Fenntartható Fejlődés és Erőforrások Kutatócsoport - peak oil

A hegy másik oldala

Magony András — Mon, 30 May 2011 19:10:15 +0000

Pató úr megkért eme rövid cikk közlésére, olvassa mindenki bátran, hamarosan folytatás következik...

"Fordulóponthoz érkezett a világ. A 2000-es évek közepéig az olajkitermelés és evvel együtt az olajexport szinte folyamatosan, töretlenül növekedett. Azóta az olajkitermelés stagnál (ha a nyersolajat nézzük akkor esik), az olaj export pedig folyamatosan csökken. Ennek következtében a következő 20 év nem fog hasonlítani az előző 20 évre, még ebben az évtizedben nagyon komoly politikai, geopolitikai, társadalmi és gazdasági változások fognak végbemenni. A jövő idő tulajdonképpen nem indokolt, ezek a változások már bizony el is kezdődtek.

A Peak Oil “elmélet” szerint, egy olajkút, egy régió, egy ország vagy a világ olajtermelése egy kb. szimmetrikus haranggörbét követ. Az eredeti Hubbert görbe teljesen szimmetrikus, vagyis a kitermelés a leszállóágban a termelés egyenletesen csökken. Számos olyan tényező van azonban amelyek miatt az olajkitermelés esése a hegy másik oldalán várhatóan sokkal meredekebb lesz.

1. Geológiai okok

Az olajkitermelő cégek – ahogyan a jelenlegi rendszerben szinte az összes gazdasági szereplő – a rövid távú hasznot részesítik előnyben. A cél a lehető legtöbb olaj kitermelése a lehető legrövidebb időn belül. Ennek elérésére sokféle technológiát bevetettek: széndioxid vagy víz bepumpálása az olajmezőbe, vízszintes fúrás, a furatok számának megemelése. Ezek nem új, forradalmi technológiák, már évtizedek óta igénybe veszi ezeket az olajipar. Ezen technikák legfőbb hatása, hogy a kitermelés üteme felgyorsul és a leszálló ágban a kitermelés sokkal gyorsabban esik.

2. Olaj export

Az importőr országok (a fejlett ipari országok döntő többsége) számára nem a teljes kitermelés volumene számít, hanem az exportált olaj mennyisége. Az olaj exportja viszont immár 6 éve folyamatosan esik. Ennek oka az, hogy az exportőr országok olajfelhasználása gyorsan emelkedik. A legtöbb olajexportőr ország népessége dinamikusan növekszik, evvel az olajfogyasztásuk is nő. Indonézia és Egyiptom néhány éve meg exportálta az olajat, mostanra mindkét ország importra szorul. A másik ok az életszínvonal és evvel együtt az energiafogyasztás növekedése ezekben az országokban – ironikus módon ehhez nagyban hozzájárult az olajár növekedése az utóbbi évtizedben. Szaúd-Arábia olajkitermelésének több mint az ¼-e a belső fogyasztást fedezi.

3. Hatékonyabb terrorizmus / szabadságharc

Az olajtermelő országok egy részi kvázi gyarmat, idegen megszállókkal vagy kívülállók által támogatott rezsimekkel. Az olaj által megtermelt gazdagságból csak egy szűk elit részesül, az egyre kiábrándultabb és vesztenivaló nélküli tömegek pedig elégedetlenek a helyzettel. Ez vezethet viszonylag békés forradalmakhoz is (Egyiptom), de vezethet polgárháborúhoz (Líbia) vagy fegyveres ellenálláshoz is (Irak, Nigéria). A világnak gyakorlatilag nincs olajtermelő tartalékkapacitása, az olajtermelő országokban bekövetkező instabilitás hatása egyre nagyobb: az olajár gyorsan és sokat emelkedik a hatásukra. Ennek felismerésével a helyzettel elégedetlen csoportok nagy károkat tudnak okozni aránytalanul kisméretű eseményekkel is.

4. Merkantilizmus

Az óriási áringadozások és az ellátás bizonytalansága miatt sok ország törekszik arra, hogy kétoldalú, a piactól független megállapodásokat kössön az energiaellátásról. Ez tovább csökkenti a szabad piacon megjelenő olaj mennyiségét és evvel felveri az árat. Azok az országok amelyek nem tudnak ilyen kétoldalú megállapodásokat kötni, destabilizálódhatnak és kieshetnek a világgazdaság működéséből.

5. Destruktív recessziós ciklusok

Sokszor hallható, hogy A v. B energiaforrás (olaj vagy más) termelése már megéri ha az olaj ára X dollár fölött van. Nyilván aki ilyen energiaforrás kitermelésére szánja el magát, bízik abban, hogy a befektetése megtérül, vagyis abban is bízik, hogy az olaja ára X dollár felett marad. De bízhat-e ebben?

2008 őszén az olajár meghaladta a $140 dolláros szintet, majd az ezt követő pénzügyi válság után a következő fél évben $30 dollárra esett. Azóta az ár újra átlépte a $100 dollárt, de vajon a jelenlegi „fellendülés” meddig tud kitartani, ha az olajár tovább emelkedik? És ha újabb gazdasági válság következik be, annak milyen hatása lesz az olaj árára? És mindez milyen hatással lesz az olajtermelő országok stabilitására? Nem hiszem, hogy bárki tudja erre a választ – ilyen környezetben a bankok egyre kevésbé lesznek hajlandóak az ilyen marginális energiatermelést indító vállalatoknak hitelt adni.

6. Háború

A történelem mindig arról szólt, hogy az erősebb hatalom hogyan igyekezett elvenni az erőforrásokat a gyengébbektől. Ha jól körülnézünk, akkor ez semmit nem változott.

A fenti tényezők egymásra hatása pozitív visszacsatolásos folyamatokat indíthat el, ezek pedig az olajkitermelés esését zuhanásba fordíthatják. Az egyes kockázatok és tényezők külön-külön viszonylag jól elemezhetőek, de a globális világban egymásra hatásuk annyira komplex, hogy bármiféle előrejelzés lehetetlen.

A történelemben hosszabb, lineáris, trendekkel jól leírható folyamatok váltják egymást nem lineáris, nagy hatású eseményekkel. A töretlen növekedés és optimizmus lineáris korszakából éppen most lépünk át a teljes káoszba."

Pató Pál

Szaúdi termelés: nincs felfele tovább

Hetesi Zsolt — Wed, 20 Apr 2011 22:16:28 +0000

Az Arab Energia Klub oldalán megjelent publikáció szerint Szaúd-Arábia kitermelése nem fogja meghaladni a 9 millió hordót naponta 2015-ig. Majed Al Moneef cikkében arról ír, hogy az arab ország 2010-es átlagos kitermelése 8.2 millió hordó/nap volt, és ez 2015-ig lényegsen nem változhat. 2030-ra ugyan 10.8 millió hordóra kúszhat fel (vélhetően azért ilyen távoli az időpont, hogy senki ne vegye majd észre: nem így történt....).

A cikkben szó esik az ország tartalék olajkitermelési kapacitásáról is, mely 1.5 millió hordó/nap tartalékot jelent. (Forrás)

Miért is írok itt erről? 3 oka van.

1. Szaúd-Arábia nem képes fedezni a kiesett líbiai olajat a piacon kitermelése növekedésével. Ez az alábbi ábrán is jól látszik:

Szaúd-Arábia (fekete: y-tengely balra) és Líbia (piros: y-tengely jobbra) olajkitermelése 2005 januárjától 2011 március végéig. (Forrás: TOD)

Látható, hogy míg a líbiai kitermelés esett lényegében 1 millió hordóval, a szaúdi nem nőtt, pedig erre kimondott ígéretek hangzottak el (bár a piac nem hitte el teljesen, joggal, mint látjuk). Ez hosszú távon magas olajárat jelent, illetve néhány hónap múlva magas gázárat is (amit itt az EU-ban a német atomerőművek vélhető leállítása még fokozni fog).

2. A fentebbi cikk adatai alapján az arab királyság 2015-ig egyáltalán nem képes semmilyen érdemi növelésre, azaz a szaúdi kitermelés platón marad - lehet, hogy tetőzött, csak ezt így leírva még egy ideig nem láthatjuk.

