Közelgő események
  • Nincs közelgő esemény


Egy előadást hallgatva - az energia mindenképpen megmarad

Egy konferencián vettem részt, ahova - a párbeszéd és a szabad vélemények jegyében - meghívtak egy, a saját bevallása szerint a zérusponti energiát kutató mérnököt is. Nem az a célom, hogy általánosan lerántsam az ezen a területen tevékenykedőkről a leplet, ha van ilyen, csak annyi, hogy egypár korábbi és mostani friss tapasztalataimról írjak.

Amikor meghívtak, meglepődtem, hogy Egely György neve is szerepel az előadók listáján, rögtön elgondolkodtam, melyikünkre is kíváncsiak igazán, mert amiket én mondogatok, nem épp konform Egely úr mondandójával, hiszen szerinte számtalan szerkentyű van, aminek 100% feletti a hatásfoka, azaz több energiát termel, mint amit befektettünk. Szerintem meg egyáltalán nincs elegendő, a társadalom számára kényelmesen hasznosítható és tárolható energiaforrás, meg aztán 100% feletti hatásfok se igen létezik - mi lesz ebből, gondoltam.

Egy nappal előtte, hogy kicsit idegesítsem magam, letöltöttem Egely György egy könyvét, illetve egy Egely kontra fizikusok vita hangforrásait, ami még akkor volt, amikor fiatal kutató voltam az ELTÉn, és ahova már nem fértem volna be, mert szűknek bizonyult a terem. Aztán végigszámolgattam egy-két állítás hátterét, megnéztem azokat a hivatkozásokat, amiket szaklapokból szed Egely György, és gondoltam, mindent megtettem azért, hogy felkészülten állljak majd ki, mert a konferenciát kerekasztal követte volna. Végül ez elmaradt...

Meglepetésemre Egely úr helyett valaki más jött, de sajnos ugyanazokkal a fogásokkal érvelt. Nem akarom az olvasót fárasztani, csak néhányat idézek fel az elhangzott állítások közül.

1. Az energiamegmaradás sérül néhány folyamatban, amiket az előadó nem túl részletesen elmagyarázott. Szerinte az a tény, hogy egy pisztráng képes szemben úszni, vagy megállva egy helyben maradni az árral, azt igazolja, hogy itt sérül az energiamegmaradás, egy a pisztráng kopoltyújában lévő kis spirális csövecske miatt, amiből nagyobb nyomással jön ki a víz, mint ahogy bement. Aztán a Jupiter melegebb annál, mint amilyen meleg lehetne a Nap sugárzása miatt, ott is sérül az energiamegmaradás. Továbbá a galaxisok forgási sebessége a peremükön nagyobb, mint a várt, ebből is az látszik, hogy nem marad meg az energia.

2. Az energia csak olyan erőterekben marad meg, mint például gravitációs, vagy pl. az elektrosztatikus kölcsönhatást leíró Coulomb-erőtér. Ezeket konzervatív erőtérnek hívják (a pontos meghatározás most nem túl érdekes számunkra). Az előadó azt állította, hogy nem konzervatív terekben  nem marad meg az energia, egy fizikakönyvre hivatkozott, aminek a címét nem sikerült megtudni tőle.

3. A nullponti energia kinyerése a céljuk, ezzel lehet munkát végezni.

Akkor most jövök én.

