Átlépi-e az ingerküszöböt: Virginia állam a dollár összeomlására készül

Megszoktuk már, hogy az igazán fontos hírekkel nem találkozhatunk szinte sehol. Összegyűjtve, elemezve még ritkábban. Most egy olyan jelenségről gyűjtött össze munkatársunk hírcsokrot, amely fontos lehet - főleg Gerald Celente előrejelzéseinek fényében. Minzt ismert, Celente a 2008-as válságnál is komolyabb nehézségeket, gyakorlatilag az USA összeomlását jósolta 2011-12 környékére. Korábban írtuk:

"S máris 2012-nél vagyunk, írja. Éhséglázadások, agrárfelkelések, diáklázadások, adók ellen tiltakozók, hajléktalan megmozdulások, kísértetvárosok és kísértet nagyáruházak, sztrájkok, ipari szabotázs, bandaháborúk, farkastörvény, terror - írja negyedéves jelentésében, ami honlapjukon megrendelhető."

Az adók elleni tiltakozás kezdetét vette. Vájt fülűek felfigyelhettek rá:



Hogy látják a jövőt az USA Energiaminisztériumában?

Az Egyesült Államok Energiaminisztréiuma minden évben kiadja az éves kitekintőjét. Az ez évi jelentés 2035-ig tartalmaz érdekes kitekintőket. Az első, ami szembeszökő lehet számunkra, hogy a jövőben nem számolnak jelentős növekedéssel a megújulók terén, a növekedést a fosszilis források felhasználás-növekedése fogja fedezni:



Beszélik: az USA nagy bankjai a hitelezés felfüggesztésére készülnek?

Meg nem erősített az angol nyelvű pénzügyi szakmai oldalakon terjedő (lehet, hogy rém)hírek szerint



"Az USA egy szétesőben levő birodalom, ütközési pályán Kínával"

A cím Niall Ferguson professzor állítása, aki a Harvardon professzor és az Ascent of Money szerzője. A múltban bárki jósolta meg az USA végét, tévedett - jegyzi meg. De nézzünk szembe a tényel, 9 ezer milliárd dollár, és az államadósság felét már külföldről kezelik, nos ez nem az emelkedő fázis, az biztos.

A professzor szerint Kína nem partner, hanem egyre inkább rivális. A helyzet az 1900-as Angliára emlékeztet, ők sem vették észre, hogy felemelkedett egy rivális: Németország. A professzor a III. világháborút vetíti elénk. (Yahoo Finance)



Beszédes ábra

Nem hisszük el még mindig ami az USA-ban történik? Ugyan volt miből veszíteni az életszínvonalnak, mégis ez az ábra megdöbbentő. A munkanélküliség növekedése felülmúlja az összes válságét a háború óta.



A dollár ideje leáldozóban

A Telegraph internetes változata egyenesen arról beszél már, hogy a nemrég hírül adott "támadás a dollár ellen" - nos, történelmi jelentőségű. Kína úgy döntött, hogy véget vet a dollár túlértékelt szerepének, mert sajét pénzét, a jüant kívánja megméretni a piacon.



Támadás a dollár ellen

Az Arab-öböl menti országok, Franciaország, Kína és Oroszország titkos lépéseket tesznek azért, hogy az olajkeresreskedelem ne dollár- hanem egy új valutakosár alapon működjön, melyben japán jen, kínai jüan, euro, arany és egy egyelőre meg nem nevezett új (esetleg tervezett) pénz van. (The Independent)

A hírre máris eséssel reagált a dollár (Bloomberg), 0,6%-ot esett az euróval és a jennel szemben is, míg a két valuta egymáshoz képest nem változott.



Éhezők hada várható az USA-ban

MNO: Hónapok óta először csökken tartósan a munkanélküli segélyért folyamodók száma az USA-ban.(A válság véget érhet egyszer, de az olaj ára ismét olyan szintre nőhet a hirtelen kereslet megugrás miatt, hogy a világgazdaság ismét oda kerülhet, ahol most van - ffek)
Telegraph: Ha nem történnek komoly beruházások, melyek érintik az erőművi és villamos rendszert, Anglia nem lesz képes ellátni magát árammal néhány éven belül.
AlterNet: Éhezők hada várható az USA-ban. A cikk beszámol azokról, akik már most közkonyhákon étkeznek. Sokan beszámolnak róla, hogy ilyen mély válságot még nem láttak.



