Közelgő események
  • Nincs közelgő esemény


Olvasói levél

Olyan 3-4 éve Pesten (akkor még ott dolgoztam) hallgattam egyik előadásodat egy könyvbemutatón a Nyugati felüljárójánál. Előtte is meg azóta is olvasója vagyok a ffek.hu oldalnak. (Lehetne több új bejegyzés, ismerőseim körében is egyik kedvelt oldal ez!)
Ezzel kapcsolatban szeretnék pár gondolatot megosztani Veled. A legfontosabb kérdés ugyanis ebben a témakörben mindig az:
Mit tehet egyetlen ember a globális katasztrófa elkerüléséért? (Tehet egyáltalán valamit?)
Mostanában olvastam, hogy az amerikaiak meg a németek körében is mennyire sokan gondolják azt, hogy nincs is globális felmelegedés, csak szélsőséges időjárás. Barátokkal beszélgetve emlegetjük, hogy 30-35 éve nyáron reggeltől estig kint voltunk a réten, fociztunk, szénát gereblyéztük össze, meg a tehenek mellett állva, könyvvel a kézben (kötelező+ajánlott olvasmányok) egész nap a pőcsiket csapkodtuk róluk. Ma már nem lehet megmaradni a napon egy fél órát se sapka vagy kalap nélkül.
Én váltottam egy nagyot, eljöttem Pestről az egyik legkeletibb határvárosba, ha már itt születtem, élhetnék itt is - gondoltam én. 11 hónap után lett hivatalosan állásom... Ebben a lényeg persze nem ez, hanem hogy míg Pesten dolgoztam, havi 2200-2500 km-t autóztam, éves szinten megvolt mindig a 27 ekm. Ma a napi munkába járás, a szőlőbe járás, bevásárlás összesen havi 150 km, azaz évi 2000 km-t nem éri el. Bárcsak ne egyedül tudnám meglépni azt, hogy ilyen drasztikusan csökkentsem a km-eket!
A szemét nagyon nehéz ügy. Itt még ma sincs szelektív hulladékgyűjtés. Sőt, a város kieső részén lakóknak túl drága a szemétszállítás, így nem is veszik igénybe. Ami éghető (papír, stb. száraz) de el nem tudom tenni a fűtési szezonra 2 hetente elégetem egy kis száraz fával (hogy jól égjen). A műanyag és fém külön gyűlik, rokonom elhordja havonta hozzájuk, mert ott van szelektív gyűjtés. A komposztba meg sok minden elfér, ami oda való. És bár sokan ódzkodnak a "pottyantóstól", meg télen én se szeretek mindig ott fagyoskodni, azért az elmúlt évi számlálás alapján 11 m3 (!!!) vizet spóroltam meg egyedül! Sőt, a kézmosóvíz is kiváló a WC öblítésre, nem kell tiszta víz ahhoz!
És mi az, amit bárki megtehet? Pár ötlet:
- Leadni az igényeket. Aki éhezik, az egy szelet kenyérnek is örül. "Nem kell mindig kaviár!"
- Minél több zöldséget enni, kevesebb húst. Gazdaságosabb. A vegetáriánusok köszönik, jól vannak, ők nem szenvednek, hanem "élveznek" a húsmentességtől. Több nap, mint kolbász.
- Környéki terméket venni. Leszokni a Tescoról, meg a többiről, amit lehet piacról, a helyi kistermelőtől venni (nem a kereskedőktől). A nénikéktől, akik felkelnek hajnalok hajnalán, hogy 10 sárgarépával, 2-3 karalábéval meg 10 tojással kimenjenek a piacra. Sokan ennyiből tudnak csak Ft-ot "termelni", meg kell becsülni. Még ha kisebb is, csúnyább is az a répa, az öröm a ráncos arcokon többet ér mindennél. Neked van Bözsike nénid?
- Nem menni külföldre nyaralni. Mindenkiben ott él Kolumbusz és Magelán, de határt kell szabni az utazgatásnak. Sokan jobban ismerik több ezer kilométerre fekvő kedvenc helyüket, mint a szomszéd kisvárost, vagy a környéki látványosságokat. És aki teheti szegény falvakba/térségekbe menjen. Olcsóbb, szeretet-gazdagabb a kiszolgálás + extra: esténként ingyenes roma zene:-). A helyiekkel összehaverkodva egész télen csomagba fogják küldeni a kolbászt, szalonnát nekik ez megélhetés, nekünk friss, házi árú. 5-10 kollégával el tudtok tartani egy vidéki családot télen!
- Szüretek idején menni nyaralni. Ha csak egy hosszú hétvégére is, de lehet, hogy segíthetünk ott, ahol elkél a segítség (és megtudhatjuk milyen alamizsna napszámért kell keményen dolgozni). Ráadásul a termelőtől vehetjük meg a friss árút, rendkívül nyomott áron (pl. meggyet, almát, körtét, tököt), amit aztán otthon be is rakhatunk télire. És mennyivel finomabb a saját szedés!
- Megismerni minden hónapban legalább egy új szomszédot. Igaz, a mai világban már sok a zsivány és hazug ember. De csak az nem tévedhet, aki nem cselekszik. Lehet, hogy nem is tudjuk, hogy az 5. szomszéd ért az asztalos szakmához, és két perc alatt megjavítja azt a lógó konyhaszekrényajtót, ami mindig hajnali 3-kor nyílik ki a "szellemjárta" konyhában :-) És ha te jogász vagy, talán 2 perc alatt tudsz neki segíteni egy adó kérdésben.
- Munkahelyre bevinni a konyhába egy külön szemetest, ráírni, hogy komposztba, egy másikra hogy papír, és minden este vinni haza a komposzthalomra amit lehet. És beszélni mindenkinek arról, hogy miért így csinálod. Meg érdekes adatokat küldeni másoknak. Röviden, de ütősen.
- És a legfontosabb: a gyerekek nevelése. Nem kell csoki, de adj édeset. Süssél lekváros dolgokat teljes lisztekből. A gyerekkorban beidegződő étkezési szokásokon nagyon nehéz változtatni. Ne szúrj ki a szemed fényével!

