel, a víz, az olaj, a szén, a gáz, fémek, …. és az ezüst meg arany.

*

Hogy így lesz, vagy másként? Hogy közelebb hozza-e az aszály és a várható élelmiszerválság az ítélet napját? Az adott körülmények között nem is ez a fontos. Ez csupán egyetlen kocka és a hozzákapcsolható képek halmaza. Ha a jelenség nem egyedi, nem elszigetelt, és holnap folytatódik, az utunk előbb torkolhat katasztrófába, mintsem gondolnánk. Talán két-három éve, de lehet, hogy több is már, felhívták a figyelmemet egy közvélemény-kutatásra. Arról faggatták a magyar lakosság reprezentatív mintának kinevezett részét, hogy vajon lesz-e ítéletnapja? Persze nem ilyen direkt formában, de a lényeg ez volt. És tessék megkapaszkodni: a megkérdezettek túlnyomó többsége, tán 75-80%-a azt mondta, hogy lesz. Azt is megsaccolták, mikor. A válaszok jelentősen szóródtak. Volt, aki öt évet jövendölt, volt, ki tízet, tizenötöt, húszat, de olyan is akadt, aki szerint ötven év múltán futunk bele a falba. A statisztikusok annak rendje módja szerint kielemezték a válaszokat. Megvizsgáltak, az egyes korcsoportok szerint mennyi időnk van még a nagy bummig. Nos, azt tapasztalták, a hatvan éven felüliek szerint jön el a leghamarabb az igazság pillanata, a negyvenesek, ötvenesek tíz-tizenöt évre tették ezt, a harmincasok harminc-negyven, a húszas éveiket taposók pedig inkább egy fél évszázadon is túlra. Lényeg, a lényeg, mindenki úgy vélte, nagy baj van, de ő még épp megússza. Az egész társadalom, már amelyik része egyáltalán foglalkozik a válsággal, mindent erre az egy lapra tett fel. Csakhogy az idő itt ellenünk dolgozik. A fal egyre közelít, valakinek szükségképpen csalódnia kell majd a várakozásaiban. Hogy épp melyik korosztálynak? Nem tudni, mégis az az érzésem, ezek vesztes lapok. Ideje lenne bedobni a kártyáinkat és új leosztást kérni.

Hogy miért is?

Nézzük talán a következő írást:

Bár egyre több híradás jelenik meg az USA-t sújtó aszályról, talán még nem teljesen érzékeljük a dolog horderejét.  A világ legnagyobb élelmiszer termelőjéről, élelmiszer exportőréről beszélünk, ahol a történelem legnagyobb kiterjedésű területén (a világ mg. i területeit értve itt) pusztít az aszály.

http://www.osservamondo.com/2012/07/siccita-e-implicazioni-per-letanolo.html

17 luglio 2012

Az aszály és következményei az etanolra,

írta: Anna Ryden, fordította Olajos Tibor

Az aszály egy dolog, és más dolog a természet, a termőföld állapota. Az Egyesült Államokban százötven éve egyre jelentősebb a talajerózió, és ez csak súlyosbítja a mai helyzetet. A folyamat utolsó, végső stádiuma az elsivatagosodás, és úgy tűnik, e pontról már nincs visszatérés. Az elterméktelenedés visszafordíthatatlan. Többé már nem elég pihentetni a talajt. Az egyre szárazabb klíma a pihentetett földön sem teszi lehetővé, hogy a fű lebomoljon, és így újra építse a talajt. A szárazságban és a hőségben a fű egyszerűen eloxidálódik.

ZeroHedge (máskülönben a jó megérzéseiről híres gazdasági blogger) egy rendkívüli logikai bukfenccel magyarázza el: a kukorica árának jelentős emelkedése még teljes mértékben normális.

http://www.zerohedge.com/news/putting-corn-harvest-drought-and-flood-context

A szokásos szezonális változás szerinti 55 dollár helyett, most 75 dollár. „Only 75 dollars…” — és valójában csak arról van szó, hogy sokáig kell várnunk a korábbi átlagárra, de a trend megfordul, s megérkezik a hőn szeretett „mean reversal”. Aki tőzsdézni akar, számíthat erre is, de azért a továbbiakban elmagyarázva az olvasóknak, az árak akár tovább emelkedhetnek, tehát megérheti long, azaz áremelést váró pozíciókat vásárolni.