Vámháború USA és Kína között

New York Times: Vámháború kezd kialakulni Kína és a USA között. Obama elnök, beváltva a szakszervezetknek tett ígéretét, beviteli vámmal terhelte a kínai gumiabroncsokat. Minderre az USA munkahelyeinek erősítése vezeti, bár egyelőre ez kis lépés. Kína válasza: beviteli vámot vetettek ki az USA-ból származó csirkékre és autóalkatrészekre, mert szerintük azok ára "támogatott", azaz túl alacsony. A kínai sajtóban erős hangú cikkek jelentek meg.
Telegraph: Defláció (túl alacsony árak) söpör végig már Dél-Amerikán is. A cikk kérdése: lesz-e ereje a világnak visszafizetni a hiteleket?



USA az államcsőd közelében 2008-ban

The Independent: Az USA 2008 őszén nagyon közel állt az államcsődhöz, jelentette ki Hank Paulson, volt pénzügyminiszter.
Bloomberg: A mentőcsomagok együttesen elérhetik a 23 ezer milliárd dollárt is, legalábbis ennyire lenne szükség, mondta Neil Barovfsky, a Treasury’s Troubled Asset Relief Program főfelügyelője.



Kalifornia csődje

Wall Street Journal: A nagy bankok nem fogadják el Kalifornia állam adósleveleit (azaz nyomást gyakorolnak az államra, hogy tovább ne hiányát, ami így is 23,6 milliárd $).
MSN Money: A jegyzett munkanélküliek aránya 16,5% az USA-ban, de ha beleszámítják azokat is, akik már letettek a munkakeresésről, 20,6% az arány!
San Francisco Chronicle: Kalifornia esete jelzés értékű az USA-ra nézve. Senki nem gondolja, hogy Arizona csődje (mely állam ugyanolyan bajban van, mint Kalifornia) komolyan érintené az USA-t, de "ahogy Kalifornia halad, úgy halad az USA is".

Keresés
FFEK hírlevél

FFEK cikkek, hírek, programok.

Tartalom átvétel


Greenman Kft.
Effektív mikroorganizmusok a környezetért


Bio tönkölybúza
, Szám Lajos, Tapolca


Abwind Kft.
Megújuló energiák, megújuló technológiák


Újenergiák

Médiaröntgen

Kapcsolat Plus Alapítvány

Bocs Alapítvány

E-Consumption

Könyvajánló

Sokak fejében fordul meg a gondolat, hogy az önellátás felé forduljanak a jelenlegi helyzet láttán - és esetleg ismerve, vagy sejtve, mi várható még. Azonban az önellátás, még ha részleges is, vagy kezdetleges lépsekből is áll, nem egyszerű. Azok az ismeretek, amelyeket régen a többség ismert, azaz, hogy mit mikor kell vetni, mi minek jó szomszédja a kertben, vagy hogyan kell mosni hamulúggal, mára szinte teljesen eltűntek.

Az újratanulásban segít az ÖkoVölgy Alapítvány könyve, amely még azoknak is élvezetes olvasmány, akik már megkezdték saját maguk körül az önellátást, vagy vannak tapasztalataik bármelyik kérdésben, amiket a könyv tárgyal.

Milyen következményekkel jár, ha a világ népesség-növekedése a jövőben korlátlanul folytatódik? Vajon lesz-e mindenkinek elegendő élelem és ivóvíz? A véges kőolaj, kőszén és földgázkészletekkel mi lesz? Jut-e belőle mindenkinek? Mit lehet tenni azért, hogy a Föld eltartóképességén belül maradjon az emberiség?  És egyáltalán: mekkora ez az eltartóképesség?

Bár a fenti kérdéseket már Thomas Malthus is feltette a XVIII. század második felében és Aldous Huxley is említést tesz róluk a Pont és Ellenpont c. regényében (1928), csak a Római Klub tagjai voltak, akik elsőként behatóbb tanulmányokat végeztek a válaszkeresés reményében. 1972-ben felkérték Donella Meadowst, Jorgen Randerst és Dennis Meadowst, a Massachusetts Technológia Intézet kutatóit, hogy írjanak egy tanulmányt.

Miért és hogyan lett a magyar föld a globális tőke elsajátítási tárgya? Van-e még ezután reális esély földünknek a magyarság részére megőrzéséhez? Miért nem tudunk ésszerűen gazdálkodni a jövő egyik legfontosabb stratégiai kincsével, a vízzel? Miért vezetünk el többet belőle, mint amennyi hozzánk érkezik? Miért tesszük ezt olyan veszélyeztetett térségekben is, mint a Homokhátság?

