Fenntartható Fejlődés és Erőforrások Kutatócsoport - Könyvajánló

Könyvbemutató: Nem én kiáltok, a Föld dübörög

Hetesi Zsolt — Tue, 29 Nov 2011 21:16:10 +0000

Miért és hogyan lett a magyar föld a globális tőke elsajátítási tárgya? Van-e még ezután reális esély földünknek a magyarság részére megőrzéséhez? Miért nem tudunk ésszerűen gazdálkodni a jövő egyik legfontosabb stratégiai kincsével, a vízzel? Miért vezetünk el többet belőle, mint amennyi hozzánk érkezik? Miért tesszük ezt olyan veszélyeztetett térségekben is, mint a Homokhátság?

Századunk a civilizáció összeomlásával is fenyeget. A termőföld és az édesvíz az élet alapfeltételei, közösségi birtoklásuktól függ fizikai létünk és etnikai megmaradásunk.

Mindkét szerző elkötelezetten védi a magyar temrészeti valóság egy-egy fontos elemét: Tanka Endre a magyar termőföld megmentésén dolgozik hosszú évek óta, Molnár Géza pedig a Kárpát-medence vízgazdálkodási hagyományaival foglalkozik, s próbálja a gyökerekhez visszatéríteni a szakma képviselőit, hogy az valóban a vízzel való gazdálkodást jelentsen, ne árvízi védekezést.

A könyvet ketten ismertetik, prof. dr.Körmendy Béla nyugalmazott állatorvos, a Százak Tanácsának tagja és dr. Hetesi Zsolt fizikus.

A bemutatót követően gondolatébresztő beszélgetés vár az érdeklődőkre. A helyszínen a könyvet meg lehet vásárolni.

2011. december 07. szerda 18:00, hely: EMI Klub, VI. Bajcsy-Zsilinszky u. 59. a Nyugatitól 2 perc gyalog.

Európa végnapjai

Hetesi Zsolt — Wed, 16 Nov 2011 11:32:44 +0000

A Kairosz Kiadó könyvei között számtalan olyan kiadvány lelhető meg, amelynek tartalma nem fér bele a még mindig erős bástáykat magáénak mondható fősodorbeli gondlokodás keretei közé. Azonban a valóság olyan erővel dörömböl a látszatvilág falain, hogy soká már nem lehet mindenestül kívül tartani, így aztán egyre több olyan adat, jelenség lát napvilágot, amely mélyebb gondolkodásra, összefüggéskeresésre sarkall.

Pokol Béla, volt országgyűlési képvisel, jelenleg alkotmánybíró egy erőteljes könyvel állt elő - tőle nem szokatlan módon. A globalizáció, az ebből fakadó hátrányok, a nemzetállamok valódi gondjai Európa felénk eső részén különösen érzékeny kérdéseket vetnek fel. Nyertesei nem lettünk ezen folyamatoknak, pedig az igáényt megalapozták rá a reklámok sugallta képekkel. Valós gondjainkról sokáig csak csöndben beszélhettünk... Az Európa végnapjai egy hiánypótló könyv. Tudományos igényességgel tárja fel a ketyegő népesség-bombát, amely Európa számára könnyen végzetes lehet. A könyv kettéválasztja Nyugat-Európa népességi problémáit Kelet-Európa hasonló gondjaitól. Míg a volt keleit blokkban a népességfogyást a cigánykérdés súlyosbítja, addig nyugaton a bevándorlók eltérő kultúrája és a beilleszkedés gondjai okozzák a nehézségeket.

A könyvben az ismert statisztikai adatokon túl - az említett népcsoprtok száma, termékenységi rátája - olyan, a valósághoz közelebb álló becslések is teret kapnak, amelyek nem az önbevallásra épülő statisztikára épülnek, hanem egyéb tapasztalati tényekből igyekeznek egy, a valósághoz közelebb álló képet kialakítani.