Most nézzünk a dolgok mögé! ZeroHedge-től vettem át ezt a grafikont, az USA kukorica árának eltérése a trendtől.

 

Vizsgáljuk meg alaposabban mi is történt az elmúlt évtizedekben! Az ábrán jól látható, hogy az éves változások a 80-as évektől kezdve sokkal szélsőségesebbeké váltak, a rossz évek termés, árvesztesége majd kétszerese a jó évek nyereségének!

A legrosszabb termést ’88-ban takarították be, egy aszályos évben, amit megelőzött és követett egy komoly áradásokkal teli év. Az erodált talajok sokkal kevésbé állnak ellen a víznek. Egyrészt mert nem tudnak felszívni elegendő mennyiséget, másrészt minél vékonyabb a termőréteg, annál kevésbé áll ellen a víznek, mely így még több földet mos le. Egy klasszikus pozitív visszacsatolás.

Az Egyesült Államok a világ legnagyobb élelmiszertermelője, de ebben az évben a termés valószínűleg katasztrofális lesz. Sok amerikai földművesnek választania kell, hogy eladósodik, vagy eladja a földjét. A marhahúst előállító ranchok se bírják tovább, amikor az állatok nem találnak semmit legelni, és a széna tonnája már 200 Usd! Az állattartók kénytelenek hónapokkal korábban soványan eladni az állatokat, akár 400 dollárt is veszítve egy szarvasmarhán.

Az amerikai mezőgazdasági hivatal a történelem legnagyobb méretű környezeti katasztrófa sújtotta területét nyilvánította ki, mivel USA legalább 60 %-t súlyos aszály sújtja. Íme, a térkép:

 

De mindezt összevehetjük más forrásokkal is.

http://thinkprogress.org/climate/2012/07/12/515878/drought-covers-one-third-of-us-counties-the-largest-agricultural-disaster-area-ever-declared/?mobile=nc

pl. ennek az aszályról szóló cikknek a kommentjei között a kommentálók arról írnak, hogy az aszály az egész Észak-keletet is sújtja, és hogy a katasztrófa által érintett terület sokkal nagyobb, mint azt az USDA hivatal meghatározta.

Az igen alacsony kukoricatermésnek sok más következménye is van az élelmiszer ellátáson kívül. Főleg ha tudjuk, hogy 2011 decemberében az etanol gyártás (amerikaiul „egyéb üzemanyagok” „other liquids”) már 32 millió hordót tett ki, azaz jó 17 %-t a belföldön előállított üzemanyagoknak.

Az etanol gyártás felfutása már tüntetésekhez vezetett Mexikóban, az ún. tortilla tüntetésekhez. http://www.ft.com/intl/cms/s/a0aa9ef0-d618-11df-81f0-00144feabdc0,Authorised=false.html?_i_location=http%3A%2F%2Fwww.ft.com%2Fcms%2Fs%2F0%2Fa0aa9ef0-d618-11df-81f0-00144feabdc0.html&_i_referer=#axzz20sQgsmya

Az arab tavasz sok elemzője meg van róla győződve, hogy a gyújtó szikra nem a demokrácia, hanem egyszerűen a napi betevő falat hiánya volt. Szíriában is csak azután kezdődtek a tüntetések, miután néhány aszályos év láthatóvá tette a különbséget a két vallási régió között.

Érdekes lesz látni, hogy ebben az esetben is az olajtermékek nyugati keresleti piaca lesz az erősebb vagy az arab élelmiszer kereslet ereje. Az USA nem akar lemondani a belföldi olajtermelés növeléséről, ami az etanol nélkül már komoly visszaesést szenvedne el, de egy teljes régiót se engedhetnek lángokba borulni.

Nyilvánvalóan nekünk nem etanol gyártó nyugatiaknak ez nem egy óriási probléma. A benzin ára magas marad, de az ételt le tudjuk venni az áruházak dugig töltött polcairól. Vásárolhatunk magunknak egy kis harmadik világbeli éhínséget.

http://www.osservamondo.com/2012/07/raffinerie-etanolo-cominciano-chuidere.html

18 luglio 2012

Etanol finomítók, kezdenek bezárni?

