Mit tesz a „mi olajunk” az ő gazdaságukkal? – a szaúdi olaj trendjei Posted in: Egyéb kategória

Eredetileg közzétette: Nate Hagens, , 2011. April 8 – 9:39 Fordította: Marsal Tamás

Az alábbi írás jól kieégszíti és megvilágítja mindazt, amit Zsolt vetett fel a „Szaúdi termelés: nincs felfele tovább” című rövid írásában.

 

A következő bejegyzés Jonathan Callahan, PhD tanulmányokat folytató kémikus, információ management tanácsadó írása. Jonathan a Mazamascience.com  portál publicistája.

Az olajimportáló országok Szaúd-Arábiára sokáig kimeríthetetlen olajkútként tekintettek.

Matt Simmon 2005-ös könyvében, a Sivatag alkonyában (Twilight in the Desert) próbálta felhívni a figyelmet a királyság korosodó olajkútjainak jövőbeni esetlegesen csökkenő termelésére. A Wikileaks által közelmúltban nyilvánosságra hozott bizalmas vélemények szerint pedig a szaúdi olajtartalékokat sokkal nagyobbnak állítják be, mint amilyenek azok valójában (egy ezt körüljáró remek cikk megtalálható a The Oil Drum portálon).

Amit azonban még ezek az írások sem vesznek figyelembe, az nem más, mint hogy a rendelkezésre álló exportálható szaúdi olaj mennyisége nem kizárólagosan a termelőkapacitások függvénye – nagyban hatással van rá a belső fogyasztás is. Ez a bejegyzés elsősorban Szaúd-Arábia belső energia fogyasztására fog koncentrálni, és arra, hogy ez miként befolyásolja az ország olajexportáló képességét, függetlenül a jövőbeni kitermelési lehetőségektől.

A hosszú távú trendek

Egy nemzet energiafelhasználását a populáció mérete, az életszínvonal és a gazdaság energiafelhasználásának hatékonysága együttesen befolyásolja. A három mutató közül egyedül a lakosság lélekszáma határozható meg egzakt módon, úgy, mint „személyek száma”. Nyilvánvalóan ez explicit magában foglalja a következtetést, hogy egy ipari társadalomban a nagyobb populáció nagyobb energiafogyasztást von maga után. Ez a növekedési paradigma a jelenlegi gazdasági és pénzügyi rendszerek alapvető mozgatórugója.

A Gas Trends site adatbázisából származó 1. ábra Szaúd-Arábia népességének robbanásszerű növekedését mutatja az 1965-ös 5 milliós szintről a 2010-es 25 millióig. A külföldi munkások 70’-es években megindult bevándorlásának hulláma trendszerűen a 80’-as évekig folytatódott, egészen 1990-91-ig, az öbölháború kirobbanásáig. Emellett a lakosság természetes növekedésének üteme is csökkent valamelyest az 1995-höz szinthez képest: 2005-re az egy asszony által szült gyermeke száma átlagosan 5-ről 2,5-re csökkent. Mindezek ellenére az előrejelzések 2015-re a lakosság számának 27, majd 2025-re 32 millió főre való emelkedését várják. Ekkor a szaúdi népesség meghaladná Ausztrália és Új-Zéland együttes lélekszámát.

A lakosságnövekedésnek az energiafogyasztásra gyakorolt ilyetén hatását a következő két ábra mutatja be, melyek az Energy Export  nevű oldalról származnak. A 2. számú ábrán Szaúd-Arábia olajkitermelésének alakulását szürkével, belső fogyasztását feketével, nettó exportját zölddel jelölve láthatjuk. Míg a korábbi évtizedekben a kitermelés volumene jelentősen hullámzik, addig az utóbbi években végig a csúcs körül marad. Némileg ellentétes ezzel a trenddel, hogy az exportszint az öbölháború óta nem volt olyan alacsonyan, mint 2009-ben. Ennek azonban nagyon egyszerű a magyarázata, elég ránéznünk a belső fogyasztást jelző zöld gráfra: 2009-ben a teljes termelés 27%-át szívta fel a belső piac.