3. A tartalékkapacitás adata 25%-ot csökkent ezen hír alapján, a korábbi 2 millió hordó/nap-hoz képest. Finoman történik az információ adagolása, de történik.

4. Szaúd-Arábia belső piacán napi 2.6 millió hordó olaj fogy el, a maradék jut exportra. Évente 9%-al nő a hazai fogyasztás, azaz 2015-re 4.5 millió hordó lehet naponta. Ekkor tehát már csak 8.7 - 4.5 = 4.2 millió hordó/nap fog exportra jutni, szemben a 2010-ben jutó 5.7 millió hordó/nap-pal. Ez pedig ~25%-os exportesés 2015-ig. Kibírjuk? Komolyan kérdem.

A tömegbe lőttek Szaúd-Arábiában

Hetesi Zsolt — Thu, 10 Mar 2011 22:44:53 +0000

A szaúdi rendőrök tüzet nyitottak a tüntetőkre Qatif városában, mely az olajban gazdag keleti vidéken fekszik. Az ellentétek mögött egyébként az a sííta-szunnita ellentét áll, mely sok arab országban okoz feszültséget. Az ország lakóinak többsége ugyanis sííta, míg a vezető elit és a szaúd-ház (az uralkodóház) szunnita.

Qatif városán megy keresztül az az olajvezeték, mely ellátja olajjal a Ras Tannunah-i olajterminált. Itt napi 5 millió hordó olaj folyik keresztül...

Azt hiszem izgalmas napok elé nézünk. És még finoman fogalmaztam.

Nincs még itt az olajhozam csúcs? A Hubbert-modell korlátai

Hetesi Zsolt — Mon, 24 Jan 2011 09:40:50 +0000

Az itt olvasható cikk eredetije a The Oil Drum című oldalon jelent meg. Fordította: Till Bálint.

Ugo Bardi a The Oil Drum állandó szerzője, az ASPO Italia tagja, vegyész, a Firenzei Egyetem fizikai kémia tanára.

A Hubbert-modell kimondja, hogy egy megfelelően nagy területen az olajkitermelés egy harang alakú görbét fog követni. Mikor a modellt a világ olajkitermelésének viszonylatában alkalmazzuk, akkor a maximális kitermelést „olajhozam csúcsnak” nevezzük. A görbe egyik vagy másik oldalának következményeit gyakran illusztrálják kövér illetve sovány tehenekkel. Az olajhozam csúcs eljövetelét gyakran a 21. század első évtizedére jósolták, azonban mostanáig nem állapítható meg egy egyértelmű csúcspont, 2004 óta inkább egy síkot láthatunk. Ez a cikk a helyzet megvizsgálásával amellett érvel, hogy Hubbert modellje, mint minden más modell csak bizonyos feltételek mellett érvényes. Számíthatunk arra, hogy a kitermelés továbbra is egy vízszintes síkot fog követni egészen addig a pontig, amíg a gazdaság képes lesz más ipari szektorokból forrásokat átengedni az olajkitermeléshez.

Colin Campbell és Jean Laherrere 1998-ban írtak egy cikket a „Scientific American-nek”, amiben azt jósolták, hogy a világ olajkitermelésének csúcsa („olajhozam csúcs”) 2004-2005 körül fog bekövetkezni. Becslésüket a hozzáférhető olajkészletek nagyságával kapcsolatos adatokra, illetve Hubbert modelljére alapozták, ami egy majdnem szimmetrikus, harang alakú görbét feltételez az olajkitermelésnél. Campbellnek és Laherrere-nek lehet, hogy igazuk volt, legalábbis abban az esetben, ha csak a „hagyományos” olaj kitermelését vesszük figyelembe. Mindenesetre lehet érvelni amellett, hogy a kitermelés 2005-ben elérte a csúcsot, bár több időnek kell még eltelnie, mielőtt a trend bizonyosan megállapítható.

A világ olajtermelése (hagyományos nyersolaj)

Ha az „összes folyékony” (all liquids) olaj kitermelését nézzük, tehát olyan folyékony hidrokarbonát forrásokat is figyelembe veszünk, mint a földgáz-kondenzátumok (NGL), bioüzemanyagok, olajhomok, stb., akkor nehezen lehetne kimutatni bármiféle csúcsot. A termelés egy megközelítőleg állandó – talán kissé emelkedő – sík körül ingadozik immáron legalább öt éve. A legfrissebb adatok (például az „Early warningtól”) azt mutatják, hogy a termelés mostanra talán meghaladta a 2008-ban bekövetkezett ideiglenes csúcsot.

Néhány figyelmeztető szó, mielőtt tovább haladnánk. Először is még túl korai lenne kijelenteni, hogy az adatok nem illeszthetők be a Hubbert-modellbe, mivel beletelhet néhány évbe, amíg a csúcs egyértelműen kimutathatóvá válik a görbén. Másodszor az adatok csak a kitermelt mennyiségre vonatkoznak. Egy hordó NGL vagy bioüzemanyag kevesebb energiát tartalmaz, mint ugyanennyi hagyományos nyersolaj. Tehát pusztán a kinyert energia szempontjából a termelés talán már az „all liquids” kategóriájában is hanyatlik.

Bárhogy legyen is, nem azt látjuk, amire számítottunk: nincs jól kimutatható csúcspont, legalábbis az „all liquids” esetében. Ebből egy alapvető kérdés következik: képes-e a Hubbert-féle modell arra, hogy leírja a világ olajkitermelésének jövőjét.

Azt tudjuk, hogy néhány regionális esetben működött a Hubbert-modell, de nem az összesben. Az Egyesült Államok földgáztermelésének esetében például kudarcot vallott. Hubbert úgy számolta, hogy ez a csúcs körülbelül 1973-ra várható. Bár ekkor valóban bekövetkezett egy csúcspont, de ezután nem csökkent jelentősen a termelés. Ehelyett ingadozott, nemrég pedig meghaladta az 1973-as csúcsot. Ezzel szemben az Egyesült Államok nyersolaj kitermelésének csúcs utáni hanyatlása összeegyeztethető a Hubbert modellel. Íme, a két eset összehasonlítása (az EIA-tól). Az ábrán jelenlévő nyersolaj és földgáz egyenértékű energiaskálán mozog exajoule-ban (EJ) mérve. Egy köbláb földgáz energiája egyenlő 1.1x10E+6 joule-al, egy hordó energiája pedig 6.1x10^9 joule-al.

A két eset különbözősége szembeötlő, kiváltképpen ha azt is figyelembe vesszük, hogy az adatsorok ugyanabból a földrajzi régióból származnak, megegyező gazdasági, politikai és jogi háttérrel. Miért is különböznek tehát? Valószínűleg egy fontos ponthoz érkeztünk: ha a világ olajkitermelése az amerikai nyersolaj példáját fogja követni, akkor hamarosan csökkenni kezd. Ha viszont az amerikai földgázét, akkor elképzelhető, hogy a termelés még hosszú ideig, talán évtizedekig a jelenlegi szinten fog folyni. Fontos tehát megértenünk, hogy mi okozza a különbséget. Viszont előbb meg kell vizsgálnunk, hogy a Hubbert-féle modell feltevéseinek alapjai megállják-e egyáltalán a helyüket.

Korábban már megjelent a Hubbert-modell egy értelmezése Mind Sized Hubbert címmel. Eszerint a modell a megtérülő és befektetett energia arányának (Energy Return for Energy Invested - EROEI) koncepcióján alapszik. Az olaj az energia egy formája, de az olaj kinyeréséhez energia befektetésére van szükség. Az EROEI ennek a két energiának az aránya. A modell alapja azon a feltételezésen nyugszik, hogy a kitermelőipar a kinyert energia egy hozzávetőlegesen állandó hányadát visszafekteti új kitermelő létesítmények létrehozásába. Ily módon exponenciálisan növekedhet, legalábbis egy ideig. Viszont az ipar hajlamos elsőként a „könnyű”, magas EROEI értékű erőforrások kinyerésére. Idővel fokozatosan át kell térnie a nehezebb (alacsonyabb EROEI értékű) erőforrásokra. Ha a kinyeréshez kevesebb energia áll rendelkezésre, a termelés növekedése lelassul. Végül a termelés eléri a csúcsot, majd elkezdődik a hanyatlás. Ezeket a tényezőket matematikai formába öntve harang alakú görbét kapunk (lásd itt).