És hogy miért fontosak ezek?
Mert amit meg lehet 20 méteren belül szerezni, azt onnan kell. Legyen szó bármiről.
De nagyon szívesen várnám, hogy írj egy pár sort arról, mit tehet egyetlen ember szerinted.
Mert ez lenne a lényeg, az első lépés szerintem.

Köszönettel:

1(')etlen emberke

Keresés


Greenman Kft.
Effektív mikroorganizmusok a környezetért


Bio tönkölybúza
, Szám Lajos, Tapolca


Abwind Kft.
Megújuló energiák, megújuló technológiák


Újenergiák

Médiaröntgen

Kapcsolat Plus Alapítvány

Bocs Alapítvány

E-Consumption

FFEK hírlevél

FFEK cikkek, hírek, programok.

CAPTCHA
A kérdés azt vizsgálja, hogy valós látogató, vagy robot szeretné az űrlapot beküldeni.
Kép CAPTCHA
Enter the characters shown in the image.
Tartalom átvétel
Könyvajánló

Sokak fejében fordul meg a gondolat, hogy az önellátás felé forduljanak a jelenlegi helyzet láttán - és esetleg ismerve, vagy sejtve, mi várható még. Azonban az önellátás, még ha részleges is, vagy kezdetleges lépsekből is áll, nem egyszerű. Azok az ismeretek, amelyeket régen a többség ismert, azaz, hogy mit mikor kell vetni, mi minek jó szomszédja a kertben, vagy hogyan kell mosni hamulúggal, mára szinte teljesen eltűntek.

Az újratanulásban segít az ÖkoVölgy Alapítvány könyve, amely még azoknak is élvezetes olvasmány, akik már megkezdték saját maguk körül az önellátást, vagy vannak tapasztalataik bármelyik kérdésben, amiket a könyv tárgyal.

Milyen következményekkel jár, ha a világ népesség-növekedése a jövőben korlátlanul folytatódik? Vajon lesz-e mindenkinek elegendő élelem és ivóvíz? A véges kőolaj, kőszén és földgázkészletekkel mi lesz? Jut-e belőle mindenkinek? Mit lehet tenni azért, hogy a Föld eltartóképességén belül maradjon az emberiség?  És egyáltalán: mekkora ez az eltartóképesség?

Bár a fenti kérdéseket már Thomas Malthus is feltette a XVIII. század második felében és Aldous Huxley is említést tesz róluk a Pont és Ellenpont c. regényében (1928), csak a Római Klub tagjai voltak, akik elsőként behatóbb tanulmányokat végeztek a válaszkeresés reményében. 1972-ben felkérték Donella Meadowst, Jorgen Randerst és Dennis Meadowst, a Massachusetts Technológia Intézet kutatóit, hogy írjanak egy tanulmányt.

Miért és hogyan lett a magyar föld a globális tőke elsajátítási tárgya? Van-e még ezután reális esély földünknek a magyarság részére megőrzéséhez? Miért nem tudunk ésszerűen gazdálkodni a jövő egyik legfontosabb stratégiai kincsével, a vízzel? Miért vezetünk el többet belőle, mint amennyi hozzánk érkezik? Miért tesszük ezt olyan veszélyeztetett térségekben is, mint a Homokhátság?

