Közelgő események
  • Nincs közelgő esemény


Mit tesz a „mi olajunk” az ő gazdaságukkal? – a szaúdi olaj trendjei

 Eredetileg közzétette: Nate Hagens, , 2011. April 8 - 9:39 Fordította: Marsal Tamás

Az alábbi írás jól kieégszíti és megvilágítja mindazt, amit Zsolt vetett fel a "Szaúdi termelés: nincs felfele tovább" című rövid írásában.



A következő bejegyzés Jonathan Callahan, PhD tanulmányokat folytató kémikus, információ management tanácsadó írása. Jonathan a Mazamascience.com  portál publicistája.

Az olajimportáló országok Szaúd-Arábiára sokáig kimeríthetetlen olajkútként tekintettek.

Matt Simmon 2005-ös könyvében, a Sivatag alkonyában (Twilight in the Desert) próbálta felhívni a figyelmet a királyság korosodó olajkútjainak jövőbeni esetlegesen csökkenő termelésére. A Wikileaks által közelmúltban nyilvánosságra hozott bizalmas vélemények szerint pedig a szaúdi olajtartalékokat sokkal nagyobbnak állítják be, mint amilyenek azok valójában (egy ezt körüljáró remek cikk megtalálható a The Oil Drum portálon).

Amit azonban még ezek az írások sem vesznek figyelembe, az nem más, mint hogy a rendelkezésre álló exportálható szaúdi olaj mennyisége nem kizárólagosan a termelőkapacitások függvénye - nagyban hatással van rá a belső fogyasztás is. Ez a bejegyzés elsősorban Szaúd-Arábia belső energia fogyasztására fog koncentrálni, és arra, hogy ez miként befolyásolja az ország olajexportáló képességét, függetlenül a jövőbeni kitermelési lehetőségektől.

A hosszú távú trendek

Egy nemzet energiafelhasználását a populáció mérete, az életszínvonal és a gazdaság energiafelhasználásának hatékonysága együttesen befolyásolja. A három mutató közül egyedül a lakosság lélekszáma határozható meg egzakt módon, úgy, mint „személyek száma”. Nyilvánvalóan ez explicit magában foglalja a következtetést, hogy egy ipari társadalomban a nagyobb populáció nagyobb energiafogyasztást von maga után. Ez a növekedési paradigma a jelenlegi gazdasági és pénzügyi rendszerek alapvető mozgatórugója.

A Gas Trends site adatbázisából származó 1. ábra Szaúd-Arábia népességének robbanásszerű növekedését mutatja az 1965-ös 5 milliós szintről a 2010-es 25 millióig. A külföldi munkások 70’-es években megindult bevándorlásának hulláma trendszerűen a 80’-as évekig folytatódott, egészen 1990-91-ig, az öbölháború kirobbanásáig. Emellett a lakosság természetes növekedésének üteme is csökkent valamelyest az 1995-höz szinthez képest: 2005-re az egy asszony által szült gyermeke száma átlagosan 5-ről 2,5-re csökkent. Mindezek ellenére az előrejelzések 2015-re a lakosság számának 27, majd 2025-re 32 millió főre való emelkedését várják. Ekkor a szaúdi népesség meghaladná Ausztrália és Új-Zéland együttes lélekszámát.

 

 

Ábra 1) Szaúd-Arábia népessége 

A lakosságnövekedésnek az energiafogyasztásra gyakorolt ilyetén hatását a következő két ábra mutatja be, melyek az Energy Export  nevű oldalról származnak. A 2. számú ábrán Szaúd-Arábia olajkitermelésének alakulását szürkével, belső fogyasztását feketével, nettó exportját zölddel jelölve láthatjuk. Míg a korábbi évtizedekben a kitermelés volumene jelentősen hullámzik, addig az utóbbi években végig a csúcs körül marad. Némileg ellentétes ezzel a trenddel, hogy az exportszint az öbölháború óta nem volt olyan alacsonyan, mint 2009-ben. Ennek azonban nagyon egyszerű a magyarázata, elég ránéznünk a belső fogyasztást jelző zöld gráfra: 2009-ben a teljes termelés 27%-át szívta fel a belső piac.

