Olvasói levél Posted in: Egyéb kategória

Olyan 3-4 éve Pesten (akkor még ott dolgoztam) hallgattam egyik előadásodat egy könyvbemutatón a Nyugati felüljárójánál. Előtte is meg azóta is olvasója vagyok a ffek.hu oldalnak. (Lehetne több új bejegyzés, ismerőseim körében is egyik kedvelt oldal ez!)
Ezzel kapcsolatban szeretnék pár gondolatot megosztani Veled. A legfontosabb kérdés ugyanis ebben a témakörben mindig az:
Mit tehet egyetlen ember a globális katasztrófa elkerüléséért? (Tehet egyáltalán valamit?)
Mostanában olvastam, hogy az amerikaiak meg a németek körében is mennyire sokan gondolják azt, hogy nincs is globális felmelegedés, csak szélsőséges időjárás. Barátokkal beszélgetve emlegetjük, hogy 30-35 éve nyáron reggeltől estig kint voltunk a réten, fociztunk, szénát gereblyéztük össze, meg a tehenek mellett állva, könyvvel a kézben (kötelező+ajánlott olvasmányok) egész nap a pőcsiket csapkodtuk róluk. Ma már nem lehet megmaradni a napon egy fél órát se sapka vagy kalap nélkül.
Én váltottam egy nagyot, eljöttem Pestről az egyik legkeletibb határvárosba, ha már itt születtem, élhetnék itt is – gondoltam én. 11 hónap után lett hivatalosan állásom… Ebben a lényeg persze nem ez, hanem hogy míg Pesten dolgoztam, havi 2200-2500 km-t autóztam, éves szinten megvolt mindig a 27 ekm. Ma a napi munkába járás, a szőlőbe járás, bevásárlás összesen havi 150 km, azaz évi 2000 km-t nem éri el. Bárcsak ne egyedül tudnám meglépni azt, hogy ilyen drasztikusan csökkentsem a km-eket!
A szemét nagyon nehéz ügy. Itt még ma sincs szelektív hulladékgyűjtés. Sőt, a város kieső részén lakóknak túl drága a szemétszállítás, így nem is veszik igénybe. Ami éghető (papír, stb. száraz) de el nem tudom tenni a fűtési szezonra 2 hetente elégetem egy kis száraz fával (hogy jól égjen). A műanyag és fém külön gyűlik, rokonom elhordja havonta hozzájuk, mert ott van szelektív gyűjtés. A komposztba meg sok minden elfér, ami oda való. És bár sokan ódzkodnak a „pottyantóstól”, meg télen én se szeretek mindig ott fagyoskodni, azért az elmúlt évi számlálás alapján 11 m3 (!!!) vizet spóroltam meg egyedül! Sőt, a kézmosóvíz is kiváló a WC öblítésre, nem kell tiszta víz ahhoz!
És mi az, amit bárki megtehet? Pár ötlet:
– Leadni az igényeket. Aki éhezik, az egy szelet kenyérnek is örül. „Nem kell mindig kaviár!”
– Minél több zöldséget enni, kevesebb húst. Gazdaságosabb. A vegetáriánusok köszönik, jól vannak, ők nem szenvednek, hanem „élveznek” a húsmentességtől. Több nap, mint kolbász.
– Környéki terméket venni. Leszokni a Tescoról, meg a többiről, amit lehet piacról, a helyi kistermelőtől venni (nem a kereskedőktől). A nénikéktől, akik felkelnek hajnalok hajnalán, hogy 10 sárgarépával, 2-3 karalábéval meg 10 tojással kimenjenek a piacra. Sokan ennyiből tudnak csak Ft-ot „termelni”, meg kell becsülni. Még ha kisebb is, csúnyább is az a répa, az öröm a ráncos arcokon többet ér mindennél. Neked van Bözsike nénid?
– Nem menni külföldre nyaralni. Mindenkiben ott él Kolumbusz és Magelán, de határt kell szabni az utazgatásnak. Sokan jobban ismerik több ezer kilométerre fekvő kedvenc helyüket, mint a szomszéd kisvárost, vagy a környéki látványosságokat. És aki teheti szegény falvakba/térségekbe menjen. Olcsóbb, szeretet-gazdagabb a kiszolgálás + extra: esténként ingyenes roma zene:-). A helyiekkel összehaverkodva egész télen csomagba fogják küldeni a kolbászt, szalonnát nekik ez megélhetés, nekünk friss, házi árú. 5-10 kollégával el tudtok tartani egy vidéki családot télen!
– Szüretek idején menni nyaralni. Ha csak egy hosszú hétvégére is, de lehet, hogy segíthetünk ott, ahol elkél a segítség (és megtudhatjuk milyen alamizsna napszámért kell keményen dolgozni). Ráadásul a termelőtől vehetjük meg a friss árút, rendkívül nyomott áron (pl. meggyet, almát, körtét, tököt), amit aztán otthon be is rakhatunk télire. És mennyivel finomabb a saját szedés!
– Megismerni minden hónapban legalább egy új szomszédot. Igaz, a mai világban már sok a zsivány és hazug ember. De csak az nem tévedhet, aki nem cselekszik. Lehet, hogy nem is tudjuk, hogy az 5. szomszéd ért az asztalos szakmához, és két perc alatt megjavítja azt a lógó konyhaszekrényajtót, ami mindig hajnali 3-kor nyílik ki a „szellemjárta” konyhában 🙂 És ha te jogász vagy, talán 2 perc alatt tudsz neki segíteni egy adó kérdésben.
– Munkahelyre bevinni a konyhába egy külön szemetest, ráírni, hogy komposztba, egy másikra hogy papír, és minden este vinni haza a komposzthalomra amit lehet. És beszélni mindenkinek arról, hogy miért így csinálod. Meg érdekes adatokat küldeni másoknak. Röviden, de ütősen.
– És a legfontosabb: a gyerekek nevelése. Nem kell csoki, de adj édeset. Süssél lekváros dolgokat teljes lisztekből. A gyerekkorban beidegződő étkezési szokásokon nagyon nehéz változtatni. Ne szúrj ki a szemed fényével!

És hogy miért fontosak ezek?
Mert amit meg lehet 20 méteren belül szerezni, azt onnan kell. Legyen szó bármiről.
De nagyon szívesen várnám, hogy írj egy pár sort arról, mit tehet egyetlen ember szerinted.
Mert ez lenne a lényeg, az első lépés szerintem.

Köszönettel:

1(‘)etlen emberke