Egy előadást hallgatva – az energia mindenképpen megmarad Posted in: Egyéb kategória

Egy konferencián vettem részt, ahova – a párbeszéd és a szabad vélemények jegyében – meghívtak egy, a saját bevallása szerint a zérusponti energiát kutató mérnököt is. Nem az a célom, hogy általánosan lerántsam az ezen a területen tevékenykedőkről a leplet, ha van ilyen, csak annyi, hogy egypár korábbi és mostani friss tapasztalataimról írjak.

Amikor meghívtak, meglepődtem, hogy Egely György neve is szerepel az előadók listáján, rögtön elgondolkodtam, melyikünkre is kíváncsiak igazán, mert amiket én mondogatok, nem épp konform Egely úr mondandójával, hiszen szerinte számtalan szerkentyű van, aminek 100% feletti a hatásfoka, azaz több energiát termel, mint amit befektettünk. Szerintem meg egyáltalán nincs elegendő, a társadalom számára kényelmesen hasznosítható és tárolható energiaforrás, meg aztán 100% feletti hatásfok se igen létezik – mi lesz ebből, gondoltam.

Egy nappal előtte, hogy kicsit idegesítsem magam, letöltöttem Egely György egy könyvét, illetve egy Egely kontra fizikusok vita hangforrásait, ami még akkor volt, amikor fiatal kutató voltam az ELTÉn, és ahova már nem fértem volna be, mert szűknek bizonyult a terem. Aztán végigszámolgattam egy-két állítás hátterét, megnéztem azokat a hivatkozásokat, amiket szaklapokból szed Egely György, és gondoltam, mindent megtettem azért, hogy felkészülten állljak majd ki, mert a konferenciát kerekasztal követte volna. Végül ez elmaradt…

Meglepetésemre Egely úr helyett valaki más jött, de sajnos ugyanazokkal a fogásokkal érvelt. Nem akarom az olvasót fárasztani, csak néhányat idézek fel az elhangzott állítások közül.

1. Az energiamegmaradás sérül néhány folyamatban, amiket az előadó nem túl részletesen elmagyarázott. Szerinte az a tény, hogy egy pisztráng képes szemben úszni, vagy megállva egy helyben maradni az árral, azt igazolja, hogy itt sérül az energiamegmaradás, egy a pisztráng kopoltyújában lévő kis spirális csövecske miatt, amiből nagyobb nyomással jön ki a víz, mint ahogy bement. Aztán a Jupiter melegebb annál, mint amilyen meleg lehetne a Nap sugárzása miatt, ott is sérül az energiamegmaradás. Továbbá a galaxisok forgási sebessége a peremükön nagyobb, mint a várt, ebből is az látszik, hogy nem marad meg az energia.

2. Az energia csak olyan erőterekben marad meg, mint például gravitációs, vagy pl. az elektrosztatikus kölcsönhatást leíró Coulomb-erőtér. Ezeket konzervatív erőtérnek hívják (a pontos meghatározás most nem túl érdekes számunkra). Az előadó azt állította, hogy nem konzervatív terekben  nem marad meg az energia, egy fizikakönyvre hivatkozott, aminek a címét nem sikerült megtudni tőle.

3. A nullponti energia kinyerése a céljuk, ezzel lehet munkát végezni.

Akkor most jövök én.

Az energia-megmaradás olyan jelenség, ami eddig mindig teljesült, kivétel nélkül, nincs egy ellenpéldája sem senkinek. (Egely korában kiadott „Borotvaélen” c. könyvében még van egy csatolt inga-kísérlet, amiben szerinte nem marad meg az energia. Aztán rájött, hogy olyan elemi hiba van az ott tárgyalt jelenség értelmezésében, hogy ma már más az állítás: ő is kimérte, hogy ebben a csatolt inga-rendszerben IS megmarad az energia.) Nem az van, hogy ez a törvény sokszor teljesül, néha meg nem – eddig mindig teljesült. Olyan szimmetria kapcsolódik hozzá, ami nagyon mély értelművé teszi (az időre vonatkozó eltolás szimmetriája). Természetesen az energia sokféle formájú lehet. Ha nem vagyunk ügyesek, egy egy formáját nem vesszük észre, vagy nem tudjuk leírni, ilyenkor tűneht úgy, hogy nem marad meg az energia. mert egy folyamatban az összes energia az, ami megmarad. Például egy rugóra függesztett testet kinyújtunk, majd elengedünk: a kinyújtott rugóban energia – azaz munkavégző képesség – halozódik fel. Mi tettük bele, azzal, hogy kifeszítettük. Amikor elegendjük, a munkavégző képességből munkavégzés lesz, a test elmozdul felfele. A munkavégzés felgyorsítja a testet és mozgási energiává alakul a rugóban tárolt energia. Majd vissza. Majd elölről. Majd vissza… stb. Így rezeg a rugóra akasztott test.

