Miért nem tesznek már semmit? Posted in: Egyéb kategória

The following article uses some of the text, the structure and some references of a TOD article written by Shane Mulligan. / A következő cikk egy a TOD-on megjelent cikk szövegének egy részét, szerkezetét és néhány hivatkozását használja, az eredetit Shane Mulligan írta.

Mostanában egyre több levelet kapunk azzal a kérdéssel, hogy miért nem tesznek a politikusok semmit? Nem érdekli őket ez a kérdés, vagy túl megvásároltak, vagy ennyire csak a hatalmon maradás mozgatja őket? Nos, mivel döntéshozókkal nem teázunk naponta, így kénytelen vagyok összefoglalni, hogy mit gondolok, mi áll emögött a hallgatás mögött. Ne gondoljanak mindjárt összeesküvésekre.

Egy vonatbaleset történik éppen energiahelyzet szempontjából. Ám a politikusok mindenütt olybá tűnnek, mint akik teljes egészében elnézték a probléma nagyságrendjét. – nyilatkozta a Guardian október 9.-i számában Simon Taylor, a „Fejek a homokban” című írás szerzője. Az írás az olajválság kapcsán ki (nem) váltott készülődésről szól.

A hallgatás annál is inkább meglepő lehet, mert az IEA fokozatosan csökkenti a csúcs időpontját, először 2030 utánra, majd 2030-ra, mostanság pedig 2020 környékére teszi azt (nem hivatalos nyilatkozatok azonban nagyon közeli, vagy megtörtént csúcsról beszélnek). A külföldön, de itthon is növekvő közfigyelemnek örvendő és vitákban egyre többet felbukkanó olajhozam-csúcs kérdése a döntéshozókig úgy látszik nem hallatszik el. A brit kormány például nem számol 2030-ig komoly energetikai nehézségekkel, állapítja meg az UKERC „Oil Depletion” (Olajkimerülés) jelentése.

Ebben az írásban azt járom körbe, mik a lehetséges okok, kezdve a „politikusok ezt sosem foghatják fel”-től a „tudják, de nem mondhatják el”-ig. (Hozzá kell tenni, hogy a hazai tudományos élet is nagyban kerüli e kérdést, a külföldi nem ennyire. A közgondolkodásnak pedig éppúgy nem része ez a gondolatkör, mint a politikainak.)

1. Nincs elég idejük erre

A politikusok elfoglalt emberek, találkozóról találkozóra, értekezletről megbeszélésre járnak (néha egy-egy politikus közelébe jutok és látom, tényleg így van), nincs elegendő idejük arra, hogy a világ dolgait kövessék. Stábok dolgoznak körülöttük, akik „megemésztik” számukra a fontos eseményeket. A köröttük nyüzsgő szakértők csak a napi rutinhoz kellő információkat adják át, a politikus (sokszor még a miniszteri tisztet betöltő is) képtelen arra, hogy (előismeret híján) értelmezze az érveket és mélyebb összefüggéseket. A szakértők egy része pedig – saját tapasztalatom – jobban akarja tudni nálunk, mi a helyzet a területen, hogy bizonyítson főnökének. Ezért az esetleg bejutott anyagunk vagy beszámolónk után összeszed néhány ellenvetést, és átadja főnökének. Ezeket mi könnyen cáfolnánk – ha erről a lépésről tájákoztatnának, de ezt legtöbbször nem teszik meg.

Richard Heinberg egy angol nyelvű előadásban egyébként összefoglalta, hogy miképp érdemes tájékoztatni egy a témában járatlan és nem túl érdekldő döntéshozót.

