Fenntartható Fejlődés és Erőforrások Kutatócsoport

A LEAP/E2020 független európai politikai elemzőcsoport legújabb előrejelzése szerint a mai geopolitikai világrend durva “átalakulásának” egy újabb szakaszhatára átlépése várható a következő negyedévben. A G20-ak szöuli csúcstalálkozója jelezte, hogy többé nem az USA dominálja a világpolitikát és hogy minden ország magára van utalva. Mint a komplex rendszerek ilyen küszöb-átlépéseinél megszokott, a gazdasági, pénzügyi, monetáris szociális és politikai változások nem lineárisak, nem maradnak a szokott szabályok keretén belül.

Egyrészt gyorsulnak és erősödnek a világ több évtizedes gazdasági, pénzügyi és geopolitikai válságtrendjei, másrészt rohamosan erősödik e változások kollektív tudatosodása.

November 15-én rövid hír jelent meg a Napi Gazdaság honlapján, melyből megtudhattuk: a Magyar Tudományos Akadémia stratégiai dokumentuma szerint a jövő energia éhségét a vízi energia hasznosításával enyhíthetjük. A síkvidékre álmodott vízlépcsők az energiatermelés mellett a hajózást és az árvízvédelmet is segítenék.
Minderről első nekifutásra Terry Pratchett: Őrség! Őrség! C. regénynek egyik hőse jutott eszünkbe, aki nem volt tisztában az „irónia” szó jelentésével, szemben a HALÁLLAL, akinek viszont a „szarkazmus” szó megértése sem jelentett gondot. Mindehhez hozzá tehetnénk, immár Terry Pratchett-től függetlenül a „malícia” szót, hogy teljessé tegyük az árnyalatokat, aztán hozzáfűzhetjük az egykor volt reklám szlogenjét, ami második nekifutásra ötlött eszünkbe a vízlépcsőkről: „és az orrodat is tisztíccsa”.

2007-ben a Bodrogközben az egykor volt vízi világ emlékét őrző, időszakossá torzult, mocsaras holtmedrekké zsugorodott, néhai tavak iszapját is górcső alá vették. Kenézlő és Zalkod között egy buckaközi mélyedés aljára lerakódott üledéket faggatva megállapították, az egykori tó fenekén felhalmozódott 0,8-1,2 m-nyi iszap 4-5 000 év terméke. Ebből mintegy 0,8-1 m az utóbbi háromszáz évben rakódott le, míg a maradék 0,2 m a tó évezredes múltjának terméke. A XVII-XVIII. század fordulója tehát gyökeres változásokat hozott e táj életében; amíg korábban évezredeken át alig észrevehető változások jellemezték e vidéket, ezt követően fenekestül fordult fel itt a világ.

Minderre más jelek is utalnak. A XIX. század közepére nem csak a Bodrogközt, de a teljes Tisza-árteret torz, mocsaras vízi világ uralja. Az elmocsarasodás a kezdeti 5-10%-ról előbb-20-25%-ra, majd viharos gyorsasággal 50, helyenként 60% körülire nő.

A végjáték hossza és tényleges lefolyása több pont is bizonytalan. E bizonytalanságok okozzák azokat a tévedéseket, melyek mentén az elemzések létjogosultságát és a helyzet drámaiságát megkérdőjelezhetjük. Tévedéseink azonban nem a folyamatok irányára, és ütemére vonatkoznak, sokkal inkább annak adott időponthoz kötött eredményeire. Azaz nem abban tévedünk, hogy a szálak egyre gyorsuló ütemben bomlanak fel körülöttünk, hanem abban, hová is vezet ez a bomlás, mondjuk 2012. január 24-én. Megoldást jelenthetne, ha az ilyesfajta jövendölésekről lemondanánk, mint ahogy ezt sokan meg is teszik, óhatatlan azonban, hogy egy-egy jól érzékelhető következményt előre jelezzünk. Példának okáért a vidéki Magyarország összeomlását.

Végezzünk el itt egy gondolatkísérletet.

A tévedések egyik oka tehát az értelmezésbeli különbség. A folyamatok és a következmények vázolásakor egy-egy részterületre összpontosítunk. Ugyan a vázolt kép pontosan jelzi az adott térség, társadalmi réteg vég közeli állapotát, ezt azonban más térség lakói egyszerűen nem hiszik el, vagy nem fogják fel. Jól példázza ezt a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése során felmerülő vidékfejlesztési problémák. Az állapotfelmérések világosan mutatták a Tisza mente leépülését, s tisztán láttatták a folyamatok végeredményét, ugyanakkor sem a megyei fejlesztési intézmények, sem a budapesti érintettek nem fogták fel, mi rejtőzik a számok, az adatok mögött: a vidéki Magyarország kettészakadt, és gyorsabban süllyed, mint anno a Titanic.

