A Greenfo-n jelent meg egy angol cikk összefoglalója, és erről hírt kell adni nekünk is: amerikai egyetemi tanárokat keresett fel a Greenpeace és magukat olajiapir szakembereknek adták ki. Azt kérték a megkeresett tudósoktól, hogy írjanak tanulmányt, amelyben a szén alapú erőforrások kedvező hatását mutatják ki a fejlődő országokban.

A tudósok ezeket az eredményeket úgy tették volna közzé, hogy nem utalnak rá: megrendelésre készült, azaz ha valaki tudományos adatbázisban (pld. ScienceDirect) szénalapú gazdasággal, erőforrásokkal kapcsolatosan keres cikkeket, úgy leli meg a tanulmányokat, mintha azokat egy kutató teljesen függetlenül, az olajipar segítsége, támogatása nélkül készítette volna.

Olyan 3-4 éve Pesten (akkor még ott dolgoztam) hallgattam egyik előadásodat egy könyvbemutatón a Nyugati felüljárójánál. Előtte is meg azóta is olvasója vagyok a ffek.hu oldalnak. (Lehetne több új bejegyzés, ismerőseim körében is egyik kedvelt oldal ez!)
Ezzel kapcsolatban szeretnék pár gondolatot megosztani Veled. A legfontosabb kérdés ugyanis ebben a témakörben mindig az:
Mit tehet egyetlen ember a globális katasztrófa elkerüléséért? (Tehet egyáltalán valamit?)
Mostanában olvastam, hogy az amerikaiak meg a németek körében is mennyire sokan gondolják azt, hogy nincs is globális felmelegedés, csak szélsőséges időjárás. Barátokkal beszélgetve emlegetjük, hogy 30-35 éve nyáron reggeltől estig kint voltunk a réten, fociztunk, szénát gereblyéztük össze, meg a tehenek mellett állva, könyvvel a kézben (kötelező+ajánlott olvasmányok) egész nap a pőcsiket csapkodtuk róluk. Ma már nem lehet megmaradni a napon egy fél órát se sapka vagy kalap nélkül.

Kedves Zsolt,

Talán sokan emlékeznek még rá azok közül, akik az oldal rendszeres látogatói, hogy 2005-2006 környékén már voltak néhányan - Gyulai Iván. Láng István, Molnár Géza, Végh László, Hetesi Zsolt -, akik különféle égető kérdésekről mertek beszélni. Ekkoriban a társadalom részéről még nem érkezett számottevő visszhang, a tudományos és döntéshozói világ pedig olykor megvetéssel, olykor lenéző mosolygással, vagy hallgatással felelt.

Az elmúlt évtizedben a világ roppant zűrös hellyé vált. Egy újabb hidegháború küszöbén állunk Oroszország és az USA között, Európa lakossága kezd rádöbbenni, hogy a harmadik világból érkezők jó része nem táplál baráti érzelmeket befogadói iránt. A könnyűolaj kitermelése 2005 óta nem nő. Az üvegházgáz-kibocsátás a kínai termékek mögött álló szén alapú energia miatt sosem látott mértékben nő. Az Északi-sark jégmentes nyarai karnyújtásnyira vannak. A fajkihalás mértéke olyan ijesztő, hogy egyes előrejelzések szerint dédunokáink már nem fognak mézet enni.

A legutóbbi olajár-robbanás idején (2008 környéke) vált ismertebbé az Export-Land Modell, amely lényegében arra mutatott rá, hogy egy olyan olajtermelő országban, ahol a kitermelés már csökken, illetve a belső fogyasztás még növekszik - hiszen legtöbbször fejlődő országról van szó - az exportált olaj mennyisége nemcsak a kitermelés esése miatt csökken, hanem a belső fogyasztás növekedése miatt e két utóbbi folyamat eredőjeként.
Számos esetben igazolódott, hogy a modellnek valóságos országok helyzete is megfelel, legutóbb például Egyiptomban, ahol 2010-ben az export megszűnt, vele pedig a jelentősebb bevételek is; és ez egybeesett a búza világpiaci árnövekedésével, így az "arab tavasz" eseményeinek gyújtópontjául szolgált.

