Olajtalan talajerőpótlás

Vajon törvényszerű-e, hogy mérgezzük magunkat a vegyszerekkel, melyekkel a növényeket védjük a kártevőktől (vagyis megöljük a kártevőt)? Vagy el lehetne kerülni, hogy a kártevő megbetegítse a növényt? Vajon célszerű-e műtrágyázással és mesterséges adalékokkal óriási termésátlagot elérni, miközben az egyik legfontosabb természetes jószágunk, a termőföld halottá válik? Vagy van olyan gazdálkodás, melyben nem kell a kártevőktől tartani, és a műtrágya is kiváltható? Úgy tűnik, a válasz: igen.

A világ népességnövekedése és a fejlődő országok lakosainak növekvő életszínvonala egyre nagyobb élelmiszerfogyasztással jár, ezt a növekvő igényt pedig lehetetlen kielégíteni műtrágyák nélkül. Az ősmaradványi erőforrások fogyása így érzékenyen érinti majd a mezőgazdaságot, mivel az erőforrás-igényes műtrágyagyártás nehézséget okoz majd. Gondoljunk bele, hogy a mezőgazdaság jelenleg 10 kcal energia befektetésével állít elő 1 kcal táplálékot; a befektetett plusz energia kizárólag ősmaradványi forrásokból származik, nélküle a mai mezőgazdaság nem tartható fenn.

A legfontosabb műtrágyaféléket, a nitrogéntartalmú ammónium-nitrátot és a karbamidot földgáz segítéségével állítják elő. Az alapot jelentő ammónia előállításának nyersanyaga is földgáz, és a gyártáshoz szükséges energiát is jórészt abból nyerik. További problémát jelent, hogy a Föld foszfát- és káliumkészletei ugyancsak végesek, a foszfátkitermelés az Egyesült Államok Geológiai Szolgálata (USGS) adatai szerint 1989-ben tetőzött, a kitermelés azóta csökken. A kálium és a foszfor esetén a műtrágya árát a kitermelés esése mellett a bányászott alapanyagok feldolgozási és szállítási költsége határozza meg. Drágítja a műtrágyákat a termelési lehetőségek szűkössége, s az is, hogy egy új üzem létesítése hatalmas és nehezen megtérülő beruházás. Egy új nitrogénmű felépítése legalább három év, egy foszfátgyár 3-4 évig épül, egy káliumüzem pedig nagyjából hét évnyi építkezés után indulhat be. A műtrágya drágulása pedig a trágyázás költségeinek emelkedéséhez vezet. A 2008-ban lezajlott műtrágya-áremelkedés gyakorlatilag mintegy megduplázta a költségeket.

A műtrágya kiváltására alkalmas egy hazánkban még alig elterjedt módszer, az effektív mikroorganizmusok (EM) alkalmazása, mely más országokban már évtizedek óta bizonyít. Az effektív mikroorganizmusok a talaj állapotáért felelősek, talajjavító és talajt károsító folyamatok(on) szabályozásán keresztül. Így például az olyan talajban élő növények, ahol a talajjavító mikroorganizmusok vannak túlsúlyban, jelentős növekedést mutatnak. Feltűnően egészségesek, kártevőktől és betegségektől mentesek. A talaj minősége tartós javulást mutat, nincs szükség műtrágyákra és növényvédő szerekre. Ellenkező a helyzet egy olyan talajnál, amelyben a betegséget okozó mikroorganizmusok vannak többségben. Az ilyen talajban erőtlen a növény fejlődése, a gyenge növényeket pedig könnyen megtámadják a kártevők. Növekedés gyakorlatilag nem lehetséges műtrágyák és kemikáliák nélkül.

Az EM egy gyűjtőfogalom, a mikroorganizmusok egy csoportja: fotoszintetizáló baktériumok, tejsavbaktériumok és gombák, amelyek az anabiotikus mikroorganizmusok közé tartoznak. Ha ezek a mikroorganizmusok elegendő mennyiségben jelen vannak a talajban az ott őshonos és kedvező tulajdonságú más mikroorganizmusok számára is megfelelő közeget hoznak létre, így azok képesek lesznek felszaporodni és egészséges talajállapotot kialakítani. Ha képesek szaporodni, akkor elősegítik az antioxidációs szint növelését, tevékenységük ösztönzi a regenerációs folyamatokat a talajban, levegőt és vizet tisztítanak, fokozzák a növény növekedését, az általuk kiválasztott anyagok nagy mennyiségben – növények és állatok számára is hasznos - tápanyagot tartalmaznak.

