Közelgő események
  • Nincs közelgő esemény


A Sajó árvíze Felsőzsolcánál "képekben" 8

És végezetül a mi lett volna ha nincs az M30-as című kép. Ez easetben a vasúti kereszttöltés duzzasztotta volna fel a Sajó árvízét. Felsőzsolcát ugyanúgy nem lehetett volna megvédeni, mint most. Talán ha az árvíz elmossa a vasúti hidat és a töltés egyrészét. Lehet, hogy ebben az esetben a víz e szűkületen levezethető lett volna, de a katasztrófa által okozott kár nagysűága nem igen csökkent volna ezáltal. A nagyobb víztömeg lejjebb Ónod és Muhi térségében okozhatott volna gátszakadást. Felsőzsolca Arnót, Szirmabesenyő és Miskolc között a Sajó ártéri szűkülete miatt egy átmeneti vésztározó alakult ki, melynek a vízszint emelkedés következtében Felsőzsolca is a részévé vált.

A katasztrófát azonban az árvízvédelmi rnedszer alulméretezése okozta. Amikor a folyó természetes esésvonala mentén gátat emeltek, majd itt vezették el a Miskolc Szerencs közötti vasút töltését, nem gondolták azt, hogy a térségben ilyen mennyiségű víz is megjelenhet.

A Sajó árvize - és az elmúlt időszak ár- és belvizei a vízelvezető vízrendezés teljes csődjét bizonyítják. Amikor sok víz érkezik a folyókon, képtelenek vagyunk elvezetni azokat, amikor éppen sok, akkor nagy költségek árán, a belvizek tekintetében jelentős károk mellett nagy késéssel tudunk némi eredmény felmutatni. A rendszer akkor működik tökéletesen, amikor kevés a víz, tehát gyorsan és hatékonyan tudjuk kiszárítani vele a Kárpát-medencét. Az a helyzet, hogy a szélsőségesen nagy vizek nélkül itt már régen sivatag lenne. Szerencsénkre eddig mindig a kellő pillanatban érkezett olyan árhullám, illetve belvíz, melyet nem tudunk levezetni, és ami emiatt legalábbis részben feltölthette a medence víztartalékait.

Felsőzsiolca helyzetére kitérve, mégegyszer hangsúlyozzuk, a település nem ártérre épült, nincs rossz helyen. Azért került veszélybe, mert a Sajó rendezésekor az árvízvédelmi töltés, illetve a vasút keresztező töltése elzárta a természetesen esésvonalak mentén a víz útját, így az e szűkületen végletesen feltorlódott. A másik ok a 37-es út hasonló visszaduzzasztó hatása, illetve az a tény, hogy a vártnál nagyobb víztömeg zúdult le a folyón. A település mnden hasonló helyzetben hasonló veszélynek lesz kitéve. Megoldást vagy az esésvonalak megnyitása jelenthetné árapasztó csatorna segítségével, vagy a 37-es út mentén egy komolyabb árvízvédelmi töltés kiépítése, és a Felsőzsolca, Arnót, Szirmebesenyő, Miskolc közötti területen efy komoly gáttakkal lekerített vésztározó kialakítása.

A folyó teljes betöltésezése és a töltések emelése nem megoldás, mert ha e szűkületben sikerül gátakkal kivédeni egy hasonló árhullámot, az innen tovább vezetett víz lejjebb a Sajó alsóbb, a Tisza torkolatáhzo közelebb eső szakaszain okozhat kárt.

A Tisza a Sajó torkolata alatt rendkívüli árvízvédelmi készültséget jelentő árhullámot vitt a medrében. Azt mondtuk korábban, hogy ez az árvíz a vízelvezető vízrendezés csődjét mutatja. Ha egy tökéletesen töltésezett Sajó medrében vonult volna le ez az ár, ha a százmillió köbméter feletti kiáradó vizek mind a mederbe maradnak és lezúdulhatnak a Tisza völgyére, a folyó vélhetően képtelen lett volna befogadni az érkező árhullámot, és akkor most egy Tisza menti árvíz következményeivel kellen szembe néznünk.