2. Teljesen a mai közgazdasági felfogás rabjai

Ha be is jutna információ, önmagában nem elég, hiszen a legtöbb vezető döntéshozó el van köteleződve egy olyan gondolkodás mellett, mely biztosítja, hogy tudatlan is maradjon. Ez a gondolkodás a mai neoliberális (új-szabadelvű) közgazdasági gondolkodás. Némi tanultság ebben a közgazdasági modellben elég ahhoz, hogy az ember komolyan vehesse, „majd működni fog ez a gazdaság erőforrások nélkül is.” (Robert Solow, természetesen gúnyosan). Ehhez néha nem is kell jártasság a mai fősodorbeli közgazdaságban, elég a belé vetett vak bizalom. Ez az az elképzelés, mely törhetetlen hitet jelent az egyre fejlettebb technológiában és a piac szabályozó erejében. Ezért számos hivatalos hely visszhangozza a CERA és az IEA hivatalos álláspontját: több befektetés az olaj terén több felfedezést eredményez majd, ezért a közeli jövőben nem kell tartani az igény kielégíthetetlenségétől.

Természetes, hogy több befektetés elodázhatja az olajkitermelés csúcsát, de több olajat teremteni a földben, mint amennyi már ott van, nem képes. Ráadásul inkább valószínű, hogy elértük-e már azt a határt, hogy (hiába a több befektetés) már késő (nem lehet visszafordítani a folyamatot, legföljebb lassítani). Az is kérdés egyáltalán van-e szándék befektetésekre 70 $-os olajárnál.

3. A tudati működés meggátolja őket a helyzet komolyan vételében, egyáltalán felismerésében

A töretlen hit a paicban és technológiában párosul az emberi tudatnak azzal a vele született képességével, hogy a túl szokatlan és veszélyes újdonságot ne vegye tekintetbe, vagy kissebbítse azt. Vannak bizonyos tudati hiátusok/rések a fejünkben azért, hogy találkozva mindennapi életünket felborító, vagy veszélyeztető esetleg a mindennapoktól túl távol eső összetett jelenségekkel, ne vegyük azokról tudomást, a tények ellenére.

Mindenki, aki megpróbálta már elmagyarázni ezt a jelenséget egy évfolyamtársának, vagy a városházán, vagy bárhol, és találkozott már üveges tekintetekkel, ami arra utalt, hogy az illető nem tudta, és nem is akarta befogadni az üzenetet, lezárt. Mindannyian a boldog élet reményével élünk, és nehezen birkózunk meg olyan nyilvánvaló tények feldolgozásával is, mint saját közelgő halálunk, hiszen a rossz az mással történik – velem nem. A mindennapi tapasztalat szerint van áram, eddig mindig volt, lesz ezután is – kenyér is, benzin is….

Lássuk be, mindig sokkal népszerűbb lesz a technológiában hívő gondolkodás („a tudomány majd megoldja a környezet és a társadalom problémáit”), mint a mi tényekre épülő gondolataink, mert egyszerűen annak akarnak hinni az emberek, aki azt mondja, hogy van megoldás. Ezek a felhőtlen növekedést ígérő emberek legtöbbször nem természettudósok, de ha mégis, nem láttak még eleget.

Szóval fogadjuk el, hogy a kormány is olyan emberekből áll, akik szeretnek jó híreket hallani, rosszat nem (az ffek.hu olvasói némiképp kivételek ez alól … ? ).

4. Az IEA félrevezeti őket

Sok érv szól az mellett is, hogy ez a figyelmen kívül hagyás azoknak az ügynökségeknek is köszönhető, akik évről évre kiadott jelentéseikkel megszabják az országok energiapolitikáját. Azon ugyanis, hogy itt kisebb-nagyobb csúsztatások fordulnak elő, ritkán gondolkodnak el az olajválság gondolkodásmdjától eltérő világképpel bíró kutatók.

Az IEA 2005 óta folyamatosan lefele mozdítja el a 203-ra szóló előrejelzését a kitermelésről. 2005-ben azt állította az IEA, hogy 2030-ra 120 millió hordóra emelkedik az olajkitermelés ha mindent beleveszünk (all liquids), majd először 2007-ben 116, tavaly pedig 105 millió hordóra csökkent az előrejelzés. A kifele egyelőre nem közölt belső adatok szerint azonban még 90-95 millió hordó is nehezen képzelhető el a valós adatok tükrében, amik úgy látszik, szupertitkosak. A csúcs tehát vagy történelem, vagy a nagyon közeli jövő eseménye. Egy névtelen szakember azt is elmondta, hogy főképp az USA erős nyomására az IEA több felfedezést prognosztizált, mint amennyi a tudományos tények alapján várható lenne, illetve alábecsülte a régi, meglévő mezők ürülési rátáját. (Az ürülési ráta egy százalékos adat, mely mutatja, hogy egy adott évben hány %-al termel a mező kevesebbet, mint az előző évben.)