Az Energia Információs Társaság (EIA) Összefoglaló országos Elemzés Szaud Arábiáról című kiadványában a következőeket állítja a belső fogyasztást uraló trendekről:

Szaúd-Arábia a legnagyobb olajfogyasztó állam a Közel-Keleten. 2009-ben kb. napi 2,4 millió hordónyi olaj/nap fogyasztása 50%-al haladja meg a 2000-es szintet, köszönhetően a jelentős gazdasági és ipari fejlődésnek, illetve a központi hatalom által alacsonyan tartott olajáraknak. Ehhez még hozzájárul az villamos energia előállításhoz felhasznált olaj fogyasztása, ami eléri a napi 1 millió hordós szintet a nyári hónapokban, illetve a petrolkémiai alapanyagok gyártása során felhasznált kőolajszármazékok is. Khalid al-Falih, a szaúdi Aramco társaság vezérigazgatója figyelmeztet, hogy ha a jelenlegi trendek folytatódnak és nem történik előrelépés az energiafelhasználás hatékonyságában, 2030-ra a háztartási olaj felhasználása elérheti a 8 millió hordó/nap szintet.

A 3. ábra Szaúd-Arábia egyetlen másik természetes erőforrására vonatkozó trendeket szemlélteti – a földgázéit. Az export/imporot lehetővé tévő infrastruktúra hiányában a Királyság teljes termelését önmaga fel el is használja. 2008-ban a teljes energiafogyasztás 44%-át födlgázból, míg a maradék részt az olajszármazékokból nyerték.

A 3. ábrán látható növekvő fogyasztás ugyanezen EIA ország-analízis alapján várhatóan tovább fog folytatódni:

A földgázkitermelés növekedési ütemének fenntartása Szaúd-Arábia számára kulcskérdés ugyanúgy a petrolkémiai szektor növekedésének biztosításához, mint az energia előállításához illetve a tengervíz sótalanításához. Szaúd-Arábia célkitűzése, hogy a 2015-ig ő állítsa elő a világon felhasznált petrolkémiai alapanyagok legalább 10%-át, elsősorban a földgázkitermelésre támaszkodva. A szaúdi Aramco előrejelzése szerint a királyság belső földgázkereslete 2030-ra több mint duplájára emelkedik, a 2007-es 7,1-ről 14,5 milliárd köbméter/ nap szintre. Annak érdekében, hogy kőolajat szabadítsanak fel az exportpiacokra, minden jelenlegi és jövőbeni gáz kitermelési kapacitást a hazai ipari felhasználók és a sótalanítás szolgálatába állítanak.

Az 1. és 2. ábrák nyilvánvalóvá teszik, hogy a teljes energiafogyasztás szignifikánsan emelkedett az utóbbi évtizedekben, követve a növekvő populáció és gazdaság támasztotta igényeket. Még ha azzal a némileg meggondolatlan feltételezéssel élünk is, hogy az arab világ lázongásai érintetlenül hagyják a szaúdi politikai berendezkedést, a növekvő belső energiafogyasztási szintek nagyban meghatározzák majd Szaúd-Arábiának azt a képességét, hogy a világ kőolajfogyasztóinak piacát a jelenlegi szinteken ki tudja szolgálni.

 

Kőolajfogyasztás – jelenlegi trendek

 

 

Az következő bekezdésekben szemügyre vett jelenlegi trendek és előrejelzések segítségével szeretnénk világosabban szemléltetni, hogy a szaúdi ipari társadalom egyes elemei külön-külön hogyan járulnak hozzá az olajfogyasztás növekedéséhez.

