A tartósan alacsony olajárról és a kimeríthetetlen készletekről Posted in: Egyéb kategória

Egy amerikai tanulmány szerint a kőolajkitermelés csúcsának nincs alapja, a feltárt készletek nagyon gyorsan nőnek, a kitermelési technika rohamosan fejlődik. Mintha ezt támasztaná alá, hogy a kőolaj ára elkezdett csökkenni, és viszonylag tartósan eltávolodott a 100 dolláros szinttől. Az ördög azonban a részletekben lakik. A tanulmány egyik alapfeltevése a szakmai elemzők szerint hibás, a kőolaj alacsony ára pedig az amerikai tárolt készletek növekedése miatt állhatott elő – ami akár háborús készülődést is sejtethet.

Külföldön komolyabb visszhangot váltott ki az a tanulmány, amelyet a Harvard Egyetem egy kutatója írt. A tanulmány fő állítása az, hogy a kőolajkészletek bővülése gyorsabb, mint a kitermelés, így aztán 2020-ra a mai szintet kb. 30%-al meghaladva 110 milió hordó lesz a napi olajkitermelés – az írásról magyarul Frei Tamás tudósított. Az nem furcsa, hogy a Frei-cikk a tanulmány fontos pontjait nem kritizálta, hiszen publicisztika és nem szakértői anyag volt, de eléggé meglepő, hogy G. Monbiot, a The Guardian újságírója egy cikkben szintén elfogadta a tanulmány alapvető állításait, lényeges kritika nélkül. Mindez azért érdekes, mert Monbiot korábbi írásai arról árulkodtak, hogy a szerző eléggé felkészült a témában, és nem feltétlenül fogadja el az ipar olyan (egyébként nem teljesen elfogadható) állításait, miszerint a palakészletek képesek megmenteni a világot a peak pil (kitermelési csúcs) okozta válságtól.

Cikkek tömege (ld itt és itt) született válaszul a tanulmány kapcsán; megszólaltak olyan nagyágyúk is, mint pl. Szadad Al Husszeini, a szaúdi Aramco volt vezetője is. A tanulmány 3 fontos feltevésben is jelentősen téved, íme:

1. A jövőbeli kitermelés alakulása helyett a kitermelési kapacitást jelzi előre 2020-ra, ami csúsztatás. Hogy mi a kettő között a különbség? Egy példán keresztül lehet illusztrálni mindezt. A szaúdi kitermelés jelenleg 10 millió hordó/nap körüli, de a kapacitás a szaúdiak állítása szerint 12 millió hordó. Ez többek között úgy érhető el, ha egy jelenleg is működő mezőn horizontális furatok is készülnek, azaz csak 1-2 éven belül. Mindeközben azonban a meglévő mezők hozama nem állandó, hanem esik, ennek éves %-os mértéke az ürülési ráta (decline rate), ez jelenleg kb. 5% körül van. Így, mire a „kapacitás”-ból valóság lesz, mondjuk 2 év múlva, az már nem a jelenlegi 10 millió hordó/nap, hanem csak ~9 millió hordó/nap-hoz adódik hozzá. Voilá, így lesz 12-ből két év alatt 11 millió hordó/nap. Sosem szabad azt a mezőt, amely bár fizikailag létezik, de rendszerbe állítása még évekig tart, a pillanatnyi termelésben figyelembe venni. A kitermelési kapacitás szónak nincs valódi jelentése.

2. Az előbb említett ürülési rátákkal kapcsolatosan a tanulmány szerzője megállapítja, hogy szemben a korábban 5% körülre becsült értékkel, ez a ráta jelenleg kb 2-3%, azaz mivel a felfedezések bőven nagyobbak, mint ez az éves csökkenés a kitermelésben, 2020-ra elérhető a 110 millió hordó naponta. Ezzel a jelenséggel csak egyetlen probléma van. A horizontális fúrások esetén a látszólagos ürülési ráta csökken, ennek az az oka, hogy a furat egészen működése utolsó percéig olajban áll, és csak akkor áll le belőle a kitermelés, ha a mezőben eső szint eléri ezt a horizontális furatot; a vertikális furatok esetén az ürülési ráta évről évre növekszik. Aki ekkora hibát képes elkövetni egy előrejelzésben, az nem ért az olajiparhoz. A megszokott, 4-5%-os ürülési rátákat tekintetbe véve a legjobb esetben is lényegében stagnálás várható 2020-ig, utána pedig a fogyó új projektek már jelzik a visszavonhatatlan hanyatlást a kitermelésben (termiall decline).

3. A nem hagyományos készletek hatalmas bővüléséből még nem következik, hogy ezek megoldást jelenthetnek a hagyományos készletek fogyása esetén. Ékes példa erre a kanadai olajhomok kitermelése, amely – bár önnön magában képes lenne a teljes Föld olajfelhasználását fedezni 6 évig , ha hozzá lehetne férni – a legderűlátóbb előrejelzések alapján is csak 5 millió hordó lesz naponta 2020-ra (szerintem még ennyi sem). Mindezeken túl a palakészletek kitermelése nem olyan könnyű, mint a hagyományos készleteké, a befektetett energia nagyobb, így az energetikai megtérülés, az EROI 3 körüli, összevetve a hagyományos kőolaj 10-es értékével. Összefoglalva: hiába van sok nem hagyományos mező, azok kitermelési rátája kicsi, energetikai hozam is kicsi a hagyományos könnyűolajhoz mérve.

A másik jelenség a kőolaj árának napok óta tartó esése, amely számos szakértőt, így a portfolio.hu elemzőit is arra vezette, hogy tartós jelenségként értelmezzék azt. Az ár esése egyébként csak a WTI olajárat érintette, amely alapvetően az USA készletezésétől függ, és az amerikai készletek jelentősen meghaladjáj az ilyenkor szokásos szintet, azaz nagy mértékű spájzolás zajlik. Ennek az árcsökkensnek kevés köze van a kitermeléshez, még kevesebb a hírekhez a nem hagyományos készletek kapcsán, inkább egy lehetséges háború előtti készletezés (vagy háború eshetőségére készülés) képe sejlik fel előttem – főképp azért lehet ez igaz, mert a többi fontos „nyersanyag” (réz, arany, ezüst) ára nem csökken, pedig hosszú ideje együtt mozogtak egyébként az olajjal.