Közelgő események
  • Nincs közelgő esemény


Kitekintő, szemelvény ezúttal ismét Olaszországból

Valamikor 2009 ősze körül, amikor felszálló ágba került a gazdaság, többen feltették maguknak a kérdést, V, avagy W alakú pályagörbén futnak majd az események. Sokan arról beszéltek, hogy egyértelműen elindultunk felfelé, és hamarosan kilábalunk a válságból. Mások arról írtak, ez csak a W első felének felszálló ága, lesz még a válságnak egy második fordulója is. Nos, úgy tűnik nekik lett igazuk. Mert bár Európa a hírek szerint kilábalófélben van, a piacok ezt mintha nem így "gondolnák". Másként fordítva a szót: láthatólag "a tőke a lábával szavaz"...

 

http://intermarketandmore.finanza.com/fuga-di-capitali-siamo-vicini-al-collasso-del-sistema-44616.html

Menekül a tőke: közel vagyunk a rendszer összeomlásához

(egy olasz privát bankár jelzése, aki 20 éve a szakmában van)

18 aprile 2012 írta:  Dream Theater fordította: Olajos Tibor –szerkesztette Molnár Géza

A válság érezhetővé válásával egyidejűleg növekszik az államkötvények kamatkülönbsége (spread), és a periférikus országok tőzsdéi esnek. Az elmúlt napokban jól megfigyelhettük ezt. A piacokon csak látszólag uralkodott nyugalom, nem kellett semmi eget rengető hozzá, hogy ismét rájuk törjön az aggódás és a félelem. Ma már, mint az látható, mindenki menekül a kockázatoktól. A tőke biztos kikötőt keresve vonul ki azokból az országokból, amelyekben bizonytalannak tűnik az adósság rendezése, vagy az a veszély fenyeget, hogy kieshetnek, kiléphetnek az Euró zónából.

Nem egyszerű számszerűsíteni ezeket a pénzmozgásokat, így nehezen átlátható, mennyi pénz érkezik és távozik ezekből az országokból. Mégis lehet becsléseket készíteni az euró zóna központi bankjainak mérlegéből. A határon átnyúló különböző hitelek és ügyletek elemzéséből tudható, mennyi pénz távozik egy-egy tagállamból és hová megy.

Ez az elemzés a napnál világosabban mutatja: A tőke a maga teljességében menekül a periférikus országokból az északi biztosabb partok felé.

Tőkemenekülés: mindenki biztos helyre igyekszik

 

http://www.bloomberg.com/news/2012-04-12/europe-s-capital-flight-betrays-currency-s-fragility.html

E grafikon a Bloomberg hírügynökségtől, bemutatja a meztelen igazságot, SOHA ilyen mértékben nem menekült a tőke a PIIGS országokból (+ Belgium) a szokásos északi országok Németország, Hollandia, Luxemburg felé.

Csak márciusban kb. 65 milliárd euró hagyta el Spanyolországot. A februárt megelőző hét hónapban Spanyolország adóssága 155 milliárddal, az olaszoké 180 milliárddal nőtt! Ugyanezen időszak alatt a német, holland, luxemburgi jegybankok követelése más Euró zóna államok jegybankjai felé kb. 360 milliárd euróval nőtt!

Lényegében e három ország jegybankja 789 milliárd eurót vett át, ami korábban az ún. PIIGS országok mérlegében volt (Portugália, Italia, Írország, Görögo, Spanyolo.)

Mi következik ebből? Őrült egyensúlytalanságok alakulnak ki. Az EKB (európai központi bank) erőfeszítései mit sem értek, egyszerűen hatástalanok. Végül a különböző LTRO (hosszú lejáratú kedvezményes hitelek) egyetlen hatása, hogy az olasz és spanyol bankok bevásároltak a saját nemzetük államadósságából. De SEMMI se oldódott meg.

A kemény megszorítások, amit az új pénzügyi egyesség ír elő, tovább növelik a recessziót, s így csak rontanak a dolgon.

