Fenntartható Fejlődés és Erőforrások Kutatócsoport - fenntarthatóság

Olajtalan talajerőpótlás

Szám Dorottya — Mon, 05 Jul 2010 18:56:19 +0000

Vajon törvényszerű-e, hogy mérgezzük magunkat a vegyszerekkel, melyekkel a növényeket védjük a kártevőktől (vagyis megöljük a kártevőt)? Vagy el lehetne kerülni, hogy a kártevő megbetegítse a növényt? Vajon célszerű-e műtrágyázással és mesterséges adalékokkal óriási termésátlagot elérni, miközben az egyik legfontosabb természetes jószágunk, a termőföld halottá válik? Vagy van olyan gazdálkodás, melyben nem kell a kártevőktől tartani, és a műtrágya is kiváltható? Úgy tűnik, a válasz: igen.

A világ népességnövekedése és a fejlődő országok lakosainak növekvő életszínvonala egyre nagyobb élelmiszerfogyasztással jár, ezt a növekvő igényt pedig lehetetlen kielégíteni műtrágyák nélkül. Az ősmaradványi erőforrások fogyása így érzékenyen érinti majd a mezőgazdaságot, mivel az erőforrás-igényes műtrágyagyártás nehézséget okoz majd. Gondoljunk bele, hogy a mezőgazdaság jelenleg 10 kcal energia befektetésével állít elő 1 kcal táplálékot; a befektetett plusz energia kizárólag ősmaradványi forrásokból származik, nélküle a mai mezőgazdaság nem tartható fenn.

A legfontosabb műtrágyaféléket, a nitrogéntartalmú ammónium-nitrátot és a karbamidot földgáz segítéségével állítják elő. Az alapot jelentő ammónia előállításának nyersanyaga is földgáz, és a gyártáshoz szükséges energiát is jórészt abból nyerik. További problémát jelent, hogy a Föld foszfát- és káliumkészletei ugyancsak végesek, a foszfátkitermelés az Egyesült Államok Geológiai Szolgálata (USGS) adatai szerint 1989-ben tetőzött, a kitermelés azóta csökken. A kálium és a foszfor esetén a műtrágya árát a kitermelés esése mellett a bányászott alapanyagok feldolgozási és szállítási költsége határozza meg. Drágítja a műtrágyákat a termelési lehetőségek szűkössége, s az is, hogy egy új üzem létesítése hatalmas és nehezen megtérülő beruházás. Egy új nitrogénmű felépítése legalább három év, egy foszfátgyár 3-4 évig épül, egy káliumüzem pedig nagyjából hét évnyi építkezés után indulhat be. A műtrágya drágulása pedig a trágyázás költségeinek emelkedéséhez vezet. A 2008-ban lezajlott műtrágya-áremelkedés gyakorlatilag mintegy megduplázta a költségeket.

A műtrágya kiváltására alkalmas egy hazánkban még alig elterjedt módszer, az effektív mikroorganizmusok (EM) alkalmazása, mely más országokban már évtizedek óta bizonyít. Az effektív mikroorganizmusok a talaj állapotáért felelősek, talajjavító és talajt károsító folyamatok(on) szabályozásán keresztül. Így például az olyan talajban élő növények, ahol a talajjavító mikroorganizmusok vannak túlsúlyban, jelentős növekedést mutatnak. Feltűnően egészségesek, kártevőktől és betegségektől mentesek. A talaj minősége tartós javulást mutat, nincs szükség műtrágyákra és növényvédő szerekre. Ellenkező a helyzet egy olyan talajnál, amelyben a betegséget okozó mikroorganizmusok vannak többségben. Az ilyen talajban erőtlen a növény fejlődése, a gyenge növényeket pedig könnyen megtámadják a kártevők. Növekedés gyakorlatilag nem lehetséges műtrágyák és kemikáliák nélkül.

