Fenntartható Fejlődés és Erőforrások Kutatócsoport

A tegnapi nap híre volt, hogy az EU olajvásárlási embargót hirdet Iránnal szemben (ezzel nem mellesleg kellemetlen helyzetbe hozza Görögországot, amely csak Irántól tudott "hozom"-ra vásárolni, hiszen nem tud fizetni.

A dolog érdekessége (és az egész eurozóna elleni irtóhadjárat) mögött az húzódik meg, nehogy véletlenül valamely olajtermelő ország dollár helyett másban szándékozzon kereskedni. Tavalyelőtt és tavaly voltak olyan hangok, hogy a BRIC országok, aztán meg hogy Irán euróban számolna inkább el, erre válaszul a gazdaság urai legyengítették az eurót.

Azonban tegnap megjött a pofon is: India aranyban fizetne az olajért, és ezt fontolgatja Kína is. Bár sokáig nem tarthat ki ezen országok aranya, mégis jelzés értékű események ezek.

"Ha nem hallod a harci dobokat, süket vagy"....Egy friss interjúban a 89 éves exkülügyminiszter a követkőket mondta:

„ Az USA igyekszik féken tartani Oroszországot, és Kínát, és a koporsóba az utolsó szög Irán lesz, mely természetesen Izrael fő célpontja. Megengedtük Kínának, hogy megnövelje a katonai erejét, és Oroszországnak hogy gazdaságilag megújuljon, hogy hamis biztonságérzet, nagyképűség hassa át őket, de ez gyorsabb összeomlást okoz majd mindkettőjük számára. Mi olyanok vagyunk mint egy gyors céllövő, aki kihívja a kezdőt hogy előhúzza a pisztolyát, de amikor megpróbálja: puff-puff. A következő háború annyira súlyos lesz, hogy csak egy szuperhatalom győzhet, és az mi vagyunk. Pont ezért annyira sürgős  az EU-nak, hogy  egy szuperállamot hozzon létre, mert tudják, hogy közeledik a háború, és ahhoz hogy Európa túlélje, egy egyetlen összekovácsolt államnak kell lennie.

Mi sem írhatnánk szebbet. Íme:

Antalffy Tibor honlapján érdekes megjegyzéseket olvashattunk a márciusi atomerőmű balesetekről.  (Bővebben: http://www.antalffy-tibor.hu/2011/08/11/581-kussolnak-fukuchimarol/  ) A kérdéshez kapcsolódó vitában Tibor bá levonta a véleményem szerint egyedül értelmes végkövetkeztetést: "nukleáris reaktort nem lett volna szabad egyáltalán építeni."  

Egy még mindig aktuális érdekesség Olajos Tibor tolmácsolásában:

A Nemzetközi Energia Ügynökség (International Energy Agency) friss közleménye szokatlanul fenyegető hangnemű.
Így számol be róla a legrangosabb olasz gazdasági lap, a Sole24ore és egy blog http://petrolio.blogosfere.it/
http://www.ilsole24ore.com/art/finanza-e-mercati/2011-05-20/petrolio-rip...
A most választott stílus határozottan szokatlan: egy hivatalos közlemény, amit a szervezet Igazgató Tanácsa adott ki, melynek a stílusa, hangneme, rendkívül kemény, szinte már burkoltan fenyegető. A közlemény egy nyilatkozattal zárul: Az IEA kész figyelembe venni tagországainak minden rendelkezésre álló eszközét.
A közleményében az IEA nem nevezi meg nyíltan az Opec-et, de nyilvánvaló, hogy hozzájuk fordul, megerősítve hogy „nyilvánvaló és sürgető szükség van kiegészítő, többlet szállítmányokra” tekintettel a nyersolaj szezonális kereslet növekedésére május és augusztus között.

Az Arab Energia Klub oldalán megjelent publikáció szerint Szaúd-Arábia kitermelése nem fogja meghaladni a 9 millió hordót naponta 2015-ig. Majed Al Moneef cikkében arról ír, hogy az arab ország 2010-es átlagos kitermelése 8.2 millió hordó/nap volt, és ez 2015-ig lényegsen nem változhat. 2030-ra ugyan 10.8 millió hordóra kúszhat fel (vélhetően azért ilyen távoli az időpont, hogy senki ne vegye majd észre: nem így történt....). 

A cikkben szó esik az ország tartalék olajkitermelési kapacitásáról is, mely 1.5 millió hordó/nap tartalékot jelent. (Forrás)

Miért is írok itt erről? 3 oka van.