NEM LEHET TÖBBÉ FIGYELMEN KÍVÜL HAGYNI A VALÓSÁGOT

Mert ez a legrosszabb, hogy az Eu vezetése teljesen irreális módon kezeli a helyzetet. A java még csak most jön, mert ha a tőkeáramlás ilyen egyirányú marad, az összeomlás elkerülhetetlen.

Olajos Tibor megjegyzése: csak a nagyságrendek érzékeltetésére, Magyarország 10-15 milliárd Euró hitelkeretért küzd hónapok óta hiába a Valutaalappal.  2010-hez képest, amikor már két éve benne voltunk a gazd.i válságban most az utóbbi negyedévben 6 x –ára nőtt ! (600 %) a tőkekiáramlás! Ez azt is jelenti, hogy a pénzvilág nem hiszi el hogy az Eu, a politikusok erőfeszítései sikerrel járnak. Ráadásul közben a döntéshozók egyre lazítanak a bankok tőke megfelelési, likviditási, készpénz tartalékolási szabályain, amivel átmenetileg megkönnyítik a helyzetüket, de cserébe még nagyobb rendszerkockázat épül fel.

 ps. az ide tévedő olvasók részére mi a logikus lépés?  a példa követése, a meglevő megtakarítások biztonságba helyezése….

Times New Roman

/p

/a

Keresés
FFEK hírlevél

FFEK cikkek, hírek, programok.

Tartalom átvétel


Greenman Kft.
Effektív mikroorganizmusok a környezetért


Bio tönkölybúza
, Szám Lajos, Tapolca


Abwind Kft.
Megújuló energiák, megújuló technológiák


Újenergiák

Médiaröntgen

Kapcsolat Plus Alapítvány

Bocs Alapítvány

E-Consumption

Könyvajánló

Sokak fejében fordul meg a gondolat, hogy az önellátás felé forduljanak a jelenlegi helyzet láttán - és esetleg ismerve, vagy sejtve, mi várható még. Azonban az önellátás, még ha részleges is, vagy kezdetleges lépsekből is áll, nem egyszerű. Azok az ismeretek, amelyeket régen a többség ismert, azaz, hogy mit mikor kell vetni, mi minek jó szomszédja a kertben, vagy hogyan kell mosni hamulúggal, mára szinte teljesen eltűntek.

Az újratanulásban segít az ÖkoVölgy Alapítvány könyve, amely még azoknak is élvezetes olvasmány, akik már megkezdték saját maguk körül az önellátást, vagy vannak tapasztalataik bármelyik kérdésben, amiket a könyv tárgyal.

Milyen következményekkel jár, ha a világ népesség-növekedése a jövőben korlátlanul folytatódik? Vajon lesz-e mindenkinek elegendő élelem és ivóvíz? A véges kőolaj, kőszén és földgázkészletekkel mi lesz? Jut-e belőle mindenkinek? Mit lehet tenni azért, hogy a Föld eltartóképességén belül maradjon az emberiség?  És egyáltalán: mekkora ez az eltartóképesség?

Bár a fenti kérdéseket már Thomas Malthus is feltette a XVIII. század második felében és Aldous Huxley is említést tesz róluk a Pont és Ellenpont c. regényében (1928), csak a Római Klub tagjai voltak, akik elsőként behatóbb tanulmányokat végeztek a válaszkeresés reményében. 1972-ben felkérték Donella Meadowst, Jorgen Randerst és Dennis Meadowst, a Massachusetts Technológia Intézet kutatóit, hogy írjanak egy tanulmányt.

Miért és hogyan lett a magyar föld a globális tőke elsajátítási tárgya? Van-e még ezután reális esély földünknek a magyarság részére megőrzéséhez? Miért nem tudunk ésszerűen gazdálkodni a jövő egyik legfontosabb stratégiai kincsével, a vízzel? Miért vezetünk el többet belőle, mint amennyi hozzánk érkezik? Miért tesszük ezt olyan veszélyeztetett térségekben is, mint a Homokhátság?

Századunk a civilizáció összeomlásával is fenyeget. A termőföld és az édesvíz az élet alapfeltételei, közösségi birtoklásuktól függ fizikai létünk és etnikai megmaradásunk.