Finomítók

Az Egyesített Kőolajadat Figyelő (JODI) egy nemzetközi kezdeményezés, melynek célja az olajpiac transzparenssé tétele. A JODI adatbázisát a kőolajat kitermelő és fogyasztó államok által közzétett adatok alapján havonta frissítik, mely adatbázis ezáltal időszerű, széleskörű és folyamatosan gyarapodó. Habár az egyes államok jelentései még mindig viszonylag megbízhatatlanok, a Szaúd-Arábiára vonatkozó adatok elfogadhatók ( a JODI központja Riyadh-ban van).

A 4. ábra a JODI adatait felhasználva a következőeket szemlélteti: olajfinomítók teljesítménye (szürkével), helyi fogyasztás (fekete), finomított termékek exportja (zöld) és importja (piros). A finomítók teljesítményét figyelve jól észrevehető a finomított termékek iránti folyamatosan növekvő kereslet, kiegészítve a szintén növekvő szezonális ingadozásokkal. Az ábra alsó felén láthatjuk, ahogy a bőséges, raktáron tartott puffer-készletek hogyan redukálódtak az utóbbi két évben egy alig két hetes pufferré, ahogy a kereslet folyamatosan meghaladja a kínálatot. A finomítók intenzívebb működése januárban időlegesen lehetővé tett egy nagyobb készlet felhalmozására.

Az 5. ábra a fogyasztást egyes termékekre lebontva szemlélteti. A legfontosabb folyékony üzemanyagok a szaúdi ipar számára a benzin és a gázolaj. A dízelt (barnával) elsődlegesen elektromos áram előállítására használják, kiemelkedő fogyasztási csúcsokkal a nyári klímakészülék használatnak köszönhetően. Az üzemanyag olajok, a dízel és a nyersolaj a Szaúdi Elektromos Művek igényeinek felét szolgálja ki, míg a másik 50%-ot fölgáz felhasználása fedezi. A benzinfogyasztás is jelentősen nő (kékkel), köszönhetően a bővülő szaúdi gépjárműpiacnak.

Ezek a trendek a jelentős és gyorsan növekvő szaúdi fogyasztói társadalom hatásai. Valószínűleg nem igényel jelentős marketing erőfeszítéseket, hogy az átlag szaúdi polgárt meggyőzzék lég-kondi vásárlásának ügyében, de az viszonylag ironikusnak tűnhet, hogy az USA kormánya hogyan biztatja üzemanyagot zabáló autók megvételére a szaúdiakat a  buyusa.gov holnapon: „A szaúdi gazdaság erejének köszönhetően a luxus és felsőkategóriás gépjárművek egyre népszerűbbek. Emellett a szaúdiak mindig is kedvelték a tágas terepjárókat, melyek alkalmasak nagy családok kiszolgálására is. A GMC urbán terepjáróinak és a hasonló méretű egyéb terepjáróinak piacát viszonylag érintetlenül hagyták az aktuális gazdasági trendek”

Sótalanítás

A sivatagi környezetben élő több millió szaúdi polgár édesvízzel való ellátása kiemelten fontos feladat. Jelenleg országszerte 27 sótalanító létesítmény üzemel, ami a lakosság ellátásához szükséges ivóvíz 70%-a mellett 28 ezer megawattnyi elektromos áramot is biztosít az Integrált Víztisztító és Vízerőmű Létesítményeknek köszönhetően.  Sajnos ehhez a teljesítményhez naponta 1,5 millió hordónyi olajt is el kell égetni. A világ legnagyobb ilyen jellegű létesítménye a Shoaiba, amely teljes mértékben olajtüzeléssel működik. Az egy évvel ezelőtti bíztató híreket, miszerint Szaúd-Arábia központi programot indít a sótalanító létesítmények napenergiával való ellátása érdekében, némileg tompított megvilágításba helyezik a csak később konkretizált tervek, amik szerint ezzel a környezetkímélőbb módszerrel 2013-ra évi 11 millió köbméter ivóvizet terveznek előállítani. Összehasonlításként: Shoaiba évente 150 millió köbméter édesvizet szolgáltat – egymagában. Ezért nem sokan várják tűkön ülve, hogy vajon az új napenergia program hogyan fog beválni. Viszont a napenergia program mellett indult egy új építkezés is, mégpedig a Ras Azzour IWPP konstrukciója, amely létesítmény a tervek szerint 375 millió köbméter/év teljesítményre lesz képes 2400 MW felhasználás mellett – és ezt az energiát teljes egészében az olajból nyeri majd.

