Most akkor hogy is értik ezt? Volt olajcsúcs, vagy még nem?

Egyeseknek feltűnhetett, hogy tíz percig kint szerepelt ennek a  bejegyzésnek az elődje a múlt héten. Aztán megvitatva a kollégákkal, kicsit érthetőbbé tettem.

A kérdés a következőképp merült fel. 2007-ben a KÉSZ megrendelésére írt anyaggal kezdődött úgymond a pályafutásunk, ezt az anyagot belső használatra szántam, nem nyilvánosság elé. Mivel mindig követünk el elírást, esetleg ismerethiányból fakadó téves következtetést, meg kell vizsgálni két kulcsszempontból az elmúlt 4 év kijelentéseit, és a részünkről elhangzott következtetések helyességét. 3 területet mutatok most meg: az olajcsúcs jellegét, időpontjának becslését (1), az olaj árát (2), az atomenergia jövőjét (3).

Olajcsúcs

Az olajkitermelés csúcsa az elméleti Hubbert-görbe alapján határozható meg. Ebből természetesen egy elméleti időpont határozható meg.

Elméleti modell a Föld olajtermelésére - Hubbert-görbe 2010-es csúcssal.

A Föld olajtermelése azonban nem pontosan követi ezt, hiszen agazdaság folyamatai és egyéb történések is befolyásolják. A kitermelés 2005 óta nem növekedett, ebből következtettek a korai tetőzést valló szakértők arra, hogy a csúcs küszöbön áll. Azt, hogy pontosan mikor lesz, nem egyszerű kikövetkeztetni, ha előtte áll még a kitermelés. A hátralévő készletek ismerete fontos, ezek után lehet görbét illeszteni. A hátralévő készletek, és azok kitermelés rátája azonban viták övezte, és nem mindenki által elfogadott tényekről beszélünk, hanem 10-20%-os különbségek is lehetnek az egyes előrejelzések között a hátralévő (URR, Ultimately Recoverable Resources) készletek nagyságáról.

Olajtermelés 2002 és 2010 jaunár között. A kitermelés 2004 vége óta átlagosan 85 millió hordó/nap körül mozog, attól néhány %-nál jobban egyszer tért el: 2008 nyarán. (Oilwatch Monthly, The Oil Drum)

Miután 2006-ban elvégeztünk egy illesztést a Campbell által adott URR készletek naygságát használva, 2008-10 közötti időszak jött ki a csúcs lehetséges időpontjára, az említett KÉSZ-jelentés ezt is állította. Akkor azonban - valószínűleg tévesen - úgy ítéltük meg, hogy a 2006-ban 10%-ot eső szaúdi kitermelés geofizikai okok miatt csökken, ebből azonnal jött a következtetés: lehet, hogy a csúcs akkkor történt meg (2006-7); ezt az állítást is tartalmazta az említett KÉSZ-anyag.

Természetesen ekkor még nem lehetett eldönteni, hogy ez igaz-e vagy sem. Mindenesetre azóta kiderült, és ismereteink is bővültek az irányban, hogy a szaúdiak játszanak a világgal és saját kitermelésükkel. Így aztán a csúcs nem 2006 végén volt... A történet tanulsága, hogy néhány hónapot általában várni kell, mielőtt a becslést közzétesszük.

A jelenlegi modellek szerint a kitermelési csúcs 2008-2011 között lehetséges. A múltbeli dátum szerepeltetése azért nem ellentmondás, mert egy lokális csúcs jelent meg az olajkitermelésben 2008 nyarán, amit azóta nem sikerült felülmúlni. Elméletileg – kis mennyiséggel – túlléphető ez az érték, de nem minden modell ad ilyen előrejelzést. Tehát lehetséges, véleményem szerint nagyon valószínű, hogy a csúcs 2008 nyarán volt. Az amerikai Chris Skrebowski előrejelzése szerint 18 millió hordó /nap – főképp iraki – új mező munkába állása várható 2012-ig, ami képes az öreg mezők ürülését eddig a dátumig ellensúlyozni.[1] Skrebowski új projekt-adatbázisa[2] optimistább, mint a hivatalos adatbázis a Wikipedián.[3]

 

2009

2010

2011

2012

2013

2014

Skrebowski

6.2

5.7

3.2

3.4

4.4

4.2

Hivatalos

4.74

3.24

3.114

2.2275

2.4

2.05

Az ütemezett olaj-megaprojektek (MP) millió hordó / nap egységben Chris Skrebowski és a hivatalos forrás szerint.

