BREAKING NEWS! Az IEA-nál beismerték: az olajmezők kimerülése gyorsabb, a felfedezések üteme lassab az előre jelzettnél

Az IEA 2009-es elemzése a napokban esedékes. Eleddig csak mi, az úgymod "sötéten látók" (doomerek) mondtuk, hogy az IEA jövőbeli projekciói jelentősen túlbecslik a felfedezéseket, és alábecslik a régi mezők átlagos kiürülési rátáját.

Nemrég az IEA még azt tette közzé, hogy 2030-ig töretlenül nőni fog az olajtermelés, köszönhetően az új felfedezéseknek, a nem hagyományos készletek kiaknázásának és a földgázcseppfolyósításnak.

Az IEA korábbi becslése a jövő kőolajtermeléséről. A sötétkék a meglévő mezők hozama (az ábrán 4,5%-os évi ürülési rátával). A világoskék a még be nem csövezett új mezők, a piros még felfedezve sincs, a fekete a bővített technikával termelhető ki, a narancs az olajhomok, pala stb, a zöld a folyékony földgáz. Az ábra szerint semmi baj, 2030-ig töretlen a növekedés. A kiszivárgott tények mást mondanak, az ábra messze túlzóbb a valóságnál.

Egy az IEA-t elhagyó, névtelenségbe burkolózó szakember azonban ezekkel homlokegyenest ellenkező dolgokat közölt. Az IEA berkein belül egyre több szakértő elégedetlen az IEA politikájával. Szerintük nem célszerű arra hivatkozva elhallgatni a dolgokat, hogy pánik törne ki.

A szakértő elmondta, hogy főképp az USA erős nyomására az IEA több felfedezést prognosztizált, mint amennyi a tudományos tények alapján várható lenne, illetve alábecsülte a régi, meglévő mezők ürülési rátáját. (Az ürülési ráta egy százalékos adat, mely mutatja, hogy egy adott évben hány %-al termel a mező kevesebbet, mint az előző évben.) Az IEA fenti ábrájáról 4.5%-os ürülést lehetett leolvasni, a 2008-as jelentés számszerűen viszont 6.7%-ot tartalmazott, tehát már lehetett sejteni. valami nem tiszta  a háttérben.

A valóság még rosszabb, állítja a forrás. Az ürülési ráta ettől is nagyobb. A "peak oil" sokkal közelebb van, mint hinnénk. Az Ügynökség előre megfontoltan vezette félre a világot, és ebben a hatalmát az olajra és annak birtoklására építő USA mint egy házőrző kutya, működött közre. Mindez megkérdőjelezi még a 2009-es (eleddig nem közzétett, de esedékes) elemzés pontosságát is.

2005-ben azt állította az IEA, hogy 2030-ra 120 millió hordóra emelkedik az olajkitermelés ha mindent beleveszünk (all liquids), majd először 2007-ben 116, tavaly pedig 105 millió hordóra csökkent az előrejelzés. A kifele egyelőre nem közölt belső adatok szerint azonban még 90-95 millió hordó is nehezen képzelhető el a valós adatok tükrében, amik úgy látszik, szupertitkosak. A csúcs tehát vagy történelem, vagy a nagyon közeli jövő eseménye.

Egy másik, szintén névtelen IEA-forrás pedig egy másik szempontot emel ki. Nem az a legnagyobb baj, hogy az USA befolyása ekkora az Ügynökségre, hanem az, hogy az Ügynökség rendre nagyobb olajkészleteket közöl, mint a valóság. A világ "belépett a peak oil korszakába"- közölte.

A hírre soka jelezték, hogy sejtették: az IEA adatai "kozmetikázottak" és a helyzet rosszabb. Egy brit parlamenti képviselő úgy nyilatkozott, gyanúja megalapozottá vált. De pl. a brit kormány a mai napig inkább fogadja el az IEA adatait, mint másokat. (A cikk eredeti hosszabb forrása: The Guardian)

Persze mindezt már sokan előre megmondták (mi is). Colin Campbell 2004-ben Párizsban jelentette ki: ha kiderül az igazság az olajjal kapcsolatos adatokról, az világszerte pánikhoz vezet majd. Matt Simmons is évek óta megkérdőjelezi a hivatalos számokat, de eleddig egyikük sem tudott olyan elismerésre szert tenni, mint az IEA. Ennek vége. Eljött azok ideje, akik szemét eddig sem homályosította el semmilyen érdek. Az IEA megbízhatóságán le nem törölhető folt esett.

Keresés
FFEK hírlevél

FFEK cikkek, hírek, programok.

Tartalom átvétel


Greenman Kft.
Effektív mikroorganizmusok a környezetért


Bio tönkölybúza
, Szám Lajos, Tapolca


Abwind Kft.
Megújuló energiák, megújuló technológiák


Újenergiák

Médiaröntgen

Kapcsolat Plus Alapítvány

Bocs Alapítvány

E-Consumption

Könyvajánló

Sokak fejében fordul meg a gondolat, hogy az önellátás felé forduljanak a jelenlegi helyzet láttán - és esetleg ismerve, vagy sejtve, mi várható még. Azonban az önellátás, még ha részleges is, vagy kezdetleges lépsekből is áll, nem egyszerű. Azok az ismeretek, amelyeket régen a többség ismert, azaz, hogy mit mikor kell vetni, mi minek jó szomszédja a kertben, vagy hogyan kell mosni hamulúggal, mára szinte teljesen eltűntek.

Az újratanulásban segít az ÖkoVölgy Alapítvány könyve, amely még azoknak is élvezetes olvasmány, akik már megkezdték saját maguk körül az önellátást, vagy vannak tapasztalataik bármelyik kérdésben, amiket a könyv tárgyal.

