Közelgő események
  • Nincs közelgő esemény


Kitekintő — Brent egy Olaszországban élő svéd mérnöknő szemével

Közbevetett gondolatok: Mint azt korábban jeleztem a Kitekintő c. írásokban külföldi szerzők gondolatait, elemzéseit tesszük közzé. Célunk ezzel, hogy bemutassuk, hogyan gondolkodnak más országokban a várható fejleményekről. Az itt közzé tett anyagokra kivétel nélkül Olajos Tibor hívta fel a figyelmünket, és Dimitry Orlov gondolatai kivételével ő is fordította ezeket. Most Anna Ryden svéd mérnök elemzését olvashatjuk Tibor fordításában. Az én szerepem csupán annyi, hogy helyet adtam az írásnak. Tettem ezt elsősorban azért, mert az elemzés és mindaz, ami abból következik nagyon is elgondolkodtató. Mondhatnánk, egy újabb jel. Egy újabb jele a közelgő korszakváltásnak. Nagyon úgy tűnik, hogy az olcsó energia korszaka lassan véget ér, hogy milyen lassan, az persze kérdéses, de ahogy mondani szokás: jobb félni, mint megijedni.

Molnár Géza

 

A Milánóban élő, olasz nyelven publikáló Anna Ryden svéd mérnök, a blogjában különböző részadatokat összegyűjtve érdekes következtetésekre világít rá, saját grafikonkat készít, melyek sok szövegnél jobban érzékeltetik a folyamatokat.

Olajos Tibor 

http://oronero.wordpress.com/2012/02/13/brent-una-nuova-fase/

Brent ár, egy új szakasz

Ami engem foglalkoztat mostanában, az a kőolaj árának rugalmassága. Korábban a spekulánsok szerepét vizsgáltam, hogy buborék-e vagy sem az áremelkedés.  Bolla o non bolla.

Most egy grafikont készítettem a Brent ár rugalmasságáról a kitermelés függvényében. Az inflációval korrigáltam az adatokat, az amerikai GDP adatok szerint, bea.gov link, 2005-ös dollárra vetítve. Ez egy picit emeli a régebbi árakat és kicsit csökkenti az időben frissebb árakat, de a lényegen nem változat sokat.

Függőleges tengely: A hordónkénti árak UDS-ben, inflációval korrigálva

Vízszintes tengely: a világ kőolaj kitermelése, ezer hordó/nap

 

 

Látható, hogy 2004 végétől, 2005 elejétől kezdve az ár/kitermelés reláció, kapcsolat elkezdett másként viselkedni.

Ezután 2005-öt vettem kiindulásnak 1994 helyett, hogy jobban lehessen vizsgálni az utóbbi évek mozgását. Az adatokat három időszakra osztottam fel: Fekete vonal: 2005-2008, Narancs vonal: 2009-2010, Kék vonal: 2011

 

 

Azért tettem így, mert szerintem három különböző trend látszik. Az első, fekete, akkor is ha a spekuláció miatt esetleg túlhajott, a kinálat rugalmatlanságának tökéletes képe, tükröződése. A kitermelt mennyiség szinte semmit se változott az árváltozások hatására.

A második trend, narancs, a korábbi évek normalitására emlékeztet. Kisebb áremelkedésekre nő a normál kitermelés is. (ford. megj. 3 x os. árszinten!)

A harmadik trend, kék vonal,  akkor is ha csak egy évről vannak adatok, viszont a 2009-2010 két év inverzének, fordított leképezésének tűnik. Nézzük meg közelebbről:

 

 

Főleg a vonal első része különleges. Január hónap 88,5 millió hordós kitermelése 85 $ os árnak felelt meg. A vonalat követve az látszik, hogy januárhoz képest a következő kilenc hónapban kevesebb olajat termeltek ki, de drágább áron. Persze ki lehetne indulni a május hónaptól is, és azt mondani, hogy a 2011-es helyzet teljesen normális. Végre egy év, ahol a növekvő termelést csökkenő árak kísérik.

De nekem az a véleményem, hogy 2011 első tíz hónapja egy ízelítő abból ami jönni fog. A kínálat/ kereslet helyzetének  tartós megfordulása. Növekvő árak, de egyre csökkenő termelés.

