Köszöntjük az oldalon!

Kedves Látogató! Ezen az oldalon olyan dolgokat olvashat, amelyekkel egyelőre nem nagyon foglalkozik senki, noha mindnyájunk életét érinti, vagy érinteni fogja. A következő 4 pont elolvasása nélkül nem érdemes az oldalt böngészni, nélkülük nem érhtetőek sem céljaink, sem a hírek.

1. Semmi nem mozog, vagy növekszik energia nélkül

A "tételbe" beleértendő egy test, egy madárfészek, egy terület élőlényei, egy épület, egy út, vagy az egész civilizáció. Az energia vitahtatatlanul a legfontosabb szó manapság. Jelenleg a Föld elsődleges erőforrása az olaj, mely a világ energiafelhasználásának 40%-át és a közlekedés üzemanyagának több mint 90%-át adja. (Az üzemanyag egy másik szó az energiára.) Energia szükséges ahhoz, hogy melegítsünk valamit, és energia is van jelen. (A hő nem más, mint a hőmérsékletkülönbség vezette energiatranszport.) Energia nyerhető korábban elraktározott többletből, mint pl. élelem, egy töltött elem, ősmaradványi erőforrások, hasadóanyagok, magasabbra mozgatott súly (mint pl. a víztározók). A földön a legtöbb energiaforrás közvetve, vagy közvetlenül a Nap sugárzásából érkezik. Kivételt jelent a maghasadás, a geotermikus energia és az árapály mozgásának energiája.

2. Tetőzött az olaj kitermelése

Az olaj nem más, mint évmilliók alatt kényelmesen tárolt, fotoszintézissel kötött napsugárzás. A hagyományos (könnyen kitermelhető és alacsony viszkozitású) olaj, napi 75 millió hordós kitermeléssel, elérte hozam-maximuát 2005 májusában. Az összes olajféleséget - olajhomokot, olajpalát, nehézolajat mélytengeri, sarkköri olajat, folyékony földgázt - tartalmazó ún. "All Liquids" (minden folyékony) olaj kitermelése és előállítása 85 millió hordóval tetőzött 2008 késő nyarán. Ezek történelmi tények, miként az megtalálható az IEA és az EIA oldalán.

Az Egyesült Államok kitermelése 1970-ben tetőzött, amint azt előre jelezte az 1950-es években M. K. Hubbert. Ez a tény eredményezte az első olajválságot továbbá az olajár erőteljes emelkedését a 70-es évek elején, valamint a világméretű kitermelés ideiglenes esését. Ezt a visszaesést gyorsan feloldották és növelték a termelést új források segítségével, melyek Alaszkából, az Északi-tengerről, Oroszországból, Mexikóból Dél-Amerikából és főképp a Közel-Keletről származtak.

Nincs biztosíték arra, hogy megfelelő mennyiségű új forrás állna most rendelkezésre, hogy megoldja gondjainkat. Míg 2002 és 2008 között az olajár emelkedett, azt nem követte a kitermelés fokozódása.

3. Egy olyan gazdasági renszerben élünk, mely egészében növekedésfüggő

Gyarapodásunkhoz szükségünk van arra az ígéretre, hogy a jövőben TÖBB gyarapodás vár ránk, ami igazolja a jelenlegi befektetéseket. Ez jól működött az elmúlt 100 évben, míg volt elég sok és olcsó többlet ősmaradványi forrás a föld mélyén, "üzemanyag" a növekedéshez.

4. Határpont: a gazdasági rendszer növekedése nem folytatódhat

A tárolt energia - amin főképp olaj értendő - kitermelése tetőzött és már esik. Ez egy geofizikai kényszer, nem választás kérdése, vagy nem olyan, ami kikerülhető pl. a fizika törvényeinek használatával, politikai döntéssel, növekvő igényekkel, vagy vágyálmokkal.

A civilizáció és benne az olcsó energiákra épülő életünk az összeomlás szélére jutott. Minél tovább tagadjuk a helyzet súlyosságát és megpróbáljuk fenntartani a már fenntarthatatlan eddigi életünket, annál keményebb lesz az összeomlás és szűkülnek lehetőségeink.