 

Ábra 2) Szaúd-Arábia: olajkitermelés, fogyasztás és export

Az Energia Információs Társaság (EIA) Összefoglaló országos Elemzés Szaud Arábiáról című kiadványában a következőeket állítja a belső fogyasztást uraló trendekről:

Szaúd-Arábia a legnagyobb olajfogyasztó állam a Közel-Keleten. 2009-ben kb. napi 2,4 millió hordónyi olaj/nap fogyasztása 50%-al haladja meg a 2000-es szintet, köszönhetően a jelentős gazdasági és ipari fejlődésnek, illetve a központi hatalom által alacsonyan tartott olajáraknak. Ehhez még hozzájárul az villamos energia előállításhoz felhasznált olaj fogyasztása, ami eléri a napi 1 millió hordós szintet a nyári hónapokban, illetve a petrolkémiai alapanyagok gyártása során felhasznált kőolajszármazékok is. Khalid al-Falih, a szaúdi Aramco társaság vezérigazgatója figyelmeztet, hogy ha a jelenlegi trendek folytatódnak és nem történik előrelépés az energiafelhasználás hatékonyságában, 2030-ra a háztartási olaj felhasználása elérheti a 8 millió hordó/nap szintet.

A 3. ábra Szaúd-Arábia egyetlen másik természetes erőforrására vonatkozó trendeket szemlélteti – a földgázéit. Az export/imporot lehetővé tévő infrastruktúra hiányában a Királyság teljes termelését önmaga fel el is használja. 2008-ban a teljes energiafogyasztás 44%-át födlgázból, míg a maradék részt az olajszármazékokból nyerték.

 

Ábra 3) Szaúd-Arábia földgáz termelése és fogyasztása

A 3. ábrán látható növekvő fogyasztás ugyanezen EIA ország-analízis alapján várhatóan tovább fog folytatódni:

A földgázkitermelés növekedési ütemének fenntartása Szaúd-Arábia számára kulcskérdés ugyanúgy a petrolkémiai szektor növekedésének biztosításához, mint az energia előállításához illetve a tengervíz sótalanításához. Szaúd-Arábia célkitűzése, hogy a 2015-ig ő állítsa elő a világon felhasznált petrolkémiai alapanyagok legalább 10%-át, elsősorban a földgázkitermelésre támaszkodva. A szaúdi Aramco előrejelzése szerint a királyság belső földgázkereslete 2030-ra több mint duplájára emelkedik, a 2007-es 7,1-ről 14,5 milliárd köbméter/ nap szintre. Annak érdekében, hogy kőolajat szabadítsanak fel az exportpiacokra, minden jelenlegi és jövőbeni gáz kitermelési kapacitást a hazai ipari felhasználók és a sótalanítás szolgálatába állítanak.

Az 1. és 2. ábrák nyilvánvalóvá teszik, hogy a teljes energiafogyasztás szignifikánsan emelkedett az utóbbi évtizedekben, követve a növekvő populáció és gazdaság támasztotta igényeket. Még ha azzal a némileg meggondolatlan feltételezéssel élünk is, hogy az arab világ lázongásai érintetlenül hagyják a szaúdi politikai berendezkedést, a növekvő belső energiafogyasztási szintek nagyban meghatározzák majd Szaúd-Arábiának azt a képességét, hogy a világ kőolajfogyasztóinak piacát a jelenlegi szinteken ki tudja szolgálni.

 

Kőolajfogyasztás – jelenlegi trendek

 

 

Az következő bekezdésekben szemügyre vett jelenlegi trendek és előrejelzések segítségével szeretnénk világosabban szemléltetni, hogy a szaúdi ipari társadalom egyes elemei külön-külön hogyan járulnak hozzá az olajfogyasztás növekedéséhez.

Finomítók

Az Egyesített Kőolajadat Figyelő (JODI) egy nemzetközi kezdeményezés, melynek célja az olajpiac transzparenssé tétele. A JODI adatbázisát a kőolajat kitermelő és fogyasztó államok által közzétett adatok alapján havonta frissítik, mely adatbázis ezáltal időszerű, széleskörű és folyamatosan gyarapodó. Habár az egyes államok jelentései még mindig viszonylag megbízhatatlanok, a Szaúd-Arábiára vonatkozó adatok elfogadhatók ( a JODI központja Riyadh-ban van).

A 4. ábra a JODI adatait felhasználva a következőeket szemlélteti: olajfinomítók teljesítménye (szürkével), helyi fogyasztás (fekete), finomított termékek exportja (zöld) és importja (piros). A finomítók teljesítményét figyelve jól észrevehető a finomított termékek iránti folyamatosan növekvő kereslet, kiegészítve a szintén növekvő szezonális ingadozásokkal. Az ábra alsó felén láthatjuk, ahogy a bőséges, raktáron tartott puffer-készletek hogyan redukálódtak az utóbbi két évben egy alig két hetes pufferré, ahogy a kereslet folyamatosan meghaladja a kínálatot. A finomítók intenzívebb működése januárban időlegesen lehetővé tett egy nagyobb készlet felhalmozására.