Ezek a jótékony hatású  mikroorganizmusok tudományos bizonyítékokkal alátámasztva, külön-külön már régóta állandó segítői életünk különféle területeinek. Ezek a mikroorganizmus készítmények 100 %-ban természetes anyagból vannak, egészségre ártalmatlanok, nem tartalmaznak genetikailag módosított összetevőt, vegyszert, irritáló hatású összetevőt, sőt biológiai termesztésben hazánkban is engedélyezettek. Az effektív mikroorganizmusok regeneratív, felépítő folyamatokat indítanak be és támogatnak különféle környezetben, ezáltal javítják életközösségek, biológiai rendszerek minőségét és egészségét. Az effektív mikroorganizmusok sikeresen alkalmazhatók mind a mezőgazdaság, mind a környezetvédelem különféle területein. Hosszú távon alkalmazva csökkenthető a vegyszerhasználat. Ez a jövőben azért fontos, mert az ősmaradványi források fogyása megnehezíti a vegyszergyártást, mely erőforrás-igényes iparág. Javul a talajminőség, helyreállítható a szerves anyag természetes körforgása, növelhető a termésminőség és -mennyiség. Számos előnyük közül a legfontosabb, hogy rendszeres használat mellett nélkülözhető vele a műtrágya, így anélkül is tudjuk a jelenlegi termésátlagokat biztosítani. Sőt még ennél többet is.

Az EM-technológiát a japán Teruo Higa és kollégái fejlesztették ki, hogy jobb mezőgazdasági viszonyokat teremtsenek Japánban. Japánban a szárazföldek 90 %-a alacsonyértékű, kilúgozott talaj, ami a leromlás végső állapotában van. Bár a műtrágya és más mesterséges szerek alkalmazása látványos szerepet játszott a terméshozamok növelésében, kiszipolyozta a talaj azon természetes képességét, hogy megújuljon  és egészséges állapotában fennmaradjon.  Teruo Higa legfőbb célja a rizs terméshozamának növelése volt. Japánban a rizstermés legnagyobb hozama 14,5 bála volt 10 áranként. Ez az eredmény a termesztők oldaláról optimális felszereltséget feltételez, mindehhez jó időjárási viszonyokat, valamint vegyszerek és műtrágyák alkalmazását. Később, a technológia bevezetésével a legjobb elért termésátlag 10 áranként 27,6 bála lett. Néhány évvel később mutatkozott meg, hogy további termésnövekedés lehetséges és magasabb szint érhető el, mint valaha is a hagyományos módszerekkel. Így csökkenteni lehetett a rizstermesztéshez szükséges területeket és emellett minőségében és ízében is kitűnőbb rizshez jutottak. Az EM alkalmazásának egyik előnye, hogy csökkenthetjük a termőfelületet, ami különösen előnyös, ha figyelembe vesszük a globális viszonyokat, a bioetanol-gyártás növekvő termőterület-igényeit. Az EM technológia a rizstermesztés mellett alkalmazható minden kertészeti és szántóföldi növénynél is a terméshozam növelésére. Míg korábban a trópusi gyümölcsök termesztésére csak egyetlen virágzás és betakarítás volt jellemző, az EM alkalmazása sokszoros termést, és a hozam többszöröződését eredményezte. Az uborkatermesztésben, ahol rendszerint egy nóduszon egy uborka fejlődik, 4-5-re nő a termések száma nóduszonként. Ugyanez megfigyelhető a kukoricánál is, ahol nyolc cső van egy száron, a koktélparadicsomnál, ahol a hozam növényenként 30 paradicsomról 300 paradicsomra növekedett.

