Közelgő események
  • Nincs közelgő esemény


A hegy másik oldala

Pató úr megkért eme rövid cikk közlésére, olvassa mindenki bátran, hamarosan folytatás következik...

"Fordulóponthoz érkezett a világ. A 2000-es évek közepéig az olajkitermelés és evvel együtt az olajexport szinte folyamatosan, töretlenül növekedett. Azóta az olajkitermelés stagnál (ha a nyersolajat nézzük akkor esik), az olaj export pedig folyamatosan csökken.  Ennek következtében a következő 20 év nem fog hasonlítani az előző 20 évre, még ebben az évtizedben nagyon komoly politikai, geopolitikai, társadalmi és gazdasági változások fognak végbemenni.  A jövő idő tulajdonképpen nem indokolt, ezek a változások már bizony el is kezdődtek.

A Peak Oil “elmélet” szerint, egy olajkút, egy régió, egy ország vagy a világ olajtermelése egy kb. szimmetrikus haranggörbét követ.  Az eredeti Hubbert görbe teljesen szimmetrikus, vagyis a kitermelés a leszállóágban a termelés egyenletesen csökken. Számos olyan tényező van azonban amelyek miatt az olajkitermelés  esése a hegy másik oldalán várhatóan sokkal meredekebb lesz.

Peak oil

 1. Geológiai okok

Az olajkitermelő cégek – ahogyan a jelenlegi rendszerben szinte az összes gazdasági szereplő – a rövid távú hasznot részesítik előnyben. A cél a lehető legtöbb olaj kitermelése a lehető legrövidebb időn belül. Ennek elérésére sokféle technológiát bevetettek: széndioxid vagy víz bepumpálása az olajmezőbe, vízszintes fúrás, a furatok számának megemelése. Ezek nem új, forradalmi technológiák, már évtizedek óta igénybe veszi ezeket az olajipar. Ezen technikák legfőbb hatása, hogy a kitermelés üteme felgyorsul és a leszálló ágban a kitermelés sokkal gyorsabban esik.

2. Olaj export

Az importőr országok (a fejlett ipari országok döntő többsége) számára nem a teljes kitermelés volumene számít, hanem az exportált olaj mennyisége. Az olaj exportja viszont immár 6 éve folyamatosan esik. Ennek oka az, hogy az exportőr országok olajfelhasználása gyorsan emelkedik. A legtöbb olajexportőr ország népessége dinamikusan növekszik, evvel az olajfogyasztásuk is nő. Indonézia és Egyiptom néhány éve meg exportálta az olajat, mostanra mindkét ország importra szorul. A másik ok az életszínvonal és evvel együtt az energiafogyasztás növekedése ezekben az országokban – ironikus módon ehhez nagyban hozzájárult az olajár növekedése az utóbbi évtizedben. Szaúd-Arábia olajkitermelésének több mint az ¼-e a belső fogyasztást fedezi.

Export Land Modell

3. Hatékonyabb terrorizmus / szabadságharc

Az olajtermelő országok egy részi kvázi gyarmat, idegen megszállókkal vagy kívülállók által támogatott rezsimekkel. Az olaj által megtermelt gazdagságból csak egy szűk elit részesül, az egyre kiábrándultabb és vesztenivaló nélküli tömegek pedig elégedetlenek a helyzettel. Ez vezethet viszonylag békés forradalmakhoz is (Egyiptom), de vezethet polgárháborúhoz (Líbia) vagy fegyveres ellenálláshoz is (Irak, Nigéria). A világnak gyakorlatilag nincs olajtermelő tartalékkapacitása, az olajtermelő országokban bekövetkező instabilitás hatása egyre nagyobb: az olajár gyorsan és sokat emelkedik a hatásukra. Ennek felismerésével a helyzettel elégedetlen csoportok nagy károkat tudnak okozni aránytalanul kisméretű eseményekkel is.

4. Merkantilizmus

Az óriási áringadozások és az ellátás bizonytalansága miatt sok ország törekszik arra, hogy kétoldalú, a piactól független megállapodásokat kössön az energiaellátásról. Ez tovább csökkenti a szabad piacon megjelenő olaj mennyiségét és evvel felveri az árat. Azok az országok amelyek nem tudnak ilyen kétoldalú megállapodásokat kötni, destabilizálódhatnak és kieshetnek a világgazdaság működéséből.

5. Destruktív recessziós ciklusok

Sokszor hallható, hogy A v. B energiaforrás (olaj vagy más) termelése már megéri ha az olaj ára X dollár fölött van. Nyilván aki ilyen energiaforrás kitermelésére szánja el magát, bízik abban, hogy a befektetése megtérül, vagyis abban is bízik, hogy az olaja ára X dollár felett marad. De bízhat-e ebben?