A gondok súlyosságát mutatja, hogy Európa keleti felén Románia, Bulgária és Szlovákia a jelentős cigány kisebbség és a többségi társadalom elöregedése miatt a következő évtizedekben rendkívül súlyos gondok elé néz, hiszen, amint a könyv szerzője is megállapítja, a cigányságot nem sikerült a többségi társadalomba beilleszteni, valamint a munka világába sem. Éppen ezért, ahogy fogy a dolgozó népesség ezekben az országokban, úgy egyre több embert kell egy dolgozónak eltartani. Románia esetén mindezt súlyosbítja a munkaképes lakosság külföldi munkavállalása is. Összességében tehát a környező államok szociális ellátórendszere mindezen terhek alatt (nyugdíj, segélyek, kevés bevétel az adókból) összeomolhat. Magyarországon a helyzet annyiban más, hogy a számarányok alapján ez kicsit több ideig fog tartani. További problémát jelent a többségi társadaloménál jóval magasabb bűnözési arány, egyes bűncselekmények különösen is: "széles körben elterjedt lopások, mások kertjéből a termények, házaikból az értékek eltulajdonítása, de a kemény bűnözés formái [is] - rablás, súlyos testi sértés, vagy emberölés..."

Nyugat-Európa gondja lényegében alig más. Olyan bevándorló tömegekkel rendelkeznek, amelyek beilleszkedése nem működik, a nyugati kultúrához való viszonya ellenséges, termékenységi rátája messze felülmúlja a többségi társadalomét, amely öregszik. Mindezt tetézi a bűnözés magas aránya, körükben egyes bűncselekmények tízszer túlreprezentáltak ahhoz képest, ahányan vannak a többségi társadalomhoz képest.

Úgy tűnik ez folyamat nem, vagy bajosan állítható meg, a tendenciák világosak. Eddig a köynvről.

Hozzáteszem, hogy mindezt súlyosbítja egy olyan adósságcsapdából épített, rossz irányú "kivezető utat" tartalmazó gazdasági válság, amelynek kivlátó oka a növekedés korlátainak elérésben rejlik, egy leépülő szociális rendszer, egyre drágább mindennapok, növekvő bűnözés... helyzetünk eléggé kilátástalan. És az is marad, amíg azt hiszik, akiknek ez a dolguk, hogy jó irányba megyünk, csak gyorsabban kéne.Ugyanis jön a szakadék.

(A köynv 20%-os kedvezménnyel vásárolható meg a Kiadótól: Budapest, Apály u. 2/b. )

David C. Korten: Tőkés társaságok világuralma

Szám Dorottya — Sun, 27 Jun 2010 20:19:57 +0000

David C. Korten egyike azoknak a közgazdászoknak, akik baljós szemmel figyelik a liberalizációs folyamatokat, sarkos kritikát fogalmaznak meg és alternatív válaszokat keresnek a globalizáció kihívásaira. Korten professzor egyik leghíresebb könyvében, a Tőkés társaságok világuralmában kifejti: a multinacionális vállalatok jogkörének szűkítése, az állam nagyobb szerepvállalása és a civil társadalom ereje szükséges ahhoz, hogy megfékezzük a társadalmi különbségek növekedését és létrehozzunk egy erős szociális hálót. Rámutat arra is, hogy felelősséggel tartozunk a jövő nemzedékeknek, ezért nem hagyhatunk rájuk kezelhetetlen adósságterheket. Korten mondanivalóját egyelőre még képtelen elfogadni a fősodrú közgazdaságtan, hatásosnak bizonyult válságkezelő intézkedéseire viszont egyre nagyobb figyelem irányul.

Korten szerint a jelenlegi világgazdasági trendek legfontosabb jellemzője a globalizáció. A globalizációs világ három fő pillérre épül, a Világbank-csoport (WBG), a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) együttesére, amelyekre a szakirodalom csak „globalizációs intézményrendszerként” hivatkozik. Ezen intézményrendszer részleges irányítási jogkörrel rendelkezik az Egészségügyi Világszervezet (WHO), a Mezőgazdasági és Élelmezési Világszervezet (FAO) és a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) intézmények felett. Legfontosabb jellemzőjük, hogy irányításuk és igazgatásuk részleteit nem hozzák nyilvánosságra, sértve ezzel az információhoz való hozzáférési jogot. Továbbá állampolgárokat érintő döntéseket hoznak, ugyanakkor nem tartoznak az állampolgároknak felelősséggel, számadási kötelezettséggel, mint ahogy az egy törvényhozói testületnek normális felelősségi körébe tartozik. Befolyásolják a tagállamok belpolitikáját, amelyre nem lennének jogosultak. (Erre az adott ország parlamentje jogosult, mert a parlament által hozott döntésekbe közvetett módon beleszólásuk van az állampolgároknak azáltal hogy a tagjait ők választják.) Legitimitásuk kizárólag a közvetett demokrácia elemeire épül, döntéseikbe csak a tagállamok törvényhozó testületeinek van beleszólása. Bár a Világbank alapszabálya IV. cikkelyének 10.§-a kimondja, hogy a Világbank és tisztviselői nem avatkoznak bele egyetlen tagország politikai ügyeibe sem, a gyakorlatban ez nem érvényesül. A Világbank létrehozásakor, 1947-ben az elsődleges cél a készenléti hitelfelvételhez folyamodó tagállamok újjáépítése volt. De a Világbank nem olyan hitelt nyújtott, mint a Marshall-terv, amelyet az USA hozott létre szintén a II. világháborút követően a nyugat-európai országok gazdaságának élénkítésére.

