Közelgő események
  • Nincs közelgő esemény


Wikileaks, olajhozam-csúcs, egyebek

Több levelet is kaptam, hogy írjak a Wikileaks Szaúd-Arábiát érintő kiszivárogtatásairól. Amikor elolvastam a hírekben szereplő adatokat, nem túlzottan lepődtem meg.

Röviden összefoglalva, három dologról van szó az üzenetekben. 2007-ben figyelt fel ezekre a rijádi amerikai nagykövet, amikor kapcsolatba került Szadad Al-Husszeinivel, aki a szaúdi Aramco olajvállalat nyugalmazott vezető kutatója. Közeli olajhozam-csúcsot valószínűsítő kutatók körében régóta ismerősen cseng a neve.

Husszeini állításai a következőek:

1. A Közel-Kelet olajkészleteit a 80-as években 30-40%al túlbecsülték. Mindennek az volt a célja, hogy több kitermelési kvótát és így több bevételt szerezzen az adott állam. A bejelentett új készletek valószínűleg mindenestül kitalációk.

1. ábra. A Közel-Kelet jelentett olajkészletei (1P=bizonyított készlet [piros], a proven reserve szóból). Látható a hirtelen ugrás 1985 környékén, amikor a Közel-Kelet készletei minden előzmény nélkül megkétszereződtek. A kék vonal ezt a biztosnak állított készletet csökkenti a kitermelést vonva le. A zöld vonal mutatja, hogy ha nem hisszük el a készletek növekedését, mekkora lehet valójában a közel-keleti kitermelhető olajkincs.

Husszeini állítására azért figyelhetett fel az amerikai nagykövet, mert a szaúdi kitermelésről állítják a szaúdiak mindig, hogy ha megnő a világpiaci igény, még jócskén (40-50%-al) növelhető, azaz képes ellátni a világpiacot. Miután az olaj ára az USA-nak kardinális kérdés, figyelemmmel kíséri a háttérben, valósak-e szövetségese állításai.

2. Husszeini második állítása éppen arra vonatkozott, hogy a szaúdi kitermelés nem fokozható pillanatok alatt. Jelenleg 9.5 millió hordó naponta, de az exportra eladott mennyiség 16%-al csökkent tavaly óta, mert a hazai fogyasztás itt is töretlenül nő (v.ö. Export Land Modell Egyiptom kapcsán).

2. ábra. Szaúd-Arábia olajtermelése (szürke), exportja (zöld) és hazai fogyasztása (fekete vonal).

Kétségtelen, hogy 2008 vége és 2010 eleje között alacsonyabb lett az olaj ára és kicsit esett az igény is a fekete arany iránt, azonban most ismét 100 dollár körüli, és az igény is nő. Husszeini állítása (és valószínűleg a valóság) szerint a kitermelés nagyon lassan vihető fel akár 12 millió hordó/nap-ra, és afölé meg már nem nagyon. Mindez élesen ellentétes azza az állítással, amit az IEA fogalmazott meg, mely szerint 2030-ra Szaúd-Arábia 14.5 millió hordó olajat termel majd naponta.

3. Husszeini harmadik állítása már nem kapott komoly figyelmet, pedig ez az elsőt erősíti meg. Az olajszakértő szerint az sazúdiak által kijelentett 51%-os kinyerhetőségi faktor sem igaz. Ebben megint semmi meglepő nincsen. A világ legtöbb országában a kisebb méretű (néhány százmillió hotdó alatti) mezők kinyerhetősége 30% körüli, azaz a teljes mennyiség 30%-a termelhető ki, mely az új technológiák miatt felkúszhat 40%-ra. A nagyobb mezők esetén ez a mutató ugyan kicsit több, de kevés kivételes esetben éri el az 50%-ot. A szakértők becslése szerint jó, ha Szaúd-Arábia esetén a 40%-os kinyerhetőség elérhető. Ebben az esetben az ország még kitermelhető olajvagyona 147 milliárd hordó, szemben az 51%-os arányhoz tartozó 226 milliárd hordóval.

