Fenntartható Fejlődés és Erőforrások Kutatócsoport

És végezetül a mi lett volna ha nincs az M30-as című kép. Ez easetben a vasúti kereszttöltés duzzasztotta volna fel a Sajó árvízét. Felsőzsolcát ugyanúgy nem lehetett volna megvédeni, mint most. Talán ha az árvíz elmossa a vasúti hidat és a töltés egyrészét. Lehet, hogy ebben az esetben a víz e szűkületen levezethető lett volna, de a katasztrófa által okozott kár nagysűága nem igen csökkent volna ezáltal. A nagyobb víztömeg lejjebb Ónod és Muhi térségében okozhatott volna gátszakadást. Felsőzsolca Arnót, Szirmabesenyő és Miskolc között a Sajó ártéri szűkülete miatt egy átmeneti vésztározó alakult ki, melynek a vízszint emelkedés következtében Felsőzsolca is a részévé vált.

A katasztrófát azonban az árvízvédelmi rnedszer alulméretezése okozta.

A Sajó folyása mentén következő szűk keresztmetszet valóban az M30-as út, melynek áteresze nem kisebb a 37-es útnál, de hozzá járulhatott valamicskét a víz feltorlódásához.

A Sajó és a Bódva víze azonban az itt már kékkel jelölt öblözetbe felülről érkezett, és a Kis-Sajón keresztül tört be a településre, az M30-as a képejn jelzett formában hozzájárulhatott a vízszint emelkedéséhez de csak azt követően, amikor a felülről érkező ár a 37-es úton már átbukott.

Az alábbi három képen az árvíz vélt lefolyását szemléltetjük. Az általános vélekedés szerint az M30-as okozott olyan mederszűkületet, ami felduzzasztotta a Sajó árvizét, és a nyíllal jelzett irányba térített, mniért is a víz az árvédelmi töltéseket megkerülve, felülről árasztotta el Felsőzsolcát. E vélekedés azonban nem állja meg a helyét. Az adott esetben ugyanis nem arról volt szó, hogy a víz alulról töltötte volna ki a képen a 37-es út felett fehérrel jelölt öblözetet.  Az is jól kivehető az ábráról, hogy az első komoly szűkület a Sajón a 37-es út maga, ami keresztezi a folyót, s viszonylag szűk áteresze van még Miskolc belterületén.

Az ötödik képen látható, hogy az ártéri szűkületet az árvízvédelmi töltés, és az ártret keresztező vasútvonal alkotja. Szeretnék itt visszautalni arra, hogy a Sajó árvízvédelmi rendszerének kialakításakor nem számítottak ekkora vízszintekre a térségben.

A következő képen az ártér domborzati vizsonyai láthatók. Jól érzékelhető, hogy Felsőzsolca mellett a Sajó folyása tölcsérszerűen beszükül, e tölcsér délnyugati falát két jól látható vonalas létesítmény adja. (A képen az M30-as út még nem szerepel)

A harmadik kép a Sajó árterének szintjeit mutatja Feksőzsolca és Miskolc térségében. A kép jól szemlélteti, merre húzódnak a természetes esésvonalak, illetve mely útvonalon haladna a természetes árhullám, ha nem zártuk volna el az útját. A Sajó folyásával párhuzamosan hútódnának le a nagyvizek egy részeük a korábbi mellékágak közvetítésével térhetne vissza a Sajóba, másrészük a Hejőn keresztül közvetlenül a Tiszába folyna. (Ez a képen nem látszik, itt csak a szintek jelennek meg.

A kép azt szemlélteti, hogy Felsőzsolca nem a Sajó árterébe épült, és az emberi beavatkozás nélkül soha nem alakult volna ki olyan helyzet, hogy a település víz alákerülhessen. E beavatkozás azonban nem az "oson" áruház, s mégcsak nem is az M30-as kialakítása volt.

A második képen a Sajó tetőző szintje látható. A két kép közötti különbség alapján már látható az árvíz valódi oka. Olyan mennyiségű víz folyt le a Sajón, melynek levezetésére egyszerűen nem voltunk felkészülva. Soha senki nem hitte volna, hogy ekkor árvíz lehetséges, a rendszer ennek kezelésére alkalmatlan.

Az alábbiakban megkísérlem néhány ábra segítségével megjeleníteni milyen körülmények játszottak közre Felsőzsolca árvíz-katasztrófájában. A helyzetemet bonyolítja, hogy szemmel láthatóan nem tudom a képet a honlapon megjeleníteni, tehát az adott esetben a szövegmező alatti linkre kattintva lehet megnézni miről is van szó. Ezen felül azt is előre kell bocsátanom, hogy a helyzetet statikus modell segítségével tudom csak megjeleníteni, ami korlátozott érvényű, de azért elég pontosan szemlélteti mi is történt.

Nyolc képet jelenítek meg, ami azt jelenti, hogy ez a bejegyzés nyolc részletből fog állni.