 

Ábra 4) Szaúd-Arábia finomítóinak összesített teljesítménye; fogyasztási- és készletszintek

Az 5. ábra a fogyasztást egyes termékekre lebontva szemlélteti. A legfontosabb folyékony üzemanyagok a szaúdi ipar számára a benzin és a gázolaj. A dízelt (barnával) elsődlegesen elektromos áram előállítására használják, kiemelkedő fogyasztási csúcsokkal a nyári klímakészülék használatnak köszönhetően. Az üzemanyag olajok, a dízel és a nyersolaj a Szaúdi Elektromos Művek igényeinek felét szolgálja ki, míg a másik 50%-ot fölgáz felhasználása fedezi. A benzinfogyasztás is jelentősen nő (kékkel), köszönhetően a bővülő szaúdi gépjárműpiacnak.

 

Ábra 5) Szaúd-Arábia fogyasztása: finomított termékek

Ezek a trendek a jelentős és gyorsan növekvő szaúdi fogyasztói társadalom hatásai. Valószínűleg nem igényel jelentős marketing erőfeszítéseket, hogy az átlag szaúdi polgárt meggyőzzék lég-kondi vásárlásának ügyében, de az viszonylag ironikusnak tűnhet, hogy az USA kormánya hogyan biztatja üzemanyagot zabáló autók megvételére a szaúdiakat a  buyusa.gov holnapon: „A szaúdi gazdaság erejének köszönhetően a luxus és felsőkategóriás gépjárművek egyre népszerűbbek. Emellett a szaúdiak mindig is kedvelték a tágas terepjárókat, melyek alkalmasak nagy családok kiszolgálására is. A GMC urbán terepjáróinak és a hasonló méretű egyéb terepjáróinak piacát viszonylag érintetlenül hagyták az aktuális gazdasági trendek”

Sótalanítás

A sivatagi környezetben élő több millió szaúdi polgár édesvízzel való ellátása kiemelten fontos feladat. Jelenleg országszerte 27 sótalanító létesítmény üzemel, ami a lakosság ellátásához szükséges ivóvíz 70%-a mellett 28 ezer megawattnyi elektromos áramot is biztosít az Integrált Víztisztító és Vízerőmű Létesítményeknek köszönhetően.  Sajnos ehhez a teljesítményhez naponta 1,5 millió hordónyi olajt is el kell égetni. A világ legnagyobb ilyen jellegű létesítménye a Shoaiba, amely teljes mértékben olajtüzeléssel működik. Az egy évvel ezelőtti bíztató híreket, miszerint Szaúd-Arábia központi programot indít a sótalanító létesítmények napenergiával való ellátása érdekében, némileg tompított megvilágításba helyezik a csak később konkretizált tervek, amik szerint ezzel a környezetkímélőbb módszerrel 2013-ra évi 11 millió köbméter ivóvizet terveznek előállítani. Összehasonlításként: Shoaiba évente 150 millió köbméter édesvizet szolgáltat – egymagában. Ezért nem sokan várják tűkön ülve, hogy vajon az új napenergia program hogyan fog beválni. Viszont a napenergia program mellett indult egy új építkezés is, mégpedig a Ras Azzour IWPP konstrukciója, amely létesítmény a tervek szerint 375 millió köbméter/év teljesítményre lesz képes 2400 MW felhasználás mellett – és ezt az energiát teljes egészében az olajból nyeri majd.

Gazdaság

A szaúdi vezetés már a zavargások kitörése előtt is tisztában volt vele, hogy nagyobb gondot kell fordítania a gazdaság fejlesztésére a lakosság növekvő igényeinek kielégítésre érdekében. A szaúdi Gazdasági- és Tervminisztérium a Kilencedik Fejlesztési Terv lényegét így foglalta össze 2010-ben:

  1. erőfeszítések kifejtése a lakosság életszínvonalának növelése érdekében
  2. a nemzet munkaerejének növelése, a foglalkoztatottság növelése
  3. a Királyság régióinak kiegyensúlyozott fejlesztése
  4. strukturális fejlesztések kivitelezése
  5. versenyképesebbé tenni a nemzeti gazdaságot és a nemzet termékeit a nemzetközi piacokon

A jelentés maga ezeket a pontokat jóval részletesebben kifejti. Szükségtelen mondani is, hogy ezen pontok bármelyikének megvalósításához még több olajra lesz szüksége a szaúdi gazdaságnak.