Századunk a civilizáció összeomlásával is fenyeget. A termőföld és az édesvíz az élet alapfeltételei, közösségi birtoklásuktól függ fizikai létünk és etnikai megmaradásunk.

Mindkét szerző elkötelezetten védi a magyar temrészeti valóság egy-egy fontos elemét: Tanka Endre a magyar termőföld megmentésén dolgozik hosszú évek óta, Molnár Géza pedig a Kárpát-medence vízgazdálkodási hagyományaival foglalkozik, s próbálja a gyökerekhez visszatéríteni a szakma képviselőit, hogy az valóban a vízzel való gazdálkodást jelentsen, ne árvízi védekezést.

A Kairosz Kiadó könyvei között számtalan olyan kiadvány lelhető meg, amelynek tartalma nem fér bele a még mindig erős bástáykat magáénak mondható fősodorbeli gondlokodás keretei közé. Azonban a valóság olyan erővel dörömböl a látszatvilág falain, hogy soká már nem lehet mindenestül kívül tartani, így aztán egyre több olyan adat, jelenség lát napvilágot, amely mélyebb gondolkodásra, összefüggéskeresésre sarkall.

David C. Korten egyike azoknak a közgazdászoknak, akik baljós szemmel figyelik a liberalizációs folyamatokat, sarkos kritikát fogalmaznak meg és alternatív válaszokat keresnek a globalizáció kihívásaira. Korten professzor egyik leghíresebb könyvében, a Tőkés társaságok világuralmában kifejti: a multinacionális vállalatok jogkörének szűkítése, az állam nagyobb szerepvállalása és a civil társadalom ereje szükséges ahhoz, hogy megfékezzük a társadalmi különbségek növekedését és létrehozzunk egy erős szociális hálót. Rámutat arra is, hogy felelősséggel tartozunk a jövő nemzedékeknek, ezért nem hagyhatunk rájuk kezelhetetlen adósságterheket. Korten mondanivalóját egyelőre még képtelen elfogadni a fősodrú  közgazdaságtan, hatásosnak bizonyult válságkezelő intézkedéseire viszont egyre nagyobb figyelem irányul.

 

Eddig inkább csak arról volt szó, hogy mi történik majd amíg ez a rendszer leépül. Arról, hogy az oroszok miatt gázkelepcében ülünk, hogy a fogyó olaj miatt az egész világ az olaj csapdájában vergődik, de arról ritkán szólunk, hogy mit tegyen egy kis közösség, vagy család. költözzön tán mindenki vidékre, Ezt úgysem lehet megtenni. Akkor mit eszünk szervezett élelmiszer-termelés híján? Vagy akár eljutunk-e valaha oda, hogy nem lesz szervezett élelmiszer-ellátás?

A Kairosz kiadó magyarul is kiadta David Korten egy új művét. A korábban megjelent Tőkés társaságok világuralma is gondolatébresztő mű volt, a mostani még nikább aktuális.

A Magyar Nemzetstratégia második kötete számos szakértő munkájának eredménye, mely magába foglal egy palettát a jogra vonatkozó elképzelésektől az oktatáson keresztül a gazdaságig.

Kutatóink az energetika-fenntartható gazdálkodás területén írtak cikket a könyvbe. A könyv szerkesztőjével egyeztetve jelentetjük meg ezt a kis helyreigazítást:

Az "Energia nélkül nem megy semmi" címmel közreadott cikk 3 szerző munkája. A második függelék az ártéri gazdálkodásról Molnár Géza, a harmadik függelék a lokalizált rendszerekről Szám Dorottya munkája. A megújuló energiaforrásokra vonatkozó adatok és számítások egy része a PTE Környezetfizika Tanszék és Német Béla tanszékvezető által végzett kutatásokból származik.

A könyv harmadszor jelenik meg, szerzője mindig egy kicsit más szempontot emelt ki benne. Általános üzenete: az ember eddig mindig elárulta Teremtőjét és a természetből kiszakdva tönkretette azt.

Az Utolsó kísérlet rendszerszinteket, történelmet, energiatermelést, éghajlatváltozást, mezőgazdaságot, valamint a közeli jövő forgatókönyveit és a fenntarthatóság alapjait egyaránt vizsgálja. Mégsem tudományos a nyelvezete - noha szerzői tudományos kutatás keretében jutottak a benne foglaltakra.

X
CAPTCHA
A kérdés azt vizsgálja, hogy valós látogató, vagy robot szeretné az űrlapot beküldeni.
Kép CAPTCHA
Enter the characters shown in the image.