Milyen következményekkel jár, ha a világ népesség-növekedése a jövőben korlátlanul folytatódik? Vajon lesz-e mindenkinek elegendő élelem és ivóvíz? A véges kőolaj, kőszén és földgázkészletekkel mi lesz? Jut-e belőle mindenkinek? Mit lehet tenni azért, hogy a Föld eltartóképességén belül maradjon az emberiség?  És egyáltalán: mekkora ez az eltartóképesség?

Bár a fenti kérdéseket már Thomas Malthus is feltette a XVIII. század második felében és Aldous Huxley is említést tesz róluk a Pont és Ellenpont c. regényében (1928), csak a Római Klub tagjai voltak, akik elsőként behatóbb tanulmányokat végeztek a válaszkeresés reményében. 1972-ben felkérték Donella Meadowst, Jorgen Randerst és Dennis Meadowst, a Massachusetts Technológia Intézet kutatóit, hogy írjanak egy tanulmányt.

Miért és hogyan lett a magyar föld a globális tőke elsajátítási tárgya? Van-e még ezután reális esély földünknek a magyarság részére megőrzéséhez? Miért nem tudunk ésszerűen gazdálkodni a jövő egyik legfontosabb stratégiai kincsével, a vízzel? Miért vezetünk el többet belőle, mint amennyi hozzánk érkezik? Miért tesszük ezt olyan veszélyeztetett térségekben is, mint a Homokhátság?

Századunk a civilizáció összeomlásával is fenyeget. A termőföld és az édesvíz az élet alapfeltételei, közösségi birtoklásuktól függ fizikai létünk és etnikai megmaradásunk.

Mindkét szerző elkötelezetten védi a magyar temrészeti valóság egy-egy fontos elemét: Tanka Endre a magyar termőföld megmentésén dolgozik hosszú évek óta, Molnár Géza pedig a Kárpát-medence vízgazdálkodási hagyományaival foglalkozik, s próbálja a gyökerekhez visszatéríteni a szakma képviselőit, hogy az valóban a vízzel való gazdálkodást jelentsen, ne árvízi védekezést.

A Kairosz Kiadó könyvei között számtalan olyan kiadvány lelhető meg, amelynek tartalma nem fér bele a még mindig erős bástáykat magáénak mondható fősodorbeli gondlokodás keretei közé. Azonban a valóság olyan erővel dörömböl a látszatvilág falain, hogy soká már nem lehet mindenestül kívül tartani, így aztán egyre több olyan adat, jelenség lát napvilágot, amely mélyebb gondolkodásra, összefüggéskeresésre sarkall.

David C. Korten egyike azoknak a közgazdászoknak, akik baljós szemmel figyelik a liberalizációs folyamatokat, sarkos kritikát fogalmaznak meg és alternatív válaszokat keresnek a globalizáció kihívásaira. Korten professzor egyik leghíresebb könyvében, a Tőkés társaságok világuralmában kifejti: a multinacionális vállalatok jogkörének szűkítése, az állam nagyobb szerepvállalása és a civil társadalom ereje szükséges ahhoz, hogy megfékezzük a társadalmi különbségek növekedését és létrehozzunk egy erős szociális hálót. Rámutat arra is, hogy felelősséggel tartozunk a jövő nemzedékeknek, ezért nem hagyhatunk rájuk kezelhetetlen adósságterheket. Korten mondanivalóját egyelőre még képtelen elfogadni a fősodrú  közgazdaságtan, hatásosnak bizonyult válságkezelő intézkedéseire viszont egyre nagyobb figyelem irányul.

 

Eddig inkább csak arról volt szó, hogy mi történik majd amíg ez a rendszer leépül. Arról, hogy az oroszok miatt gázkelepcében ülünk, hogy a fogyó olaj miatt az egész világ az olaj csapdájában vergődik, de arról ritkán szólunk, hogy mit tegyen egy kis közösség, vagy család. költözzön tán mindenki vidékre, Ezt úgysem lehet megtenni. Akkor mit eszünk szervezett élelmiszer-termelés híján? Vagy akár eljutunk-e valaha oda, hogy nem lesz szervezett élelmiszer-ellátás?

A Kairosz kiadó magyarul is kiadta David Korten egy új művét. A korábban megjelent Tőkés társaságok világuralma is gondolatébresztő mű volt, a mostani még nikább aktuális.

A Magyar Nemzetstratégia második kötete számos szakértő munkájának eredménye, mely magába foglal egy palettát a jogra vonatkozó elképzelésektől az oktatáson keresztül a gazdaságig.

Kutatóink az energetika-fenntartható gazdálkodás területén írtak cikket a könyvbe. A könyv szerkesztőjével egyeztetve jelentetjük meg ezt a kis helyreigazítást:

Az "Energia nélkül nem megy semmi" címmel közreadott cikk 3 szerző munkája. A második függelék az ártéri gazdálkodásról Molnár Géza, a harmadik függelék a lokalizált rendszerekről Szám Dorottya munkája. A megújuló energiaforrásokra vonatkozó adatok és számítások egy része a PTE Környezetfizika Tanszék és Német Béla tanszékvezető által végzett kutatásokból származik.

A könyv harmadszor jelenik meg, szerzője mindig egy kicsit más szempontot emelt ki benne. Általános üzenete: az ember eddig mindig elárulta Teremtőjét és a természetből kiszakdva tönkretette azt.

Az Utolsó kísérlet rendszerszinteket, történelmet, energiatermelést, éghajlatváltozást, mezőgazdaságot, valamint a közeli jövő forgatókönyveit és a fenntarthatóság alapjait egyaránt vizsgálja. Mégsem tudományos a nyelvezete - noha szerzői tudományos kutatás keretében jutottak a benne foglaltakra.

X