A Világbank által nyújtott hitel nemzetgazdasági instabilitást okoz. Egy ország alapvetően kétféle külkereskedelmi politikát folytathat. Az egyik a gazdasági nacionalista lépés, vagy importhelyettesítő stratégia. A nacionalista lépés során az ország jelenlegi importját helyettesítő javak hazai előállítását szolgáló iparosításra törekszik. Ilyen stratégia folytatásával csökkenthető az állam importigénye és a külföldi valuta iránti igény. Ez a stratégia a Világbanknak nem kedvez, mivel annak bevételei főként a külföldi valutában adott kölcsönügyleteiből származnak. A másik a transznacionalista lépés, vagy export-vezérelt stratégia. Ennek során a hazai ipart elsősorban külföldi export piacok kiszolgálására építik. A gazdasági növekedés szempontjából az importhelyettesítő stratégia előnyösebb, mint az export-vezérelt, de mindkettő felülről indul és olyan termékekből és szolgáltatásokból kíván többet előállítani, amelyekhez csak a jólétben élők tudnak hozzáférni. (A korlátozott anyagi lehetőségekkel rendelkező állampolgárok ritkán vásárolnak importált árukat.) Export-vezérelt stratégia esetén az ország a hazai termelési kapacitást tehetős külföldiek számára hozzáférhető dolgok előállítására kívánja átállítani. Összességében mindkettő munkahelyeket teremt, de ez csekély ellenszolgáltatás ahhoz, hogy kiküszöbölje a szegénységet. Kiszorítja a szegény emberek által használt termékek helyi előállítását, hogy a tehetősek által igényelt dolgokból többet termelhessenek, továbbá megfosztja őket alapvető megélhetési eszközüktől.

A Világbank olyan független „kormányzati” intézményeket hoz létre a hitelt felvevő országokban, amelyek később a Világbank rendszeres kölcsönfelvevői lesznek. Ezeket a Világbank függetlenítette a kormánytól, vezetőinek pedig a Világbankhoz lojális nemzetek feletti érdekeket képviselő szakembereket nevezett ki. Tévhitnek tekinthető, hogy a Világbank csak a kölcsönöket felvevő országok igényeire és kérdéseire reagál. A Világbank olyan keresletet támasztó stratégiát épít ki, hogy kölcsönöket ad egy országnak azzal a céllal, hogy elegendő tőkeáttétellel eltérítse importhelyettesítő-stratégiájától és az aktív állami beavatkozástól. A Világbank tehát kölcsönöket ad egy országnak, ha annak kormánya előre biztosítja arról, hogy gazdaságpolitikájának részévé tesz privatizációs, liberalizációs lépéseket, és/vagy „megszorító intézkedéseket”.

A Világbank által folyósított kölcsönöket az állam az általa gerjesztett gazdasági növekedés hozamából fizeti vissza. Az egyébként is kisebb növekedést mutató államok azonban erre nem képesek, adósságszolgálati kötelezettségeiknek csak újabb hitelek felvételével és így adósságállományuk növelésével képesek eleget tenni. Vagyis minél több hitelt vesznek fel, annál inkább függnek a nemzetközi hitelezőktől, és annál több pénzt vonnak el a gazdasági növekedésüktől. A végeredmény egy adósságspirál, amelyet nem enyhít a nemzetközi hitelezők által kikényszerített, majd a kormányra erőltetett megszorító intézkedésekre épülő politika. Ezzel a hitelnyújtók is tisztában vannak, más kikényszerítő eszközzel azonban nem rendelkeznek az adósságok behajtására, mint hogy, az állam termelő tevékenységéből többet fordítanak adósságtörlesztésre, csökkentik a rászorulók szociális intézményeire fordított állami kiadásokat (pl. kórház-privatizáció útján), csökkentik az egy főre eső állami kiadásokat, csökkentik a nemzetvédelmi kiadásokat (pl. az általános sorkötelezettség megszüntetésével), csökkentik az importkorlátozásokat (pl. a vámrendszer megszüntetése, később az azzal járó technikai határformalitások eltörlése, ld. Schengeni Egyezmény) és más – a szakirodalom által csak struktúraátalakításnak nevezett – intézkedéseket hoznak, mert ez külföldi befektetőket vonzó gazdaságpolitika. Ezen lépések azonban képtelenek csökkenteni a nemzeti adósságállományt.

