Mandulavirágzási napok – komoly konferencia, kis áltudománnyal (?) Posted in: Egyéb kategória

A hét végén tartották a Mandualvirágzási Tudományos Napokat Pécsen, a kulturális főváros programjanak keretében. Meghívott előadóként mindkét napon figyelemmel követtem az eseményeket, és nem vagyok mindennel elégedett, előbb azonban jöjjenek a pozitívumok.

A konferencia túlnyomó része rendkívül színvonalas előadásokat tartalmazott, a szervezők kiváló munkát végeztek. A hangulat is jó volt, beszélgető csoportok alakultak ki, sokat tanultunk egymástól, barátságok alakultak ki, rendkívül sok előadás (legalább minden második) inspiráló volt több ötlet erejéig, vagy akár egészében is – kiemelném Vida Gábor akadémikus, Günter Pauli üzletember Végh László fizikus, Kiss Tibor és Bogár László közgazdászok előadását. Összhang mutatkozott abban, hogy úgy tűnik a természettudósok felfogták a baj mértékét és világosan képesek rámutatni. Néha ez sikerül egyes közgazdászoknak is, de nem mindig. Végh Lászlót idézem: „hát milyen közgazdasági elmélet az, amelyik csak a társadalmat és az erőforrásokat hagyja ki az alapjaiból?” A kérdést derültség követte. Azonban a közgazdászok jó része (tisztelet a kivételnek és főleg a szervezők közül is nagyon fontos szerepet betöltő Kiss Tibor docensnek, akik ott voltak végig) saját blokkjának elmúltával eltűnt. Viszont utána a természettudósok elkülönülve (Vida,Végh, Hajnal Klára, Hetesi) meg tudták vitatni, hogy a társadalomtudomány részéről érkezett előadók nem tudtak felnőni ehhez a feladathoz.

Elhangzott egy előadás, mely társadalomtudományi oldalról kívánta megvilágítani a fenntarthatóság kérdését, de közben olyan állításokat is tett, amelyek egy jóérzésú fizikus zsebében is bicskát nyitnak… Csak ízelítő:

– a Növekedés határai c. tanulmány megállapításain már túl vagyunk, nem ez a legfontosabb kérdés. (Valóban? Nem fontos a tönkremenő élőrendszer, a fogyó energia, szennyeződő bolygó, nem megfelelő információáramlás?)

– a tudomány átlépett egy posztmodern korszakba (??), sőt már ezen is túl van, egy poszt-tudomány keletkezett, ami már olyan dolgokat is vizsgál, amik szellemi sőt kollektív tudati szinthez tartoznak. Mindebben a legújabb kvantumelméleti eredmények játszanak szerepet – állította az előadó. (Ami nem mérhető, nem lehet tárgya a fizikának, így a kvantumelméletnek sem… sem a szellem, sem szellmei létezők (démonok? angyalok?) sem a kollektív tudat egyelőre nem mérhető, nincs is rá módszer. Szerencsére, mondhatnánk akár.)

– a kérdésre, hogy mit ért poszt-tudományon, vajon a mi tudományos módszerünkkel mi a baja, nem adott egyenes választ az előadó, így arra jutottunk, hogy mi abba már nem férünk bele, mi maradunk inkább a tudománynál.

Másnap reggel jött a hideg zuhany, megérkezett László Ervin. Műveiből ismerve gondolatait, ő már korábban is lement a biztos tudás térképéről és olyanokról is ír, amik nem vehetők komolyan; de erre még én sem számítottam.

– a Káoszpont c. könyv szerzőjének hiányosak a fogalmai a káoszelméletről. Azt gondolja pl. hogy egy magasabb komplexitású szintre képes az emberi társadalom átlépni, de ehhez nem kell több energia (a magasabb összetettség több energiával jár, hsizen az entrópia lokálisan csökken).

– szerinte 2012-ben egy nagy kitörés lesz a napkoronában, mely tönkreteszi a villamos távközlést. Mikor rákérdezetem, hogy ezt hogy érti, akkor már csak valószínűnek nevezte az eseményt, a pódiumon még biztosnak. Annyi biztos, hogy 2012 körül lesz napfoltmaximum, és valószínűbbek a koronakitörések (coronal mass ejection az angol nevük), de ettől még továbbra sem lehet őket darabra és dátumra előrejelezni.

Egyre alapvetőbb tapasztalatom, hogy a fenntartható élet kutatásával kapcsolatos kérdéseket vizsgáló kollégákat sokszor áltudományos címkével illetik. Ennek most részben megértettem az okát. Mégse keverjenek velük össze minket is…. erre kérem a kollégákat.