Gazdaság

A szaúdi vezetés már a zavargások kitörése előtt is tisztában volt vele, hogy nagyobb gondot kell fordítania a gazdaság fejlesztésére a lakosság növekvő igényeinek kielégítésre érdekében. A szaúdi Gazdasági- és Tervminisztérium a Kilencedik Fejlesztési Terv lényegét így foglalta össze 2010-ben:

1. erőfeszítések kifejtése a lakosság életszínvonalának növelése érdekében
2. a nemzet munkaerejének növelése, a foglalkoztatottság növelése
3. a Királyság régióinak kiegyensúlyozott fejlesztése
4. strukturális fejlesztések kivitelezése
5. versenyképesebbé tenni a nemzeti gazdaságot és a nemzet termékeit a nemzetközi piacokon

A jelentés maga ezeket a pontokat jóval részletesebben kifejti. Szükségtelen mondani is, hogy ezen pontok bármelyikének megvalósításához még több olajra lesz szüksége a szaúdi gazdaságnak.

A másik ok, ami miatt érdemes odafigyelni Szaúd-Arábiára, nem más, mint hogy a növekvő olajárak az importáló országokra való hatásuk miatt a szaúdi gazdaság számára jelentős növekedést okoznak. A szenzációhajhász cím ellenére a „Közel-Kelet lángjai fényesítik a szaúdi gazdaságot” c. cikk pontosan határozza meg, hogy jelenleg mi történik:

Bahrein és Jemen kivételével a Közel-Keleti zavargások robbanásszerű fejlődéshez segítették Szaúd-Arábia gazdaságát; az egekben törő olajárak és a megnövelt kitermelés dagadó szaúdi pénztárcákat eredményez. És a sorozatos állami segélyezés és egyéb támogatások, melyek értéke dollár milliárdokban mérhető, biztosítani fogja, hogy ennek a növekedésnek a jótékony hatásai részben az átlag szaúdiakhoz is elérjenek.

A (Szaúdi) Nemzeti Kereskedelmi Bank a gazdasági növekedésre vonatkozó előrejelzését 4-ről 5,1%-ra módosította. A Barclay Capital és a Bank of America is tervbe vette a prognózisok felülvizsgálatát. Egy, a Reuters közgazdászai által végzett tanulmány szerint, amely még a szaúdi kormány második, központi kiadásokat előrejelző bejelentése lőtt látott napvilágot, 4,5%-os növekedést jósol, valamivel nagyobbat a vártnál.

A Líbiai helyzet és az azon való aggodalom miatt, hogy a többi olajexportőr termelése is csökkenhet, az olajárak idén mintegy 20%-al emelkedtek. A kőolajat májusi szállításra április 7.-én 115 USD-on jegyezték. Közgazdászok számítása szerint az olajár minden 10 dolláros emelkedése után Szaúd-Arábia a GDP-je 6%-os növekedését várhatja.