Mindkét szerző elkötelezetten védi a magyar temrészeti valóság egy-egy fontos elemét: Tanka Endre a magyar termőföld megmentésén dolgozik hosszú évek óta, Molnár Géza pedig a Kárpát-medence vízgazdálkodási hagyományaival foglalkozik, s próbálja a gyökerekhez visszatéríteni a szakma képviselőit, hogy az valóban a vízzel való gazdálkodást jelentsen, ne árvízi védekezést.

A Kairosz Kiadó könyvei között számtalan olyan kiadvány lelhető meg, amelynek tartalma nem fér bele a még mindig erős bástáykat magáénak mondható fősodorbeli gondlokodás keretei közé. Azonban a valóság olyan erővel dörömböl a látszatvilág falain, hogy soká már nem lehet mindenestül kívül tartani, így aztán egyre több olyan adat, jelenség lát napvilágot, amely mélyebb gondolkodásra, összefüggéskeresésre sarkall.

David C. Korten egyike azoknak a közgazdászoknak, akik baljós szemmel figyelik a liberalizációs folyamatokat, sarkos kritikát fogalmaznak meg és alternatív válaszokat keresnek a globalizáció kihívásaira. Korten professzor egyik leghíresebb könyvében, a Tőkés társaságok világuralmában kifejti: a multinacionális vállalatok jogkörének szűkítése, az állam nagyobb szerepvállalása és a civil társadalom ereje szükséges ahhoz, hogy megfékezzük a társadalmi különbségek növekedését és létrehozzunk egy erős szociális hálót. Rámutat arra is, hogy felelősséggel tartozunk a jövő nemzedékeknek, ezért nem hagyhatunk rájuk kezelhetetlen adósságterheket. Korten mondanivalóját egyelőre még képtelen elfogadni a fősodrú  közgazdaságtan, hatásosnak bizonyult válságkezelő intézkedéseire viszont egyre nagyobb figyelem irányul.

 

Eddig inkább csak arról volt szó, hogy mi történik majd amíg ez a rendszer leépül. Arról, hogy az oroszok miatt gázkelepcében ülünk, hogy a fogyó olaj miatt az egész világ az olaj csapdájában vergődik, de arról ritkán szólunk, hogy mit tegyen egy kis közösség, vagy család. költözzön tán mindenki vidékre, Ezt úgysem lehet megtenni. Akkor mit eszünk szervezett élelmiszer-termelés híján? Vagy akár eljutunk-e valaha oda, hogy nem lesz szervezett élelmiszer-ellátás?

A Kairosz kiadó magyarul is kiadta David Korten egy új művét. A korábban megjelent Tőkés társaságok világuralma is gondolatébresztő mű volt, a mostani még nikább aktuális.

A Magyar Nemzetstratégia második kötete számos szakértő munkájának eredménye, mely magába foglal egy palettát a jogra vonatkozó elképzelésektől az oktatáson keresztül a gazdaságig.

Kutatóink az energetika-fenntartható gazdálkodás területén írtak cikket a könyvbe. A könyv szerkesztőjével egyeztetve jelentetjük meg ezt a kis helyreigazítást:

Az "Energia nélkül nem megy semmi" címmel közreadott cikk 3 szerző munkája. A második függelék az ártéri gazdálkodásról Molnár Géza, a harmadik függelék a lokalizált rendszerekről Szám Dorottya munkája. A megújuló energiaforrásokra vonatkozó adatok és számítások egy része a PTE Környezetfizika Tanszék és Német Béla tanszékvezető által végzett kutatásokból származik.

A könyv harmadszor jelenik meg, szerzője mindig egy kicsit más szempontot emelt ki benne. Általános üzenete: az ember eddig mindig elárulta Teremtőjét és a természetből kiszakdva tönkretette azt.

Az Utolsó kísérlet rendszerszinteket, történelmet, energiatermelést, éghajlatváltozást, mezőgazdaságot, valamint a közeli jövő forgatókönyveit és a fenntarthatóság alapjait egyaránt vizsgálja. Mégsem tudományos a nyelvezete - noha szerzői tudományos kutatás keretében jutottak a benne foglaltakra.

X