Ez a hatás ugyanúgy megfigyelhető akkor is, ha a pénzügyi tényezőket vesszük figyelembe. Az alacsonyabb EROEI érték magasabb kitermelési költséget is jelent. Ennek következtében a profitok csökkennek, ez pedig aláássa az ipar új erőforrásokba történő befektetésének képességét. Az ipar úgy is dönthet, hogy feljebb viszi az árakat, hogy a profitot szinten tartsa. De a magasabb árak letörik a keresletet, aminek következtében a termelés lelassul. Ez ismét csak a Hubbert-görbe.

Ez a Hubbert-modell leegyszerűsítése, amely az olajiparra az egész gazdaság egy elkülönített alrészeként tekint, így persze csak egy hozzávetőleges becslést tud adni. A gazdaság ennél jóval bonyolultabb. A kereslet áremelésre adott válasza nagyban függ attól a tulajdonságtól, amit a közgazdászok árrugalmasságnak, „elaszticitásnak” neveznek. Általában a magasabb árak lenyomják a keresletet, de előfordul, hogy egy árucikk olyannyira létfontosságú, hogy a kereslet a magas árak ellenére is magas marad. Ebben az esetben a kereslet rugalmatlan, „inelasztikus”. A nyersolaj és más fosszilis üzemanyagok annyira létfontosságúak a gazdaság számára, hogy az elmúlt évek olajárainak szeszélyei alig-alig voltak hatással a termelési görbére. Tehát az olaj keresletére klasszikusan igaz a rugalmatlanság (nyilvánvalóan bizonyos határokon belül).

A viszonylagos keresleti stabilitás magas árakkal való párosulása azt eredményezi, hogy az iparág képes szinten tartani a profitot, így még magas árak mellett is folytathatja az új termelő egységekbe való befektetést. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a kitermelő szektor a gazdaság más részeitől energiát és forrásokat von el, ezeket pedig arra használja, hogy alacsony EROEI értékű erőforrásokat nyerjen ki. Ebben az esetben már nem számíthatunk harang alakú termelési görbére.

Ezekkel a tényezőkkel magyarázhatóak az Egyesült Államok olaj- és földgázkitermelésének különbségei. Mindkettő rettenetesen fontos a gazdaság számára, így a kereslet mind a két esetben gyakorlatilag rugalmatlan. De van egy különbség. Olajat lehet importálni a tengerentúlról tankerek segítségével. A földgázt viszont alacsony hőmérsékleten cseppfolyósítani kell, ez pedig speciális létesítményeket igényel. Ezen kívül csak különleges hajókon lehet szállítani, és más egyéb nehézségek is adódnak. Mindez nagyon drágává teszi.

1971-ben, az országos csúcs után az Egyesült Államok számára az olaj tengerentúlról való importálása volt a legolcsóbb, ezért nem volt szükség magas költségekkel járó befektetésekre a határon belül. Az olajfogyasztás nem csökkent le, viszont a behozatal fokozatosan növekedett. Mára az import olaj a nemzeti termelés kétszeresét teszi ki.

Ennek épp az ellenkezője igaz a földgázra, melynek importálása nagyon költséges volt. Ennek eredményeként megérte új hazai forrásokba fektetni, még akkor is, ha ezek drágák voltak. Ez a földgáztermelés amerikai csúcsa, 1973 óta folyik. Ennek a folyamatnak az utolsó lépése a „hidraulikus repesztés” alkalmazásával kinyert gáz (fracture gas). Ez a technológia nem új, azért használják most, mert minden más forrás csökkenést mutat. És ha csak most kezdték el használni, az azt is jelenti, hogy költséges. De az Egyesült Államok gazdaságának szüksége van a földgázra, ezért – egyelőre – hajlandó annyi pénzt és forrást áldozni a megszerzésére, amennyit csak kell. Ennek eredményeként a belföldi termelés tízszer akkora maradt, mint a behozatal.

A következő ábrán a földgáz amerikai árának alakulása látható. Az adatok az EIA-tól származnak és inflációval korrigáltak az usinflationcalculator segítségével.

Földgázárak az Egyesült Államokban

Az 1973-as csúcs utáni földgáz áremelkedés talán elegendő volt ahhoz, hogy a termelés csaknem állandó szinten maradhasson. Az viszont megfigyelhető, hogy a magasabb árak nem voltak képesek támogatni a gyors termelésnövekedést, amely az 1973-as csúcs előtt szabályszerű volt. A legtöbb, ami az áremelkedésből kitelt, az az volt, hogy nagyjából stabil maradt a termelés. Megfigyelhető továbbá az is, hogy az árak olyan ütemben növekedtek, amelyet akár exponenciálisnak is tekinthetünk. Ha erre volt szükség a termelés ösztönzéséhez, akkor mikor jön el az a pont, amikor a földgázárak olyan magasak lesznek, hogy a legtöbb ember nem lesz képes megfizetni őket? A rugalmatlanság nem tarthat örökké.

Most pedig nézzük meg, hogy érvényesíteni tudjuk-e ezeket a szempontokat világpiaci szinten a nyersolajra. Az olaj EROEI értéke rohamosan csökken az elmúlt évtizedekben, ahogy ezt láthatjuk is Cutler Cleveland jól ismert grafikonján (korábban megjelent itt).

A nyersolaj EROEI értékei az Egyesült Államokban

Tehát a Hubbert-modell azt mutatja nekünk, hogy a fokozatosan csökkenő EROEI értékek a termelés csökkenését vonják maguk után. Viszont nagy szükségünk van folyékony üzemanyagokra, s mivel ezeket nem vagyunk képesek egy másik bolygóról importálni, pénzt és energiát nem kímélve alacsony EROEI értékű forrásokból kell kinyernünk ezeket. A magas árakkal ösztönözve ezt is teszi az iparág. Itt van például néhány közelmúltbeli adat az olajhomokkal kapcsolatban az Early Warningtól. Az olajhomokból történő folyékony üzemanyag termelése nem újdonság, de most már kezd komoly szerepet játszani az olajpiacon.

Az olajhomokból létrehozott folyékony üzemanyagok világszintű termelése

Valami hasonló történik a bioüzemanyagokkal is, melyek termelése gyorsan növekszik. (adatok: OilWatch Monthly)

Bioüzemanyag termelés a világon (millió hordó/nap)

Figyeljük meg továbbá azt is, hogy bár az Egyesült Államok belföldi nyersolaj termelése az elmúlt időkben látszólag eltér a Hubbert-görbétől, ez szintén annak tudható be, hogy az emelkedő árak ösztönzésére új befektetések valósultak meg a kitermelő létesítmények terén.

A világgazdaság tehát különböző módokon forrásokat terel át az olajkitermeléshez, hogy fenn tudja tartani a folyékony üzemanyagok létfontosságú ellátását. De ennek nagy ára van. Az alacsony EROEI értékű anyagok kitermeléséhez szükséges energiáknak és forrásoknak jönniük kell valahonnan, így a világgazdaság valamely más szektorának fel kell adnia őket. Más szóval a gazdaság számára rendelkezésre álló teljes energia összessége nem növekszik, sőt valószínűleg csökken.

Figyelemre méltó példái ennek a jelenségnek a bioüzemanyagok. Ezek EROEI értékei nagyon alacsonyak, valahol 1 körül, vagy kicsit afölött mozognak. Van rá lehetőség, hogy a szénből kinyert energia segítségével a kukoricából etanolt készítsünk, a szenet gyakorlatilag folyékony üzemanyaggá alakítva. Viszont az erre használt szenet a gazdaság már nem tudja máshol hasznosítani, a társadalom számára rendelkezésre álló nettó energia nem növekszik. Más erőforrás-készleteknél is megfigyelhetőek hasonló jelenségek, az energia lecsökkent hozzáférhetősége pedig magyarázatot adhat a világgazdaság közelmúltbeli bajaira.