Az első részleten, minden további magyarázat nélkül azt a vízszintet mutatom be, amelyre számítottak, azaz, amelyre a védelmi rnedszer kiépült.

            Sokak számára ismert tény, hogy Magyarország nagyon jó napenergia adottságokkal bír, azonban sok téves és pontatlan információ kering a neten és a közbeszédben. Ezen írás ebben nyújt segítséget, hogy tisztább képet adjon a napelemes villamos energia termelésről Magyarországon.

Takarékosság:

Miből lettek az óriáscégek? A modern ember önmegvalósítási törekvéseiből. Manapság mindent eladnak és mindenre kell vevőt találni. Minél többet és minél olcsóbban kell termelni. Magyarországon sajnos ez kifejezetten jellemző. Csak sajnos a multicégnél dolgozó magyar nincs alkupozícióban. Bármit elvállal. Nagyon olcsó. Az olcsó, semmire sem elég béréből pedig majd elmegy a nagyáruházba és szemétből gyártott élelmiszerekkel tér majd haza. Ezt a szemetet fogja otthon feltálalni vacsorára. Igen, a multinacionális vállalatok gyártósori munkásairól beszélek, akik szegénységük miatt csak multinacionális nagyáruházban vásárolhatnak.  Nekik lett kitalálva. Megteremtették a kínálatot, majd ehhez a keresleti oldalt. Szegénységbe taszították a magyar népet.

A társas játékokban legyen szó bár valódi játékról, sakkról, kártyáról vagy egy bűnügy tárgyalásáról, van egy pillanat, amikor minden eldől, s a végkifejlet visszafordíthatatlanul bekövetkezik. Erle Stanley Gardner igen kifejezően ír erről a pillanatról a Morcos lány esete c. művében, s miután esetünkben is valami ilyesmiről van szó, idézzük most fel e leírás minden apró részletét…

„A per nyilvánvalóan eldőlt…

A nézők szeme lesiklott a tanukról és a vádlottakra tapadt…

A perek csatatereit megjárt, vén jogászveteránok jól tudják, ez a legnyugtalanítóbb jel, amit a tárgyalóterem közönsége csak adhat. A per kezdetén rendszerint a vádlottal foglalkozik a közönség. Kíváncsian lesi arca minden rezzenését, legkisebb érzelemnyilvánítását.

(Felhasznált cikk: The Oil Drum, Euan Mearns, EWG szénjelentés, BP statisztika)

A BP statisztikai adatai szerint a kínai szénkitermelés teszi ki immár a világ kitermelésének 47%-át. Ez azért fontos dolog egyébként, mert a világ gyárává váló Kína gazdasági növekedése szinte kizárólag erre a forrásra épül, mindez mellett még gyorsan nő a távol-keleti ország által vásárolt földgáz és olaj mennyisége is.

A világ szénbányászata milliárd tonna olajekvivalens egységben (Kína nélkül: piros, Kína: kék)

Kedves Látogató! Ezen az oldalon olyan dolgokat olvashat, amelyekkel egyelőre nem nagyon foglalkozik senki, noha mindnyájunk életét érinti, vagy érinteni fogja. A következő 4 pont elolvasása nélkül nem érdemes az oldalt böngészni, nélkülük nem érhtetőek sem céljaink, sem a hírek.

1. Semmi nem mozog, vagy növekszik energia nélkül

A "tételbe" beleértendő egy test, egy madárfészek, egy terület élőlényei, egy épület, egy út, vagy az egész civilizáció. Az energia vitahtatatlanul a legfontosabb szó manapság. Jelenleg a Föld elsődleges erőforrása az olaj, mely a világ energiafelhasználásának 40%-át és a közlekedés üzemanyagának több mint 90%-át adja. (Az üzemanyag egy másik szó az energiára.) Energia szükséges ahhoz, hogy melegítsünk valamit, és energia is van jelen. (A hő nem más, mint a hőmérsékletkülönbség vezette energiatranszport.) Energia nyerhető korábban elraktározott többletből, mint pl. élelem, egy töltött elem, ősmaradványi erőforrások, hasadóanyagok, magasabbra mozgatott súly (mint pl. a víztározók). A földön a legtöbb energiaforrás közvetve, vagy közvetlenül a Nap sugárzásából érkezik. Kivételt jelent a maghasadás, a geotermikus energia és az árapály mozgásának energiája.

2. Tetőzött az olaj kitermelése

Az olaj nem más, mint évmilliók alatt kényelmesen tárolt, fotoszintézissel kötött napsugárzás. A hagyományos (könnyen kitermelhető és alacsony viszkozitású) olaj, napi 75 millió hordós kitermeléssel, elérte hozam-maximuát 2005 májusában. Az összes olajféleséget - olajhomokot, olajpalát, nehézolajat mélytengeri, sarkköri olajat, folyékony földgázt - tartalmazó ún. "All Liquids" (minden folyékony) olaj kitermelése és előállítása 85 millió hordóval tetőzött 2008 késő nyarán. Ezek történelmi tények, miként az megtalálható az IEA és az EIA oldalán.

