Közelgő események
  • Nincs közelgő esemény


Fogyasztok, vagyok

Én nem tudom, lehet-e még felelősségről beszélni globalizálódó szép új világunkban, ahol a mának élés és az önzés a trendi. Aki olvasott már Bogár László közgazdász-filozófustól könyvet, az ismeri az általa ábrázolt szánalmas és ironikus konzumidióta karaktert: az embert, aki nyálcsorgatva közeledik a bevásárlóközponthoz, hogy a délelőtt megkeresett pénzt délután elköltse. Megpúpozott kocsival járja a sorokat, bolyong, mert a kereskedők kihasználják a rafinált marketingtrükköt, hogy a pultok átrendezése növeli a forgalmat. Amit leemel a polcról, annak a fele már akkor veszélyes hulladék volt, amikor előállították.

A számtalan kassza egyikénél fizet, és amikor kiér a boltból, a legjobb lenne, ha a sok bóvlit beleöntené az első konténerbe, mert ezzel tenne jót az egészségének, majd újra sorba állna, hogy jobban dübörögjön a gazdaság. Fogyasztok, tehát vagyok? Valahogy így definiálná önmagát korunk felvilágosodott, nyugatias embere. Felelősség? Az a szó hiányzik a szótárából...

Én nem tudom, érdemes-e felelősségről beszélni. Lassan eladják a fejünk fölül a házat, a lábunk alól a földet, majd kilopják a szívünkből a maradék reményt és hazaszeretetet, végül pedig elhitetik velünk, hogy merjünk kicsik lenni. Mindennap vesztünk egy kicsit szuverenitásunkból és ezzel együtt a változtatás lehetőségéből, míg egy nap majd arra ébredünk, hogy „véletlenül” összetévesztettük az államot egy részvénytársasággal, és eladtuk az országot néhány lelkiismeretlen és gátlástalan bankárnak, üzletembernek és néhány kétes felhatalmazású nemzetek feletti szervezetnek.
Ekkor talán már eljutunk odáig, hogy a felelősöket a megfelelő helyen keressük. Egyszer talán tanulunk a történelemből, és iróniát gyakorolva belátjuk, hogy a legelső független magyar kormány felelősebb volt bármely rendszerváltás utáni, demokratikusan megalakult kormánynál, mert tőle a törvényhozók a bizalmukat nem csak konstruktív módon vonhatták meg. Egyszer talán tényleg felelős kormány lesz Buda-Pesten.

Én nem tudom, szabad-e felelősségről beszélni, amikor magukat a felelősöket érzékenyen érinti a téma. Beszélhetünk-e szólásszabadságról, ha ezzel korlátozzuk az ország gazdasági növekedését, mert kérdőre vonnánk azt a maroknyi embert, aki üzleti tevékenységének sikeressége szinte kizárólagosan befolyásolja a nemzetgazdaságot. Van-e széles e világon szebb dolog az offshore cégeknél, ha a tulajdonjogokkal járó jogszabadság kiteljesítéséről beszélünk? Nem tűnik-e emellett marginális kérdésnek, hogy „hárommillió koldus országa” lettünk? (Illyéssel: „…eszmélnél, de eszme csak az övé jut eszedbe”.)

Én nem tudom, tudunk-e felelősségről beszélni, ha nincsenek rá szavaink, mert gazdag anyanyelvünkben nem találunk pontos szinonimákat a politikailag korrekt kifejezésekre. Lehet-e egy olyan világban felelősségről beszélni, ahol a globalizáció a helyi közösségek elsorvasztását, a privatizáció az ország kiárusítását, a költséghatékonyság javítása jövedelemelvonást, a reform pedig leépítést jelent. Nem tudom, mit szólna ehhez legnagyobb reformerünk, Széchenyi István. Bár számos útszéli tábla jelzi, mi mindent sikerült elérni a Széchenyi-terv keretében, Széchenyi terve mégsem valósult meg: ma nem a reformok korát éljük.

