Fenntartható Fejlődés és Erőforrások Kutatócsoport

Mi lesz Magyarországgal a következő évtizedekben, egy rohamosan átalakuló világban, ahol a Föld népessége drámaian növekszik, míg a természeti erőforrások fogyatkoznak, és a társadalmi különbségek szakadékká mélyülnek. Többek között e témákat is vizsgálja a ma megalakult Túlélés Szellemi Kör.

Láng István akadémikus kezdeményezésére 2012-ben megalakult a Túlélés Szellemi Kör (TSZK), mely szakértők önkéntes csoportja. Működésében világnézeti felfogástól és politikai szimpátiától függetlenül olyan személyek vesznek részt személyes minőségben a tudomány, fejlesztés, a kultúra, a közélet területéről, akik már foglalkoztak távlati társadalmi, gazdasági, természet- és környezetvédelmi problémákkal és ezek kölcsönhatásaival. A TSZK tevékenységének vezérlő elve a fenntarthatóság érvényesítésének tudományos megalapozása.

A Magyar Dipó hírlevele megérdemli, hogy két sort is idézzek belőle, mert egy elég sokakhoz eljutó forrás, másrészt pedig igyekszik szakértői anyagokból töltekezni. A nem hagyományos olaj- és gázkészletek kitermeléséről esik szó. Arról, hogy a valódi szakértők, PR nélkül ugyan, de régen kimuatták, hogy az egész boom valójában buborék. Drága, nem bővíthető gyorsan, ha egyáltalán bővíthető a jelen kitermelésnél sokkal többre, és nettó energetikai hozadéka elmarad a hagyományos készletekhez képest.

"King és társai a Nature-ben megjelent cikkükben azt közlik, hogy a kőzettöréssel történő nem hagyományos olaj- és gázforrások növekedéséről szóló közlések ellenére a világ létező forrásainak kimerítése [kimerülése, ez a depletion rate angolul, hzs] évenként 4.5%-6.7%-kal folytatódik. Kategorikusan elutasítják azokat a véleményeket, hogy a palagáz-boom lehetővé tenné egy energiaválság elkerülését."

Sokak fejében fordul meg a gondolat, hogy az önellátás felé forduljanak a jelenlegi helyzet láttán - és esetleg ismerve, vagy sejtve, mi várható még. Azonban az önellátás, még ha részleges is, vagy kezdetleges lépsekből is áll, nem egyszerű. Azok az ismeretek, amelyeket régen a többség ismert, azaz, hogy mit mikor kell vetni, mi minek jó szomszédja a kertben, vagy hogyan kell mosni hamulúggal, mára szinte teljesen eltűntek.

Az újratanulásban segít az ÖkoVölgy Alapítvány könyve, amely még azoknak is élvezetes olvasmány, akik már megkezdték saját maguk körül az önellátást, vagy vannak tapasztalataik bármelyik kérdésben, amiket a könyv tárgyal.

Egy amerikai tanulmány szerint a kőolajkitermelés csúcsának nincs alapja, a feltárt készletek nagyon gyorsan nőnek, a kitermelési technika rohamosan fejlődik. Mintha ezt támasztaná alá, hogy a kőolaj ára elkezdett csökkenni, és viszonylag tartósan eltávolodott a 100 dolláros szinttől. Az ördög azonban a részletekben lakik. A tanulmány egyik alapfeltevése a szakmai elemzők szerint hibás, a kőolaj alacsony ára pedig az amerikai tárolt készletek növekedése miatt állhatott elő - ami akár háborús készülődést is sejtethet.

Dimitry Orlov írásának ferdítése közben a gondolatmenetem egy ponton megtört. Ennek két igen fontos oka volt. Egyfelől egészen addig mindennel egyetértettem, még a példázatot is magaménak éreztem, emiatt egyre jobban elszakadtam az eredeti szövegtől. Az írás már-már a sajátommá vált. Orlov szavai ténylegesen jelzőkarókká váltak, ürüggyé, mely mentén elmondhatom a saját véleményem. Ez ebben a formában még akkor sem túl szerencsés, ha jó előre figyelmeztettem az olvasót, nem egyszerű fordításról, inkább az alapján történő elmélkedésről lesz szó. Mindez addig tartható, amíg az ember valójában azt adja vissza, amit olvas, csak más formában. Az ebből fakadó tartalmi eltérések is vállalhatók. Attól kezdve azonban, hogy ugyanarról a kérdésről a ferdítő gyökeresen mást gondol, mint a szerző, a helyzet tarthatatlanná válik.

