Közelgő események
  • Nincs közelgő esemény


Szerencsre fel?

A héten több ellentmondó hír látott napvilágot arról, hogy lesz-e végül bármilyen erőműépítés Szerencsen. Elsőként azt olvastam, hogy - még a múlt héten - a BAZ megyei bíróság elutasította a jövő nemzedékek biztosának beadványát, így az építésnek semmi nem áll útjában. A mai Index-cikk viszont arról ír, hogy az MVM mégsem szállna be a beruházásba, pedig korábban erről volt szó, ezért nem biztos, hogy lehet belőle valami.

Az eredeti tervek szerint egy 50 MW villamos teljesítményű erőműről lett volna szó 2 darab 25 MW-os blokkal. (Összehasonlításul Paks 2000 MW.) Az erőmű üzemanyaga szalma és energiafű lett volna, illetve lenne. Az erőművi beruházás a kampányérvelés részévé vált.

Szakmai alapokon maradva a következő mondható el a beruházásról. Európa eddigi legnagyobb szalma- (és kiegészítő jelleggel földgáz) tüzelésű erőműve az angliai Elean Power Station 38 MW villamos teljesítménnyel bír. Üzem közben 26.3 tonna/óra a fogyasztása szalmából, amit 50 mérföldes (80 kilométeres) körzetből szállítanak be. Ez évi 230 000 tonna főképp szalma kis mennyiségben más, maximum 25% víztartalmú szerves anyag elégetését jelenti. Az erőmű vízforraló körének hatásfoka 92%, a teljes folyamat, azaz a villamos energiatermelés hatásfoka 32%-os. Ely városa 15 ezer főt számlál, szemben Szerencs 10 ezer lakosával.

A szerencsi erőmű adatait és hatástanulmányát alapul véve a következő problémás pontok hozhatók fel:

  • a Szerencsre tervezett erőmű esetén érv, hogy 100 dolgozót foglalkoztat (ha ebbe beleérti a kamionoksokat is, akkor rendben van). Az Ely városában lévő erőművet alapul véve ez a szám túlzott. Az angol erőmű 21-100 főt foglalkoztat, az angol cégadatbázis szerint. A változást a számban valószínűleg a szállítással foglalkozó kamionok vezetőinek be- vagy nem be számítása jelenti. A Szerencsi erőmű foglalkoztottjai azonban minden bizonnyal energetikusok, mérnökök és technikusok lennének, akik a helyi munkaerőpiacon nem szerepelnek egyelőre.
  • Az erőműbe történő beszállításra a hatástanulmány évi 260 ezer tonnát tervez, ami a hasonló hatásfokú brit példát figyelembe véve az alsó korlátot jelenti. (A hatástanulmány még 50 MW-hoz készült.) Mivel a brit erőmű 38 MW teljesítményt állított elő 200-230 ezer tonna/év beszállítással, így Szerencsre 260-280 ezer tonnával kell számolni, plusz tartaléképzéssel.
  • Az ebből számrazó forgalomnövekedés (óránként 15 kamion) 7-10%-al növeli meg egyes helyeken a teherforgalmat.
  • A szalma iránti növekvő igény csökkenti a környék biodiverzitását.
  • Az energiafű használatának lehetősége további aggályokat vet fel:
  1. Az energiafű gyökérzete nagyon mélyre hatolva (1.5-1.8 méter) kizsigereli a talajt. Valószínűleg nem véletlen, hogy nem olvashatunk arról, hogy mi követheti az energianövényt a vetésterületen, mint következő kultúra.
  2. Az energiafű invazív fajjá válhat egyéb fűfélékkel kereszteződve, ezzel katasztrófát indíthat be.

Összefoglalva, mind az energiafű, mind a szalma előállítása sérti a terület fenntartható gazdálkodásának lehetőségét.

Folytatva az érdekességeket: az erőmű hőjét kertészetek kívánják hasznosítani, azonban az előállított hő messze több, mint a kertészetek igénye. Egy Veszprém nagyságú város fűtőműve télen, csúcsidőszakban 30-35 MW hőkapacitással működik, míg itt legalább 50-70 MW hőkapacitás keletkezik. És itt válik fontossá, hogy Szerencs csak 10 ezer lakosú és egyáltalán nincs kiépített távfűtés, így nem hasznosítható ebben a formában az erőmű hője. A beruházás ebben a formában energiapazarló.

Keresés
FFEK hírlevél

FFEK cikkek, hírek, programok.

Tartalom átvétel


Greenman Kft.
Effektív mikroorganizmusok a környezetért


Bio tönkölybúza
, Szám Lajos, Tapolca


Abwind Kft.
Megújuló energiák, megújuló technológiák


Újenergiák

Médiaröntgen

Kapcsolat Plus Alapítvány

Bocs Alapítvány

E-Consumption

Könyvajánló

Sokak fejében fordul meg a gondolat, hogy az önellátás felé forduljanak a jelenlegi helyzet láttán - és esetleg ismerve, vagy sejtve, mi várható még. Azonban az önellátás, még ha részleges is, vagy kezdetleges lépsekből is áll, nem egyszerű. Azok az ismeretek, amelyeket régen a többség ismert, azaz, hogy mit mikor kell vetni, mi minek jó szomszédja a kertben, vagy hogyan kell mosni hamulúggal, mára szinte teljesen eltűntek.

Az újratanulásban segít az ÖkoVölgy Alapítvány könyve, amely még azoknak is élvezetes olvasmány, akik már megkezdték saját maguk körül az önellátást, vagy vannak tapasztalataik bármelyik kérdésben, amiket a könyv tárgyal.