Egy másik, szintén névtelen IEA-forrás pedig egy másik szempontot emel ki. Nem az a legnagyobb baj, hogy az USA befolyása ekkora az Ügynökségre, hanem az, hogy az Ügynökség rendre nagyobb olajkészleteket közöl, mint a valóság. A világ „belépett a peak oil korszakába”- közölte.

Egyszóval más a valóság, és más a róla közölt „jelentés”. El kell mondanom, hogy 2008-ban Szolnokon, az akkor közzétett 2008-as IEA előrejelzés  általam javított ábráját is kivetítettem, mely nem 2030-ig tartó töretlen növekedést, hanem először enyhe, majd nagyobb visszaesést jósolt 2008 után. Internetes fórumokon csalásssal vádoltak meg – remélem olvsták azóta a „névtelen szakértők” általá kijuttatott adatokat…

Mindezek után nem szabad az IEA-ra építeni, de mikor lesz egy politikusnak annyi ideje, hogy ezt megértessem vele?

5. A tömegtájékoztatás figyelmen kívül hagyja ezt a területet

Néha elképzelem, hogy 3 földi sugárzású adó főműsorban 30 percet szentel ennek a kérdésnek minden este… Mi lenne akkor? Nem tudom, de az biztos, hogy amivel nem foglalkoznak az nem lesz közbeszéd és vita tárgya sem. Ez a kérdés pedig nem néhány szakember belügye, hogy a média túl tudományosnak vélje és ne törődjön vele. Mégis szinte sorsszerű, hogy az elhanyagolt, vagy a 2005-ben tiltólistára tett írások rangsorában 18. helyen áll az USA-ban az olajválság kérdése.

Ha mégis szóhoz jutunk, akkor rögtön utána lerombolják valamivel, hogy a néző még összezavartabb legyen (emlékeznek néhány riporter értetlenkedésére amikor beszélgettünk?).

6. Tudják, de nem beszélnek róla

Az USA új energetikai minisztere a Nobel-díjas fizikus, Steven Chu. Egy munkatársa szerint ” mindent tud a peak oil témaköréről, de egyszerűen nem beszélhet róla. Ha kiderülne, hogy ez veszélyes a gazdaságra, összeomlana a Wall Street.” (Forrás)

Sadad Al-Husseini, a szaúdi Aramco olajvállalat volt termelési vezetője (nála többet aligha tud bárki a szaúdi olajról) azt mondta, hogy „akik ezt tudják, józan meggyőződésükre hallgatnak, mert jobb a tömegeknek ezt nem tudni, mint tudni. És akik így vélik, azt gondolják, majd csak megoldódik. De a tömegek nem tudnak olyan megoldásban részt venni, amit nem ismernek. Úgyhogy fontos a tényekről beszélni.” (Forrás)

Colin Campbell (az ASPO alapítója, geológus) azt mondja, hogy tudnak róla, de a tények pánikhoz vezetnének. Azonban ha tudunk a sorok közt olvasni (mi itt 2 éve ezt próbáljuk), akkor finom jelek utalnak rá, hogy mi várható. Például – mondja Campbell – az olajtársaságok tudják, hogy egy csomó finomító és csővezeték fölösleges lesz, ezért a háttérben értékesítik is. Vagy nézzük meg a repülés terén történteket (a repülési ágat erőtejelsen érintette az olajárrobbanás), az is ezt támasztja alá.