Az energia-megmaradás olyan jelenség, ami eddig mindig teljesült, kivétel nélkül, nincs egy ellenpéldája sem senkinek. (Egely korában kiadott "Borotvaélen" c. könyvében még van egy csatolt inga-kísérlet, amiben szerinte nem marad meg az energia. Aztán rájött, hogy olyan elemi hiba van az ott tárgyalt jelenség értelmezésében, hogy ma már más az állítás: ő is kimérte, hogy ebben a csatolt inga-rendszerben IS megmarad az energia.) Nem az van, hogy ez a törvény sokszor teljesül, néha meg nem - eddig mindig teljesült. Olyan szimmetria kapcsolódik hozzá, ami nagyon mély értelművé teszi (az időre vonatkozó eltolás szimmetriája). Természetesen az energia sokféle formájú lehet. Ha nem vagyunk ügyesek, egy egy formáját nem vesszük észre, vagy nem tudjuk leírni, ilyenkor tűneht úgy, hogy nem marad meg az energia. mert egy folyamatban az összes energia az, ami megmarad. Például egy rugóra függesztett testet kinyújtunk, majd elengedünk: a kinyújtott rugóban energia - azaz munkavégző képesség - halozódik fel. Mi tettük bele, azzal, hogy kifeszítettük. Amikor elegendjük, a munkavégző képességből munkavégzés lesz, a test elmozdul felfele. A munkavégzés felgyorsítja a testet és mozgási energiává alakul a rugóban tárolt energia. Majd vissza. Majd elölről. Majd vissza... stb. Így rezeg a rugóra akasztott test.

Lássuk az én szemszögemből, hogy mi hangzott el az előadáson, mi abból az igaz.

1. Jelenségek

A pisztráng annyira furcsa, hogy akár ki is kerülhetnénk - de mégse tegyük. Megkérdeztem az előadót, hogy vett-e már akár egyetlen pisztrángot is, hogy megnézze, van-e benne olyan kis spirál, vagy nincs, nem kaptam egyértelmű választ. Egyébként az áramló folyadék nyomását a Bernoulli-törvény írja le, semmi különösen meglepő nincs abban, ha változik a nyomás. Az áramlás sebességének is kell változni, ennyi az egész.

A Jupiter azért melgebb, mint várnánk a ráeső naspugárzásból, mert lassan húzódik össze, évente kb 2 cm-t. Emiatt melegszik (Kelvin-Helmholtz jelenség) (a linkelt Wikipedia-szócikk is leírja ezt).

A galaxisok azért forognak más sebességgel, mint ami a látható anyagukból következne, mert van köröttük és bennük egy ún. sötét anyag, amiről elég sokat tudunk már ahhoz, hogy inkább erre gyanakodjunk, mintsem arra, hogy a galaxisok nem tudják az energiamegmaradást...

Szóval a felhozott példákban általában az történt, hogy nem sikerült észrevenni az előadónak az energia minden formáját az adott jelenségben, amit számba tudott venni, az meg nem maradt meg. De miután beleírjuk a most közölt tagokat (belső hő: Jupiter, sötét anyag: galaxisok), már megmarad az energia.

2. Nem konzervatív erőterek

A levezetés részleteit ott megmutattam a mérnöknek, aki láthatóan nem értette, hogy a nem konzervatív erőterekben is létezik a mezőnek munkája, ha van elmozdulás, csak az nem lesz olyan egyszerű, mint a fent említett konzervatív terek esetén... Ilyenkor is igaz azonban, hogy a nem konzervatív tér munkája egyenlő a mozgási energia megváltozásával, azaz az energia megmarad. Nem tudom megértette az illető a levezetést, mert egyre arra a fizikakönyvre hivatkozott, aminek nem tudtam meg a címét.

3. Nullponti energia

A nullponti energia létét nem tagadja senki, kinyerhetősége már annál inkább kérdéses. Számomra lassacskán kiderült, hogy Egely és munkatársai erre a sztochasztikus elektrodinamika nevű elméletet használnák, de azt meg úgy tűnik (egy fizikus számára elég egyszerű módon, egy nem-fizikus számára már nem olyan könnyen érthetően) valószínű, hogy megcáfolták. A cáfolat lényege az, hogy egy mozgó megfigyelő rendszerébe csak akkor áramolhat be energia, ha a Poynting-vektor, ami elektromágneses folyamatok esetén energia be-vagy kiáramlását jelenti,  nem nulla. A cáfoló írásban kimutatták, hogy ez a vektor csak nulla lehet.