Az olaj-, vagy inkább az energiaválsággal kapcsolatos nézetek egyfajta „világvége-jövendölés” formáját kezdik ölteni. Elsősorban a különféle nyilvános megjelenési formák a „hang”-, a „betű”- és nem utolsósorban a „képmutató” (rossz magyarsággal: a rádió, az újságok és a tv) bevett közlési formái miatt. Ezek az eszközök ugyanis nem a dolgok lényegére mutatnak rá, hanem a figyelem felkeltésére és az emberek felzaklatására, hangulataik felkorbácsolására törekednek. Igaz ugyan, hogy erre ma már egy komoly, valósághű elemzés is alkalmas lehet. A jelentések tartalmát azonban el kell rejteni, arra pedig kitűnően alkalmas, ha rásütjük a „világvége” bélyeget.

De ha már itt tartunk, gondolkodjuk el azon, mit is jelent a szó: világ, és mit is jelent a világvége.

A nyelvünk e téren hihetetlen távlatokat enged meg nekünk. A világ ugyanis, éppúgy, mint pl.

A minap megjelent egy rövidke írás a Nők Lapjában a Jövő energiája címen? A tóriumról, az atomenergiáról és a fosszilis energiahordozókról szól. Az összegzés szerint nem kell aggódni a rendelkezésre álló energiaforrások kimerülése miatt. Ez igaz, aggódni egészen más miatt kell. S hogy mi az az egészen más? Ezt foglaltam össze az alábbi szösszenetben.

A jövő élelme?

Hamvas Béla kérdi valahol: van-e olyan ostoba, aki látja, hogy egész népek, mint lavinák zúdulnak le a hegyről, melyre évmilliók alatt kapaszkodtak fel, azt higgye, ha ő kiáltozni kezd, a lavina meg fog állni? Aztán rögtön hozzáfűz egy másik kérdést is: de akad-e oly érző lélek, aki látva, hogy emberek milliói zuhannak az állati lét alá, ezt szó nélkül megállja?

Mindezt előre kellett bocsátanom, részben azért, mert nem hogy abban nem hiszek, hogy a lavina megállna, de már abban sem bízom, hogy bárki meghallja a kiáltozásom.

       Első két részben napelemes villamos energia termelésről volt szó, jelen írás a gyakorlatban működő magyarországi napelemes rendszereket mutatja be.

       Magyarország sajátságos helyzetben van, mert jobb napenergia potenciállal bír, mint északabbra lévő szomszédaink(fő napelem telepítő országok), még is kevesebb kapacitással rendelkezünk. Jó példaként felhozható Szlovákia, Bulgária, Csehország, felsorolt országok egyike se vezető gazdasági állam Európában, még is sikerült egy rendes támogatási rendszert bevezetniük. Mondhatni már bosszantó módon lemaradunk a megújulók terén, de azért akadt 1-2 beruházó aki a nehézségek ellenére még is belevágott nagyobb méretű rendszerek telepítésébe.

A csoport 2007-es megalakítása óta minden rendszeres támogatás/jövedelem nélkül az alábbi tudományos kutatói tevékenységet fejtette ki.

Konferencia-részvétel és előadás:

A ha akkor c. írásba hiba csúszott:

A hibás mondat:

"Többszörösen energiafüggő, egyfelől nagy erőforrást igényel a táj átalakítása, és a megváltozott viszonyok fenntartása, másfelől a korábbi technológiákhoz képest 15-16%-os energia befektetést igényel."

Helyesen:

Többszörösen energiafüggő, egyfelől nagy erőforrást igényel a táj átalakítása, és a megváltozott viszonyok fenntartása, másfelől a korábbi technológiákhoz képest 15-16-szoros energia befektetést igényel.

És végezetül a mi lett volna ha nincs az M30-as című kép. Ez easetben a vasúti kereszttöltés duzzasztotta volna fel a Sajó árvízét. Felsőzsolcát ugyanúgy nem lehetett volna megvédeni, mint most. Talán ha az árvíz elmossa a vasúti hidat és a töltés egyrészét. Lehet, hogy ebben az esetben a víz e szűkületen levezethető lett volna, de a katasztrófa által okozott kár nagysűága nem igen csökkent volna ezáltal. A nagyobb víztömeg lejjebb Ónod és Muhi térségében okozhatott volna gátszakadást. Felsőzsolca Arnót, Szirmabesenyő és Miskolc között a Sajó ártéri szűkülete miatt egy átmeneti vésztározó alakult ki, melynek a vízszint emelkedés következtében Felsőzsolca is a részévé vált.

A katasztrófát azonban az árvízvédelmi rnedszer alulméretezése okozta. Amikor a folyó természetes esésvonala mentén gátat emeltek, majd itt vezették el a Miskolc Szerencs közötti vasút töltését, nem gondolták azt, hogy a térségben ilyen mennyiségű víz is megjelenhet.