1. Szaúd-Arábia nem képes fedezni a kiesett líbiai olajat a piacon kitermelése növekedésével. Ez az alábbi ábrán is jól látszik:

Döbbenten szemlélem hetek óta mindazt, ami Fukushimában zajlik. Hirtelen az érdeklődés középpontjába került az atomenergia - ismét. Nem célom a teljes körű tájékoztatás, annál inkább, mivel erre illetékes hatóságok léteznek. Röviden mégis írok a körülményekről, illetve a lehetséges hatásokról, valamint egy hosszabb távú következményről.

Röviden a történtekről

A szaúdi rendőrök tüzet nyitottak a tüntetőkre Qatif városában, mely az olajban gazdag keleti vidéken fekszik. Az ellentétek mögött egyébként az a sííta-szunnita ellentét áll, mely sok arab országban okoz feszültséget. Az ország lakóinak többsége ugyanis sííta, míg a vezető elit és a szaúd-ház (az uralkodóház) szunnita.

Qatif városán megy keresztül az az olajvezeték, mely ellátja olajjal a Ras Tannunah-i olajterminált. Itt napi 5 millió hordó olaj folyik keresztül...

Azt hiszem izgalmas napok elé nézünk. És még finoman fogalmaztam.

A kulcskérdés az, hogy az OPEC még nem termelő, de munkába fogható ún. szabad kapacitása (spare capacity) elegendő-e arra, hogy ha kihullik még valaki a termelők közül, akkor betömje a rést. Kérdés még, hogy Omán (az ország nem OPEC-tag), vagy Szaúd-Arábia (SzA) esetén a zavargások vezethetnek-e az export eséséhez?

Líbia esetét ismerjük. Egyelőre a termelés 2/3-a esett ki, azaz hiányzik a piacról nagyjából 1.2 millió hordó olaj. Ezt főképp néhány ország érzi meg, például Olaszország, ahol napi 134 ezer hordó, a teljes export 22%-a líbiai eredetű, vagy Írország, ahol a teljes export 24%-a líbiai.

Forrás: Economist

Líbia még kitermelhető kőolajkészleteit az OPEC 44 milliárd hordóra becsüli, melynek körülbelül kétharmada lehet valós. Az ország teljes kőolajvagyona lehetett 45 és 55 milliárd hordó között (Jean Laherrére és Wood Mackenzie elismert szakértők becslései), melyből 27 milliárd hordót már kitermeltek. Kadhafi hatalomra jutása óta az olajtermelés csökkent, másodlagos csúcs azonban még lehetséges, de már nem fogja meghaladni az 1970-es 3.3 millió hordó/nap-os kitermelést. Líbia népessége 6 millió fő, és folyamatosan nő. Ennek köszönhetően a saját olajfogyasztás is növekszik, így exportra csak mintegy 1.4 millió hordó olaj jut naponta, mely lassan csökken.

Megszoktuk már, hogy az igazán fontos hírekkel nem találkozhatunk szinte sehol. Összegyűjtve, elemezve még ritkábban. Most egy olyan jelenségről gyűjtött össze munkatársunk hírcsokrot, amely fontos lehet - főleg Gerald Celente előrejelzéseinek fényében. Minzt ismert, Celente a 2008-as válságnál is komolyabb nehézségeket, gyakorlatilag az USA összeomlását jósolta 2011-12 környékére. Korábban írtuk:

"S máris 2012-nél vagyunk, írja. Éhséglázadások, agrárfelkelések, diáklázadások, adók ellen tiltakozók, hajléktalan megmozdulások, kísértetvárosok és kísértet nagyáruházak, sztrájkok, ipari szabotázs, bandaháborúk, farkastörvény, terror - írja negyedéves jelentésében, ami honlapjukon megrendelhető."

Az adók elleni tiltakozás kezdetét vette. Vájt fülűek felfigyelhettek rá:

Több levelet is kaptam, hogy írjak a Wikileaks Szaúd-Arábiát érintő kiszivárogtatásairól. Amikor elolvastam a hírekben szereplő adatokat, nem túlzottan lepődtem meg.

Röviden összefoglalva, három dologról van szó az üzenetekben. 2007-ben figyelt fel ezekre a rijádi amerikai nagykövet, amikor kapcsolatba került Szadad Al-Husszeinivel, aki a szaúdi Aramco olajvállalat nyugalmazott vezető kutatója. Közeli olajhozam-csúcsot valószínűsítő kutatók körében régóta ismerősen cseng a neve.

Husszeini állításai a következőek:

A The Oil Drum-on megjelent egy írás Egyiptomról. Amennyiben figyelmesen tanulmányozzuk át, egy csomó dolgot megérthetünk.

1. Egyiptom jelentősen el van adósodva. A CIA Factbook-ja szerint a GDP 80.5%-a a kormányzati tartozás, ami nagyon magas Afrikában és az arab világban.

2. Nagyjából eddig az évig Egyiptom olajat adott el külföldre, a befolyt bevételek jelentősen hozzájárulhattak az ország pénzügyi stabilitásához és élelmiszer-behozatalához.