Végkövetkeztetések

A fent kifejtettek néhány egyszerű tényben összegezhetőek:

1. Szaúd-Arábia lakossága dinamikusan növekszik
2. A szaúdiak szeretnék, ha növekedne a gazdaságuk (ki nem?)
3. A szaúdi gazdaság növekedéséhez olajra van szükség – sok olajra
4. A növekvő olajárak stimulálják a szaúdi gazdaságot
5. Az olaj az egyetlen hagyományos energiahordozó, amiből Szaúd-Arábia készletekkel rendelkezik

Ez a cikk azt az esetet veszi alapul, hogy a szaúdi gazdaság egyre növekvő mértékben fogja saját maga felhasználni azt az olajt, amit jelenleg exportálnak. Ezzel szemben ellenvetés lehet, hogy a növekvő energiaigényeket a nukleáris és napenergia felhasználásával kielégíthetik, így mentve meg a kitermelt olaj javarészét export célokra, hogy ezzel jelentős profitot érhessenek el. Bár ez elméletileg jó megközelítés, azonban a gyakorlati világban jelenleg létező és működő infrastrukturális, finanszírozási és technológiai rendszerek ezt nem teszik túl valószerűvé a közeljövőben.

A nukleáris energiával kapcsolatban az mondható el, hogy a Japánban történtek erős fékként hathatnak a régió minden ilyen irányú próbálkozásával szemben. De még ha hamarosan döntés is születne egy atomerőmű megépítéséről, még legalább tíz évnek kellene eltelnie, hogy ez az erőmű a hálózatra csatlakozhasson. A www.thenational.ae honlapon publikált egy cikk  (Gulf presses ahead with nuclear energy) a következőeket írja:

„Szaúd-Arábia nukleáris együttműködési egyezményeket írt alá az Egyesült Államokkal és Franciaországgal, és létrehozott egy kormányhivatalt az atom- és megújuló energiaforrások jobb kihasználásának érdekében.

„Ez egy hosszú folyamat korai fázisa” – nyilatkozta egy konferencián Saleh Alawaji, a szaúdi energiaügyi miniszter helyettese, aki egyben a Szaúdi Elektromos Művek elnöke is. „Az a véleményem, hogy a nukleáris energia használata nem lehetőség, hanem szükségszerűség”.

Kuvait 6 atomreaktor üzembeállítását tervezi, amelyek közül az első kettő 2021-ben vagy 2022-ben kezdené meg működését. A széles körben elterjedt és megerősödött ellenérzések és félelmek ellenére Kuvait nem hogy fel ezen irányú terveinek megvalósításával, állítja Ms. Marafi.

A napenergia sokkal kézenfekvőbb és üdvözítőbb megoldást jelenthetne, és vannak is bizakodásra okot adó jelek, mint például a Szaúdi-SrR1.43bn egyezség, melynek célja egy napelem gyár megalapítása. Ám sajnálatos módon a tervek megvalósításának irama nem tart lépést a szaúdiak növekvő energiaéhségével. Éppen ezért látunk még mindig olyan szalagcímeket, mint például „Szaúd-Arábia még több kőolaj elégetésével biztosítja az energiaszükségleteit 2011-ben”.

Szaúd-Arábia olajjal való gazdálkodása terén várhatóan követni fogja a többi növekvő, iparosodó iszlám ország példáját, ahogy az a 6. ábrán látható.

Indonézia és Egyiptom olajtermelése is viszonylag lassú mértékben csökkent, mígnem az olajexportáló országok rangsorában egyre hátrébb nem szorultak a belső fogyasztás növekedése miatt. Indonézia nettó olajexportja az 1992-es másodlagos csúcs lefutása után határozottan csökken. Egyiptom nettó olajexportja az 1993-as csúcs lefutása után határozottan csökken. A 2005-ös csúcspont után Szaúd-Arábia olajexport teljesítménye is folyamatosan csökken.

Együttesen szemlélve a populáció növekedését bemutató 1. ábrát és az azután következőekben bemutatott tényeket, nagy biztossággal kijelenthető, hogy a szaúdi nyersolaj exportja véglegesen leszállóágra került.

Hogy biztosan nyomatékosítsuk az előző mondat jelentőségét, érdemes még egyszer megismételni:

A szaúdi nyersolaj exportja véglegesen leszállóágra került.