Az Egyesült Államok kitermelése 1970-ben tetőzött, amint azt előre jelezte az 1950-es években M. K. Hubbert. Ez a tény eredményezte az első olajválságot továbbá az olajár erőteljes emelkedését a 70-es évek elején, valamint a világméretű kitermelés ideiglenes esését. Ezt a visszaesést gyorsan feloldották és növelték a termelést új források segítségével, melyek Alaszkából, az Északi-tengerről, Oroszországból, Mexikóból Dél-Amerikából és főképp a Közel-Keletről származtak.

Nincs biztosíték arra, hogy megfelelő mennyiségű új forrás állna most rendelkezésre, hogy megoldja gondjainkat. Míg 2002 és 2008 között az olajár emelkedett, azt nem követte a kitermelés fokozódása.

3. Egy olyan gazdasági renszerben élünk, mely egészében növekedésfüggő

Gyarapodásunkhoz szükségünk van arra az ígéretre, hogy a jövőben TÖBB gyarapodás vár ránk, ami igazolja a jelenlegi befektetéseket. Ez jól működött az elmúlt 100 évben, míg volt elég sok és olcsó többlet ősmaradványi forrás a föld mélyén, "üzemanyag" a növekedéshez.

4. Határpont: a gazdasági rendszer növekedése nem folytatódhat

A tárolt energia - amin főképp olaj értendő - kitermelése tetőzött és már esik. Ez egy geofizikai kényszer, nem választás kérdése, vagy nem olyan, ami kikerülhető pl. a fizika törvényeinek használatával, politikai döntéssel, növekvő igényekkel, vagy vágyálmokkal.

A civilizáció és benne az olcsó energiákra épülő életünk az összeomlás szélére jutott. Minél tovább tagadjuk a helyzet súlyosságát és megpróbáljuk fenntartani a már fenntarthatatlan eddigi életünket, annál keményebb lesz az összeomlás és szűkülnek lehetőségeink.

5. LEARN.

Összefoglalva, beléptünk az olajkor második felébe. Az elsőt növekedés jellemezte a kitermelés, a valós gazdaság, és a népesség terén is. A második fele az ellenkezője lesz, hacsak észre nem vesszük az előttünk tornyosuló óriási akadályt és el nem kezdjük a kármentést:

1. helyi közösségek felértékelése (lokalizáció (L): energiában, élelemben)
2. oktatás (educatio (E))
3. a napenergia minél szélesebb használata (adaptation (A))
4. ésszerűsítés az ősmaradványi források használatában (rationalization (R))
5. Népességstop (N), ott ahol nagyon gyorsan nő.
6. = LEARN

(Forrás: TOD)

Az első pontba beleértendő természetesen a nyugati ember (mi magyarok is ide tartozunk) fogyasztáscsökkentése.Ránk, itt Magyarországon pl. napi 90 erőforrás-rabszolga jut, azaz 90-szer annyi energiát használunk, mint két kezünk munkája. Ez a szám az USA-ban 200. Az utolsó pont ránk, magyarokra nem vonatkozik, sőt lényegében Európára sem - továbbá, ha a negatív növekedés szörnyűnek tűnik, gondoljuk meg: a nagyobb katasztrófa (tömeges éhhalál, energia és vízháborúk) csak így kerülhető el, ha egyáltalán. Ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy a korfa erőteljes torzulása (előregedés) mindig a társadalom összeomlásához vezetett, ezért itt igazán jó javaslattal nem lehet előállni.

A bevezetőben sehol sem szóltunk az "éghajlatváltozásról", "környezetvédelemről"; ennek egyszerű oka van. Ezek mind-mind ugyanazon válság (a túlfogyasztás és túllövés) más oldalai. (Rendszerszemlélethez lásd: A növekedés határai, ajánlott könyveknél)

A héten több ellentmondó hír látott napvilágot arról, hogy lesz-e végül bármilyen erőműépítés Szerencsen. Elsőként azt olvastam, hogy - még a múlt héten - a BAZ megyei bíróság elutasította a jövő nemzedékek biztosának beadványát, így az építésnek semmi nem áll útjában. A mai Index-cikk viszont arról ír, hogy az MVM mégsem szállna be a beruházásba, pedig korábban erről volt szó, ezért nem biztos, hogy lehet belőle valami.

Az eredeti tervek szerint egy 50 MW villamos teljesítményű erőműről lett volna szó 2 darab 25 MW-os blokkal. (Összehasonlításul Paks 2000 MW.) Az erőmű üzemanyaga szalma és energiafű lett volna, illetve lenne. Az erőművi beruházás a kampányérvelés részévé vált.