3. Az egyiptomi olajkitermelés (ahogy megszokhattuk már az olajkitermeléstől) a 90-es évek eleje óta csökken, az ország belső felhasználása (a népességgel együtt) nő.

A fogyasztási kiadások háborús időszakokra jellemző csökkentésére lenne szükség az euróövezet leggyengébb pénzügyi helyzetű tagállamaiban ahhoz, hogy a valutaunió jelenlegi formájában fennmaradhasson, ám erre kevés az esély - vélekedtek hétfőn londoni gazdasági elemzők.

A „The New American” magazin online cikke

(munkatásunktól)

A kételkedők, akik hajtogatják, hogy az USA gazdasági bajait eltúlozzák, jobb, ha a Pentagonra tekintenek, hogy belássák, mennyire tévedtek.  A CNBC  megtudta, hogy a Pentagon mostanában egy amerikai gazdasági összeomlással kapcsolatos hadijátékokat játszik le.

A CNBC szerint “A Pentagon Amerika számára valós gazdasági fenyegetésekre készül.”

A CNBC Gazdasági Hírek elemzője, Eamon Javers kifejti:

A LEAP/E2020 független európai politikai elemzőcsoport legújabb előrejelzése szerint a mai geopolitikai világrend durva “átalakulásának” egy újabb szakaszhatára átlépése várható a következő negyedévben. A G20-ak szöuli csúcstalálkozója jelezte, hogy többé nem az USA dominálja a világpolitikát és hogy minden ország magára van utalva. Mint a komplex rendszerek ilyen küszöb-átlépéseinél megszokott, a gazdasági, pénzügyi, monetáris szociális és politikai változások nem lineárisak, nem maradnak a szokott szabályok keretén belül.

Egyrészt gyorsulnak és erősödnek a világ több évtizedes gazdasági, pénzügyi és geopolitikai válságtrendjei, másrészt rohamosan erősödik e változások kollektív tudatosodása.

Robert Hirsch 2005-ben publikálta híres jelentését, mely az USA Energiaminisztériumának (DoE) kérésére készült. Ez volt az első hivatalos jelentés, mely közeli olajkitermelési csúccsal számolt és a felkészülés idejét legkevesebb 10, jó esetben 20 évre tette. Meglepő, de a vele készült friss interjúban arról számol be, hogy utána hallgatásra ítélték.

Azok, akikkel együtt dolgozott, azt mondták neki, egy szót se ejtsen az olajcsúcsról többet. Ezek a kollégák vezető kutatók voltak, akik a DoE legfelsőbb vezetésével álltak kapcsolatban. A DoE minden kutatási forrást elvágott az olajcsúcs és mezők ürülési rátájának kutatásával kapcsolatban. 

Lehet-e válaszolni a címben feltett kérdésre egyszerűen? Hisz a Mexikói-öböl néhány ezer kilométerre lehet tőlünk... mondhatná bárki. Az írás végére lehet, hogy megváltozik e véleményük, véleményünk.

A BP olajkútjának tragédiájáról nem írtunk sokat. Katasztrófa, a maga nemében egyedülálló, és rádöbbentette az USA elnökét, hogy el kell szakadnia a kőolajtól, de egyelőre fogalma sincs, hogy mire kéne áttérni.

Az írás apropója azonban nem ez, még csak nem is az, hogy sikerült elzárni a szivárgást. Egészen más. A kiömlött olaj megváltoztatta a Mexikói-ööl tengeri áramlásait. Ezen az ábrán látható, hogy amíg a rendszer megfelelő módon működött, a Golf-áramlat egy része hurkot alkotva járta be a Mexikói-öböl belsejét.

"Egy teljesen új és szokatlan nyersanyagválság van kibontakozóban: a világ felhasználásának 97 százalékát biztosító Kína radikálisan csökkentette a ritkaföldfémek kivitelét."

Idézem a Magyar Nemzet cikkét. Mi ennek az oka?

"A csökkentés okaként Kína az alacsony árak mellett nemzetbiztonsági érdekeit, környezetvédelmi megfontolásokat és az illegális kitermelés elleni harcot hozta fel. A kínálat mesterséges csökkentése természetszerűleg az árak emelkedését vonja majd maga után, és a kitermelésben érdekelt bányavállalatok piaci tőkeértéke is az egekbe szökik majd."

Ahogy telik az idő egyre több helyről és egyre komolyabb forrásokból értesülhetünk róla, hogy az olajellátás  jövőbeli fenntartása komoly nehézségekbe fog ütközni. Most éppen a Német Hadsereg kutatóközpontjából szivárgott ki egy ilyen.

Korábban már több hasonló hírről számolhattam be: