Kitekintő- Antonio Turiel: A kutatási, beruházási költségek csúcsértéke a kőolaj kitermelés igen közeli összeomlását jelzi.

ford. megjegyzése, ezen cikk után úgy vélem kidobhatjuk a korábbi csúcs, ill. hanyatlási grafikonokat, (melyek jellemzően eleve optimisták voltak) és egy rosszabb forgatókönyvre kell felkészülnünk. 

http://ugobardi.blogspot.hu/2014/03/il-picco-degli-investimenti-segnala.html

http://crashoil.blogspot.it/2014/03/el-colapso-de-la-produccion.html

A kutatási, beruházási költségek csúcsértéke a kőolaj kitermelés igen közeli összeomlását jelzi.

Írta Antonio Turiel, olaszból kivonatosan fordította Olajos Tibor. Szerkesztette: Molnár Géza.



A Túlélés Szellemi Körről

Mi lesz Magyarországgal a következő évtizedekben, egy rohamosan átalakuló világban, ahol a Föld népessége drámaian növekszik, míg a természeti erőforrások fogyatkoznak, és a társadalmi különbségek szakadékká mélyülnek. Többek között e témákat is vizsgálja a ma megalakult Túlélés Szellemi Kör.

Láng István akadémikus kezdeményezésére 2012-ben megalakult a Túlélés Szellemi Kör (TSZK), mely szakértők önkéntes csoportja. Működésében világnézeti felfogástól és politikai szimpátiától függetlenül olyan személyek vesznek részt személyes minőségben a tudomány, fejlesztés, a kultúra, a közélet területéről, akik már foglalkoztak távlati társadalmi, gazdasági, természet- és környezetvédelmi problémákkal és ezek kölcsönhatásaival. A TSZK tevékenységének vezérlő elve a fenntarthatóság érvényesítésének tudományos megalapozása.



Ángyán József levele búcsúzóul

A következő bejegyzés némileg a jelen politikához kapcsolódik, de sokkal fontosabb az a szomorú helyzetkép, amely kibontakozik belőle. Mint a fenntarthatóságért küzdő, azt népszerűsítő és kutató szervezet képviselője egyértelműen elszomorítónak tartom, hogy az ökológiai gondolat és sokat gyalázott, gazdaságtalannak, versenyképtelennek tartott kisgzadaságok szószólója távozni kényszerült. Azok, akik a rövid távú haszonszerzést a jövő nemzedékek élete elé helyezik és nem képesek belátni, hogy a nagybirtok rendszerében végzett gazdálkodás tönkreteszi a tájat, nemcsak hibát követnek el, hanem erkölcsi értelemben véve is helytelen amit tesznek.



Olajdollárok, Irán, India, Kína stb.

A tegnapi nap híre volt, hogy az EU olajvásárlási embargót hirdet Iránnal szemben (ezzel nem mellesleg kellemetlen helyzetbe hozza Görögországot, amely csak Irántól tudott "hozom"-ra vásárolni, hiszen nem tud fizetni.

A dolog érdekessége (és az egész eurozóna elleni irtóhadjárat) mögött az húzódik meg, nehogy véletlenül valamely olajtermelő ország dollár helyett másban szándékozzon kereskedni. Tavalyelőtt és tavaly voltak olyan hangok, hogy a BRIC országok, aztán meg hogy Irán euróban számolna inkább el, erre válaszul a gazdaság urai legyengítették az eurót.

Azonban tegnap megjött a pofon is: India aranyban fizetne az olajért, és ezt fontolgatja Kína is. Bár sokáig nem tarthat ki ezen országok aranya, mégis jelzés értékű események ezek.



Kissinger világháborút jósol - szatírikus cikk

"Ha nem hallod a harci dobokat, süket vagy"....Egy friss interjúban a 89 éves exkülügyminiszter a követkőket mondta:

„ Az USA igyekszik féken tartani Oroszországot, és Kínát, és a koporsóba az utolsó szög Irán lesz, mely természetesen Izrael fő célpontja. Megengedtük Kínának, hogy megnövelje a katonai erejét, és Oroszországnak hogy gazdaságilag megújuljon, hogy hamis biztonságérzet, nagyképűség hassa át őket, de ez gyorsabb összeomlást okoz majd mindkettőjük számára. Mi olyanok vagyunk mint egy gyors céllövő, aki kihívja a kezdőt hogy előhúzza a pisztolyát, de amikor megpróbálja: puff-puff. A következő háború annyira súlyos lesz, hogy csak egy szuperhatalom győzhet, és az mi vagyunk. Pont ezért annyira sürgős  az EU-nak, hogy  egy szuperállamot hozzon létre, mert tudják, hogy közeledik a háború, és ahhoz hogy Európa túlélje, egy egyetlen összekovácsolt államnak kell lennie.



