Fenntartható Fejlődés és Erőforrások Kutatócsoport

„Számítottam rá, hogy több tucat természetidegen anyag van a véremben. Mégis váratlanul ért, hogy az európai átlagot jóval meghaladja a bennem talált ftálsav és DDT-származék mennyisége. Hogy mit okoznak ezek az anyagok nem tudom. Pedig minden mesterséges anyagról tudni kellene, hogy mire számíthatunk, ha a közelünkbe engedjük őket”

       Első két részben napelemes villamos energia termelésről volt szó, jelen írás a gyakorlatban működő magyarországi napelemes rendszereket mutatja be.

       Magyarország sajátságos helyzetben van, mert jobb napenergia potenciállal bír, mint északabbra lévő szomszédaink(fő napelem telepítő országok), még is kevesebb kapacitással rendelkezünk. Jó példaként felhozható Szlovákia, Bulgária, Csehország, felsorolt országok egyike se vezető gazdasági állam Európában, még is sikerült egy rendes támogatási rendszert bevezetniük. Mondhatni már bosszantó módon lemaradunk a megújulók terén, de azért akadt 1-2 beruházó aki a nehézségek ellenére még is belevágott nagyobb méretű rendszerek telepítésébe.

68 éves korában elhunyt Matthew Simmons, a világ egyik legismertebb olajcsúcs-kutatója és a nagy sikerű Twilight in the Desert c. könyv írója vasárnap.

Simmons volt az első, aki 2005-ös könyvében rámutatott, hogy a szaúdi mérnökök úgy kezelik a kutakat, mint ahogy a kimerülőben lévő kutakat szokás a gyakorlatban. Állítását sokan vitatták, mégsem sikerült azóta érdemben cáfolni azt a tézisét, hogy a szaúdi kitermelés érdemben nem növelhető. Ennek valószínűségét erősíti, hogy a 2008-as csúcs ár környékén sem nőtt jelentősen a szaúdi kitermelés, dacára az állítólagos 1-1.5 millió hordó/nap lehetőségnek a növelésben. Egyre többen kérdőjelezik meg egyébként az OPEC kitermelésbővítésének lehetőségét, például ez a The Oil Drum-os cikk is (később írok bővebben erről).

Nyugodjon békében az olajkor végének egyik első szószólója.

            Sokak számára ismert tény, hogy Magyarország nagyon jó napenergia adottságokkal bír, azonban sok téves és pontatlan információ kering a neten és a közbeszédben. Ezen írás ebben nyújt segítséget, hogy tisztább képet adjon a napelemes villamos energia termelésről Magyarországon.

Takarékosság:

Vajon törvényszerű-e, hogy mérgezzük magunkat a vegyszerekkel, melyekkel a növényeket védjük a kártevőktől (vagyis megöljük a kártevőt)? Vagy el lehetne kerülni, hogy a kártevő megbetegítse a növényt? Vajon célszerű-e műtrágyázással és mesterséges adalékokkal óriási termésátlagot elérni, miközben az egyik legfontosabb természetes jószágunk, a termőföld halottá válik? Vagy van olyan gazdálkodás, melyben nem kell a kártevőktől tartani, és a műtrágya is kiváltható? Úgy tűnik, a válasz: igen.

A világ népességnövekedése és a fejlődő országok lakosainak növekvő életszínvonala egyre nagyobb élelmiszerfogyasztással jár, ezt a növekvő igényt pedig lehetetlen kielégíteni műtrágyák nélkül. Az ősmaradványi erőforrások fogyása így érzékenyen érinti majd a mezőgazdaságot, mivel az erőforrás-igényes műtrágyagyártás nehézséget okoz majd. Gondoljunk bele, hogy a mezőgazdaság jelenleg 10 kcal energia befektetésével állít elő 1 kcal táplálékot; a befektetett plusz energia kizárólag ősmaradványi forrásokból származik, nélküle a mai mezőgazdaság nem tartható fenn.

Nemrég tízre emelkedett az öngyilkosságok száma az egyik nagy multinacionális vállalatnál. „Riporterek arra a következtetésre jutottak, hogy az összeszerelés monotóniájának, a nagy nyomásnak, a stressznek, az életkörülményeknek és az emberekkel való bánásmódnak meghatározó szerepe van a tragédiákban” (HVG). Mintha eddig nem lett volna egyértelmű...