Ahogy az aszályról szóló bejegyzésben írtam, az etanol ára igen magas, mivel a kilátások szerint kukoricatermés a terület 60%-án jóval elmarad a vártól. Az elemzők még néhány hónappal ezelőtt is szilárdan meg voltak győződve, hogy egy rekordtermés lesz idén, és egy nagy svéd bank hírlevele, a jó hagyomány szerint, hogy előre kitalálja a jövőt, anélkül hogy bármit is értenének, több mint visszafogott (azaz alacsony) árakat jelzett előre.

Igen, az amerikai földművesek több mint 5%-al nagyobb területen vetettek kukoricát 2011-hez képest. 96,4 millió acre, azaz 39 millió hektáron! ez több mint a kétszerese a teljes olasz mezőgazdasági területnek.

Aztán jött az aszály, és június végére a betakarítások zuhanása. A becslések szerint 12% al kevesebb termés lesz egy átlagos évhez képes, és ebből csak 40% lesz jó minőségű, Mindent összegezve, immár harmadik év egymás után, melyben csekély a kukorica kínálat a piacokon.

2005-ben az MTBE fosszilis üzemanyagot USA 25 államában betiltották. Ezt a szerves vegyületet arra használták, hogy növeljék vele a benzin oktán számát. De rendkívül szennyező, így a politikusok egy jó alkalmat láttak benne, hogy ha betiltják, akkor népszerűbbek lesznek, és szereznek a mezőgazdaságból is szavazatokat. Az MTBE-t az etanollal lehetett helyettesíteni. Ugyanebben az évben elkezdődött a kukorica árának menetelése.

Ázsiában ellenben egyre szélesebb körben használják az MTBE.t mivel nincs állami támogatás az etanol gyártáson.

Számosan ellenezték az etanol gyártását, és figyelmeztettek, hogy az élelmiszer árak túl magasra nőnek miatta. De a neoliberálisok rögtön elhallgatták őket, hogy majd a piac minden szabályozni fog, még a nap, a víz, a termékeny talaj mennyiségét is.

Végül a víz és a termékeny talaj nem tudott lépést tartani a kereslet növekedésével. A termés mennyiséget e három tényező legszűkösebbje határozza meg. Ebben az évben a vízhiány. Jövő évben talán a napsütés fog hiányozni. S nemsokára hiányozni fog a termőtalaj, de az örökre.

Míg az USA-ban senki se törődik vele, ha a kukorica ára élelmiszer felhasználásra többe kerül, de ez nem így van a finomítók esetében.

http://ethanolrfa.org/pages/annual-industry-outlook 

Az Ethanol Industry Overview szerint 209 finomító termel az USA-ban melyek a kukoricakeményítőből bioetanolt készítenek

A helyzet az, hogy a benzin iránti kereslet évről évre csökken. Viszont a kukorica ára folyamatosan nő, immár a legfinomabb kőolajszármazékok árával vetekszik. (korrelál)

 

Így is történhet, ha egy élelmiszert közvetlenül a kőolajhoz kapcsolunk.

Az EIA adatai szerint az etanol gyártás két év óta a legalacsonyabb szintre került.

http://af.reuters.com/article/commoditiesNews/idAFL2E8IB59N20120711

Ebben a folyamatban a finomítók veszteségbe fordulnak, amikor a termelési költségek magasabbak, mint amiért el lehet adni az etanolt a piacokon.

A 209 finomítóból mennyi fog bezárni? Az etanol immár szerves részévé vált az ország üzemanyag előállításának, még a sikkesebb nevet is kapott: Egyéb üzemanyagok. (other liquids) Mindenestre a Valero cég kettőt már bezárt, jobb időkre várva.

http://www.hydrocarbonprocessing.com/Article/3053417/Valero-idles-two-US-ethanol-plants-on-low-margins.html