Én nem tudom, kellemes-e felelősségről beszélni, miközben mérgezzük a folyóinkat, kivágjuk az erdeinket, szennyezzük a levegőnket, a végén pedig a szemétdomb tetején egymásra mutogatunk. Nem tűrjük meg a szemétdombot a kertünkben, ellenben a szomszéd kertjében már jó helyen van. Nemcsak térben, időben is beszűkül a látókörünk: bár a modern jogtudomány ismeri a jövő nemzedékek jogait, nem érjük fel ésszel, miért is illetnek meg egy olyan generá­ciót jogok, amely még meg sem született. Nem ismerjük fel, hogy a Földet nem örökül, hanem kölcsönbe kaptuk, és nem mindegy, hogy milyen világot hagyunk az utánunk jövőknek. Megfosztanánk őket a változtatás szabadságától azzal, hogy adóssághalmazt görgetünk eléjük? Amiről egyszer kamatostul benyújtja a számlát a természet vagy a gazdaság. Vagy mindkettő.

Bogár szavaival, korunk embere a mesehőshöz hasonlít, aki észveszejtve rohan a szakadék felé. Csak rohan, rohan, nem veszi észre, hogy elfogyott a talaj, óriási kiáltással a mélybe zuhan. Most, a huszonnegyedik órában a szakadék fölött állunk, csak még nem tudatosítottuk magunkban. Hogy azt kapjuk, ami következni fog? Afelől semmi kétség. Hogy azt kapjuk, amit megérdemeltünk? Ki tudja…

Magyar Hírlap, 2010. március 4.

Keresés
FFEK hírlevél

FFEK cikkek, hírek, programok.

Tartalom átvétel


Greenman Kft.
Effektív mikroorganizmusok a környezetért


Bio tönkölybúza
, Szám Lajos, Tapolca


Abwind Kft.
Megújuló energiák, megújuló technológiák


Újenergiák

Médiaröntgen

Kapcsolat Plus Alapítvány

Bocs Alapítvány

E-Consumption

Könyvajánló

Sokak fejében fordul meg a gondolat, hogy az önellátás felé forduljanak a jelenlegi helyzet láttán - és esetleg ismerve, vagy sejtve, mi várható még. Azonban az önellátás, még ha részleges is, vagy kezdetleges lépsekből is áll, nem egyszerű. Azok az ismeretek, amelyeket régen a többség ismert, azaz, hogy mit mikor kell vetni, mi minek jó szomszédja a kertben, vagy hogyan kell mosni hamulúggal, mára szinte teljesen eltűntek.

Az újratanulásban segít az ÖkoVölgy Alapítvány könyve, amely még azoknak is élvezetes olvasmány, akik már megkezdték saját maguk körül az önellátást, vagy vannak tapasztalataik bármelyik kérdésben, amiket a könyv tárgyal.

Milyen következményekkel jár, ha a világ népesség-növekedése a jövőben korlátlanul folytatódik? Vajon lesz-e mindenkinek elegendő élelem és ivóvíz? A véges kőolaj, kőszén és földgázkészletekkel mi lesz? Jut-e belőle mindenkinek? Mit lehet tenni azért, hogy a Föld eltartóképességén belül maradjon az emberiség?  És egyáltalán: mekkora ez az eltartóképesség?

Bár a fenti kérdéseket már Thomas Malthus is feltette a XVIII. század második felében és Aldous Huxley is említést tesz róluk a Pont és Ellenpont c. regényében (1928), csak a Római Klub tagjai voltak, akik elsőként behatóbb tanulmányokat végeztek a válaszkeresés reményében. 1972-ben felkérték Donella Meadowst, Jorgen Randerst és Dennis Meadowst, a Massachusetts Technológia Intézet kutatóit, hogy írjanak egy tanulmányt.

Miért és hogyan lett a magyar föld a globális tőke elsajátítási tárgya? Van-e még ezután reális esély földünknek a magyarság részére megőrzéséhez? Miért nem tudunk ésszerűen gazdálkodni a jövő egyik legfontosabb stratégiai kincsével, a vízzel? Miért vezetünk el többet belőle, mint amennyi hozzánk érkezik? Miért tesszük ezt olyan veszélyeztetett térségekben is, mint a Homokhátság?

Századunk a civilizáció összeomlásával is fenyeget. A termőföld és az édesvíz az élet alapfeltételei, közösségi birtoklásuktól függ fizikai létünk és etnikai megmaradásunk.