2008 őszén az olajár meghaladta a $140 dolláros szintet, majd az ezt követő pénzügyi válság után a következő fél évben $30 dollárra esett. Azóta az ár újra átlépte a $100 dollárt, de vajon a jelenlegi „fellendülés” meddig tud kitartani, ha az olajár tovább emelkedik? És ha újabb gazdasági válság következik be, annak milyen hatása lesz az olaj árára? És mindez milyen hatással lesz az olajtermelő országok stabilitására? Nem hiszem, hogy bárki tudja erre a választ – ilyen környezetben a bankok egyre kevésbé lesznek hajlandóak az ilyen marginális energiatermelést indító vállalatoknak hitelt adni.

6. Háború

A történelem mindig arról szólt, hogy az erősebb hatalom hogyan igyekezett elvenni az erőforrásokat a gyengébbektől. Ha jól körülnézünk, akkor ez semmit nem változott.

A fenti tényezők egymásra hatása pozitív visszacsatolásos folyamatokat indíthat el, ezek pedig  az olajkitermelés esését zuhanásba fordíthatják. Az egyes kockázatok és tényezők külön-külön viszonylag jól elemezhetőek, de a globális világban egymásra hatásuk annyira komplex, hogy bármiféle előrejelzés lehetetlen.

A történelemben hosszabb, lineáris, trendekkel jól leírható folyamatok váltják egymást nem lineáris, nagy hatású eseményekkel. A töretlen növekedés és optimizmus lineáris korszakából éppen most lépünk át a teljes káoszba."

Pató Pál

Keresés


Greenman Kft.
Effektív mikroorganizmusok a környezetért


Bio tönkölybúza
, Szám Lajos, Tapolca


Abwind Kft.
Megújuló energiák, megújuló technológiák


Újenergiák

Médiaröntgen

Kapcsolat Plus Alapítvány

Bocs Alapítvány

E-Consumption

FFEK hírlevél

FFEK cikkek, hírek, programok.

CAPTCHA
A kérdés azt vizsgálja, hogy valós látogató, vagy robot szeretné az űrlapot beküldeni.
Kép CAPTCHA
Enter the characters shown in the image.
Tartalom átvétel
Könyvajánló

Sokak fejében fordul meg a gondolat, hogy az önellátás felé forduljanak a jelenlegi helyzet láttán - és esetleg ismerve, vagy sejtve, mi várható még. Azonban az önellátás, még ha részleges is, vagy kezdetleges lépsekből is áll, nem egyszerű. Azok az ismeretek, amelyeket régen a többség ismert, azaz, hogy mit mikor kell vetni, mi minek jó szomszédja a kertben, vagy hogyan kell mosni hamulúggal, mára szinte teljesen eltűntek.

Az újratanulásban segít az ÖkoVölgy Alapítvány könyve, amely még azoknak is élvezetes olvasmány, akik már megkezdték saját maguk körül az önellátást, vagy vannak tapasztalataik bármelyik kérdésben, amiket a könyv tárgyal.

Milyen következményekkel jár, ha a világ népesség-növekedése a jövőben korlátlanul folytatódik? Vajon lesz-e mindenkinek elegendő élelem és ivóvíz? A véges kőolaj, kőszén és földgázkészletekkel mi lesz? Jut-e belőle mindenkinek? Mit lehet tenni azért, hogy a Föld eltartóképességén belül maradjon az emberiség?  És egyáltalán: mekkora ez az eltartóképesség?

Bár a fenti kérdéseket már Thomas Malthus is feltette a XVIII. század második felében és Aldous Huxley is említést tesz róluk a Pont és Ellenpont c. regényében (1928), csak a Római Klub tagjai voltak, akik elsőként behatóbb tanulmányokat végeztek a válaszkeresés reményében. 1972-ben felkérték Donella Meadowst, Jorgen Randerst és Dennis Meadowst, a Massachusetts Technológia Intézet kutatóit, hogy írjanak egy tanulmányt.

Miért és hogyan lett a magyar föld a globális tőke elsajátítási tárgya? Van-e még ezután reális esély földünknek a magyarság részére megőrzéséhez? Miért nem tudunk ésszerűen gazdálkodni a jövő egyik legfontosabb stratégiai kincsével, a vízzel? Miért vezetünk el többet belőle, mint amennyi hozzánk érkezik? Miért tesszük ezt olyan veszélyeztetett térségekben is, mint a Homokhátság?