7. Aktívan kerülik a kérdést

Jeremy Leggett, A fele elfogyott szerzője az angol kormány számára összeállított egy csapatot, mely az olajválság következményeire kívánt megoldási javaslatokat adni. Munkájukat „túl nehéz megvalósítani” érvvel söpörték félre. A projekt keretében készült jelentés nem is tartalmazza Leggették munkáját. Maga Leggett ennek felháborodottan adott hangot. (2 éve, amikor egy interntes levélben arra kérdeztem rá Leggettnél, hogy miként is lehet a kormányon áterőltetni egy ilyen tervet, sokkal optimistább hangot ütött meg… ma biztos mást felelne nekem.)

De mi van ha Leggett téved, és mi is mindnyájan?

8. A háttérben már cselekszenek, csak nem tudunk róla

Mike Ruppert szerint pont az ellenkezője igaz annak, amit a címben feltettünk: nagyon is komoly lépések zajlanak azért, hogy elkerüljük a bajt. Ruppert érve tulajdonképp csak arra épül, hogy ez a téma nagyon komoly, nem képzelhető el, hogy ne dolgozna rajta valaki. Meg természetesen felsorolja, hogy mit kell tennie és mit fog tenni a kormány a szén s atomenergia bővebb kihasználásától a törvényi szabályozáson át a mesterséges gadzasági válságig, mely tompítja a keresletet. (Forrás) Azt azonban ez az írás is beismeri, hogy nincs semmilyen forrás, amivel kiváltható a teljes fogyasztás, de ha lenne is, 30 év késésben vagyunk. Amíg a pénzrendszert nem változtatjuk meg, addig esély sincs elkerülni egy összeomlást.

Én csak azt nem tudom, hogy ezt csak Ruppert mondja, vagy a kormányzat is tudja? Mert nehéz elképzelni, hogy titokban, viták és érdemi szakértők bevonása nélkül megszületett volna egy válságterv. Ha pedig így van, annyira elzárva készült, hogy könnyen lehet: nem fog működni, mert nem előzte meg széleskörű elemzés és felmérés.

Amit eddig tettek a kormányok, beszédesebb mindennél

– iraki bevonulás

A retorika ellenére (tömegpusztító fegyverek vannak Husszein birtokában) kiderült, hogy valószínűleg az USA és Nagy-Britannia kormánya félrvezette saját népét és semmilyen nyoma nem volt tömegpusztító fegyvereknek Irakban. Észak-Koreában is vannak ilyen fegyverek (most már atomfegyver is) az USA mégsem vonul be. Mert ott nincs olaj, mint Irakban. Irak a 4. legnagyobb olajkincsű ország a Földön (115 milliárd hordó). (Az is igaz, hogy Irak is valószínűleg csak bemondásra, tehát valós felfedezés nélkül emelte meg készleteit 32 milliárd hordóról 59, majd 100 milliárd hordóra, tehát lehet, hogy csak 50 milliárd a valódi készlete.)

– rossz válaszok a gazdasági válságra

További pénzkivonás történt a lakosságtól a bankok javára (az állami pénzeken keresztül), támogatjáék a kocsigyárakat és a repülőipart, de nem támogatják a lakosságot. Nem veszik komolyan, hogy most, amíg relatíve olcsó az olaj lenne érdemes befektetni megújuló energiákba. A jelenleg zajló beruházások cseppet jelentenek az olaj tengerében, vagy ahhoz képest.

– rossz válasz Koppenhágában

Itt is lehetett volna egy olyan döntést hozni, ami gyorsabb elszakadást eredményez a fosszilis forrásoktól, mint természetes fogyásuk. Ez sem történt meg. Bár, ki tudja, egy politikus számára elég annyit tudni, hogy a fosszilis források felhasználása valószínűleg 15 éven belül tetőzik, az olajé mostanában. Így – mondhatja – minek tenni bármit, magától is csökkenni fog a kibocsátás.

Ez még igaz is lehet, de csak az után, hogy a maradék szenet elégettük. Az még bőven 450 ppm (milliomodrész) fölé viheti a CO2-szintet a légkörben.

A cikk ihletője a The Oil Drum-on jelent meg.