Mindkét szerző elkötelezetten védi a magyar temrészeti valóság egy-egy fontos elemét: Tanka Endre a magyar termőföld megmentésén dolgozik hosszú évek óta, Molnár Géza pedig a Kárpát-medence vízgazdálkodási hagyományaival foglalkozik, s próbálja a gyökerekhez visszatéríteni a szakma képviselőit, hogy az valóban a vízzel való gazdálkodást jelentsen, ne árvízi védekezést.

A Kairosz Kiadó könyvei között számtalan olyan kiadvány lelhető meg, amelynek tartalma nem fér bele a még mindig erős bástáykat magáénak mondható fősodorbeli gondlokodás keretei közé. Azonban a valóság olyan erővel dörömböl a látszatvilág falain, hogy soká már nem lehet mindenestül kívül tartani, így aztán egyre több olyan adat, jelenség lát napvilágot, amely mélyebb gondolkodásra, összefüggéskeresésre sarkall.

David C. Korten egyike azoknak a közgazdászoknak, akik baljós szemmel figyelik a liberalizációs folyamatokat, sarkos kritikát fogalmaznak meg és alternatív válaszokat keresnek a globalizáció kihívásaira. Korten professzor egyik leghíresebb könyvében, a Tőkés társaságok világuralmában kifejti: a multinacionális vállalatok jogkörének szűkítése, az állam nagyobb szerepvállalása és a civil társadalom ereje szükséges ahhoz, hogy megfékezzük a társadalmi különbségek növekedését és létrehozzunk egy erős szociális hálót. Rámutat arra is, hogy felelősséggel tartozunk a jövő nemzedékeknek, ezért nem hagyhatunk rájuk kezelhetetlen adósságterheket. Korten mondanivalóját egyelőre még képtelen elfogadni a fősodrú  közgazdaságtan, hatásosnak bizonyult válságkezelő intézkedéseire viszont egyre nagyobb figyelem irányul.

 

Eddig inkább csak arról volt szó, hogy mi történik majd amíg ez a rendszer leépül. Arról, hogy az oroszok miatt gázkelepcében ülünk, hogy a fogyó olaj miatt az egész világ az olaj csapdájában vergődik, de arról ritkán szólunk, hogy mit tegyen egy kis közösség, vagy család. költözzön tán mindenki vidékre, Ezt úgysem lehet megtenni. Akkor mit eszünk szervezett élelmiszer-termelés híján? Vagy akár eljutunk-e valaha oda, hogy nem lesz szervezett élelmiszer-ellátás?

A Kairosz kiadó magyarul is kiadta David Korten egy új művét. A korábban megjelent Tőkés társaságok világuralma is gondolatébresztő mű volt, a mostani még nikább aktuális.

A Magyar Nemzetstratégia második kötete számos szakértő munkájának eredménye, mely magába foglal egy palettát a jogra vonatkozó elképzelésektől az oktatáson keresztül a gazdaságig.

Kutatóink az energetika-fenntartható gazdálkodás területén írtak cikket a könyvbe. A könyv szerkesztőjével egyeztetve jelentetjük meg ezt a kis helyreigazítást:

Az "Energia nélkül nem megy semmi" címmel közreadott cikk 3 szerző munkája. A második függelék az ártéri gazdálkodásról Molnár Géza, a harmadik függelék a lokalizált rendszerekről Szám Dorottya munkája. A megújuló energiaforrásokra vonatkozó adatok és számítások egy része a PTE Környezetfizika Tanszék és Német Béla tanszékvezető által végzett kutatásokból származik.

A könyv harmadszor jelenik meg, szerzője mindig egy kicsit más szempontot emelt ki benne. Általános üzenete: az ember eddig mindig elárulta Teremtőjét és a természetből kiszakdva tönkretette azt.

Az Utolsó kísérlet rendszerszinteket, történelmet, energiatermelést, éghajlatváltozást, mezőgazdaságot, valamint a közeli jövő forgatókönyveit és a fenntarthatóság alapjait egyaránt vizsgálja. Mégsem tudományos a nyelvezete - noha szerzői tudományos kutatás keretében jutottak a benne foglaltakra.

X