 Az olajtermelés modellezése egyszerűen a következő két elem vizsgálatát jelenti: mennyi a régi mezők éves hozamcsökkenése (ürülési ráta, depletion rate %, D), és mennyi új mező áll az adott évben munkába (MP), hogy ellensúlyozza azt a csökkenést, és még esetleg növekedést is biztosítson? Az ürülési ráta %-ban van megadva, és az előző év hozamának csökkenését mér a következő évben. Ez a ráta hivatalosan 4.3%, de a szakértők 6.5%-ot tartanak valószínűnek következtetett adatok alapján (Höök et al. 2009).

Amennyiben a szakértők által elfogadott 6.5%-os éves ürülési rátát fogadjuk el a régi mezőkre, és a hivatalos új mező ütemtervet használjuk, akkor 2011 végére 5% esést tapasztalhatunk a kitermelésben, 2015-re 18% lehet a hiány (Worst Case Scenario, WSC); ebben a modellben a csúcs 2008 nyara.

Ha pedig elfogadjuk az IEA hivatalos és kisebb, 4.3%-os adatát az ürülési rátára (amit egyébként a szakértők jó része elutasít) és az optimistább, Skrebowski-féle új mező- ütemezést használjuk, akkor 2015-re még éppen nem várható hiány, de utána meredekebb esés következik a kitermelésben, mint az előző modellben (Best Case Scenario, BSC). A csúcs itt 2011-re esik.

Olajár

Az olaj árát 250-300 dollárig találtuk elviselhetőnek a gazdaság számára, korábbi lehetésges olajválságok hatásából kiindulva. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy az általunk várt gazdasági visszaesés már 147 dollárnál bekövetkezik, ezért nem nőtt előrejelzésünk szerint az olaj ára 2011-12-ig, hanem esett helyette 2008 őszétől, hiszen kitört a válság. Azóta olajárat nem becslünk, hiszen számunkra is világossá vált, hogy a gazdasági folyamatok modellezése messze nagyobb feladat, és sokkal többféle forgatókönyvet kellene elemezni.

Atomenergia, Paks bővítése

A KÉSZ-jelentés írásakor még valószínűnek tűnt egy atomerőmű-építési hullám. Az uránkészletek szűkössége látható volt már ekkor, a német EWG jelentése ezt nyilvánvalóvá tette. Éppen ezért, a nukleáris reneszénsz felfutását várva értelmetlennek tűnt úgy erőművet bővíteni Magyarországon, hogy az épp az urántermelés csúcsának idejére, 2025-30 körülre legyen kész. Ne felejdük el, 2007-ben még nem volt biztos, hogy lesz-e egyáltalán bővítés, s ha igen, mikor indul. Ezért a bővítést nem támogattuk.

Aztán a kirobbant válság kicsit elodázta az atomerőmű-építési lázat. Így, továbbra is fenntartásokkal, de nélkülözhetetlenségére gondolva - fontos Paks bővítése, hiszen a 4 régi blokk 2037-ig bezár. Alaperőművünk pedig csak ez lehet. Érdemes arra is figyelni, hogy a kazah uránkészletek azok, melyek valószínűleg elláthatnak egy magyar erőművet a jövőben is, orosz - dúsítási - közreműködéssel. A kazah uránra azonban egy igazi nagy játékos is pályázik, írtuk már, hogy Kína 100 AP-Westinghouse blokkot tervez a középtávú jövőben.