A Sajó folyása mentén következő szűk keresztmetszet valóban az M30-as út, melynek áteresze nem kisebb a 37-es útnál, de hozzá járulhatott valamicskét a víz feltorlódásához.

A Sajó és a Bódva víze azonban az itt már kékkel jelölt öblözetbe felülről érkezett, és a Kis-Sajón keresztül tört be a településre, az M30-as a képejn jelzett formában hozzájárulhatott a vízszint emelkedéséhez de csak azt követően, amikor a felülről érkező ár a 37-es úton már átbukott.

Az alábbi három képen az árvíz vélt lefolyását szemléltetjük. Az általános vélekedés szerint az M30-as okozott olyan mederszűkületet, ami felduzzasztotta a Sajó árvizét, és a nyíllal jelzett irányba térített, mniért is a víz az árvédelmi töltéseket megkerülve, felülről árasztotta el Felsőzsolcát. E vélekedés azonban nem állja meg a helyét. Az adott esetben ugyanis nem arról volt szó, hogy a víz alulról töltötte volna ki a képen a 37-es út felett fehérrel jelölt öblözetet.  Az is jól kivehető az ábráról, hogy az első komoly szűkület a Sajón a 37-es út maga, ami keresztezi a folyót, s viszonylag szűk áteresze van még Miskolc belterületén.

Az ötödik képen látható, hogy az ártéri szűkületet az árvízvédelmi töltés, és az ártret keresztező vasútvonal alkotja. Szeretnék itt visszautalni arra, hogy a Sajó árvízvédelmi rendszerének kialakításakor nem számítottak ekkora vízszintekre a térségben.

A következő képen az ártér domborzati vizsonyai láthatók. Jól érzékelhető, hogy Felsőzsolca mellett a Sajó folyása tölcsérszerűen beszükül, e tölcsér délnyugati falát két jól látható vonalas létesítmény adja. (A képen az M30-as út még nem szerepel)

A harmadik kép a Sajó árterének szintjeit mutatja Feksőzsolca és Miskolc térségében. A kép jól szemlélteti, merre húzódnak a természetes esésvonalak, illetve mely útvonalon haladna a természetes árhullám, ha nem zártuk volna el az útját. A Sajó folyásával párhuzamosan hútódnának le a nagyvizek egy részeük a korábbi mellékágak közvetítésével térhetne vissza a Sajóba, másrészük a Hejőn keresztül közvetlenül a Tiszába folyna. (Ez a képen nem látszik, itt csak a szintek jelennek meg.

A kép azt szemlélteti, hogy Felsőzsolca nem a Sajó árterébe épült, és az emberi beavatkozás nélkül soha nem alakult volna ki olyan helyzet, hogy a település víz alákerülhessen. E beavatkozás azonban nem az "oson" áruház, s mégcsak nem is az M30-as kialakítása volt.

A második képen a Sajó tetőző szintje látható. A két kép közötti különbség alapján már látható az árvíz valódi oka. Olyan mennyiségű víz folyt le a Sajón, melynek levezetésére egyszerűen nem voltunk felkészülva. Soha senki nem hitte volna, hogy ekkor árvíz lehetséges, a rendszer ennek kezelésére alkalmatlan.

Az alábbiakban megkísérlem néhány ábra segítségével megjeleníteni milyen körülmények játszottak közre Felsőzsolca árvíz-katasztrófájában. A helyzetemet bonyolítja, hogy szemmel láthatóan nem tudom a képet a honlapon megjeleníteni, tehát az adott esetben a szövegmező alatti linkre kattintva lehet megnézni miről is van szó. Ezen felül azt is előre kell bocsátanom, hogy a helyzetet statikus modell segítségével tudom csak megjeleníteni, ami korlátozott érvényű, de azért elég pontosan szemlélteti mi is történt.

Nyolc képet jelenítek meg, ami azt jelenti, hogy ez a bejegyzés nyolc részletből fog állni.

Az első részleten, minden további magyarázat nélkül azt a vízszintet mutatom be, amelyre számítottak, azaz, amelyre a védelmi rnedszer kiépült.

            Sokak számára ismert tény, hogy Magyarország nagyon jó napenergia adottságokkal bír, azonban sok téves és pontatlan információ kering a neten és a közbeszédben. Ezen írás ebben nyújt segítséget, hogy tisztább képet adjon a napelemes villamos energia termelésről Magyarországon.

Takarékosság:

A társas játékokban legyen szó bár valódi játékról, sakkról, kártyáról vagy egy bűnügy tárgyalásáról, van egy pillanat, amikor minden eldől, s a végkifejlet visszafordíthatatlanul bekövetkezik. Erle Stanley Gardner igen kifejezően ír erről a pillanatról a Morcos lány esete c. művében, s miután esetünkben is valami ilyesmiről van szó, idézzük most fel e leírás minden apró részletét…

„A per nyilvánvalóan eldőlt…

A nézők szeme lesiklott a tanukról és a vádlottakra tapadt…