Turiel elemzései elé

Az alábbiakban egy rövid, ám remélhetően izgalmas időutazásra invitáljuk érdeklődő olvasóinkat. A Kitekintő legutóbbi posztjaiban egy spanyol bloger, Antonio Turiel írásaiból, elemzéseiből idéztünk. Most az IEA legfrissebb jelentése kapcsán mintegy 3-5 évet visszalépve Turiel segítségével felidézzük és értelmezzük a Nemzetközi Energia Ügynökség korábbi előrejelzéseit. A WEO 2012 apropóján a 2010-es és 12-es előrejelzések összehasonlításával kezdünk, és a későbbiekben sort kerítünk a 13-as és 14-es jelentések elemzésére is. A cikkek egymást követő megjelentetésével lehetőséget szeretnénk biztosítani az egyes jelentések, illetve azok elemzésének összehasonlítására, így a folyamat jobb áttekintésére, megértésére is.

http://ugobardi.blogspot.hu/2012/12/weo-2012-la-iea-riconosce-il-declino.html

Turiel gondolatai elé:

„Az élet rendszere ezen a bolygón annyira bámulatba ejtőn komplex, hogy hosszú időnek kellett eltelnie mielőtt az ember egyáltalán rájött, hogy egy rendszerről van szó, s nem valamiről, ami csak úgy ott van.”

Douglas Adams[1]

Miért gond az alacsony olajár?

Jacopo Simonetta írása elé

Nem is oly rég teljes napfogyatkozásról tudósított valamelyik csatorna. A riporter büszkén jegyezte meg, mennyivel okosabbak vagyunk, mint az ottani bennszülöttek, akik közül sokan még ma is azt hiszik, hogy napfogyatkozáskor a Sárkány megeszi a Napot, holott e jelenség magyarázata pofon egyszerű: a Hold keresztezi a Nap pályáját, és egyszerűen eltakarja az utóbbi égitestet.

Ukrajnában két szénerőmű tartalékai is csak napokra elegendőek a híradások szerint (rt.com). A szakadár területeken maradt Ukrajna egyik legértékesebb bányakincse, a kőszén. Míg tavaly 85 millió tonnát bányásztak és 62-t használtak fel belföldön, addig jelenleg néhány erőmű esetén nemhogy a millió, de a néhány százezer tonnát sem nagyon éri el a tartalék.

Többek között a hvg.hu-n olvastam, hogy Azerbajdzsán az EU hosszú távú gázbeszállítója kíván lenni, idézem: "legalább száz évre Európa megbízható gázszállítója lehet".Vajon ebben mennyi az igazság? Különösen fontos feltenni ezt a kérdést akkor, amikor Paks II és az orosz-ukrán helyzet miatti gázkérdések kapcsán lassan a 10 millió energetikai szakértő országá válik Magyarország.

http://ugobardi.blogspot.hu/2014/10/il-barile-costa-sempre-meno-ma-non-e.html

 [14 ottobre 2014]

Fordította: Olajos Tibor, szerkesztette (ferdítette): Molnár Géza

A sorozat folytatása elé.

Ha most tréfás kedvem lenne, azt írnám, elérkezett sorozatunk következő évadja, a korábbi epizódok főbb szereplői közül néhányan Pl Anna Ryden, Felice Capretta már nem tartanak velünk, mások, Pl Antonió Turiel, Ugo Bardi a továbbiakban is számot tarthatnak megtisztelő figyelmünkre. De ez a sorozat nem az a sorozat.

Sokszor teszik fel nekem a kérdést: nem érzi úgy, hogy tévedett az olajkitermelés tetőzése kapcsán? Valamikor azt mondtam, hogy 2005 körül várható, hogy a legtöbb olajat bányásszák és aztán csökken a kitermelés, áremelkedést okozva.