Bencsik János újévi levele

Mi sem írhatnánk szebbet. Íme:



Még egyszer az atomerőművekről

Antalffy Tibor honlapján érdekes megjegyzéseket olvashattunk a márciusi atomerőmű balesetekről.  (Bővebben: http://www.antalffy-tibor.hu/2011/08/11/581-kussolnak-fukuchimarol/  ) A kérdéshez kapcsolódó vitában Tibor bá levonta a véleményem szerint egyedül értelmes végkövetkeztetést: "nukleáris reaktort nem lett volna szabad egyáltalán építeni."  



„Több olajat, különben a fellendülés kérdésessé válik”

Egy még mindig aktuális érdekesség Olajos Tibor tolmácsolásában:

A Nemzetközi Energia Ügynökség (International Energy Agency) friss közleménye szokatlanul fenyegető hangnemű.
Így számol be róla a legrangosabb olasz gazdasági lap, a Sole24ore és egy blog http://petrolio.blogosfere.it/
http://www.ilsole24ore.com/art/finanza-e-mercati/2011-05-20/petrolio-rip...
A most választott stílus határozottan szokatlan: egy hivatalos közlemény, amit a szervezet Igazgató Tanácsa adott ki, melynek a stílusa, hangneme, rendkívül kemény, szinte már burkoltan fenyegető. A közlemény egy nyilatkozattal zárul: Az IEA kész figyelembe venni tagországainak minden rendelkezésre álló eszközét.
A közleményében az IEA nem nevezi meg nyíltan az Opec-et, de nyilvánvaló, hogy hozzájuk fordul, megerősítve hogy „nyilvánvaló és sürgető szükség van kiegészítő, többlet szállítmányokra” tekintettel a nyersolaj szezonális kereslet növekedésére május és augusztus között.



Szaúdi termelés: nincs felfele tovább

Az Arab Energia Klub oldalán megjelent publikáció szerint Szaúd-Arábia kitermelése nem fogja meghaladni a 9 millió hordót naponta 2015-ig. Majed Al Moneef cikkében arról ír, hogy az arab ország 2010-es átlagos kitermelése 8.2 millió hordó/nap volt, és ez 2015-ig lényegsen nem változhat. 2030-ra ugyan 10.8 millió hordóra kúszhat fel (vélhetően azért ilyen távoli az időpont, hogy senki ne vegye majd észre: nem így történt....). 

A cikkben szó esik az ország tartalék olajkitermelési kapacitásáról is, mely 1.5 millió hordó/nap tartalékot jelent. (Forrás)

Miért is írok itt erről? 3 oka van.

1. Szaúd-Arábia nem képes fedezni a kiesett líbiai olajat a piacon kitermelése növekedésével. Ez az alábbi ábrán is jól látszik:



Ellenálni az elkerülhetetlennek - az atomenergia kapcsán

Döbbenten szemlélem hetek óta mindazt, ami Fukushimában zajlik. Hirtelen az érdeklődés középpontjába került az atomenergia - ismét. Nem célom a teljes körű tájékoztatás, annál inkább, mivel erre illetékes hatóságok léteznek. Röviden mégis írok a körülményekről, illetve a lehetséges hatásokról, valamint egy hosszabb távú következményről.

Röviden a történtekről



A tömegbe lőttek Szaúd-Arábiában

A szaúdi rendőrök tüzet nyitottak a tüntetőkre Qatif városában, mely az olajban gazdag keleti vidéken fekszik. Az ellentétek mögött egyébként az a sííta-szunnita ellentét áll, mely sok arab országban okoz feszültséget. Az ország lakóinak többsége ugyanis sííta, míg a vezető elit és a szaúd-ház (az uralkodóház) szunnita.

Qatif városán megy keresztül az az olajvezeték, mely ellátja olajjal a Ras Tannunah-i olajterminált. Itt napi 5 millió hordó olaj folyik keresztül...

Azt hiszem izgalmas napok elé nézünk. És még finoman fogalmaztam.



Két dülöngélő dominó: Omán és Szaúd-Arábia. Jön a 200 dolláros olaj?

A kulcskérdés az, hogy az OPEC még nem termelő, de munkába fogható ún. szabad kapacitása (spare capacity) elegendő-e arra, hogy ha kihullik még valaki a termelők közül, akkor betömje a rést. Kérdés még, hogy Omán (az ország nem OPEC-tag), vagy Szaúd-Arábia (SzA) esetén a zavargások vezethetnek-e az export eséséhez?