A városi tanya

Hetesi Zsolt — Tue, 19 Jan 2010 16:42:33 +0000

Eddig inkább csak arról volt szó, hogy mi történik majd amíg ez a rendszer leépül. Arról, hogy az oroszok miatt gázkelepcében ülünk, hogy a fogyó olaj miatt az egész világ az olaj csapdájában vergődik, de arról ritkán szólunk, hogy mit tegyen egy kis közösség, vagy család. költözzön tán mindenki vidékre, Ezt úgysem lehet megtenni. Akkor mit eszünk szervezett élelmiszer-termelés híján? Vagy akár eljutunk-e valaha oda, hogy nem lesz szervezett élelmiszer-ellátás?

Jobb arra készülni, hogy bajok lehetnek. Tartósan, de átmenetileg is... Ilyenkor (mivel mindenki nem tud vidékre költözni és talán nem szükséges) jól jön egy kicsi kert az erkélyen, vagy a háztömb előtt. A városi tanya című könyv történelmi példáktól kezdve a kertészkedés, tartósítás témakörén át a kis területű állattartásig mindenre kitér. Alapmű azok számára, akik tudatosan készülni szeretnének egy esetleges rosszabb forgatókönyvre, vagy azoknak, akik egy kis kerti munkát szívesen vállalva saját zöldségüket szeretnék enni.

Ízelítő a könyvből pdf-ben.

Korten: Gyilkos, vagy humánus gazdaság?

Hetesi Zsolt — Thu, 07 Jan 2010 10:53:31 +0000

A Kairosz kiadó magyarul is kiadta David Korten egy új művét. A korábban megjelent Tőkés társaságok világuralma is gondolatébresztő mű volt, a mostani még nikább aktuális.

A jelenlegi globális pénzügyi-gazdasági rendszerünk megöl bennünket - állapítja meg Korten. A pénzvilág bankjainak szerencsejátékosai fantomgazdagságot hoznak létre, amely mögött nincs valós munka, igazi teljesítmény. Ugyanakkor a pénzvilág által diktált állandó növekedési kényszer rombolja a környezetünket, tönkreteszi a természetet és gyorsuló mértékben zsigereli ki a természeti erőforrásokat. A szerző az elemzésen és a kritikán túl felvázolja a helyi, emberközpontú gazdaság felépítését, és 12 pontban foglalja össze a 'nagy fordulat' programját. Végül történelmi példákkal mutatja be, hogy van remény: képesek vagyunk a jelenleginél lényegesen jobb gazdaság és társadalom megalkotására.

Magam attól félek, hogy ha Korten ismerné a környezeti leépülés és az energiahány közelgő jeleit a maguk valójában, tán óvatosabbban fogalmazna, de a kiútkeresés nagyon is fontos és aktuális.

Megrendelhető a Kairosznál

Magyar Nemzetstratégia 2. - közlemény

Hetesi Zsolt — Wed, 09 Dec 2009 08:37:47 +0000

A Magyar Nemzetstratégia második kötete számos szakértő munkájának eredménye, mely magába foglal egy palettát a jogra vonatkozó elképzelésektől az oktatáson keresztül a gazdaságig.

Kutatóink az energetika-fenntartható gazdálkodás területén írtak cikket a könyvbe. A könyv szerkesztőjével egyeztetve jelentetjük meg ezt a kis helyreigazítást:

Az "Energia nélkül nem megy semmi" címmel közreadott cikk 3 szerző munkája. A második függelék az ártéri gazdálkodásról Molnár Géza, a harmadik függelék a lokalizált rendszerekről Szám Dorottya munkája. A megújuló energiaforrásokra vonatkozó adatok és számítások egy része a PTE Környezetfizika Tanszék és Német Béla tanszékvezető által végzett kutatásokból származik.