*

A cikk számos összefüggést vetett fel. Látni lehet, hogy a válságok összefüggnek, egymásba fonódnak. Aki azzal akarja vigasztalni magát, hogy ilyen jellegű gondok a múltban is adódtak, két mozzanatról is elfeledkezik. Az egyik a természet, a másik a társadalom állapota. Az utóbbi háromszáz évben valami lényegesen megváltozott. Lehet számos példát hozni minderre, most csak egyet elevenítenénk fel. Viss, Kenézlő és Zalkod hármas határában van egy tó, vagy inkább csak volt. Ma már belvízfolt, vagy néha még az sem. Buckaközi mélyedés volt, fénykorában két méter körül átlagos vízmélységgel. Mára több mint egy méternyi iszap halmozódott fel a medrében, s a fennmaradó nyolcvan centi vizet elemészti a hőség és a szél. Ha végig nézünk a tó történetén, azt látjuk, a méter körüli iszap 20% úgy négyezer-öt, négyezer-hétszáz év termése, a 80% pedig a legutolsó háromszázé. Az olasz szerző is írja, hogy a természet egyre romló állapota csak súlyosbítja a helyzetet. A folyamatok épp az utolsó ötven-harminc évben lódultak meg. Kis túlzással azt mondhatnánk, az emberiség az utolsó háromszáz évben annyit pusztított, mint az azt megelőző történelmében együttesen, de a munka oroszlánrészét épp az utolsó félévszázadban végezte el. Ezért egy kissé más ez aszály, mint az ötven év előtti volt. Mintha törött kézzel, lábbal, megtört gerinccel kellene a természetnek ugyanazt a súlyt cipelnie.

És nézzük a társadalmat. Ötven éve minden faluban termeltek élelmet. Ma egyetlen egyben sem. És ami a legszörnyűbb: az emberek még csak nem is érzékelik ezt a problémát. Nem tudják, hogy ma már nincs mezőgazdaság, ipar van helyette, mely egyre nagyobb energiabefektetéssel képes csak elvenni azt a keveset a földtől, ami a korábbi rablógazdálkodás nyomán még benne maradt. Az amerikai aszály egyik legfontosabb tanulsága, hogy lassan alul maradunk a természettel folytatott fegyverkezési versenyben, hogy eljöhet az a pillanat, amikor nem lesz elég energiánk a további fosztogatásra. Mert az ilyen mértékű rablógazdálkodást csak az olcsó energia biztosította. Az olcsó energia segítségével éltük fel a jövőt. De most úgy tűnik, nem a fiainkét, a sajátunkat is. A jelenlegi világ csak addig tartható fenn, amíg olcsó energia áll a rendelkezésünkre. De most egyre inkább úgy tűnik, ennek lassan bealkonyul.

Erre utal az alábbi írás.

A fordító megjegyzése: egy érdekes cikk, hogy mi is van valójában a kitermelés átmeneti növekedésének diadaljelentései mögött. A magas árak miatt óriási erőfeszítésekkel sikerül növelni a kitermelést, a jelenben még több olaj áll rendelkezésre, de ezzel csak a kitermelés végleges csökkenésének idejét hozzuk előre, és az esés mértékét gyorsítjuk fel.

http://petrolitico.blogspot.hu/2012/07/petrolio-usa-aumentano-trivelle-ma-si.html

Usa olajkitermelése: nő a kutak száma, de keveset és gyengébb minőséget hoznak fel.

Írta: Medo olasz blogger, fordította Olajos Tibor

 

Texas és New Mexico van egy nagy olajmező, „Permian Basin”. Ahogy látható az Energy Information Administration által nemrég közzétett grafikonon http://www.eia.gov/todayinenergy/ 2009-től napjainkig a havi termelés (mely az utóbbi három évtizedben erősen lecsökkent) újra emelkedni kezdett: ma mintegy 40%-kal több olajat hoznak a felszínre, a kitermelés napi 800 ezer hordóról, több mint egymillió százezer hordóra nőtt.