Líbia esetét ismerjük. Egyelőre a termelés 2/3-a esett ki, azaz hiányzik a piacról nagyjából 1.2 millió hordó olaj. Ezt főképp néhány ország érzi meg, például Olaszország, ahol napi 134 ezer hordó, a teljes export 22%-a líbiai eredetű, vagy Írország, ahol a teljes export 24%-a líbiai.

Forrás: Economist



Ha nem jön a líbiai olaj....

Líbia még kitermelhető kőolajkészleteit az OPEC 44 milliárd hordóra becsüli, melynek körülbelül kétharmada lehet valós. Az ország teljes kőolajvagyona lehetett 45 és 55 milliárd hordó között (Jean Laherrére és Wood Mackenzie elismert szakértők becslései), melyből 27 milliárd hordót már kitermeltek. Kadhafi hatalomra jutása óta az olajtermelés csökkent, másodlagos csúcs azonban még lehetséges, de már nem fogja meghaladni az 1970-es 3.3 millió hordó/nap-os kitermelést. Líbia népessége 6 millió fő, és folyamatosan nő. Ennek köszönhetően a saját olajfogyasztás is növekszik, így exportra csak mintegy 1.4 millió hordó olaj jut naponta, mely lassan csökken.



Átlépi-e az ingerküszöböt: Virginia állam a dollár összeomlására készül

Megszoktuk már, hogy az igazán fontos hírekkel nem találkozhatunk szinte sehol. Összegyűjtve, elemezve még ritkábban. Most egy olyan jelenségről gyűjtött össze munkatársunk hírcsokrot, amely fontos lehet - főleg Gerald Celente előrejelzéseinek fényében. Minzt ismert, Celente a 2008-as válságnál is komolyabb nehézségeket, gyakorlatilag az USA összeomlását jósolta 2011-12 környékére. Korábban írtuk:

"S máris 2012-nél vagyunk, írja. Éhséglázadások, agrárfelkelések, diáklázadások, adók ellen tiltakozók, hajléktalan megmozdulások, kísértetvárosok és kísértet nagyáruházak, sztrájkok, ipari szabotázs, bandaháborúk, farkastörvény, terror - írja negyedéves jelentésében, ami honlapjukon megrendelhető."

Az adók elleni tiltakozás kezdetét vette. Vájt fülűek felfigyelhettek rá:



Wikileaks, olajhozam-csúcs, egyebek

Több levelet is kaptam, hogy írjak a Wikileaks Szaúd-Arábiát érintő kiszivárogtatásairól. Amikor elolvastam a hírekben szereplő adatokat, nem túlzottan lepődtem meg.

Röviden összefoglalva, három dologról van szó az üzenetekben. 2007-ben figyelt fel ezekre a rijádi amerikai nagykövet, amikor kapcsolatba került Szadad Al-Husszeinivel, aki a szaúdi Aramco olajvállalat nyugalmazott vezető kutatója. Közeli olajhozam-csúcsot valószínűsítő kutatók körében régóta ismerősen cseng a neve.

Husszeini állításai a következőek:



Egyiptomról röviden

A The Oil Drum-on megjelent egy írás Egyiptomról. Amennyiben figyelmesen tanulmányozzuk át, egy csomó dolgot megérthetünk.

1. Egyiptom jelentősen el van adósodva. A CIA Factbook-ja szerint a GDP 80.5%-a a kormányzati tartozás, ami nagyon magas Afrikában és az arab világban.

2. Nagyjából eddig az évig Egyiptom olajat adott el külföldre, a befolyt bevételek jelentősen hozzájárulhattak az ország pénzügyi stabilitásához és élelmiszer-behozatalához.

3. Az egyiptomi olajkitermelés (ahogy megszokhattuk már az olajkitermeléstől) a 90-es évek eleje óta csökken, az ország belső felhasználása (a népességgel együtt) nő.



Háborús fogyasztáscsökkentés kell az euróövezet túléléséhez

A fogyasztási kiadások háborús időszakokra jellemző csökkentésére lenne szükség az euróövezet leggyengébb pénzügyi helyzetű tagállamaiban ahhoz, hogy a valutaunió jelenlegi formájában fennmaradhasson, ám erre kevés az esély - vélekedtek hétfőn londoni gazdasági elemzők.



Az USA hadserege gazdasági összeomlásra készül

A „The New American” magazin online cikke

(munkatásunktól)

A kételkedők, akik hajtogatják, hogy az USA gazdasági bajait eltúlozzák, jobb, ha a Pentagonra tekintenek, hogy belássák, mennyire tévedtek.  A CNBC  megtudta, hogy a Pentagon mostanában egy amerikai gazdasági összeomlással kapcsolatos hadijátékokat játszik le.