 

 

Összefoglalás: függőleges tengely: kőolaj ára,  vízszintes tengely: kőolaj kitermelés kék vonal: első trend 2004 ben véget ért. piros vonal: második trend, 2010 ben? véget ért barna vonal: harmadik trend, 2011? től > csökkenő termelés, növekvő árak....

 

Hacsak a globális gazdaság zsugorodása a hiányzó hordók miatt, nem teremt egy akkora deflációs nyomást, ami az árakat kontroll alatt tartja.

vertical-align: middle; display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;

A Milánóban élő, olasz nyelven publikáló Anna Ryden svéd mérnök, a blogjában különböző részadatokat összegyűjtve érdekes következtetésekre világít rá, saját grafikonkat készít, melyek sok szövegnél jobban érzékeltetik a folyamatokat.

Keresés


Greenman Kft.
Effektív mikroorganizmusok a környezetért


Bio tönkölybúza
, Szám Lajos, Tapolca


Abwind Kft.
Megújuló energiák, megújuló technológiák


Újenergiák

Médiaröntgen

Kapcsolat Plus Alapítvány

Bocs Alapítvány

E-Consumption

FFEK hírlevél

FFEK cikkek, hírek, programok.

CAPTCHA
A kérdés azt vizsgálja, hogy valós látogató, vagy robot szeretné az űrlapot beküldeni.
Kép CAPTCHA
Enter the characters shown in the image.
Tartalom átvétel
Könyvajánló

Sokak fejében fordul meg a gondolat, hogy az önellátás felé forduljanak a jelenlegi helyzet láttán - és esetleg ismerve, vagy sejtve, mi várható még. Azonban az önellátás, még ha részleges is, vagy kezdetleges lépsekből is áll, nem egyszerű. Azok az ismeretek, amelyeket régen a többség ismert, azaz, hogy mit mikor kell vetni, mi minek jó szomszédja a kertben, vagy hogyan kell mosni hamulúggal, mára szinte teljesen eltűntek.

Az újratanulásban segít az ÖkoVölgy Alapítvány könyve, amely még azoknak is élvezetes olvasmány, akik már megkezdték saját maguk körül az önellátást, vagy vannak tapasztalataik bármelyik kérdésben, amiket a könyv tárgyal.

Milyen következményekkel jár, ha a világ népesség-növekedése a jövőben korlátlanul folytatódik? Vajon lesz-e mindenkinek elegendő élelem és ivóvíz? A véges kőolaj, kőszén és földgázkészletekkel mi lesz? Jut-e belőle mindenkinek? Mit lehet tenni azért, hogy a Föld eltartóképességén belül maradjon az emberiség?  És egyáltalán: mekkora ez az eltartóképesség?

Bár a fenti kérdéseket már Thomas Malthus is feltette a XVIII. század második felében és Aldous Huxley is említést tesz róluk a Pont és Ellenpont c. regényében (1928), csak a Római Klub tagjai voltak, akik elsőként behatóbb tanulmányokat végeztek a válaszkeresés reményében. 1972-ben felkérték Donella Meadowst, Jorgen Randerst és Dennis Meadowst, a Massachusetts Technológia Intézet kutatóit, hogy írjanak egy tanulmányt.

Miért és hogyan lett a magyar föld a globális tőke elsajátítási tárgya? Van-e még ezután reális esély földünknek a magyarság részére megőrzéséhez? Miért nem tudunk ésszerűen gazdálkodni a jövő egyik legfontosabb stratégiai kincsével, a vízzel? Miért vezetünk el többet belőle, mint amennyi hozzánk érkezik? Miért tesszük ezt olyan veszélyeztetett térségekben is, mint a Homokhátság?

Századunk a civilizáció összeomlásával is fenyeget. A termőföld és az édesvíz az élet alapfeltételei, közösségi birtoklásuktól függ fizikai létünk és etnikai megmaradásunk.