Úgy tűnik, ha a rendszert toldozgatjuk a továbbiakban is, hasonló katasztrófákkal kell számolnunk. A kérdés csak az, hogy hol. A Sajó Felsőzsolcai szakaszán a múltban és a jelenben elkövetett hibák, az átereszek alulméretezéáse a 37-es út és a vasút, napjainkban pedig az M30-as út mentén, nem okozták a katasztrófát, csupán a helyszínét határozták meg.  Az ok alapvetően az elhibázott vízrendezés koncepció. Jó lenne ezt belátni, és hozzá kezdeni a rendszer átalakításához, mielőtt egy tiszai árvíz mutatna rá a helyzet tarthatatlanságára.

Keresés
FFEK hírlevél

FFEK cikkek, hírek, programok.

Tartalom átvétel


Greenman Kft.
Effektív mikroorganizmusok a környezetért


Bio tönkölybúza
, Szám Lajos, Tapolca


Abwind Kft.
Megújuló energiák, megújuló technológiák


Újenergiák

Médiaröntgen

Kapcsolat Plus Alapítvány

Bocs Alapítvány

E-Consumption

Könyvajánló

Sokak fejében fordul meg a gondolat, hogy az önellátás felé forduljanak a jelenlegi helyzet láttán - és esetleg ismerve, vagy sejtve, mi várható még. Azonban az önellátás, még ha részleges is, vagy kezdetleges lépsekből is áll, nem egyszerű. Azok az ismeretek, amelyeket régen a többség ismert, azaz, hogy mit mikor kell vetni, mi minek jó szomszédja a kertben, vagy hogyan kell mosni hamulúggal, mára szinte teljesen eltűntek.

Az újratanulásban segít az ÖkoVölgy Alapítvány könyve, amely még azoknak is élvezetes olvasmány, akik már megkezdték saját maguk körül az önellátást, vagy vannak tapasztalataik bármelyik kérdésben, amiket a könyv tárgyal.

Milyen következményekkel jár, ha a világ népesség-növekedése a jövőben korlátlanul folytatódik? Vajon lesz-e mindenkinek elegendő élelem és ivóvíz? A véges kőolaj, kőszén és földgázkészletekkel mi lesz? Jut-e belőle mindenkinek? Mit lehet tenni azért, hogy a Föld eltartóképességén belül maradjon az emberiség?  És egyáltalán: mekkora ez az eltartóképesség?

Bár a fenti kérdéseket már Thomas Malthus is feltette a XVIII. század második felében és Aldous Huxley is említést tesz róluk a Pont és Ellenpont c. regényében (1928), csak a Római Klub tagjai voltak, akik elsőként behatóbb tanulmányokat végeztek a válaszkeresés reményében. 1972-ben felkérték Donella Meadowst, Jorgen Randerst és Dennis Meadowst, a Massachusetts Technológia Intézet kutatóit, hogy írjanak egy tanulmányt.

Miért és hogyan lett a magyar föld a globális tőke elsajátítási tárgya? Van-e még ezután reális esély földünknek a magyarság részére megőrzéséhez? Miért nem tudunk ésszerűen gazdálkodni a jövő egyik legfontosabb stratégiai kincsével, a vízzel? Miért vezetünk el többet belőle, mint amennyi hozzánk érkezik? Miért tesszük ezt olyan veszélyeztetett térségekben is, mint a Homokhátság?

Századunk a civilizáció összeomlásával is fenyeget. A termőföld és az édesvíz az élet alapfeltételei, közösségi birtoklásuktól függ fizikai létünk és etnikai megmaradásunk.