A CNBC szerint “A Pentagon Amerika számára valós gazdasági fenyegetésekre készül.”

A CNBC Gazdasági Hírek elemzője, Eamon Javers kifejti:



Globális rendszerválság – 2011 első negyedév: A globális geopolitikai széthullás kritikus fázisába lépése

A LEAP/E2020 független európai politikai elemzőcsoport legújabb előrejelzése szerint a mai geopolitikai világrend durva “átalakulásának” egy újabb szakaszhatára átlépése várható a következő negyedévben. A G20-ak szöuli csúcstalálkozója jelezte, hogy többé nem az USA dominálja a világpolitikát és hogy minden ország magára van utalva. Mint a komplex rendszerek ilyen küszöb-átlépéseinél megszokott, a gazdasági, pénzügyi, monetáris szociális és politikai változások nem lineárisak, nem maradnak a szokott szabályok keretén belül.

Egyrészt gyorsulnak és erősödnek a világ több évtizedes gazdasági, pénzügyi és geopolitikai válságtrendjei, másrészt rohamosan erősödik e változások kollektív tudatosodása.



Robert Hirsch: nem engedtek beszélni az olajcsúcsról

Robert Hirsch 2005-ben publikálta híres jelentését, mely az USA Energiaminisztériumának (DoE) kérésére készült. Ez volt az első hivatalos jelentés, mely közeli olajkitermelési csúccsal számolt és a felkészülés idejét legkevesebb 10, jó esetben 20 évre tette. Meglepő, de a vele készült friss interjúban arról számol be, hogy utána hallgatásra ítélték.

Azok, akikkel együtt dolgozott, azt mondták neki, egy szót se ejtsen az olajcsúcsról többet. Ezek a kollégák vezető kutatók voltak, akik a DoE legfelsőbb vezetésével álltak kapcsolatban. A DoE minden kutatási forrást elvágott az olajcsúcs és mezők ürülési rátájának kutatásával kapcsolatban. 

Keresés
FFEK hírlevél

FFEK cikkek, hírek, programok.

Tartalom átvétel


Greenman Kft.
Effektív mikroorganizmusok a környezetért


Bio tönkölybúza
, Szám Lajos, Tapolca


Abwind Kft.
Megújuló energiák, megújuló technológiák


Újenergiák

Médiaröntgen

Kapcsolat Plus Alapítvány

Bocs Alapítvány

E-Consumption

Könyvajánló

Sokak fejében fordul meg a gondolat, hogy az önellátás felé forduljanak a jelenlegi helyzet láttán - és esetleg ismerve, vagy sejtve, mi várható még. Azonban az önellátás, még ha részleges is, vagy kezdetleges lépsekből is áll, nem egyszerű. Azok az ismeretek, amelyeket régen a többség ismert, azaz, hogy mit mikor kell vetni, mi minek jó szomszédja a kertben, vagy hogyan kell mosni hamulúggal, mára szinte teljesen eltűntek.

Az újratanulásban segít az ÖkoVölgy Alapítvány könyve, amely még azoknak is élvezetes olvasmány, akik már megkezdték saját maguk körül az önellátást, vagy vannak tapasztalataik bármelyik kérdésben, amiket a könyv tárgyal.

Milyen következményekkel jár, ha a világ népesség-növekedése a jövőben korlátlanul folytatódik? Vajon lesz-e mindenkinek elegendő élelem és ivóvíz? A véges kőolaj, kőszén és földgázkészletekkel mi lesz? Jut-e belőle mindenkinek? Mit lehet tenni azért, hogy a Föld eltartóképességén belül maradjon az emberiség?  És egyáltalán: mekkora ez az eltartóképesség?

Bár a fenti kérdéseket már Thomas Malthus is feltette a XVIII. század második felében és Aldous Huxley is említést tesz róluk a Pont és Ellenpont c. regényében (1928), csak a Római Klub tagjai voltak, akik elsőként behatóbb tanulmányokat végeztek a válaszkeresés reményében. 1972-ben felkérték Donella Meadowst, Jorgen Randerst és Dennis Meadowst, a Massachusetts Technológia Intézet kutatóit, hogy írjanak egy tanulmányt.