5. LEARN.

Összefoglalva, beléptünk az olajkor második felébe. Az elsőt növekedés jellemezte a kitermelés, a valós gazdaság, és a népesség terén is. A második fele az ellenkezője lesz, hacsak észre nem vesszük az előttünk tornyosuló óriási akadályt és el nem kezdjük a kármentést:

  1. helyi közösségek felértékelése (lokalizáció (L): energiában, élelemben)
  2. oktatás (educatio (E))
  3. a napenergia minél szélesebb használata (adaptation (A))
  4. ésszerűsítés az ősmaradványi források használatában (rationalization (R))
  5. Népességstop (N), ott ahol nagyon gyorsan nő.
  6. = LEARN

(Forrás: TOD)

Az első pontba beleértendő természetesen a nyugati ember (mi magyarok is ide tartozunk) fogyasztáscsökkentése.Ránk, itt Magyarországon pl. napi 90 erőforrás-rabszolga jut, azaz 90-szer annyi energiát használunk, mint két kezünk munkája. Ez a szám az USA-ban 200. Az utolsó pont ránk, magyarokra nem vonatkozik, sőt lényegében Európára sem - továbbá, ha a negatív növekedés szörnyűnek tűnik, gondoljuk meg: a nagyobb katasztrófa (tömeges éhhalál, energia és vízháborúk) csak így kerülhető el, ha egyáltalán. Ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy a korfa erőteljes torzulása (előregedés) mindig a társadalom összeomlásához vezetett, ezért itt igazán jó javaslattal nem lehet előállni.

A bevezetőben sehol sem szóltunk az "éghajlatváltozásról", "környezetvédelemről"; ennek egyszerű oka van. Ezek mind-mind ugyanazon válság (a túlfogyasztás és túllövés) más oldalai. (Rendszerszemlélethez lásd: A növekedés határai, ajánlott könyveknél)

Keresés
FFEK hírlevél

FFEK cikkek, hírek, programok.

Tartalom átvétel


Greenman Kft.
Effektív mikroorganizmusok a környezetért


Bio tönkölybúza
, Szám Lajos, Tapolca


Abwind Kft.
Megújuló energiák, megújuló technológiák


Újenergiák

Médiaröntgen

Kapcsolat Plus Alapítvány

Bocs Alapítvány

E-Consumption

Könyvajánló

Sokak fejében fordul meg a gondolat, hogy az önellátás felé forduljanak a jelenlegi helyzet láttán - és esetleg ismerve, vagy sejtve, mi várható még. Azonban az önellátás, még ha részleges is, vagy kezdetleges lépsekből is áll, nem egyszerű. Azok az ismeretek, amelyeket régen a többség ismert, azaz, hogy mit mikor kell vetni, mi minek jó szomszédja a kertben, vagy hogyan kell mosni hamulúggal, mára szinte teljesen eltűntek.

Az újratanulásban segít az ÖkoVölgy Alapítvány könyve, amely még azoknak is élvezetes olvasmány, akik már megkezdték saját maguk körül az önellátást, vagy vannak tapasztalataik bármelyik kérdésben, amiket a könyv tárgyal.

Milyen következményekkel jár, ha a világ népesség-növekedése a jövőben korlátlanul folytatódik? Vajon lesz-e mindenkinek elegendő élelem és ivóvíz? A véges kőolaj, kőszén és földgázkészletekkel mi lesz? Jut-e belőle mindenkinek? Mit lehet tenni azért, hogy a Föld eltartóképességén belül maradjon az emberiség?  És egyáltalán: mekkora ez az eltartóképesség?

Bár a fenti kérdéseket már Thomas Malthus is feltette a XVIII. század második felében és Aldous Huxley is említést tesz róluk a Pont és Ellenpont c. regényében (1928), csak a Római Klub tagjai voltak, akik elsőként behatóbb tanulmányokat végeztek a válaszkeresés reményében. 1972-ben felkérték Donella Meadowst, Jorgen Randerst és Dennis Meadowst, a Massachusetts Technológia Intézet kutatóit, hogy írjanak egy tanulmányt.

Miért és hogyan lett a magyar föld a globális tőke elsajátítási tárgya? Van-e még ezután reális esély földünknek a magyarság részére megőrzéséhez? Miért nem tudunk ésszerűen gazdálkodni a jövő egyik legfontosabb stratégiai kincsével, a vízzel? Miért vezetünk el többet belőle, mint amennyi hozzánk érkezik? Miért tesszük ezt olyan veszélyeztetett térségekben is, mint a Homokhátság?