A másik ok, ami miatt érdemes odafigyelni Szaúd-Arábiára, nem más, mint hogy a növekvő olajárak az importáló országokra való hatásuk miatt a szaúdi gazdaság számára jelentős növekedést okoznak. A szenzációhajhász cím ellenére a „Közel-Kelet lángjai fényesítik a szaúdi gazdaságot” c. cikk pontosan határozza meg, hogy jelenleg mi történik:

Bahrein és Jemen kivételével a Közel-Keleti zavargások robbanásszerű fejlődéshez segítették Szaúd-Arábia gazdaságát; az egekben törő olajárak és a megnövelt kitermelés dagadó szaúdi pénztárcákat eredményez. És a sorozatos állami segélyezés és egyéb támogatások, melyek értéke dollár milliárdokban mérhető, biztosítani fogja, hogy ennek a növekedésnek a jótékony hatásai részben az átlag szaúdiakhoz is elérjenek.

A (Szaúdi) Nemzeti Kereskedelmi Bank a gazdasági növekedésre vonatkozó előrejelzését 4-ről 5,1%-ra módosította. A Barclay Capital és a Bank of America is tervbe vette a prognózisok felülvizsgálatát. Egy, a Reuters közgazdászai által végzett tanulmány szerint, amely még a szaúdi kormány második, központi kiadásokat előrejelző bejelentése lőtt látott napvilágot, 4,5%-os növekedést jósol, valamivel nagyobbat a vártnál.

A Líbiai helyzet és az azon való aggodalom miatt, hogy a többi olajexportőr termelése is csökkenhet, az olajárak idén mintegy 20%-al emelkedtek. A kőolajat májusi szállításra április 7.-én 115 USD-on jegyezték. Közgazdászok számítása szerint az olajár minden 10 dolláros emelkedése után Szaúd-Arábia a GDP-je 6%-os növekedését várhatja.

Végkövetkeztetések

A fent kifejtettek néhány egyszerű tényben összegezhetőek:

  1. Szaúd-Arábia lakossága dinamikusan növekszik
  2. A szaúdiak szeretnék, ha növekedne a gazdaságuk (ki nem?)
  3. A szaúdi gazdaság növekedéséhez olajra van szükség – sok olajra
  4. A növekvő olajárak stimulálják a szaúdi gazdaságot
  5. Az olaj az egyetlen hagyományos energiahordozó, amiből Szaúd-Arábia készletekkel rendelkezik

Ez a cikk azt az esetet veszi alapul, hogy a szaúdi gazdaság egyre növekvő mértékben fogja saját maga felhasználni azt az olajt, amit jelenleg exportálnak. Ezzel szemben ellenvetés lehet, hogy a növekvő energiaigényeket a nukleáris és napenergia felhasználásával kielégíthetik, így mentve meg a kitermelt olaj javarészét export célokra, hogy ezzel jelentős profitot érhessenek el. Bár ez elméletileg jó megközelítés, azonban a gyakorlati világban jelenleg létező és működő infrastrukturális, finanszírozási és technológiai rendszerek ezt nem teszik túl valószerűvé a közeljövőben.

A nukleáris energiával kapcsolatban az mondható el, hogy a Japánban történtek erős fékként hathatnak a régió minden ilyen irányú próbálkozásával szemben. De még ha hamarosan döntés is születne egy atomerőmű megépítéséről, még legalább tíz évnek kellene eltelnie, hogy ez az erőmű a hálózatra csatlakozhasson. A www.thenational.ae honlapon publikált egy cikk  (Gulf presses ahead with nuclear energy) a következőeket írja:

„Szaúd-Arábia nukleáris együttműködési egyezményeket írt alá az Egyesült Államokkal és Franciaországgal, és létrehozott egy kormányhivatalt az atom- és megújuló energiaforrások jobb kihasználásának érdekében.

„Ez egy hosszú folyamat korai fázisa” – nyilatkozta egy konferencián Saleh Alawaji, a szaúdi energiaügyi miniszter helyettese, aki egyben a Szaúdi Elektromos Művek elnöke is. „Az a véleményem, hogy a nukleáris energia használata nem lehetőség, hanem szükségszerűség”.

Kuvait 6 atomreaktor üzembeállítását tervezi, amelyek közül az első kettő 2021-ben vagy 2022-ben kezdené meg működését. A széles körben elterjedt és megerősödött ellenérzések és félelmek ellenére Kuvait nem hogy fel ezen irányú terveinek megvalósításával, állítja Ms. Marafi.