Az alábbi írás nem fordítását. Illetve ha az, többszörösen is az. Először az eredeti angol szöveget ültették át olasz nyelvre, aztán az olasz változatot Olajos Tibor magyarította, és ráadásnak jelen sorok írója a nyersfordítást is átértelmezte, a fordító, Olajos Tibor szavaival élve, ferdítette. Ami azt illeti e ferdítés valamennyi következményéért engem terhel a felelősség. Mostanában kezdek rádöbbenni, az egyes nyelvek közötti különbség az esetek többségében, világlátás közti különbségeket is takar. Vannak kifejezések, amelyeket le sem lehet fordítani. Még körül írva sem, mert az adott esetben más nyelven érthetetlenek. Példának okáért a nép szónak nincs német megfelelője. Egészen egyszerűen azért, mert az adott szó a magyarban a Nap szóbokrából származik, ami egyfajta égi hierarchiát is tükröz. Ugyanebben a tükörben a német szó a „das Volk” felleget „die Wolke” mutat.

„Egy tudósokból, közgazdászokból és geopolitikai szakértőkből álló csapat megdöbbentő következtetésre jutott. A csapat egyik tagja, Chris Martenson, biokémikus, a Pfizer korábbi elnök-helyettese, így magyarázta felfedezésüket: Az adósságunkban, az egész hitelpiacban és a pénzellátásban egy szabályos mintát fedeztünk fel, ami garantálja ezek bukását. A minta ugyanaz, mint ami a legtöbb piramisjátékban megtalálható. A minta, ami exponenciálisan erősödik a teljes összeomlás előtt. Ezért leginkább a világ kormányai a felelősek. Ami leginkább aggasztó ezekben a felfedezésekben, hogy a minta nemcsak a gazdaságra érvényes. Ugyanezt a katasztrofális mintát fedeztük fel az energia-, élelmiszer- és vízrendszerekben is. Martenson szerint „ezek a rendszerek akár egyszerre is összeomolhatnak. Az étel, a víz, az energia, a pénz. Minden.”

Forrás: http://kulturaliskreativblog.com/2012/08/17/csendesen-keszulnek-a-penzug...

Kitekintő

Az alábbiakban ismét az olasz blogokról közlünk néhány szemelvényt Olajos Tibor barátomnak köszönhetően, aki fáradhatatlan szorgalommal gyűjti és fordítja a híreket, elemzéseket, gondolatokat.

Az első írás befektetési tanácsadó tollából való, forrása: http://argentofisico.blogspot.hu/2012/07/che-caldo.html A szerző úgy véli, a mai válsággal terhes időkben a legcélszerűbb és legbiztonságosabb befektetés az arany és az ezüst, a maga anyagi valóságában. Magát az írást nem is annyira a tartalma, mint a szerzője, illetve a közzététel helye miatt választottuk. Az utóbbi időben általánosan elterjedtek a klímaváltozásról és annak gazdasági vonatkozásairól szóló hírek a különböző portálokon. Ezzel együtt kissé különös, mondhatni jelértékű, hogy mi minden jelenhet meg a gazdasági elemzések befektetési tanácsok között.

Milyen következményekkel jár, ha a világ népesség-növekedése a jövőben korlátlanul folytatódik? Vajon lesz-e mindenkinek elegendő élelem és ivóvíz? A véges kőolaj, kőszén és földgázkészletekkel mi lesz? Jut-e belőle mindenkinek? Mit lehet tenni azért, hogy a Föld eltartóképességén belül maradjon az emberiség?  És egyáltalán: mekkora ez az eltartóképesség?

Bár a fenti kérdéseket már Thomas Malthus is feltette a XVIII. század második felében és Aldous Huxley is említést tesz róluk a Pont és Ellenpont c. regényében (1928), csak a Római Klub tagjai voltak, akik elsőként behatóbb tanulmányokat végeztek a válaszkeresés reményében. 1972-ben felkérték Donella Meadowst, Jorgen Randerst és Dennis Meadowst, a Massachusetts Technológia Intézet kutatóit, hogy írjanak egy tanulmányt.

Az alábbi szösszenetet részben egy indián példabeszéd, részben egy olasz újságírónő Debora Billi írása alapján Olajos Tibor barátommal közösen hoztuk össze. Ami egyben azt is jelenti, hogy ami értelmes és jó, az Tibor érdeme, ami nem az, az én bűnöm.