Márton Áron ifjúsági ház

Korona tükörterem!

Aki kicsit megkeveredett, attól elnézést kérünk...

És végezetül a mi lett volna ha nincs az M30-as című kép. Ez easetben a vasúti kereszttöltés duzzasztotta volna fel a Sajó árvízét. Felsőzsolcát ugyanúgy nem lehetett volna megvédeni, mint most. Talán ha az árvíz elmossa a vasúti hidat és a töltés egyrészét. Lehet, hogy ebben az esetben a víz e szűkületen levezethető lett volna, de a katasztrófa által okozott kár nagysűága nem igen csökkent volna ezáltal. A nagyobb víztömeg lejjebb Ónod és Muhi térségében okozhatott volna gátszakadást. Felsőzsolca Arnót, Szirmabesenyő és Miskolc között a Sajó ártéri szűkülete miatt egy átmeneti vésztározó alakult ki, melynek a vízszint emelkedés következtében Felsőzsolca is a részévé vált.

A katasztrófát azonban az árvízvédelmi rnedszer alulméretezése okozta. Amikor a folyó természetes esésvonala mentén gátat emeltek, majd itt vezették el a Miskolc Szerencs közötti vasút töltését, nem gondolták azt, hogy a térségben ilyen mennyiségű víz is megjelenhet.

A Sajó folyása mentén következő szűk keresztmetszet valóban az M30-as út, melynek áteresze nem kisebb a 37-es útnál, de hozzá járulhatott valamicskét a víz feltorlódásához.

A Sajó és a Bódva víze azonban az itt már kékkel jelölt öblözetbe felülről érkezett, és a Kis-Sajón keresztül tört be a településre, az M30-as a képejn jelzett formában hozzájárulhatott a vízszint emelkedéséhez de csak azt követően, amikor a felülről érkező ár a 37-es úton már átbukott.

Az alábbi három képen az árvíz vélt lefolyását szemléltetjük. Az általános vélekedés szerint az M30-as okozott olyan mederszűkületet, ami felduzzasztotta a Sajó árvizét, és a nyíllal jelzett irányba térített, mniért is a víz az árvédelmi töltéseket megkerülve, felülről árasztotta el Felsőzsolcát. E vélekedés azonban nem állja meg a helyét. Az adott esetben ugyanis nem arról volt szó, hogy a víz alulról töltötte volna ki a képen a 37-es út felett fehérrel jelölt öblözetet.  Az is jól kivehető az ábráról, hogy az első komoly szűkület a Sajón a 37-es út maga, ami keresztezi a folyót, s viszonylag szűk áteresze van még Miskolc belterületén.

Az ötödik képen látható, hogy az ártéri szűkületet az árvízvédelmi töltés, és az ártret keresztező vasútvonal alkotja. Szeretnék itt visszautalni arra, hogy a Sajó árvízvédelmi rendszerének kialakításakor nem számítottak ekkora vízszintekre a térségben.

A következő képen az ártér domborzati vizsonyai láthatók. Jól érzékelhető, hogy Felsőzsolca mellett a Sajó folyása tölcsérszerűen beszükül, e tölcsér délnyugati falát két jól látható vonalas létesítmény adja. (A képen az M30-as út még nem szerepel)

A harmadik kép a Sajó árterének szintjeit mutatja Feksőzsolca és Miskolc térségében. A kép jól szemlélteti, merre húzódnak a természetes esésvonalak, illetve mely útvonalon haladna a természetes árhullám, ha nem zártuk volna el az útját. A Sajó folyásával párhuzamosan hútódnának le a nagyvizek egy részeük a korábbi mellékágak közvetítésével térhetne vissza a Sajóba, másrészük a Hejőn keresztül közvetlenül a Tiszába folyna. (Ez a képen nem látszik, itt csak a szintek jelennek meg.

A kép azt szemlélteti, hogy Felsőzsolca nem a Sajó árterébe épült, és az emberi beavatkozás nélkül soha nem alakult volna ki olyan helyzet, hogy a település víz alákerülhessen. E beavatkozás azonban nem az "oson" áruház, s mégcsak nem is az M30-as kialakítása volt.