Mit tartogat tehát számunkra a jövő? Egy teljesen feltérképezetlen terület felé haladunk. A történelem során még soha nem fordult elő, hogy egy létfontosságú, nem megújuló erőforrást világszinten úgy aknázzanak ki a „csúcspontig”, mint ahogy most mi azt tesszük a fosszilis üzemanyagokkal. A gazdasági mechanizmusok minden bizonnyal megpróbálják majd szinten tartani a folyékony üzemanyagok termelését, melyek nélkülözhetetlenek társadalmunk számára. Ennek okán folytatódni fog a nyersanyagok (mint például a szén) elvonása a gazdaság egyéb szektoraiból, ezeket pedig folyékony üzemanyagok előállítására fogják használni. Ez addig fog folytatódni, amíg csak lehetséges, de nem mehet örökké: a gazdaság nem végtelenül nagy, és az erőforrások is végesek. Azt nem tudjuk pontosan megmondani, hogy mikor, de a folyékony üzemanyagok termelésének csökkenése egyszer el fog kezdődni. Azt sem tudjuk megmondani, hogy a hanyatlás görbéje milyen alakot fog ölteni, de néhány modell (mint például a The Limist to Growth-é is, mely számba veszi a gazdaság egészének viselkedését) azt mutatja, hogy a csökkenés váratlan és meredek lesz.

Ha azt várjuk el egy modelltől – bármely modelltől –, hogy az képes megjósolni a jövőt, akkor nagyot fogunk csalódni. Hubberté sem kivétel, de mint sok modell, képes lehet eleget mondani a jövőről ahhoz, hogy megkönnyítse az arra való felkészülést. Nem számít, ha a modellek csak hozzávetőlegesek, vagy éppen egyes esetekben nem is működnek. Csak az a fontos, hogy hogyan használjuk őket. Egy madártoll esés közben leírt pályája nem azt jelenti, hogy a Newton-féle gravitációs erőtörvény helytelen. Mindössze annyit jelent, hogy a modell használata közben tisztában kell lennünk annak korlátaival. Ez Hubbert modelljénél sincs másképp: az Egyesült Államok földgáztermelésének görbéje nem azt jelenti, hogy a modell rossz, csak azt, hogy ismernünk kell annak korlátait. Ha erre képesek vagyunk, akkor a Hubbert-modell sokat mondhat nekünk arról, hogy mi történik, és a problémák okairól, melyekkel éppen szembenézünk. Ennyiből pedig már következtethetünk arra, hogy hová tartunk: van még valamennyi időnk a felkészülésre, de már nem sok.

Robert Hirsch: nem engedtek beszélni az olajcsúcsról

Hetesi Zsolt — Sun, 26 Sep 2010 22:55:26 +0000

Robert Hirsch 2005-ben publikálta híres jelentését, mely az USA Energiaminisztériumának (DoE) kérésére készült. Ez volt az első hivatalos jelentés, mely közeli olajkitermelési csúccsal számolt és a felkészülés idejét legkevesebb 10, jó esetben 20 évre tette. Meglepő, de a vele készült friss interjúban arról számol be, hogy utána hallgatásra ítélték.

Azok, akikkel együtt dolgozott, azt mondták neki, egy szót se ejtsen az olajcsúcsról többet. Ezek a kollégák vezető kutatók voltak, akik a DoE legfelsőbb vezetésével álltak kapcsolatban. A DoE minden kutatási forrást elvágott az olajcsúcs és mezők ürülési rátájának kutatásával kapcsolatban.

A helyzet lényegében nem változott az Obama-kormányzat idején sem. Hirsch szerint a jelenlegi energiaminiszter Dr. Steven Chu nem rendelkezik elég rálátással az energetika területére. Tudása akadémikus és a gyártási oldalt nem látja át, így nem képes megítélni a megújulók terjedését.

Hirsch legfrissebb könyve, mely októberben jelenik meg az USA-ban, állítása szerint erős érveket tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a szél-, a napenergia, vagy a biomassza felhasználás "sosem lesz elég bármire is." Minderre azért hívja fel a figyelmet, mert véleménye szerint erős a meggyőződés, hogy a megújuló források ki tudnak minket húzni a bajból.

Ugyanebben az interjúban Hirsch elmondja, hogy elképzelése szerint 2-5 éven belül véget ér a kitermelés napi 85 millió hordó környéki stagnálása és elkezdődik a megállíthatatlan esés. Minden azon múlik, ez milyen gyors. Évi 2% már komoly gond [ez a magyar olajfogyasztás 10-szerese lenne - hzs], de 4% már katasztrofális.

Amikor 2008-ban 130 dollár fölé ment az olaj hordónkénti ára, 25 országban tört ki éhséglázadás. Mivel a globalizált rendszer nemlineáris [nem modellezhető lineáris differencia/differenciálegyenletekkel - hzs], hanem kaotikus, így az esés következményei sokkal szerteágazóbbak lehetnek ennél is.

Hirsch azt is közli, hogy a Védelmi Minisztérium (DoD) kicsit önállóbb utakon jár [2008-ban és 2010-ben is kiadtak egy jelentést, mely 2015-re 10 millió hordó/nap olajhiánnyal számol, mely a napi magyar felhasználás 62-szerese], azaz ott nincs letiltva az olajcsúcs vizsgálata. Még 2005-ben zajlott egy olyan háborús szimuláció a CIA vezetőjének részvételével, mely 5% esést modellezett az olajkitermelésben. A gyakorlat rádöbbentette a résztvevőket, hogy az USA nem rendelkezik olyan eszközökkel, mely ilyen esetben működőképes lehetne.

Következtetés: majdnem minden nagyhatalom nemzetvédelmi egysége félhivatalosan is készül a globális olajhiányra. Titokban valószínű mindegyik. Ne legyenek illúziók bennünk: itt már régen nem arról van szó, hogy a következmények kikerülhetők. A világ vélhetően háború/konfliktusok előtt áll.

Újabb megerősítés: olajhiány várható 15-30 éven belül, állítja a Bundeswehr

Hetesi Zsolt — Thu, 02 Sep 2010 15:43:51 +0000

Ahogy telik az idő egyre több helyről és egyre komolyabb forrásokból értesülhetünk róla, hogy az olajellátás jövőbeli fenntartása komoly nehézségekbe fog ütközni. Most éppen a Német Hadsereg kutatóközpontjából szivárgott ki egy ilyen.

Korábban már több hasonló hírről számolhattam be:

A Pentagon Műszaki Divíziója 2008 végén adott ki egy jelentést, melynek 2010 áprilisában lett világhír-értéke. A jelentés arról szólt, hogy a kereslet gyorsabban nő, mint a kínálat, és 2015 után már napi 10 millió hordós hiányra kell felkészülni. A jelentés adatait itt elemeztem.
2010 februárjában a Brit Tudományos Akadémia által létrehozott bizottság tett közzé egy hasonló jelentést, amely 2015 körülre teszi az olajkitermelés tetőzését, és utána fokozódó olajhiánnyal számol. (Hasonlóképp nyilatkozott a brit energiaminiszter is, aki 10 éven belül szintén olajválsággal számol Angliában, a növekvő behozatal-függés miatt.) A jelentés sürgető kormányzati beavatkozást javasolt.

Most pedig itt a legújabb hír. A Bundeswehr jövőkutató műhelye egy belső jelentést készített, melyben az olajkitermelés csúcsának lehetséges idejét elemzi, illetve az ebből fakadó következményeket részletezi. A dokumentumot egyértelműen titkosan akarták kezelni. Amint arról a Der Spiegel újságírója névtelen német kormányzati forrásból értesült az elemzés valódi. A helyzet komolyságát mutatja, hogy sem a Bundeswehr, sem a Védelmi Minisztérium nem nyilatkozott az ügyben.