Az EM egy gyűjtőfogalom, a mikroorganizmusok egy csoportja: fotoszintetizáló baktériumok, tejsavbaktériumok és gombák, amelyek az anabiotikus mikroorganizmusok közé tartoznak. Ha ezek a mikroorganizmusok elegendő mennyiségben jelen vannak a talajban az ott őshonos és kedvező tulajdonságú más mikroorganizmusok számára is megfelelő közeget hoznak létre, így azok képesek lesznek felszaporodni és egészséges talajállapotot kialakítani. Ha képesek szaporodni, akkor elősegítik az antioxidációs szint növelését, tevékenységük ösztönzi a regenerációs folyamatokat a talajban, levegőt és vizet tisztítanak, fokozzák a növény növekedését, az általuk kiválasztott anyagok nagy mennyiségben – növények és állatok számára is hasznos - tápanyagot tartalmaznak.

Ezek a jótékony hatású mikroorganizmusok tudományos bizonyítékokkal alátámasztva, külön-külön már régóta állandó segítői életünk különféle területeinek. Ezek a mikroorganizmus készítmények 100 %-ban természetes anyagból vannak, egészségre ártalmatlanok, nem tartalmaznak genetikailag módosított összetevőt, vegyszert, irritáló hatású összetevőt, sőt biológiai termesztésben hazánkban is engedélyezettek. Az effektív mikroorganizmusok regeneratív, felépítő folyamatokat indítanak be és támogatnak különféle környezetben, ezáltal javítják életközösségek, biológiai rendszerek minőségét és egészségét. Az effektív mikroorganizmusok sikeresen alkalmazhatók mind a mezőgazdaság, mind a környezetvédelem különféle területein. Hosszú távon alkalmazva csökkenthető a vegyszerhasználat. Ez a jövőben azért fontos, mert az ősmaradványi források fogyása megnehezíti a vegyszergyártást, mely erőforrás-igényes iparág. Javul a talajminőség, helyreállítható a szerves anyag természetes körforgása, növelhető a termésminőség és -mennyiség. Számos előnyük közül a legfontosabb, hogy rendszeres használat mellett nélkülözhető vele a műtrágya, így anélkül is tudjuk a jelenlegi termésátlagokat biztosítani. Sőt még ennél többet is.

Az EM-technológiát a japán Teruo Higa és kollégái fejlesztették ki, hogy jobb mezőgazdasági viszonyokat teremtsenek Japánban. Japánban a szárazföldek 90 %-a alacsonyértékű, kilúgozott talaj, ami a leromlás végső állapotában van. Bár a műtrágya és más mesterséges szerek alkalmazása látványos szerepet játszott a terméshozamok növelésében, kiszipolyozta a talaj azon természetes képességét, hogy megújuljon és egészséges állapotában fennmaradjon. Teruo Higa legfőbb célja a rizs terméshozamának növelése volt. Japánban a rizstermés legnagyobb hozama 14,5 bála volt 10 áranként. Ez az eredmény a termesztők oldaláról optimális felszereltséget feltételez, mindehhez jó időjárási viszonyokat, valamint vegyszerek és műtrágyák alkalmazását. Később, a technológia bevezetésével a legjobb elért termésátlag 10 áranként 27,6 bála lett. Néhány évvel később mutatkozott meg, hogy további termésnövekedés lehetséges és magasabb szint érhető el, mint valaha is a hagyományos módszerekkel. Így csökkenteni lehetett a rizstermesztéshez szükséges területeket és emellett minőségében és ízében is kitűnőbb rizshez jutottak. Az EM alkalmazásának egyik előnye, hogy csökkenthetjük a termőfelületet, ami különösen előnyös, ha figyelembe vesszük a globális viszonyokat, a bioetanol-gyártás növekvő termőterület-igényeit. Az EM technológia a rizstermesztés mellett alkalmazható minden kertészeti és szántóföldi növénynél is a terméshozam növelésére. Míg korábban a trópusi gyümölcsök termesztésére csak egyetlen virágzás és betakarítás volt jellemző, az EM alkalmazása sokszoros termést, és a hozam többszöröződését eredményezte. Az uborkatermesztésben, ahol rendszerint egy nóduszon egy uborka fejlődik, 4-5-re nő a termések száma nóduszonként. Ugyanez megfigyelhető a kukoricánál is, ahol nyolc cső van egy száron, a koktélparadicsomnál, ahol a hozam növényenként 30 paradicsomról 300 paradicsomra növekedett.