A napenergia sokkal kézenfekvőbb és üdvözítőbb megoldást jelenthetne, és vannak is bizakodásra okot adó jelek, mint például a Szaúdi-SrR1.43bn egyezség, melynek célja egy napelem gyár megalapítása. Ám sajnálatos módon a tervek megvalósításának irama nem tart lépést a szaúdiak növekvő energiaéhségével. Éppen ezért látunk még mindig olyan szalagcímeket, mint például „Szaúd-Arábia még több kőolaj elégetésével biztosítja az energiaszükségleteit 2011-ben”.

Szaúd-Arábia olajjal való gazdálkodása terén várhatóan követni fogja a többi növekvő, iparosodó iszlám ország példáját, ahogy az a 6. ábrán látható.

 

Ábra 6) Olaj nettó exportja Indonéziában, Egyiptomban, Szaúd-Arábiában

Indonézia és Egyiptom olajtermelése is viszonylag lassú mértékben csökkent, mígnem az olajexportáló országok rangsorában egyre hátrébb nem szorultak a belső fogyasztás növekedése miatt. Indonézia nettó olajexportja az 1992-es másodlagos csúcs lefutása után határozottan csökken. Egyiptom nettó olajexportja az 1993-as csúcs lefutása után határozottan csökken. A 2005-ös csúcspont után Szaúd-Arábia olajexport teljesítménye is folyamatosan csökken.

Együttesen szemlélve a populáció növekedését bemutató 1. ábrát és az azután következőekben bemutatott tényeket, nagy biztossággal kijelenthető, hogy a szaúdi nyersolaj exportja véglegesen leszállóágra került.

Hogy biztosan nyomatékosítsuk az előző mondat jelentőségét, érdemes még egyszer megismételni:

A szaúdi nyersolaj exportja véglegesen leszállóágra került.

Keresés
FFEK hírlevél

FFEK cikkek, hírek, programok.

Tartalom átvétel


Greenman Kft.
Effektív mikroorganizmusok a környezetért


Bio tönkölybúza
, Szám Lajos, Tapolca


Abwind Kft.
Megújuló energiák, megújuló technológiák


Újenergiák

Médiaröntgen

Kapcsolat Plus Alapítvány

Bocs Alapítvány

E-Consumption

Könyvajánló

Sokak fejében fordul meg a gondolat, hogy az önellátás felé forduljanak a jelenlegi helyzet láttán - és esetleg ismerve, vagy sejtve, mi várható még. Azonban az önellátás, még ha részleges is, vagy kezdetleges lépsekből is áll, nem egyszerű. Azok az ismeretek, amelyeket régen a többség ismert, azaz, hogy mit mikor kell vetni, mi minek jó szomszédja a kertben, vagy hogyan kell mosni hamulúggal, mára szinte teljesen eltűntek.

Az újratanulásban segít az ÖkoVölgy Alapítvány könyve, amely még azoknak is élvezetes olvasmány, akik már megkezdték saját maguk körül az önellátást, vagy vannak tapasztalataik bármelyik kérdésben, amiket a könyv tárgyal.

Milyen következményekkel jár, ha a világ népesség-növekedése a jövőben korlátlanul folytatódik? Vajon lesz-e mindenkinek elegendő élelem és ivóvíz? A véges kőolaj, kőszén és földgázkészletekkel mi lesz? Jut-e belőle mindenkinek? Mit lehet tenni azért, hogy a Föld eltartóképességén belül maradjon az emberiség?  És egyáltalán: mekkora ez az eltartóképesség?

Bár a fenti kérdéseket már Thomas Malthus is feltette a XVIII. század második felében és Aldous Huxley is említést tesz róluk a Pont és Ellenpont c. regényében (1928), csak a Római Klub tagjai voltak, akik elsőként behatóbb tanulmányokat végeztek a válaszkeresés reményében. 1972-ben felkérték Donella Meadowst, Jorgen Randerst és Dennis Meadowst, a Massachusetts Technológia Intézet kutatóit, hogy írjanak egy tanulmányt.

Miért és hogyan lett a magyar föld a globális tőke elsajátítási tárgya? Van-e még ezután reális esély földünknek a magyarság részére megőrzéséhez? Miért nem tudunk ésszerűen gazdálkodni a jövő egyik legfontosabb stratégiai kincsével, a vízzel? Miért vezetünk el többet belőle, mint amennyi hozzánk érkezik? Miért tesszük ezt olyan veszélyeztetett térségekben is, mint a Homokhátság?