A dokumentum fő állítása, hogy 2010 környékén valószínű az olajkitermelés tetőzése. Ez összevág mindazokkal a nemzetközi kutatásokkal, melyek a témát vizsgálják, így Chris Skrebowski, az ASPO, Matt Simmons és TOD kutatóinak adataival is. (Skrebowski adatbázisát használta a fentebb említett brit jelentés is.) Ezek után 15-30 éven belül biztosan ellátási nehézségek lépnek fel, írja a tanulmány. (Ebből következik a Német Hadsereg szakértői nem látják helyettesíthetőnek az olajat még 30 éves időskűálán sem, és ebben megerősitik a mi eredményeinket is.) A következő fontos pontokat emeli ki a jelentés, mint következményeket:

Nőni fog az olaj szerepe a nemzetközi kapcsolatok alakításában. Már látható, hogy az olajtermelő országok jelentősége emelkedőben van, a politikai játéktér átrajzolódik.
Az olajexportáló országok saját céljaik esetleges agresszív megvalósítását is megkezdhetik.
A szabad piaci olajkereskedést kétoldalú szerződések kezdhetik el felváltani, amint a hiány fokozódik.
Létfontosságú cikkek hiányozhatnak majd a szállításban és a gyártásban is az erőteljesen olajfüggő piac és gazdaság hanyatlása miatt.
Elképzelhető a tervgazdaság részelges újraéledése a szabad piac valószínű összeomlása mellett.
Világméretű láncreakció indul be, mely először azokat az országokat érint, melyek nem voltak képesek felkészülni ezen nehézségekre, később, a hiány növekedtével másokat is.
A Bundeswehr elemzése kérdésessé teszi, hogy maga a demokratikus rendszer egyáltalán képes-e túlélni mindezt.

Eddig az elemzés ismertetése. A végére csak egy kérdésem maradt.... Nem ismerős mindez valahonnan? Egy 2007-es, neten terjengő tanulmányból, ami akkor hülyeségnek tűnt? Dehogynem. Eltelt 3 év, remélem elég volt arra, hogy komolyabban tűnjön mindaz, ami az oldalunkon megjelent és meg fog jelenni.

Obama: nem tudom hogy helyettesíthető az olaj

Hetesi Zsolt — Tue, 15 Jun 2010 09:11:53 +0000

A Mexikói-öbölben történt olajszennyeződés miatt Obama elnök negyedszer is a térségbe látogatott. Az elnök ökológiai 9/11-nek nevezte a történteket. Számunkra mégsem ez az érdekes, hanem az elnök néhány mondata az olaj, mint energiaforrás kapcsán.

Obama azt mondta, hogy nem tudja előrejelezni, hogy az USA képes-e egy teljes átmenetre az olaj-alapú gazdaságról másra az ő életében. De hozzátette, hogy "itt az idő elkezdeni ezt az átmenetet és új módon befektetni, hogy energia legyen belőle. ... Fogalmam sincs, hogy milyen új energiaforrás lesz elérhető, milyen technológia viheti lejjebb a megújulók árát. ... Amit előre tudunk jelezni, az a fosszilis források elérhetőségének csökkenése: egyre drágább lesz kitermelni, és a környezeti terheket gyermekeinkre, unokáinkra és dédunokáinkra hagyjuk, hogy cipeljék."

Forrás (beküldő: Zágoni Balázs)

No comment, ahogy mondja az angol.

Most akkor hogy is értik ezt? Volt olajcsúcs, vagy még nem?

Hetesi Zsolt — Mon, 26 Apr 2010 08:34:38 +0000

Egyeseknek feltűnhetett, hogy tíz percig kint szerepelt ennek a bejegyzésnek az elődje a múlt héten. Aztán megvitatva a kollégákkal, kicsit érthetőbbé tettem.

A kérdés a következőképp merült fel. 2007-ben a KÉSZ megrendelésére írt anyaggal kezdődött úgymond a pályafutásunk, ezt az anyagot belső használatra szántam, nem nyilvánosság elé. Mivel mindig követünk el elírást, esetleg ismerethiányból fakadó téves következtetést, meg kell vizsgálni két kulcsszempontból az elmúlt 4 év kijelentéseit, és a részünkről elhangzott következtetések helyességét. 3 területet mutatok most meg: az olajcsúcs jellegét, időpontjának becslését (1), az olaj árát (2), az atomenergia jövőjét (3).

Olajcsúcs

Az olajkitermelés csúcsa az elméleti Hubbert-görbe alapján határozható meg. Ebből természetesen egy elméleti időpont határozható meg.

Elméleti modell a Föld olajtermelésére - Hubbert-görbe 2010-es csúcssal.

A Föld olajtermelése azonban nem pontosan követi ezt, hiszen agazdaság folyamatai és egyéb történések is befolyásolják. A kitermelés 2005 óta nem növekedett, ebből következtettek a korai tetőzést valló szakértők arra, hogy a csúcs küszöbön áll. Azt, hogy pontosan mikor lesz, nem egyszerű kikövetkeztetni, ha előtte áll még a kitermelés. A hátralévő készletek ismerete fontos, ezek után lehet görbét illeszteni. A hátralévő készletek, és azok kitermelés rátája azonban viták övezte, és nem mindenki által elfogadott tényekről beszélünk, hanem 10-20%-os különbségek is lehetnek az egyes előrejelzések között a hátralévő (URR, Ultimately Recoverable Resources) készletek nagyságáról.

Olajtermelés 2002 és 2010 jaunár között. A kitermelés 2004 vége óta átlagosan 85 millió hordó/nap körül mozog, attól néhány %-nál jobban egyszer tért el: 2008 nyarán. (Oilwatch Monthly, The Oil Drum)

Miután 2006-ban elvégeztünk egy illesztést a Campbell által adott URR készletek naygságát használva, 2008-10 közötti időszak jött ki a csúcs lehetséges időpontjára, az említett KÉSZ-jelentés ezt is állította. Akkor azonban - valószínűleg tévesen - úgy ítéltük meg, hogy a 2006-ban 10%-ot eső szaúdi kitermelés geofizikai okok miatt csökken, ebből azonnal jött a következtetés: lehet, hogy a csúcs akkkor történt meg (2006-7); ezt az állítást is tartalmazta az említett KÉSZ-anyag.

Természetesen ekkor még nem lehetett eldönteni, hogy ez igaz-e vagy sem. Mindenesetre azóta kiderült, és ismereteink is bővültek az irányban, hogy a szaúdiak játszanak a világgal és saját kitermelésükkel. Így aztán a csúcs nem 2006 végén volt... A történet tanulsága, hogy néhány hónapot általában várni kell, mielőtt a becslést közzétesszük.

A jelenlegi modellek szerint a kitermelési csúcs 2008-2011 között lehetséges. A múltbeli dátum szerepeltetése azért nem ellentmondás, mert egy lokális csúcs jelent meg az olajkitermelésben 2008 nyarán, amit azóta nem sikerült felülmúlni. Elméletileg – kis mennyiséggel – túlléphető ez az érték, de nem minden modell ad ilyen előrejelzést. Tehát lehetséges, véleményem szerint nagyon valószínű, hogy a csúcs 2008 nyarán volt. Az amerikai Chris Skrebowski előrejelzése szerint 18 millió hordó /nap – főképp iraki – új mező munkába állása várható 2012-ig, ami képes az öreg mezők ürülését eddig a dátumig ellensúlyozni.[1] Skrebowski új projekt-adatbázisa[2] optimistább, mint a hivatalos adatbázis a Wikipedián.[3]

	2009	2010	2011	2012	2013	2014
Skrebowski	6.2	5.7	3.2	3.4	4.4	4.2
Hivatalos	4.74	3.24	3.114	2.2275	2.4	2.05

Az ütemezett olaj-megaprojektek (MP) millió hordó / nap egységben Chris Skrebowski és a hivatalos forrás szerint.

Az olajtermelés modellezése egyszerűen a következő két elem vizsgálatát jelenti: mennyi a régi mezők éves hozamcsökkenése (ürülési ráta, depletion rate %, D), és mennyi új mező áll az adott évben munkába (MP), hogy ellensúlyozza azt a csökkenést, és még esetleg növekedést is biztosítson? Az ürülési ráta %-ban van megadva, és az előző év hozamának csökkenését mér a következő évben. Ez a ráta hivatalosan 4.3%, de a szakértők 6.5%-ot tartanak valószínűnek következtetett adatok alapján (Höök et al. 2009).

Amennyiben a szakértők által elfogadott 6.5%-os éves ürülési rátát fogadjuk el a régi mezőkre, és a hivatalos új mező ütemtervet használjuk, akkor 2011 végére 5% esést tapasztalhatunk a kitermelésben, 2015-re 18% lehet a hiány (Worst Case Scenario, WSC); ebben a modellben a csúcs 2008 nyara.