Arról már végképp nem akartam győzködni az illletőt, és a közönséget sem, hogy az egypólusú dinamó, amit emlegetett, nem sérti az energiamegmaradást, hiszen tekerjük és úgy csinál áramot... egyszóval vegyes érzéseim voltak. Igazából amikor ezek egy részét elmondtam, elég bánatosan ült ott a mérnök utána, kicsit meg is sajnáltam. Mégis, úgy érzem mind ezzel az írással, mind a konferencián a hozzászólással felhívtam a figyelmet arra, hogy itt a jószándék már nem elég, a józan ész és a szaktudás ugyanúgy szükséges. Mert az országért aggódó közösségek tagjai időről időre teret adnak a hasonló gondolatoknak (ilyen pl. Spanyol Zoltán vízautója is), mert annyira szeretnék elhinni, hogy van valami megoldás arra a problématömegre, ami itt tornyosul előttünk.

Mindenesetre amit ott kimondtam, itt is megismétlem: ha volna szerkezet, ami mérhetően, reprodukálhatóan sérti az energiamegmaradást, vállalom, hogy elintézem: kimérjék egy laborban. Ne mondhassa senki, hogy én, vagy más fizikus kollégák elnyomják a feltalálókat.

Keresés
FFEK hírlevél

FFEK cikkek, hírek, programok.

Tartalom átvétel


Greenman Kft.
Effektív mikroorganizmusok a környezetért


Bio tönkölybúza
, Szám Lajos, Tapolca


Abwind Kft.
Megújuló energiák, megújuló technológiák


Újenergiák

Médiaröntgen

Kapcsolat Plus Alapítvány

Bocs Alapítvány

E-Consumption

Könyvajánló

Sokak fejében fordul meg a gondolat, hogy az önellátás felé forduljanak a jelenlegi helyzet láttán - és esetleg ismerve, vagy sejtve, mi várható még. Azonban az önellátás, még ha részleges is, vagy kezdetleges lépsekből is áll, nem egyszerű. Azok az ismeretek, amelyeket régen a többség ismert, azaz, hogy mit mikor kell vetni, mi minek jó szomszédja a kertben, vagy hogyan kell mosni hamulúggal, mára szinte teljesen eltűntek.

Az újratanulásban segít az ÖkoVölgy Alapítvány könyve, amely még azoknak is élvezetes olvasmány, akik már megkezdték saját maguk körül az önellátást, vagy vannak tapasztalataik bármelyik kérdésben, amiket a könyv tárgyal.

Milyen következményekkel jár, ha a világ népesség-növekedése a jövőben korlátlanul folytatódik? Vajon lesz-e mindenkinek elegendő élelem és ivóvíz? A véges kőolaj, kőszén és földgázkészletekkel mi lesz? Jut-e belőle mindenkinek? Mit lehet tenni azért, hogy a Föld eltartóképességén belül maradjon az emberiség?  És egyáltalán: mekkora ez az eltartóképesség?

Bár a fenti kérdéseket már Thomas Malthus is feltette a XVIII. század második felében és Aldous Huxley is említést tesz róluk a Pont és Ellenpont c. regényében (1928), csak a Római Klub tagjai voltak, akik elsőként behatóbb tanulmányokat végeztek a válaszkeresés reményében. 1972-ben felkérték Donella Meadowst, Jorgen Randerst és Dennis Meadowst, a Massachusetts Technológia Intézet kutatóit, hogy írjanak egy tanulmányt.

Miért és hogyan lett a magyar föld a globális tőke elsajátítási tárgya? Van-e még ezután reális esély földünknek a magyarság részére megőrzéséhez? Miért nem tudunk ésszerűen gazdálkodni a jövő egyik legfontosabb stratégiai kincsével, a vízzel? Miért vezetünk el többet belőle, mint amennyi hozzánk érkezik? Miért tesszük ezt olyan veszélyeztetett térségekben is, mint a Homokhátság?

Századunk a civilizáció összeomlásával is fenyeget. A termőföld és az édesvíz az élet alapfeltételei, közösségi birtoklásuktól függ fizikai létünk és etnikai megmaradásunk.