Tehát következtetésünk annyiban változott, hogy átgondolt uránellátási forgatókönyvvel, esetleges készletezéssel a paksi bővítés fontos és időszerű kérdés, ezen említett problémák megválaszolása nélkül azonban nem megfontolt is lehet.

Összefoglaló

Az első, KÉSZ számára írott anyag tartalmazott néhány olyan következtetést, mely azóta tévesnek bizonyult, az olajcsúcs lehetséges időpontjában azonban valószínűleg nem tévedett, és a Paks bővítését célzó aggodalmak egy része ma is helytálló.

[1] Az összes régi mező átlagos kiürülési rátája 4.3% hivatalosan (IEA report, 2009), de az olajszakma köreiben 6.5%-ot tartanak valószínűnek (Höök et al. 2009): Höök, M. & Hirsch R.: Energy Policy, 2009 June.

[2] http://peakoiltaskforce.net/wp-content/uploads/2010/02/final-report-uk-i...

[3] http://en.wikipedia.org/wiki/Oil_megaprojects

Keresés
FFEK hírlevél

FFEK cikkek, hírek, programok.

Tartalom átvétel


Greenman Kft.
Effektív mikroorganizmusok a környezetért


Bio tönkölybúza
, Szám Lajos, Tapolca


Abwind Kft.
Megújuló energiák, megújuló technológiák


Újenergiák

Médiaröntgen

Kapcsolat Plus Alapítvány

Bocs Alapítvány

E-Consumption

Könyvajánló

Sokak fejében fordul meg a gondolat, hogy az önellátás felé forduljanak a jelenlegi helyzet láttán - és esetleg ismerve, vagy sejtve, mi várható még. Azonban az önellátás, még ha részleges is, vagy kezdetleges lépsekből is áll, nem egyszerű. Azok az ismeretek, amelyeket régen a többség ismert, azaz, hogy mit mikor kell vetni, mi minek jó szomszédja a kertben, vagy hogyan kell mosni hamulúggal, mára szinte teljesen eltűntek.

Az újratanulásban segít az ÖkoVölgy Alapítvány könyve, amely még azoknak is élvezetes olvasmány, akik már megkezdték saját maguk körül az önellátást, vagy vannak tapasztalataik bármelyik kérdésben, amiket a könyv tárgyal.

Milyen következményekkel jár, ha a világ népesség-növekedése a jövőben korlátlanul folytatódik? Vajon lesz-e mindenkinek elegendő élelem és ivóvíz? A véges kőolaj, kőszén és földgázkészletekkel mi lesz? Jut-e belőle mindenkinek? Mit lehet tenni azért, hogy a Föld eltartóképességén belül maradjon az emberiség?  És egyáltalán: mekkora ez az eltartóképesség?

Bár a fenti kérdéseket már Thomas Malthus is feltette a XVIII. század második felében és Aldous Huxley is említést tesz róluk a Pont és Ellenpont c. regényében (1928), csak a Római Klub tagjai voltak, akik elsőként behatóbb tanulmányokat végeztek a válaszkeresés reményében. 1972-ben felkérték Donella Meadowst, Jorgen Randerst és Dennis Meadowst, a Massachusetts Technológia Intézet kutatóit, hogy írjanak egy tanulmányt.

Miért és hogyan lett a magyar föld a globális tőke elsajátítási tárgya? Van-e még ezután reális esély földünknek a magyarság részére megőrzéséhez? Miért nem tudunk ésszerűen gazdálkodni a jövő egyik legfontosabb stratégiai kincsével, a vízzel? Miért vezetünk el többet belőle, mint amennyi hozzánk érkezik? Miért tesszük ezt olyan veszélyeztetett térségekben is, mint a Homokhátság?

Századunk a civilizáció összeomlásával is fenyeget. A termőföld és az édesvíz az élet alapfeltételei, közösségi birtoklásuktól függ fizikai létünk és etnikai megmaradásunk.