Ha pedig elfogadjuk az IEA hivatalos és kisebb, 4.3%-os adatát az ürülési rátára (amit egyébként a szakértők jó része elutasít) és az optimistább, Skrebowski-féle új mező- ütemezést használjuk, akkor 2015-re még éppen nem várható hiány, de utána meredekebb esés következik a kitermelésben, mint az előző modellben (Best Case Scenario, BSC). A csúcs itt 2011-re esik.

Olajár

Az olaj árát 250-300 dollárig találtuk elviselhetőnek a gazdaság számára, korábbi lehetésges olajválságok hatásából kiindulva. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy az általunk várt gazdasági visszaesés már 147 dollárnál bekövetkezik, ezért nem nőtt előrejelzésünk szerint az olaj ára 2011-12-ig, hanem esett helyette 2008 őszétől, hiszen kitört a válság. Azóta olajárat nem becslünk, hiszen számunkra is világossá vált, hogy a gazdasági folyamatok modellezése messze nagyobb feladat, és sokkal többféle forgatókönyvet kellene elemezni.

Atomenergia, Paks bővítése

A KÉSZ-jelentés írásakor még valószínűnek tűnt egy atomerőmű-építési hullám. Az uránkészletek szűkössége látható volt már ekkor, a német EWG jelentése ezt nyilvánvalóvá tette. Éppen ezért, a nukleáris reneszénsz felfutását várva értelmetlennek tűnt úgy erőművet bővíteni Magyarországon, hogy az épp az urántermelés csúcsának idejére, 2025-30 körülre legyen kész. Ne felejdük el, 2007-ben még nem volt biztos, hogy lesz-e egyáltalán bővítés, s ha igen, mikor indul. Ezért a bővítést nem támogattuk.

Aztán a kirobbant válság kicsit elodázta az atomerőmű-építési lázat. Így, továbbra is fenntartásokkal, de nélkülözhetetlenségére gondolva - fontos Paks bővítése, hiszen a 4 régi blokk 2037-ig bezár. Alaperőművünk pedig csak ez lehet. Érdemes arra is figyelni, hogy a kazah uránkészletek azok, melyek valószínűleg elláthatnak egy magyar erőművet a jövőben is, orosz - dúsítási - közreműködéssel. A kazah uránra azonban egy igazi nagy játékos is pályázik, írtuk már, hogy Kína 100 AP-Westinghouse blokkot tervez a középtávú jövőben.

Tehát következtetésünk annyiban változott, hogy átgondolt uránellátási forgatókönyvvel, esetleges készletezéssel a paksi bővítés fontos és időszerű kérdés, ezen említett problémák megválaszolása nélkül azonban nem megfontolt is lehet.

Összefoglaló

Az első, KÉSZ számára írott anyag tartalmazott néhány olyan következtetést, mely azóta tévesnek bizonyult, az olajcsúcs lehetséges időpontjában azonban valószínűleg nem tévedett, és a Paks bővítését célzó aggodalmak egy része ma is helytálló.

[1] Az összes régi mező átlagos kiürülési rátája 4.3% hivatalosan (IEA report, 2009), de az olajszakma köreiben 6.5%-ot tartanak valószínűnek (Höök et al. 2009): Höök, M. & Hirsch R.: Energy Policy, 2009 June.

[2] http://peakoiltaskforce.net/wp-content/uploads/2010/02/final-report-uk-i...

[3] http://en.wikipedia.org/wiki/Oil_megaprojects

Mikor jön el az olajcsúcs? Átvett interjú

Hetesi Zsolt — Thu, 22 Apr 2010 15:42:05 +0000

Akár néhány éven belül elérkezhet az olajcsúcs, s úgy tűnik, egyelőre nincs megoldásunk a kieső energia pótlására – mondta el honlapunknak Hetesi Zsolt fizikus, a Fenntartható Fejlődés és Erőforrások Kutatócsoport tagja. Egyre több kutató és nemzetközi szervezet egyetért Hetesi Zsolt évek óta hangoztatott véleményével, hogy nincs már olyan nagyon messze az olajhozam csúcs, illetve hogy néhány éves plató után csökkenni kezd a kitermelés, ami óhatatlanul áremelkedéshez vezet majd.

Tovább

A cikkért köszönet Hajdú Péternek az ujenergiak.hu munkatársának.

A Pentagon szerint előbb lesz olajhiány - kommentár

Hetesi Zsolt — Mon, 19 Apr 2010 22:47:42 +0000

Egy újabb hír, aminek a fele igaz, de ami fontos, arról nem szól. Idézem:

Az amerikai védelmi minisztérium egy friss tanulmánya szerint a vártnál előbb olajhiány köszönthet a világra. Az elemzést a hétvégén ismertetett a Defence Talk katonai hírportál.
A világon 2015-ben már naponta tízmillió hordóval kisebb lesz a termelés a szükségesnél, a 2030-as években pedig, az akkori napi 118 millió hordós igénnyel szemben csak százmillió hordót fognak kitermelni - ezt jósolják az Összhaderőnemi Parancsnokság (JFC) szakértői, akik ugyanakkor hangsúlyozzák: nem tudományos következtetésről, hanem elméleti feltevésről van szó. (mr1 hír)

A hír értéke fontos. Rávilágít egy olyan jelenségre, amivel sokkal régebben kellene foglalkoznunk. Mégis, a jelenséget eddig nem vették eléggé komolyan, mert lám, most sem arról van szó, amiről kéne. Ami azonban ennél is meglepőbb, én ezt az adatot 2009 közepe óta használom előadásaimban, amint arról a letölthető diasoron is meggyőződhetnek, de írtam róla 2009 augusztusában is. A mostani hír semmit nem tesz ehhez hozzá, sőt ennek szó szerinti megismétlését tartalmazza. A teljes tanulmány elérhető itt, 2008. november 25 óta. Miért csak akkor hír valami, ha az MTI teszi közzé?

Maga a hír érdekes annyiban, hogy arról számol be, nem lehet kielégíteni a növekvő olajigényt. Az igény 2030-ra 118 millió hordó/nap, a kitermelés pedig csak 100 millió hordó lesz. Tehát itt szó nincs olajcsúcsról, a mai 84 millió hordós kitermelés az US Army mérnökei szerint még nő, egésze 2030-ig is akár, de nem elég gyorsan. Az az állításuk pedig, hogy 2015-ig 10 millió hordós hiány várható, úgy értendő, hogy a kitermelés 89, míg az igény 99 millió hordó lesz. Pedig, ez lehet, hogy túlzásnak vehető. Az igény évi 3%-os növekedéssel lehet csak 99 millió hordós 2015-re. Ennyit meg nem nő mostanában, hacsak Kína nem robban még nagyobbat gazdaságilag...

A kitermelés alakulása azonban ennél a kutatásnál az IEA adataira épül, amelyek nem túl megbízhatóak, erről már írtunk. A kitermelés csúca sokak szerint 2008, mások szerint 2012 előtti, de a legtöbb kutató lassan egyetért, hogy nagyon valószínű, hogy 2020 előtti. A hír pedig NEM ERRŐL SZÓL.

USA Energiaminisztérium: lehetséges olajcsúcs: 2011

Hetesi Zsolt — Thu, 01 Apr 2010 21:02:07 +0000

A francia Le Monde energiával foglalkozó blog-részében található ez a cikk.

Legfőbb állítása az, hogy 2011 és 2015 között lehetséges, hogy elkezdjen esni az olajkitermelés a világon, ha nem történnek meg a megfelelő befektetések. A nyilatkozó, aki az olajügyek szakértője a DoE-n (Energiaminisztérium) belül, nem állította, hogy nincs lehetőség a befektetésekre, hanem azt, hogy a válság után egyszerre

élénkült fel a kereslet az olaj iránt
nem történt meg sok tervezett beruházás.