Századunk a civilizáció összeomlásával is fenyeget. A termőföld és az édesvíz az élet alapfeltételei, közösségi birtoklásuktól függ fizikai létünk és etnikai megmaradásunk.

Mindkét szerző elkötelezetten védi a magyar temrészeti valóság egy-egy fontos elemét: Tanka Endre a magyar termőföld megmentésén dolgozik hosszú évek óta, Molnár Géza pedig a Kárpát-medence vízgazdálkodási hagyományaival foglalkozik, s próbálja a gyökerekhez visszatéríteni a szakma képviselőit, hogy az valóban a vízzel való gazdálkodást jelentsen, ne árvízi védekezést.

A Kairosz Kiadó könyvei között számtalan olyan kiadvány lelhető meg, amelynek tartalma nem fér bele a még mindig erős bástáykat magáénak mondható fősodorbeli gondlokodás keretei közé. Azonban a valóság olyan erővel dörömböl a látszatvilág falain, hogy soká már nem lehet mindenestül kívül tartani, így aztán egyre több olyan adat, jelenség lát napvilágot, amely mélyebb gondolkodásra, összefüggéskeresésre sarkall.

David C. Korten egyike azoknak a közgazdászoknak, akik baljós szemmel figyelik a liberalizációs folyamatokat, sarkos kritikát fogalmaznak meg és alternatív válaszokat keresnek a globalizáció kihívásaira. Korten professzor egyik leghíresebb könyvében, a Tőkés társaságok világuralmában kifejti: a multinacionális vállalatok jogkörének szűkítése, az állam nagyobb szerepvállalása és a civil társadalom ereje szükséges ahhoz, hogy megfékezzük a társadalmi különbségek növekedését és létrehozzunk egy erős szociális hálót. Rámutat arra is, hogy felelősséggel tartozunk a jövő nemzedékeknek, ezért nem hagyhatunk rájuk kezelhetetlen adósságterheket. Korten mondanivalóját egyelőre még képtelen elfogadni a fősodrú  közgazdaságtan, hatásosnak bizonyult válságkezelő intézkedéseire viszont egyre nagyobb figyelem irányul.

 

Eddig inkább csak arról volt szó, hogy mi történik majd amíg ez a rendszer leépül. Arról, hogy az oroszok miatt gázkelepcében ülünk, hogy a fogyó olaj miatt az egész világ az olaj csapdájában vergődik, de arról ritkán szólunk, hogy mit tegyen egy kis közösség, vagy család. költözzön tán mindenki vidékre, Ezt úgysem lehet megtenni. Akkor mit eszünk szervezett élelmiszer-termelés híján? Vagy akár eljutunk-e valaha oda, hogy nem lesz szervezett élelmiszer-ellátás?

A Kairosz kiadó magyarul is kiadta David Korten egy új művét. A korábban megjelent Tőkés társaságok világuralma is gondolatébresztő mű volt, a mostani még nikább aktuális.

A Magyar Nemzetstratégia második kötete számos szakértő munkájának eredménye, mely magába foglal egy palettát a jogra vonatkozó elképzelésektől az oktatáson keresztül a gazdaságig.

Kutatóink az energetika-fenntartható gazdálkodás területén írtak cikket a könyvbe. A könyv szerkesztőjével egyeztetve jelentetjük meg ezt a kis helyreigazítást:

Az "Energia nélkül nem megy semmi" címmel közreadott cikk 3 szerző munkája. A második függelék az ártéri gazdálkodásról Molnár Géza, a harmadik függelék a lokalizált rendszerekről Szám Dorottya munkája. A megújuló energiaforrásokra vonatkozó adatok és számítások egy része a PTE Környezetfizika Tanszék és Német Béla tanszékvezető által végzett kutatásokból származik.

A könyv harmadszor jelenik meg, szerzője mindig egy kicsit más szempontot emelt ki benne. Általános üzenete: az ember eddig mindig elárulta Teremtőjét és a természetből kiszakdva tönkretette azt.

Az Utolsó kísérlet rendszerszinteket, történelmet, energiatermelést, éghajlatváltozást, mezőgazdaságot, valamint a közeli jövő forgatókönyveit és a fenntarthatóság alapjait egyaránt vizsgálja. Mégsem tudományos a nyelvezete - noha szerzői tudományos kutatás keretében jutottak a benne foglaltakra.

X