Bár az EM használatán alapuló mezőgazdasági termelést csak lassan fogadják el, növekvőben van azon országok száma, amelyek egyre komolyabban foglalkoznak vele és országos szinten alkalmazzák. Jelenleg Brazília a világ legnagyobb EM felhasználója, de több dél-amerikai és
távol-keleti országban folynak termesztési kísérletek az EM használatával. A fejlett országokban kevésbé ismert az EM, egyedül USA-ban és néhány európai országban, köztük elsősorban Németországban működnek EM-et előállító üzemek, Lengyelország pedig élen jár
alkalmazásukban. EM-termékeket már Magyarországon is be lehet szerezni, hazánk lemaradása azonban ezen a téren még jelentős. Fontos lenne ennek a technológiának a népszerűsítése, gyorsított bevezetése; egyrészt az egészséget védő élelmiszerek elterjedése, másrészt a mezőgazdaság olajarányának csökkentése érdekében. Sajnos itt is olyan nehézség van előttünk, mind a megújuló (nap) és megújítható (zöldtömeg, vagy biomassza) erőforrások rendszeresítése kapcsán. A technológia, ami segíthetne elkerülni az olaj és földgáz fogyása miatt hamarosan fellépő gondokat a mezőgazdaság terén, már létezik. Csak nincs elég idő arra, hogy a technológiára való átállás végbemehessen. A növekvő igényeket
kielégítő termelés-felskálázására úgy tűnik, nem leszünk képesek, de menthetjük a még menthetőt.

Fogyasztok, vagyok

Szám Dorottya — Sat, 26 Jun 2010 18:27:55 +0000

Én nem tudom, lehet-e még felelősségről beszélni globalizálódó szép új világunkban, ahol a mának élés és az önzés a trendi. Aki olvasott már Bogár László közgazdász-filozófustól könyvet, az ismeri az általa ábrázolt szánalmas és ironikus konzumidióta karaktert: az embert, aki nyálcsorgatva közeledik a bevásárlóközponthoz, hogy a délelőtt megkeresett pénzt délután elköltse. Megpúpozott kocsival járja a sorokat, bolyong, mert a kereskedők kihasználják a rafinált marketingtrükköt, hogy a pultok átrendezése növeli a forgalmat. Amit leemel a polcról, annak a fele már akkor veszélyes hulladék volt, amikor előállították.

A számtalan kassza egyikénél fizet, és amikor kiér a boltból, a legjobb lenne, ha a sok bóvlit beleöntené az első konténerbe, mert ezzel tenne jót az egészségének, majd újra sorba állna, hogy jobban dübörögjön a gazdaság. Fogyasztok, tehát vagyok? Valahogy így definiálná önmagát korunk felvilágosodott, nyugatias embere. Felelősség? Az a szó hiányzik a szótárából...

Én nem tudom, érdemes-e felelősségről beszélni. Lassan eladják a fejünk fölül a házat, a lábunk alól a földet, majd kilopják a szívünkből a maradék reményt és hazaszeretetet, végül pedig elhitetik velünk, hogy merjünk kicsik lenni. Mindennap vesztünk egy kicsit szuverenitásunkból és ezzel együtt a változtatás lehetőségéből, míg egy nap majd arra ébredünk, hogy „véletlenül” összetévesztettük az államot egy részvénytársasággal, és eladtuk az országot néhány lelkiismeretlen és gátlástalan bankárnak, üzletembernek és néhány kétes felhatalmazású nemzetek feletti szervezetnek.
Ekkor talán már eljutunk odáig, hogy a felelősöket a megfelelő helyen keressük. Egyszer talán tanulunk a történelemből, és iróniát gyakorolva belátjuk, hogy a legelső független magyar kormány felelősebb volt bármely rendszerváltás utáni, demokratikusan megalakult kormánynál, mert tőle a törvényhozók a bizalmukat nem csak konstruktív módon vonhatták meg. Egyszer talán tényleg felelős kormány lesz Buda-Pesten.