Ennek lehet esés a következménye az olajhozamban. Mindezek mellett egy másik szakértő a DoE-n belül elutasította az olajcsúcs jelenségének lehetőségét, ehelyett arra hivatkozott, hogy a termelés a hullámzó fennsík elvét fogja követni: kicsit nő, kicsit visszaesik, de sokáig egy kitermelési fennsík lesz tapasztalható a kitermelés menetében. Ezt követi majd a termelés esése.

Mostantól jönnek az én megjegyzéseim.

Ez nem mond ellent az olajcsúcs elméletének. Alig van az olajcsúccsal foglalkozó szakértők között, aki éles csúcsot jósolna, ez legföljebb az elméleti Hubbert-görbére lehet igaz. Legtöbbünk úgy véli, hogy a csúcs maga kb. a közepén lesz egy hosszan elnyúló állandó, nem növekvő termelés által meghatározott kitermelési fennsíknak.
Sokan úgy vélik, mi is komoly valószínűséget adunk neki, hogy a 2008 nyári csúcs abszolút lesz, nem fogják felülmúlni. Ha mégis, az annak lesz köszönhető, hogy a fellendülő gazdaság még gyorsabban akar hozzájutni olajhoz, és a válság miatt elmaradt beruházások sűrűbbek lesznek, egymásra érnek, így 2011-13 között van esélye egy kicsit nagyobb kitermelésre, mint 2008 nyarán. De múlandó dolog lesz. (Ezt a legjobb esélyt felvonutató forgatókönyvek adják. Ilyen pl. a brit kormány részére kiadott jelentés, amiről néhány hete írtunk.)
A plató 5 éve már tart..., nem vették észre kedves szakértő urak és hölgyek?

Ábra: The Oil Drum

Készüljünk az olajcsúcsra! Az "Angol Ipari Munkacsoport az Olajcsúcs és az Energiabiztonság Vizsgálatára" 2010-es jelentése

Hetesi Zsolt — Thu, 11 Feb 2010 09:19:00 +0000

Ha valakinek még mindig nem lenne egészen biztos, hogy a világ más hely lett 2007 óta, amióta például ez az oldal is működik, megint egy érdekes és hasznos írás, 2010 február 10-i dátummal. Származási helye a Brit Tudományos Akadémia (Royal Society) által létrehozott Angol Ipari Munkacsoport az Olajcsúcs és az Energiabiztonság Vizsgálatára (UK Industry Task-Force on Peak Oil and Energy Security (ITPOES)).

A jelentés letölthető innen.

Rövid összefoglaló:

A 6 komoly energetikai céget magába foglaló tömörülés (Arup, Foster + Partners, Scottish and Southern Energy, Solarcentury, Stagecoach Group és a Virgin) fleadatul tűzte ki, hogy megfelelő módon tájékoztatja az angol kormányt a várható következményekről. Az olajválság okozta összeroppanásból nem lehet úgy kihúzni Nagy-Britanniát, ahogyan a pénzügyi válságból ki lehetett - áll a szervezet honlapján.

Az írásban az egyik szakértő Chris Skrebowski, aki a következő - általunk már jól ismert - előrejelzést adja: Az olajkitermelés 90-91 millió hordó/nap termeléssel fog tetőzni várhatóan 2010 végén, 2011 elején, majd 2015 után visszavonhatatlanul elkezd csökkenni.

A kiadvány egyik kulcsábrája ugyanezt erősíti meg, 2015 után elválik egymástól a kereslet és a kínálat, a kínálat esése miatt.

Az ábra elfogadja egyébként az IEA 2009-es eneregiajelentését (World Energy Outlook), mely az OECD-országokban évi 0.5 százalékos igénycsökkenéssel, de a nem-OECD országokban évi 1% igényövekedéssel számol. 2015-ig az új mezők tervezett beállása még fölötte tartja az igényeknek a kitermelést (production cap), de utána elkezd esni.

Mit kérnek az angol kormánytól? Legyen ez kulcstéma a 2010-es választásokon és "a felismerés után jöjjön a cselekvés. Azonnali cselekvést!"

2010: Peak Oil. Beismerés a PetroBras-nál.

Hetesi Zsolt — Thu, 04 Feb 2010 19:29:55 +0000

A TOD részletezi a brazil PetroBras olajtársaság ügyvezetőjének perezentációját, mely 2009 decemberében hangzott el és amelyben részletezi a világ olajtermelését beleértve a bioüzemanyagokat is.

A prezentáció legkomolyabb állítása, hogy a meglévő mezők kimerülésének rátáját nem lesz képes ellensúlyozni az új mezők hozama, és 2010 után csökkeni fog a hozam.

1. ábra. A PetroBras forgatókönyve. A forgatókönyv 5% ürülési rátával számol a meglévő mezőkre (világoskék). Világosszürke: a nem-OPEC országok mezőbővítési projektjei, sötétszürkék a nem-OPEC új projektjei és ugyanez az OPEC-re világos és sötét sárgával. Az OPEC két legnagyobb új hozzájárulása a Khurais (1.3 millió hotdó/nap) és a Khursaniyah (0.8 millió hordó/nap) lesz 2010-ben. Amennyiben ezek nem teljesülnek - ami elő szokott fordulni Szaúd-Arábia házatáján, akkor 2008 volt a csúcs éve és 2011-12-ig alig, utána jól érzékelhetően lecsúszik a platóról a kitermelés. Nem lehetetlen, hogy 2012-re 7-10% hiány legyen a kereslet és a kínálat között, bár az ábra szerint 2012 lesz az utolsó év, amikor a kereslet és a kínálat még egybe fog esni, a fölös kapacitás (sparse capacity) tűnhet el addigra.

A PetroBrastól származó állítás egyébként összhangban van Sadad Al-Husseini állításával (szaúdi Aramco), aki azt mondta, hogy a világ olajtermelése egy platón van és csökkenni fog, illetve a Total olajcégtől származó állítással, mely szerint a kitermelés valószínűleg nem haladja meg soha a 89 millió hordó/nap-ot. Manapság 86 millió hordó/nap, a csúcs idején 88 millió hordó volt naponta.

Energy use, entropy and Extra-terrestrial Civilizations / Energiahasználat, entrópia és földönkívüliek

Hetesi Zsolt — Tue, 02 Feb 2010 01:43:37 +0000

Abstract. The possible number of extra-terrestrial civilizations is estimated by the Drake-equation. Many articles pointed out that there are missing factors and over-estimations in the original equation. In this article we will point out that assuming some axioms there might be several limits for a technical civilization. The key role of the energy use and the problem of the centres and periphery strongly influence the value of the L lifetime of a civilization. Our development have several edifications on the investigations of growth of an alien civilization.

Full artilce is attached. This rapid communication is the summary of my talk was given on FIKUT Conference last year at Eötvös University. It will be published in the Journal of Physics: Conference Series.

Kivonat. A földönkívüli civilizációk számát a Drake-egyenlet becsli meg. Számos cikk mutatta ki, hogy hiányzó faktorok és túlbecsült értékek vannak az eredeti egyenletben. Ebben a cikkben kimutatjuk, hogy néhány axiómát feltéve számos korlát létezhet egy technikai civilizáció számára. Az energiahasználat kulcsszerepe és a központok valamint a periféria problémája erőteljesen befolyásolja egy civilizáció L élethosszát. A mi fejlődésünknek számos tanulsága van idegen civilizációk növekedésének vizsgálata szempontjából.

A teljes cikket csatoltam. Ez a rövid cikk összefoglalása annak az előadásnak, amit múlt évben az ELTE FIKUT konferenciáján tartottam és meg fog jelenni a Journal of Physics: Conference Series-ben.

Csatolmány	Méret
hetesi_FIKUT2009.pdf	38.26 KB

Fatih Birol: A világ hagyományos olajtermelése tetőzhet 2020-ig

Hetesi Zsolt — Sat, 12 Dec 2009 18:11:09 +0000

Az Economist összefoglalót közöl Fatih Birol gondolataiból - Birol a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) vezető közgazdásza. Birol többször tett már olyan nyilatkozatot, amelyben elmozdult a korábbi - 2030-ig nincs csúcsnak jele - állásponttól. Az IEA eleddig ugyanabba a táborba tartozott, mint pl. a CERA (Cambridge Energy Research Associates), ahol úgy vélik - és úgy is modellezik - hogy elegendően nagy pénzügyi igény esetén megfelelő mennyiségű olaj állítható rendszerbe. Nem merül fel a pénzügyi megtérülésen túl az energetikai megtérülés kérdése, amely pedig előbb jelent korlátot, mint a pénz. Az olaj mennyisége és a nettó energiát termelő olaj kitermelése nem ugyanaz.