Mindkét szerző elkötelezetten védi a magyar temrészeti valóság egy-egy fontos elemét: Tanka Endre a magyar termőföld megmentésén dolgozik hosszú évek óta, Molnár Géza pedig a Kárpát-medence vízgazdálkodási hagyományaival foglalkozik, s próbálja a gyökerekhez visszatéríteni a szakma képviselőit, hogy az valóban a vízzel való gazdálkodást jelentsen, ne árvízi védekezést.

A Kairosz Kiadó könyvei között számtalan olyan kiadvány lelhető meg, amelynek tartalma nem fér bele a még mindig erős bástáykat magáénak mondható fősodorbeli gondlokodás keretei közé. Azonban a valóság olyan erővel dörömböl a látszatvilág falain, hogy soká már nem lehet mindenestül kívül tartani, így aztán egyre több olyan adat, jelenség lát napvilágot, amely mélyebb gondolkodásra, összefüggéskeresésre sarkall.

David C. Korten egyike azoknak a közgazdászoknak, akik baljós szemmel figyelik a liberalizációs folyamatokat, sarkos kritikát fogalmaznak meg és alternatív válaszokat keresnek a globalizáció kihívásaira. Korten professzor egyik leghíresebb könyvében, a Tőkés társaságok világuralmában kifejti: a multinacionális vállalatok jogkörének szűkítése, az állam nagyobb szerepvállalása és a civil társadalom ereje szükséges ahhoz, hogy megfékezzük a társadalmi különbségek növekedését és létrehozzunk egy erős szociális hálót. Rámutat arra is, hogy felelősséggel tartozunk a jövő nemzedékeknek, ezért nem hagyhatunk rájuk kezelhetetlen adósságterheket. Korten mondanivalóját egyelőre még képtelen elfogadni a fősodrú  közgazdaságtan, hatásosnak bizonyult válságkezelő intézkedéseire viszont egyre nagyobb figyelem irányul.

 

Eddig inkább csak arról volt szó, hogy mi történik majd amíg ez a rendszer leépül. Arról, hogy az oroszok miatt gázkelepcében ülünk, hogy a fogyó olaj miatt az egész világ az olaj csapdájában vergődik, de arról ritkán szólunk, hogy mit tegyen egy kis közösség, vagy család. költözzön tán mindenki vidékre, Ezt úgysem lehet megtenni. Akkor mit eszünk szervezett élelmiszer-termelés híján? Vagy akár eljutunk-e valaha oda, hogy nem lesz szervezett élelmiszer-ellátás?

A Kairosz kiadó magyarul is kiadta David Korten egy új művét. A korábban megjelent Tőkés társaságok világuralma is gondolatébresztő mű volt, a mostani még nikább aktuális.

A Magyar Nemzetstratégia második kötete számos szakértő munkájának eredménye, mely magába foglal egy palettát a jogra vonatkozó elképzelésektől az oktatáson keresztül a gazdaságig.

Kutatóink az energetika-fenntartható gazdálkodás területén írtak cikket a könyvbe. A könyv szerkesztőjével egyeztetve jelentetjük meg ezt a kis helyreigazítást:

Az "Energia nélkül nem megy semmi" címmel közreadott cikk 3 szerző munkája. A második függelék az ártéri gazdálkodásról Molnár Géza, a harmadik függelék a lokalizált rendszerekről Szám Dorottya munkája. A megújuló energiaforrásokra vonatkozó adatok és számítások egy része a PTE Környezetfizika Tanszék és Német Béla tanszékvezető által végzett kutatásokból származik.

A könyv harmadszor jelenik meg, szerzője mindig egy kicsit más szempontot emelt ki benne. Általános üzenete: az ember eddig mindig elárulta Teremtőjét és a természetből kiszakdva tönkretette azt.

Az Utolsó kísérlet rendszerszinteket, történelmet, energiatermelést, éghajlatváltozást, mezőgazdaságot, valamint a közeli jövő forgatókönyveit és a fenntarthatóság alapjait egyaránt vizsgálja. Mégsem tudományos a nyelvezete - noha szerzői tudományos kutatás keretében jutottak a benne foglaltakra.

X