Bár az EM használatán alapuló mezőgazdasági termelést csak lassan fogadják el, növekvőben van azon országok száma, amelyek egyre komolyabban foglalkoznak vele és országos szinten alkalmazzák. Jelenleg Brazília a világ legnagyobb EM felhasználója, de több dél-amerikai és
távol-keleti országban folynak termesztési kísérletek az EM használatával. A fejlett országokban kevésbé ismert az EM, egyedül USA-ban és néhány európai országban, köztük elsősorban Németországban működnek EM-et előállító üzemek, Lengyelország pedig élen jár
alkalmazásukban. EM-termékeket már Magyarországon is be lehet szerezni, hazánk lemaradása azonban ezen a téren még jelentős. Fontos lenne ennek a technológiának a népszerűsítése, gyorsított bevezetése; egyrészt az egészséget védő élelmiszerek elterjedése, másrészt a mezőgazdaság olajarányának csökkentése érdekében. Sajnos itt is olyan nehézség van előttünk, mind a megújuló (nap) és megújítható (zöldtömeg, vagy biomassza) erőforrások rendszeresítése kapcsán. A technológia, ami segíthetne elkerülni az olaj és földgáz fogyása miatt hamarosan fellépő gondokat a mezőgazdaság terén, már létezik. Csak nincs elég idő arra, hogy a technológiára való átállás végbemehessen. A növekvő igényeket
kielégítő termelés-felskálázására úgy tűnik, nem leszünk képesek, de menthetjük a még menthetőt.

Keresés
FFEK hírlevél

FFEK cikkek, hírek, programok.

Tartalom átvétel


Greenman Kft.
Effektív mikroorganizmusok a környezetért


Bio tönkölybúza
, Szám Lajos, Tapolca


Abwind Kft.
Megújuló energiák, megújuló technológiák


Újenergiák

Médiaröntgen

Kapcsolat Plus Alapítvány

Bocs Alapítvány

E-Consumption

Könyvajánló

Sokak fejében fordul meg a gondolat, hogy az önellátás felé forduljanak a jelenlegi helyzet láttán - és esetleg ismerve, vagy sejtve, mi várható még. Azonban az önellátás, még ha részleges is, vagy kezdetleges lépsekből is áll, nem egyszerű. Azok az ismeretek, amelyeket régen a többség ismert, azaz, hogy mit mikor kell vetni, mi minek jó szomszédja a kertben, vagy hogyan kell mosni hamulúggal, mára szinte teljesen eltűntek.

Az újratanulásban segít az ÖkoVölgy Alapítvány könyve, amely még azoknak is élvezetes olvasmány, akik már megkezdték saját maguk körül az önellátást, vagy vannak tapasztalataik bármelyik kérdésben, amiket a könyv tárgyal.

Milyen következményekkel jár, ha a világ népesség-növekedése a jövőben korlátlanul folytatódik? Vajon lesz-e mindenkinek elegendő élelem és ivóvíz? A véges kőolaj, kőszén és földgázkészletekkel mi lesz? Jut-e belőle mindenkinek? Mit lehet tenni azért, hogy a Föld eltartóképességén belül maradjon az emberiség?  És egyáltalán: mekkora ez az eltartóképesség?

Bár a fenti kérdéseket már Thomas Malthus is feltette a XVIII. század második felében és Aldous Huxley is említést tesz róluk a Pont és Ellenpont c. regényében (1928), csak a Római Klub tagjai voltak, akik elsőként behatóbb tanulmányokat végeztek a válaszkeresés reményében. 1972-ben felkérték Donella Meadowst, Jorgen Randerst és Dennis Meadowst, a Massachusetts Technológia Intézet kutatóit, hogy írjanak egy tanulmányt.

Miért és hogyan lett a magyar föld a globális tőke elsajátítási tárgya? Van-e még ezután reális esély földünknek a magyarság részére megőrzéséhez? Miért nem tudunk ésszerűen gazdálkodni a jövő egyik legfontosabb stratégiai kincsével, a vízzel? Miért vezetünk el többet belőle, mint amennyi hozzánk érkezik? Miért tesszük ezt olyan veszélyeztetett térségekben is, mint a Homokhátság?

Századunk a civilizáció összeomlásával is fenyeget. A termőföld és az édesvíz az élet alapfeltételei, közösségi birtoklásuktól függ fizikai létünk és etnikai megmaradásunk.