Birol hozzátette, hogy 2030-ig négy teljes Szaú-Arábiának megfelelő olajlelőhelyre lenne szükség, ha csak laposan akarja a világ tartani a kitermelési görbét. Arról a növekedésről, mely 2005-ig jellemezte a termelést (1.5-2 millió hordó/nap növekedés évente) szó sincs.

Ezzel a nyilatkozattal az IEA is lassan elindult abba a táborba, ahol az olajkitermelés közeli tetőzése és ebből fakadó gazdaásgi válság képe rajzolódik ki.

Az EWG ábrája az olajtermelésről. 2008 után csökken, míg a gazdaság a piros szaggatott vonalat kívánná meg, a WEO 2006-os előrejelzése szerint.

A dubai hitelválság az olajcsúcs következménye

Hetesi Zsolt — Mon, 07 Dec 2009 18:42:17 +0000

Kjell Aleklett fizikus, az Uppsala Egyetemen működő Szénhidrogén-kimerülést Kutató Csoport vezetője blogjában arról ír, hogy Dubai gazdasági irányítói alapvetően tévedtek, amikor óriási szállodák építésétől vártak gazdaságélénkülést. Aleklett egy szaklaban publikált cikkére hivatozva állítja, hogy a következőket kellett volna figyelembe venni:

a szállodák csak olyan turistákkal termelnek hasznot, akik repülővel érkeznek
az olajkitermelés tetőzése nem teszi lehetővé a repülőgépek számának növekedését, illetve a bázisforgatókönyvek szerint jósolt fogyasztásnövekedést (a referenciaforgatókönyvek mindegyike évi 5% forgalomnövekedéssel számol, és egyik forgatókönyv 5, a második 0.3-4, a harmadik 3% fogyasztásnövekedést vázol 2026-ig)

A cikk ismét rámutat arra, hogy a valós adatok ismerete nem nélkülözhető napjaink gazdasági és politikai döntéshozói számára.

Breaking News 2. Az IEA és az EIA házatájáról

Hetesi Zsolt — Wed, 11 Nov 2009 11:04:33 +0000

Az IEA vezető közgazdásza Faith Birol még korábban nyilatkozott úgy, hogy "2012-re a fölös (tehát hiány esetén még további termelésnövelést lehetővé tevő) kapacitás teljesen el fog tűnni, és legkorábban 2015-re 10 millió hordó/nap kitermeléscsökkenés várható." Ez a csúcshozam 12%-a.

A Seeking Alpha cikkírója egy tanulmány kapcsán levelezett Stephen Harveyvel, aki az USA Energiaminisztériumában az Olaj és Gázhivatal vezetője, és a következő választ kapta:

"Sok olyan kényszerítő érv van, mely az olajkészletek elérhetőségének nehezedésére vonatkozik, és ez a jövőben a történelmi kitermelés alakját egy haranggörbéhez teszi hasonlatossá. Azaz nagyon is elképzelhető, hogy az olajhozam-csúcs kábé most van."

E két idézet olyan forrásokból származik, ahol eleddig hivatalosan legalábbis tagadták a csúcs létét az elkövetkező 20 évben. A következmények nyilvánvalók.

BREAKING NEWS! Az IEA-nál beismerték: az olajmezők kimerülése gyorsabb, a felfedezések üteme lassab az előre jelzettnél

Hetesi Zsolt — Tue, 10 Nov 2009 23:26:01 +0000

Az IEA 2009-es elemzése a napokban esedékes. Eleddig csak mi, az úgymod "sötéten látók" (doomerek) mondtuk, hogy az IEA jövőbeli projekciói jelentősen túlbecslik a felfedezéseket, és alábecslik a régi mezők átlagos kiürülési rátáját.

Nemrég az IEA még azt tette közzé, hogy 2030-ig töretlenül nőni fog az olajtermelés, köszönhetően az új felfedezéseknek, a nem hagyományos készletek kiaknázásának és a földgázcseppfolyósításnak.

Az IEA korábbi becslése a jövő kőolajtermeléséről. A sötétkék a meglévő mezők hozama (az ábrán 4,5%-os évi ürülési rátával). A világoskék a még be nem csövezett új mezők, a piros még felfedezve sincs, a fekete a bővített technikával termelhető ki, a narancs az olajhomok, pala stb, a zöld a folyékony földgáz. Az ábra szerint semmi baj, 2030-ig töretlen a növekedés. A kiszivárgott tények mást mondanak, az ábra messze túlzóbb a valóságnál.

Egy az IEA-t elhagyó, névtelenségbe burkolózó szakember azonban ezekkel homlokegyenest ellenkező dolgokat közölt. Az IEA berkein belül egyre több szakértő elégedetlen az IEA politikájával. Szerintük nem célszerű arra hivatkozva elhallgatni a dolgokat, hogy pánik törne ki.

A szakértő elmondta, hogy főképp az USA erős nyomására az IEA több felfedezést prognosztizált, mint amennyi a tudományos tények alapján várható lenne, illetve alábecsülte a régi, meglévő mezők ürülési rátáját. (Az ürülési ráta egy százalékos adat, mely mutatja, hogy egy adott évben hány %-al termel a mező kevesebbet, mint az előző évben.) Az IEA fenti ábrájáról 4.5%-os ürülést lehetett leolvasni, a 2008-as jelentés számszerűen viszont 6.7%-ot tartalmazott, tehát már lehetett sejteni. valami nem tiszta a háttérben.

A valóság még rosszabb, állítja a forrás. Az ürülési ráta ettől is nagyobb. A "peak oil" sokkal közelebb van, mint hinnénk. Az Ügynökség előre megfontoltan vezette félre a világot, és ebben a hatalmát az olajra és annak birtoklására építő USA mint egy házőrző kutya, működött közre. Mindez megkérdőjelezi még a 2009-es (eleddig nem közzétett, de esedékes) elemzés pontosságát is.

2005-ben azt állította az IEA, hogy 2030-ra 120 millió hordóra emelkedik az olajkitermelés ha mindent beleveszünk (all liquids), majd először 2007-ben 116, tavaly pedig 105 millió hordóra csökkent az előrejelzés. A kifele egyelőre nem közölt belső adatok szerint azonban még 90-95 millió hordó is nehezen képzelhető el a valós adatok tükrében, amik úgy látszik, szupertitkosak. A csúcs tehát vagy történelem, vagy a nagyon közeli jövő eseménye.

Egy másik, szintén névtelen IEA-forrás pedig egy másik szempontot emel ki. Nem az a legnagyobb baj, hogy az USA befolyása ekkora az Ügynökségre, hanem az, hogy az Ügynökség rendre nagyobb olajkészleteket közöl, mint a valóság. A világ "belépett a peak oil korszakába"- közölte.

A hírre soka jelezték, hogy sejtették: az IEA adatai "kozmetikázottak" és a helyzet rosszabb. Egy brit parlamenti képviselő úgy nyilatkozott, gyanúja megalapozottá vált. De pl. a brit kormány a mai napig inkább fogadja el az IEA adatait, mint másokat. (A cikk eredeti hosszabb forrása: The Guardian)

Persze mindezt már sokan előre megmondták (mi is). Colin Campbell 2004-ben Párizsban jelentette ki: ha kiderül az igazság az olajjal kapcsolatos adatokról, az világszerte pánikhoz vezet majd. Matt Simmons is évek óta megkérdőjelezi a hivatalos számokat, de eleddig egyikük sem tudott olyan elismerésre szert tenni, mint az IEA. Ennek vége. Eljött azok ideje, akik szemét eddig sem homályosította el semmilyen érdek. Az IEA megbízhatóságán le nem törölhető folt esett.

Olajos videók

Hetesi Zsolt — Thu, 01 Oct 2009 08:34:51 +0000

How will you ride the slide?

Peak Oil: visually explained

Az ár alakulása, Marshall-görbe