Mindkét szerző elkötelezetten védi a magyar temrészeti valóság egy-egy fontos elemét: Tanka Endre a magyar termőföld megmentésén dolgozik hosszú évek óta, Molnár Géza pedig a Kárpát-medence vízgazdálkodási hagyományaival foglalkozik, s próbálja a gyökerekhez visszatéríteni a szakma képviselőit, hogy az valóban a vízzel való gazdálkodást jelentsen, ne árvízi védekezést.

A Kairosz Kiadó könyvei között számtalan olyan kiadvány lelhető meg, amelynek tartalma nem fér bele a még mindig erős bástáykat magáénak mondható fősodorbeli gondlokodás keretei közé. Azonban a valóság olyan erővel dörömböl a látszatvilág falain, hogy soká már nem lehet mindenestül kívül tartani, így aztán egyre több olyan adat, jelenség lát napvilágot, amely mélyebb gondolkodásra, összefüggéskeresésre sarkall.

David C. Korten egyike azoknak a közgazdászoknak, akik baljós szemmel figyelik a liberalizációs folyamatokat, sarkos kritikát fogalmaznak meg és alternatív válaszokat keresnek a globalizáció kihívásaira. Korten professzor egyik leghíresebb könyvében, a Tőkés társaságok világuralmában kifejti: a multinacionális vállalatok jogkörének szűkítése, az állam nagyobb szerepvállalása és a civil társadalom ereje szükséges ahhoz, hogy megfékezzük a társadalmi különbségek növekedését és létrehozzunk egy erős szociális hálót. Rámutat arra is, hogy felelősséggel tartozunk a jövő nemzedékeknek, ezért nem hagyhatunk rájuk kezelhetetlen adósságterheket. Korten mondanivalóját egyelőre még képtelen elfogadni a fősodrú  közgazdaságtan, hatásosnak bizonyult válságkezelő intézkedéseire viszont egyre nagyobb figyelem irányul.

 

Eddig inkább csak arról volt szó, hogy mi történik majd amíg ez a rendszer leépül. Arról, hogy az oroszok miatt gázkelepcében ülünk, hogy a fogyó olaj miatt az egész világ az olaj csapdájában vergődik, de arról ritkán szólunk, hogy mit tegyen egy kis közösség, vagy család. költözzön tán mindenki vidékre, Ezt úgysem lehet megtenni. Akkor mit eszünk szervezett élelmiszer-termelés híján? Vagy akár eljutunk-e valaha oda, hogy nem lesz szervezett élelmiszer-ellátás?

A Kairosz kiadó magyarul is kiadta David Korten egy új művét. A korábban megjelent Tőkés társaságok világuralma is gondolatébresztő mű volt, a mostani még nikább aktuális.

A Magyar Nemzetstratégia második kötete számos szakértő munkájának eredménye, mely magába foglal egy palettát a jogra vonatkozó elképzelésektől az oktatáson keresztül a gazdaságig.

Kutatóink az energetika-fenntartható gazdálkodás területén írtak cikket a könyvbe. A könyv szerkesztőjével egyeztetve jelentetjük meg ezt a kis helyreigazítást:

Az "Energia nélkül nem megy semmi" címmel közreadott cikk 3 szerző munkája. A második függelék az ártéri gazdálkodásról Molnár Géza, a harmadik függelék a lokalizált rendszerekről Szám Dorottya munkája. A megújuló energiaforrásokra vonatkozó adatok és számítások egy része a PTE Környezetfizika Tanszék és Német Béla tanszékvezető által végzett kutatásokból származik.

A könyv harmadszor jelenik meg, szerzője mindig egy kicsit más szempontot emelt ki benne. Általános üzenete: az ember eddig mindig elárulta Teremtőjét és a természetből kiszakdva tönkretette azt.

Az Utolsó kísérlet rendszerszinteket, történelmet, energiatermelést, éghajlatváltozást, mezőgazdaságot, valamint a közeli jövő forgatókönyveit és a fenntarthatóság alapjait egyaránt vizsgálja. Mégsem tudományos a nyelvezete - noha szerzői tudományos kutatás keretében jutottak a benne foglaltakra.

X