Századunk a civilizáció összeomlásával is fenyeget. A termőföld és az édesvíz az élet alapfeltételei, közösségi birtoklásuktól függ fizikai létünk és etnikai megmaradásunk.

Mindkét szerző elkötelezetten védi a magyar temrészeti valóság egy-egy fontos elemét: Tanka Endre a magyar termőföld megmentésén dolgozik hosszú évek óta, Molnár Géza pedig a Kárpát-medence vízgazdálkodási hagyományaival foglalkozik, s próbálja a gyökerekhez visszatéríteni a szakma képviselőit, hogy az valóban a vízzel való gazdálkodást jelentsen, ne árvízi védekezést.

A Kairosz Kiadó könyvei között számtalan olyan kiadvány lelhető meg, amelynek tartalma nem fér bele a még mindig erős bástáykat magáénak mondható fősodorbeli gondlokodás keretei közé. Azonban a valóság olyan erővel dörömböl a látszatvilág falain, hogy soká már nem lehet mindenestül kívül tartani, így aztán egyre több olyan adat, jelenség lát napvilágot, amely mélyebb gondolkodásra, összefüggéskeresésre sarkall.

David C. Korten egyike azoknak a közgazdászoknak, akik baljós szemmel figyelik a liberalizációs folyamatokat, sarkos kritikát fogalmaznak meg és alternatív válaszokat keresnek a globalizáció kihívásaira. Korten professzor egyik leghíresebb könyvében, a Tőkés társaságok világuralmában kifejti: a multinacionális vállalatok jogkörének szűkítése, az állam nagyobb szerepvállalása és a civil társadalom ereje szükséges ahhoz, hogy megfékezzük a társadalmi különbségek növekedését és létrehozzunk egy erős szociális hálót. Rámutat arra is, hogy felelősséggel tartozunk a jövő nemzedékeknek, ezért nem hagyhatunk rájuk kezelhetetlen adósságterheket. Korten mondanivalóját egyelőre még képtelen elfogadni a fősodrú  közgazdaságtan, hatásosnak bizonyult válságkezelő intézkedéseire viszont egyre nagyobb figyelem irányul.

 

Eddig inkább csak arról volt szó, hogy mi történik majd amíg ez a rendszer leépül. Arról, hogy az oroszok miatt gázkelepcében ülünk, hogy a fogyó olaj miatt az egész világ az olaj csapdájában vergődik, de arról ritkán szólunk, hogy mit tegyen egy kis közösség, vagy család. költözzön tán mindenki vidékre, Ezt úgysem lehet megtenni. Akkor mit eszünk szervezett élelmiszer-termelés híján? Vagy akár eljutunk-e valaha oda, hogy nem lesz szervezett élelmiszer-ellátás?

A Kairosz kiadó magyarul is kiadta David Korten egy új művét. A korábban megjelent Tőkés társaságok világuralma is gondolatébresztő mű volt, a mostani még nikább aktuális.

A Magyar Nemzetstratégia második kötete számos szakértő munkájának eredménye, mely magába foglal egy palettát a jogra vonatkozó elképzelésektől az oktatáson keresztül a gazdaságig.

Kutatóink az energetika-fenntartható gazdálkodás területén írtak cikket a könyvbe. A könyv szerkesztőjével egyeztetve jelentetjük meg ezt a kis helyreigazítást:

Az "Energia nélkül nem megy semmi" címmel közreadott cikk 3 szerző munkája. A második függelék az ártéri gazdálkodásról Molnár Géza, a harmadik függelék a lokalizált rendszerekről Szám Dorottya munkája. A megújuló energiaforrásokra vonatkozó adatok és számítások egy része a PTE Környezetfizika Tanszék és Német Béla tanszékvezető által végzett kutatásokból származik.

A könyv harmadszor jelenik meg, szerzője mindig egy kicsit más szempontot emelt ki benne. Általános üzenete: az ember eddig mindig elárulta Teremtőjét és a természetből kiszakdva tönkretette azt.

Az Utolsó kísérlet rendszerszinteket, történelmet, energiatermelést, éghajlatváltozást, mezőgazdaságot, valamint a közeli jövő forgatókönyveit és a fenntarthatóság alapjait egyaránt vizsgálja. Mégsem tudományos a nyelvezete - noha szerzői tudományos kutatás keretében jutottak a benne foglaltakra.

X