Első látásra úgy tűnik tévedtem, hiszem akkoriban 84 millió hordót bányásztak naponta, most pedig 89-et. De ha közelebbről megnézzük, ebből valójában csak a könnyűolajat szabad olajként kezelni, a bioüzemanyagot, a cseppfolyós földgázt nem.

S ha vetünk egy pillantást a könnyűolaj termelésére, azt látjuk, hogy az nem nőtt lényegében semmit sem 2004 óta.

Az elmúlt két évben számos cikket kaptam Tibortól, és ugyannyi kérést, tegyem közzé ezeket az írásokat. Akkoriban úgy éreztem, ezekben a híradásokban nincs semmi új, semmit nem tesznek hozzá mindahhoz, amit korábban már itt leírtunk, illetve előadásokon elmondtunk. Mindegyik írás megerősítette, a folyamatok töretlen lendülettel haladnak az előre jelzett irányban, ugyanakkor egyik segítségével sem lehetett ettől biztosabbat mondani. E téren Turiel jelenlegi írása sem mond többet, láthatóvá tesz viszont egy mintázatot, amit érdemes körüljárnunk.

Miről is ír legutóbbi bejegyzésében Turiel?

Emeljük ki sorra azokat a tételeket, amelyeket fontosnak vélünk:

1. tétel: A könnyen hozzáférhető olajkészletek kitermelési csúcsát 2004-5 körül elértük.

2. tétel: Ettől kezdve az olajkitermelés jelenlegi nagyságrendjét a nehezen hozzáférhető készletek (olajhomok, olajpala), és a másodlagos üzemanyagok (bio-etanol, bio-diesel) segítségével sikerült fenntartani.

ford. megjegyzése, ezen cikk után úgy vélem kidobhatjuk a korábbi csúcs, ill. hanyatlási grafikonokat, (melyek jellemzően eleve optimisták voltak) és egy rosszabb forgatókönyvre kell felkészülnünk. 

http://ugobardi.blogspot.hu/2014/03/il-picco-degli-investimenti-segnala.html

http://crashoil.blogspot.it/2014/03/el-colapso-de-la-produccion.html

A kutatási, beruházási költségek csúcsértéke a kőolaj kitermelés igen közeli összeomlását jelzi.

Írta Antonio Turiel, olaszból kivonatosan fordította Olajos Tibor. Szerkesztette: Molnár Géza.

Van egy ország, nem nagyon messze, még ezen a bolygón. Argentínának hívják. 2000 körül államcsőd-közeli helyzet alakult ki, és a belváros sem volt biztonságos akkoriban. A tapasztalatokat egy Ferfal nevű orvos írta le, hasznos ötletekkel teli blogájában (érdemes olvasni).

Azt hinnénk, egy ország és az országban lévő vállalatok is tanulnak az esetből, mert ha szükségállapot lép fel, nem nagyon van áram, víz, élelem és általában profit sem terem.

Minap olvastam a portfolio.hu-n, hogy az elkövetkező idők energetikai térképét átrajzolja majd a csodafegyverként lefestett nem hagyományos földgáz és kőolaj kitermelése, sőt a kitermelés növekedése miatt még az USA exportőrré válásának lehetőségét is elképzelhetőenk tartja a cikk által idézett Nemzetközi Energiaügynökség. A valóság azonban kicsit bonyolultabb...

Egy új energiaszegény korszakra készülhetünk, amely könnyen állandósuló gazdasági válságokat is eredményezhet. A Washington Postban megjelent interjú szerint beléptünk a veszélyzónába. Az olcsó energia szűkössége a modern civilizáció alapjait is veszélyeztetheti –írja az autolaj.hu. Interjú Chris Nelderrel, a neves független energetikai szakértővel.

Washington Post (WP): Kezdjük az alapoknál! Pontosan mi is az olajcsúcs?