Ember és természet

Hetesi Zsolt — Wed, 07 Oct 2009 21:30:03 +0000

A könyv harmadszor jelenik meg, szerzője mindig egy kicsit más szempontot emelt ki benne. Általános üzenete: az ember eddig mindig elárulta Teremtőjét és a természetből kiszakdva tönkretette azt.

A neolitikus "forradalom" a földművelést hozta magával, amikor a egykor nagy kiterjedésű erdőségek az Agrosz-hegységtől Spanyolországig eltűntek, és helyüket kopár, kietlen táj vette át. A nehézségek megoldása egy újabb szintre tevődött át, még nagyobb erőszakot tett az ember a természeten, bár látszólag megoldotta a bajt. Például Mezopotámiában a kimerült földet öntözni kezdte. De alig telt el ezer év, és a föld elszikesedett.

Sorolhatnánk a szerző példáit, melyek csak kiélesítik a kérdést: tudunk mi egyáltalán a természettel összhangban élni? A válsz igen. A Kárpát-medence lakói az ártéri gazdálkodással egy virágzó művelést folytattak, peidg ugyanekkor Nyugat-Európa már a tengeren halászott, mert a folyókból hiányzott a hal. Utazók a XIV. század Magyarországát a halak országaként jellemzik.

Egyszóval létezik jó példa, de a leckét meg kell tanulni. Utólszor is eláruljuk a Teremtőt és művét, vagy végre észhez térünk? Alapművet vehet kezébe az olvasó, mely a kiadónál 20% kedvezménnyel vásárolható meg.

Ember és természet - Molnár Géza, Kairosz, 2009. Megrendelés

Utolsó kísérlet

Hetesi Zsolt — Tue, 06 Oct 2009 17:41:51 +0000

Az Utolsó kísérlet rendszerszinteket, történelmet, energiatermelést, éghajlatváltozást, mezőgazdaságot, valamint a közeli jövő forgatókönyveit és a fenntarthatóság alapjait egyaránt vizsgálja. Mégsem tudományos a nyelvezete - noha szerzői tudományos kutatás keretében jutottak a benne foglaltakra.

Sikerét bizonyítja, hogy 3 kiadást ért meg.

Előkészületben van 4. bővített és átdolgozott kiadása. Vida Gábor biológus, az MTA tagja érettségi tananyaggá tenné közérthetősége és didaktikus jellege miatt.

A szerzőhármas könyve alapjaiban hozott újat a magyar nyelvű könyvek piacán.

Utolsó kísérlet - Végh László, Szám Dorottya, Hetesi Zsolt, Kairosz, 2008. három kiadás Megrendelés

Összeomlás

Hetesi Zsolt — Fri, 25 Sep 2009 17:52:39 +0000

Milyen tanulsággal szolgálhat korábbi népek és a természet viszonya, amennyiben az összeomlásig fajuló válságot idézett elő? A húsvét-szigetiek kivágták az utolsó fát is, a dél-amerikai indiánok túlhasználták a földet... El lehet ennyivel intézni régmúlt társadalmak bukásának okait?

A szerző újabb bizonyítékát adja, hogy a érdemes a biológia szemüvegén át is tekinteni a régmúlt idők összeomlásaira, tanulhatunk belőlük. Annál is inkább, mert most az egyetemesült emberiség is hasonló gondokkal küzd.

Összeomlás - Diamond J., Typotex, 2008. Megrendelés

A növekedés határai

Hetesi Zsolt — Tue, 08 Sep 2009 10:02:09 +0000

A könyv a rendszerelméleten keresztül mutatja be, mire jutott a lehetséges forgatókönyvek elemzésével; milyen jövőnk lehet. A könyv alapját egy olyan számítógépes modell eredményei képezik, mely kulcsfontosságú folyamatokat modellez (népesség, energia, ipar, mezőgazdaság, szennyezés stb. alakulása és kölcsönhatásaik). Az eredmény megdöbbentő.

Hacsak nem korlátozzuk a fogyasztást és a népesség gyors emelkedését, nincs esélye a civilizációnak, összeomlása nem kerülhető el. Az eredeti könyv több, mint 30 éves, alig kellett azonban átírni, sőt üzenete csak aktuálisabbá vált, hisz nem tettünk sokat azért, hogy a legrosszabbat kikerüljük.
Épp fordítva cselekszünk.

A növekedés határai - harminc év múltán - Meadows D. Randers J., Meadows D. Kossuth kiadó, 2005. Megrendelés