Akkor ez egy kiváló eredmény? Nem mondhatnám. Egy része ennek a nyersolajnak ottmarad a régióban HOGY TOVÁBBI KŐOLAJAT HOZZANAK FELSZÍNRE! Vagy pedig az inflációs buborékot fogja táplálni. A kitermelés ezen „kiváló” eredményét úgy érték el, hogy 500 %- al növelték a kutak üzemeltetetését. Ez nem más, mint egyfajta délibáb. Újra üzembe helyezték az ÖSSZES régi, még rendelkezésre álló kutat (melyek jó részét a 2008-2009 es olajár csökkenéskor zárták le), hogy gyenge minőségű nyersolajat hozzanak a felszínre. Igaz ezt magasabb áron tudják eladni, de az árrés (a bevétel és ráfordítás különbsége) ha minden jól megy, akkor ugyanolyan, mint a válság előtti időszakban. Összefoglalva: a még megmaradt jó minőségű nyersolaj java részét világszerte arra használják fel, hogy új közepes minőségű olajat termeljenek ki, amit magasabb költségekkel lehet finomítani, súlyosbítva a finomítók versenyét, és kizárva azon országokat, akik még nem állították át a saját finomítóik minőségi kapacitásait. Az amerikai mezőkből manapság sokkal inkább pénzt hoznak fel mintsem energiát: kitermelik, finomítják, elosztják az üzemanyagot, és a végén szinte mindig veszteséggel használják fel. De akkor is, amikor a folyamat több energiát/pénzt hoz létre, mint amit felhasznál, a kormány mindenre ráteszi a kezét, hogy fizesse az adósság utáni kamatokat, életbe tartsa a bankokat, a spekulatív buborékot, melyek az elit hatalmát tartják fent.

Még egy kommentár: az olajjegyzések most újra magasra szöktek, a júniusi mélypontok után, de 2012 vége és 2013 eleje közt, a 2012 szeptemberében bekövetkező európai pénzügyi krízis elmélyülése után egy újabb deflációs sokkot lehet előre látni: (kereslet visszaesése miatti árcsökkenést) így szinte lehetetlen, hogy a Permian Basin mező napi 800 ezer hordó felett tartsa a kitermelési rátát innentől 2013 végéig. Az amerikai ipari termelés újra visszazuhan, már Kína is leállt, egy világméretű recesszió közepette, amit „A Második Nagy Gazdasági Világválság”-nak fognak nyilvánítani, (csak az kérdés hogy mikortól fogjuk elnevezni annak ami? Mindenesetre túl késő lesz. A történészek szinte rögtön megtették a két XX. századi háború után, mire várunk, hogy kimondják az igazságot a gazdaságot illetően)

*

Szerzőtársam nevében is szeretném leszögezni, mintegy az utolsó szó jogán, nem várjuk az összeomlást, csak egyszerűen így látjuk a világot. Valahogy úgy, ahogyan az az East együttes megfogalmazta annakidején: „Már láthatod, összeállt a kép, a játék véget ért/ Már láthatod, vesztettünk megint s koldulunk az életért”. Úgy is mondhatnánk egy egyre szűkülő alagútban rohanunk előre valamennyien egy képzeletbeli kocsiba zárva. A sofőr ész nélkül nyomja a gázt. Eddig szerencséje volt. Minden egyes kanyar, minden egyes bukkanó után folytatódott az út, nem sodródtunk ki, nem ütköztünk falba. De valamennyien tudjuk, az a fal valahol ott vár ránk. És persze valamennyien azt reméljük, az időnk előbb telik ki, nem érjük meg az ütközést. Azoknak az embereknek, akik abban reménykednek, hogy a válság nem fog összeomlásba torkollani, csak annyit tudok mondani, ehhez fékezni kell. Amíg a válságból kivezető utat egy emberként a gazdasági növekedésben, a gazdaság növekedési pályára állításában látják a vezetők, amíg az egyetlen megoldás az iparszerű mezőgazdaság hatékonyságának növelés, a birtokkoncentráció, a hazai nagyüzemek, mezőgazdasági nagytőkése támogatása, addig biztosak lehetünk benne, a sofőr tövig nyomja a gázt, és a kocsinkat csak a fal állítja majd meg, ha odaértünk.

