A Sajó árvíze Felsőzsolcánál „képekben” 8 Posted in: Egyéb kategória

És végezetül a mi lett volna ha nincs az M30-as című kép. Ez easetben a vasúti kereszttöltés duzzasztotta volna fel a Sajó árvízét. Felsőzsolcát ugyanúgy nem lehetett volna megvédeni, mint most. Talán ha az árvíz elmossa a vasúti hidat és a töltés egyrészét. Lehet, hogy ebben az esetben a víz e szűkületen levezethető lett volna, de a katasztrófa által okozott kár nagysűága nem igen csökkent volna ezáltal. A nagyobb víztömeg lejjebb Ónod és Muhi térségében okozhatott volna gátszakadást. Felsőzsolca Arnót, Szirmabesenyő és Miskolc között a Sajó ártéri szűkülete miatt egy átmeneti vésztározó alakult ki, melynek a vízszint emelkedés következtében Felsőzsolca is a részévé vált.

A katasztrófát azonban az árvízvédelmi rnedszer alulméretezése okozta. Amikor a folyó természetes esésvonala mentén gátat emeltek, majd itt vezették el a Miskolc Szerencs közötti vasút töltését, nem gondolták azt, hogy a térségben ilyen mennyiségű víz is megjelenhet.

A Sajó árvize – és az elmúlt időszak ár- és belvizei a vízelvezető vízrendezés teljes csődjét bizonyítják. Amikor sok víz érkezik a folyókon, képtelenek vagyunk elvezetni azokat, amikor éppen sok, akkor nagy költségek árán, a belvizek tekintetében jelentős károk mellett nagy késéssel tudunk némi eredmény felmutatni. A rendszer akkor működik tökéletesen, amikor kevés a víz, tehát gyorsan és hatékonyan tudjuk kiszárítani vele a Kárpát-medencét. Az a helyzet, hogy a szélsőségesen nagy vizek nélkül itt már régen sivatag lenne. Szerencsénkre eddig mindig a kellő pillanatban érkezett olyan árhullám, illetve belvíz, melyet nem tudunk levezetni, és ami emiatt legalábbis részben feltölthette a medence víztartalékait.

Felsőzsiolca helyzetére kitérve, mégegyszer hangsúlyozzuk, a település nem ártérre épült, nincs rossz helyen. Azért került veszélybe, mert a Sajó rendezésekor az árvízvédelmi töltés, illetve a vasút keresztező töltése elzárta a természetesen esésvonalak mentén a víz útját, így az e szűkületen végletesen feltorlódott. A másik ok a 37-es út hasonló visszaduzzasztó hatása, illetve az a tény, hogy a vártnál nagyobb víztömeg zúdult le a folyón. A település mnden hasonló helyzetben hasonló veszélynek lesz kitéve. Megoldást vagy az esésvonalak megnyitása jelenthetné árapasztó csatorna segítségével, vagy a 37-es út mentén egy komolyabb árvízvédelmi töltés kiépítése, és a Felsőzsolca, Arnót, Szirmebesenyő, Miskolc közötti területen efy komoly gáttakkal lekerített vésztározó kialakítása.

A folyó teljes betöltésezése és a töltések emelése nem megoldás, mert ha e szűkületben sikerül gátakkal kivédeni egy hasonló árhullámot, az innen tovább vezetett víz lejjebb a Sajó alsóbb, a Tisza torkolatáhzo közelebb eső szakaszain okozhat kárt.

A Tisza a Sajó torkolata alatt rendkívüli árvízvédelmi készültséget jelentő árhullámot vitt a medrében. Azt mondtuk korábban, hogy ez az árvíz a vízelvezető vízrendezés csődjét mutatja. Ha egy tökéletesen töltésezett Sajó medrében vonult volna le ez az ár, ha a százmillió köbméter feletti kiáradó vizek mind a mederbe maradnak és lezúdulhatnak a Tisza völgyére, a folyó vélhetően képtelen lett volna befogadni az érkező árhullámot, és akkor most egy Tisza menti árvíz következményeivel kellen szembe néznünk.

Úgy tűnik, ha a rendszert toldozgatjuk a továbbiakban is, hasonló katasztrófákkal kell számolnunk. A kérdés csak az, hogy hol. A Sajó Felsőzsolcai szakaszán a múltban és a jelenben elkövetett hibák, az átereszek alulméretezéáse a 37-es út és a vasút, napjainkban pedig az M30-as út mentén, nem okozták a katasztrófát, csupán a helyszínét határozták meg.  Az ok alapvetően az elhibázott vízrendezés koncepció. Jó lenne ezt belátni, és hozzá kezdeni a rendszer átalakításához, mielőtt egy tiszai árvíz mutatna rá a helyzet tarthatatlanságára.