Mindkét szerző elkötelezetten védi a magyar temrészeti valóság egy-egy fontos elemét: Tanka Endre a magyar termőföld megmentésén dolgozik hosszú évek óta, Molnár Géza pedig a Kárpát-medence vízgazdálkodási hagyományaival foglalkozik, s próbálja a gyökerekhez visszatéríteni a szakma képviselőit, hogy az valóban a vízzel való gazdálkodást jelentsen, ne árvízi védekezést.

A Kairosz Kiadó könyvei között számtalan olyan kiadvány lelhető meg, amelynek tartalma nem fér bele a még mindig erős bástáykat magáénak mondható fősodorbeli gondlokodás keretei közé. Azonban a valóság olyan erővel dörömböl a látszatvilág falain, hogy soká már nem lehet mindenestül kívül tartani, így aztán egyre több olyan adat, jelenség lát napvilágot, amely mélyebb gondolkodásra, összefüggéskeresésre sarkall.

David C. Korten egyike azoknak a közgazdászoknak, akik baljós szemmel figyelik a liberalizációs folyamatokat, sarkos kritikát fogalmaznak meg és alternatív válaszokat keresnek a globalizáció kihívásaira. Korten professzor egyik leghíresebb könyvében, a Tőkés társaságok világuralmában kifejti: a multinacionális vállalatok jogkörének szűkítése, az állam nagyobb szerepvállalása és a civil társadalom ereje szükséges ahhoz, hogy megfékezzük a társadalmi különbségek növekedését és létrehozzunk egy erős szociális hálót. Rámutat arra is, hogy felelősséggel tartozunk a jövő nemzedékeknek, ezért nem hagyhatunk rájuk kezelhetetlen adósságterheket. Korten mondanivalóját egyelőre még képtelen elfogadni a fősodrú  közgazdaságtan, hatásosnak bizonyult válságkezelő intézkedéseire viszont egyre nagyobb figyelem irányul.

 

Eddig inkább csak arról volt szó, hogy mi történik majd amíg ez a rendszer leépül. Arról, hogy az oroszok miatt gázkelepcében ülünk, hogy a fogyó olaj miatt az egész világ az olaj csapdájában vergődik, de arról ritkán szólunk, hogy mit tegyen egy kis közösség, vagy család. költözzön tán mindenki vidékre, Ezt úgysem lehet megtenni. Akkor mit eszünk szervezett élelmiszer-termelés híján? Vagy akár eljutunk-e valaha oda, hogy nem lesz szervezett élelmiszer-ellátás?

A Kairosz kiadó magyarul is kiadta David Korten egy új művét. A korábban megjelent Tőkés társaságok világuralma is gondolatébresztő mű volt, a mostani még nikább aktuális.

A Magyar Nemzetstratégia második kötete számos szakértő munkájának eredménye, mely magába foglal egy palettát a jogra vonatkozó elképzelésektől az oktatáson keresztül a gazdaságig.

Kutatóink az energetika-fenntartható gazdálkodás területén írtak cikket a könyvbe. A könyv szerkesztőjével egyeztetve jelentetjük meg ezt a kis helyreigazítást:

Az "Energia nélkül nem megy semmi" címmel közreadott cikk 3 szerző munkája. A második függelék az ártéri gazdálkodásról Molnár Géza, a harmadik függelék a lokalizált rendszerekről Szám Dorottya munkája. A megújuló energiaforrásokra vonatkozó adatok és számítások egy része a PTE Környezetfizika Tanszék és Német Béla tanszékvezető által végzett kutatásokból származik.

A könyv harmadszor jelenik meg, szerzője mindig egy kicsit más szempontot emelt ki benne. Általános üzenete: az ember eddig mindig elárulta Teremtőjét és a természetből kiszakdva tönkretette azt.

Az Utolsó kísérlet rendszerszinteket, történelmet, energiatermelést, éghajlatváltozást, mezőgazdaságot, valamint a közeli jövő forgatókönyveit és a fenntarthatóság alapjait egyaránt vizsgálja. Mégsem tudományos a nyelvezete - noha szerzői tudományos kutatás keretében jutottak a benne foglaltakra.

X