Én nem tudom, szabad-e felelősségről beszélni, amikor magukat a felelősöket érzékenyen érinti a téma. Beszélhetünk-e szólásszabadságról, ha ezzel korlátozzuk az ország gazdasági növekedését, mert kérdőre vonnánk azt a maroknyi embert, aki üzleti tevékenységének sikeressége szinte kizárólagosan befolyásolja a nemzetgazdaságot. Van-e széles e világon szebb dolog az offshore cégeknél, ha a tulajdonjogokkal járó jogszabadság kiteljesítéséről beszélünk? Nem tűnik-e emellett marginális kérdésnek, hogy „hárommillió koldus országa” lettünk? (Illyéssel: „…eszmélnél, de eszme csak az övé jut eszedbe”.)

Én nem tudom, tudunk-e felelősségről beszélni, ha nincsenek rá szavaink, mert gazdag anyanyelvünkben nem találunk pontos szinonimákat a politikailag korrekt kifejezésekre. Lehet-e egy olyan világban felelősségről beszélni, ahol a globalizáció a helyi közösségek elsorvasztását, a privatizáció az ország kiárusítását, a költséghatékonyság javítása jövedelemelvonást, a reform pedig leépítést jelent. Nem tudom, mit szólna ehhez legnagyobb reformerünk, Széchenyi István. Bár számos útszéli tábla jelzi, mi mindent sikerült elérni a Széchenyi-terv keretében, Széchenyi terve mégsem valósult meg: ma nem a reformok korát éljük.

Én nem tudom, kellemes-e felelősségről beszélni, miközben mérgezzük a folyóinkat, kivágjuk az erdeinket, szennyezzük a levegőnket, a végén pedig a szemétdomb tetején egymásra mutogatunk. Nem tűrjük meg a szemétdombot a kertünkben, ellenben a szomszéd kertjében már jó helyen van. Nemcsak térben, időben is beszűkül a látókörünk: bár a modern jogtudomány ismeri a jövő nemzedékek jogait, nem érjük fel ésszel, miért is illetnek meg egy olyan generációt jogok, amely még meg sem született. Nem ismerjük fel, hogy a Földet nem örökül, hanem kölcsönbe kaptuk, és nem mindegy, hogy milyen világot hagyunk az utánunk jövőknek. Megfosztanánk őket a változtatás szabadságától azzal, hogy adóssághalmazt görgetünk eléjük? Amiről egyszer kamatostul benyújtja a számlát a természet vagy a gazdaság. Vagy mindkettő.

Bogár szavaival, korunk embere a mesehőshöz hasonlít, aki észveszejtve rohan a szakadék felé. Csak rohan, rohan, nem veszi észre, hogy elfogyott a talaj, óriási kiáltással a mélybe zuhan. Most, a huszonnegyedik órában a szakadék fölött állunk, csak még nem tudatosítottuk magunkban. Hogy azt kapjuk, ami következni fog? Afelől semmi kétség. Hogy azt kapjuk, amit megérdemeltünk? Ki tudja…

Magyar Hírlap, 2010. március 4.

Egy fenntarthatóságra nevelő játék

Hetesi Zsolt — Wed, 03 Mar 2010 19:39:22 +0000

Egy kérésnek teszek eleget. Manapság sok olyan játék bukkan fel, ami a gazdaságot modellezi, de a fenntarthatóságot aligha. A Tenger Urai egy olyan játék, mely csapatban gondolkodásra késztet, és legnagyobb előnye, hogy a fenntarthatóságra nevel. A játékban halászlfottát kell vezetni, és a cél: rádöbbenni, hogy a túlhalászás összeomlasztja a tengeri élőrendszert, de a halászatból élőket is. Gratulálunk a játék kiötlőinek!