A második képen a Sajó tetőző szintje látható. A két kép közötti különbség alapján már látható az árvíz valódi oka. Olyan mennyiségű víz folyt le a Sajón, melynek levezetésére egyszerűen nem voltunk felkészülva. Soha senki nem hitte volna, hogy ekkor árvíz lehetséges, a rendszer ennek kezelésére alkalmatlan.

Az alábbiakban megkísérlem néhány ábra segítségével megjeleníteni milyen körülmények játszottak közre Felsőzsolca árvíz-katasztrófájában. A helyzetemet bonyolítja, hogy szemmel láthatóan nem tudom a képet a honlapon megjeleníteni, tehát az adott esetben a szövegmező alatti linkre kattintva lehet megnézni miről is van szó. Ezen felül azt is előre kell bocsátanom, hogy a helyzetet statikus modell segítségével tudom csak megjeleníteni, ami korlátozott érvényű, de azért elég pontosan szemlélteti mi is történt.

Nyolc képet jelenítek meg, ami azt jelenti, hogy ez a bejegyzés nyolc részletből fog állni.

Az első részleten, minden további magyarázat nélkül azt a vízszintet mutatom be, amelyre számítottak, azaz, amelyre a védelmi rnedszer kiépült.

Miből lettek az óriáscégek? A modern ember önmegvalósítási törekvéseiből. Manapság mindent eladnak és mindenre kell vevőt találni. Minél többet és minél olcsóbban kell termelni. Magyarországon sajnos ez kifejezetten jellemző. Csak sajnos a multicégnél dolgozó magyar nincs alkupozícióban. Bármit elvállal. Nagyon olcsó. Az olcsó, semmire sem elég béréből pedig majd elmegy a nagyáruházba és szemétből gyártott élelmiszerekkel tér majd haza. Ezt a szemetet fogja otthon feltálalni vacsorára. Igen, a multinacionális vállalatok gyártósori munkásairól beszélek, akik szegénységük miatt csak multinacionális nagyáruházban vásárolhatnak.  Nekik lett kitalálva. Megteremtették a kínálatot, majd ehhez a keresleti oldalt. Szegénységbe taszították a magyar népet.

A társas játékokban legyen szó bár valódi játékról, sakkról, kártyáról vagy egy bűnügy tárgyalásáról, van egy pillanat, amikor minden eldől, s a végkifejlet visszafordíthatatlanul bekövetkezik. Erle Stanley Gardner igen kifejezően ír erről a pillanatról a Morcos lány esete c. művében, s miután esetünkben is valami ilyesmiről van szó, idézzük most fel e leírás minden apró részletét…

„A per nyilvánvalóan eldőlt…

A nézők szeme lesiklott a tanukról és a vádlottakra tapadt…

1. Vigyél magaddal bevásárlólistát, vászontáskát, kosarat! 
2. Taposd laposra és gyűjtsd szelektíven! 
3. Komposztálj! 
4. Javíttasd meg! Használd újra! 
5. Cseréld el vagy add tovább! 
6. Vásárolj piacon és támogasd a helyi kereskedelmet! 
7. Keresd az újrahasznosított termékeket! 
8. Válaszd a visszaválthatót! 
9. Járj könyvtárba, kölcsönzőbe! 
10. Csökkentsd a postai levélszemetet!

Forrás: humusz.hu

David C. Korten egyike azoknak a közgazdászoknak, akik baljós szemmel figyelik a liberalizációs folyamatokat, sarkos kritikát fogalmaznak meg és alternatív válaszokat keresnek a globalizáció kihívásaira. Korten professzor egyik leghíresebb könyvében, a Tőkés társaságok világuralmában kifejti: a multinacionális vállalatok jogkörének szűkítése, az állam nagyobb szerepvállalása és a civil társadalom ereje szükséges ahhoz, hogy megfékezzük a társadalmi különbségek növekedését és létrehozzunk egy erős szociális hálót. Rámutat arra is, hogy felelősséggel tartozunk a jövő nemzedékeknek, ezért nem hagyhatunk rájuk kezelhetetlen adósságterheket. Korten mondanivalóját egyelőre még képtelen elfogadni a fősodrú  közgazdaságtan, hatásosnak bizonyult válságkezelő intézkedéseire viszont egyre nagyobb figyelem irányul.