Ha valaki ilyen körülmények között is reménykedni akar, böngéssze az újságokat, a hírportálokat és keresse a következő híreket:

„Be kell látnunk, hogy az utóbbi évtizedekben téves alapokra helyeztük a mezőgazdaságot. Le kell számolnunk azzal a tévhittel, hogy Magyarországon csak kiváló adottságú termőterületek vannak. Az ország területeinek egy jelentős része, az egykor árterek nem alkalmasak és soha nem is voltak alkalmasak iparszerű szántó művelésre. Ezeken a területeken a talaj alakulásában a víz játszotta az egyik főszerepet. Miután ma távol tartjuk innen a vizet, a kiszárított földek gyorsan degradálódnak. Ráadásul e területek vízmentesítése lehetetlenné teszi, hogy ésszerűen gazdálkodjunk édesvízkészleteinkkel. Egy-egy árvizes időszakban több Balatonnyi vizet vezetünk el az Alföldről, holott erre a vízre a száraz időszakokban nagy szükség volna. A jövő termőhelyi adottságainak biztosítása megköveteli tőlünk, hogy változtassunk az eddigi viselkedésünkön. Ésszerű területi kompromisszumra van szükség. Csak a közepesnél jobb adottságú földeken folytathatjuk az iparszerű művelést. Az egykori ártereket – szabályozott, irányított formában – vissza kell adni a víznek, és ott más, a természeti adottságokat gazdagító művelésre van szükség, az ehhez illeszkedő birtok szerkezettel és gazdasági környezettel, és mi megtesszük az ehhez szükséges lépéseket.”

Ha ilyen és ehhez hasonló, vagy inkább csak ilyen szellemben fogalmazó  nyilatkozatot olvasunk bárhol, és látszanak azok a bizonyos „szükséges lépések” is, fellélegezhetünk, ha fékezni még nem is kezdtek el, de már levették a lábukat a gázról…

 

Keresés
FFEK hírlevél

FFEK cikkek, hírek, programok.

Tartalom átvétel


Greenman Kft.
Effektív mikroorganizmusok a környezetért


Bio tönkölybúza
, Szám Lajos, Tapolca


Abwind Kft.
Megújuló energiák, megújuló technológiák


Újenergiák

Médiaröntgen

Kapcsolat Plus Alapítvány

Bocs Alapítvány

E-Consumption

Könyvajánló

Sokak fejében fordul meg a gondolat, hogy az önellátás felé forduljanak a jelenlegi helyzet láttán - és esetleg ismerve, vagy sejtve, mi várható még. Azonban az önellátás, még ha részleges is, vagy kezdetleges lépsekből is áll, nem egyszerű. Azok az ismeretek, amelyeket régen a többség ismert, azaz, hogy mit mikor kell vetni, mi minek jó szomszédja a kertben, vagy hogyan kell mosni hamulúggal, mára szinte teljesen eltűntek.

Az újratanulásban segít az ÖkoVölgy Alapítvány könyve, amely még azoknak is élvezetes olvasmány, akik már megkezdték saját maguk körül az önellátást, vagy vannak tapasztalataik bármelyik kérdésben, amiket a könyv tárgyal.

Milyen következményekkel jár, ha a világ népesség-növekedése a jövőben korlátlanul folytatódik? Vajon lesz-e mindenkinek elegendő élelem és ivóvíz? A véges kőolaj, kőszén és földgázkészletekkel mi lesz? Jut-e belőle mindenkinek? Mit lehet tenni azért, hogy a Föld eltartóképességén belül maradjon az emberiség?  És egyáltalán: mekkora ez az eltartóképesség?

Bár a fenti kérdéseket már Thomas Malthus is feltette a XVIII. század második felében és Aldous Huxley is említést tesz róluk a Pont és Ellenpont c. regényében (1928), csak a Római Klub tagjai voltak, akik elsőként behatóbb tanulmányokat végeztek a válaszkeresés reményében. 1972-ben felkérték Donella Meadowst, Jorgen Randerst és Dennis Meadowst, a Massachusetts Technológia Intézet kutatóit, hogy írjanak egy tanulmányt.

Miért és hogyan lett a magyar föld a globális tőke elsajátítási tárgya? Van-e még ezután reális esély földünknek a magyarság részére megőrzéséhez? Miért nem tudunk ésszerűen gazdálkodni a jövő egyik legfontosabb stratégiai kincsével, a vízzel? Miért vezetünk el többet belőle, mint amennyi hozzánk érkezik? Miért tesszük ezt olyan veszélyeztetett térségekben is, mint a Homokhátság?

Századunk a civilizáció összeomlásával is fenyeget. A termőföld és az édesvíz az élet alapfeltételei, közösségi birtoklásuktól függ fizikai létünk és etnikai megmaradásunk.

