A nem hagyományos gázkészletek jövője Posted in: Egyéb kategória

Nagyjából 2008-ra datálható, amikor is a New York Times cikke arról írt, hogy az USA áttörést ért el a gázkitermelésben. Mindezt úgy, hogy sikerült elhárítani az akadályokat a nem hagyományos gázkészletek gazdaságos kitermelésének útjából. Azóta számos ehhez hasonló hír látott napvilágot, a legutóbbi például arról, hogy Lengyelországban létezik egy gázpala-mező, amelynek készletei 47%-al növelnék meg az EU készleteit.

Mielőtt belemerülünk a részletekbe néhány szót ejtsünk a nem hagyományos gázkészletek kitermeléséről. A gázpala és a gázhomok készletek mások, mint a hagyományos földgázkészletek. A hagyományos földgázkészletek legtöbbször egy záróközet alatt gyűlnek össze egy-egy gyűrődésben, amely alatt sokszor egyébként kőolaj volt, vagy kőolaj van.

A gázkitermelés sémái. A bal oldali kút a csapdába került földgázt bányássza, a jobb oldali részben horizontális fúrással dolgozó kút a gázban gazdag kőzetből (gas shale) termel. Az ábra jobb oldalán hagyományos, olajhoz társul földgázmező van. (Forrás: Wikipédia) A horizontális fúrás költsége kb 20%-al magasabb, mint a függőlegesé.

A hagyományos földgázlelőhelyek nagyok, és a kutat hozama sokáig nem kezd el csökkenni. Ezzel szemben egy nem-konvnecionális gázlelőhelyen kőzetbe lehet ágyazva a gáz (gázpala), mint itt a felti ábrán, vagy kiszivárog a kőzetből a kőzet fölé, ez is látható az ábrán. Mivel itt egy kőzetből magából kell kitermelni a gázt, nem pedig egy fedőkőzetet átfúrva akadunk egy nagy összefüggő mezőre, így a hozam nem szabályozható tetszőlegesen, és sokkal gyorsabban esik. Ennek az az oka, hogy a gáz a kőzetben „buborékok” formájában van jelen, azaz amíg tart egy ilyen buborék, addig jön a gáz is, utána már nem. Ezért aztán kétszer annyi gáz termeléséhez kétszer több kútra van szükség, ennek minden vonzatával együtt.

Hogy az arány javulhasson, elkezdtek egy olyan technológáit, ami a kútfej körül hidraulikusan repeszti a kőzetet, és ezzel nagyobb teret nyit a fej körül, ennek következménye a több gáz.

Mesterségesen repesztett kőzet egy horizontális furat körül.

A kőzetrepesztés azonban csak keveset segít a problémán. A hivatalos lelkesedéssel ellentétben:

  • a kutak ürülési rátáját korán becsülték meg, és az később gyorsabb lett, mint várták (mindkét esetben hiperbolikus, de a kezdeti szinten tartást trendnek vélve kisebb esést kaptak, annál ami lett)
  • ennek következtében az egy kútból kivehető összes gáz mennyisége harmada annak, amit vártak a repesztéses fúrások kezdetén (1.9 milliárd köbláb helyett például 0.44 milliárd köbláb) – az üzemeltetők elvárásainak 25%-a jött be
  • a befektetések e két tény miatt nagyobbak a vártnál
  • a horizontális fúrások 30%-a megtérül, a többi nem, a vertikális kutatnál még ennyi sem.

Korábban ezeket a tapasztalokat nem lehetett levonni, mert nem állt rendelkezésre elegendő adat, de mostanság már van bőven, ráadásul két különböző helyről is: a Barnett- és a Fayetteville-formációról is.

És jól sejti az olvasó: a makói gáz is ilyen (amennyit tudunk róla nyilvánosan, az alapján…). És ezért nem is sikerült, az Exxon már ki is lépett.

Az adatok és elemzések egy része az ASPO munkatársának, Arthur Bermannak a munkáján alapul, melyet a ASPO 2009-es konferenciáján adott elő.