Századunk a civilizáció összeomlásával is fenyeget. A termőföld és az édesvíz az élet alapfeltételei, közösségi birtoklásuktól függ fizikai létünk és etnikai megmaradásunk.

Mindkét szerző elkötelezetten védi a magyar temrészeti valóság egy-egy fontos elemét: Tanka Endre a magyar termőföld megmentésén dolgozik hosszú évek óta, Molnár Géza pedig a Kárpát-medence vízgazdálkodási hagyományaival foglalkozik, s próbálja a gyökerekhez visszatéríteni a szakma képviselőit, hogy az valóban a vízzel való gazdálkodást jelentsen, ne árvízi védekezést.

A Kairosz Kiadó könyvei között számtalan olyan kiadvány lelhető meg, amelynek tartalma nem fér bele a még mindig erős bástáykat magáénak mondható fősodorbeli gondlokodás keretei közé. Azonban a valóság olyan erővel dörömböl a látszatvilág falain, hogy soká már nem lehet mindenestül kívül tartani, így aztán egyre több olyan adat, jelenség lát napvilágot, amely mélyebb gondolkodásra, összefüggéskeresésre sarkall.

David C. Korten egyike azoknak a közgazdászoknak, akik baljós szemmel figyelik a liberalizációs folyamatokat, sarkos kritikát fogalmaznak meg és alternatív válaszokat keresnek a globalizáció kihívásaira. Korten professzor egyik leghíresebb könyvében, a Tőkés társaságok világuralmában kifejti: a multinacionális vállalatok jogkörének szűkítése, az állam nagyobb szerepvállalása és a civil társadalom ereje szükséges ahhoz, hogy megfékezzük a társadalmi különbségek növekedését és létrehozzunk egy erős szociális hálót. Rámutat arra is, hogy felelősséggel tartozunk a jövő nemzedékeknek, ezért nem hagyhatunk rájuk kezelhetetlen adósságterheket. Korten mondanivalóját egyelőre még képtelen elfogadni a fősodrú  közgazdaságtan, hatásosnak bizonyult válságkezelő intézkedéseire viszont egyre nagyobb figyelem irányul.

 

Eddig inkább csak arról volt szó, hogy mi történik majd amíg ez a rendszer leépül. Arról, hogy az oroszok miatt gázkelepcében ülünk, hogy a fogyó olaj miatt az egész világ az olaj csapdájában vergődik, de arról ritkán szólunk, hogy mit tegyen egy kis közösség, vagy család. költözzön tán mindenki vidékre, Ezt úgysem lehet megtenni. Akkor mit eszünk szervezett élelmiszer-termelés híján? Vagy akár eljutunk-e valaha oda, hogy nem lesz szervezett élelmiszer-ellátás?

A Kairosz kiadó magyarul is kiadta David Korten egy új művét. A korábban megjelent Tőkés társaságok világuralma is gondolatébresztő mű volt, a mostani még nikább aktuális.

A Magyar Nemzetstratégia második kötete számos szakértő munkájának eredménye, mely magába foglal egy palettát a jogra vonatkozó elképzelésektől az oktatáson keresztül a gazdaságig.

Kutatóink az energetika-fenntartható gazdálkodás területén írtak cikket a könyvbe. A könyv szerkesztőjével egyeztetve jelentetjük meg ezt a kis helyreigazítást:

Az "Energia nélkül nem megy semmi" címmel közreadott cikk 3 szerző munkája. A második függelék az ártéri gazdálkodásról Molnár Géza, a harmadik függelék a lokalizált rendszerekről Szám Dorottya munkája. A megújuló energiaforrásokra vonatkozó adatok és számítások egy része a PTE Környezetfizika Tanszék és Német Béla tanszékvezető által végzett kutatásokból származik.

A könyv harmadszor jelenik meg, szerzője mindig egy kicsit más szempontot emelt ki benne. Általános üzenete: az ember eddig mindig elárulta Teremtőjét és a természetből kiszakdva tönkretette azt.

Az Utolsó kísérlet rendszerszinteket, történelmet, energiatermelést, éghajlatváltozást, mezőgazdaságot, valamint a közeli jövő forgatókönyveit és a fenntarthatóság alapjait egyaránt vizsgálja. Mégsem tudományos a nyelvezete - noha szerzői tudományos kutatás keretében jutottak a benne foglaltakra.

X