Mindkét szerző elkötelezetten védi a magyar temrészeti valóság egy-egy fontos elemét: Tanka Endre a magyar termőföld megmentésén dolgozik hosszú évek óta, Molnár Géza pedig a Kárpát-medence vízgazdálkodási hagyományaival foglalkozik, s próbálja a gyökerekhez visszatéríteni a szakma képviselőit, hogy az valóban a vízzel való gazdálkodást jelentsen, ne árvízi védekezést.

A Kairosz Kiadó könyvei között számtalan olyan kiadvány lelhető meg, amelynek tartalma nem fér bele a még mindig erős bástáykat magáénak mondható fősodorbeli gondlokodás keretei közé. Azonban a valóság olyan erővel dörömböl a látszatvilág falain, hogy soká már nem lehet mindenestül kívül tartani, így aztán egyre több olyan adat, jelenség lát napvilágot, amely mélyebb gondolkodásra, összefüggéskeresésre sarkall.

David C. Korten egyike azoknak a közgazdászoknak, akik baljós szemmel figyelik a liberalizációs folyamatokat, sarkos kritikát fogalmaznak meg és alternatív válaszokat keresnek a globalizáció kihívásaira. Korten professzor egyik leghíresebb könyvében, a Tőkés társaságok világuralmában kifejti: a multinacionális vállalatok jogkörének szűkítése, az állam nagyobb szerepvállalása és a civil társadalom ereje szükséges ahhoz, hogy megfékezzük a társadalmi különbségek növekedését és létrehozzunk egy erős szociális hálót. Rámutat arra is, hogy felelősséggel tartozunk a jövő nemzedékeknek, ezért nem hagyhatunk rájuk kezelhetetlen adósságterheket. Korten mondanivalóját egyelőre még képtelen elfogadni a fősodrú  közgazdaságtan, hatásosnak bizonyult válságkezelő intézkedéseire viszont egyre nagyobb figyelem irányul.

 

Eddig inkább csak arról volt szó, hogy mi történik majd amíg ez a rendszer leépül. Arról, hogy az oroszok miatt gázkelepcében ülünk, hogy a fogyó olaj miatt az egész világ az olaj csapdájában vergődik, de arról ritkán szólunk, hogy mit tegyen egy kis közösség, vagy család. költözzön tán mindenki vidékre, Ezt úgysem lehet megtenni. Akkor mit eszünk szervezett élelmiszer-termelés híján? Vagy akár eljutunk-e valaha oda, hogy nem lesz szervezett élelmiszer-ellátás?

A Kairosz kiadó magyarul is kiadta David Korten egy új művét. A korábban megjelent Tőkés társaságok világuralma is gondolatébresztő mű volt, a mostani még nikább aktuális.

A Magyar Nemzetstratégia második kötete számos szakértő munkájának eredménye, mely magába foglal egy palettát a jogra vonatkozó elképzelésektől az oktatáson keresztül a gazdaságig.

Kutatóink az energetika-fenntartható gazdálkodás területén írtak cikket a könyvbe. A könyv szerkesztőjével egyeztetve jelentetjük meg ezt a kis helyreigazítást:

Az "Energia nélkül nem megy semmi" címmel közreadott cikk 3 szerző munkája. A második függelék az ártéri gazdálkodásról Molnár Géza, a harmadik függelék a lokalizált rendszerekről Szám Dorottya munkája. A megújuló energiaforrásokra vonatkozó adatok és számítások egy része a PTE Környezetfizika Tanszék és Német Béla tanszékvezető által végzett kutatásokból származik.

A könyv harmadszor jelenik meg, szerzője mindig egy kicsit más szempontot emelt ki benne. Általános üzenete: az ember eddig mindig elárulta Teremtőjét és a természetből kiszakdva tönkretette azt.

Az Utolsó kísérlet rendszerszinteket, történelmet, energiatermelést, éghajlatváltozást, mezőgazdaságot, valamint a közeli jövő forgatókönyveit és a fenntarthatóság alapjait egyaránt vizsgálja. Mégsem tudományos a nyelvezete - noha szerzői tudományos kutatás keretében jutottak a benne foglaltakra.

X