Századunk a civilizáció összeomlásával is fenyeget. A termőföld és az édesvíz az élet alapfeltételei, közösségi birtoklásuktól függ fizikai létünk és etnikai megmaradásunk.

Mindkét szerző elkötelezetten védi a magyar temrészeti valóság egy-egy fontos elemét: Tanka Endre a magyar termőföld megmentésén dolgozik hosszú évek óta, Molnár Géza pedig a Kárpát-medence vízgazdálkodási hagyományaival foglalkozik, s próbálja a gyökerekhez visszatéríteni a szakma képviselőit, hogy az valóban a vízzel való gazdálkodást jelentsen, ne árvízi védekezést.

A Kairosz Kiadó könyvei között számtalan olyan kiadvány lelhető meg, amelynek tartalma nem fér bele a még mindig erős bástáykat magáénak mondható fősodorbeli gondlokodás keretei közé. Azonban a valóság olyan erővel dörömböl a látszatvilág falain, hogy soká már nem lehet mindenestül kívül tartani, így aztán egyre több olyan adat, jelenség lát napvilágot, amely mélyebb gondolkodásra, összefüggéskeresésre sarkall.

David C. Korten egyike azoknak a közgazdászoknak, akik baljós szemmel figyelik a liberalizációs folyamatokat, sarkos kritikát fogalmaznak meg és alternatív válaszokat keresnek a globalizáció kihívásaira. Korten professzor egyik leghíresebb könyvében, a Tőkés társaságok világuralmában kifejti: a multinacionális vállalatok jogkörének szűkítése, az állam nagyobb szerepvállalása és a civil társadalom ereje szükséges ahhoz, hogy megfékezzük a társadalmi különbségek növekedését és létrehozzunk egy erős szociális hálót. Rámutat arra is, hogy felelősséggel tartozunk a jövő nemzedékeknek, ezért nem hagyhatunk rájuk kezelhetetlen adósságterheket. Korten mondanivalóját egyelőre még képtelen elfogadni a fősodrú  közgazdaságtan, hatásosnak bizonyult válságkezelő intézkedéseire viszont egyre nagyobb figyelem irányul.

 

Eddig inkább csak arról volt szó, hogy mi történik majd amíg ez a rendszer leépül. Arról, hogy az oroszok miatt gázkelepcében ülünk, hogy a fogyó olaj miatt az egész világ az olaj csapdájában vergődik, de arról ritkán szólunk, hogy mit tegyen egy kis közösség, vagy család. költözzön tán mindenki vidékre, Ezt úgysem lehet megtenni. Akkor mit eszünk szervezett élelmiszer-termelés híján? Vagy akár eljutunk-e valaha oda, hogy nem lesz szervezett élelmiszer-ellátás?

A Kairosz kiadó magyarul is kiadta David Korten egy új művét. A korábban megjelent Tőkés társaságok világuralma is gondolatébresztő mű volt, a mostani még nikább aktuális.

A Magyar Nemzetstratégia második kötete számos szakértő munkájának eredménye, mely magába foglal egy palettát a jogra vonatkozó elképzelésektől az oktatáson keresztül a gazdaságig.

Kutatóink az energetika-fenntartható gazdálkodás területén írtak cikket a könyvbe. A könyv szerkesztőjével egyeztetve jelentetjük meg ezt a kis helyreigazítást:

Az "Energia nélkül nem megy semmi" címmel közreadott cikk 3 szerző munkája. A második függelék az ártéri gazdálkodásról Molnár Géza, a harmadik függelék a lokalizált rendszerekről Szám Dorottya munkája. A megújuló energiaforrásokra vonatkozó adatok és számítások egy része a PTE Környezetfizika Tanszék és Német Béla tanszékvezető által végzett kutatásokból származik.

A könyv harmadszor jelenik meg, szerzője mindig egy kicsit más szempontot emelt ki benne. Általános üzenete: az ember eddig mindig elárulta Teremtőjét és a természetből kiszakdva tönkretette azt.

Az Utolsó kísérlet rendszerszinteket, történelmet, energiatermelést, éghajlatváltozást, mezőgazdaságot, valamint a közeli jövő forgatókönyveit és a fenntarthatóság alapjait egyaránt vizsgálja. Mégsem tudományos a nyelvezete - noha szerzői tudományos kutatás keretében jutottak a benne foglaltakra.

X
CAPTCHA
A kérdés azt vizsgálja, hogy valós látogató, vagy robot szeretné az űrlapot beküldeni.
Kép CAPTCHA
Enter the characters shown in the image.