Számos, de inkább számtalan elemzés, figyelmeztetés látott napvilágot az energiaválsággal kapcsolatban. Olyan felvetések, melyeket két évvel ezelőtt még csak zárt fórumokon olvashattunk, ma megjelennek a lapok hasábjain, hallhatók a rádió híreiben, vagy láthatók a televizíóban. A kérdés megítélése azonban mit sem tisztult, sőt, ha lehet ellentmondásosabb mint két éve. A tények és az események persze ugyanazok, csak mindenki másként látja, másként értelmezi ezeket. Kicsit úgy vagyunk a világ eseményeivel, mint az egyszeri indián és a katona "párbeszédük" jeleinek értelmezésével. Ugyanaz a mozdulat lehet fenyegetés, vagy csak egy egyszerű kérdés, de a további magyarázkodás helyett nézzük inkább a jelenetet:

Valamikor 2009 ősze körül, amikor felszálló ágba került a gazdaság, többen feltették maguknak a kérdést, V, avagy W alakú pályagörbén futnak majd az események. Sokan arról beszéltek, hogy egyértelműen elindultunk felfelé, és hamarosan kilábalunk a válságból. Mások arról írtak, ez csak a W első felének felszálló ága, lesz még a válságnak egy második fordulója is. Nos, úgy tűnik nekik lett igazuk. Mert bár Európa a hírek szerint kilábalófélben van, a piacok ezt mintha nem így "gondolnák". Másként fordítva a szót: láthatólag "a tőke a lábával szavaz"...

A Total olajtársaság egyik Északi-tengeri fúrótornyán tegnap szivárgás kezdődött, melynek mértéke 1-2 kg gáz/sec, azaz naponta 165-330 ezer m3 gáz tűnik el, vagy egy része oldódik bele a tengerbe.

Az Elgin elnevezésű mező fúróplatformját és a szomszédos platformot kiürítették. Mivel ez a régió több mezőt is tartalmaz, és az innen származó földgáz az Egyesült Királyság ellátásának 7%-át adja, a helyzet nemcsak környezetvédelmi, hanem ellátási szempontból is veszélyes. Összehasonlítva a Mexikói-öbölben történt fúrótorony baleset adataival ennek a kútnak az adatait, nehezebb körülményeket találni itt: magasabb a nyomás és a hőmérséklet. Forrás: The Oil Drum



A Klímabarát Települések Szövetsége egy új sorozatot indít el, melyben az egyes településeken kidolgozott és minden település által használható klímabarát válaszokat mutatjuk be.  A sorozat elindításának egyik célja az, hogy ezek a programok minden önkormányzatot és helyi közösséget segítsenek abban, hogy felkészüljenek a természet várható változásaira.



A Klímabarát Települések Szövetségéhez tartozó településeken az elmúlt években számos olyan programot dolgoztak ki a klímakörök munkájában résztvevő helyi lakosok felkért szakemberek közreműködésével és az önkormányzatok támogatásával, amelyek a természet változásaihoz való helyi szintű alkalmazkodást segítik elő.

Az alább következő írás nem elemzés, nem az erőforrásválságról szól, sokkal inkább az ember és természet viszonyának történeti formáiba enged bepillantást. Mondanivalója számos forrásból táplálkozik. Ezek közül emelnénk ki itt kettőt. Nemeskürthy István „A bibliai örökség” c. írásában hívja fel a figyelmünket arra, hogy Szenci Molnár Albert latin magyar szótárában a fabula nem mese, hanem szófiabeszély jelentéssel szerepel. Ezzel szemben a magyar mese szó latin megfelelője a rejtvényt, talányt jelölő ænigma. Magyarán népmeséink, mítoszaink nem egyszerűen valamiféle tanulságra épülő, szórakoztató történetek. Sokkal többek annál.

A következő bejegyzés némileg a jelen politikához kapcsolódik, de sokkal fontosabb az a szomorú helyzetkép, amely kibontakozik belőle. Mint a fenntarthatóságért küzdő, azt népszerűsítő és kutató szervezet képviselője egyértelműen elszomorítónak tartom, hogy az ökológiai gondolat és sokat gyalázott, gazdaságtalannak, versenyképtelennek tartott kisgzadaságok szószólója távozni kényszerült. Azok, akik a rövid távú haszonszerzést a jövő nemzedékek élete elé helyezik és nem képesek belátni, hogy a nagybirtok rendszerében végzett gazdálkodás tönkreteszi a tájat, nemcsak hibát követnek el, hanem erkölcsi értelemben véve is helytelen amit tesznek.