Miért és hogyan lett a magyar föld a globális tőke elsajátítási tárgya? Van-e még ezután reális esély földünknek a magyarság részére megőrzéséhez? Miért nem tudunk ésszerűen gazdálkodni a jövő egyik legfontosabb stratégiai kincsével, a vízzel? Miért vezetünk el többet belőle, mint amennyi hozzánk érkezik? Miért tesszük ezt olyan veszélyeztetett térségekben is, mint a Homokhátság?

Századunk a civilizáció összeomlásával is fenyeget. A termőföld és az édesvíz az élet alapfeltételei, közösségi birtoklásuktól függ fizikai létünk és etnikai megmaradásunk.

Mindkét szerző elkötelezetten védi a magyar temrészeti valóság egy-egy fontos elemét: Tanka Endre a magyar termőföld megmentésén dolgozik hosszú évek óta, Molnár Géza pedig a Kárpát-medence vízgazdálkodási hagyományaival foglalkozik, s próbálja a gyökerekhez visszatéríteni a szakma képviselőit, hogy az valóban a vízzel való gazdálkodást jelentsen, ne árvízi védekezést.

A Kairosz Kiadó könyvei között számtalan olyan kiadvány lelhető meg, amelynek tartalma nem fér bele a még mindig erős bástáykat magáénak mondható fősodorbeli gondlokodás keretei közé. Azonban a valóság olyan erővel dörömböl a látszatvilág falain, hogy soká már nem lehet mindenestül kívül tartani, így aztán egyre több olyan adat, jelenség lát napvilágot, amely mélyebb gondolkodásra, összefüggéskeresésre sarkall.

David C. Korten egyike azoknak a közgazdászoknak, akik baljós szemmel figyelik a liberalizációs folyamatokat, sarkos kritikát fogalmaznak meg és alternatív válaszokat keresnek a globalizáció kihívásaira. Korten professzor egyik leghíresebb könyvében, a Tőkés társaságok világuralmában kifejti: a multinacionális vállalatok jogkörének szűkítése, az állam nagyobb szerepvállalása és a civil társadalom ereje szükséges ahhoz, hogy megfékezzük a társadalmi különbségek növekedését és létrehozzunk egy erős szociális hálót. Rámutat arra is, hogy felelősséggel tartozunk a jövő nemzedékeknek, ezért nem hagyhatunk rájuk kezelhetetlen adósságterheket. Korten mondanivalóját egyelőre még képtelen elfogadni a fősodrú  közgazdaságtan, hatásosnak bizonyult válságkezelő intézkedéseire viszont egyre nagyobb figyelem irányul.

 

Eddig inkább csak arról volt szó, hogy mi történik majd amíg ez a rendszer leépül. Arról, hogy az oroszok miatt gázkelepcében ülünk, hogy a fogyó olaj miatt az egész világ az olaj csapdájában vergődik, de arról ritkán szólunk, hogy mit tegyen egy kis közösség, vagy család. költözzön tán mindenki vidékre, Ezt úgysem lehet megtenni. Akkor mit eszünk szervezett élelmiszer-termelés híján? Vagy akár eljutunk-e valaha oda, hogy nem lesz szervezett élelmiszer-ellátás?

A Kairosz kiadó magyarul is kiadta David Korten egy új művét. A korábban megjelent Tőkés társaságok világuralma is gondolatébresztő mű volt, a mostani még nikább aktuális.

A Magyar Nemzetstratégia második kötete számos szakértő munkájának eredménye, mely magába foglal egy palettát a jogra vonatkozó elképzelésektől az oktatáson keresztül a gazdaságig.

Kutatóink az energetika-fenntartható gazdálkodás területén írtak cikket a könyvbe. A könyv szerkesztőjével egyeztetve jelentetjük meg ezt a kis helyreigazítást:

Az "Energia nélkül nem megy semmi" címmel közreadott cikk 3 szerző munkája. A második függelék az ártéri gazdálkodásról Molnár Géza, a harmadik függelék a lokalizált rendszerekről Szám Dorottya munkája. A megújuló energiaforrásokra vonatkozó adatok és számítások egy része a PTE Környezetfizika Tanszék és Német Béla tanszékvezető által végzett kutatásokból származik.

A könyv harmadszor jelenik meg, szerzője mindig egy kicsit más szempontot emelt ki benne. Általános üzenete: az ember eddig mindig elárulta Teremtőjét és a természetből kiszakdva tönkretette azt.

Az Utolsó kísérlet rendszerszinteket, történelmet, energiatermelést, éghajlatváltozást, mezőgazdaságot, valamint a közeli jövő forgatókönyveit és a fenntarthatóság alapjait egyaránt vizsgálja. Mégsem tudományos a nyelvezete - noha szerzői tudományos kutatás keretében jutottak a benne foglaltakra.

X