Mit jelentenek ezek a tények így együtt? A baj közelibb, mint sokan vélték, a szaúdi kitermelés nem növelhető akármilyen gyorsan, a csúcs pedig vagy már megtörtént (ha igen, akkor 2008 nyarán), vagy egy második csúcs még várható 2015-ig, nem sokkal nagyobb értékkel, mint a 2008-as, és elindul a lejtmenet. Mindenesetre Husszeini szerint a csúcs 10 éven belüli és Szaúd-Arábia nem tudja eltolni az idejét.

Keresés


Greenman Kft.
Effektív mikroorganizmusok a környezetért


Bio tönkölybúza
, Szám Lajos, Tapolca


Abwind Kft.
Megújuló energiák, megújuló technológiák


Újenergiák

Médiaröntgen

Kapcsolat Plus Alapítvány

Bocs Alapítvány

E-Consumption

FFEK hírlevél

FFEK cikkek, hírek, programok.

CAPTCHA
A kérdés azt vizsgálja, hogy valós látogató, vagy robot szeretné az űrlapot beküldeni.
Kép CAPTCHA
Enter the characters shown in the image.
Tartalom átvétel
Könyvajánló

Sokak fejében fordul meg a gondolat, hogy az önellátás felé forduljanak a jelenlegi helyzet láttán - és esetleg ismerve, vagy sejtve, mi várható még. Azonban az önellátás, még ha részleges is, vagy kezdetleges lépsekből is áll, nem egyszerű. Azok az ismeretek, amelyeket régen a többség ismert, azaz, hogy mit mikor kell vetni, mi minek jó szomszédja a kertben, vagy hogyan kell mosni hamulúggal, mára szinte teljesen eltűntek.

Az újratanulásban segít az ÖkoVölgy Alapítvány könyve, amely még azoknak is élvezetes olvasmány, akik már megkezdték saját maguk körül az önellátást, vagy vannak tapasztalataik bármelyik kérdésben, amiket a könyv tárgyal.

Milyen következményekkel jár, ha a világ népesség-növekedése a jövőben korlátlanul folytatódik? Vajon lesz-e mindenkinek elegendő élelem és ivóvíz? A véges kőolaj, kőszén és földgázkészletekkel mi lesz? Jut-e belőle mindenkinek? Mit lehet tenni azért, hogy a Föld eltartóképességén belül maradjon az emberiség?  És egyáltalán: mekkora ez az eltartóképesség?

Bár a fenti kérdéseket már Thomas Malthus is feltette a XVIII. század második felében és Aldous Huxley is említést tesz róluk a Pont és Ellenpont c. regényében (1928), csak a Római Klub tagjai voltak, akik elsőként behatóbb tanulmányokat végeztek a válaszkeresés reményében. 1972-ben felkérték Donella Meadowst, Jorgen Randerst és Dennis Meadowst, a Massachusetts Technológia Intézet kutatóit, hogy írjanak egy tanulmányt.

Miért és hogyan lett a magyar föld a globális tőke elsajátítási tárgya? Van-e még ezután reális esély földünknek a magyarság részére megőrzéséhez? Miért nem tudunk ésszerűen gazdálkodni a jövő egyik legfontosabb stratégiai kincsével, a vízzel? Miért vezetünk el többet belőle, mint amennyi hozzánk érkezik? Miért tesszük ezt olyan veszélyeztetett térségekben is, mint a Homokhátság?

Századunk a civilizáció összeomlásával is fenyeget. A termőföld és az édesvíz az élet alapfeltételei, közösségi birtoklásuktól függ fizikai létünk és etnikai megmaradásunk.

Mindkét szerző elkötelezetten védi a magyar temrészeti valóság egy-egy fontos elemét: Tanka Endre a magyar termőföld megmentésén dolgozik hosszú évek óta, Molnár Géza pedig a Kárpát-medence vízgazdálkodási hagyományaival foglalkozik, s próbálja a gyökerekhez visszatéríteni a szakma képviselőit, hogy az valóban a vízzel való gazdálkodást jelentsen, ne árvízi védekezést.