Lássuk az én szemszögemből, hogy mi hangzott el az előadáson, mi abból az igaz.

1. Jelenségek

A pisztráng annyira furcsa, hogy akár ki is kerülhetnénk – de mégse tegyük. Megkérdeztem az előadót, hogy vett-e már akár egyetlen pisztrángot is, hogy megnézze, van-e benne olyan kis spirál, vagy nincs, nem kaptam egyértelmű választ. Egyébként az áramló folyadék nyomását a Bernoulli-törvény írja le, semmi különösen meglepő nincs abban, ha változik a nyomás. Az áramlás sebességének is kell változni, ennyi az egész.

A Jupiter azért melgebb, mint várnánk a ráeső naspugárzásból, mert lassan húzódik össze, évente kb 2 cm-t. Emiatt melegszik (Kelvin-Helmholtz jelenség) (a linkelt Wikipedia-szócikk is leírja ezt).

A galaxisok azért forognak más sebességgel, mint ami a látható anyagukból következne, mert van köröttük és bennük egy ún. sötét anyag, amiről elég sokat tudunk már ahhoz, hogy inkább erre gyanakodjunk, mintsem arra, hogy a galaxisok nem tudják az energiamegmaradást…

Szóval a felhozott példákban általában az történt, hogy nem sikerült észrevenni az előadónak az energia minden formáját az adott jelenségben, amit számba tudott venni, az meg nem maradt meg. De miután beleírjuk a most közölt tagokat (belső hő: Jupiter, sötét anyag: galaxisok), már megmarad az energia.

2. Nem konzervatív erőterek

A levezetés részleteit ott megmutattam a mérnöknek, aki láthatóan nem értette, hogy a nem konzervatív erőterekben is létezik a mezőnek munkája, ha van elmozdulás, csak az nem lesz olyan egyszerű, mint a fent említett konzervatív terek esetén… Ilyenkor is igaz azonban, hogy a nem konzervatív tér munkája egyenlő a mozgási energia megváltozásával, azaz az energia megmarad. Nem tudom megértette az illető a levezetést, mert egyre arra a fizikakönyvre hivatkozott, aminek nem tudtam meg a címét.

3. Nullponti energia

A nullponti energia létét nem tagadja senki, kinyerhetősége már annál inkább kérdéses. Számomra lassacskán kiderült, hogy Egely és munkatársai erre a sztochasztikus elektrodinamika nevű elméletet használnák, de azt meg úgy tűnik (egy fizikus számára elég egyszerű módon, egy nem-fizikus számára már nem olyan könnyen érthetően) valószínű, hogy megcáfolták. A cáfolat lényege az, hogy egy mozgó megfigyelő rendszerébe csak akkor áramolhat be energia, ha a Poynting-vektor, ami elektromágneses folyamatok esetén energia be-vagy kiáramlását jelenti,  nem nulla. A cáfoló írásban kimutatták, hogy ez a vektor csak nulla lehet.

Arról már végképp nem akartam győzködni az illletőt, és a közönséget sem, hogy az egypólusú dinamó, amit emlegetett, nem sérti az energiamegmaradást, hiszen tekerjük és úgy csinál áramot… egyszóval vegyes érzéseim voltak. Igazából amikor ezek egy részét elmondtam, elég bánatosan ült ott a mérnök utána, kicsit meg is sajnáltam. Mégis, úgy érzem mind ezzel az írással, mind a konferencián a hozzászólással felhívtam a figyelmet arra, hogy itt a jószándék már nem elég, a józan ész és a szaktudás ugyanúgy szükséges. Mert az országért aggódó közösségek tagjai időről időre teret adnak a hasonló gondolatoknak (ilyen pl. Spanyol Zoltán vízautója is), mert annyira szeretnék elhinni, hogy van valami megoldás arra a problématömegre, ami itt tornyosul előttünk.

Mindenesetre amit ott kimondtam, itt is megismétlem: ha volna szerkezet, ami mérhetően, reprodukálhatóan sérti az energiamegmaradást, vállalom, hogy elintézem: kimérjék egy laborban. Ne mondhassa senki, hogy én, vagy más fizikus kollégák elnyomják a feltalálókat.