Mindkét szerző elkötelezetten védi a magyar temrészeti valóság egy-egy fontos elemét: Tanka Endre a magyar termőföld megmentésén dolgozik hosszú évek óta, Molnár Géza pedig a Kárpát-medence vízgazdálkodási hagyományaival foglalkozik, s próbálja a gyökerekhez visszatéríteni a szakma képviselőit, hogy az valóban a vízzel való gazdálkodást jelentsen, ne árvízi védekezést.

A Kairosz Kiadó könyvei között számtalan olyan kiadvány lelhető meg, amelynek tartalma nem fér bele a még mindig erős bástáykat magáénak mondható fősodorbeli gondlokodás keretei közé. Azonban a valóság olyan erővel dörömböl a látszatvilág falain, hogy soká már nem lehet mindenestül kívül tartani, így aztán egyre több olyan adat, jelenség lát napvilágot, amely mélyebb gondolkodásra, összefüggéskeresésre sarkall.

David C. Korten egyike azoknak a közgazdászoknak, akik baljós szemmel figyelik a liberalizációs folyamatokat, sarkos kritikát fogalmaznak meg és alternatív válaszokat keresnek a globalizáció kihívásaira. Korten professzor egyik leghíresebb könyvében, a Tőkés társaságok világuralmában kifejti: a multinacionális vállalatok jogkörének szűkítése, az állam nagyobb szerepvállalása és a civil társadalom ereje szükséges ahhoz, hogy megfékezzük a társadalmi különbségek növekedését és létrehozzunk egy erős szociális hálót. Rámutat arra is, hogy felelősséggel tartozunk a jövő nemzedékeknek, ezért nem hagyhatunk rájuk kezelhetetlen adósságterheket. Korten mondanivalóját egyelőre még képtelen elfogadni a fősodrú  közgazdaságtan, hatásosnak bizonyult válságkezelő intézkedéseire viszont egyre nagyobb figyelem irányul.

 

Eddig inkább csak arról volt szó, hogy mi történik majd amíg ez a rendszer leépül. Arról, hogy az oroszok miatt gázkelepcében ülünk, hogy a fogyó olaj miatt az egész világ az olaj csapdájában vergődik, de arról ritkán szólunk, hogy mit tegyen egy kis közösség, vagy család. költözzön tán mindenki vidékre, Ezt úgysem lehet megtenni. Akkor mit eszünk szervezett élelmiszer-termelés híján? Vagy akár eljutunk-e valaha oda, hogy nem lesz szervezett élelmiszer-ellátás?

A Kairosz kiadó magyarul is kiadta David Korten egy új művét. A korábban megjelent Tőkés társaságok világuralma is gondolatébresztő mű volt, a mostani még nikább aktuális.

A Magyar Nemzetstratégia második kötete számos szakértő munkájának eredménye, mely magába foglal egy palettát a jogra vonatkozó elképzelésektől az oktatáson keresztül a gazdaságig.

Kutatóink az energetika-fenntartható gazdálkodás területén írtak cikket a könyvbe. A könyv szerkesztőjével egyeztetve jelentetjük meg ezt a kis helyreigazítást:

Az "Energia nélkül nem megy semmi" címmel közreadott cikk 3 szerző munkája. A második függelék az ártéri gazdálkodásról Molnár Géza, a harmadik függelék a lokalizált rendszerekről Szám Dorottya munkája. A megújuló energiaforrásokra vonatkozó adatok és számítások egy része a PTE Környezetfizika Tanszék és Német Béla tanszékvezető által végzett kutatásokból származik.

A könyv harmadszor jelenik meg, szerzője mindig egy kicsit más szempontot emelt ki benne. Általános üzenete: az ember eddig mindig elárulta Teremtőjét és a természetből kiszakdva tönkretette azt.

Az Utolsó kísérlet rendszerszinteket, történelmet, energiatermelést, éghajlatváltozást, mezőgazdaságot, valamint a közeli jövő forgatókönyveit és a fenntarthatóság alapjait egyaránt vizsgálja. Mégsem tudományos a nyelvezete - noha szerzői tudományos kutatás keretében jutottak a benne foglaltakra.

X