Mindkét szerző elkötelezetten védi a magyar temrészeti valóság egy-egy fontos elemét: Tanka Endre a magyar termőföld megmentésén dolgozik hosszú évek óta, Molnár Géza pedig a Kárpát-medence vízgazdálkodási hagyományaival foglalkozik, s próbálja a gyökerekhez visszatéríteni a szakma képviselőit, hogy az valóban a vízzel való gazdálkodást jelentsen, ne árvízi védekezést.

A Kairosz Kiadó könyvei között számtalan olyan kiadvány lelhető meg, amelynek tartalma nem fér bele a még mindig erős bástáykat magáénak mondható fősodorbeli gondlokodás keretei közé. Azonban a valóság olyan erővel dörömböl a látszatvilág falain, hogy soká már nem lehet mindenestül kívül tartani, így aztán egyre több olyan adat, jelenség lát napvilágot, amely mélyebb gondolkodásra, összefüggéskeresésre sarkall.

David C. Korten egyike azoknak a közgazdászoknak, akik baljós szemmel figyelik a liberalizációs folyamatokat, sarkos kritikát fogalmaznak meg és alternatív válaszokat keresnek a globalizáció kihívásaira. Korten professzor egyik leghíresebb könyvében, a Tőkés társaságok világuralmában kifejti: a multinacionális vállalatok jogkörének szűkítése, az állam nagyobb szerepvállalása és a civil társadalom ereje szükséges ahhoz, hogy megfékezzük a társadalmi különbségek növekedését és létrehozzunk egy erős szociális hálót. Rámutat arra is, hogy felelősséggel tartozunk a jövő nemzedékeknek, ezért nem hagyhatunk rájuk kezelhetetlen adósságterheket. Korten mondanivalóját egyelőre még képtelen elfogadni a fősodrú  közgazdaságtan, hatásosnak bizonyult válságkezelő intézkedéseire viszont egyre nagyobb figyelem irányul.

 

Eddig inkább csak arról volt szó, hogy mi történik majd amíg ez a rendszer leépül. Arról, hogy az oroszok miatt gázkelepcében ülünk, hogy a fogyó olaj miatt az egész világ az olaj csapdájában vergődik, de arról ritkán szólunk, hogy mit tegyen egy kis közösség, vagy család. költözzön tán mindenki vidékre, Ezt úgysem lehet megtenni. Akkor mit eszünk szervezett élelmiszer-termelés híján? Vagy akár eljutunk-e valaha oda, hogy nem lesz szervezett élelmiszer-ellátás?

A Kairosz kiadó magyarul is kiadta David Korten egy új művét. A korábban megjelent Tőkés társaságok világuralma is gondolatébresztő mű volt, a mostani még nikább aktuális.

A Magyar Nemzetstratégia második kötete számos szakértő munkájának eredménye, mely magába foglal egy palettát a jogra vonatkozó elképzelésektől az oktatáson keresztül a gazdaságig.

Kutatóink az energetika-fenntartható gazdálkodás területén írtak cikket a könyvbe. A könyv szerkesztőjével egyeztetve jelentetjük meg ezt a kis helyreigazítást:

Az "Energia nélkül nem megy semmi" címmel közreadott cikk 3 szerző munkája. A második függelék az ártéri gazdálkodásról Molnár Géza, a harmadik függelék a lokalizált rendszerekről Szám Dorottya munkája. A megújuló energiaforrásokra vonatkozó adatok és számítások egy része a PTE Környezetfizika Tanszék és Német Béla tanszékvezető által végzett kutatásokból származik.

A könyv harmadszor jelenik meg, szerzője mindig egy kicsit más szempontot emelt ki benne. Általános üzenete: az ember eddig mindig elárulta Teremtőjét és a természetből kiszakdva tönkretette azt.

Az Utolsó kísérlet rendszerszinteket, történelmet, energiatermelést, éghajlatváltozást, mezőgazdaságot, valamint a közeli jövő forgatókönyveit és a fenntarthatóság alapjait egyaránt vizsgálja. Mégsem tudományos a nyelvezete - noha szerzői tudományos kutatás keretében jutottak a benne foglaltakra.

X
CAPTCHA
A kérdés azt vizsgálja, hogy valós látogató, vagy robot szeretné az űrlapot beküldeni.
Kép CAPTCHA
Enter the characters shown in the image.