A Kairosz Kiadó könyvei között számtalan olyan kiadvány lelhető meg, amelynek tartalma nem fér bele a még mindig erős bástáykat magáénak mondható fősodorbeli gondlokodás keretei közé. Azonban a valóság olyan erővel dörömböl a látszatvilág falain, hogy soká már nem lehet mindenestül kívül tartani, így aztán egyre több olyan adat, jelenség lát napvilágot, amely mélyebb gondolkodásra, összefüggéskeresésre sarkall.

David C. Korten egyike azoknak a közgazdászoknak, akik baljós szemmel figyelik a liberalizációs folyamatokat, sarkos kritikát fogalmaznak meg és alternatív válaszokat keresnek a globalizáció kihívásaira. Korten professzor egyik leghíresebb könyvében, a Tőkés társaságok világuralmában kifejti: a multinacionális vállalatok jogkörének szűkítése, az állam nagyobb szerepvállalása és a civil társadalom ereje szükséges ahhoz, hogy megfékezzük a társadalmi különbségek növekedését és létrehozzunk egy erős szociális hálót. Rámutat arra is, hogy felelősséggel tartozunk a jövő nemzedékeknek, ezért nem hagyhatunk rájuk kezelhetetlen adósságterheket. Korten mondanivalóját egyelőre még képtelen elfogadni a fősodrú  közgazdaságtan, hatásosnak bizonyult válságkezelő intézkedéseire viszont egyre nagyobb figyelem irányul.

 

Eddig inkább csak arról volt szó, hogy mi történik majd amíg ez a rendszer leépül. Arról, hogy az oroszok miatt gázkelepcében ülünk, hogy a fogyó olaj miatt az egész világ az olaj csapdájában vergődik, de arról ritkán szólunk, hogy mit tegyen egy kis közösség, vagy család. költözzön tán mindenki vidékre, Ezt úgysem lehet megtenni. Akkor mit eszünk szervezett élelmiszer-termelés híján? Vagy akár eljutunk-e valaha oda, hogy nem lesz szervezett élelmiszer-ellátás?

A Kairosz kiadó magyarul is kiadta David Korten egy új művét. A korábban megjelent Tőkés társaságok világuralma is gondolatébresztő mű volt, a mostani még nikább aktuális.

A Magyar Nemzetstratégia második kötete számos szakértő munkájának eredménye, mely magába foglal egy palettát a jogra vonatkozó elképzelésektől az oktatáson keresztül a gazdaságig.

Kutatóink az energetika-fenntartható gazdálkodás területén írtak cikket a könyvbe. A könyv szerkesztőjével egyeztetve jelentetjük meg ezt a kis helyreigazítást:

Az "Energia nélkül nem megy semmi" címmel közreadott cikk 3 szerző munkája. A második függelék az ártéri gazdálkodásról Molnár Géza, a harmadik függelék a lokalizált rendszerekről Szám Dorottya munkája. A megújuló energiaforrásokra vonatkozó adatok és számítások egy része a PTE Környezetfizika Tanszék és Német Béla tanszékvezető által végzett kutatásokból származik.

A könyv harmadszor jelenik meg, szerzője mindig egy kicsit más szempontot emelt ki benne. Általános üzenete: az ember eddig mindig elárulta Teremtőjét és a természetből kiszakdva tönkretette azt.

Az Utolsó kísérlet rendszerszinteket, történelmet, energiatermelést, éghajlatváltozást, mezőgazdaságot, valamint a közeli jövő forgatókönyveit és a fenntarthatóság alapjait egyaránt vizsgálja. Mégsem tudományos a nyelvezete - noha szerzői tudományos kutatás keretében jutottak a benne foglaltakra.

X
CAPTCHA
A kérdés azt vizsgálja, hogy valós látogató, vagy robot szeretné az űrlapot beküldeni.
Kép CAPTCHA
Enter the characters shown in the image.