Milyen következményekkel jár, ha a világ népesség-növekedése a jövőben korlátlanul folytatódik? Vajon lesz-e mindenkinek elegendő élelem és ivóvíz? A véges kőolaj, kőszén és földgázkészletekkel mi lesz? Jut-e belőle mindenkinek? Mit lehet tenni azért, hogy a Föld eltartóképességén belül maradjon az emberiség?  És egyáltalán: mekkora ez az eltartóképesség?

Bár a fenti kérdéseket már Thomas Malthus is feltette a XVIII. század második felében és Aldous Huxley is említést tesz róluk a Pont és Ellenpont c. regényében (1928), csak a Római Klub tagjai voltak, akik elsőként behatóbb tanulmányokat végeztek a válaszkeresés reményében. 1972-ben felkérték Donella Meadowst, Jorgen Randerst és Dennis Meadowst, a Massachusetts Technológia Intézet kutatóit, hogy írjanak egy tanulmányt.

Miért és hogyan lett a magyar föld a globális tőke elsajátítási tárgya? Van-e még ezután reális esély földünknek a magyarság részére megőrzéséhez? Miért nem tudunk ésszerűen gazdálkodni a jövő egyik legfontosabb stratégiai kincsével, a vízzel? Miért vezetünk el többet belőle, mint amennyi hozzánk érkezik? Miért tesszük ezt olyan veszélyeztetett térségekben is, mint a Homokhátság?

Századunk a civilizáció összeomlásával is fenyeget. A termőföld és az édesvíz az élet alapfeltételei, közösségi birtoklásuktól függ fizikai létünk és etnikai megmaradásunk.

Mindkét szerző elkötelezetten védi a magyar temrészeti valóság egy-egy fontos elemét: Tanka Endre a magyar termőföld megmentésén dolgozik hosszú évek óta, Molnár Géza pedig a Kárpát-medence vízgazdálkodási hagyományaival foglalkozik, s próbálja a gyökerekhez visszatéríteni a szakma képviselőit, hogy az valóban a vízzel való gazdálkodást jelentsen, ne árvízi védekezést.

A Kairosz Kiadó könyvei között számtalan olyan kiadvány lelhető meg, amelynek tartalma nem fér bele a még mindig erős bástáykat magáénak mondható fősodorbeli gondlokodás keretei közé. Azonban a valóság olyan erővel dörömböl a látszatvilág falain, hogy soká már nem lehet mindenestül kívül tartani, így aztán egyre több olyan adat, jelenség lát napvilágot, amely mélyebb gondolkodásra, összefüggéskeresésre sarkall.

David C. Korten egyike azoknak a közgazdászoknak, akik baljós szemmel figyelik a liberalizációs folyamatokat, sarkos kritikát fogalmaznak meg és alternatív válaszokat keresnek a globalizáció kihívásaira. Korten professzor egyik leghíresebb könyvében, a Tőkés társaságok világuralmában kifejti: a multinacionális vállalatok jogkörének szűkítése, az állam nagyobb szerepvállalása és a civil társadalom ereje szükséges ahhoz, hogy megfékezzük a társadalmi különbségek növekedését és létrehozzunk egy erős szociális hálót. Rámutat arra is, hogy felelősséggel tartozunk a jövő nemzedékeknek, ezért nem hagyhatunk rájuk kezelhetetlen adósságterheket. Korten mondanivalóját egyelőre még képtelen elfogadni a fősodrú  közgazdaságtan, hatásosnak bizonyult válságkezelő intézkedéseire viszont egyre nagyobb figyelem irányul.

 

Eddig inkább csak arról volt szó, hogy mi történik majd amíg ez a rendszer leépül. Arról, hogy az oroszok miatt gázkelepcében ülünk, hogy a fogyó olaj miatt az egész világ az olaj csapdájában vergődik, de arról ritkán szólunk, hogy mit tegyen egy kis közösség, vagy család. költözzön tán mindenki vidékre, Ezt úgysem lehet megtenni. Akkor mit eszünk szervezett élelmiszer-termelés híján? Vagy akár eljutunk-e valaha oda, hogy nem lesz szervezett élelmiszer-ellátás?

A Kairosz kiadó magyarul is kiadta David Korten egy új művét. A korábban megjelent Tőkés társaságok világuralma is gondolatébresztő mű volt, a mostani még nikább aktuális.

A Magyar Nemzetstratégia második kötete számos szakértő munkájának eredménye, mely magába foglal egy palettát a jogra vonatkozó elképzelésektől az oktatáson keresztül a gazdaságig.

Kutatóink az energetika-fenntartható gazdálkodás területén írtak cikket a könyvbe. A könyv szerkesztőjével egyeztetve jelentetjük meg ezt a kis helyreigazítást:

Az "Energia nélkül nem megy semmi" címmel közreadott cikk 3 szerző munkája. A második függelék az ártéri gazdálkodásról Molnár Géza, a harmadik függelék a lokalizált rendszerekről Szám Dorottya munkája. A megújuló energiaforrásokra vonatkozó adatok és számítások egy része a PTE Környezetfizika Tanszék és Német Béla tanszékvezető által végzett kutatásokból származik.

A könyv harmadszor jelenik meg, szerzője mindig egy kicsit más szempontot emelt ki benne. Általános üzenete: az ember eddig mindig elárulta Teremtőjét és a természetből kiszakdva tönkretette azt.

Az Utolsó kísérlet rendszerszinteket, történelmet, energiatermelést, éghajlatváltozást, mezőgazdaságot, valamint a közeli jövő forgatókönyveit és a fenntarthatóság alapjait egyaránt vizsgálja. Mégsem tudományos a nyelvezete - noha szerzői tudományos kutatás keretében jutottak a benne foglaltakra.

X