A kitekintő c. sorozatban eddig külföldi írásokat válogattunk, holott az interneten böngészve jobbnál jobb, magyar szerzőktől származó írásara is bukkanhatunk. Az alábbi kis esszé T. Pandur Judit munkája, mely a Napvilág íróklub honlapján jelent meg két részletben 2011. december 01, és 03. napján. (http://iroklub.napvilag.net/iras/39521; http://iroklub.napvilag.net/iras/39551) Itt most egységes szerkezetbe foglalva, változatlan formában tesszük közzé. 

T. Pandur Judit: Áram nélkül nem tudunk élni? 

Az elektronikus postaládámba mindennapra jut egy, néha több e-mail, amelyik a közelgő világvégét, vagy a Föld pólusváltását, esetleg egy óriási napvihart jósol az egészen közeli jövőre.

Az alább olvasható sorokat pontosan három évvel ezelőtt írtam. Akkoriban elég komoly viharok dúltak körülöttünk, s bár a szél nem csitult, lassan hozzászoktunk. Hozzászoktunk, miként annak idején Pompeiben is hozzászoktak az emberek ahhoz, hogy időnként mordul egyet a hegy, és megremeg a föld. Ezzel együtt még van időnk. Tán csak annyi, „míg az óra körbe jár”, tán több. A lényeg, hogy még nyitva áll előttünk számos lehetőség. S bár kényszerpályák sora befolyásolja lépteinket, ha maradt egy kis erőnk, talán még mi dönthetjük el, mivel is tölthetjük ki a rendelkezésünkre álló időt.

http://oronero.wordpress.com/2012/02/15/psicologia-del-picco-energetico

Anna Ryden svéd mérnök írása. Fordította Olajos Tibor — Molnár Géza

„A legkülönbözőbb témában olvasok szakkönyveket, rendszeresen figyelemmel kísérem a gazdaságról, az éghajlatról és az olajcsúcsról szóló blogok egy részét. Ezen felül elolvasom néhány újság online kiadását is, hogy elkerüljem a riogatások és összeesküvések csapdáját. Igaz, ezek az újságok szerintem nem elég egyértelműek. A tények ott vannak ugyan, de nem fehéren-feketén, inkább csak a sorok között. Kivétel ez alól a Financial Times, melynek online előfizetője vagyok. Ezt az újságot becsülöm, ha szabad ezt a kifejezést használni, mert szókimondó, és keményen fogalmaz.

Előzetes megjegyzés: Az alábbi írás alapját Bobkó Csaba, Richard Duncan cikkének magyar fordítását tartalmazó blogbejegyzése és Olajos Tibor fordítása képezi. Ezekhez fűztem hozzá néhány megfontolandó gondolatot. 

Richard Duncan 1989-ben tette közzé az ipari társadalom kifutásáról és várható élettartamáról szóló téziseit, melyet Olduvai elméletnek hívnak. Az elnevezés – tekintettel arra, hogy a tanzániai Olduvai-árok erősen összekapcsolódott az ember eredetével és kőkorszaki életformájával – azt sugallja, hamarosan visszatérünk ehhez az életformához. Az elmélet lényegét Duncan az alábbiakban összegezte:

Közbevetett gondolatok: Mint azt korábban jeleztem a Kitekintő c. írásokban külföldi szerzők gondolatait, elemzéseit tesszük közzé. Célunk ezzel, hogy bemutassuk, hogyan gondolkodnak más országokban a várható fejleményekről. Az itt közzé tett anyagokra kivétel nélkül Olajos Tibor hívta fel a figyelmünket, és Dimitry Orlov gondolatai kivételével ő is fordította ezeket. Most Anna Ryden svéd mérnök elemzését olvashatjuk Tibor fordításában. Az én szerepem csupán annyi, hogy helyet adtam az írásnak. Tettem ezt elsősorban azért, mert az elemzés és mindaz, ami abból következik nagyon is elgondolkodtató. Mondhatnánk, egy újabb jel. Egy újabb jele a közelgő korszakváltásnak. Nagyon úgy tűnik, hogy az olcsó energia korszaka lassan véget ér, hogy milyen lassan, az persze kérdéses, de ahogy mondani szokás: jobb félni, mint megijedni.

Molnár Géza